Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-06 / 53. szám

2 CJ OTO» 1957. július 6. szombat A pártoktatási év előkészítésének és a tömegagitációs munkának \ ...... . .. MI r rTfIIIÍ néhány tapasztalata a pétervásári járásban ! A1KM'AA M1 u 1957 JÚNIUS 29-én agit­prop. felelős értekezletet hívott össze a járási Intéiző Bizottság Pétervásárán. Az értekezleten megvitattuk a pártoktatásról szóló határozatot, valamint a tömegagitáció legfontosabb kérdéseit. Bár végleges döntés még nem született (nem is volt az értekezlet célja) hasznos volt a mi számunkra az itt szerzett néhány tapasztalat. Az ellenforradalom fegyve­res erejének szétzúzása óta, különösen ez év januárjától kezdve értünk el eredménye­ket a pártszervezetek kialakí­tásában, megerősítésében. Eze­ket az eredményeket a revízio- nizmus, az intrika és különö­sen a szektánság elleni állandó harcban értük el és ma el- mbndhatjuk, hogy pártunk te­kintélye, tömegkapcsolata a pétervásári járásban is állan­dóan erősödik. Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy meg­elégedtünk az eredményekkel és nem látjuk a meglévő hiá­nyosságokat Vannak hibák, hiányosságok és ezek közül fő­leg azt hangsúlyozzuk ki. ami legjobban gátol az előrehala­dásban. Ez a még meglévő, sok becsületes embert is fogvatartó ellenforradalmi demagógia, másrészt a szektáns magatar­tás, ami a pártvezetőségeknél is megtalálható. Ezért a június 25-én megtartott titkári érte­kezleten majd az ágit. prop. felelős tanácskozáson is ezek alapján vitattuk meg a prob­lémákat. Abból indultunk ki, hogy a párt ideológiai és szervezeti egységének megszilárdítása az egyik legfontosabb feladatunk. A jelenlegi helyzetben általá­ban a revízionizmus ennek legfőbb gátja, azonban a mi járásunk területén aszektáns- ság, az intrika fékezi legjobban a pártegység megszilárdulását, mint pl. Egerbocson, Mátrabal- lán az intrika, Mátraderecskén a szektánság. Ez még a tanács- hozáson is megnyilvánult bi­zonyos értelmiség- és paraszt- ellenességben. Nem azt állít­juk, hogy revízionizmus, enge­dékenység nem tapásztalható, mert éppen egyik legnagyobb községi pártszervezetünkben, Recsken jócskán van ez is, de a pártszervezetek többségénél a szektánság, a megtévedt em­berekkel szembeni túlzott bi­zalmatlanság, a hibák felna­gyítása. a személyi viták stb. található meg Ezt nekünk, mind a propagandisták, mind a hallgatók kiválogatásánál, valamint a helyi anyagok be­iktatásánál figyelembe kell venni. AZ ÉRTEKEZLET fontos tanulsága az volt, hogy a fel­sőbb szervek által biztosított nagyobb fokú önállósággal csak tikkor tudnak helyesen élni helyi pártszervezeteink, ha a járási Intéző Bizottság meg­felelő segítséget ad részükre. Az 1957-58-as pártoktatási év előkészítésénél, különösen a propagandisták és a hallgatók kiválogatása igényel alapos és körültekintő munkát. Megvaló­sítjuk az „inkább kevesebbet, de jobban” elvet és csak ott indítunk valamilyen tanfolya­mot, ahol eszmeileg szilárd, megfelelő képzettségű és az el­lenforradalomban helytálló propagandistával rendelke­zünk. A propaganda munkába bevonjuk az Intéző Bizottság tagjait, az apparátus dolgozóit és elsősorban az időszerű kér­dések tanfolyamainak vezeté­sét bízzuk rájuk. A propagandisták kiváloga­tását a járási Intéző Bizottság végzi, támaszkodva a helyi pártszervezetek véleményére, javaslataira. Ami a propagan­disták felkészítését illeti, mi a 2-3 napos tanfolyamok mellett döntöttünk, mert szerintünk ez biztosítja legjobban helyes felkészülésüket. A hallgatók kiválogatása nem lesz könnyű feladat, mert az önkéntes ta­nulást sok helyen félreértik. Szívós, türelmes, meggyőző munkára van szükség a párt­tagság között. Meg kell ma­gyaráznunk, hogy önkéntes ugyan az oktatási formákon való részvétéi, de. minden párttagnak a szervezeti sza­bályzatban megszabott köteles­sége marxista tudásának növe­lése és minden pártszervezet időnként napirendre tűzi, ho­gyan tesznek eleget tagjai ezen kötelességüknek. A szervezett oktatásba elsősorban a helyi pártszervezet vezetőit, aktíváit, a népnevelőket vonjuk be KÜLÖNÖS GONDOT fordí­tunk arra, hogy a népnevelők valamennyien résztvegyenek az oktatásban, mert ezzel a töme­gek közötti politikai munkát magasabb színvonalra tudjuk emelni. Az üzemi munkások bevonását nagyon fontosnak tartjuk, mert ezen keresztül is biztosíthatjuk a párt proletár jelleget. Ez a vita során is ér­ződött és ezt figyelembe véve a kb. 20-22 tanfolyamból — ami a járás területén megindul majd — mintegy 11-13 üzemek­IGY PÜNKÖSD táján, sze­lencék nyílása, pacsirták páro- sodása idején valósággal élve­zet a gyaloglás. Pláne annak, aki behúnyt szemmel is eltalál a gyalogösvények cikcakkjain. A rozs már kihányta a fejét, tövében lila, gyengeszárú szarkaláb rezeg. Pacsirta szól, néha burrogva, a puskalövés hirtelenségével egy-egy nehe­zedő, kövéredő fogoly-csapat vág át rozsból a búzába. Egyébként csend van, bé­kesség, mintha a mező is va­sárnapolna. S Mosolygó Péter, hajdani mintagazda, kétéves szövetke­zeti tag, mégsem andalcdik el, csak tépi, csak szaggatja a má­jusi mezők nagy-nagy békes­ségét. Hol jobbra, hol balra vág a botjával, gyúrja, szapo- rázza a lépést, mintha üldözők elől menekülne. Fenn, a Rába töltésén, ott csillapodik csak ipdulata és rohanása. A mélyben a mindig más, mindig új mederbe vá­gyó folyó harsog, hullámaival a kőgátakat harapdálja. Ha megszakad a töltés, vagy ha az emberkéz-zabolázta meder­től kissé elkanyarodik, öntés öntés mellett csillog, emeletes háznál is magasabb homokpar­tok meredeznek. Oldaluk tele lyukkal, füstifecskék fészkei­vel. S ahonnét elhúzódott a víz, a koratavaszi, piszkosszőke áradat, feketén, zsírosán, ko­csikenőcsnél is sűrűbben, hor­dalék fénylik. Trágyával is fölérő rábai iszap. Mosolygó Péter felfohászko­dik, megveti sarkát a töltés oldalában és bctját a hóna alá szorítva, leszánkózik a lejtőn. Az öntés szélén buja a fű, ben lesz. Az értelmiségiek ok­tatására is gondot fordítunk (itt elsősorban a pedagógusok­ról van szó) bár erre vonatko­zóan még nincsennek kjonkrét elképzelések. A falusi oktatás­nál élünk a határozatban biz­tosított önállósággal és novem­ber 7—15-ke körül kezdjük a falusi tanfolyamokat, mert az őszi betakarítás előreláthatólag 2—3 héttel eltolódik. Megvitat­tuk ezen a tanácskozásion azt is, hogy sokkal gondosabban kell felkészülni a szervezett oktatás technikai feltételeinek biztosítására (helyiség, fűtés, világítás, könyvek stb.), mert az oktatás sikere részben ezen is múlik. A tanácskozáson foglalkoz­tunk az agitációs munkával is. Megállapítottuk, hogy vannak már komoly eredmények mind az egyéni, mind a tömegagitá­ció terén. Azonban nem értük még el azt, hogy valamennyi pártszervezetben jól működő népnevelő csoportok legyenek. Az egyébként sok helyes javas­lat közül csupán egy-néhányat említünk meg. AZ ORSZÁGOS pártértekez­let egyik legfontosabb határo­zata a tömegekkel való kap­csolat megjavítására vonatko­zik. Ezt alapul véve többet kel­lene foglalkozni a népnevelők­nek a dolgozókat érintő és ér­deklő kérdésekkel, a dolgozók bejelentéseivel, ügyes-bajos dolgaikkal. Ilyen fontos kérdés többek között a békeagitáció, annak megmagyarázása, hogy a békét, az emberiséget ho­gyan fenyegeti létében a hid­rogén fegyverekkel való kísér­letezés, a fegyverkezés foko­zása. Ugyancsak foglalkoztatja az embereket — különösen a munkásokat és alkalmazotta­kat — a begyűjtés eltörlésével előállott helyzetben a kenyér­rel és egyéb mezőgazdasági terményekkel való ellátás. Eb­ből adódik a szabad felvásár­lás melletti agitáció. Bátrab­ban fel kell tárni nehézségein­ket a dolgozóknak, mert a ta­pasztalatok szerint megértik nehézségeinket és az ellenség nem tudja ellenünk felhasz­nálni. A pártonkívüli tömegek­kel való kapcsolat megja­vításához helyes kezdeménye­zéssel járultak hozzá a parádi kommunisták, akik hetenként egy-egy este 8-tól 10 óráig ügyeletet tartanak a párthelyi­ségben, ahová a pártonldvüliek is eljárnak tanácsot kérni- Az eddigi tapasztalatok szerint a pártszervezetek nem használ­ják fel agitációs érvek gyűjté­séhez, a politikai munkához a propaganda termékeket. Sok helyen csak „üzleti kérdést’1 (eladást, elszámolást) látnak benne. Ugyancsak nem hasz­nálják fel (ahol van) a hangos- híradót, pedig sokat segíthet a párt- és kormányhatározatok, valamint a helyi határozatok ismertetésében, népszerűsíté­sében. Fontos kérdésként ve­tődött fel a réteg agitáció is. MINDEZEK olyan problé­mák, amelyeket az agitációs propaganda-munka területén figyelembe kell vennünk. Az egész értekezlet legfontosabb tanulsága számunkra az, hogy helyes az ilyen feladatok ki­dolgozásához kikérni az alap­szervezetek vezetőinek vélemé­nyét. Az ágit prop. felelős elv­társak észrevételei, javaslatai pótolhatatlan segítséget jelen­tenek a járási oktatási terv elkészítéséhez, mind az oktatás módszerét, mind tartalmát il­letően Most legfontosabb fel­adatunknak tartjuk a KB ha­tározata, valamint az országos pártértekezlet határozata alap­ján a járási oktatási terv elké­szítését, amit végül a járási párt Intéző Bizottság fog majd jóváhagyni. Maruzs József járási ágit. prop. fel. Pétervására Allah segíts, de ne ennyire A Dél-Koreai Phocson faluban két amerikai őrmester ** udvarolni akart két helybeli szépségnek. Az udvar­lás nem járt kellő sikerrel, mit lehet tudni, talán a két amerikai őrmester nem ütötte meg a férfi szépség kívánt mértékét, — egyszóval visszautasításra találtak. E visz- szautasítás felett érzett jogos felháborodásuk kifejezésére egyszerű, de hatékony eszközökkel véresre verték a két koreai lányt, s az egyiket belelökték a közeli mély szaka­dékba. Ez szörnyethalt, a másikat kórházba kellett szállí­tani. Rövid idő alatt ez már a harmadik ilyen eset Távol- Keleten, mindhárom halállal járt, mindhárom gyilkos az amerikai hadsereg tagja volt, azé a hadseregé, amely ,,segíti és védi1’ a távolkeleti országokat... Mit is mondott a tevehajcsár, aki ötödször mászott fel a tevére, s ugyanannyiszor esett vissza, s végül Allaht hívta segítségül? Allah segített, s leesett, — a teve másik oldalán, majdnem szörnyethalt. Ekkor mondta: ..Allah se­gíts, de ne ennyire!...1’ Újfajta határok - amerikai dollárok / iordánia fegyvert kap az Egyesült Államok „segély­akciója’’ keretében. A tíz millió dollár keretében nyújtott segítség felruházza majd a jordániai hadsereget, egy esetleges agresszió ellen. Egy agresszió ellen, amely mondjuk... Magyarország, vagy Bulgária részéről fenyegeti ezt a Közel-Keleti államot. Igaz, hogy térképen egy kicsit messze esnek egymástól, de csak térképen. A János vitéz­ben azonban Taljánország Indiával határos, — s ezt még senki nem vonta kétségbe. Ezek után miért ne lehetne Jordánia és mondjuk Magyarország határos, — ha az amerikai elavult fegyverek értékesítése így követeli? Tiszta haszon A Kansas-city-i United Auto Parts és a texasi Texar- cana Truck Parts még 1954-ben 375 dollárért meg­vásárolt 379 ócskavasnak minősített páncélkocsit. A pán­célkocsikat kipofozták, kifényezték, hogy ragyogott, mint a subick, majd darabonként eladták 3675 dollárért Fran­ciaországnak. A két cég tiszta haszna 1 286 250 dollár. De hol ebben a haszon Franciaország számára? Ezeket a kijavított ócskavasakat az algériai háborúba vetik be, az alégirai szabadságharcosok ellen. Mert ölni azért tudnak ezek a páncélkocsik, s ez a tiszta haszon a francia kormánypolitikusok számára. Hiába, meg kell tanulni, hogy nem mindig pénzen kell a hasznot mérni, lehet véren is, verejtéken is. Az al­gériaiak vérén, a francia munkásosztály verejtékén... (látó) kövér, húsos a gólyahír virága, csaknem embermagasságú a szappangyökér. Mosolygó bedöfi botját az iszapba, lyukat lyuk mellé szúr. Nem tudná megmondani, hogy miért, de ezt döfködi oda: M. P. 1946. A PÖR, Mosolygó Péter pő­re nem is annyira a világgal, mint inkább saját magával, — csakugyan negyvenhatban kezdődött. Pontosabban szólva: negyvenhat tavaszán, mikor mások és saját maga szerint is „a szerencséjét megcsinálta”. Ez pedig úgy esett, hogy egy szeles-esős márciusi napon ko­rábban talált hazamenni, mint számította. Nyakig sáros volt, akkora koloncokat rugdalt le a csizmájáról, mint egy-egy burgundi-répa. Nem is csoda: mint a földigénylő bizottság el­nöke, hajnaltól fogva az ön- téses földeket járta. A károkat mérte fel, a vízjárta vetéseket vette számba, az ármentesítő társulat emberével. A társulat se a háború alatt, se a háború után nem ügyelt a garázda folyóra. A kőgátak dróthálói kiszakadoztak, a holt­ágak régimódi, vesszőfonatú földpadjaiba a vizipocck fész­kelte be magát. Mikor aztán jött a hirtelen olvadás és egyik napról a másikra mind eltűnt a földekről a hó, a villanydró­tokat zúgató, barkát ontó déli széllel megjött a veszedelem is. Megette a roskatag gátakat, — kilépett medréből a Stájer he­gyek rakoncátlan szülötte: a Rába. Volt mit hallani Mosolygó Pétertől a társulat emberének. — Mit gondolnak magok — háborgott — potyára fizetjük URBAN ERNŐ lesztínai ellenőrző bizottságnál az ellen, hogy szíriai repülő­gépek a múlt héten megsér­tették légiterét. — MOSZKVÁBA érkeztek az energiaügyi világértekezlet vezetői. — MEGKEZDŐDÖTT Bécs- ben a Szocialista Intemacio- nálé ezévi kongresszusa. — GOLDA MEIR izraeli kü­lügyminiszter is részt vesz a — TIKOL osztrák tartomány KÜLPOLITIKA — SOROKBAN székhelyén nagygyűlésen hatá­rozatot hoztak, felszólítják az osztrák kormányt, tartsanak népszavazást Dél-Tirolban, — hogy eldöntsék, Ausztriához, vagy Olaszországhoz akarnak-e tartozni. — HO SI MIN, a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­nöke a közeljövőben hivatalos látogatást tesz a Német De­mokratikus Köztársaságban. — IZRAEL tiltakozott a pa­rf)(U'b(>n a oHái/i/ul a társulati adót? Zsírt, lisztet szednek, kéveszám vágatják a fűzfavesszőt, csak evvel az is­tenverte vízzel, evvel nem tö­rődnek? A szidás, a társulat mulasz­tásának fölhánytorgatása nem­csak hivatalból történt. Nem­csak az elnöki tekintély oká­ból szidta Mosolygó a bőrláb- szárvédős, agancsbotos, régivá­gású mérnököt, akinek még a visszaszólásra sem volt mer- sze. A saját gazdaságát is kár érte s nem is kicsi. Három hold búzáját terítette be iszap­pal a bömbölő, medréből ki­tört áradat. — Beszántsam? — ette ott magát —, vagy hagyjam az is­ten irgalmára? — S a saját kárán annyira fölindult, hogy tehetetlen dühében még a szemlét is abbahagyta. Beszél­hettek neki, kiabálhattak utá­na, csak ment, csak cuppogtat- ta a latyakban a csizmát, mert az járt az eszében, hogy nem­igen tehet mást: valóban az isten irgalmára kell neki hagy­ni mind a három holdat Arra hát, mert honnan a pokol fe­nekéből vegyen vetőmagot, ha mégis beszántaná? Igája még lenne, mert ott van az ökre, meg a bivalya. Az ökör urasá­gi, úgy igényelte a Földalaptól, a bivaly meg „lett”. A mezőn fogta, a kukorícaszár között csámborgott, mikor a Rábán átviharzctt a front. Jó messzi­ről jöhetett, talán az erdélyi hegyek közül vetődött a Ke­menesalja lankái közé. Van is vele baj, csúfolják is érte, — mert a bivalyt ezen a tájon még hírből sem ismerik. A te­jét is, ni, máig se iss’za meg se a lánya, se a felesége, mintha bizony valami ördög csinálmá­nya lenne az a jámbor füstös- pofájú. IGA, AZ HÁT lenne, no de a vetőmag? Tavaszbúza, az lenne jó, a Fertő mellé, a han­sági parasztokhoz kellene el­menni érte, azok szokták vet­ni, ha az őszit kidobja magá­ból a nyughatatlan, fagyra-me- legre mozgó tőzegtalaj. No, de lehet, van arra pénz? Hisz az őszit, azt is hasukon spórolták meg, annyi krumplit, kukorica- prószát talán életükben sem pusztítottak, mint a télen. Szóval, ette ott magát, kín­lódott Mosolygó, s mire haza­ért, arra jutott, hogy mindez azért van, mert sohse volt, de nem is lesz neki szeren­cséje. Lám, ha az osztáskor ügyesebb a keze, ha nem a vízmenti parcellát húzza ki a kalapból, most kutyabaja se lenne. (Hogy az a bizonyos parcella egyébként elsőosztá­lyú, hogy volt idő, mikor ká­posztáskertnek használta az uraság? Hát aztán! Most mi van vele, az a számos!) Az ajtót betaszítva, se nem köszönt, se nem szólt. Békét- len ember módjára mindjárt paranccsal kezdte. — Anyja! Az ételt! Oly sebbel-lobbal jött, hogy Szocialista Intemacionálé munkájában. — AZ AMERIKAI képvise­lőház külügyi bizottsága jóvá­hagyta további amerikai se­gély folyósítását Jugoszláviá­nak. — NYUGATNÉMETORSZÁG helyesli az európai légimegfi­gyelési övezet létesítésének tervét. csaknem feltaszított a tűzhely sarkán egy tömzsi, tarfejű fér­fiút. — Az ántiját! — hőkölt hát­ra. — Hát maga... hát a tekin­tetes úr mit keres itt? A kopasz, aki egy régimódi, megfeketedett gyalogszéken ült eddig, most felállt. Nehéz­kesen, a derekát ropogtatva. Szája a füléig futott. Tömpe, lila erekkel hálózott orra szin­te elveszett a bajsza bozótjá­ban... — Hozzád, Péter, hozzád... Azt mondják, te vagy az elnök. Mosolygó végigmérte a hi- zelkedő, csupa-mosoly, mitug- rálsz kis alakot. Hogyan? Ez a tökmag, ez a hunyászkodó senki, ez lenne a bölömbika­hangú, ütő-verő, hatalmával kérkedő vitéz Kapcsányi Re­zső? Hm. A lábán, nicsak, fe­lemás katonabakancs, gúnyája csupafolt kezeslábas. A karján olajfoltos viharkabát, meg egy koszlott gépészsapka. — Fene ez, nem úr. Hólyag volt, — elpukkant, vége! Mikor a szemlét így befe­jezte, Mosolygó, mint valami tárgyat, félretolta az útból vi­téz Kapcsándyt, kényelmesen, gazda módjára az asztalhoz te­lepedett és csak úgy melléke­sen vetette oda: — Igen, az vagyok, elnök, — megválasztottak... — Anyja, mondtam már, hogy az ételt... FELESÉGE, egy agyondol­gozott, elszült csípőjű, madár­forma kis asszony, aki csupa remegés, csupa riadalom volt, míg haza nem jött az ura, — most megnyugodva és repdes- ve, megfiatalodva tálalta ki az ételt. Paradicsomos káposzta volt, hozzá jó tányér sonka­— WILLI BECHTLE, a Né­met Kommunista Párt baden- württenbergi tartománygyűlési képviselője függetlenként je­lölteti magát az őszi szövetségi gyűlési választásokon. — HEDLUND belügyminisz­ter, a Svéd Parasztpárt vezető­je kijelentette, hogy ha a többi kis állam, mint Dánia, Norvé­gia, Belgium és Hollandia fel­fegyverkezik taktikai atom­fegyverekkel, akkor Svédor­szágnak is kell rendelkeznie atomfegyverekkel. szelet. Vitéz Kapcsándy csak állt, csak pillogatott. Ez; nem igaz, itt valami tévedésnek kell len­ni. Honnan veszi a nyugalmát, a pökhendiségét ez a senki, ez a tetves mindenes cseléd? — Hogy meri őt, az uraságot csak úgy lefitymálni? Mert azt te­szi, fitymálja, valósággal leve­gőnek nézi. Tálba meríti a ka­nalát, s mintha ő, vitéz Kap­csándy Rezső a világon se lenne, jóízűen hörbölni kezdi a káposztát. — Ügy, — ült le kínálás nél­kül is —, szóval igaz, te vagy a földigénylők elnöke. No, ha te vagy, akkor mond meg ne­kem, hogy mertétek az én föl­demet is szétdarabolni? — Itt hagyta, nem? — Én, még hogy én? Itt van, itt ez a bizonyítvány. Sopronig mentem csak. Addig is azért, mert kényszerítettek rá. Ott aztán visszamaradtam, az éle­tem kockáztatásával ellenáll­tam. — Tudom, az oroszoknak. — Hát... hát ez... — Nézze, tisztelt úr — vette elejét mindenféle vitának Mo­solygó — maga vitéz is volt, nyilas is volt. Több mint hú­szunkat hajtotta el sáncásni Fehérvár alá. Hányán jöttünk vissza? Kilencen. Ha olyan lett volna, mint a falat kenyér, ha a cselédjeit mind bársonyban járatta volna, akkor is megér­demelte, amit kapott. Határo­zatba tettük, kimondtuk a nép- ellenességét. Aki pedig nép­ellenes, annak nem jár föld, — annak minden birtoka elko­bozható. El, az utolsó baráz­dáig. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom