Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)
1957-07-10 / 54. szám
2 NÉPÚJSÁG 1957. Július 10. szerda. Tanulságok és útmutatások Holnap — csütörtökön — a megyei pártbizottság kibővített ülésével elkezdődik megyénkben is az országos párt- értekezlet anyagának és határozatának feldolgozása. A megyei pártbizottsági ülést megelőzően bárkinek nehéz volna vállalkozni arra — hiogy a hallott és olvasott anyagok alapján összefoglalóan értékelje — mégcsak megközelítően is —1 az MSZMP országos értekezletének munkáját Ezért most csak az országos pártértekezletnek és határozatának néhány tanulságára, útmutatására szeretném felhívni a figyelmet. XXX Az országos pártértekezlet határozata első helyen foglalkozik a népi demokratikus rend további erősítésében és az ellen- forradalom erői elleni következetes harcban ránk váró feladatokkal. Nem véletlen, hogy ez került a határozat élére. Hiszen minden tennivalónk — köztük a legfontosabbak: a párt tömegkapcsolatának erősítése, a párt gazdaságpolitikájának sikeres megvalósítása — szoros összefüggésben van szocialista létünkkel. Ha valaha volt rá okunk, akkor az ellenforradalmi támadás után százszorosán van, hiogy minden erőfeszítéssel szilárdítsuk népi demokratikus rendünket, következetesen harcoljunk az ellenforradalmi erők ellen. Igaz, — mint ezt a pártértekezlet is leszögezte, — az ellenforradalom elleni harcban döntő sikereket értünk el, de a harc még távolról sem ért véget. Az imperialisták vereségük ellenére sem nyugodnak, sőt még dühödtebben próbálkoznak újabb háborús kísérletekkel, s egy percig sem szüntetik meg aknamunkájukat. a népi demokratikus országok, köztük hazánk törvényes rendje ellen. A hazai ellenforradalmi erők nem semmisültek még meg teljesen, megbújva, illegalitásba szorulva próbálnak kárt tenni, ahol tudnak. Ezért hangsúlyozza a határozat: nagy szükség van tehát az egész párt, az egész munkás- osztály, a néphatalom minden igaz hívének éberségére, kcr- lelhetetlenségére és aktív jellépésére az ellenségei elemekkel szemben. A párt nem engedheti meg. hogy teret kapjon az éberséget elaltató hangulat■ Olyasféle illúzió, mintha nem nyolc hónappal, hanem nyolc évvel ezelőtt lett volna ellenforradalmi felkelés hazánkban. Nem lehet elfelejteni az ellenforradalom október-novemberi gaztetteit, amelyeket kész ismét még nagyobb mértékben elkövetni.“ Az ellenforradalmi erők elleni harc szerves része, hogy minden pártszervezetünk munkálkodjék a párt ideológiai és szervezeti egységének további megszilárdításáért. A pártértekezlet feltárta a Nagy- Losonczi-féle revízionizmus gyökereit, világossá tette mindenki előtt: fel kell számolni a revízionizmus még meglévő és ható maradványait. Ugyanakkor harcolni kell a marxizmus- leninizmus dogmatikus kezelése és annak következményeképpen jelentkező szektáns politika újjáéledése ellen. „A ta nulság az — mondotta zárszavában Kállai Gyula elvtárs — hiogy jobbra és „balra” folytatott harcban egyaránt kell védeni a párt egységét. A nagyobbik veszély a revizionista, a jobboldali ellenforradalmi veszély, de nem védi a párt egységét az, aki csak az egyik oldalra üt, mert a pártegység csak a mindkét irányzat elleni következetes harc útján valósítható meg és biztosítható.” Az SZKP Központi Bizottságának június 29-én hozott határozata G. M. Malenkov, L. M. Kaganövics, V. M. Molotov pártellenes csoportjáról csak megerősíti bennünk azt a meggyőződést, hogy mindkét elhajlás egyformán veszélyes a pártra nézve. A pártértekezlet szemléltetően tükrözte: az elmúlt hónapokban tovább erősödtek azok a kötelékek, amelyek pártunkat a tömegekhez fázik Ha ez nem így lett volna, nem beszélhetnénk ma azokról az eredményekről, amelyek az ellenforradalmi támadás leverése óta előrehaladásunkat jellemzik. E tekintetben is rossz tanácsadó lenne azonban az elbizakodottság: jelenleg ez a legnagyobb veszély — mondotta Kádár elvtárs — mert az elbizakodottság magával hozza, hogy tompul az éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömegek támogatásának megnyerésére, sokan elfeledkeznek a múlt hibáiról is. Nem lanyhulhat a tömegek mtegnyeréséért kifejtett tevéh kenységünk. Annál is inkább fontos ezt hangsúlyoznunk, mert a párttagság száma a munkásosztály számarányához mérten a korábbi évekhez kevesebb Ezért minden kommunistának meg kell szívlelni a kapcsolatok kérdésében a legfontosabb annak felismerése, hogy a párt az eszmei és politikai meggyőződés eszközével, valamint harcának, munkájának tényleges eredményeivel nyerje meg és erősítse a tömegek bizalmát maga iránt és mozgósítsa a tömegeket a szocialista építés feladatainak megoldására.“ Nagyok az előttünk álló feladatok népgazdaságunk fejlesztése terén is. A határozat is igyekszik ezekre irányítani a kommunisták figyelmét. A gazdasági kérdéseknek éppen ezért újra a pártmunka homlokterébe kell kerülniök. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy meggyőzzük a tömegeket gazdasági feladatainkról, megnyerjük egyetértésüket elképzeléseink, terveink számára és mindezzel váltsuk ki támogató aktivitásukat. A határozat így fogalmazza meg ezt a gondolatot: „A feladat megvalósítása megköveteli a dolgozó társadalmi mozgósítását. A termelés helyén működő társadalmi szervek aktív közreműködését is.“ „Százezrek akarata, leleményessége a dolgozó nép társadalmi ereje nagy emelője az olyan rendkívül fontos és állandó feladatok megoldásának, amilyenek például a takarékosság, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése.” Az országos pártértekezlet nemcsak az előttünk álló politikai, gazdasági és kultúrális feladatokat szabta meg, hanem fontos szervezeti döntéseket is hozott a munkásosztály élcsapatának, a pártnak további A Béke Világtanács colomból felhívása óta egyre nagyobb méreteket ölt az a tiltakozó mozgalom Heves megyében, melyben a dolgozók követelik, hogy a nagyhatalmak azonnali hatállyal szüntessék be az atom és hidrogénfegyverek kísérleti robbantását és tiltsák be a gyártását. Az elmúlt két hét alatt mintegy 500 gyűlésen több mint százezer ember jelent meg, akik sajnálkozásukat és csalódásukat fejezték ki amiatt, hogy a nyugati nagyhatalmak — élükön az Amerikai Egyesült Államokkal — mindent elkövetnek a londoni leerősítésére. Ehhez tartozik a párt vezető szerveinek megerősítése és kiegészítése mellett elsősorban az, hogy pártértekezletünk elfogadta az MSZMP szervezeti szabályzatát. Azok, akik úgy gondolták, hogy valami egészen új lesz ez a szabályzat, tévedtek. Hiszen a mi pártunk éppen úgy kommunista párt, marxista-leninista párt, mint az MDP volt. Természetesen kijavítva elődjének hibáit. Néhány változás történt a szervezeti szabályzatban, így a párttagok jogainak kibővítése a vélemények fenntartásának elvével és az „önkéntes harci szövetség“ megállapítás kiszélesítése azzal, hogy a párttagnak joga van kilépni a pártból. Egész szervezeti szabályzatunk ismertetésénél majd elsőrendű kötelességünk lesz annak hang- súlyjoeása, hogy pártunk a demokratikus centralizmus alapján épül fel, hogy a jelenlegi időszakban a centralizmus erősítése az elsőrendű feladat. Az országos pártértekezlet magas színvonalú vitatkozó szellemben zajlott le. S ilyen szeOemnek kell kialakulnia az egész pártéletben. Amint Kádár elvtárs válaszában leszögezte: mi elfogadjuk a kínai elvtársak értékelését az „egység-vita, egység" elvét, s jelenleg a vita szakaszában tartunk. Vitatkozva különítjük el magunkat a helytelen álláspontoktól és alakítjuk ki a helyes feladatokat. Harcolunk az ellenséggel és téves nézetekkel szemben Az új szocialista alapodon nyugvó nemzeti egység megteremtése érdekében. Ehhez nyújt segítséget számunkra az országos pártértekezlet és annak egész életünket átfogó határozata. Horváth Nándor szerelési konferencián az ez- irányú szovjet javaslatok elvetéséért. A felszólalók elmondták, hogy a hosszúra nyúló leszerelési tárgyalásokon a nyugati országok megmutatták igazi arcukat a világ közvéleménye előtt. Bebizonyították, hogy a békéről szóló szép szavaik mögött a tettek egész mást bizonyítanak. Ha valóban békét akarnak — mondották sokan a Mátravidéki Erőmű békegyűlésén is — akkor véget vetnének a háborús készülődéseknek és elfogadnák a szovjet javaslatokat, melyek a világ népeinek akaratát és hőn óhajtott kívánságait fejezik ki. Új barnaszén kombinát Alsó-Sziléziában Alsó-Sziléziában, az Odera és N e i s s e folyó két partján, az NDK és Lengyel- ország területén hatalmas barnaszén telepeket fedeztek fel. A külszíni fejtéssel kitűnően bányászható bamaszénlelet értékesítésére Turoszowo-ban hatalmas szénkombinátot építenek. Az új kombinát 1965- ben már több mint 25 millió tonna szenet ad a népgazdaságnak. Ez a mennyiség nyolc kisebb kőszénbánya szolgáltatásával egyenlő kalóriatartalmú szenet jelent. 1960-tól évi 6 millió tonna barnaszenet szállít az új kombinát az NDK-nak. A lengyelek új hőerőművet is építenek, amely 2000 MÖ energiát szolgáltat majd az iparnak. A kombinát gépi berendezése az NDK-ban készül. A gépek egyrésze már megérkezett Alsó-Sziléziába. Alkoholisták kötelező gyógyítása A lodzi helyi tanács elrendelte az alkoholisták kötelező gyógyítását. Külön bizottság foglalkozik az alkoholisták kérdésével. A bizottság elrendelheti az érintett személyek zárt intézetben való gyógyítását is, úgyszintén intézkedhet olymódon is, hogy a részegesek fizetését a családtagoknak folyósítsák. Uj Tupoljev repülőgépet mutatnak be Az idei szovjet repülőnapon több új utasszállító géptípus jelenik meg, amelyeket N. A. Tupoljev, I. K. Antonov ésSz. V. Ijusin szerkesztett. Ezek közül az Ukraina típusú gépről a sajtó már közölt jelentést. A repülőünnepély résztvevői láthatják majd a TU— 104-es típusú gép 70 személyes túrista változatát. N. A. Tupoljev második utasszállító gépe, a TU—110 résztvesz a légiparádén. Négy hőlégsugaras hajtóműve könnyen a levegőbe emel 100 utast is. A TU—110 sebesség és kényelem tekintetében nem szárnyalja túl elődjét, a TU—4-et, de teherbíróképesség és hatósugár tekintetében igen. A jólét adatai A szovjet nép jólétének növekedését bizonyítja, hogy az állam mind nagyobb összegeket költ szociális-kulturális célokra. Az idén a fenti célra 188 milliárd rubelt költenek — vagyis 24 milliárddal többet, — mint tavaly. Szakadatlanul növekszik az állami társadalom- biztosítás költségvetése is. Míg 1950-ben ez a költségvetés 20 milliárd rubelt tett ki, addig 1957-ben már 43 milliárdra emelkedett. Állami- és pártfunkcionáriusok az építkezéseken A Német Demokratikus Köztársaságban mozgalom indult, amelynek keretében állami és pártfunkcicnáriusok tevékenyen részt vesznek az építkezéseken folyó társadalmi munkában, romeltakarításban, — hogy a gyakorlati munka közben szorosabbra fűzzék kapcsolatukat a lakossággal. Drezdában a múlt hét végén 4704- en segítettek az építkezéseken. Potsdamban Németország Szocialista Egységpártja, a Kereszténydemokrata Unió és más pártok, továbbá a Szabad Német Ifjúság és a Nemzeti Arcvonal sok funkcionáriusa, valamint állami funkcionáriusok 10.800 nyerstéglát készítettek. Schwerinben a megyei pártvezetőség 50 tagja, élükön az első titkárral, segített a családiház építő szövetkezetnek az alapozási munkákban. Hidromecuanikus szénfejtés Lengyelországban A lengyel bányákban már harmadik éve alkalmazzák a hidromechanikus szénfejtést. A lengyel konstruktőrök 64 atmoszféra víznyomással működő vízágyúkat szerkesztettek. Az egyik ilyen berendezést a Német Szövetségi Köztársaság szénbánya iparának szállították. Nemrégiben kipróbáltak egy 300 atmoszféra víznyomással működő vízágyút, melynek segítségével a kemény rétegekben is könnyen fejthető a szén. Gyakorlott vállalati pü. előadót azonnali belépésre keres a_Va9-^és_FémÍ£ari Vállalat, Gyöngyös ÍOO ezer ember tiltakozása VWWsA/s II. FOLYTATÁS. — S az... az érdem? Az ellenállás? Erre már nem is szólt, csak legyintett Mosolygó. Hogy hagyjanak neki békét, nem látja az úr, ő most eszik, nincs ideje hiábavalóságokkal foglalkozni. Kapcsándy várt egy kicsit, hogy hátha fordul a szél, hátha mégis meggondolja magát a goromba pokróc, de hasztalan. Mosolygó még csak rá se nézett többet. Erre mit tehetett? Fejébe csapta a sapkát, belerázta magát a viharkabátba, s sziszegve, mint a rosszul fedett fazék, így adta ki a mérgét: — Jól van, Mosolygó, kiforgattatok, Mosolygó. De majd a tanács! A megyei, meg az országos! Az majd igazol engem. Vádat emelek, tudd meg vádat emelek! Láttam, megnéztem, fele sincs bevetve a birtokomnak... Én is tudom a törvényt, de mennyire hogy tudom! Aki nem méltó rá, aki nem dolgozza meg, attól visszavehető a föld. — Kétszáz, érted? Kétszáz hold illet engem, annyi jár nekem vissza a hatszázból. S ha belepusztulok is, ha térdig járom a lábam, akkor is kiharcolom a jogaimat. De akkor jaj neked. Azzal bevágta az ajtót és eldobogott. — Jaj. Péter, édes jó uram — sírt fel a vizespadka mellől Mosolygóné —:, mit tettél? — Megharagítottad a nagyságos urat. — Nagyságos? Majd mit mondok — falt egy jóízűt a sonka kövérjéből Mosolygó.— Te meg ne ríjj, mit ríssz itt Örzse? Oda van már, leáldozott az uraságok napja. Hanem Kapcsándy csakugyan nem hagyta annyiba a dolgot. Tanyát vert előbb a megyei, aztán az országos földbirtokrendező tanács előszobájában. Gyártotta a kérvényt, mutogatta az ellenállási cédulát, s ha sokat nem is, de any- nyit elért, hogy Mosolygóék feddő levelet kaptak, s benne a kérdőre vonást: mért hanyagolják az újgazdák a juttatott földek művelését? Mosolygónak a levél nélkül is épp elég baja volt. Eleget keserítette a három hold iszaptemette búza. Hogy a levél megjött és valami választ kellett neki szerkeszteni rá, kiballagott a mezőre, hogy ott a helyszínen találjon valami megoldást. De bár ne ment volna! A látvány csak a szívét fájdította. Csillámló, fekete pikkely takart ott mindent. A gyéren, éppen csak mutatóban előbújt búza olyan volt, mint a halott ember arcán kiütköző serte. Mosolgó eltűnődött: — Kanállal szedjem fel ezt a büdös iszapot? Mert valamit csak kell, hogy csináljak vele. Figyelnek, számontartanak. — ÚRBAN ERNŐ: rf)i'u'l)í>u a oilátfíial Aztán a kenyér is? Miből lesz a családnak kenyere? S tűnődés közben, csak úgy bosszúságból, belepiszkált az iszapba. Vasvégű botjával vonalakat huzgált rajta. S akkor hirtelen, villámcsapásszerűen megvilágosodott az agya. Hinni se merte, de ott volt előtte a megoldás. — Borona! Az kell ide, csak jó nehéz. Vagy gruber. Az majd levegőt csinál, kiszabadítja a töveket. Vagyis a boronálással semmi más célja nem volt, csakis a pikkelyes, fojtogató iszapkéreg fölszaggatása. Honnan gondolta volna, hisz sohse próbálta, hogy bosszúsága örömre, s kára haszonra fordul? Mert haszonra fordult, még hozzá nagyra. Ha a legjobb fejtrágyát használja, akkor se ért volna el különb eredményt, mint amilyen a hivatlan vendég, a sokat szidott, sokat átkozott iszap hatására mutatkozott. — Akkora híre lett a búzájának, hogy a megyétől is kijöttek megcsudálni. S ami a legfőbb szerencse: az iszappal borított föld oda se nézett a szárazságnak. Felül cserepes volt, az igaz, de ha beletúrt, s megpiszkálta az ember, nedvesen, szappanosán fénylett, akár a rosszul kelt kenyér, melynek sütés után szalonnás lesz a bele. S amilyen búzát ez az iszappal trágyázott föld nevelt! Pár méterrel odébb, a szépnek induló, fejüket hányó gabonákat mind elölte, idejekorán zörgésre sárgította a hőség, Mosolygó Péteré viszont úgy gőgölt, úgy ágaskodott, — mint valami smaragdból emelt fal. A szára csaknem embermagasságú volt, a feje is tömöttnek mutatkozott. — Húsz-huszonhárom mázsa! — állt meg a ceruza Mosolygó Péter kezében, amikor a cséplés után a gazdasági felügyelővel ott rögtön megfajsú- lyozták és az egy holdra eső átlagát is kiszámították. — Ez bizony nagy dicsőség, ezért jutalom, kitüntetés jár, Péter bátyám! — fcgadkozott az izgatott, a megyének is jóhírt szomjazó felügyelő. — Mehet a csudába vitéz Kapcsándy a panaszával. Mit bánta Mosolygó Kap- csándyt meg a beharangozott kitüntetést! Nagyobb gondja volt, hogy nem tudta hová tenni a tengersok búzát hirtelenjében. Tele lett a padlás, tele a konyha, meg a szoba is. Térdig jártak benne, az udvaron, az eperfa alatt hált a család, mire sikerült mind elzsákolni. Lett is a búzából (infláció vége felé volt, valutát, aranyat ért) Mosolygónak olyan egy lova, hogy mondás szerint a csillagot rúgta az égről, a háza mögé, a vesszőből font, vályoggal becsapkodott ól helyébe istállót ragasztott, fuvarozni kezdett s azt is elhatározta, —• hogy a véletlen szerencsét most már állandó szerencsévé teszi. Tavasz jöttén már maga hordta rá az iszapot. Igaz, hogy csaknem beleszakadt, mert most a másik parcellájába került a búza, az meg távolabb esett a víztől, az is igaz, hogy a felesége, a legényfia, meg a nagyobbik lánya még a percet is elátkozta, mikor Mosolygó az iszap evangéliumának hirdetője lett, az eredmény azonban minden erőfeszítést igazolt. Megint csak húsz mázsa körül volt az átlag, s a nevetők, akik a feje búbjáig sáros Mosolygó famíliára ujjal mutogattak, nem tudtak hová lenni az irigységtől. Hát hogyne! Mikor Mosolygó a Lenke nevű ló mellé megszerezte a Pejkót, disznót hizlalt vagy hatot, télen fuvarba járt, követ hordott az ár- méntesítő társulatnak, s ha a hetivásárban, vagy a szőlőben borfejtéskor valamelyik szomszéd azt találta mondani, hogy „haj-haj, egyeseknek minden sikerül”, Mosolygó fölvetette nagykevélyen a fejét, nem szólt, de magában azt gondolta: — Mért ne sikerülhetne? — Nem akárki, mintagazda vagyok én! _ A siker árát, Mosolygó gyarapodásának egyik, s talán a legfontosabb mozgatóját: a megfeszített, erőltetésig való munkát most ne vizsgáljuk, — ne is részletezzük. Elégedjünk meg csupán azzal, hogy felesége, ez a gyengecsontú, aprótermetű asszony szemlátomást fonnyadt; ha esőre fordul az idő, titkon, éjszaka fölserkenve, szesszel dörzsölgette a tagjait, mert csaknem eszét vette a fájdalom, a szívéig ható szaggatás; a legényfiú, Bálint, akire a gazdaság gondja maradt, mert az apa most már örökké fuvarban volt távol, összeveszett a család parancsokat osztogató, zsandárkodó fejével és katonaidejének letöltése után tisztnek jelentkezett; a nagyobbik lány, Terus pedig, aki óvónő szeretett volna lenni, — mert élt-halt a gyermekekért, mivel nem mehetett, mivel Mosolygó vagy harminc lúd fölnevelését bízta rá egyéb dolga mellett, végül is így fakadt ki: — Meddig űz-hajt még bennünket édesapám? Kulák maga, vagy dolgozó paraszt?! (Folytatása következik.)
