Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-23 / 84. szám

1957. október 23., szerda népújság 5 A lejtőn lefelé . . . VAN megállás . . . i. rész Érdemes Kisvölgy utca, Bartalos Gy. út, Ámyékszala, Verőszala, bakkhátas útjain düledező ke- rítest's házai között Eger kül­városában fiatalkorú bűnözők garázdálkodnak, de működési területük a város egész terü­letére kiterjed. Az ember mire annyira al- jasodik, hogy a máséhoz nyúl, nagyon szánalmas, undorító lénnyé válik. De még jobban megrendíti az embert, mikor -azt hallja, hogy ugyanezt te­azik 10—16 éves gyerekek, pelyhedző állú kamaszok is. Fülrehúzott sapkájuk alól sö­tét pillantásokat lövetnek az idegen felé, zsebredugott ke­zük idegesen mozog, ha tette­ikről kell beszélniük... és alig indultak még neki az életnek •ezek a fiatalkorú bűnözők. Az egri járásbíróság szo­morú és elgondolkodtató sta­tisztikát közöl az ifjú bűnö­zőkről. A múlt évben 67 tárgyalá­son, fiatalkorúak ültek a vád­lottak padján s mivel nagy­részt bandákba tömörülnek, . «ez a szám megháromszorozó­dik, s ebbe még nincsenek benne azok a fiatalkorúak, akik a felnőttekkel együtt loptak, csaltak, vagy akiknek az ügyét a megyei bíróság tár­gyalta. A fiatalok által elkövetett bűntettek széles skálájukban Legtöbb esetben a társadalmi tulajdon, a személyi tulajdon ellopása a vád. De a csalástól, a fogolyszökésig, az erőszakos nemi közösüléstől, a súlyos testi sértésig, árdrágítás és -okirathamisítás mind-mind megtalálható a fiatalkorú bű­nözők vádiratában. Ez évben már 31 ügyet tár­gyalt a fiatalkorúak bírósága (Egerből és környékéről), me­lyekben fegyverrejtegetés, üz­letszerű kéjelgés is szerepelt. A legtöbb bűncselekményt ez évben is a személyi és a társa­dalmi tulajdon ellen követték el. Nem túlzás, ha megállapít­juk, hogy egy-egy évben szá­zakra megy városi viszonylat­ban azoknak a 10—18 éves bűnözőknek a száma, akik nem becsületes úton akarnak megélni, akik összeütközésbe kerültek a társadalom törvé­nyeivel. Ez a tény komoly figyelmez­tetés. A meglévő bűnözők egyre több társat vonnak be a bandába, a tolvajszövetség- bé, elsősorban azok közül, akik nem állnak erős szülői felügyelet alatt, akik naphosz- szat csavaroghatnak anélkül, hogy felelősségre vonnák őket. A helyzet mégsem kataszt­rofális, hiszen a gyermekek, fiatalkornak lelki világa ami­lyen könnyen hajlik a sok ka­landot, izgalmat ígérő tiltott cselekmények elkövetése felé, ugyanolyan könnyen nevelhe­tők a becsületes munkára is. Ezt azonban igen sok szülő — akinek gyermeke elindult a lejtőn, — nem tudja, vagy nem akarja észrevenni, s kevés esetben ha tudja is, nincs ide­je becsületes emberré nevelni gyermekét. Jellemzőbb sajnos az, hogy a bűn útjára került fiatalkorú szülei, ahelyett, hogy saját gyermekük nevelé­sével többet törődnének, a fia­talkorú bűnöző társait okol­ják, a rendőrséget, bíróságot, sőt a megkárosítottakat szid­ják, hogy „minek csinálnak nagy ügyet 200—300 forint miatt, hogy „az én gyermekem jó, csak a társai vitték a bűn­be”, a bíróságnál tárgyalásra váró periratok között található szülői vélemények 99 százaléka a mások gyermekét