Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-06 / 53. szám

1951. július 6. szombat OJ ÜTŐN 3 BXX. kongresszus »értelmében BECSÜLETES MUNKA. NAGY ERŐFESZÍTÉSEK — ez jellemzi a Gyöngyösi AKÖV munkáját™ Mondjuk meg őszintén, most az ellenforradalom után, nem övezd dicsfény e fogalmat: te- fus... soffőr... MÁVAUT... Mint annyi más helyen, Gyön­gyösön is, a helyi AKÖV tele­péről indult el többek között az ellenforradalmi szervezke­dés, itt kaptak fegyvert, jel­szót, „lelket” az ellenforradal- máilok, itt készültek a röpla­pok, plakátok: egyszóval itt volt a „tűzfészek“. De mint minden általánosítás, ez sem mutat igaz képet. Nézzük csak ezt meg közelebbről. A gyön­gyösi AKÖV-nek kereken 800 dolgozója van. Ebből a 800 fő­ből elküldve, illetőleg letartóz­tatva van ellenforradalmi te­vékenységért összesen vagy 40 fő. Éppen öt százalék. S ez az öt százalék, még néhány megté­vesztett, de becsületes ember hangoskodását felsorakoztatva a háta mögött, úgy beszélt, vi­selkedett és cselekedett, mint­ha az egész 800 fő az ellenfor­radalom rohamcsapata volna Pedig hányán és hányán ültek akkor is kocsin, tejet, kenye­ret, tüzelőt szállítva, dolgoz­va, ha sok mindenben nem is látva tisztán, de bízva a jövő­ben, a nép, a maga igazában. Mindezt el kellett mondani ahhoz, hogy elmondhassuk azt is: milyen megfeszített és egy­re eredményesebb munka fo­lyik ma Gyöngyösön, hogy kö­zel 70 kommunista van már jobbára a gépkocsivezetők kö­zött, hogy tekintélye, becsüle­te van annak a pártnak, ame­lyet állítólag ez a „800" em­ber nem akart beengedni az üzembe annak idején. Hogy elmondhassuk azt is: a gyön­gyösi AKÖV dolgozói ZÖMÜKBEN BECSÜLETES, kemény és áldozatkész munkát végeztek és végeznek ma is, munkájuk felbecsülhetetlen fontosságú egész életünk szá­mára. S hogy hagyjuk az általános­GYURKÓ GÉZA: Kip: ez a faláb; köp: ez a bot. Kip... köp... kip... köp..., baktat a gyárkerítést belöl övező betonjárdán az öreg Rab bácsi. Egyik keze a bot nyelén, másik a zsebében, — így rója félóránként körbe- körbe a hatalmas raktárt, — amely most úgy hever az éj­szakában lomhán, mint vala­mi óriási, egeret leső macska. Guszti bácsi vagy három éve őrködik a raktár éji álma fe­lett, s bár három év nem nagy idő, de a jó szem meg­látja már azt a két keskeny csíkot, amelyet falába, meg a bot koptatott esőben, szélben, orgonaillatú nyárban, fogva- cogtató, fehérruhás télben. Amikor elvesztette a lábát a vasútnál, s egy falábbal, meg valamicske kegydíjjal útnak bocsátották, úgy érezte, hogy nemcsak a lába, de jövője, további élete is ott maradt a vonat kerekei alatt. Abban az időben pokol volt az élete, s pokollá tette az asszonyét is, aki, becsületére legyen mondva, bár akkor még jó húsú, javakorabeli asszony volt, tűrte és kitartott mel­lette szeretettel, türelemmel, eltartva két kezével a három gyereket, nyomorék férjét. Tán abba is szakadt meg olyan hamar az élete, tán ez ságot itt is, néhány számot er­re bizonyságul: A gyöngyösi Fő-térről naponta 220 autó­busz indul és érkezik, 215 te­herautó, illetőleg autóbusz végzi az AKÖV területén éj­jel-nappal az emberek, az áruk szállítását, sikerült a múlt hónapban teljesíteni a tervet, olyan állapotban vannak a giépkocsik, hogy nem kell szé­gyenkeznie miatta sem az igazgatónak, sem a soffőmek... Kemény és következetes a fe­gyelem, ugyanilyen a vezetés, pedig van probléma esőstől, alig látszik ki belőle a párt és gazdaságvezetés. Hozzá kell még azt is tenni, hogy mindezt a három szerv: a párt, a szak- szervezet és a gazdaságvezetés, helyesebben a műszaki veze­tés jó összmunkája tette lehe­tővé, s ez a biztosíték, hogy egyéb területeken is, ahol még nincs ok különösebb dicsek­vésre, elérkezik az idő erre. E három szerv vezetői el­mondották ott jártunkkor, hogy nem volt azért valami könnyű dolguk, amíg rendbehozták az AKÖV szénáját A pártszerve­zet, a kommunisták segítségé­vel ELSŐSORBAN A MUNKA­FEGYELEM MEGSZILÁR­DÍTÁSÁT kellett megoldaniuk, hisz jó- néhány dolgozó annak idején akkor jött munkába, amikor akart, nem egy közülük itta­san, ami itt szószerint a halál­lal egyenlő. Levizsgáztatták az egy-két éves gépkocsivezető­ket, reggel, este ellenőrizték és ellenőrzik ma is, ivött-e a ve­zető, vagy sem, fegyelmileg el­küldték néhány embert, akin a kopogó faláb az oka, hogy még a negyvenet is alig ha­ladta túl, már fejfát kellett állítani számára. Dehát mindez régen volt, majd húsz esztendeje. Meg­halt azóta egy fia betegség­ben, egy fia a háborúban, — a megmaradt egy szem lány meg éppen valahol a Dunán­túlon ringatja már az unoká­ját. így hetven felé már nem fáj annyira semmi, sok min­dent megért s megbocsájt az ember, hisz megismerte a vi­lágot, megtanulta, mert arra tanította meg a világ, hogy a kis jónak is nagyon örüljön. Hogyne lenne hát megelége­dett az öreg, hisz kell még, így falábastól is, magáraha- gyottan is kell, s nem is akárminek, hanem éppen- hogy éjjeliőrnek, őrnek! Már ebben benne van, hogy bizal­mi állás, fontos állás, egy egész raktár van rábízva, — mert az ökle, amely krarnpá- csoláson erősödött meg szin­te bikaszédítőre, az most is ököl azért, bárki megtudhat­ja, szeme is jó, csak a hallá­sa, igen, hát azzal bizony baj van már. De lát ő még a sö­tétben is, olyan a szeme, — hogy pótolja, ha kell, a fülét is. Egyszóval megszolgálja még a bizalmat, meg a segít­sehogy sem fogott a jó szó, át­adták a bíróságnak azokat, akik feketefuvarokat csinál­tak, vagy meglopták az üze­met... S a következetes intéz­kedések nyomán ma már rend és fegyelem tapasztalható min­denütt, szorgos munka és fel­készülés a közelgő nagy szál­lítási kampányra. A kormány számos intézke­dése is hozzájárult ehhez, amely figyelembe vette az itt dolgozók jogos követeléseit, s például a bérezés, a munka­körülmények megjavítása te­rén számottevő változást ho­zott életükben. Egyetlen példát erre. A gépkocsivezetők alap­bére 10 órai munkaidőt szá­molva 884 forint volt, a taxi­soknál meg éppen csak 736 fo­rint. Most nyolc óra a munka­idő, s a MÁVAUT-nál a fize­tési átlag 1300—1700, a TE Fii­nál 1100—1400, a taxinál 1100— 1300 forint között van. Csak helyeselni lehet ezt az intézkedést, valóban igen ala­csony volt a gépkocsivezetők régi fizetése, különösen akkor, ha tudjuk, hogy sok helyen az íróasztal mellett, egyszerű be­osztásban lényegesen magasabb volt, mint az emberek életé­ért, vagyonáért felelő soffő- röknefe. Ennek kapcsán mondták el panaszukat is a vállalat veze­tői. Egyrészt a bérrendezés, másrészt a régi díjtételek ma is érvényes volta ERŐSEN KIHAT AZ ÖNKÖLTSÉGRE Kálból Gyöngyösre például két szoba, konyha bútorának el­szállítása 160 forintba kerül, ennyibe került tavaly is, sőt 1949-ben is. De míg tavaly egy kilométerre 54 fillér bér esett, ma 79 fillér, úgy, hogy ez és több más tényező hatása kép- pen a TEFU-nál az egy kilo­séget. Kip... köp..., kip... köp... kopog a faláb, meg a bot, a szél is zúgó dalra kerekedett, így aztán hogyan is lehetne észrevenni: nyöszörög, — csikorog a kerítés, s aztán két megkushadt alak huppan tompa koppanással le a föld­re — a kerítésen belül. Gusz­ti bácsi éppen a csülagokat nézi, azazhogy csak egyet, az övét, megvan-e még, ra­gyog-e még? Az bizony ott van a helyén, de mintha hal­ványabban pislogna lefelé az öregre, bár az is lehet, hogy csak hunyorog: látlak Rab Gusztáv, látlak bizony, aztán csak vigyázd, amit rádbíztak! Guszti bácsi meg bólint, — hogyne vigyázná, hiszen azért van itt. Azt a szégyent ugyan meg nem engedné, — tudja, mi a szolgálat, meg mi a kötelesség, — int megnyug­tatóan csillagának, aztán megfordul, s kopog vissza­fele a bódéba, megülni egy kicsit, a következő őrjáratig. A kopogás megszűnik, — mintha elvágták volna. Gusz­ti bácsi, mint valami ércbe- öntött szobor, úgy áll, csak bütykös ökle feszül meg a furkóson, merthogy lát vala­mit... Igen, ott, a kerítés mel­lett, az előbb nem volt sem­mi, most meg van. Erőlteti a szemét is, meg az agyát is: hátha már az előbb is ott volt a láda, vagy hordó, vagy va­lami más? De nem, az a sö­tét folt, az nem volt ott, az most került oda, míg csillagá­val társalgott, s ha most ke­m ét erre eső önköltség 3.58 Ft, míg a termelési érték csak 3.28 Ft. S ha még figyelembe vesszük, hogy a benzint a régi áron számolják el a felsőbb szervek a vállalatnak, míg megterhelni az új árral ter­helik meg, hogy az ellenforra­dalmi események ideje alatt leromlott kocsiparkot, felszere­lést, a garázsokat most hozták rendbe folyamatosan, — ért­hető és magyarázható az ön­költség területén tapasztalható vállalati lemaradás. Magyarázható, de ebbe nem lehet belenyugodni. Nem is akarnak. Az ötletek egész so­rával, a július elsejével meg­indult és könnyen értékelhető munkaverseny céljainak helyes megszabásával, fokozott ellen­őrzéssel és takarékossággal próbálnak ezen segíteni, még pedig minél előbb. S ERRE SZÜKSÉG IS VAN Rövid egy hónap múlva, augusztus első napjaiban kez­dődik a nagy szállítási kam­pány: termény, gyümölcs, kon- zervalapanyag, azt követően cukorrépa - Erre a nagy szál­lításra rá is lehet fizetni, ille­tőleg, ha helyesen szervezték meg, sokat lehet keresni. S a kettő között van egy kis kü­lönbség. A tervteljesítésben már elér­ték a tavalyi szintet, a fegye­lem olyan, ha nem jobb. A mostani megfeszített munka elsősorban az önköltség lehe­tőségekhez képest történő csök­kentését tűzte ki célul. Bízunk benne, hogy ezek az erőfeszí­tések meghozzák a kellő si­kert amely végkép „letörli a gyalázatot, mit rákentek1’ az ellenforradalmárok erre az üzemre, az itt dolgozó becsü­letes soffőrökre, szerelőkre. Sok sikert ehhez a munkához. (gv-ó) ^AAVvNAAAAAVWWVSAAAVsAAWV rült oda, akkor csak ember lehet... De ki és mit akarhat? Jót nem, az egyszer bizonyos, mert akkor nem lapulna, — hogy az anyja ne szülte vol­na a világra... ... Lopni akar a gazember, tőle, Rab Gusztávtól, lopni... Na megállj, a keservedet, és elordítja magát, amúgy ka­tonásan: — Állj, ki vagy!... Gyere elébb, ha mondom! A sötétség hirtelen meg­mozdul, s két ember lesz be­lőle, s már ugrik is mind­kettő. Guszti bácsi még job­ban megmarkolja a botot, ér­zi, hogy megszáradt a szája, egy pillanatra, maga se tud­ja, miért, rég meghalt felesé­ge jut eszébe, amint ott haj­long a kert végében, izmos, barna lábszárával, széles csí­pőjével... — Ne marháskodjon öre­gem, mert megbánja... For­duljon hátra, aztán kocogás... Nem látott semmit, nem hal­lott semmit..., még haszna is lesz belőle — áll meg vagy félméterre előtte az egyik férfi, hogy ki, azt fel nem is­meri, mert olyan mélyre húz­ta fején a siltes sapkát a má­sik meg mögötte rejtődzik a sötétben... ...Kiáltani kéne — villan át az agyán egy pillanatra... De kinek, ki hallja azt most meg... Nem kiált ő segítsé­gért, ismeri az ilyen bitango­kat, rájuk ijeszt az ember, s viszik az irhájukat. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga kizárta Malenkov, Kaga- novics és Molotov elvtársa­kat az SZKP Központi Bi­zottságának Elnökségéből és a Központi Bizottságból. Se- pilov elvtársat leváltották az SZKP Központi Bizottságá­nak titkári tisztségéből, ki­zárták a Központi Bizottság póttagjai és a Központi Bi­zottság tagjai közül. Ez a rendkívül fontos határozat, amely felfedett és felszámolt egy létszámban nem nagy, de veszélyes pártellenes csopor­tot, hatalmas jelentőségű a XX. kongresszus határozatai, a kongresszus útjának védel­mében. Malenkov, Kaganovics, Mo­lotov pártellenes csoportja, amely az SZKP Központi Bi- zotságán belül keletkezett, azt tűzte ki célul, hogy meg­változtassák a párt politikai irányvonalát, amelynek vég­rehajtása már eddig is igen komoly eredményekre veze­tett a Szovjetunió bel- és külpolitikáját, a Szovjetunió Kommunista Pártja egész életét illetően. Ez a pártelle­nes csoport, amely követke­zetesen és mereven szembe­helyezkedett az újjal, a né­pek békés egymás mellett élésének lenini elvével, — szembehelyezkedett a párt által kidolgozott elvi tételek­kel, a párt lenini normáinak visszaállításával, a szovjet szocialista demokrácia fej­lesztésével, — a korábbi hi­bák kijavítását akadályozó konzervatív erők képviselő­jeként lépett fel. Pedig mind­ezeknek, a XX. kongresszus haározatai maradéktalan és következetes megvalósításá­nak megvédése rendkívül fontos, nem is csak az SZKP és a Szovjetunió népei szá­mára, hanem egyben az egész nemzetközi kommunista moz­galom, az egész békéért küz­dő népek számára is. Éppen ezért üdvözli a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága , üdvöz- lik megyénk pártszervei és kommunistái az SZKP Köz­ponti Bizottságának döntését, azt a határozottságot, amely- lyel megvédte az egységbon­tó kisérlettel szemben a párt egységét és a XX. kongresz- szus irányvonalát, szemé­lyekre való tekintet nélkül. Az SZKP Központi Bizott­ságának határozata segítsé­get nyújt a magyar kommu­nistáknak, a mi pártunk szá­mára is, hogy egységesen és határozottan lépjünk fel mindenfajta dogmatikus és szektáns hibával, hangulattal szemben még akkor is, ha bi­zonyos revizionista, vagy erre hajlamos körök törekvéseik és hajlamaik igazolására pró­bálják felhasználni. Lesz erőnk arra, hogy kellő hatá­rozottsággal lépjünk fel az eszmei zavartkeltés minden ilyen próbálkozásával szem­bem Ebben az értelemben hozott határozatot a most le­folyt országos pártértekezlet, ebben a szellemben folytat­juk tovább harcunkat a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a többi testvér­párttal együtt: nem szűnünk meg fő erőnket az ellenfor­radalommal szembeni továb­bi harcra, a revizionista né­zetek felszámolására összpon­tosítani, ugyanakkor kemé­nyen fellépünk a dogmatikus és szektáns hibák ellen. Mert ez a XX. kongresszus útja! — Takarodjanak innen 5 maguk, mert megbánják —> kiált hát ismét egy nagyot és > ütésre emeli a furkósbotot. A > férfi hátrál egy kicsit, aztán > káromkodik egy kegyetlen < cifrát: i — Sz....sz, Jani, hallgattasd suk el egy kicsit,-— sziszegj hátra a cimborájának, s a < következő percben már ugra-í nak is. De sújt a furkó is, sí hogy talált, még pedig kémé- í nyen, azt egy elfúló jajgatás? is igazolja. | — Ütsz is, az anyád istenit, < — hördül fel, aki az ütést? kapta, s a következő pilla-? natban mindketten gyűrik,< tapossák az öreget, aki föl-? dön fektében is úgy markol-S ja a botot, mint katona a? fegyverét. Guszti bácsi arcát? elönti a vér, féllábával nemi tud sehogy talpra állni, de a? botot még fektében is ütésre? emeli... de már nincs ereje? hozzá. S inkább csak sejti,? mint látja, hogyan lesz hűt-? len hozzá évek óta elválaszt-? hatatlan társa, fényes markú? furkósbotja, s mint emelke-? dik magasra, szinte a csilla-? gokig egy idegen férfi kézé-? ben, hogy aztán lesújtson... ? Az égen utolsót hunyorog? egy csillag. Egy volt a sok? közül, megtette kötelességét,? s most még fellobban egy pil-? lanatra a végtelen égen, fé-? nye elhalványítja a többit...? aztán semmi... Csak a sötét-? ség. De akik látták, megeső-? dálták fényét... f n képviselők u választék között Az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta aktív munkához láttak Heves megye országgyű­lési képviselői. A Népfrontbi­zottságok megyei irodájának segítségével munkatervet dol­goztak ki, amely szerint sorra járják a falvakat, tanyákat, ellátogatnak a családokhoz, és az egyéni problémákon kívül megbeszélik az ország bajait, gondjait. Ezek a gyakori talál­kozások igen hasznosaknak bi­zonyultak. Júniusban például 50 esetben képviselők szemé­lyesen jártak el az illetékes megyei szerveknél, hogy vá­lasztóik panaszára gyors or­voslást eszközöljönek. A jó kapcsolat és munka eredmé­nyeként több képviselőnek a posta naponként kézbesít leve­leket, melyekben a választók arra kérik őket, hogy látogas­sák meg falujukat, vagy tanyá­jukat. Sályi János, a Hazafias Nép­front megyei titkárának tájé­koztatása szerint ezekben a napokban az országgyűlési képviselők is bekapcsolódtak a felvilágosító munkába, hogy meggyőzzék a termelőket, ga­bonafeleslegüket, az ország ke­nyérellátásának biztosítása ér­dekében minél előbb ajánlják fel az állami felvásárló szer­veknek. ^/VVVVVVVVVn/VNAA/Vn/VVVVVV'WVvA/VV* Sgy csillag kialszik A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEK KIVÁLÓ DOLGOZÓI Csörgő József, Sarud Bocsi Imre Górta Lászlóné, Gyöngyös Szakács Tibor Párád Varró Mária, Kál Patkó József, Dudás Jánosné, Heves Verpelét Illés István, Kisnána Gulyás Imréné, Eger Király Miklós, Tarnaörs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom