Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)
1957-09-21 / 75. szám
6 népújság 1957. szeptember 21. szombat. SOROZNAK A MAGA MEGSZOKOTT hétköznapi életét éli a falu. A Bélapátfalvai Cementgyár kéményei ontják a füstöt. Odabent teljes az üzem, de a gyár udvarán ünnepélyes a hangulat. Fiatalemberek gyülekeznek a nemzeti színű zászlók alatt. Soroznak. A környező községekből jöttek be a sorköteles fiatalok, s most itt állnak vagy fél- százan, majd lassan, ünnepélyesen vonulnak végig a falun. Az emberek utánuk fordulnak, az ablakokban kíváncsi fejek jelennek meg, s kinyílnak a kis kertikapuk, ahol összesúgnak az eladósorban lévő lányok, integetnek, nevetgélnek, nézik az előttük felvonuló fiatalokat. Az öregek, a rég kiszolgált katonák mindent tudó bölcsességével szemlélik a menetet és régi katonaemlékek villának fel emlékezetükben. Az újoncjelölteket a kultúr- háznál várja a sorozóbizottság. Itt már katonás rend van, pattognak a vezényszavak, a jelentések. — Alezredes elvtársnak jelentem, 46 fő sorozásra előállott — hangzik a jelentés, s az alezredes elvtárs a, sorozóbizottság vezetője, barátságosan, de katonásan üdvözli a fiatalokat. Idézi nekik az Alkotmánynak azt pontját, amely a haza megvédéséről szól. Majd a katonaéletről beszél, melyre még az öreg napjaikban is szeretettel gondolnak. / ' ...ÉS MEGKEZDŐDÖTT a sorozás. Most már az orvosoké a szó. Egy polgári és egy katonaorvos vizsgálja a fiatalokat. Meghallgatja, illetve meghallgatná a panaszokat, de nemigen panaszkodik itt senki. A két orvos lelkiismeretesen vizsgál. Kezükben a röntgen lelet, a laboratóriumi vizsgálat eredménye és most ők ketten összegezik az eredményt: alkalmas-e az ifjú katonai szolgálatra, vagy nem. Aki az orvosi vizsgálaton már keresztül ment, az a sorozó tiszt elé kerül. Kissé szorongva ül a széken az alezredes elvtárssal szemben egy magas szőke fiatalember, Ambrus József. Jelenleg még a cementgyár géplakatosa, s most dől, el, hogy mi lesz a honvédnégnél. Végre elhangzik a jólismert kérdés: — milyen alakulathoz szeretne meimi? — — Határőrnek — hangzik a válasz. A sorozótiszt mosolyog, nem ez az első, aki határőr szeretne lenni, a monosbéliek közül szinte mindegyik. De hiába, a határőrséghez most nem soroznak. — Hát akkor páncélos. — Ez sem lesz jó, mert az ifjú nagyon magas és beverné a fejét a harckocsiba. Az alezredes elvtárs már tudja hová lesz alkalmas ez a legény. Meg is mondja véleményét, — én inkább a műszakiakhoz javasolnám, mert maga erős, magas, s emellett lakatos is. És a jó szakemberre ott is szükség van. Ebben meg is egyeztek és ünnepélyes kézfogással pecsételték meg a sorozás eredményét. És így megy ez egész nap. Az egyik híradós, a másik tüzér, páncélos, vagy lövész szeretne lenni, s ha lehet, teljesítik is az újoncjelöltek kívánságát. A SOROZÓBIZOTTSAG mellett még egy bizottság működik. Ez a szociális ügyekkel foglalkozik. Nem elég valakit besorozni, meg kell nézni a szociális körülményeket is. Nem családfenntartó-e az illető, ki fog gondoskodni az otthonmaradottakról? Itt ül a bizottságban a Járási Tanács szociális előadója és a Községi Tanács elnöke is. Egy nagyvisnyói fiatalember áll a bizottság előtt: Vára- di Jenő. Nős. Egy gyermeke van, most várják a másodikat, ő tartja el a családot. A felesége egyelőre nem mehet dolgozni, a bizottság tehát javasolja, hogy halasztást kapjon. De nemcsak ilyen határozatot hoz a bizottság, hanem a legtöbb esetben gondoskodnak az otthonmaradottakról. Elhelyeznek családtagokat és így biztosítják az ifjú katona családjának megélhetését. A sorozás végefelé jár. Megjelennek a kislányok és mosolyogva tűzik a besorozottak kabátjára a nemzeti színű szalagot. Eljöttek az úttörők is, hogy virággal, műsorral köszöntsék a leendő harcosokat. ÖT KÖZSÉGBŐL jöttek el ezen a napon a fiatal fiúk. Mint civilek jöttek, s mikorra vége lesz a sorozásnak, az esti szürkületben civilruhás katonákként mentek vissza a környező községekbe, ahová egy nap majd bekopogtat a postás, viszi a behívót s a civilruhát felváltja majd vagy két esztendőre a honvédségi egyenruha. (márkusz) A kiskörei Rákosi mezőgaz- sági termelőszövetkezet f. hó 10.-én Kisköre - Poroszló-i úton körbélyegzőjét elvesztette A bélyegzőt érvénytelennek jelentjük ki. Jólesik a friss levegőn elszívni egy cigarettát a nagy munka után. Sinkó János csapoló és Fodor Imre adagoló a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat öntödéjében dolgozik. RÁDIÓ MŰSOR SZOMBAT, SZEPTEMBER 21. 8.10: Zenekari hangverseny. — 9: Úttörő-híradó. — 9.20: A Gyermekrádió műsora. — 9.40: Könnyű zene. — 10.10: Operettmuzsika. — 11: A csendháborító. — 11.20: A Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak hangversenye. — 12.10: Magyar nóták. — 13: Mi van a könyvesboltokban? — 13.10: Operarészletek. — 14: A A Gyermekrádió műsora. — 14.20: Szív küldi szívnek szívesen. — 15.05: Kórusaink életéből. — 15.25: Világgazdasági negyedóra. — 15.40: Könnyű zene. — 16.15: Zenés hétvége. — 17.07: A hétvégi halász. — 17.15: Zenés képeslap. — 18.10: Népi muzsika. — 18.40: Riportműsor. — 18.55: Lucienne Boyer hangversenye. — 20.25: Boldogságfelelős. Rádiójáték. — 22.15: Sporthíradó. — 22.35: Hanglemezek. VASÁRNAP, SZEPTEMBER 22. 8.10: Sárgul már a kukorica- szár. — 8.20: Népdalcsokor. — 8.55: Édes anyanyelvűnk. — 9: Figyeljük a zenét! — 10: Vasárnapi versek. — 10.10: A Vándor- legény. Rádiójáték. — 10.50: A Victor Silvester-zenekar játszik. — 11: Vasárnapi melléklet. — 11.30: Térzene. — 12.15: Népi zene. — 12.50: Hétvégi jegyzetek. — 13: Szív küldi szívnek szívesen. — 13.30: Rádiólexikon. — 14: Szimfonikus zene. — 15.15: Hét nap a külpolitikában. 15.30: Kincses Kalendárium. — 16.20: Hanglemezek. — 16.30: Közvetítés a Magyarország— Szovjetunió nemzetek közötti labdarúgó mérkőzésekről. — 18.20: Tánczene. — 18.55: Agglegények, vidám műsora. — 19.45: Emberek közölt. . . Boldizsár Iván tollrajzai. — 20.10: Az aranypró- bás legény. Rádiójáték. — 22.10: A Vasárnap sportja. — 22.30: Korunk zenéje. — 0.20: Tánczene. HÉTFŐ, SZEPTEMBER 23. 8.10: Reggeli hangverseny. — 9: A Gyermekrádió műsora. — 9.20: Filmzene. — 9.40: Schubert-dalok. — 10.10: Óvodások műsora. — 10.30: Szívesen hallgattuk. — 12.10: Népi zene. — 13: Lányok asszonyok... — 14.20: Hétfőtől hétfőig. — 14.30: Úttörő-híradó. — 14.50: A Gyermekrádió műsora. 15.30: Válaszolunk hallgatóinknak. — 15.40: Strauss-nyitányok. — 16.10: Kamarazene. — 16.40: Rákos Sándor versei. — 16.50: Kórusok. — 17.12: Ifjúsági őrjárat. — 17.30: A Martiny együttes játszik. — 18.10: Keresztessv Mária énekel. — 18.45: Katonák között ... — 19: Világhírű énekesek Budapesten. — 20.20: A Rádiószínház bemutatója. — 22.20: Hangverseny. — 23.40: Népdalcsokor. MEGYE SZÉKHELYI ŐSZI RUHÁZATI VÁSÁR EGERBEN az Egri Kiskereskedelmi Vállalat ruházati boltjaiban ❖ Szezon eleji hatalmas választék! Kész férfi, női, gyermek ruhák szövetek, kötött gyapjú árúk, cipők. Csak két hétig - szept.23-október5. Most vásárolja meg őszi ruházati cikkeit, mert még bőséges raktárkészletből választhat FELHÍVÁS A TERMELŐKHÖZ A Terményíorgelmi Vállalat felvásárló telepei az étkezési és olajgyári célra alkalmas TÖKMAGOT a termelőktől magasáron átveszi Érdemes az étkezési és takarménytök magját összegyűjteni, meri az étkezési tökmagért 550.— Ft-ot az olajgyári tökmagért 450.— Ft-ot fizetnek a felvásárló telepek q-ként. HEVESMEGYEI TERMÉNYFORGALMI VÁLLALAT EGER KÖSS SZERZŐDÉST Konzervipari növények: UBORKA, PAPRIKA, ZÖLDBAB, ZÖLDBORSÓ, PARADICSOM termelésre. Az árut a gyár a mindenkori állami szabad felvásárlási ár-f-10°/o-os felárral veszi át. Vetőmagról, műtrágyáról, növényvédőszerckről, melegágyi felszerelésről stb. a gyár gondoskodik. Szaktanáccsal a gyár bármikor a termelők rendelkezésére áll. Biztos, nagy jövedelem! Értékesítési gondjai nem lesznek! HATVANI KONZERVGYÁR /,WVWW> LEHET, HOGY ez már az öregedés csalhatatlan jele, de én mostanában nagyon sokat morfondírozom magamban az elmúlásról. S komolyan mondom, ha eszembejut a halál, elmegy minden kedvem az élettől. Borzalmas dolog arra gondolni, hogy húsz, vagy harminc év múlva, de lehet, hogy ma délután egy utolsót rúgok, s evvel be is fejezem áldásos tevékenységemet az emberiségnek nevezett vállalat keretein belül. Ahogyan ezt manapság mondani szokás, lemorzsolódom. Beraknak egy ládába, melyet egy előregyártóit lyukba engednek. A lyuk szélén néhányan beszélnek és azok, akik nem is olyan régen még minden rossznak elmondtak, meghatott képpel erényeimről zengenek dicséretet. Egynéhányan — főleg hitelezőim — sírnak, a többiek dühösek, hogy elrontottam délutánjukat. Aztán hazamennek és folytatják életüket ott, ahol abbahagyták, dolgoznak, csókolódznak, moziba mennek, esznek-isznak, míg én a föld nyirkos mélyén néhány bogár társaságában, egyetlen jó könyv nélkül megkezdem a p orrálevés bibliai folyamatát. És nem az a legborzalmasabb, hogy én meghalok, hanem az, hogy ők életben maradnak. azt hiszem ezt nem kell senkinek sem bizonygatni. Jó volna addig élni, amíg az ember akar, meglátni mind azt a szépet és jót, ami még az emberiségre vár. Ki kellene járni valahogyan, hogy az ember sose haljon meg. MA AZTÁN teljesült a vágyam. Ha nem tudnák, él Amerikában egy rokonom, barátja unokatestvérének a sógora, akitől csomagot kaptam. A csomagban csodálatos holmik voltak, melynek kiárusítását nem sokára meg is kezdem, de a legértékesebb nem a nylon kombiné volt, hanem a kis üveg, melynek tartalma egy csodálatos új találmány volt, az életelixir, mely az emberi életet kétszáz éves korig meghosszabbítja. Persze ez a kétszáz év nem sok, de minden remény meg van arra, hogy addig kitalálják a szuper elixirt, amely újabb kétszáz évet ad. Gondolhatják, első dolgom az volt, hogy az üveg tartalmát egyhajiásra kiittam. A csodaszer hatására testemben hihetetlen erő költözött, szellemem káprázatos módon felfrissült, az eszem olyan éles lett, hogy a szomszédok is azzal borotválkoztak. Aztán leültem gondolkozni, megtervezni életemet, mert ugye eddig Szóval rémes dolog a halál, Pesszimista arra a nyomorult ötven- hatvan évre nem volt érdemes komolyabb terveket szőni, mert mire az ember terveinek felét megvalósítja, már vége is az életének. De kétszáz év az már más. Erre lehet és érdemes tervezni, ezt már okosan be kell osztani. Nézzük, hogy is lesz csak! Most kezdődik az emberiség aranykora. Egymást érik majd a csodálatos találmányok, melyek azt célozzák, hogy az ember életét szebbé tegyék. Először is mindenki kap a csodaszerből, tehát belátható időn belül senki sem hal meg, csak szaporodik. De ez nem lesz baj. A tudósok kitalálják, hogy nem kell enni, nem kell naponta különböző ételekkel terhelnünk a gyomrunkat. Mindent elintéz egy kis vitamin tabletta és az olyan elavult intézményektől, mint a paprikáscsirke, rántotthal és a borjúláb tartármártással egyszer és mindenkorra megszabadítják az emberiséget. És ha nem eszünk, akkor inni sem kell, ezért nem lesz több bor és sör, tehát ezzel sem lesz gond. PERSZE FÉLŐ, hogy az emberiség túlzott mértékben elszaporodik, de ettől sem kell humoressk aggódni. Egy szép nap hoznak egy rendeletet, hogy a földön minden hely elkelt és evvel egyidejűleg intézményesen megszüntetik oly sok baj okozóját, a szerelmet is. Azok, akikben a barbár szokás olyan mély nyomokat, hagyott, hogy nem tudnak leszokni róla, speciális tablettával kikezelik bárgyú betegségükből. Aztán kitalálják az olyan cipőt, mely sosem kopik, az olyan ruhát, mely sosem szakad és a technika olyan szédületes mértékben fejlődik, hogy minden előállított áru örökké tart és egy szép napon arra ébred az emberiség, hogy nincs mit csinálnia. Persze addigra az utcákon mozgó szalagok futnak, úgy, hogy járni sem kell, minden gombnyomásra működik, az ember gombnyomással mozgatható székében ülve különböző gombokat nyomogat és ezzel, ha hideget, ha úgy tetszik meleget varázsol a szobába, egy gombnyomással beindítja űrhajóját, vagy bekapcsolja etetőgépét, amely automatikusan kiszámítja a szervezet vitamin szükségletét és a kívánatos mennyiséget a vérbe fecskendezi, hogy ezzel a nyeléstől is megkímélje az embert. Persze később a gombnyomás fáradalmaitól is megmentik az emberiséget és olyan gépeket szerkesztenek, amely kitalálja és végrehajtja tulajdonosuk gondolatát. Gyönyörű lesz az élet és hogy ezt az ember tökéletesen ki tudja élvezni, feltalálják azt, hogy aludni sem kell, úgy, hogy a nap 24 óráját gondtalan semmitevésben töltheti. Természetesen semmi szükségünk nem lesz könyvre, színházra, vagy mozira, mert ez felesleges idegizgalmakat okoz, melytől a 21. század embere mindenképpen megkímélendő. Nem is beszélve arról, hogy addigra sem témája, sem problémája nem lesz az emberiségnek, tehát akkor minek az irodalom és a művészet. Évezredeken át erre vágyott a sok háborúban vérző, anyagi gondoktól emésztett, vagy szerelmi bánatban szenvedő emberiség. Nem lesz több gond és bánat, mert mindazon okokat kiküszöböljük, melyek a problémákat előidézhetik. És evvel az embereket a legnagyobb nyűgtől, a gondolkodás kényszerűségétől szabadítjuk meg. Alig várom ezt a kort... Bizony... azazhogy... Hogy is mondtam?... ÁLLJUNK MEG csak egy pillanatra! Mégsem lesz ez így jó. Hogy én ne egyek? Ne élvezzem a különböző ételek: ínycsiklandozó ízét, ne örülhessek a parikáscsirke fenkölt illatának, ne veszhessek össze a feleségemmel, mert elrontotta a tojásosgaluskát. Ne' járhassak moziba? Ne szidhassam a MOKÉP-et, hogy rossz filmet hozott be, vagy a magyar filmgyártást a Gerol- steini kalandért? Hogy egész nap egy székben üljek, mint egy szenilis vénember? Hogy ne járkálhassak az utcán, ne sétáljak a szép estéken a Népkert romantikus sétányain? Hogy ne fonódjon a nyakamba egy lány puha karja? Hogy ne tudjak gondolkozni, töprengeni, veszekedni és vitatkozni, mert nem lesz min? Ez őrület! Ezt nem lehet kibírni. Minek akkor ez az egész hosszú vacak élet? És most, hogy a csodaszert bevettem, kénytelen leszek végigélni, végig vegetálni ezt a torz, rettenetes kort. SEGÍTSÉG EMBEREK! Ti jó tudósok, találjatok ki csodaszert, amely életemet hetven évre rövidíti meg. Tegyetek valamit, mert különben öngyilkos leszek! HERBST FERENC