okolja és menti a magáét, hiába volt a bandavezér, vagy a bűn értel­mi szervezője. ja, sőt „védi” gyermekét... „...nem az ő kis eszében szüle­tett meg a gazemberség, ha­nem az idősebb csavargóké­ban” — írja levelében. A va­lóság az, hogy sajnos B. Gyuri egyik „főnöke” volt az egri templomok perselyeit foszto­gató fiatalkorú bandának. Gyermekcsíny-e a lopás, betörés? Édesanyja azt javasolja, vi­gyék újra javítóba a többiek­kel együtt. Ez csak félmegol­dás, hiszen a nevelőintézet legtöbb esetben csak addig tudja visszatartani a bűnözés­től az odakerült fiatalokat, míg falai között vannak. Amint újra kikerülnek az életbe, a szülőket és a társa­dalmat illeti a felügyelet, a nevelés gondja. B. Gyuri édes­anyja teljesen át akarja hárí­tani a felelősséget a társada­lom nyakába. Ö csak kész, be­csületes embert akar bűnöző fia helyett „kapni” — de ki­től? Ha tovább mentegeti fiát, ha gyermekcsínynek titulálja a lopást, fosztogatást, fia so­hasem érzi a bűn súlyát és „csínyt” csínyre halmoz, míg meg nem érik a börtönre. Ezt nem engedheti... eddig nem engedheti fajulni fia ügyét. Higyje el, nemcsak más lehet a hibás... gondolkozni rajta... Megtud-e állni B. Gyuri a lejtőn? A külváros fiatalkorú bűnözőinek sorsáról B. György 12 éves gyermek­bűnözőnek, aki már három ■évet töltött fiúnevelő intézet­ben és hazajövetele után az egri templomok perselyeit, vendéglőket fosztogatta, édes­anyja a következőképpen vé­lekedik a bírósághoz küldött felháborodott hangú levelé­ben: „Olyan reklámot csinálnak csekély 306 forintért, amit he- 'ten loptak el... gyermekcsíny az egész.” Ezt a levelet az­után írta, hogy gyermekével nem jelent meg azon a tár­gyaláson, ahol fia elsőrendű vádlottként szerepelt volna és 30 ember egy félnapig hiába várt rájuk. Emiatt aztán a rendőrség előzetes letartózta­tásba helyezte B. Györgyöt. Érez-e a szülő valamennyi fe­lelősséget gyermeke bűneiért, azért, hogy a fia a javítóból kikerülve újra lop? Tudja azt, elsősorban neki kellene elítél­ni fia cselekedetét. Nem tud­Nem. Nem azért lopnak. A kisvölgyi banda tagjai újévkor köszönteni voltak, ahol nem kaptak semmit, amit megfog­hattak elloptak. Bort vettek rajta — lerészegedtek. Ugyan­ez a banda, melyhez azóta 3-4 12—14 éves fiú is csatlakozott, betört néhány borospincébe... a bort nem adták el — meg­itták. Később a barátok temp­loma, a főszékesegyház, a kór­házi kápolnák perselyeit lop­ták meg, a pénzen moziba mentek, ittak, strandra jártak. Az emberekben talán szá­nalmat ébreszt, ha olyan ke­zek nyúlnak a máséhoz, me­lyek remegnek az éhségtől, egy apátián, anyátlan, éhező árvának talán meg lehet bo- csájtani ha lop, hogy éhen ne haljon. De ezeknek a fiúknak apjuk-anyjuk van, s ha nem is fényesen, de emberségesen élnek. Mi készteti hát őket a bűnözésre. A bandák, a vállal­kozások izgalma, a tiltott él­vezetek, a bor, melyet legin­kább akkor ihatnak, ha ellop­ják a másét. A szülők talán ezért is nem akarják megérteni gyermekük bűnösségét. „Hiszen nem éhe­zik itthon, pénzt is kap, miért lopnak? Biztos a többiek ve­szik rá” — ez a visszatérő refrén. Ezért nem ragadják meg fiúk kezét, hogy vissza­tartsák a bűnözéstől, mely egyre több áldozatot követel. Következő számunkban ar­ról írunk, miként vélekedik K. József fiatalkorú bűnöző csa­ládja, ez évben már harmad­szorra elkövetett bűncselek­ményekről és miként sikerül a lejtőn megállítani az első lo­pás bandavezérét, a kis Cilát. KOVÁCS ENDRE 30 mázsás rizslermés a pélyi határban Pély község határában a régeb­ben majdnem hasznavehetet­len, szikes talajon emberemléke­zet óta semmiféle növény nem adott olyan bő termést, mint az idei rizs. Ezt a növényt mind­össze 4—5 éve honosították meg ezen a vidéken, melyet a Tisza vizével táplálnak. E rövid idő alatt azonban a pélyiek megta­nulták, miképen kell a föld és az időjárás felett úrrá lenni. Ezen a téren a pélyi „Tiszavirág“ ter­melőszövetkezet tagsága mutatott jó példát, A 120 holdas rizstele­pükről az idén rekordtermést ta­karítottak be. A rizs holdankint 30 mázsás átlagot adott. Ilyen termésre még nem volt példa eb­ben a határban. A tsz bevétele csupán a rizsből félmillió forint lesz az idén. Szakszerűen kezelték a rizsföl­deket a pélyi szakcsoport tagjai is, akik egy nyolcvanholdas telep­ről 29.70 mázsás átlagtermést ta­karítottak be. Magam sem értem... ez a gyerek egészen kicsúszik a ke­zemből... nem tudom merre jár... tiszteletlen, neveletlen- csikket találtam a zsebében... ilyen és ehhez hasonló pa­naszt tucatjával hallhat az ember manapság. A j szülők kétségbeesetten keresik a ki­utat, a varázsszót, amivel vissza lehet fordítani az el­idegenedő gyerekszívet« Ezer­felé kapkodnak, ezer felől várják a segítséget, pedig az ok és vele a megoldás ott van legtöbbször a családi körben. XXX Neveletlen, goromba, fele­selő gyerek a kis N. Éva. Se apját, se anyját nem tiszteli, pedig szinte csak érte dolgoz­nak. Anyja nyugodtan marad­hatna otthon, de eljár, hogy Éva minden apró szeszélyét teljesíthessék és nem kapnak érte cserébe egyetlen kedves szót sem. Na, add már ide... ugyan hallgass... hagyj békén... Ezek a legenyhébb szavak, amit a csöpp kislány használ. A szü­lők nem tudják eltalálni, mi­ért — közben így beszélnek a kicsivel: mondd meg annak a bolond apádnak... olyan ké­nyelmes és lusta vagy, mint az anyád... és ezek is csupán a legenyhébb kifejezések. Kitől tanuljonhát tiszteletet, mikor szülei sem tisztelik egymást. Hogy tanuljon kedves és szép szót, hacsak ilyet hall otthon. Az iskola nem képes ezt ellen­súlyozni, s a szülők kétségbe­esetten panaszkodnak a gye­rek miatt fűnek-fának, ahe­lyett, hogy körülnéznének a saját házuk táján... xxx Egyik iskolánk igazgatója mesélte, rajtacsípték az egyik fiút, hogy bort hozott az is­kolába. Kínálgatta vele barát- jait is. Elvették tőle, s a „vallatásnál” kiderült, reggel levitte az apja segíteni a pin­cébe és onnan hozta. Ebben nem is volna hiba, nagy fiú, hadd segítsen. De az már baj, hogy az apja nem figyeli, iszik-e? Úgy gondolja, hadd igyon, egy pohárral nem árt. Itt a szüret, forr az új bor és a gyerekek isznak. Jön a tél, mi a legjobb reggeli? Egy bögre forralt bor, pirítóssal. És a gyermek poharanként szokj a meg az italozást. Ele­inte még elég, amit kap, ké­sőbb már elveszi, s ha otthon nem talál, máshonnan. A szü­lők nem tudják elképzelni, hogy jutott idáig a gyerek, s maguk sem gondolnak az első ártatlan poharazgatásokra. Pedig az volt a kezdet... t xxx Valami úttörő ünnepélyen voltunk, s bizony elég hosz- szúra nyúlt az előadás. Né­hány 12-13 éves fiúcska topo­gott mellettünk egyre türel­metlenebbül. Előbb csak egy­mást lökdösték, aztán a fel­nőtteket, végül zsebrevágva nyakkendőjüket, zajosan elvo­nultak: unom már a sok du­mát jelszóval. Néhány an meg- botránkoztak, s végül az egyik asszonyka — mint ki­derült az egyik lurkó anyja — félig szégyenkezve, félig di­csekedve — megjegyezte: jaj, hiszen nem bírok vele, olyan ez is, mint az apja. Nem szív­lelheti a sok beszédet. És már hozzá is fogtak megtárgyalni az ott maradt gyerekek előtt, hogy csak gyűlés ne volna sohasem... Most már nem cso­dálkoztam a látottakon, csak éppen azt nem értettem, mi­ért kell a gyerekek előtt így beszélni. Milyen alapon vár­hatnánk tőlük mást, mikor szüleik szinte hőstettként em­legetik, hogy lógtak meg a termelési értekezletről. Csöp- penként öntik a fogékony gyermeklelkekbe a tisztelet­lenség mérgét minden iránt. S a végén ők lesznek legjob­ban meglepve és megbántva, ha serdülő csemetéjük egy napon így vágja félbe szülői intelmeiket: hagyj békén, unom a szónoklást... ...Azt hiszem, érdemes eze­ken elgondolkozni minden szülőnek. (békési) Ax építtetők érdeke, A lakástermelésben évTŐl-évre tekintélyesebb részt jelent a ma­gánerőből, állami kölcsön támoga­tással épülő házak száma. Az el­lenforradalom okozta nehézségek Baráti hívó szót várnak, — nem zárt kaput TIHANYI ISTVÁN régi har­cosa a szövetkezeti mozgalom­nak. Még 1949-ben lépett be a hevesvezekényi Béke Tsz- be, illetve ott volt a szövetke­zet születésénél. Mint elnök­nek, oroszlánrésze volt abban, hogy néhány ember próbálko ­zásának esztendők múlva 1000 holdas szövetkezet lett a gyü­mölcse. Régi párttag, 1945-ben ő volt az első kommunista .párttitkár a faluban, a föld­bizottság egyik tagja. Sok em­bert győzött meg a szövetke­zeti gazdálkodás előnyéről, — érthető, hogy tavaly október­ben, amikor lábrakaptak az ellenforradalmárok, ő volt az •első, akit fenyegetni kezdtek. Napról-napra forróbb lett a hangulat, s az öreg kommunis­ta meghátrált. Nem állt ki szilárdan a szövetkezet mellett és a vezető után sokan men­tek. Feloszlott a hosszú évek nehéz munkájával összeková­csolt szövetkezet. Azaz, még­sem bomlott fel egészen. Ma­roknyi csoport, a párttitkár, Fülöp elvtárs vezetésével, ki­állt az egész faluval szemben. Újjászervezték ás1 az új, a har­cokban edződő csoport erő­sebb lett, mint a régi. Tihanyi elvtárs, az öreg tsz-harcos, ré­gen megbánta, már kishitű­ségét, szeretne visszamenni a •szövetkezetbe. Nem elnöknek, egyszerű tagnak, ott akar dol­gozni a közösben, amire nyolc esztendőt áldozott az életéből. Kérte a közgyűlést, vegye visz- sza, de kérését visszautasítot­ták. És nem csak az övét. Van nem egy olyan ember Heves- vezekényben, aki 6—8 évet el­töltött már a szövetkezetben, aztán megtévesztették, vagy megfélemlítették az ellenfor­radalmárok, s kiléptek. A szö­vetkezet mereven elzárkózik a visszavételük elől. Mi legyen hát ezeknek az embereknek a sorsa? Égető kérdés, mert nemcsak Hevesvezekényben vannak ilyenek. Az ellenforra­dalom sok becsületes termelő­szövetkezeti tagot tántorított el a közös gazdálkodástól, — akik most, egy év elmúltával, ahogy tisztult a fejekben lévő zűrzavar, világosan látják, hol a helyük, s újból kérik felvé­telüket a szövetkezetbe. Sokan közülük régen eldöntötték már — hogy vissza kellene menni a szövetkezetbe, de várják a baráti hívó szót a régi tagtár­saktól. De a szövetkezetek többségében nemcsak hogy nem hívják őket, hanem be­zárják a kaput a visszalépni szándékozók előtt. Nem egy szövetkezet van, ahol azt mondják, szívesebben vesznek fel 10 új tagot, mint egy ki­lépettet. Meg is magyarázzák álláspontjukat, csak ez a ma­gyarázat abban sántít, hogy egy kalap alá vonják azokat, akik hangoskodtak, nyíltan züllesztették a csoportot, azok­kal, akiket megtévesztettek, — vagy megfélemlítettek. A kom­lói Dózsa Tsz tagja, Bessenyei elvtárs nyíltan kimondja, nincs szükségük azokra, akik 1953-ban is, 56-ban is ott hagy­ták a csoportot, mert semmi biztosíték nincs arra, hogy nem lépnek ki két esztendő múlva ismét. Igazuk van a szövetkezeti tagoknak abban, ha védeni akarják csoportju­kat azoktól, akik ősszel a szö­vetkezet felosztásán dolgoztak, s azoktól, akik egyelőre csak átjáróháznak nézik a szövet­kezetei, de nincs igazuk ak­kor, amikor ezen a címen be­csületes, munkás tsz-tagokat nem vesznek vissza azért, mert ősszel meginogtak. Sok szorgos becsületes munkás-kéztől fosztják meg így önmagukat. SZÖVETKEZETI mozgal­munkra végzetes hiba szár­mazhat abból is, ha nem sike­rül visszaverni azt az éles, kö- zépparaszt-ellenes hangulatot, amely elsősorban Besenyőtel­ken, Komlón és Mezőtárkány- ban van. Ezekben a községek­ben sokan a középparasztok­ban látják a szövetkezeti moz­galom legnagyobb ellenségeit. Hogy ebben nincs igazuk, ezt bizonyítják a középparaszt csa­ládok százai, akik a legnehe­zebb időkben is, szilárdan ki­tartottak a szövetkezeti gaz­dálkodás mellett. Nem szabad elzárni a szövetkezeti gazdál­kodás útját azok elől, akik meginogtak, inkább azt a ta­nulságot kell levonni belőle, hogy sokkal több gonddal kell elsősorban a tsz kommunis­táinak az igadozókat nevelni. Termelőszövetkezeteink gaz­dasági megszilárdítása, a benn lévő tagok politikai nevelése központi feladata most a szö­vetkezeti mozgalom fejleszté­sének. Emellett azonban nem szabad elhanyagolni a szövet­kezeti tagság számszerű fej­lesztését sem. Ennek érdeké­ben ismertetni kell a szövet­kezetek zárszámadási eredmé­nyeit elsősorban azokkal a volt tagokkal, akik a legköze­lebb állnak még ma is a szö­vetkezeti gondolathoz. Ha ba­ráti szóval visszahívják a ki­lépetteket, annak meg is lesz az eredménye, erre bizonyíték az olyan termelőszövetkezetek egész sora, ahol rendszeresen foglalkoznak a kilépett tagok­kal. Az atkári Petőfi Termelő- szövetkezetben, s példájuk nyomán már a Micsurinban is, felkeresik a régi becsületes tagokat, s a beszélgetés nyo­mán már többen kérték ismét felvételüket. A poroszlói Rákó­czi Termelőszövetkezet tagjai szintén sokat foglalkoznak a kilépettekkel, s ennek eredmé­nye, hogy negyven volt tag foglalkozik a visszalépés gon­dolatával. Az eredmény tehát, mint a példák is bizonyítják, sehol sem marad el. Mégis, sok munkára van még szük­ség, s a munka a falu, de el­sősorban a termelőszövetkeze­tek kommunistáira vár, hogy megértessék mindenkivel, — a kilépett tsz-tag nem ellen­ség. Hiba az, ha oktalan zak­latásokkal, ellenségeskedéssel valóban a szövetkezet ellensé­gévé teszik. Sok esetben ma­gukat a tsz kommunistáit is meg kell győzni erről, a mun­ka azonban nem felesleges, — mert a régi becsületes, dolgos tagokkal, akik átmenetileg cserben hagyták ugyan a szö­vetkezetei, végső soron csak nyernek. Példájuk, az, hogy egy évi egyéni gazdálkodás után ismét a szövetkezetét vá­lasztják, vonzóbbá teszi azt a kívülállók előtt is. TERMELŐSZÖVETKEZE­INK fejlesztése, erősítése pe­dig most azon múlik, mennyire sikerült megteremteni a bará­ti légkört a ma még kívülállók — köztük a kilépettek — és a szövetkezeti tagok között. S amikor erről van szó, a szö­vetkezeti tagoknak egy pilla­natra sem szabad elfelejtkez­niük arról, hogy a ma még egyénileg dolgozó paraszt a jö­vő tsz tagja. S az együttmű­ködés csak akkor képzelhető el, ha nem ellenségekként áll­nak egymással szemben, ha­nem úgy, mint barátok, mint jövendő munkatársak. —deák— Olvasd! Terjeszd! a népújságot ellenére az Országos Takarék- pénztár az év folyamán a korábbi éveknél nagyobb keretben enge­délyezett építési kölcsönöket. Bár a dolgozók részéről jelentkező hi­teligények a korábbi években magasan meghaladták a hitelkeret adta lehetőségeket és ebben az évben az építési kölcsönök iránti érdeklődés még inkább fokozó­dott, ennek ellenére az indokolt kölcsönigények legnagyobb része kielégítést nyert. A kölcsönnel épülő házak min-» denütt gyors ütemben készülnek, hogy az építkezések még ebben az évben befejeződjenek. Az épít­kezések ez évi befejezéséi lehető­vé teszi a lakossági építési anyagellátás terén mutatkozó ál­landó javulás. Ma már — a tető­fedőanyag kivételével, amelyben még kisebb hiányok mutatkoznak — a lakosság részére úgyszólván minden építési anyag biztosítva van­Egyes építkezések ennek elle­nére indokolatlanul elhúzódnak. Ezért olyan esetben, mikor a ház építkezése befejeződhetett volna, de a határidőre mégsem készült el, az Országos Takarékpénztár a jövő évre nem tudja biztosítani a fel nem használt kölcsönössze­get. Az építtetők elsőrendű érde­ke tehát, hogy kölcsön igénybe­vételi lehetőségüket felhasználva, házukat még az év folyamán fel­építsék, illetve az építkezésben minél nagyobb készültségi fokot érjenek el. RÁDIÓ a KARÖRÄBAN Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban olyan kis rádióké­szüléket szerkesztettek, — amely karórába szerelhető. A rádió kristálytriodák és úgy­nevezett tablettás miniatűr mikrofon segítségével műkö­dik, mindössze pár tized mik- rowatt fogyasztással. Néhány kilométeres körzetben képes a leadok műsorának vételére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom