Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)

1957-09-14 / 73. szám

1957. szeptember 14. szombat népújság 7 TECHNIKA. TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL MADARAK ÉRZÉKELIK A RÄDIÖ-AKTIVITÄST Az eddigi tapasztalatok alapján az ember nem érzékeli a rádió­aktivitást. Schmidt nyugatnémet orvosnak az a véleménye, hogy a madarak képesek érzékelni a rádióaktiv sugárzást. A nevadai atomrobbantások után ugyanis a madarak gondosan elkerülték a fokozott rádióaktivitással fertő­zött területet. NE DOLGOZZUNK, MINT A LÓ... San Ccle, aki igényt tart a ..csavargók királya” címre, To­rontóba érkezett hogy előké­szítse a „csavargók” augusztus 22-en Brittben (Lowa, Egye­sült Államok)'megtartandó étű konferenciáját. „A munka, — jelentette ki a csavargó király — csak a lovaknak használ. Az egész világ útálja a mun­kát. Ha nem volnának pénz­ügyi intézmények, az egész világ ugyanazt csinálná, amit mi. Ez az oka annak, hogy mindenki rokonszenvez ve­lünk.” „FILIPIN”-NEL A GOMBA­BETEGSÉGEK ELLEN A Fülöp-szigeteken a közel­múltban új hatásos antibiotiku­mot fedeztek fel az emberi és •növényi gombabetegségek ellen. A laboratóriumi kisérletek kimu­tatták, hogy a filipinek elné­zett atibiotikum 13 fertőző gom­ba mérgezése ellen alkalmazható. A szigetek eddig még ismeretlen fajtából tenyésztették ki. LUMICONNAL VIZSGÁL­JÁK AZ AMERIKAI VÁM­ŐRÖK A BÖRÖNDÖKET Az egyik amerikai cég a közel­múltban olyan műszert szerkesz­tett, amelynek segítségéel pillana­tok alatt meg tudják állapítani a bőrönd tartalmát anélkül, hogy azt kinyitnák. A lumicon nevű műszer röntgensugarak segítségé­vel úgy átvilágítja a bőröndöt, hogy tartalma tejes mértékben látható. A lumicon ilyenformán meggyorsítja és alaposabbá teszi a vámőrség munkáját. Putnoki munkahelyre lakatos szakmunkásokat idénymunkára azonnal felve­szünk. Jelentkezés a putnoki Téglagyárban. BORSOD—HEVES MEGYEI TÉGLAGYÁRI ES, EGER Szerkessze Ön is az CA)át * Ón is részt vehet az r &0-CL, a Nők Lapja Divatmagazin SZERKESZTÉSI PÁLYÁZATÁN * Részletes feltételek az ÉVA őszi-téli számában! Megjelenik a napokban! RÁDIÓ 1 2 5 4 5 6 7 8 9 m 10 m 11 12 ■ 13 m 14 15 16 ■ 17 Gga m 18 19 20 ■ m m 21 22 • SB H 23 24 mm 25 26 ü 27 28 29 B 30 3! m 32 33 B 34 II 35 36 m L m VISZINTES: 1. Kipusztulóban lévő madár­fajtánk. 10. Gyakori cseh kereszt­név, királyunkat is hívták. így. 11. Gpészszerszám. 13. A pihenés leggyakoribb módja. 14. Papp Mihály. 15. Olaszosan becézett Nelli. 17. Vissza: Nóta. 18. Bör­töntöltelék. 19. Gyakori női bece­név. 21. ítélő személyiség, kissé régiesen, 22 Férfinév. 23. Miskolc környéki hegy nevezetesség. 24. Francia férfinév. 25. A középkor­ban a kunokkal kb. egyidejűleg hazánkba települő nép, s egyben ma is helységnév összetételében előforduló szó, mely e népre utal. 26. VBS. 27. Azonos mássalhang­zók. 30. Szövetet hoz létre. 31. ÖA. 32. Ilona oroszösan, 33. Tág mássalhangzói. 35. Ilyen bál lesz mostanában a divat. FÜGGŐLEGES: 1. Egyik régi történelemelőlti lelet. 2. MO. 3. Női név. 4. Mó­dozat, megnyilvánulási forma, közismert idegen szóval. 5. Pat­tintással szikrát nyerünk belőle. 6. Vissza: biliárd eszköz. 7. CAS 8. Sár mássalhangzói. 12. Ebbe esik az az ember, áld nedves la­kásban lakik. Í4. Földművelő. 16. Spanyol búcsú. 18, Sírás pár­szava. 20. ...ik: szabad, illendő. 21. Csőstől jön rendszerint, 27. Vissza: Hús elkészítési mód. 28. Fere ikerszava. 29. Vissza: kihúz a csávából. 33. Tab betűi kever­ve. 32. íme a harmadik. 35. Téli sport. 36. IE. A Gyöngyösi Tangazdaság atkári üzemébe keres azonnali belépésre univerzál • szerelőt Jelentkezés és a feltételek megbeszélése Atkártasspusz- tán. Vasútállomás: Vámos- györk. AZONNALI beköltözhető két­szobás, családi ház, Eger, Babó- csai utca 2-es, sürgősén eladó. Érdeklődni Petőfi u. 14. * 3 3 szobás, részben beköltözhető ház eladó. Érdeklődni: hétfőn, Erdei József, Eger Neumajer u. 3 szám alatt. SZOMBAT, SZEPTEMBER 14. 8.10: Zeneipari hangverseny. — 9: Úttörő-híradó. — 9.20: A Gyermekrádió műsora. — 9.40: Két Strauss-keringő. — 10.10: Régi magyar operettek, — 11: A csendháborító. — 11.20: Hang­szerszólók. — 12.10: Népizene. — 13: Mi van a könyvesboltokban? — 13.10: Művészlemezek. —■ 14.20: Gyermekrádió műsora. — 14.40: Keringők, polkák. — 15: Magyar nóták. — 15.25: Kórusa­ink életéből. — 15.45: A nemzet­közi munkásmozgalom időszerű kérdései. — 16.15: Zenés hétvége. — 17: Egy kis fiú naplójából. — 18.10: Szív küldi szívnek szíve­sen... — 18.45: Riportműsor. — 19: Opera- és operetthangverseny. — 20.25: Vidám irodalmi műsor, — 22.15: Hanglemezek, VASÁRNAP, SZEPTEMBER 15. 8.10: Sárgul már a kukorica- szár. — 8.20: Népdalcsokor. — 8.55: Édes anyanyelvűnk. — 9: Uj Zenei Újság. — 10,10 Ifjúsági műsor. — 10.50: Tánczene. — 11.25: Hangverseny. — 12.10: Hétvégi jegyzetek. — 13.05: Né­pi zene, — 13.40: Séta az Állat­kertben. — 14: Szív küldi ... — 14.35: Könnyű zenekari muzsika — 15.15: Hét nap a külpolitiká­ban. — 15.30: A műsort összeál­lította Kisfaludi Stróbl Zsigmond, — 16.30: Yves Montand énekei. — 18: Tánczene. — 19.10: Örök­szép melódiák. — 20.10: Köznapi dolgokról. — 20.20: Közvetítés a Majakovszkij Színpadról. — 22,30: Népdalok. — 23.30: Hang­lemezek. — 23: Népdalok. — 23.30: Bartók: VI. vonósnégyes. — 0.10: Éji zene. HÉTFŐ, SZEPTEMBER 16. 8.10: Reggeli hangverseny, — 9: Ifjúsági műsor. — 9.15: film­zene. — 9.40: Hangszerszólók. — 10.10: Óvodások műsora. — 10.30:, Szívesen hallgattuk. 12.10: Népi zene. — 13: Lányok, asszonyok... — 13.10: Heti zenés kalendárium. — 14.20: Hétfőtől hétfőig. — 14.30: Úttörő-híradó. — 14.50: A Gyermekrádió mű­sora. — 15.30: Válaszolnak hall­gatóinknak. — 15.40: Operett­részletek. 16.10: Schumann: íisz- moll. — 16.40: Versek, — 16.50: Fúvószene. — 17.15: Ifjúsági őrjárat. — 17.30: Bemutatjuk a Prágai Rádió legújabb lemezeit. — 18.10: Gyulai Gaál-fivércft: Szvit. — 18.45: Riportmúsor. — 19.00: Operettrészletek. — 19.40: Sporthíradó. — 20.20: írjunk együtt. — 20.40: Zenei műsor. — 20.50: A modem tudomány problémái. — 21.10: Közvetítés az 1957. évi Sibelius Fesztiválról Helsinkiből. — 22.53: Tánczene. „— 0.10: Verbunkosok. ÉPÍTTETŐK FIGYELMÉBE! Szeptember hónapban módunkban áll telepeinkről cementet, meszet, téglát, betonárut, építőkövet, betongerendát, vastető­szerkezeteket s különböző anyagokból készült menyezeteleme- ket, valamint fenyőfűrészárut az építtetők rendelkezésére bo- -sújtani. Ezen anyagóléból a megfelelő ellátást csak szeptember hónapban tudjuk biztosítani. EGER—SALGÓTARJÁNI TÜZÉP V. MŰSOR KEDD, SZEPTEMBER 17. 8.10: Népi zene. — 8,40: Indu­lók és dalok. — 9: Úttörő-híradó. — 9.20: A Gyermekrádió műsora. — 10.10: Hja Ehrenburg válaszol. — 10.20: Zenekari hangverseny, — 11: A csendháborító. —- 11.20: Ajándékműsor. — 12.10: Vidám melódiák. — 13: Operarészletek. — 14: Történetek nagy karmeste­rekről. — 14.40: A Gyermekrá­dió műsora, — 15: Fiatalok sakk­iskolája. — 15.10: Népi zene. — 16.10: Ifjúsági műsor. — 16.35: Munkásmozgalmi dalok. — 16.35 Egy népdalgyűjtő útinaplójából. —• 17.15: A kedvezmények és az illetéktelen vámszedők... — 17.30: Szív küldi szívnek szívesen... — 18.10: Szórakoztató zene, — 18.45: A Rádió ipari rovata je­lenti. — 19: Sanzon-est. — 19.25: Vidám, zenés műsor. — 20.25: Nyilvános kamarazene hangver­seny. — 21,05: Naptár. — 22.15: Tánczene. — 23: Magyar nóták. — 23.40: Hangverseny Rav 1 műveiből. KÖZLEMÉNY Az utóbbi időben a lakosság részéről igen sokan keresik fel a Központi irodát és a téglagyára­kat tégla és cserép beszerzése ügyében. A jelenleg fenálló ren­delkezések értelmében a lakosság részére a fenti építőanyagokat kizárólag az illetékes lüzép telepeken lehet megvásárolni. Felkérjük tehát a lakosságot, hogy- a téglagyárakat csak a már kiváltott „Tüzép-számlával" ke resék fel az áru kiadása céljából. Borsod-Hevesmegyei Téglagyári Egyesülés V ezetősége Gépszereléshez is értő, Dumper vezetet azonnal felveszünk a görömbölyi téglagyárunk­ban. Jelentkezés Ugyanott. BORSOD—11 EVES MEGYEI TÉGLAGYÁRI ÉS, EGER JÁNOSKA — JÁNOS barátom fia — há­rom éves. Egy szerda reggel épp úgy totyo­gott fel s alá a pirinyó lakásban, mint más napokon. Játékait ide-oda hurcolta, elpotyog- tatott belőlük itt is ott is, egyszóval ősi gyer­meki ösztönnel értett hozzá, hogyan kell pil­lanatok alatt csatatérré varázsolni a ház asz- szonyának bosszúságára a szobát és a kony­hát, letépni a függöny darabkáját, felmászni a szennyesládára s lebukfencezni vérző or­ral, ordítva csődíteni maga köré környeze­tének apraját-nagyját. Déltájban azonban elpilledt, szeme — két barna csillag — kigyult, lázas lett, fejét fáj­lalta és hányt. Darabig lézengett, de mert já­rása egyre bizonytalanabb lett, anyja ágyba- clugta. Ekkortájt jött meg János, aki a Víz­műveknél dolgozott s a várost jártában éppen csak hazakukkantott. Valami unos-untalan hallott dalt fütyörészve lépett a konyhába, de hitvesének könytől pirult szemét és az ag­gódó anyák jellegzetesen összehuppant arcát látva, elhalt száján a fütty. A pici fölé hajolt, aki akkor már tűzben, meredten feküdt a nyuszis, cicás ágyruhák között. Körülnézett a lakásban, ahol az imént szétszórt tárgyak most már nem élő és mozgékony zűrzavarban feküdtek, hanem, mint késő őszi növények hirtelen fagyhullám után. Jánoska kedvence — a sárga plüssmackó — üvegszemét a me- nyezetre szegezve hevert lábainál s ez a moz­dulatlanság a pihegő kis beteg közelében két- ségbeejtően szorította össze János torkát. János — polgárian sem jó, sem rossz éle­tének önvádjától marva — orvosért rohant. Útja a templom előtt vitt el s amit azelőtt sohsem tett: suta mozdulatai keresztet ve­tett, majd megállt, tétován felbámult a ha­rangok magasságába, a toronyablakba, ahon­nan egykedvűen fityegett alá egy kötél. Mi­ért-miért nem: benyitott a templom csarno­kába, ahol csend volt és sötét, csak távolról pislákolt néhány gyertya. Ettől megriadt és visszahőkölve nyargalt tovább. Még az orvos­nál járhatott, amikor — valami rossz érzéstől hajtva — átnéztem hozzájuk a szomszédból. Asszonya a hírrel a konyhában fogadott. Szót­lanul ültünk és vártuk Jánost az orvossal. PAGONY LAJOS: Jánoska A MEGLEHETŐSEN fiatal gyerekgyó­gyász az anyával együtt lépett a beteg­szobába, bénánkét — tehetetlen férfi kölön­cöket — magunkra hagytak a rosszul világí­tott konyha homályában. János bort vett elő. Lefittyedt vállal tántorgott ide-oda. Hihe­tetlen, mennyire megrokkantotta a veszede­lem. Nyugtatni próbáltam. — Ne fáradj mosolygott bágyadtan. — Tudom, hogy én vagyok a hibás. Én, én, én. Az egész életem. Keveset vagyok velük. Mint minden férj, aki sok éve él együtt egy nővel: menekülök hazulról. Annust szegényt, magára hagyom a gyerekkel. Nem is ügyelhet min­denre. A gyerek biztosan megevett valamit. Talán mérget? — Rémeket látsz. — Lehet. De ha többet törődöm velük, mindez nincs. Egy ilyen okos fiúcskát már rászoktathattam volna a kézmosásra. De én kártyázni jártam és a barátaim — bocsáss meg: te is — többet jelentettek náluknál. Ö istenem, a sors büntetése ez, tudom. Cilus mi­att. — Az 'kicsoda? — A kolléganőm. Hányszor csaptam be Annust, a szegény, önfeláldozó, jó Annust, miatta. A múltkor moziba vittem a nőt. Kép­zeld, hazajövet szembetalálkoztunk Annussal, valamiért az utcán volt. Alig tudtam kima­gyarázni, hebegtem, habogtam. Mostanában vettem is Cilusnak egyet s mást. Istenem, ha azt a pénzt Jánoskára költőm, kis kardigánt veszek neki, vagy ruhácskát, melegebbet, nem fázott volna meg. Éppen figyelmeztetni akartam, hogy előbb mérgezésre gyanakodott, amikor megjelent az orvos az ajtóban a gondoktól szabdalt arcú anya kíséretében. — Encephalitis — mondta komoly arccal. — Agyvelőgyulladás és tulajdonképpen kór­házba kellene szálítani, de tudtommal a gyér­fa kJáiLŐS mekosztáyon valami járvány dühöng, így jobb, ha itthon marad. Vegyék kérem a dol­got nagyon lelkiismeretesen s készüljenek el bármire. Egy óra múlva visszajövök. Amikor becsukódott mögötte a konyha ajtaja, Annus hangtalan zokogással fordult a betegszobába, János pedig lárva szerű arccal meredt maga elé. Töltött. — Te... — lehelte két korty között — ha ez a gyerek meghal... . MEGINDULTAN NÉZTEM s éreztem, ho­gyan nyeli vissza a torkába sűrűsödő gombó­cokat. Meredten bámúlta a félig telt poharát. — A legborzasztóbb, hogy az embernek nincs hite. Boldogok voltak a középkor aszké­tái, akik azt hitték: a földi élet után találkoz­nak majd az elveszettekkel. De ha ő megsem­misül? Csak apró játékai maradnak meg és az emlékek, amit szívünkben és álmainkban cipelünk magunkkal, még élünk. Az isten verje meg az élettant, fizikát, az orvos tudo­mányt, a csillagászatot, amely felfedezte a végtelen anyagot. Ha az ember egy pénztár­cát elveszít, még reménye lehet, hogy vala­mikor megtalálja. Ha egy embert: soha. Mi­lyen boldogok a buták. — Nem egészen eredeti gondolat — mondtam, hogy megszakítsam a fájdalmas monológot. — Várjál! Ilyenkor az ember fogadalma­kat tenne, mint a régiek s Mohamed, Szent Erzsébet, vagy egyszerűen egy Izis bogár ol­táránál keresne enyhülést s újítaná meg az életét sírig szóló szerződésben. De én? Én leg­feljebb előtted fogadkozhatom. Alig harmincéves, szép barna arca eltor­zult és kicsit felemelkedve helyéről úgy né­zett rám, mint aki egy gyilkosság után félig tébolyultan keresi az áldozat szemében a bűn­től feloldó szikráját a kioltott életnek. Csil­lapítóan tettem karjára kezem. — Fogadom, igen, fogadom neked Péter, ha ez a gyerek meggyógyul, én egészen új alapokra helyezem az életemet. Mert rádöb­bentem: nem isten előtti felelősség a fontos, hanem önmagunk előtti, összhangban élni magunkkal, a lelkiismeretünkkel: ez minden belső krízis megelőzője és feloldója. Kártya? Nők? Hazug percek? Apró csalások és jellem- telenségek? Ügy tapadnak belül az emberre, mint alattomos polipcsápok, hogy végül egy gyönge percben összeroppantsanak. ÉJSZAKA VOLT, még egy pohárral it­tunk, mentem. Közben az orvos kétszer is ott járt, s komoran ment. János önnön ballaszt­jától s a bortól súlyosan tántorgott velem a kapuig. Napok múlva a kis beteg jobban lett, már lábadozott, de még támolygott, tétován reb­bent ide-oda, mint vihartépett sovány kis fecske. Egy derűs délután találkoztam vele és Jánossal, aki kezénél fogva vezetgette. — A tudomány! — ragyogott János arca — a gyógyszerek, az antibiotikumok, lám még­is segítettek. A huszadik század émbere előtt nincs lehetetlen. Száz évvel ezelőtt elpusztult volna a kisfiam és ma... hálistennek kilábal­tunk a babonák, kuruzslók világából, amikor egy ilyen szörnyűségnél nem volt más hátra, mint fogadkozni és könyörögni az egek urá­hoz. — Hová tartasz? — kérdeztem. — A klubba. Benézünk. Igaz kicsi fiam? És mérhetetlen szeretettel szorongatta meg Jánoska apró kezét. 4. — Kártyázni? — Á, csak kibicelni. Hiszen tudod... Valamit még mondani akart, de lenyelte és félfordulatot tett saját tengelye körül, mert egy nő ment el mellettünk, fiatal, telt, ringó keblekkel, maga a nyár, a buja igézet. János pillanatig még szótlanul bámulta. — Jó bőr, mi? Most költöztek ide a szom­szédunkba... — aztán mint aki rajtakapta ma­gát: — Menjünk fiacskám. Sétáljunk picit, kell a jó levegő. És mentek, egymás mellett, János és Já­noska, kicsit még támolyogva az enyhe dél­utáni fényben, de én csalhatatlanul éreztem: meggyógyultak. János is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom