Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-03 / 61. szám

6 NÉPÚJSÁG 1957. augusztus 3, szombat ÉRDEKES HÍREK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL tj ^vyvwy'/vv w v w v v ?/VVV¥VYYY>tó!^ 1.900 font egy saspárért Július 16-án 1900 fontért kelt el a londoni Sotheby-aukción egy kínai porcelánból készült, 29.50 centiméteres saspár. A sziklán álló, ragyogó színezetű saspár a Csieng-Lung korszak­ban készült. 580 fontért kelt el Beethoven egyik levele Egy londoni aukción 580 fontért kelt el egy Beethoven által írott levél, s majdnem ugyanannyit adnak Beethoven kottajegyzetfüzetének egyetlen lapjáért is. — Bernard Shaw húsz szerelmes leveléért 780 fontot, Robert Burns verseinek első kiadásáért 580 fontot fi­zettek. Mennyit keresnek a képviselők Az angol képviselők járan­dóságait a kormány nemrégen évi 2250 dollárnak megfelelő összeggel felemelte. Ezek sze­rint az angol képviselők éven­te több mint 5200 dollárt kap­nak. De még így is a „világ legrosszabbul fizetett képvise­lői.” Utánuk következnek francia kollégáik, akiknek évi jövedelme körülbelül 6100 dol­lár. A Szövetségi Köztársaság képviselői már 7000 dolláron felül „keresnek” évente — bár a német lapok tagadják ezt a magas fizetést. Ausztrália kép­viselői 150 dollárrral többet kapnak, mint német kollégáik. Kanada képviselői már „jómó- dúaknak” számítanak: Évi jö­vedelmük több mint 10.000 dollár. A pálmát természetesen Amerika képviselői viszik el: „csak” négyszer annyit keres­nek, mint francia kollégáik, — kereken 24.000 dollárt évente. Bürokraták figyelem! Milutin Papics jugoszláv újí­tó gyorspecsételő készüléket talált fel. A villannyal műkö­dő készülék óránként ötszáz pecsétet nyom. Hamarosan megkezdik sorozatgyártását. Negyvenötezer dollár kártérítés Egy olasz filmszínésznő a napokban 45.000 dollár kárté­rítést kapott a Róma és New- York közötti légiforgalmat le­bonyolító amerikai repülőtár­saságtól. A színésznő repülőút- ja során éppen púderezte az arcát, amikor a gép légi ör­vénybe került. Elvesztette egyensúlyát, és arccal a tükör­nek esett, mely összetört és megsebesítette arcát. Eredeti­lek ötször ekkora összeget — kért, — de végül megegyezett a 45.000 dollárban. Kétszázesztendős anya A kaliforniai San Diego ál­latkertjében a minap hozta vi­lágra elsőszülöttét egy kétszáz­esztendős teknősbéka. A tek­nős már a fogságban rakta el­ső tojásait és most kelt ki az első kis teknős a tojásból. Pontos fogalmazás: Svédországban nagy derült­séget keltett egy stockholmi sporttudósító riportjának kö­vetkező része: „A játék 0:0-ra végződött. A két csapat azon­ban annyira kiegyensúlyozott volt, hogy a végeredmény en­nek fordítottja is lehetett vol­na”. EvrőJ-évre kövérebbek az amerikai nők Az amerikai nők túlnyomó többsége készruhát vásárol. — Ezért a konfekcióiparnak ál­landóan szem előtt kell tar­tania az amerikai nők átlag­méreteit. Ez úgy történik, — hogy a készruha-üzletekben rendszeresen mérik a vevőket. Megállapítást nyert, hogy az amerikai nők mellbősége négy centiméterrel bővült egy év alatt. Eiitta a bordáját Ki ne hallott volna még ar­ról, hogy iszákos egyének még a ruhájukat is elitták? Arra azonban még aligha volt pél­da, ami Jamaikában történt. Egy ember elitta saját bordá­ját. Egy jamaikai kocsmában lezajlott nagy tivornya után az egyik vendég nem tudta kifi­zetni számláját. Erre megálla­podott a kocsmárossal, hogy zálogul hagyja ezüst bordáját, amelyet egy műtét alkalmával helyeztek el a mellkasában. — Aztán a vendég egy óvatlan pilanlatban meglépett. A kocs- máros feljelentette és követel­te a bordót. A bíróság elutasí­totta a követelést, de a borda tulajdonosa sem úszta meg szárazon: hathónapi börtönre ítélték. Rock and Roll­katasztrófa a búcsún A ruhrvidéki Mühlheim ha­gyományos búcsúja súlyos ka­tasztrófával végződött.) Egy nagy tribün leszakadt 700 Rock and Rcll-táncos alatt és a tribün és egy óriáskerék fa­váza sok táncost maga alá te­metett. 59 személy súlyosan megsebesült. ... hogy még e nyár folyamán megindítják az első légiforgalmi szolgálatot London és San Fran- cisko között az Északi Sarkon át ... hogy nemrég volt öt észtén-: deje annak, amikor az akkoriban öt éves Bewerly Missiont egy gép­kocsi baleset után eszméletlenül kórházba vitték. A kislány azóta sem tért magához, az orvosok tel­jesen tanácstalanul állnak a dolog­gal szemben. ... hogy John Gleen amerikai pi­lóta óránként 1170 kilométeres sebességet ért el. ... hogy egy angol kutató expe­díció Közép-Ausztrália sivatagos^ vidékén olyan ismeretlen benn- - szülött törzsre akadt, amely ez­úttal látott először fehérembert. A törzs tagjai teljesen primitív életmódot folytatnak, vadászatuk-* hoz falándzsát használnak. * ... hogy a Horvát országi Sku-I pice egyik parasztházának udva-* rán két hét óta négy lábú csirke* ugrál. Normálisan fejlődik, rémé-* lik hogy megmarad a kis „csoda-* szülött“. ♦ ... hogy New-Yorkban beinu-* tattak egy olyan különleges rend-* szerű telefont, amelyet vakok ésj süketek is kitűnően használhat-* nak. $ ... hogy a világ legnépesebb fő-* városa Tokio. Lakosságának szá-i ma évenként 200 ezer emberrel! emelkedik, s ma már elérte a} 8,471.167 főt. X NEVESSÜNK Borjúsült OE Mt’c MENMYiRf?.. .Ü Hah, te gálád, — mondtam a húsnak és vadul beledöftem a kést. Aztán fel­álltam és udvarias mosoly kíséretében visszahoztam a szö­kevényt a szomszéd asztal egyik leveses- tányérjából. A hús. helyesebb a HÚS, ott feküdt előttem ártatlan arccal a tá­nyéron, mint egy ma született bá­rány, pedig legalább ötven évvel ezelőtt született marha volt, csak borjúnak adta ki magát a szemérmetlen. Mondom, ott fe­küdt előttem és szemezett velem, mint valami kacér szűz. aki tudja ma­gáról, hogy úgyis sérthetetlen. Óva­tosan csipegetni kezdtem az úgyne­vezett körítést, hát­ha elalszik egy pil­lanatra ébersége és váratlanul, szinte orvul lecsaphatok rá, s betömhetem az orrom alatti kerek lyukba átkozott tes­ttét, amelyért vagy 20 forintot kell fi­zetnem a százalé­kokkal együtt... Hah, te gálád — mondtam újra, s az­tán kivettem az ölemből, — kézzel, meri tudomásom szerint csak a tá­nyérba illetlenség ujjal nyulkálni. A szomszéd asztalok­nál már figyelték nemes küzdelme­met, sőt fogadáso­kat is kezdtek köt­ni, ki bírja tovább: az én idegeim, vagy a gyenge borjúsült rostjai. Megemberel­tem magam, csak nem hagyom magam, lefőzni egy vacak rágós hústól, én, aki gyakorlott vendég­látóipari vendég vagyok, akit tízszer akartak megfúrni, aki több éve nős. aki bátran állta és állja az élet meg­megújuló rohama­it? Nem, hát erről szó sem lehet, kü­lönösen akkor nem. ha éhes vagyok és éhségem, eloltásának bére potom 20 forint. Gondosan mérlegel­ve a helyzetet, rö­vid taktikai elgon­dolások megszöve­gezése után egyik kézzel rátenyerel­tem a húsra, a má­sikkal belevágtam a kést és nyiszálni kezdtem. 1 g yt nyisz... nyisz... nyisz... Közben tel­tek a percek és az órák, délből este lett, estéből éjszaka és én nyiszáltamr mint egy megszál­lott. így: nyisz... nyisz... nyisz... Most. hogy e soro­kat írom, még min­dig nyiszálok, bár a húst valaki elvit­te előlem, s most kedves kis zárt ott­honomban kaptam egy megtermett ele- fátot helyette. Itt pislog mellettem, várja. hogy foly­tassam megkezdett művemet... abba is hagyom az írást és nekilátok nyiszálni. mert én lettem a Főnyiszáló, egyet­len vagyok az or­szágban, mindenki hozzám hozza a nyi­szálni valót.. És most nyiszálok... Nyisz... nyisz... nyisz... (egri> SSÍDIWDIK.! 9 EZ A DIVAT lett vagy a he- I gyek között igen jó szolgálatot tesz a hűvös estéken a csinos fekete kamgám pantallói — buggyos sza-j szabású méreg-1 s zöld szövetkabát-< kával. ! Csinos, három részes strandru­ha, zöld-fekete mintás kartonból. Az elől nagy hólos szoknyáhaz spencer szabású kabátkát csinál­tatunk és fekete puplinblúzt. Az új modellt a ruházati boltok egyik divatbemutatóján mutaták be elő­Igen elegáns a fehér alapon fe­kete pettyes ny­lon nyári ruha. A nyaktól kissé elálló nagy gal­lérral, könyöknél szorosra fogott, bő ujjal. Az öv fekete és’ fehér nylon, — fekete­fehér margaréta- Wk csokorral. PECH Két összezárt rab bizalmas barátságba kerül egymással és az egyik így számol be arról az „esetről”, amelynek kap­csán legutóbb elítélték. Az utolsó betörésem alkal­mával női ruhába öltöztem át. — Akkcr hát hogyan fogták el a rendőrök? — Minden a legnagyobb rendben volt. De elmentem egy divatáruüzlet kirakata előtt és nem álltam meg bá­mészkodni. Akkor lepleztek le. KUTYAÉKNAL Két kutya találkozik az ut­cán. — Vau, vau! Mit csinálsz most, kedves barátom? — Vau, vau! Idegnmyelvű tanfolyamra járok. — És mit tanulsz? — Nyávogni... ELÉGEDETLEN Egy fiatalembert, aki szíve­sen elment volna a munka te­metésére, kineveztek temető­őrnek. Barátjával a szomszé­dos kocsmában iddogálva, így panaszkodott: — El sem tudod képzelni, — milyen nyomasztóan hat rám ez a környezet. Egész álló nap olvasom a sírköveken: Itt nyugszik ez, itt nyugszik az, Nekem meg dolgozni kell... A HÄZASSÄG dicsérete A hollandiai agglegények társaságának alapítója és meg­szervezője, egy bizonyos Greyn úr, az agglegények világkong­resszusának alkalmából a na­pokban — megnősült. A POLOSKA ÉS A LELKIISMERET A XVIII. századból szárma­zik ez a bölcs mondás: „A po­loska borzalmasabb, mint a lelkiismeretfurdalás, mert ez utóbbi legalább az igazak ál­mát kíméli.” (8. folytatás) — Ezt az újságot, ezt kitől kaptad, picinyem? — próbálta megállítani Pirost elkeseredett sírásában. — Ho-hozták, a padomra tet­ték — hüppögött a kicsi. — Ne ríjj, lányom, nem lesz semmi baj. Kimegyünk most mindjárt kimegyünk, anyád is, én is, de még a Terus is. Majd megmutatjuk nekik! — De apja — próbált ellen­kezni Mosolygóné —, Terinek dolga van. A gyerekek, azokra kell vigyázni neki. — Állítson pótlást maga he­lyett egy terhes asszonyt, de nekem jöjjön! Külön részt fo­gunk mi, a Mosolygó család, ezer, vagy kétezer ölet, bánom is én. Ott majd megmutatjuk, de más oda a lábát se tegye. S meg is mutatták. Estefelé, mint a futótűz sza­ladt végig a községen, hogy Mosolygó Pétert elhagyta az esze, azt hiszi, fordult a világ, gazda lett megint. A sarkot, a hetes tábla sarkát, azt fogta, azt mérte ki magának, a Tilos­erdő alatt, abba állott be csa­ládostul. Még a kislány, a Pi­ros is ott van, egy falat kis ir­tókapával serénykedik. Az iro­dista, Lődör Annus hozta a hírt, ő látta meg őket. Azt mondja, Mosolygó még táblát is tűzött a parcella sarkába, „Mosolygó-család”, ez áll raj­ta, úgy bizony. A hír Delihez is eljutott, elő­ször megijesztette, aztán el­gondolkodtatta. Hogy talán URBAN ERNŐ: mégse volt jó a kemény beszéd — s az se, hogy Mosolygónak csak üzengetett, nem maga ment hozzá a mai nap. Csak nem csinált valami bolondot ez a makacs, vasfejű „gyarapí­tó”, mert amit a hír mond, az valamiféle önkényes földfogla­lásnak. vagy minek látszik. Gyerünk, legjobb az ilyesmit megnézni, mielőtt fölmérgesí­tené magát az ember. Biciklire kapott, rákapcsolt, s a Tilos-erdő sarkára érve, úgy állt meg, mint valami ti­lalomfa. Hát hogyne! Mikor a Mosolygó család abban a ga­zos, fölburjánzott, kövér föld­ben olyan munkát végzett egyetlen délután, mint mások háromszor annyi idő alatt. Akárcsak régen, mikor az iszapot hordta, mikor a saját földjébe bújt bele... Ez volt Deli Mihály fejében, s ez a tábla hosszán, darusor­ban kapálgatókban is, akik a Mosolygó család munkáját hű- ledezve, fejüket csóválva néz­ték. Deli határozott: lesz ami lesz, ha ölremennek is Mosoly­góval, végét szakajtja a külön, a saját-kézre való munkának. Fogta hát, kirántotta a par­cella sarkából a táblát, melyet Mosolygó cégérnek tűzött oda, s indult, hogy az önkényeske­dőt kérdőrevonja. — Ez mi, te Péter? — mu­tatta föl a táblát, mikor a se- rénykedőket beérte. — Mi lenne, tábla — törölte verejtékét, s támaszkodott a kapájára Mosolygó. — Azt látom, de mire jó? — Hogy lássa, akinek szeme van, nem akárkié, a Mosolygó családé ez a darab itt. Azt tar­tom, hogy ezerhétszáz négy­szögöl, annyira léptem ki ta- lálomformán. — Magadnak? — Miért? Amit én tettem, más is megteheti, attól még nem megy szét a föld. De hogy ki dolgozza, azt aztán látni le­het. Deli elámult. Hisz akkor... Ez a Mosolygó itt, akarva-nem akarva, de fején találta a szö­get. Igaza van neki. Minden kapást, ami csak van, csalá­dokra kell szétmérni. A nagy csapattal mindig baj van, kicsi még a tagság öntudata. Lassan gyülekeznek, számontartják egymást, hogy jaj, egy kapavá­gás nem sok, de annyival se dolgozzak többet, mint a tár­sam, de így ha családokra mé­rik szét?! Melyik tag nézi majd, hogy hány az óra? Fel­hős-e az ég, valahogy meg ne ázzunk odakünn? Aztán az! asszonyok, meg a lányok. Ha! húzódoznának is, menni kell,! az apa szavára, a család becsü-í létéért... Jól van, Mosolygó, —< öreg cimbora, vén „gyarapító”/ most bejöttél az én utcámba.! Csak csináld, csak serénykedj,« jöjj rá a munka elfeledett ízé-« re, megbékélsz te még a világ-; gal, lesz még belőled szántó-; földi brigádvezető. Szólni azonban csak sokára; szólt, akkor is, mintha enged-! ményt tenne. — Hát én nem bánom, Pé-! tér, csináld, ha neked így job­ban esik. Hallgattak kicsit, Mosolygó! a megdolgozott táblát, Deli pe-< dig az eget nézte. Napszállta volt, az ég alján; vörös tűzben égett, szinte füs-; tölt a Tilos-erdő. — Ügy nézem, szél lesz —; mondta Deli. — Az. Méghozzá nagy. Leheti kezdeni a rozson a pótbepor-? zást. — Kötéllel? — Azzal. Kifeszíteni, végig-«! szánkáztatni a parcellák te­tején. Az iskolásgyerekek já-| tékból is megcsinálják, hallod.« — Meg azt! — rikkantotta egy jóízűt a hálás, meglepett? Deli. Arra gondolt, hogy jóra? fordult immár a rossz, pille? lett a bábból, a repülést pró-? bálja, ahhoz készül Mosolygó? ha százszor is azt hiszi, hogy? a belépéskor levágták a szár-? nyát. (Vége) szabúnAl Péterke hosszúnadrágos öl­tönyt kap. — Aztán tegyek vattát a vállakba, fiatalúr? — kérdi a szabó. Mire Péterke: — Inkább hátul a nadrágba.. BÍRÓSÁG ELŐTT Egy fiatal ügyvéd körülbelül 60 éves vádlottat véd nagy hévvel a nagyjából hasonlóko­rú bíróval szemben, s így kiált fel: — Kérem, mentsék fel vé­dencemet, hiszen annyi esz­tendő súlya nehezedik rá, — hogy nem tudja már pontosan, mit mond! — Ugyan, ugyan — tiltako­zik a bírósági elnök — hiszen- a bíró hasonlókorú, mint ő. — Tudom, — válaszol elpi­rulva a fiatal ügyvéd, — de meg kell mondanom, a tekin­tetes bíróságnak, hogy az én« védencem egész életében dol­gozott. A SZIMBÓLUM — Az ön iránti szerelmem) olyan, akár a gyűrű — soha sincs vége! — áradozott a hí­res énekművésznő egyik tisz­telője. , A művésznő mosolyogva így szólt: — Találó szimbólum. Ugyan­ezzel válaszolhatok, hogy az ön iránti szerelmem olyan, — akár egy gyűrű, — soha sincs kezdete! A BÜNHÖDÉS 0RÄJA — Csak nem beteg, doktor úr? —• Sajnos, nem jól érzem magam. Kénytelen vagyok egy kollégámmal kezeltetni ma­gam. — Lám, lám. Mindenkit elér a bűnhődés! ÖiakLüaéj hakva A poroszlói Má­jus 1 Halász terme­lőszövetkezet tag­jai nemcsak halász­nak, hanem szorgal­masan vadászgat- nak is. Területükön két őzbakra kap­tak kilövési enge­délyt. Az elmúlt na­pokban utána is néztek, merre ta­nyáznak ezek a va­dak. Hamarosan puskavég elé is ke­rült egy szép nagy őzbak, melyre Kalmár József lőtt rá. Erre a vad meg­rázkódott és össze­esett. A vadász oda­szaladt és amikor meg akarta fogni, a leterítettnek vélt ál­lat felugrott és fa­képnél hagyta a va­dászt. Ezután ifj. Botos Sándor cé­lozta meg és lőtt. Az őzbak ismét felbukott. A fiatal vadász ki is vonszol­ta az őzbakot a kö­zelben lévő kocsi- útra, de amikor ott­hagyta újra felug­rott, körülnézett és frissen, hatalmas ugrásokkal cserben­hagyta a vadásztár­saságot, akik még mindig keresik a nyomait annak az őzbaknak, melyet kétszer egymásután leterítettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom