Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)
1957-09-07 / 71. szám
1957. szeptember 7. szombat NÉPÚJSÁG 7 Teljesítménybérezéssel Jól mulattak Poroszlón a terv is a munkafegyelem megszilárdításáért Az ellenforradalom fegyveres leverése és az üzemek termelési rendjének helyreállítása után egyre inkább előtérbe került, hogy a népgazdaság minden termelési ágában el kell érni az ellenforradalom előtti színvonalat, illetőleg a munka racionálisabb, ésszerűbb megszervezésével biztosítani kell, hogy a termelékenység túlszárnyalja az ellenforradalom előtti színvonalat. Az ellenforradalom demagógiája, a gazdasági életben is sok zavart okozott és különféle káros nézetek kialakulását hozta magával. A termelés megkezdésekor az üzemek jelentős részében, az ellenforradalom után kialakult és nehezen áttekinthető gazdasági helyzet miatt a dolgozók, de a vezetők sem látták világosan azokat a tennivalókat, amelyek a termelést, de főleg a termelékenység alakulásában, a rend helyreállítását •eredményezték. Később a múlt hiányosságai megszüntetése céljából intézkedéseket hozott az ipari dolgozók bérhelyzetének megjavítására, ugyanakkor rendelkezés jelent meg az üzemek munkaerő szükségletének racionális felmérésére is. Éppen a tisztánlátás hiányosságára mutat — elég jelentős területen — az a tény, hogy a rendelkezések végrehajtása — kivéve a béremelési intézkedéseket — meglehetős vontatottsággal haladt előre. Az egri Autóipari Forgácsológyár 1957. évi tevékenységét tervezve, elsőrendű feladatunk volt, hogy felmérjük azokat a lehetőségeket, amelynek birtokában elkészíthettük a vállalat 1957. éves termelési, önköltségi tervét, különös tekintettel a rendelésállomány, valamint az anyag és energia ellátás helyzetére. Már az év első hónapjában megállapítottuk, hogy az üzem gazdaságos működtetése csak abban az esetben válik lehetővé, ha a létszám megállapításánál a meglévő anyagi lehetőségekre építünk. Ezért már január hónapban végrehajtottuk a 15. számú kormányrendeletet, felmérve a munkaerő szükségletet. Már a részlettervek összeállításánál kiderült, hogy a termelékenység elérése és a kormány által engedélyezett bérszínvonal biztosítása, csak abban az esetben lehetséges, ha az üzem feltétlenül megmarad a legfejlettebb bérezési forma, a teljesítmény bérezés mellett. Nagyrészben ennek köszönhető, — ennek a tervnek a megvalósításának — az az eredmény, hogy vállalatunknál az egy főre eső termelési érték már az első negyedévben 30 százalékkal növekedett, az előző év harmadik negyedévéhez viszonyítva. Az üzemi rend helyreállításánál, darabbérezési rendszer újbóli megteremtésével nagy szerepet játszottak azok a kommunisták, akik az elmúlt év tapasztalatait helyesen értékelvé elsőnek indítványozták, sürgették a teljesítménybérezést. Az üzem pártszervezete és szakszervezeti bizottsága már január hónapban javaslatot tett igazságos, az egyéni érdek és a helyi adottságoknak megfelelő teljesítmény bérezési, anyagi és létszámnorma rendszer megteremtésére. Különösen akkor járt ez jó eredménnyel, amikor a KISZ szervezet fiataljai kezdeményezésére munkaverseny indult az önköltség csökkentése és az eddiginél nagyobb arányú anyagtakarékosság megvalósítására. A munkaverseny eredménye lett, hogy a vállalat első féléves termelési tervét 104.5 százalékra, első félévi eredmény- tervét pedig 116 százalékra teljesítette. Ma már a dolgozók mind szélesebb rétege foglalkozik az önköltség csökkentésével, mégpedig azért, hogy az elért eredmények alapján az év végi nyereségrészesedés minél nagyobb legyen. Az első félév tapasztalatai alapján a kitűzött termelési feladatok teljesítése mellett most a fő cél üzemünkben a minőség javítása és a termelési költségek további csökkentése. E cél érdekében főleg az újítómozgalom újjáélesztése és a minőség javítása fontos feladat. Tehát nagyon szükséges, hogy az újító mozgalomról ne ' feledkezzünk meg, ez az anyagtakarékosság legfontosabb alapja. Az elért eredmények mellett szólni kell a hibákról, elősor- ban a munkafegyelemről. A város, illetve a megye területén azonos szakmákban lényegesen eltérő'bérviszonyok voltak, ez fegyelmezetlenséghez vezetett, s amíg ezeket meg nem szüntetik, nem lesz teljes a fegyelem. A dolgozók egy- része gyakran változtatja munkahelyét és ez az üzemek termelésében károsan érezteti hatását. Reméljük a nemrégen megjelent kormányrendelet, mely a teljesítménybéreket állította vissza, megszünteti j ezt az állapotot. Most legfontosabb feladatunk a jövő év termelési tervére felkészülni, ezen belül biztosítani azokat a feltételeket, melyek a nagyobb eredmények eléréséhez szükségesek. így pártszervezeteinknél a politikai oktatás megindulásával is elő kell készíteni a jövő évet. Beszélni kell a dol- zókkal, kérni javaslataikat, kezdeményezésüket a vállalat- vezetés munkájához, a tervek előkészítéséhez és azok végrehajtásához. Nagyon fontos a szakmai továbbképzés is. Befejezésül tanulságként néhány gondolat. Napjainkban, amikor csakis a baráti államok segítségével tudjuk nép- gazdasági helyzetünk egyensúlyát visszaállítani, minden lazaságot meg kell szüntetni. Alapos, gondos, gazdaságosan elkészített terveket, erélyes határozott intézkedéseket kell hozni. A bér és önköltségben jelenleg mutatkozó aránytalanságokat és kiugrásokat normális szintre kell csökkenteni, így is segíteni az ellenforradalom által okozott több milliárd forint értékű kár megszüntetését. Nagy János Egri Autóipari Forgácsológyár igazgatója A NÉPÚJSÁG szerkesztőbizottsága szeptember 22-én Egerben NÉPÚJSÁG NAPOT RENDEZ PROGRAM: Délelőtt 11 órakor a Gárdonyi Géza Színházban: Rendkívüli kiadás Vidám zenés kabaré két részben ÍRTÁK: GYURKÓ GÉZA és HERBST FERENC Közreműködnek a Gárdonyi Géza Színház művészei, az Eger tánezenekar és a Honvéd helyőrség 15 tagú fúvós jazz-zenekar MEZEI ÉVA A műsort szeptember 23-án. este 7 órai kezdettel megismételjük ! A megye ma gá n motor o sai ua k első háztömbkörüli versenye a NÉPÚJSÁG vándorkupáért. Este 9 órakor a PARK SZÁLLÓ összes termeiben Délután fél 4 órakor : A Népújság Kiadóhivatala a múlt vasárnap Poroszlón nagysikerű bált rendezett. A szépségverseny első helyezettje Te- lekes Erzsébet, a Kiadóhivatal vezetőjétől átveszi az egri Állami Áruház által ajándékozott első díjat. Késő éjszakáig kellemes hangulatban táncoltak a poroszlói fiatalok. Olvasd! Terjeszd! a népújságot BÚTORÁT egy életre [veszi Jól jár, ha ,rendelését VÁRADINÁL teszi! Eger, Ceglédi út 14. cd szép ismeretlen GOMBAI BÉLA a rendezett családi otthonban felesége oldalán elégedetten, mondhatni boldogan élt. Erre az egész derűs tájra csupán Bélának az időtől való félelme vetett árnyat. Nem nagy árnyékot, csupán egészen kicsit. De egy kis öröm vagy már az öröm vá- rása is elsodorta a kellemetlen, nyomasztó érméseket. És miért ne? A hivatalban is becsülik nemrég nevezték ki csoportvezetőnek. S az változatosságot hozott a munkájában. Néha vidékre kellett utaznia. Egyik útja alkalmából különös kalandja támadt Gombainak. Későn délután érkezeti^ vidéki városba. Először járt itt. Meglepte a város szépsége, a szűk, domboldalnak szaladó kacskaringós utcák, az ódon házak. Mélázva sétált a városban és azon tűnődött, milyen érdekes, ő itt teljesen idegen, nem ismer senkit... Figyelte az embereket s úgy tűnt, hogy az arcuk, a testalkatuk is más, mint a fővárosban. A szálloda újabb meglepetés okozott. Szerény tapasztalatai után a vidéki szállodákra, mint piszkos, homályos, savanyúszagú épületekre emlékezett, ahol az ember útálkozva fekszik a szürke ágynemű közé, hogy azután rosszul aludjon és másnap sokáig mosakodjék. Ez a szálloda azonban, egészen más volt. Egy csendes, villaszerű házakkal szegélyezett utcában állt. Mikor belépett a fényesen megvilágított, szőnyegekkel, bőrgarnitúrákkal berendezett hallban, a portás éppen franciául beszélt valakivel. Tökéletes udvariassággal fogadták. S ő érezte, hogy egy kicsit elfo- gódott. Szobájába érve, szemügyre vette a berendezést, s azt kifogástalannak találta. Élvezettel mosdott meg előbb langyos, majd hideg vízzel. Azután elmerülten nézte magát a tükörben. Élénk fényes szemeket, markáns vonásokat, kissé alacsony, de egyenletesen domború homlokot látott. A halántéka körül előkereste az ősz szálakat és előnyösen széjjelfésülte. Gondosan átöltözött s elindult a szálloda halijába. A zene hangjait követve eljutott az étterembe. Az egyik oszlop melletti asztalhoz ült és szétnézett. A nagy terem újonnan volt festve. Két üvegdíszekkel teleaggatott csillár ontotta a fényt. A bejárattal szemben egy dobogón, jólöltözött cigányzenészek muzsikáltak. A dobogó mellett zongora állt. Egy va- lószínütlenül sovány, hajlotthátú fiatalember forgószéken ülve kottákat lapozgatott. Az egyik asztalnál három fiatalember egy erősen festett, széparcú lányt ült körül. Ok voltak a leghangosabbak. Mindhárom férfi egyszerre beszélt. Az egyik — kicsit már ittas lehetett — széles mozdulattal ellökte magát a széktől, felállt és szinte ráborulva a lány asztalon nyugvó kezére cuppanós csókot nyomott rá. AZ ÉTTEREM kertrenéző oldalán nyitva állt az ajtó. A tárt ajtóval szembeni asztalnál Gombai egy 25 év körüli nőt pillantott meg. Egyedül ült. Ovális barna arcát — amely a kiugró arccsontok és kissé ferdevágású szemek miatt keletiesnek tűnt — hosszú fekete haj keretezte. Állát tenyerébe hajtva, a kertbe nézett. Gombai cigarettára gyújtott és átadta magát a hirtelen támadt különös hangulatának. Harminckét éves vagyok. Tisztes családapa, — gondolta. Reggel fél hétkor kelek, azután be a minisztériumba, számlák, ügyiratok, megszokott kollegák. Otthon a gyerekek, Éva, néha vendégek, kiruccanás moziba yagy színházba, s másnap újból élőiről... Alig mozdultam el a lakástól a minisztériumig vivő útvonalról. Mintha hetijegyemre az engedélyezett útvonallal együtt egész életem útvonalát is berajzolta volna valaki tintaceruzával. S közben a világban is zajlik az élet. Párizs, London, Róma. Óriási kereskedő házakban milliós üzleteket kötnek. Fényes termekben diplomaták tárgyalnak a világ sorsáról. Szép lányok indulnak boldog légyottokra. Vagy egy másik világ. Délamerika. (A térképen hasonlít Afrikához). Ósi országok, Peru. A fővárosa... Bogota? vagy Lima? Nem is tudom biztosant Csinos katonatisztek lázadásokat szerveznek a kormányelnök ellen, s közben szerenádot adnak egy gyönyörű, barnabőrű lánynak. Más kép villan a szeme éllé. Egy pompásan kivilágított koncert termet látott. Fekete ruhában, frakkban a világhírű zongoraművész, amint éppen meghajtja fejét a tomboló közönség előtt. Majd hátrasimítja hosszú, hullámos haját. A lányok és az asszonyok a teremben izgatottan összesúgnak... S ez a zongoraművész nem más, mint ő... Béla Gombai. Miért is ne? Miért ne lehetne? Hiszen sohasem próbáltam zongorázni, hátha nagy tehetség veszett el bennem. Az arca kipirult, szájpadlása kiszáradt. Nem nagyon mélyen a nagy művész szerénységével méltóságával meghajolt a szemben lévő fali tükör felé. GOMBAIT két asztalsor választotta el a szép ismeretlentől, ahogy magában mindjárt elnevezte. Milyen titokzatos ez a nő, gondolta a ritkán fogyasztott bortól és a romantikus gondolattól kissé megrészegedve. Egyedül ült az étteremben. Ki lehet ez az asz- szony? Mintha bánatos lenne. Talán külföldi. Messzi országból jött. Bizonyára művésznő, aki csendben, egyedül akarja tölteni az estét. Mire gondolhat most? Merően nézte az asszonyt. Milyen furcsa, jutott eszébe. Az ember sok érdekes találkozást szalaszt el azzal, hogy érzéketlenül elmegy minden kinálkozó alkalom mellett. Az asszony most Gombai felé fordította tekintetét. Sokáig nézték egymást, azután a szép ismeretlen kicsit rándított a vállán és egy újával a vállára dobta hosszú hajfürtjeit. A zenekar vontatottan játszott, a vendégek hazafelé szállingóztak. Éjfélre járt. Gombai gyorsan megivott még egy pohár bort, majd a szesztől kölcsönzött bátorságából merítve felállt és kissé bizonytalan léptekkel elindult a szép ismeretlen felé. Az asztalnál meghajtotta magát és bemutatkozott, — Látom egész este egyedül... én is egyedül vagyok... ha nem zavarnám... Az asszony felhúzott szemöldökkel, kíváncsian hallgatta a férfit — Tessék ha egyedül van... üljön le. Béla közelebb húzta a székét az asszonyhoz. Egy kicsit meglepődött, amikor közelről szemügyre vette a nőt. így már r.em 25 évesnek, de 35-nek látszott. A szép ismeretlen sűrűn pislogott és ilyenkor táncba kezdtek a szeme körüli szarkalábak. Orr- cimpáitól kezdve a szája szegletét érintve két barázda húzódott az arcán. Beszéd közben láthatóvá vált szabálytalan, barnával keretezett fogsora. Hajába kétoldalt hosszú, ősz csíkok vegyültek. A felfedezés Gombait meghökkentette, de azért nem vonult visz- sza. Kis szünet után így szólt: — Egész este azon gondolkodtam, ki is lehet maga? Őszintén megvallom el is neveztem magamban szép ismeretlennek. Az asszony kesernyésen elmosolyodott, de a férfi ezt nem vette észre. Arra gondoltam — folytatta Gombai — hogy egy művésznő, aki pár órát egyedül akar tölteni, vagy egy titokzatos asszony, akinek valami nagy bánata van. EGYSZERRE kitárult a konyhára nyíló csapóajtó. Alacsony, hízásnak indult férfi hajolt ki a terembe. — Anyukám készülj — szólt oda az asszonynak — kabátot veszek és mehetünk. Az asz- szony felállt. — Jó éjszakát, mennem keli — mondta gyorsan és eltűnt a csapóajtó mögött. — Fiatal legényke — a kenyeresfiú — járta a termet a kis kenyeres- kosarakat szedegette össze. Közben nagyokat ásított. Gombai asztalához érve huncutul elmosolyodott. — Margit néni már megint eljött, mert tetszik tudni, ha Lakatos úr egy pár napig később megy haza és kevés pénzt visz, akkor Margit néni eljön az uráért és hazaviszi. — Ki az a Lakatos? — Hát nem tetszett látni? Aki az előbb kinézett. A főpincér. Gombai Béla meredten nézett maga elé, arca lángvörösre vált, valami köszönésfélét dadogott és kibotorkált a teremből. SALAMON PÁL
