Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-03 / 61. szám

1957. augusztus 3, szombat NÉPŰJSAG 5 As emberekkel való törődés, a jó munkaszervezés, megfelelő szakirányítás a visznehi Bébe Tsz sikereiitckj titka ÜNNEP A FALUBAN, a bú csú napja. Az asszonyok na­pokkal előbb sütnek, főznek, hogy kellően megvendégelhes­sék a látogató rokonokat. A gyerekeket már régen azzal bírják jobb belátásra: ha rossz leszel, nem kapsz búcsúfiát. A lányok már előre találgatják, megveszi-e nekik a mézeska­lácsszívet az, akire olyan so­kat gondolnak. De hát mindehhez pénz kell. Üres zsebbel nem is bú­csú a búcsú, érthető hát, hogy a viszneki Béke tsz vezetői­nek napokig főtt a feje, hon­nan teremtsenek elő pénzt a tagoknak. Minden hónapban adnak ugyan nyolc forintot a ledolgozott munkaegységekre, de ennek csak jóval a búcsú után lett volna ideje. És ép­pen a tsz-tagok járjanak üres zsebbel? Előteremtették a pénzt... Kevés volt aratás idején a «dohány. Nem is érti az em­ber, miért nem tanulják már meg a kereskedelmi szervek, hogy üyenkor több kellene be­lőle a falura. A tsz-vezetők nem hallgatták sokáig tétlenül a tagok panaszát, hoztak ki Gyöngyösről egy csomót. Az­óta a könyvelő egyik fiókjából trafik lett. Kéznél van reggel­től késő estig, nem is panasz­kodik senki a szívni való mi­att. Rekkenő volt a hőség, mi­kor a gabonát vágták. 38-40 fokos meleget mértek. Gyötör­te az aratókat a hőség, hideg víz után áhítozott mindenki, hogy a sörről ne is beszél­jünk, mert annak épp a leg­nagyobb melegben híre sem volt a faluban. Azaz, egy he­lyen lehetett kapni, — a ter­melőszövetkezetben. Addig jár­tak be Gyöngyösre, míg sze­reztek három hektóval. — Biztosan azért adták, hogy végre megszabaduljanak tőlünk — mondja nevetve az elnök. De hát nem is ez a lé­nyeg, hanem az, hogy a fogat nemcsak hideg vizet hordott ki az aratóknak, hanem néha sört is... | NAGY GOND ÜTÖTT ta­nyát az egyik házban. Égetően kellett volna néhány száz fo­rint. Ilyenkor az ember szám­ba veszi a rokonokat, az isme­rősöket, de hát egyiknél sem áll élén a százas aratás előtt. Hová is menng, ha nem a szövetkezeti irodába. Ott dol­gozik egész éven át... Becsüle­tes, iparkodó embernek isme­rik, látják, nagyon kell neki a pénz, meg is szavazzák. És órákon át lehetne sorolni a tsz-tagok ezernyi apró ügyes­bajos gondját, amin a tsz ve­zetői segítenek. Azt hiszem, ha ebben a tsz-ben a sikerek titkát keresi az ember, itt kell kezdeni, az emberekkel való ■törődésben. A kisebb-nagyobb problémák elintézésén, amik­kel egy-egy családot fűznek még szorosabban a közösség­hez. Az ilyen „kis ügyek” el­intézése növeli a bizalmat a vezetőség iránt, a munkaked­vet és a felelősséget egymás iránt. Olvastam az egyik jegyző­könyvet, mely arról szólt, hogy az egyik tagot mulasz­tásáért 2 munkaegység levo­násával büntették. Fájó dolog ez, mert az előzetes tervek szerint is 100 forintot ér a két munkaegység. — A tagok egyet értenek ezzel? — kérdeztem. A vá­lasz mindenhonnan igen volt. Ebben a tsz-ben csakugyan megteremtették azt a légkört, melyben elítélik a lógást. És részben éppen azzal, hogy tö­rődnek a tsz tagokkal. Ezért érzik magukénak a szövetke­zetei. Amit pedig magáénak érez az ember, azt meg is védi — ha éppen arról van szó, hát a fegyelem ellen vétő tagtár­sával szemben is. A SIKERÜK TITKA per­sze nemcsak ebben áll. Jó eredményeikben legalább ilyen része van az átgondolt, szak­szerű vezetésnek, a tagokat a magasabb terméseredmények elérésére ösztönző prémium- rendszernek is. A vezetőség minden este megbeszéli a másnapi teendőt a tagokkal, s reggel az elnök és az agro- nómus első a munkában, hogy ellenőrizzék mégegyszer az utasítások végrehajtását, vagy esetleg más munkába ál­lítsák az embereket, ha közbe jön valami. A fegyelmet nö­veli az is, hogy minden em­ber felelős a maga területéért, s a tervezett termésátlag fe­letti részből olyan mértékben részesül, ahogy megmunkálta a földet. Lesz olyan tag, aki 6-7 mázsa kukoricát kap pré­miumként egy hold után, — ezt csak a munkának és nem az alacsony termésátlag ter­veknek köszönheti. Kukoricá­ból 22 mázsát terveztek hol­danként. Aki ezen felül ter­mel, azt jutalmazzák a túlter­melés arányában. Cukorrépá­ból 140 mázsás átlagtermést terveztek. A jelek szerint mind a kettőnél jelentősen túl­teljesítik az előirányzatokat- Miután minden tsz tag tudja, hogy a prémiummal együtt mennyit kereshet, igyekszik elvégezni a munkát. Egy hó­nappal ezelőtt az elnök, meg az agronómus minden látoga­tónak megígérte, hogy a kuko­ricában talált minden egyes szál gazért 1 forintot fizet. A vállalkozó az uzsonnájára va­lót sem igen kereste volna meg... Az aratás után most a hor­dás, cséplés folyik. A kalászo­sok is szépen fizetnek. Lesz olyan búzatáblájuk, amelyik megdőlt, kissé megszorult ben­ne a mag, de még így is ad legalább 16 mázsát holdan­ként. Őszi búzából átlagosan 13-14 mázsát várnak. Tavaszi búzájuk 13.90 mázsát adott. Az ősziárpa, ahol elvégezték a vegyszeres gyomirtást, 17 má­zsán felül. A NÖVÉNYTERMESZTÉS mellett az állattenyésztésben is jók az eredmények. Mond­hatjuk bátran; a megye leg­jobb állattenyésztő termelőszö­vetkezete a viszneki Béke. Át­lagosam3,3 holdra jut náluk egy számos állat, ezzel bizto­sítják a rendszeres trágyázást, s ez meglátszik a növényter­mesztésben is. Tehenészetük­ben a jószág nagyobb része törzskönyves, csak a tej 120 000 forint bevételt hozott. Hogy mennyire nem elégedet­tek ezzel, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy az idén újabb 10 törzskönyve­zett tehenet és 5 vemhes üszőt vesznek. Hatot ebből már meg is vásároltak. Az ál­latok jó elhelyezését az új 100 férőhelyes istálló biztosítja. Jó a munkaszervezés az állat- tenyésztőknél is. Megoldották a tehenészek régi problémáját is, minden hatodik napjuk szabad. Azóta jobban megy a munka, senki sem kívánkozik el közülük. Mindezek mellett még arra is jutott idejük és erejük, hogy részt vállaljanak a jobb vetőmag előállításáért folyó országos munkában. Béta Bánkúti póza és MFB 102-es tavaszárpa vetőmag II. fokú szaporítását vállalták, s egyik büszkeségük a kukorica kísér­leti telep. Fajta-összehason- lító kísérletet folytatnak. A magyar Övári 5-ös, a Kanadai 444-es, a Kanadai 600-as és az Amerikai 301-es hibridek növekedését, termését hason­lítják össze. Egyenlőre az Óvá­ri 5-ös mutatkozik a legjobb­nak, mintegy 10 nappal előbb­re áll a fejlődésben. Persze, aS végső következtetést majd? csak a törés után lehet levonni.? A GAZDÁLKODÁS gond-1, jai, az eredmények mellett* más gondokról is beszámolnak* a tsz vezetők. Olyanokról,| amit megyei szervek okoznak,* amelyen megyei szervek tud-* nak segíteni. Befejezésül had* adjuk közre ezeket is, hátha* gyorsabban elintéződnek. Maholnap már megtarthat­nák a 100 férőhelyes új is­tálló felavatását, csak két do­log hiányzik még. A július 20- ra ígért palakiutalás a megyei tanács mezőgazdasági igazga­tóságától, (28-án még nem volt ott) enélkül pedig nem tudják befejezni. Nem mentek még ki az ÁVESZ-től sem fel­mérni a villany bevezetését, pedig majdnem egy hónappal ezelőtt megígérték. Az állattenyésztéssel kap- csolatos harmadik panaszuk: * sok a tehenük, most vettek* újabbakat, silóból is több kel-} lene. Ároksilót akarnak épí-} teni, előregyártott elemekből. ♦ Kiutalást azonban a járás* nem tud adni nekik, mert a* gyöngyösi Tüzépnél nincs* elem. A hevesinél van vagy} 2000 darab, de ahhoz — te-} kintettel arra, hogy másik já-} rás — megyei kiutalás kell. Ez} pedig' most is késik. } • Mi mindent megteszünk, ami} rajtunk múlik, hogy jő le-} gyen a szövetkezet — mond-} ják a vezetők — csak azt kér-} jük, hogy mások is több gond-* dal, gyorsabban intézzék ügye- j inket. És kérésük jogos is. } — deák —• Jó bor — A közelmúltban megtartott megyei borversenyen a bika­vérek „vetélkedéséből” a He­ves megyei tanácsi kórház cél­gazdaságának bikavére kerüli ki győztesen. Grenta András pincemester nem kis büszke­séggel mutogatja a homályos villanyfénynél a pohárban csil­logó sötétvörös színű italt. A bor még fiatal, egy éves csu­pán, de zamatja, ereje és tisz­tasága megöregíti. S hogy mi­nőségre kitűnő és csak antial­koholisták tudnának rá rosz- szat mondani, abban nagy szerepe van a gondos és szak­szerű kezelésnek is. De meg­érte a fáradságot. A célgazda­ság bikavérének híre eljutott a Külkereskedelmi Miniszté­riumba, ahonnan kijöttek és hamarosan megkötötték az üz­letet. Csak azt kifogásolták, hogy kevés van belőle. A 40 hektoliter bikavér már a Mo- nimpex tulajdona, ahonnan Nyugat-Németországba, vagy Dániába kerül, ahol nagy elő­szeretettel fogyasztják a tüzes egri borokat. Csécs István gaz­daságvezető elmondja, hogy 34 S? paprika hazájában Egy kis tere-fere Boldogon a felvásárló telep előtt. ■ jó üzlet | forintért vásárolták meg tőlüki literét és még a forgalmiadóti sem ők fizetik utána. Nemrégi még 26 forintért kínálgatták ai földművesszövetkezetnek, de] nem kellett. Utólag már örül-i nek neki. Most úgy tervezik,i mivel nagyszerű termés iffér-] kezik, hogy jövőre kb. 100* hektoliter bikavért készítenek,] mert érdemes. Jó bor — jó\ üzlet, a gazdaság is elégedett* és az ország valutát kap érte.** De már itt az átvevő, néhány perc és útjára indul a híres boldogi paprika Q Nagyrédei Földmüvesszövetkezet jól képzett vezetőkönyvelöt keres azonnali belépésre. — Fizetés: 1450 Ft. Jelentkezni lehet: Nagyrédei központi iro­dában, Rákóczi út 7. Tel. 2. lljabb 150 mázsa búzára kötött szer­ződést az abonyi Szabad Nép Tsz A füzesabonyi Szabad Nép termelőszövetkezetben az idén várakozáson felül sikerült a búzatermés. Van olyan tízhol­das táblájuk, amelyik átlago­san 22 mázsa búzát adott. De a többi táblákon is sokkal jobb az eredmény, mint a környéken, úgy, hogv átlago­san 17-18 mázsás átlagtermés­re számítanak, s ezzel az ered­ménnyel az ország legjobb szövetkezetei közé kerülnek. A bőséges termésből jut bő­ven a szabad eladásra is. Elő­ször 150 mázsa búzára kötöt­tek szerződést, most újabb 150 mázsát ajánlottak fel eladásra az államnak. így csak a szer­ződésért járó 20 forint felár 6 ezer forint jövedelmet jelent a tsz-nek. \ '✓'v^'^AAA/NA/SAAAAA/WSAAAAAAA/WWW A MALOMKERÉK NAGY kor­tyokban nyeli a vizet. A kis patak minden csepp je átjárja a hatalmas fakereket és a lapockákba kapasz­kodva megindítja a malmot. A ke­rék egyre gyorsabban forog, és üte­mes csobogással szórja ki magából a habzó, csillogó vízcseppeket. Alatta még egy darabig kavarog, örvénylik a víz, aztán békésen folyik a kis pa­tak a kertek között. A malomban megindulnak a gé­pek és széles szíjak csattognak a fé­nyes hátú kerekeken. Jár a malom. Hajtja forgatja a víz, mely csodákra képes, ha parancsol neki az ember. Kocsi áll a malom elé. Bú- :zát hozott. A kocsin fiatalember ül, mellette felesége. Az ember lehet úgy huszonhat éves, a menyecske nem több húsz évesnél. Az asszony­ka csinos, pirosarcú, szinte sugárzik belőle az életkedv, az erő. Fején ba­boskendő, szeme mosolyog, mikor a kocsi megáll... Az ember ugrik le ■először a kocsiról, aztán leveti az 'istrángot. A menyecske megigazítja a kötőjét, és az ura után a malom­ba indul. Középkorú, szikár ember a mol­nár. Karján a sok zsákolástól kemé­nyen dagadnak az izmok. Kedvesen fogadja az érkezőket. Látja a kocsit az ajtó előtt, tudja, hegy őrlés ér­kezett. — Mi jót hoztak, Józsikám? — kérdezi meg mégis, csak úgy szo­kásból, a fiatalembertől, kézfogás után. — Búzát, Lajos bácsi, új bú­zát. Sürgős is lenne, mert már las­san kiesik a kenyér a hajából... Meg­lesz karácsony felére — tréfálkozik Lajos bácsi, a molnár, aztán a fia­talember felé kacsint. Mit szól ugyan a menyecske. Ám az asszony meg­érti a tréfát, és nevetnek mind a hár­man. LERAKJÁK, LEMÄZSALJÁK a búzát. Az ember kibont egy zsákot, magot vesz a tenyerébe, mutatja a molnárnak. Az ajtóhoz, világosra viszik és nézik, vizsgálgatják, ropog­tatják az új búzát, a kenyémekva- lót. — Szép, igazán szép — dicséri Lajos bácsi. — Jó liszt lesz belőle. Különben első új az idén a malom­ban. Ezt is megértük. Lajos bácsi egy pillanatra a semmibe néz, gondolko­zik. Hej, sok búzát megőrölt már gyermekkora óta. Haja fehéres már. Mintha vastagon belepte volna a liszt. No meg az ötvenhat év, amit maga mögött hagyott. Az asszony is kivesz a zsákból egy maréknyit. Nézi, simogatja ő is a kövér szemeket. Boldog. Első termé­sük, mióta összekerültek. Jól fizetett az idén a búza, érdemes volt annyit dolgozni, küzdeni érte. A kenyérnek való meg a vetőmag már a kamrá­ban van. Kifizették az adót is. A többiért meg megfizettek tisztessége­sen. Igaz, kell is a pénz, hiszen fia­tal házasok még... Az ember is elé­gedett. Első búza, amit együtt hoz­tak a malomba, örül, hogy dicséri a molnár is... Üveg bor kerül elő a ko­csiról. Körbejár az üveg. A me­nyecske előbb szabódik, aztán ő is nyel egyet. — Üj búza, régi bor. Ez aztán igen! — dicséri Lajos bácsi a gazdát is. Hisz mi tagadás, ő is sze­reti a jó bort. Vízimolnár, csak nem ihat vizet! Inkább igya meg a ma­lom. Egyszóval, ünnepelnek. Lajos bácsi is, meg a fiatalok is. Igaz, nem tart sokáig, de annyi biztos, — hogy számukra felejthetetlen ünnep marad. A GÉPEK EGY HARAPÄSRA rág­ják össze a friss búzát. Vigyázni kell az őrléssel. Könnyen megtapad, —• felakad ilyenkor. Ügyelni kell a fel­vonókra is. A sziták apró kerekei csak lassan forognak, de gyomruk­ban már gyűlik a liszt. Hol az egyik, henger cseng, hol a másik. Bizony van elég dolga ilyenkor a molnár­nak. Csupa fül kell, hogy legyen. — Nem érvényes már a régi közmon­dás: „Süket, mint ősszel a molnár”. Másnap Józsi jön a lisztért. Egye­dül jön csak. Az asszony otthon ma­radt, dolga van. Kenyérsütéshez ké­szül. Lajos bácsi állta a szavát. — Gyönyörű lisztet őrölt a fiataloknak. Hófehér a kenyérliszt; szép grízes a gyúró is. Az ember elégedett A nehéz lisztes zsákok puhán hup­pannak a kocsiban. A gazda a meg­rakott szekérrel hazafelé indult. Útközben újabb kocsikkal talál­kozik. Búzát visznek a malomba ezek is. Szaporodik dolga a molnár­nak. Lassan megtelik a malom az új élettel. Estére kovászt tesz a menyecske. Hajnalban dagaszt. Arca piros, mint a rózsa. Minden erejével, teljes test­tel áll a teknő mellett és dagasztja a tésztát. Az ember csak ül a széken és nézi az asszonyt. Milyen szép most is, hogy kipirultan dolgozik. — Talán még így szebb, mint máskor... Az asszony felegyenesedik a teknő mel­lett. Csupasz karjáról leszedi a rára­gadt tésztát. Hátát kiegyenesíti, fejét hátraveti. Megpihen egy percre. —i Meg kell ám dolgozni a kenyérért —> neveti el magát az ember. Odalép mellé és megtörli zsebkendőjével a verejtékes homlokot. Megcsókolja. A menyecske ijedten néz szét, nem lát­ta-e valaki? — Ne bolondozz már,—* szól az emberre. Ki hallott még ilyet? Dagasztás közben csókolózni. Inkább vess a kemencére gallyat, —• hogy el ne aludjon a tűz. De az em­ber csak nevet és tovább nézi az asszonyt. Ebédre már asztalon van az új ke­nyér. Szép domboshátú, piroshéjú, fehérbélű kenyér. Az ember szegi meg a nagy késsel. Még párolog, mi­kor kettévágja. Jószagú kenyérillat árad a konyhában. Az asszony is odahajol, nézik a kenyeret. — Szépre sikerült ugye? — kérdi az urától. Az ember csak a fejével bólint, majd karéjt vág a kenyérből. Nyújtja az asszonynak, aki szájához emeli és megcsókolja a még párolgó kenyeret így látta otthon is, az anyjától. Ö is megcsókolta mindig az első új ke­nyeret. ESZNEK JÓÍZŰEN. Egymás ked­véért. Az ember az asszonyra néz, és megszólal: Jövőre már három ka­réjt kell egyszerre levágni. Az asz- szonyka elpirul, egyik ujját szájára teszi, aztán huncutkásan megfenye­geti az embert: — Nem tudod, hogy evés közben a magyar ember hall­gatni szokott! SZALAY ISTVÁN; ÚJ KENYÉR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom