Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-23 / 84. szám

4

NIPÍMAO

1957. október 23., szerda

ABANY JANOS

(1817—1882)

H

etvenöt esztendővel ezelőtt, 1882 október 22-én szállt sírba a magyar irodalom egyik legnagyobb lírikusa, a népies költészet halhatatlan mestere: Arany János. És most eljött a nap, amelyen szerte az országban emlékeznek a mesterre, aki életművével szinte egyszerre átfog- hatatlanul nagyot alkotott és adott a magyar irodalomnak. Nemcsak mint költő, hanem mint kritikus, mint esztéta, mint akadémikus is beírta nevét a halhatatlanság könyvébe. S mindezt ő, Arany János a szalontai paraszt szülők késői gyereke tette — akit apja hamuban tanított meg írni — az irodalomért, az egész magyar népért.

1847-ben, amikor örök, a sírontúlig tartó barátságot köt Petőfivel, — még nem gondolta, hogy két esztendő után övé lesz a feladat, a szent cél megvalósítása: uralomra juttatni a népet a költészetben. S p barát, a tanítvány meg is valósítja ezt a maga módján. Az elveszett alkotmánytól az Öszikékig megtett út hatalmas, szerteágazó és mégis egy egész, ameily magában foglalja az irányzat lírai, kritikai és esztétikai oldalát, mintegy végső következtetésként, hogy aztán átadja a helyet az újnak, a „modern”-nek, amelyet Ady Endre fellépése vált valóra.

„Toldi írója”, akinek Petőfi elküldte leikét „forró ölelésre”, a szabadságharc bukása után sem tagadja meg paraszti voltát, azt, hogy a nép költője. Az átmeneti hallgatás is mintha csak erőgyűjtés lenne a későbbi évekre, amikor majd megszületik a Bolond Istók— amelyben mintegy életét mondja el — a bailladák — amelyeket csodálatos művészi érzékkel önt mesteri formába, s ezzel a magyar műballada költészet klasszikusává válik; a Buda halála — amellyel tulajdonképpen eredeti naív eposzunk hiányát akarja pótolni a hun-magyar mondakör feldolgozása segítségével; valamint irodalomkritikai, esztétikai munkássága. Hiába mondja, hogy „Leteszem a lantot”, „Tőlem ne várjon senki dalt”, mégis ailkot, dolgozik, szinte akarva nem akarva. Még Ferenc József dicsőítésére is vállakozik, megírja a wallesi bárdok-at, amelyet a király nemigen tesz vitrinbe. Mély és megkapó az a költői hitvallás a nép igaza mellett, s méltán sorolható Petőfi, Ady, József Attlia „ars poetica”-ja mellé.

jyfeglepő aztán az is, ami- 1 lyen ambícióval kezdi irodalomszervező kísérleteit, — amikor sikerült kimozdítani körösi magányából —; éppen ő: Arany János, „...aki — amint Barta János írja — előbb éveken át letargiáról és céltalanságról panaszkodott...” A Szépirodalmi Figyelő, majd a Koszorú lapjain egyre tisz- i tábban jelentkezik a népi < realizmus melletti hitvallása $ a kritika és esztétika terén is. 5 Gondoljunk csupán arra a > tényre, hogy milyen lelkese- ? déssel fordul a már Európa- < szerte tért hódított XIX. szá- < zadi orosz irodalom felé. Az < ezen a területen tevékenyke- 5 dő írói gárda egyik aktív > tagja llesz számos fiatal mel- i lett; ír Lermontovról, aki „el- < fordul hona vérenvett dicső- < ségétől, amely bajonettekre < támaszkodik”, lefordítja Go- < gól: A köpönyeg c. novellá- ^ ját. s főhőse nevét — Akaki < Akakievics — nem egyszer < álnévként használja; s szemel- < vényt közöl Bérczy Károly < ma már klasszikus számba < menő Anyegin-fordításából. <

Bár később — mint ismere- ( tes — irodalomszervező mun- < kássága megbukott, mégis < döntő jelentőségűnek kell felfognunk e tényt költői pályája alakulásában.

1877-ben írja meg a Margit- híd felavatása utáni évben nagyszerű balladáját: a Híd- avatás-t, bemutatva a fejlődő kapitalista nagyváros elesettjeit, akik az erkölcsi züllés lejtőjén már nem tudnak megállni, életútjuk az öngyilkosságba vezet. Talán kicsit túlzás, de elolvasva a balladát, hacsak egy pillanatra is, egy dosztojevszkiji világ képe villan fel előttünk.

S írhatnánk, beszélhetnénk még így tovább oldalakon, órákon keresztül Aranyról, egész nagyszerű életművéről, amelynek méltó befejezéseként szokták emlegetni Epilógus c. versét, azt a verset, amely magában foglalja Arany egész egyéniségét; lassú, nyugodt temperamentumát:

Ha egy úri lócsíszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, — Félreálltam, letöröltem.

A „csöndes fészket”, „független nyugalmat” hiába kérte, várta, az élet nem adta meg. A „munkás, vidám öregség” helyett az ő egyéniségénél zaklatottság számba menő élet jutott osztályrészül. Amikor már megnyughatna, késő, az évek elszálltak, lejárt az idő:

Most ha adná is már késő: Egy nyugalom vár a végső: Mert hogy’ szálljon,

Bár kalitja már kinyitva, Rab madár is, szegett szárnyon?

■p's most, amikor 75 évvel •*-J később, egy szebb, jobb, boldogabb élet hajnalán emlékének adózunk, gondoljunk az őszre, az azúrkék őszi égre, s a „Kapcsos könyv” kincseire: az Öszikékre, amely oly jellemző Arany egyéniségére. S gondoljunk arra, hogy mi már 75 év távlatából szabad nemzet, szabad fiaiként emlékezünk reá: a\ mesterre; emlékét, életművét örökre szívünkbe zárva.

Lőkös István

Egri Vörös Csillag:

Október 24—30: Örök visszatérés (francia).

Egri Bródy:

Október 24—30: Kötekedő Lia (szovjet).

Gyöngyösi Puskin:

Október 24—30: Romeo és Julia (szovjet).

Gyöngyösi Szabadság:

Október 24—30: Moulin Rouge (angol).

Hatvani Vörös Csillag: ,

Október 24—30: Csigalépcső (magyar).

Hatvani Kossuth:

Október 24—27: Egy ember frakkban (lengyel).

Füzesabony:

Október 26—28: Megosztott

szív (angol).

Heves:

Október 26—28: Vörös kocsma (francia).

Pétervására:

Október 26—27: Nevetés a pa- I rádiósomban (angol). I

GYURKÖ GÉZA;

■ • • hogy a Vörös Tenger onnan kapta nevét, hogy a benne élő rengeteg vörös moszat időnként vöröses színezetet ad a tengernek?

• • ■ hogy a zsebóra billegője évente körülbelül háromezer ídlo- méteres utat tesz meg?

hogy Rómában étterem nyílt, melyben régi római receptek szerint készült ételeket szolgálnak fel, és a pincérek tógát és sarut viselnek?

műsora

Október 23, szerda:

Egerben este fél 8 órakor: Víg özvegy.

Október 24, csütörtök:

Egerben este fél 8 órakor: Víg özvegy.

Október 25, péntek:

Egerben este fél 8 órakor: Víg özvegy.

Minden előadásra a szelvénybérletek érvényesek!

OKTOBER 23:

1956. Az imperialisták támogatásával nyílt ellenforradalmi felkelés hazánkban. (1 éve). 1917. A Bolsevik Párt történelmi nevezetességű ülése, amely elfogadta Lenin felhívási javaslatát a fegyveres felkelésre. (40 éve).

OKTOBER 24:

Az Egyesült Nemzetek Napja- 1882, Született: Kálmán Imre. (75 éve),

OKTOBER 25:

1922. A Vörös Hadsereg e napon foglalta el Vlagyivosztokot. Evvel felszabadult a Távol- Kelet az intervenciósoktól és a fehérgárdistáktól. (35 éve). 1822. Meghalt: Csermák Antal zeneszerző. (135 éve).

iiinslr- A FÖLDMŰVESZÖVETKEZETI BOLTOKBAN ezután öt hónapi részletre is árusítanak könyveket. A vásárlók igényeinek megfelelően különböző könyvek beszerzését is vállalják.- AZ EGRI JÄRÄSI művelődési csoport a járás községeiben politikai tájékoztatót tart a község dolgozóinak. A tájékoztatókat Gubán Dezső, Tóth Sándor, valamint a járási pártbizottság több munkatársa tartja.- BÉCSBEN letartóztatták Heck István 28 éves disszidált magyar állampolgárt, aki az utcán megtámadott egy osztrák aszonyt, és annak nagyobb pénzüsszeget tartalmazó táskáját el akarta rabolni.- MEGYESZERTE erősödik és bővül a dolgozók Kölcsönös Segítőtakarékpénztár mozgalma. Legutóbb a gyöngyösi Sütőipari Vállalat alakított KST-t.- FILMSZÍNHÁZAINK a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról a szovjet film ünnepi hete keretében emlékeznek meg. Az új szovjet filmek mellett, a forradalom hősi napjait idéző klasszikus szovjet filmek is szerepelnek, mint a „Lenin októbere”, a „Kronstadti tengerészek” és a „Csapajev”.- A PÉCSI Sopiana Gépgyár a jövő hónapban egy vágóhíd teljes felszerelését kezdi meg Gyöngyösön. A vágóhíd berendezése a pécsi gyárban

készült.

BEMUTATJUK UJ SZÍNÉSZEINKET

SZEGEDI ERZSI

c 4 bites á zás

Szegedi Erzsi még abban a korban van, mikor a nőtől nem udvariatlanság éveinek száma után érdeklődni. A fiatal, szinte diáklánynak látszó színésznő 18 éves és így a szokásos színész interjúktól eltérően művészi múltja után nem is nagyon érdeklődhetünk. Tavaly egy évet játszott a Faluszínháznál, de mint elmondta, nem szerette ezt a helyet, mert egy darabot százötvenszer is játszottak és így éppen azt nem kapta meg, amely egy kezdő színésznőnél szinte elengedhetetlen: minél több szerepet játszani. Az egri színháztól azt reméli, hogy alkalmat ad arra, hogy tanulhasson, felkészülhessen azokra a nagy szerepekre, melyeket eljátszani életének minden vágya. Szeretné egyszer színpadon alakítani a „Tanító- nő”-t és ahogy elmondja: „Majd ha nagy leszek, egyszer

M :

Júliát is.” Eddig a Víg özvegy egyik kis terepében láttattuk csak. De núr ebben is géretes képességeket á- rult el. Kíváncsian várjuk Szegedi Erzsi Következő alakításait is és reméljük, hogy az egri szín- lázban eltöltött edeje jó iskola lesz művészi pályafutásának. Mint a többi új színész, ő is elmondta, hogy szereti Egert és az egri embereket és azt reméli, hogy az egri közönség is megszereti őt. Néhány panasza is van azonban, melyet ez a cikk ugyan nem old meg, de talán valami segítséget adhat, ezért nyilvánosságra hozzuk. Elsősorban a szokásos panasz: nincs lakása és 300 forint lakbért kell fizetnie. Hiányolja azt is, hogy Egerben kevés a szórakozási lehetőség. Legfőképpen a hangversenyek és más zenei rendezvények hiányoznak.

MOULIN

ROUGE

A híres párizsi Moulin Rouge mulató színes forgataga elevenedik meg a néző előtt. Itt él Toulouse-Lautrec, a híres francia festő. Vizes pohárból issza a konyakot és közben fürge kézzel rajzolja az éjszakai mulató ezer figuráját- A szerencsétlen sorsú festőművész életét rajzolja meg művészi eszközökkel ez a színes angol film, melyet a gyöngyösi Szabadság filmszínház október 24-től 30ig vetít— AZ OKTÓBERI Szocialista Forradalom 40. évfordulójára készül Mihail Solohov regényének filmváltozata a Csendes Don, melyet a nagynevű szovjet rendező, Szergej Geraszimov készít. Első két részét novemberben mutatják be.

tok ám mindig jók, s ilyenkor veszekedni kell, hogy azokká váljatok... Persze nem vagytok ti rosszak se, csakhát nehéz dolog a fegyelem, bizony nehéz... Sokszor még nekem is az volt... Jancsik... te feltétlenül tanulj tovább, jó fejed van, s kedved is hozzá. Csak ne magolj, mert az nem jó dolog, az nem helyes... Igaz? Keressél fel majd néha, szívesen segítek, ha kell valamiben... Mert segíteni tudok én azért, ha nyugdíjaztak is...

...No és te kis Varga? Csak az a számtan ne lenne, mi? Én se szerettem, most már megmondhatom neked őszintén, hogy ki nem állhattam a számolást... Még most se tudok jól számolni, pedig több időm lett volna megtanulni, mint neked... Igaz? De azért tanuljad csak, kell az. Olyan világban élünk, ahol a szám nagy úr... Hát te, Pataki fiam, szerelmes vagy-e még? Mert bizony én azt is tudom, hogy szerelmes voltál, sőt még azt is, hogy kibe... Bizony! Ráérsz te még arra, meg aztán a lányok nem szeretik ám a rossz tanulót, meg a rossz fiút... Mert úgy nem lehet udvarolni, hogy orrabuktatom a lányokat, meg szakadt nadrággal ugrálok előttük... Úgy nem...

...Tiszteltetem a szüleid, mond meg az édesapádnak Dóczi, hogy én mindig meg voltam veled elégedve. De azt is mond meg, hogy azt üzenem, ennyit azért ne adjanak- A 20-AS EVEKBEN népszerű színdarabból, melyet Bill- Bjeocerkovszkij írt, a leningrádi filmgyár készít fűmet- A történet a szovjet hatalom első éveiben játszódik, egy kisváros lakóiról szól.

neked enni, mert kipukkadsz kisfiam, aztán egy kipukkadt fiú, hogy tudjon jól tanulni? Mi? Sehogy...

JÁRKÁLT LE S FEL a padok között, s beszélt, beszélt, búcsúzott a gyerekektől, akiket mind ismert, nemcsak a feleleteik alapján, hanem azt is tudta, hogyan élnek otthon a szülők, melyik, mikor beteg, csalhatatlan szemmel állapította meg csak úgy ránézésre is, kinek van vaj a füle mögött... Talán saját unokáját sem ismerte annyira, mint ezt a negyven gyereket, akik között van jó és rossz tanuló, virgonc, csupa higgany és lassú, kényelmes, ábrándozó és szertelenül csapongó fantáziájú... mind a negyven egyéniség, emberpalánta. Járkált le s fel a padok! között s beszélt, beszélt, hogy tovább tartson a búcsú, hogy tovább érezhesse még azt a sajátos illatot, amelyet csak a tanteremben lehet érezni, a felkent padlótól, a pádban száradt almacsutkáktól, a krétától, a csendesen duruzsoló kályhától.

MEGFORDULT, EGY PILLANATRA fellépkedett még a katedrára, aztán lehajtott fejjel kiindult, — utoljára — az osztályból. A folyosón még egy ideig kezében tartotta a kilincset, még egy kis rést hagyott maga után, aztán nagyon lassan, nagyon óvatosan becsukta maga mögött a — kon- góan üres osztály ajtaját.

is lejárt... Nyugdíjaztak... nyugdíjazták a...a...a Baglyot... Persze, hogy tudtam, miért ne tudtam volna, hogy így hívtok. Nem haragudtam én érte soha, csakhát nem illik azt észrevenni... Most már lehet, most már csak nyugdíjas általános iskolai tanár vagyok, azelőtt tanító... Nem tudom ki tanítja majd a magyart, meg a történelmet, de biztos jól fogja majd tanítani nektek...

Járkálni kezdett a padok között, hátra tett kezekkel, s úgy magyarázott, mintha a kettős királyválasztásról, vagy éppen a Zrinyiászról tartana most előadást a csendes osztálynak.

...Csak ti is jól tanuljatok. Széchenyi kiművelt emberfők sokaságát akarta, amely nélkül elképzelhetetlen a szabadság... Kossuth először a szabadság mellett tört lándzsát... Igaz?... Nos, most itt az ideje, igazán, hogy kiművelt emberfők sokasága nevelődjön fel... S egyáltalán nem baj, hogy te Kovács, aki pékinas akarsz lenni, te is ismered a magyar nép múltját, hogy művelt és okos légy. Okos embernek több a sütnivalója... Igaz? Na látjátok...

Levette a szemüvegét, megtörölte, aztán gondosan visz- szahelyezte az orrára.-— Aztán azért gondoljatok rám... mert... na, hiába... csak a szívemhez nőttetek mind édes gyerekeim. Veszekedtünk is... igaz? ...dehát nem voltakatedrára, s leült az asztal mögé. Kifényesedett, de kínosan tiszta fekete ruháját megigazította, aztán végignézett az osztályon. Búcsúzott, mint ahogy vagy félórája őt búcsúztatták: „Negyven esztendő után, kívánunk nyugodt, békés otthoni pihenést a mi kedves Szatmári Dezső bácsinknak...” Kézszorítások, mosoly, könnyek, ahogy az már ilyenkor lenni szokás, s belül valami nagy-nagy üresség és céltalanság: mi lesz ezután?

AZ OSZTÁLYBAN CSEND VOLT és most az egyszer tisztaság. Nem kellett szólni, figyelmeztetni, hogy a tisztaság félegészség, hogy rend a lelke mindennek, hogy... Nem, most csak hallgatni kell, s nézni a VIII/c-t, amelyet már négy éve tanított magyarra, történelemre, becsületre, emberségre, s amelynek minden tagját úgy ismerte, mint saját édes unokáját. Felállt, s odalépett az első pad elé. A szélen Füsti János ül. Szögletes arcú, busafejű gyerek. Szurokfekete szeme van, amellyel úgy tud nézni, mintha éppen gyilkolni akarna. Az osztály legcsendesebb és legrendesebb gyereke...

— Hát én most elmegyek gyerekek... El... Az én időm

A FOLYOSÓ ÜRES VOLT.

Léptei úgy csosszantak végig a kopott kőkockákon, a tanáriból az osztály felé, mintha valami igen nehéz terhet cipelne görbedt háta. A szemüvege kissé bepárásodott, levette hát és törülgetni kezdte, lassan, óvatosan, az évtizedek begyakorlott mozdulatával. A feketekeretes üveg miatt Bagolynak hívták az iskolában, még kollegái is a háta mögött. De ebben a csúfnévben mégsem volt semmi csúfolódó heccmesterség, inkább valami baráti, pajtási meghittség, valami abból a tiszteletből, amely kétségkívül kijár mindenkinek, akinek nemcsak tudása, de tudásának múltja is van, s ez a múlt megtörte kissé. Ma délután szólították „hivatalosan” utoljára Bagolynak, a gyerekek egymásközt, a tanárok a háta mögött, aztán talán még egyszer-kétszer megemlítik a nevét, hogy az öreg Bagoly vájjon min tu- dóskodhat most, aztán először a nevét felejtik el, majd az emlékét is, s végül az élet is megfeledkezik róla.

Odaért az osztály elé. VIII/c — mormogta maga elé, s lassan, óvatosan megnyitotta az ajtót, hogy aztán hirtelen belépjen rajta, mint szokott volt évtizedek óta. Fellépegetett a