Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-03 / 52. szám

1957. július 3, szerda 0 J 0 T O N 7 RÁDIÓ SZERDA, JÜLIUS 3. 8.10: Operarészletek. — 9: A Rádió nyári szabadegyeteme. — 9.30: Népi együttesek műsorából. — 10.10: A Gyermekrádió műso- sora. — 10.30: Zimmermann: Gyermekszvit. — 10.45: Kincske­resők. Daljáték. — 12.10: Tánc­zene. — 13: Lányok, asszonyok. — 13.10: Részletek Nádor Mi­hály: Babavásár c. operettjéből. — 13.40: Gergely Sándor elbeszé­lése. — 14: Népi zene. — 14.45: Két tenger titka. Ifjúsági műsor. — 15.05: Ifjúsági világhíradó. — 15.30: Válaszolunk hallgatóinknak. — 15.45: Túrán László zongorá­zik. — 16.10: Szív küldi. — 17: Miért nem kizsákmányolt a ma­gyar munkásosztály. — 17.15: Bartók: Cantata profana. Előadás. 18.10: A Gyermekrádió műsora. — 18.20: Magyar könnyű zene. — 18.45: Közgazdasági negyedóra. — 19: Közvetítés a Belgrádi Jazz- Fesztiválról. — 20.30: Brahms: Szerelmi dalkeringők. — 20.45: Munkás hétköznapok. — 21.45: Részletek Kálmán Imre: Csárdás- királynő e. operettjéből. — 22.20: Bach: A fúga művészete. — 23.10: Régi magyar dalok és táncok. — 0.10: Tánczene. CSÜTÖRTÖK, JÜLIUS 4. 8.10: Könnyű melódiák. — S.40: Kórusok. — 9: Édes anya­nyelvűnk. — 9.05: A Gyermekrá­dió műsora. 10.10: Részletek Lion Feuchtwanger regényéből. — 10.40: Dalok. — 11: Gyöngysze­mek a világirodalom nagy költői­nek és zeneszerzőinek alkotásai- bóL — 11.20: Verbunkosok, ma­gyar nóták. — 12.10: Operarészle­tek. — 13: Könyvismertetés. — Heltai Gáspár válogatott írásai. — 13.15: Népszerű zenekari muzsika. — 14: Magyarok Párizsban. —-—14.40: Monteverdi kórúsműve- szete. — 15.20: Az Ifjúsági Rádió történelembarátainak köre. — 16.10: Népdalcsokor. — 17: Bemu­tatjuk Meos Jánost. Pászt Róbert Írása. — 17.10: Petőfi és a zene. — 18.15: A Moszkvai Rádió esztrádzenekara játszik. — 18.45: Újonnan felfedezett elemi részecs­kék.— Előadás. — 19: Közvetí­tés a Madách Színházból: Egerek és emberek. Közben: A búzame­zőkről jelentjük. — 22.15. Járó­ka Sándor és zenekara játszik. — 22.30: Emberek között. Boldizsár Iván tollrajzai. — 22.40: Kamara­zene. — 23.40: Tánczene. — 0.10: Verbunkosok. PÉNTEK, JÜLIUS 5. 8.10: Klasszikus operettek. — 8.50: Fátyol József klarinétozik. — 9.10: Zenekari hangverseny. — 10.10: Mesedélelőtt az óvodában. ■— 10.30: A Budapesti Honvéd Helyőrség központi fúvószenekat ra játszik. — 11: Kátyúban. El­MŰSOR beszélés. — 11.30: Frid Géza zon­gorázik. — 12.10: Tánczene. — 13: A belterjes gazdálkodás út­ján.— 13.15: XIX. századi nó­taszerzők dalaiból. — 14: Üttörő- Híradó. — 14.20: Balettrészletek operákból. — 14.50: Anonymus és társai. Az Ifjúsági Rádió tör­ténelem-barátainak köre. — 15.40: Keresztessy Hédi énekel. — 16.10: Szív küldi. — 16.50: A láng sem hamvasztotta el. Az újjáalakult MSZT. — 17: Zenerajongók. — 18.10: A Gyermekrádió műsora. — 18.20: Az Oszipov-együltes mű­sorából. — 18.4Ó: Az ifjúság fó­ruma. — 19: A Magyar Rádió énekkara énekel. — 19.30: Film­zene. — 20.58. A búzamezőkről jelentjük. — 21.03: A Magyar Rádió szimfonikus zenekara ját­szik. — 23.07: Könnyű zene. — 23.30: Részletek Smetana: Libusa és Delibor c. operájából. — 0.10: Népdalok. A Hatvani Földmüvesszövetkezet pályázatot hirdet AGRONÚMUSI állásra Jeletkezni lehet a Hatvani Földművesszövetkezetnél bár­mely munkanap reggel 8 órá­tól délután fél 5 óráig. A pályázóknak legalább mező- gazdasági szakiskolai végzett­séggel kell rendelkezniük. HATVANI FÖLDMŰVES SZÖVETKEZET IGAZGATÓSÁGA Eladni vagy venni akar? HIRDESSEN a Népszabadság mban és az Uj Uton-ban EREDMÉNYES! Népszabadságban apróhirdetés ára: hétköznap a budapesti, vagy a vidéki lapban szavan­ként 2.— Ft, mindkét lapban szavanként 3.— Ft. Vasárnap a budapesti, vagy a vidéki lapban szavan­ként 3.— Ft, mindkét lapban 4.50 Ft. Az első szó két szónak számít. Hirdetéseket felvesznek: Budapesten a Magyar hirde­tő fiókjai, vidéken a megyei újságok kiadóhivatalai és a Magyar Hirdető heílyi kirendeltségei. Hirdetési díjak: apróhirdetések 10 szóig 10 Ft, ugyan­az keretezve 20 Ft. További szódíj 1 Ft, ugyanez beke­retezve 2 Ft. Az első szó kettőnek számít. Hirdetések postautalvány szelvényen is beküldhetők a fentiek szerint számított összeggel együtt. Eljegyzési, házassági, köszönetnyílvánító, halálozási hí­rek 10 szóig 30 Ft. További szódíj 3 Ft. Nyílttér 10 szóig 40 Ft. Állami vállalatok hirdetései hasábmilliméterenként 2.50 Ft. Hirdetések feladhatók: Űj Ütőn Kiadóhivatalá­nál Eger, Bajcsy Zsilinszky u. 1 szám. Az Állami Hir­detőnél Eger, Dobó tér 2 sz., Gyöngyösön az Állami Hirdetőnél, Hatvanban az Állami Hirdetőnél. c/h^atái Megyénk nagy­részében meg kezdődött az aratás. Dolgoz­nak a kombáj­nok, aratógé­pek, de a mun­ka nagyja még a kaszákra vár VÉDEKEZZÜNK A BURGONYA KÁRTEVŐI ELLEN Az utóbbi évek folyamán az illetékes mezőgazdasági szer­vek nemcsak a termelők, ha­nem úgyszólván az egész la­kosság figyelmét felhívták a burgonya egyik legveszedel­mesebb kártevőjére, a kolorá- dó- vagy másnéven burgonya- bogárra, mely 10 évvel ezelőtt lépett fel először az ország nyugati megyéiben. Azóta e veszélyes és falánk kártevő minden védekezés ellenére el­terjedt az országban, s számol­ni lehet a jövőben meghono­sodásával. A kifejlett bogarak, de különösen a lárvák gyors iramban pusztítják a növény lombozatát, s ha nem védeke­zünk ellene hatásosan, — az egész burgonyatáblát elpusz­títják. Minden termelő érdeke tehát, hogy ismerje a kártevőt és a védekezés módját is. A mintegy 10 milliméter hosszú, kemény szárnyán sár­ga alapon 10 fekete csík van. Jól repül, s télen a földben te­lel át- Gombostűfej nagyságú, narancssárga színű tojásait 20—30-as csomókban a burgo­nyalevél alsó lapjára rakja. A kikelő lárvák vörös színűek. — mintegy másfél centi nagyra nőnek, majd bábbá alakulnak. A narancssárga bábok a föld­ben találhatók. Egy évben több bogámemzedék is kifej­lődik. A termelők érdeke, hogy naponta vizsgálják át a burgo­nyatáblát, s ha a kártevő bár­melyik fejlődési alakját látja, jelölje meg a helyet és jelent­se azonnal a községi tanács­nak, hogy a porozást azonnal elvégezzék. Ha csak néhány kártevő mutatkozik, azt ösz- szeszedéssel is meg lehet sem­misíteni. A szórványosan je­lentkező kártevőket a gazda maga köteles pusztítani, a ta­nács a háti permetezőt és po­rozáshoz szükséges anyagot ingyen bocsátja a termelők rendelkezésére. 3 holdnál na­gyobb összefüggő területen a védekezést a Növényvédő Ál­lomás motoros gépei végzik el teljesen díjtalanul. Hasznos és fontos, hogy az iskolás gyer­mekek bevonásával megszer­vezzék a kereső szolgálatot is. Az a tény, hogy a jövőben számolni kell a kártevő meg­honosodásával, azt jelenti, — hogy rendszeressé kell tenni a védekezést, ha biztosítani akarjuk a burgonyatermést megyénkben. Sok kárt okoz­nak burgonya vetésünkben a drótféreg, a mocskospajor, és a cserebogár lárvái is. Ezek ellen szintén Hungária Mata- donral, vagy Agritox-al véde­kezünk. A burgonya termelésénél a vetőgumó alapos kiválasztása mellett be kell tartani azt a szabályt is, hogy négy éven belül ne vessünk ugyanarra a helyre, sem túlnedves talajra, mert ez előidézője lehet a kor- csosodásnak, a megbetegedé­seknek. Fehér Aladár mezőgazdasági felügyelő Tisztelem, becsülöm a külföl­dieket, akik felkeresik hazán- kát, itt hagyják a valutájukat és haza visznek egy csomó em­léktárgyat, még több emléket és bizton hiszem, hogy nagyon sok jó hírt, amely talán elosz­latja a rossz indulatból és ha­zugságból hazánk köré vont sűrű ködöt. Az itt járt idegen elmeséli, hogy én nem nyereg alatt puhítom a bécsi szeletet, nem kumiszt iszom és hogy a magyarok között nem minden­ki csikós, tudunk már írni és olvasni, egyszóval, hogy Árpád apánk óta azért fejlődtünk is valamit. Épp azért, ha külföl­divel hoz össze a sors, igyek­szem kultúrált képet vágni és európai módra viselkedni, bár­milyen nehezemre is esik. .Na de kérem tisztelettel, ami túlzás, az túlzás. Ha valahol egy külföldi megjelenik, ak­kor mi, akik mégiscsak ide­tartoznánk egy kissé, teljesen érdektelenné válunk, vele fog­lalkozik mindenki, megbá­mulják az utcán, neki ugrál a boltos, a pincér, a borbély, •a fodrász a bur a bur a bur- kálappál... A minap ülök egy zenés in­tézetben és esdekelve fixíro- zom a pincért és egy félóra várakozás után, csekélységem teljes tudatában megpendítem, hogy egy icike-picike pohárka söröcskét óhajtanéig, ha nem vagyok terhére, mire a serek- nemes sáfára hivatásának magaslatán odaböki, hogy most nem ér rá, mert külföldiek vannak az étteremben, akiket illő módon kell ellátni. Evvel ott hagyott és ment folytatni diplomáciai szolgálatát. Nem­zetközi kapcsolataink elmélyí­téséért bármilyen áldozatra hajlandó vagyok, na de azt senki nem kívánhatja tőlem, hogy a szent ügyért szomjan is haljak, épp ezért úgy hatá­roztam, hogy keresek egy má­sik oázist a pusztában, de mi­vel óvatos ember vagyok, már előre számítottam arra, hogy itt is betoppanhat egy-két hol­landus, vagy éppen indus, aki ismét elüt megérdemelt söröm felemelő élvezetétől, tehát megszületett fejemben a ha­talmas ötlet, amely olyan jó, hogy csak nekem juthat az eszembe. Nem vagyok önző és munka- módszerem készséggel bocsáj- tom a köz rendelkezésére, él­jenek vele bátran és ügyesen, meglátják, nagyon célravezető. A következőképpen csináltam. Elsősorban felöltöztem a leg­újabb olasz divat szerint, mely­ről ugyan a rossz nyelvek azt állítják, hogy egy váci utcai okos maszek találta ki. Fel­vettem egy a kabátját, blúzát, mindezt igen hanyag eleganciával eligazítottam ma­gamon, vállamra akasztottam egy üres fényképezőgép-tokot és elindultam a legközelebbi ét­terem felé. Útközben vettem két olcsó nyakkendőt, néhány vacak brosstűt, egy nylonharis­nyát, negyedkiló kávét és így felszerelve beállítottam az első sörforgalmazási intézménybe. Mondanom sem kell, hogy a pincér először ki akart zavarni, a vendégek pedig könnyesre nevették magukat, amint bam­ba pofával, a szűk kiskabá- tomban és női blúzban meg­álltam az ajtóban. Aztán a Egy amerikai Egerben tartja éttermének jóhímevét, odajött hozzám és látszólag fi­noman és mosolygós képpel belémrúgott és tudomásomra hozta, hogy ez egy reprezen­tatív hely, ide külföldiek is járnak, úgyhogy az hazafias ügy, hogy azonnal tűnjek el a balfenéken. Unott mosollyal végighall­gattam amíg beszélt, majd egy darab rágógumit a cipőorrára köpve odaszóltam neki: How do jou do— Néhány hasonló kifejezés még középiskolás koromból megragadt a fülemen. A főnök először rémes zavarba jött, utána kezetcsókolt, tartott egy díszbeszédet, aztán elrohant. Útközben leszedete a cipője orrára ragadt rágógumit és be- barátom öccsének kapta, majd büszkén nyitogat- feleségem egyik ta a száját, mondván, hogy egy derék külföldi úrtól eredeti rágógumit kapott. Nemsokára újra ott termett és a pincérek­ből alakított alkalmi kórus­sal előadták a Jankee Doodle- et, majd elénekeltek egy an­gol gyerekdalt és a rögtönzött kis műsor után a vendégek lelkes ünneplése közepette a főhelyre vezettek, letörölték alattam a széket és míg a fél étterem tikkadt a szomjúságtól és haldokolt az éhségtől, mel­lém négy pincért, öt borfiút állítottak, sőt berendelték a vállalat legcsinosabb nődolgo­zóját, hogy mindenem megle­gyen, amit szemem-szám meg­cégvezető, aki igen nagyrakíván. A hasamra mutattam, majd számmal csámcsogni kezdtem és jellemző eme vendéglátó al­kalmazottak angol tudására, azonnal rájöttek, hogy enni akarok. Ahányon voltak, annyi felé szaladtak, egyik melegí­tett tányért, a másik melegí­tett villát, a harmadik melegí­tett kést, a negyedik melegí­tett szalvétát hozott, míg az egyetlen fennmaradt öreg fo­gadós a melegített sört szolgál­ta fel a többi asztalnál tikkadó mintegy ötszázfőnyi honfinak. A nagy sürgés-forgás köze­pette néhányon odamerészked­tek az asztalom közelébe és elragadtatott sóhajokkal fejez­ték ki rajongásukat. — Figyeled azt a cipőt — mutogatott egyik a 213 forin­tos típusszandálomra — Ez a nyugat. Hát lehet nálunk egy ilyen cipőhöz jutni. — Na és az a kabát. Ezek tudják, mi az elegancia — áradozott egy másik pasas, akinek a ruháját legalább két­ezer forintra becsültem. — Istenem, milyen más em­ber — sipítozta egy idősebb asszonytárs és magaelé tolta szeplős, pattanásos bakfislá- nyát és kétségbeesetten csip­kedte, hogy vigyorogjon- A kis béka az anyai intelemhez híven olyan bájröhejeket ere­getett felém, mintha máris milliomosné lenne és a Rivé- rián üldögélne. Biztos gyáros — találgatta valaki, majd egy kövér alak visszavonhatatlanul kijelentet­te, hogy olyan inteligens ar­com van, hogy csak diplomata lehetek. Aztán egy alacsony, köpcös kopaszodó pofa tolakodott át a tömegen és egy tucat százast kezdett lobogtatni és barátsá­gos mosollyal rikácsolta: — biznis, biznis, gesheft... üzlet... ponyemály? Persze, hogy értettem. Az ötvenforintos leértékelt nylon- harisnyáért százötvenet, a huszonnyolc forintos nyakken­dőért darabonként hetvenet, a kávéért százhúsz forintot fize­tett és mikor megelégedetter elódalgott, büszke vigyorral liíresztelte mindeniknek. hogy azt a hülye amerikait sikerült átejteni és a másik asztalnál a nylonharisnyát mindjárt el is adta kétszázért. Közben megérkezett a hatfo- gásos ebéd, a négy-féle bor, meg minden, ami egy jólnevelt külföldi gyomorba illik, a sajt­tól a tortán keresztül a feketé­ig és míg a derék honpolgárok egykedvűen szürcsölgették a jegyestípus menüt és én — bo­csánat a kifejezésért — halálra zabáltam magam. A kis pufókkal kötött üzle­tem keresetéből ki is telt a számla, a pincérek kaptak egy olvashatatlan autogrammot és kézzel-lábbal a tudomásukra hoztam, hogyha véletlenül New-York felé járnának, ne kerüljék el vendéglátó házam, amely mindjárt ott van a fő­tértől jobbra. Aztán a főnök­kel kezetfogtam, majd hanya­gul a kijárat felé sattyogtam. A pincérek a kabátjukat terí­tették a lábam alá. nehogy fel­fázzak a hideg kövön, a shéf kölnivel illatosította a levegőt, a vendégek közül többen el­ájultak a meghatottságtól, míg három ember éhenhalt. A kijáratnál a pincérek újra énekkaré alakulták és a főnök vezényletével ismét dalra fa­kadtak. A dal után felemeltem kezem, jelezve, hogy beszélni akarok. Mindenki elnémult, az arcokra tisztelettudó udvarias várakozásteljes vigyor telepe­dett. A főnök két pincért hát­razavart, hogy rúgják ki azo­kat a vendégeket, akiknek a gyomrakorgása zavarja a vár­ható nagy beszédet, amely le­het, hogy döntő kihatással lesz az egész világpolitikára. Aztán kétszer megköszörültem a tor­kom és így kezdtem: Dear Friends! Rögtön akadt egy tolmács, aki fordítottac — Kedves elvtársak! — Dear Friend — kezdtem újra egy hálás mosolyt küldve az önkéntes tolmács felé — Önök egészen kassa hapsik, örülök, hogy felplankoltam ezt a klassz csehót. Máskor is ide­jövök kajálni, sőt elhozom a többi hapsit is... Mire idáig ér­tem, az egész társaság elájult... Én pedig, mint egy győztes hadvezér, kivonultam a tett helyéről és miután megállapí­tottam, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában, el­határoztam, hogy ha jól aka­rok szórakozni, hasonló mó­don teszem azt és követését melegen ajánlom mindenkinek. És ha módszerem nagy mér­tékben elterjed, annyi lesz az éttermekben a külföldi, hogy azt a ritkaságszámba ment né­hány magyart is ki fogják szol­gálni. HERBST FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom