Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-07 / 62. szám

* 4 NÉPÚJSÁG 1957. agusztus 7. szerda (I ■■ KINCSEINK KOZOTT Az egri forrásvizek AZ EGERT LÁTOGATÓ kül- és belföldi turista számá­ra nincs kellemesebb szórako­zás, mint a nyári hőség idején elmerülni a strand 26 fokos vizének hullámaiban, élvezni -a gyorsan cserélődő medence a mindig tiszta és_ gyors an cse­rélődő medencevizet. Ugyanak­kor azonban nincs is kényel­metlenebb és eleinte bosszató problémája a „hideg ivóvóíz” már-már hagyományosan egri problémájánál. A strandon kellemes, langyos víz ugyanis a vízvezeték hálózatban is csak forrásvíz marad: elkeserítve az üdítő, friss vízre vágyakozók szívét. Ilyen az egri víz: stran­don hűt, iván közben fűt. Kétségtelen azonban, hogy nem e kettős tulajdonsága in­dította az illetékeseket arra, — hogy Egert fürdővárossá nyil­vánítsák, hanem a víznek egy másik tulajdonsága, nevezete­sen az, hogy enyhén rádióak­tív anyagokat és olyan ásvá­nyi eredetű alkotórészeket tar­talmaz, amelyek gyógyjellegű- ek. A strand gyógymedencéi a fürdő termálja a gyógyulást kereső neuraszténiás és más betegek szerint is hatásosak. Eger arculatát tekintve, ma sem gyárváros, és előrelátható­an éveken belül sem lesz az. Ankétokcn és értekezleteken esett szó arról, hogy népes la­kossága számára mennyi lehe­tőséget nyújthatna a forrásvi­zek kiaknázása és a fürdővá­rosjelleg erőteljesebb kidom­borítása. Külföldön, például Csehszlovákiában, vagy Ju­goszláviában — számos Eger­hez hasonló település van, — amely idegenforgalomból él és nem is rosszul. Gondoljunk csak Karlovy Varira, Mari­anske Laznera, Szliácsra, — vagy a jugoszláv tengerparti és dalmáciai üdülővárosokra. A kincs tehát a földön — vagy precízebben: a földben hever, mindössze ki kell használni. KI KELL HASZNÁLNI... — Ez így elmondva egyszerű, — mögötte azonban sok nehéz­ség, pénzügyi és általános gaz­dasági probléma húzódik meg. Eger idegenforgalmát a tava­lyihoz hasonlítva (mert idén lényegében nincsen), egyelőre azért sem lehetne lényebesen növelni, mert hiányoznak a megfelelő férőhelyek. A város egyetlen szállója és a túrista szálló csak alig 200 vendég ellátását teszik lehetővé. Min­denekelőtt tehát egy fürdőszál­ló építése válik szükségessé — ezt egyébként a nemrég lezaj­A nőt Katinak hívták. A fiút meg Fricinek. Egyébként nyár volt, szabá­lyos kellemes, szép nyári este. Meg holdfény. Meg minden. Bál volt. Szólt a zene, ami­re az emberek természetesen táncoltak. Ami abból állt. hogy egy nő és férfi összekapasz­kodtak, s a nagydob minden puffanására odébb rakták a lábukat. A férfiak megfogták a nőt a derekuk táján, de volt, aki máshol. A nő szemébe néztek, de volt aki máshová, ezek főleg a férjek voltak. A büfében ürültek a korsók, a kapu előtt egy pasast megver­tek. Szóval szabályos bál volt no, úgy, ahogy az a nagy- könyvben meg vagyon írva. Itt találkozott a fent neve­zett Kati és Frici. Csak any- nyit még róluk, hogy Kati 17 éves volt, Frici meg egy híján 20. Szóval mind a ketten ben­ne voltak abban a korban, amikor az ember már észreve- . szí, hogy a fiúk és a kislányok icözött nemcsak az a külömb- ség. hogy az egyik szoknyát visel, a másik nadrágot, vagy az egyiknek hosszú, a másik­nak rövid haja van (ez külön­ben sem pontos ismertetőjel) hanem valami egyéb is van a dologban, s ez annál is inkább izgalmas, mert nagyon tiltják őket tőle. Hogy ne szaporítsam a szót, azt történt, hogy Frici felkér­te táncolni Katit, ök is be­álltak a tömegbe és szépen el­lötyögtek a többiekkel, mi­közben Frici igyekezett igen bölcs dolgokat mondani. A lány szintén. Úgy, hogy az ötödik tánc lőtt hidrológiai kongresszus részvevői is hangoztatták. Az üdülő-szálló a strand közelé­ben kerülne felépítésre, mind­azokkal a kényelmi és techni­kai adottságokkal, amelyek a fürdőt látogató bel- és kül­földi közönség számára oly vonzóvá tennék városunkat. Ez azonban önmagában nem elég. Ki kell építeni a fizető­vendég szolgálatot: ezen fára­dozik az Idegenforgalmi Hiva­tal is. Arra kell törekedni, — hogy szállodákkal és magán­helyekkel együtt legalább 500 állandó férőhely álljon rendel­kezésre. Könnyen belátható, hogy ez a szám sem nagy, ha az ismét egészségesen megin­duló nemzetközi túrista forga­lom és a belföldi járványve­szély elmúlása utáni hazai idegenforgalom méreteire gon­dolunk. TERMÉSZETESEN korsze­rűsíteni kell a fürdőt. Sokak számára fájó pont, hogy a be­ruházások nagy részét inkább a közvetlen százezres hasz­not hozó strandra költjük s a gőz- és kádfürdő fejlesztését elhanyagoljuk. Erről beszélt dr. Kőrfy Loránd járványügyi felügyelő is a múltkori bameo- lógiai megbeszélésen. Valóban: ha azt akarj u, hogy idegenfor­galmunk s fürdőváros jelle­günk kiaknázása ne szorítkoz­zék kizárólag a melegebb nyá­ri hónapokra, mindenekelőtt fel kell építeni a fedett uszo­dát és modernizálni a gőzfür­dőt. Mindehhez természetesen pénzügyi fedezetre van szük­ség, ennek egyrészét az üdülő­helyi adóból kívánja a város biztosítani. Több figyelmet kell majd fordítanunk a városkép rende­zett, tiszta voltára. Az Élet és Irodalom utóbbi számában Fo­dor József tollából megjelent „Egri levél” is búsan meren­gett arról, hogy városunk „ko- szosodik”. Habár e kifejezés kissé túlzott, annyi tény. hogy még sok kívánnivalót hagy hátra köztisztaságunk. Vonat­kozik ez a hatósági rendszabá­lyok és intézkedések erélyére, de méginkább a lakosság ma­gatartására. A minap a Bocs- kay utcában jártunk, ahol tud­valevőleg pincék, köztük a kórház pincészete is — van­nak. Nos, a' kórház pincészete mögötti közvetlen terület, tö­megével szinte a pince falaira és tetőjére rámolva: több kocsi­ra való szemét gyűjtemény. —• Hiába figyelmezteti vadonatúj tábla a környékbelieket, hogy e helyen a szemét lerakása ti­los: nap mint nap újabb ku­pacok tornyosulnak a régie­ken. Az eső lehordja a szemét piszkát a régi, bizonyára rosz- szul szigetelt falakra s megfer­tőzi a pincék talaját, belvilá­gát — köztük a kórház pin­céjét is. Nincs, aki gátat vessen ennek? Alig hisszük. SOK ILYEN ÉS EHHEZ ha­sonló problémát lehetne fel­sorolni. Ezeknek egyidejű megoldása segíthet csak és te­heti városunkat nevéhez és jellegéhez híven valóban für­dővárossá, Mert a víz megvan ugyan, ez azonban még nem elég. —pagony— VI. Világifjúsági Találkozó tiszteletére nagyszabású AJit ‘Aált rendez a KISZ Eger városi bizottsága 1957. augusztus 10-én, este 8 órától a Városi Kultúrház dísztermében. Kitűnő zenekar! Szív küldi! Tombola! Táncverseny! Belépés csak meghívóval. Meghívók a KISZ szervezeteknél igényelhetők. Mindem fiatalt szeretettel vár a városi KISZ bizottság. T1ZFILLERES ALAPON (TOLLRAJZ) Áfa elnézte egy kicsit az időt. Alapos, megszokott gondosság helyett gyorsan hajigálta fiókjába a különböző iratokat, s ahogy csak az esztendők súlya alatt megko­pott szív bírta, rohant ki az állomásra. Éppen jókor érkezett. Felkapaszkodott a kocsira, megnyugodva zöttyent le a padra, s törülgetni kezdte verejtékes homlokát egy nagy fehér zsebkendővel. — Kezdhetjük! — szedte elő a kártyát az egyik fiú, s meglobogtatva a lapokat az öreg orra előtt, játszol-e Pista bácsi? Lehet, bólintott, s körülményesen előka­parászta a zsebe fenekén csörgő 10—20 fillé­reseket. Ilyen apró kell ide, mert csak tízfil­léres alapon játszanak, azaz egy sima parti 10 fillér. Persze ha sok bemondás van, akkor 2 forintra is felszaporodik a vesztes fizetniva­lója. Megnézegette még a pénztárcát is, nincs-e apró benne, közben bekukkant a titkos rekeszbe, kárörvendő mosoly jelent meg az arcán. Az enyhe káröröm az asszony­nak szólt, aki a fizetés napján könyörtelenül kiforgatja zsebeiből még az uzsonna maradék morzsáit is, számon tart minden fillért. Igaz, hogy nagy a család, de ezt még se kéne... Évek óta tart köztük ez a hadiállapot a fizetések napján, pontosabban azóta, hogy egyszer az egész havi keresetét elkártyázta egyetlen este. Kölcsönpénzből éltek, s az asszony azóta sem tud felejteni. 0 meg már öreg a lázadozásra, csak így áll bosszút, hogy egy-két tízest el­csíp a fizetésből, különböző levonásokra hi­vatkozva. Sokszor a másik fizetésig hordja a titkos rekeszben, mert olyan jó érzés ott tudni az összehajtogatott papírt, a kézzel fogható bi­zonyítékot, hogy lám mégsem olyan nagy pa­pucs az öreg Pista, mint mondják. Most elha­tározta azt is gyorsan, ha megérkeznek, be­megy a sörözőbe s egy nagy korsóval rendel, jó hideg világos sört, kicsorduló habbal. Hát kezdjük — zökkent ki egyszerre a gondolataiból. Gyorsan visszacsukta a pénz­tárcát, s rendezgetni kezdte a lapokat. Meg­fontoltan, öregesen, de nagy-nagy gyakorlat­tal. ...passz ...zöld ulti... piros ulti... betli... negyven száz ultimo... durchmars... röpködtek a kártyához nem értő ember számára „hébe­rül" mondott szavak. Az öreg is egyre jobban elemében volt, belevágott, de hiába, a szeren­cse ma nem szegődött útitársul. Ha nyert egy forintot, a következő osztásnál kettőt fizetett vissza... Olvadtak a zsebében a tíz-húsz fillé­resek. A hatodik, vagy hetedik osztás után kimerült a „tartalék." De abba hagyni nem esett jól. Sóhajtott, s előszedte a titkos rekesz mélyén lapuló tizest. Válts! — szólt a szom­szédnak olyan hangon, mintha legalább is még vagy 4 maradt volna a tárcában. Játszott tovább, de úgy látszik a szerencse csak nem társult vele. A harmadik megállónál mar csak 2 tízfilléres csörgött a zsebében. — Na. nekem elég volt! — dűlt hátra az ülésen. Nincs kedvem játszani... nagyon fá­radt vagyok... nehéz napom volt ma... nem tudok úgy odafigyelni... magyarázgatta, hogy a világért se gondolják, azért hagyta abba, mert nincs már pénze. Visszahúzódott a sarokba, s bánatosan gondolt a pohár sörre, aminek pedig már az ízét is érezte a szájában. — békési — Filmhírek HALÁLOS SZERELEM után, miután jói kibölcselked- ték magukat, rájöttek arra, hogy ők rokonlelkek, s ezzel az indokkal közelebb simultak egymáshoz, hiszen kik simul­janak, ha nem a rokonlelkek. Úgy éjfél felé ez a felisme­rés annyira megerősödött ben­nük, hogy egy gombostűt gőz­kalapáccsal sem lehetett vol­na közéjük verni. Igaz, hogy ezt meg sem kísérelte senki. Egy tangó alatt a fiú rájött, hogy ezt a lányt kéréséi cse­csemő kora óta. ez az. akit ne­ki rendelt a végzet, aki nélkül az élet egy fabatkát sem ér. Szóval szereti. Ezt persze sürgősen közölte a lánnyal. Persze nem a bálteremben. A dolog úgy kezdődött, hogy Frici rájött, hogy bent elvisel­hetetlen a meleg, e célból ja­vaslatot tett, hogy jó volna egy kicsit szellőzni. A lány kije­lentette, hogy neki is roppant melege van és ha a fiú na­gyon akarja, kimehetnek egy kicsit. Magában persze azon drukkolt, hogy a fiú nagyon akarja. És persze Frici rettenetesen akarta. Úgy, hogy kimentek. Akkorra már körülbelül a fél társaság kint szellőzött és alig akadt egy szabad hely. De azért elhelyezkedtek egy gesztenyefa jótékony árnyéká­ban. — Halálosan szeretlek, — hörögte a fiú — in médiás rés. A lány, ahogy azt az illem- tankönyv tanítja, szendén le­sütötte a szemét és hallgatott. — És Te? — kérdezte Frici. — Nekem is rokonszenves vagy, — lehelte Kati és rá­dőlt a fiú fazonjára, amitől a fiú nagyon boldog, az inge meg ruzsos lett. — Nem tudok nélküled élni — vallott ismét a fiú, s azon gondolkozott, hogy mit mon­dott Fred Ritának a Riviérán, a „Csók őrület" című pengős regényben, amit most kapott kölcsön Simek Janitól. — Te vagy a felkelő napom, a csillagom, Te vagy nekem a fény, a szél, az eső, a szivár­vány, meg az izé... szavalta nagy pátosszal és evvel a me­teorológia ki is lett merítve. — Elveszlek feleségül. Ugye hozzám jössz? — Igen... ha akarod... hiszen én sem tudnám elképzelni nél­küled az életet — suttogta Kati. — És együtt evezünk kis csónakunkon az élet viharos tengerén — javasolta a fiú, aki­nek eszébejutott, hogy mit mondott Fred a „Csók őrület­— A BUDAPESTI FILM­STÚDIÓ öttagú forgatócso­portja elutazott a Moszkvai VIT-re, ahová magukkal vit­ték a „Város, amely élni akar” című, a mai Budapestet be­mutató rövidfilm három kó­piáját. A kisfilmet francia és orosz szöveggel is láthatják majd a fesztivál résztvevői. — UJ-ZÉLAND megvette három rövidfilmünket, a Ci­gánytáncot, az Ecseri lakodal­mast és a Drágszéli csárdáso- keit) — ELŐRELÁTHATÓAN SZEPTEMBERBEN indul meg a „Vasvirág” című új magyar film forgatása, amelynek fő­szereplőjét most jelöli ki a film rendezője, Herskó János. — BÁN FRIGYES filmren­dező Bukarestbe utazott, ahol tárgyalásokat folytat a Jókai regényből készülő „Szegény gazdagok” című magyar-román koprodukciós filmmel kapcso­latban. — A KÉT ÓCEÁN TITKA című szovjet film érdekes, fantasztikus történet alapján készült. Az izgalmas, vízalatti felvételekben bővelkedő film­ben”. (Ugye milyen hasznos dolog az irodalom!) Aztán eltervezték, hogy az első gyerek fiú lesz, abból atomtudóst nevelnek, míg a második lányból zongoramű­vésznő lesz. Itt ugyan össze­vesztek, mert Kati balettán- cost akart a lányból, így. hegy mindkettőjüknek igaza legyen, kiegyeztek egy második lány­ban. Szóval példás családi éle­tet éltek. A fiú megígérte, hogy minden pénzt hazaad, a lány, hogy hűséges lesz (!) es mindig idejében ad tiszta in­get. Megtervezték a lakásukat, tíz évre előre beosztották, hogy hol nyaralnak majd És hogy el ne felejtsem, közben csókoloztak is Közben vége lett a bálnak. Frici haza kísérte Katit, meg­egyeztek abban, hogy minél hamarabb megesküsznek, csak előbb befejezik az iskolát. Ad­dig is azonban hűek lesznek egymáshoz. Mindezt csókokkal meg is pecsételték. ■ Másnap az utcán találkoz­tak, Kati egy barátnőjével, Frici egy barátjával sétált. Köszöntek egymásnak. A barát, illetve a barátnő egyszerre kérdezte: — Ki volt ez? Mire Kati: — Nem is tudom, egy srác, akivel tegnap csörögtem. Úgy látom, bukik rám. És Frici: — Egy kis csaj, egész jól tud csókolni. Különben töké­letesen belém van esve. Aztán siettek tovább, mert este bál volt egy másik isko­lában. HERBST FERENC ben egy lakatlan sziget rejtel­mei tárulnak fel. — GIMAN a címe a Szov­jetunióban elsőízben bemuta­tott indonéz filmnek, mely 1952-ben Karlovy-Vary-ban dí­jat nyert. A film nagy vonzó­ereje, hogy mélységesen em­beri és az igazi életet mutatja be. Rendőrségi hírek — Súlyos testi sértés miatt indított a rendőrség eljárást Csanádi János Eger, Szepessi út 6 sz. alatti lakos ellen, aki főbérlőjét, s annak feleségét verekedés közben megsebesí­tette. — Ugyancsak súlyos testi sértés miatt indult eljárás Rácz Antal egri lakos ellen, aki a moziból hazafelé tartó egyik egri lakost kerékpár pumpájával bántalmazta. — Punyi Miklós és felesége egri lakosok, a piacról na­gyobb mennyiségű exportra alkalmas barackot vásároltak fel, hogy azt tovább adják. A rendőrség üzérkedés miatt in­dított eljárást ellenük. — Augusztus 3-i számunk­ban közölt Rendőrségi Hírek­ben Császár Lajosné (helyett Császár Jánosné értendő. Egri Vörös Csillag: Augusztus 1—7: Kuruzsló. Augusztus 8—14: Kót óceán titka. Egri Bródy: Augusztus 1—7: A két Lolti. Augusztus 8—14: 7 lányom volt. Gyöngyösi Petőfi: Augusztus 1—7: 7 lányom volt. Augusztus 8—12: Egy ember frakkban. Gyöngyös Szabadság: Augusztus 1—7: Karneváli éjszaka. Augusztus 8—14: Kuruzsló. Hatvani Kossuth: Augusztus 6—7: Tigris­szelídítő. Augusztus 8—11: Ök voltak az elsők. Hatvani Vörös Csillag: Augusztus 6—7: Smetana. Augusztus 8—12: Vörös kocsma. Füzesabony: Augusztus 6—7: Bátor embe­rek. P étervására: Augusztus 6—8: Idegen utas. Augusztus 10—12: San Salvato-: re. Augusztus 10—11: Az éjszaka lányai. Heves: Augusztus 6—8: Scuderi kis­asszony. Augusztus 10—12: Hannibál tanár úr FA-TÖRTENET. GUGYELKA és Tö­hötöm ismeretségük 25. évfordulója tisz­teletére rövid talál­kozót rendeztek egy­mással. S mivel a ta­lálkozó rövid volt, rövidebbek voltak az italok is, csak rum és csak — rum. A rö­vid találkozó kereté­ben felelevenítették boldog gyermekkoru­kat, s aztán kart-kar- baqltve, eltávoztak, bár a távozás nem volt ment bizonyos és számukra eléggé érthetetlen feltűnés­től. A beszélgetést to­vább folyt, igen ér­telmes és megfontolt, logikától sem mentes szavak cseréltek gaz­dát olyan gyorsan, hogy valóban nem lehetett tudni, melyik szónak ki volt a gaz­dája, amint testük nél­külözhetetlen alkat­részeinek hovátarto- zandóságát sem tud­ták egyhamar eldön­teni. A beszélgetés miml mélyebb és konstruktív jellegűb- bé vált, majd egy merész fordulattal egészen új színt öl­tött... — Te... öregfiú... ha..., ha..., határo­zottan emlékszem..., bizisten emlékszem... csak azt nem tudom, hogy mire... — így Gugyelka. — Éhén is emlék­szem... érdekes, hogy milyen egyszerreeeeee emlékezünk... Nahát — tárta szét a karját Töhötöm és a várat­lan mozdulattól gya­korlati bemutatót tar­tott a föld tömegvon­zását illetően. Aztán talpraállt, s megka­paszkodott Gugyelká- ba. — De... de... de erős vagy komám... akár­csak, mint tegnap­előtt, amikor még gyerekek leszünk... Mi is leszünk... ko­mám? — Szomjasak... — Azok — bólin­tott komolyan Töhö- töm, aztán a homlo­kára csapott. Mondd! Nem vagyunk mi vé­letlenül itt... itt... — ittasak? — Nem! — hábo­rodott fel Gugyelka, — csak te, te vagy ré­szeg... — Hogy én, ez ki... ki... kikérem neked... Bebizonyítsam? — Úgysem tudod, te tök... Töhötömöt vérig sér­tette az aljas vád, — hát a mellére ütött, majd felállt a föld­ről. — Idefigyelj, te Gugyelka... itt van ez a fa... itt ni..., nem ott..., itt... En most, erre felmá­szom... Jó? — Jó! Erre Töhötöm — mászni kezdett, las­san, kimérten, vissza­visszacsúszva, s Gu­gyelka bámult, bá­mult, hogy ez a Tö­hötöm... Aztán mikor T öhö- töm fent volt, na­gyot szusszantott és váratlanul el kezdett nevetni. — Mit.... mit... vi­hogsz, te fakutya? — kérdezte Gugyelka. — Ho... ho... hogy mit? Hát nem látod, nincs fa sehol... Hát sehol egy fa... Puszta közepén vagyunk... S akkorát nevetett, — hogy leesett a földre. (egri)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom