Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-07 / 62. szám

1957. agusztus 7. szerda N£P0JSÁG r­1 rv A/ Kaiból, a Jókai u. 4 szám alól hozott panaszos levelet a posta. Aux Lajos arról panasz­kodik, hogy az egyik gazdától vállalt aratást és kétezer négy­szögöl kukoricát, valamint öt­száz négyszögöl burgonyát harmadában. Amint írja, a kukoricát és a burgonyát há­romszor megkapálta Felesége betegsége miatt az aratással kapcsolatos kötelezettségét nem tudta teljesíteni, bár fel­ajánlotta, hogy egyedül na­gyon szívesen elmegy segíteni. A gazda viszont ezt a segítsé­get nem fogadta el. Ezek után történt az igazságtalan­ság. A gazda, a tanács hozzá­járulásával pénzben akarja ki­fizetni Aux Lajosnak azt a munkát, amit ő természetbeni juttatásért, illetve harmadá­ban vállalt és végzett is el. Aux Józsefnek szüksége van a burgonyára és kukoricára, mi­vel nincs földje nagyobb szük­sége van rá, mint a több hold földdel rendelkező gazdának. A káli tanács tegyen igazsá­got ebben az ügyben. xOx Miért nem tudnak a többi egri pékműhelyekben is ob’an jó kenyeret sütni, mint a Mak­iári út 28 szám alatti pék­üzemben? Ezt kérdezi Rom- hányi Ágnes, Agyagos út 6 szám alatti lakos, a környék lakóinak nevében. Azt írja le­velében. hogy csak ebben az egy pékségben lehet jó ke­nyeret kapni, s ezért csak hosszú sorbanállás után tud­nak kenyérhez jutni a kör­nyék lakói. A város távolabbi részéből is idejárnak kenyérért az emberek. A sorbanállás nem jó dolog, s ezért a Sütő­ipari Vállalatnak kellene fe­lülvizsgálni a péküzemek mun­káját és ha szükség van rá. a jó kenyeret sütő Makiári úti pékeket küldjék el tapasztalat­átadásra a város többi péksé­geibe, hogy ott is megtanul­ják. hogy hogyan kell jó ke­nyeret sütni. xOx Nem is olyan kis ügy az, amivel felkeresett bennünket Molnár Flórián. Amint írja. már kiöregedett, munkakép­telen. 22 év és két hónapról van munkaviszony igazolása. 1956. december 22-én elküldte a kérvényt és az igazolásoka i,, de még azóta sem kapja a nyugdíját. Már a gyöngyösi járásbírósághoz is küldött le­velet, választ azonban onnan sem kapott. Egy munkában megöregedett ember kéréséről van szó. Kérésről, amely jogos is, hisz Népköztársaságunk Alkotmánya, kormányunk in­tézkedései biztosítják részére az öregségi nyugdíjat. Csak úgy látszik, a bürokrácia út­vesztőiben elakadtak az iratok és az illetékesek megfeledkez­tek arról, hogy ennek az em­bernek is élni kell valamiből. Ugye nem is olyan kis ügyről van szó? Intézkedjenek hát az illetékesek sürgősen. A színház és környékének dolgozói 80 aláírással levelet jutattak el szerkesztőségünk­höz, melyben kérték, hogy a délutáni órákban tartsák nyit­va a színház büféjét. Levelük­ben a továbbiakban a követ­kezőket írják: a felszabadulás utáni években a színház, ak­kor még jobbára mozi büféje állandóan nyitva tartott, a dolgozók jelentős számban odaszoktak, trafikárujuk, hű­sítő italuk beszerzésére, vagy hazavitele céljából. Ugyan­csak megszokták az állomásról érkezők, vagy az állomás felé igyekvő utasok is. Sokan la­kunk a környéken, akiknek legközelebb eső beszerzési he­lyük a színház büféje. Árai szolidak, s a dolgozók ezért is szívesen vásárolnak ezen a helyen. A levél írója és az aláírók jogosan arra hivatkoz­nak, hogy a környéken nincs lehetőség hűsítő italok vásár­lására, — s ezzel mi is egyet­értünk. Helyes lenne ha a Vendéglátóipari Vállalat és a színház gazdasági osztálya or­vosolná a dolgozók kérését és a délutáni órákban továbbra is üzemeltetnék a büfét. Felduzzad-e újra az év elején csSkkentett adminisztratív és kisegítő dolgozék létszáma? A köznyelv tintapocséko­lóknak, ingyenélőknek nevezi őket. A hivatalos meghatáro­zásuk; improduktív munkaerő, alkalmazott. Igazából dolgozó emberek, akik nem az eszter­gapadnál, hanem az üzemi konyha üstjei mellett, Írógé­peknél, a gyári őrségben, vagy más poszton dolgoznak. Mun­kájuk fontos, akár bérelszá­molók, akár kapuőrök, de ha létszámuk felduzzad egy-egy üzemben, máris jelentkezik káros hatása. Drágul az áru, háborognak a fizikai munká­sok, növekszik a gyár költsé­ge. Az elmúlt években nem volt ritka az olyan üzem. melyben az összlétszámnak csak a 40 százaléka dolgozott gépeknél, a többi kisegítő adminisztratív, vagy műseaki beosztású volt. Tehát közvetlen nem vett részt a termelésben. Mi következett ebből? Ezeknél az üzemeknél több, mint kétszeresébe ke­rült az áru előállítása. Sürgető intézkedésekre volt tehát szük­ség, mely ezt a kedvezőtlen arányt megváltoztatja. Jött a létszámcsökkentés. Ez év első hónapjaiban hol központi uta­KET KÉP AZ EGRI DOHÁNYGYÁRBÓL Özvegy Kristóf Jánosné 1916-tól dolgozik a dohánygyárban. Mikor ez a kép az olvasó elé kerül, ő már nem ül régi megszokott mun­kahelyén. 41 évi munkája után megérdemelt nyugdíjba vonul. De azért bizonyára néha- néha ellátogat majd az üzembe, a régi ismerő­sök közé. Az öregek helyére fiatalok kerülnek. Juhász Erzsébet még csak 17 éves, ő még tanuló, — most sajátítja el a szivar előkészítés, s szivargyártás mesterségét. sításra, hol helyi kezdeménye­zésre, jelentősen csökkentet­ték, elsősorban az adminiszt­ratív és a termelésben közvet­lenül részt nem vevő alkal­mazottak számát. Ez szükség- szerű volt, éppen az előbb em­lített okok miatt és ez az in­tézkedés a munkások helyes­lésével találkozott. Azóta majd egy fél év telt el, érdemes tehát figyelmet szentelni az ügynek, vájjon nem szivárogtak-e vissza a létszámcsökkentés során elbo- csájtott adminisztratív, vag.v más kisegítő dolgozók, nem duzzadt-e fel újra a reálisan csökkentett improduktív lét­szám? S ha igen, milyen mó­don lehet megakadályozni to­vábbi növekedését. xOx AZ ELSŐ VÁLLALATNÁL, a Magasépítő gyöngyösi köz­pontjában kimutatásokat tere­getnek, számok repkednek és bizonyítanak, nincs különösebb {jaj a létszám gazdálkodással. Igaz, hogy eggyel kevesebb adminisztratív dolgozójuk van a megéngedettnél, de a jelen­legi nem termelő létszámmal, az ő véleményük szerint is leg­alább 300—400 munkással többet el tudnának irányítani. Tehát az arány itt sem egé­szen ideális. A szétszórt műn- kahelyek miatt több műszakit kell alkalmazni, s egy műve­zető, aki 70-80 ember munká­ját jól el tudja irányítani, a szétszórt építkezések miatt 15- 20 munkással kénytlen veszte­gelni. A létszámcsökkentés során 68-al csökkent az improduktív dolgozók létszáma. De félő, hogy újból fel kell szaporítani. mert a felsőbb hatóságok egyre jobban kíváncsiak — amint a Magasépítő vezetői mondják — több és több adatot kérnek, így eljöhet az az idő, hogy a jelenlegi létszámmal nem tud­ják kielégíteni a minisztériu­mok „kíváncsiságát.” Akkor pedig lyukast garast sem ért a létszámcsökkentés és jövőre fucsba megy az egy-egy millió forint is, melyet ez évben si­került megtakarítani. Éder György igazgató sze­rint pedig ez az összeg is hoz­zájárult ahhoz, hogy az ere­detileg tervezett veszteség ke­retet a második fél évben már nem veszik igénybe, sőt némi nyereségre tesznek szert az év végéig. Nagy értékekről van tehát szó, milliókról, csak egy köze­pes vállalatnál is. S mennyi ilyen vállalat, s mennyi ilyen lehetőség van a megyében? — Nem lehet igaz, szó sem lehet róla, hogy ilyen rossz lenne az arány —- tilta­kozott a Szerszám és Ké szülékgyár párttitkára, mikor ismertettük az adatokat. Pe­dig ez már a létszámcsökken­tés utáni állapotot mutatta Még így is 35-40 százalék kö­rül mozog a termelésben köz­vetlenül részt nem vevő dol­gozók száma. Itt is nagyobb munkáslétszámhoz van szabva az adminisztratív és kisegítő létszám. Egyes szakemberek szerint háromszor, mások szer rint kétszer annyi munkás za­vartalan termelését tudná biz­tosítani a mostani műszaki, adminisztratív és kisegítő lét­szám. Ennyit engedélyezett a mi­nisztérium, s az üzem saját kezdeményezésére nem is bo- csájthatta el a felesleges em­bereket. Tehát, vagy a mun­káslétszám emelése szükséges, hogy arányban legyen az ad­minisztratív és kisegítő lét­számmal, vagy annak csökken- kentése míg ennyi fizikai munkással dolgozik az üzem. Ezzel az aránnyal ugyanis ne­hezen képzelhető el a gazda­ságos termelés. Pártvezetőségi ülésen már szó esett a kisegítő létszám csökkentéséről, meg is ten­nék, de néhány rendelkezés egyenlőre még megköti a vál­lalatvezetőség kezét. Az igye­kezet azonban, hogy csökkent- fék a termelésben közvetlenül részt nem vevők számát — biztosíték arra, hogy rövide­sen megoldást találnak e ne­héz kérdésben. A tanácsi vállalatoknál is érdemes körülnézni, hová ve­zet az, ha felelőtlenül gazdál­kodnak a létszámmal, s ami ezzel szorosan összefügg, a béralappal. A Babakocsigyár esete nem jellemző a többi tanácsi vál­lalatra — szerencsére — még­is megemlítjük figyelmeztető­ként. A gyár — mely olyan sízép reményekkel indult, melv úgy látszott, tetszetős kocsijaival meghódítja a világot — szinte utolsó hónapjait éli. A rezsiköltségek az égig sza­ladtak, 26 százalékos béralap túllépés mutatkozik, ez azzal jár, hogy a gyár által termelt < babakocsik ára is majd az ég felé iramodott. Miért? Az okok között itt is első a felelőtlen létszám és bérgazdálkodás. Egy példa: csak az utóbbi hóna­pokban 56 ezer forint felmon­dási járandóságot fizetett ki a gyár, az indokolatlanul fel- duzzasztott adminisztratív lét- szám miatt. Ugyanis ezt a lét­számot csökkenteni kellett. A legális adminisztratív létszá- , mon kívül bújtatott alkalma­zottak is voltak, akik fizikai munkásokként szerepeltek. A rneósok és műszakiak egyrésze képzetlen volt. A kétkezi mun­kások kedvetlenül dolgoztak, ami egyrészt érthető is, ha fi­gyelembe esszük, hogy az alkalmazottak átlag keresete 650 forinttal magasabb volt a fizikai dolgozókénál. Mit hozott ez magával? Nőtt a kiadás, csökkent a termelé­kenység, a félévi tervhez vi­szonyítva már csak 35.8 szá­zalékot ért el a gyár termelé­kenysége. Ide vezet tehát a . rossz létszám és béralap gaz­dálkodás. Szerencse, hogy a többi ta­nácsi vállalatnál más a hely­zet. Az Egri Faipari Vállalat- , nál, ahol az előírt improduk- > tív létszámmal dolgoznak, magasabb az egy munkásra eső teljesítmény, a tervezett­nél, ugyanez a helyzet a He- . vés Megyei Tanács Építőipari Vállalatnál is, xOx Fontos tényező tehát a hf lyes létszám gazdálkodás, a. adminisztratív és kisegítő dol­gozók számának reális csök­kentése, mert ez minden eset­ben jelentős haszonnal, jár, olcsóbb lesz az árú, nem zú­golódnak a munkások, keve- , sebb lehetőség marad a bü­rokratikus vállalatvezetés ki­alakulására. A vizsgálat azt mutatta,’ nincs komoly veszély. Az ad­minisztratív létszám nem duz­zadt fel mértéktelenül az évj- eleje óta. De az itt felsorolt”' kivételek arra figyelmeztetnek, résen kell lenni, nehogy újból, egy nagyobb arányú létszám- csökkentés váljon szükségessé. KOVÁCS ENDRE — „MESÉL A BALETT” címmel műsort adnak aug. 12-én a gyöngyösi városi kul- túrházban az Állami Opera­ház szólistái, akik között La­katos Gabriella, Erdélyi Aliz, Ősi Jáncs, Bozsó Zoltán és más neves balettosok is sze­repelnek. — A KÁPOLNAI EPOSZ szervezet arató brigádjai négy hold 400 négyszögöl területei arattak le. — Nyugat-Németország el­lenzi az európai légi ellenőrzé­si övezet mebvalósítását.. — 115,3 SZÁZALÉKKAL nőtt az első félévben a taka­rékbetét 1956. decemberéhez viszonyítva. Az év első felében közel 1000 új betétkönyvei váltottak. — HÚSZ MÁZSÁS tavaszi árpa termést aratott a tarna- leleszi Petőfi tsz. Ösziárpájuk . 12, búzájuk 9 mázsás termést hozott holdanként. — ÜTTÖRÖ LABDARUGÓ bajnokságot rendeznek Gyön- gyössolymos, Gyöngyösoroszi, Gyöngyöstarján, Mátrafüred és a gyöngyösi úttörők rész­vételével. — Uj választójogi törvény készül Jugoszláviában. — Husszein, Jordánia kirá­lya kihallgatáson fogadía Szu- ravaldi pakisztán miniszterel­nököt. zafias Népfront hároméves vá­rosfejlesztési tervet dolgoz ki a lakosság széleskörű bevoná­sával. Amikor ezt tesszük, ab­ból indultunk ki, hogy a konk­rét valóságra építjük a párt városi politikáját, hogy mun­kánk végleges eredményével nyerjük meg és erősítsük a tömegek bizalmát a párt iránt. A PÁRT ÉS A TÖMEGEK közötti kapcsolat már eddig is kedvezően alakult. Meg va­gyunk róla győződve, ha a pártkongerencia határozatának szellemében dolgozunk, a vá­ros minden becsületes dolgo­zója felsorakozik az MSZMP mögé. A felvetett problémák megoldása még csak kezdeti stádiumban van, de a most fo­lyó taggyűlések a párt és a tömegek közötti jó kapcsolat kialakításának fontosságát és a még felvetődő személyi ügyek és egyéb problémák is — ellentétben a pártkonferen­cia előtti helyzettel — már nem a széthúzás, hanem az összefogás érdekében történ­nek. A párttaggyűlések után széleskörű felvilágosító mun­kát indítunk meg, pártnapokat, röpgyűléseket tartunk üzemek­ben, hivatalokban, ahol meg­magyarázzuk az Országos Pártértekezlet jelentőségét, an­nak határozatát. Ha ezt mun­kát jól elvégezzük, az ered­mény csak egy lehet: női a ;párt iránti bizalom, női a ter­melés, ennek nyomán növek­szik a jólét és gyorsabban ha­ladunk előre a szocializm,us építésének útján. CSOMÖS MIKLÓS MSZMP Gyöngyös város PB titkára. ebben az üzemben már eddig is jól alakult a párttagok és a pártonkívüliek viszonya. En­nek eredményeként itt a leg­jobb a munkaverseny, szak- szervezeti munka stb. A PÁRTHATÁROZAT ki­mondja: „A párt és a töme­gek kapcsolatának kérdése, a proletárdiktatúra viszonyai között a proletárdiktatúra el­vének legfontosabb kérdése.” Ezért állítjuk egész párttag­ságunk elé fő feladatként a politikai tömegmunka k’u'f- takoztatását, a mindennapos agitációs nevelőmunkát. A szavakat azonban tetteknek kell követnie. Elhatároztuk, hogy minden pártszervezet harci programot dolgoz ki, melynek megvalósítására moz­gósítja az üzem vagy a hiva­tal dolgozóit. A Váltógyári pártszervezet például arra mozgósítja a kommunistákat és az üzem dolgozóit," hogy szeptember 1-ig az üzemben minden gépen bevezessék a teljesítménybérezést, — mert ezáltal tovább növekszik a termelékenység, nagyobb lesz a jövedelem, minek alapján nagyobb lesz az évvégi része­sedése is a dolgozóknak. A városi pártbizottság viszont olyan feladatokat tűz maga elé, melynek megoldása az egész város lakosságának kedvezően befolyásolja mindennapi életét. (Kenyérgyár építésének befe­jezése, a bányászlakásokhoz is­kola építése, stb...) E feladatok megoldására mozgósítjuk a vá­rosi tanács kommunistáit és: a tömegszervezeteket. Ehhez tar­tozik az is, hogy a kommunis­ták kezdeményezésére a Ha­éves tervét 101 9 százalékra. A vasmunkások jó munkája nél­kül a váltógyár kétmillióhá­romszázezer forint helyett nem tudott volna több, mint négymillió nyereséget befi­zetni az államnak. A gépjár­mű vezetők lelkes munkája nélkül az Autóközlekedési Vállalat sem bonyolíthatná le zavartalanul mind a személy, mind a teherszállításokat. Ezek az eredmények váro­sunkban nemcsak a kommunis- nisták, hanem az üzemek min­den becsületes dolgozójának eredményei is. Ezért helytelen egyes kommunistának ama állítása, hogy a párttagokon kívül mindenki ellenség. Ugyancsak az is, hogy minek agitáljunk, erősek vagyunk, az államot és fegyveres erő­inket a párt irányítja. Még az a szerencse, hogy a kommu­nisták zöme nem ilyen néze­teket vall. A hibás nézeteket véleményünk szerint csak úgy tudjuk megszüntetni, ha min­den kommunistának feladatá­vá tesszük a tömegek meg­nyeréséért folytatott harcot. Ha a múlt felől a jövő felé fordítjuk a kommunisták fi­gyelmét. Ezért elhatároztuk, hogy lehetőleg minden párt­tagnak konkrét pártmunkát adunk, a Nőtanácsokban, a szakszervezetekben és a Kom­munista Ifjúsági Szövetségben, hogy ezáltal nap, mint nap érintkezzenek a pártonkívüli dolgozókkal, megismerjék problémáikat, hasonlóan, mint ezt a bányász pártszer­vezeteknél teszik, ahol 130 párttag közül több. mint száz párttagnak konkrét megbíza­tása van. Nem véletlen, hogy az egyszerű embereket meg kell szabadítani azoktól a ter­hektől, amelyeket a tudatos ellenforradalmárok raktak a nyakukba. Úgy gondoljuk, hogy ha az emberek megítélé­sében csak megközelítően is egyforma álláspontra jutnak a pártszervezetek, jelentősen nö­vekedni fog a szimpatizálók tá­bora pártunk körül. Mindeze­ket csak akokr tudjuk meg­oldani, ha kövekezetes harcot folytatunk, mind a jobboldali, mind a baloldali nézetek el­len. Ezt őszintén kell, hogy tegyük, minden kertelés nél­kül, személyre és társadalmi állásra való tekintet nélkül. Mindez nem lehet azonban kampányfeladat. Az 1957-58-as pártoktatási év is az egyik leg­jobb lehetőségét adja annak, hogy tisztázzuk majd a kom­munisták között lévő téves nézeteket. VÁROSUNKBAN IS ta­pasztalható volt az elbizako­dottság. Ez is a szektás néze­tekből táplálkozott. Ezekből a nézetekből néhányat említek mek. „Aki még most sem’ érti meg a párt politikáját és nem ért vele teljesen egyet, az el­lenség.” Vagy: —• „Már megint unszolnak bennünket, hogy agitáljunk, hát nem volt elég 12 éven keresztül az agitáció?” Nem lehet kétséges, hogy ezek és hasonló nézetek bizal­matlanságot szítanak a töme­gek iránt, lebecsülik a töme­geket, pedig el kell ismerni, hogy hazánkban is csak azért építhettünk szocializmust, mert ezt a tömegek többsége akar­ja. A bányász dolgozók támo­gatása nélkül a XII-es akna nem teljesíthette volna fél-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom