Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-24 / 58. szám

4 NÉPÚJSÁG 1957. július 24, szerda VALÓBAN MAGÁNÜGY...? Válasz egr sértődött embernek JULIUS 3-án jelent meg la­punkban a Veszélyes úton cí­mű cikk, mely a gyöngyösi fia­talkorú bűnözők esetével fog­lalkozott, akik tyúkokat, nyula- kat, galambokat loptak és egy alkalommal a földművesszövet­kezet piaci standját is feltör­ték. Ezek közé a fiatalok közé tartozott a cikkben említett B. házaspár nevelt fia, Brand Miklós is, akit a bíróság javító- intézetbe küldött Mi meg akar­tuk mutatni azt, hogy ebben az esetben mi vitte a gyerekeket, nevezetesen Brand Miklóst a bűnözés útjára. Mi kényszerí­tette lopásra. Én voltam Gyöngyösön és kétnapos vizsgálat után az ada­tok alapján megírtam a cik­ket, melyben azt a következte­tést kellett levonnom sajnos, hogy nem is annyira a gyere­kek — de a szülők a hibásak. Nagyon sok köze van ahhoz a Brand házaspárnak is, hogy nevelt fiúk bíróság elé került, mert nem úgy bántak vele, ahogyan azt a gyerek és a társadalom elvárná a nevelő­szülőktől. Sokat éheztették, gyakran megverték, rongyos ruhában járt, elhagyatott volt és csak azt érezte, hogy rosz- szul bánnak vele. Kétségtelen, hogy senkinek sem kellemes, ha a hibáiról beszélnek — különösen újság­ban, a nagy nyilvánosság előtt. így van ezzel Brand Já­nos is. De a hibát ő nem isme­ri el hibának, tiltakozik ellene Onem is beszélve arrogáns, tűr­hetetlen hangú megjegyzései­ről). Állítja, hogy néki, mint szülőnek semmi köze a bűn­részességhez. Visszautasítja azokat a nyilvánvaló ténye­ket. melyeket szavai szerint az „olvasóskezű’“ szomszédok mon­danak róla, mondván, hogy az mind hazugság. Pedig szom­szédai is legalább olyan egy­szerű munkásemberek, mint 6. ÁLLÍTÁSAIT NEM LEHET elfogadni. A megtörténteken utólag változtatni nem lehet, ilyen esetben sem tagadásról, sem megszépítésről nem lehet szó. De hógy mégegyszer meg­győződjek arról, amiről mór egyszer meggyőződtem, — új­ra kimentem Gyöngyösre. Hát­ha tévedtem? — gondoltam. Sajnos nem így történt. Az újabb tények azt bizonyítják, hogy helyes adatok alapján ír­tam az esetről. Hadd mondjak el közülük néhányat, hátha Brand János is meggyőződik tévedéséről. Oroszi Gézáné idős asszony, régi kommunista, annak a kör­zetnek volt párttitkára, ahol Brand János lakik. Idézem sza­vait: „Mind igaz volt, amit ró­la írtak, én sem tudok róla jót mondani.’“ Elmondja, hogy an­nak idején gyakran bementek hozzá az említett ember szom­szédjai és elpanaszolták, meny­nyire rosszul bánik gyerekei­vel. ö maga is látta a Béla fi­út „csüngött“’ róla a rongy. De ez a véleménye Goda elvtárs­nak is, aki gyámügyi előadó a tanácsnál. Utólag ők is kivizs­gálták az esetet, melyről így nyilatkozik: „Én is most győ­ződtem meg az igazságról. Egy kis lelkiismeretfurdalást ér­zek, mert mi adtuk hozzájuk örökbe a gyereket, de nem tud­hattuk, hogy így történik...“ LEGHITELESEBBEN talán Brand Béla beszélt, a másik nevelt fiú, aki már nem tu­dott tovább velük élni, elment a bányába dolgozni és ott la­kik a legényszálláson. Már az elején így kezdi: — Nem emberhez méltóan bántak velünk. Átkozom azt a percet, melyben hozzájuk ke­rültem. Nem tudnának ne­kem annyit fizetni, hogy még- tegyszer átlépjem azt a küszö­böt. Másképp gondoltam én valamikor. Az alacsony, szőke gyerek elszomorodik egy kicsit. Elfo- gódott hangon beszél arról, hogy szeretné megtudni, ki az édesanyja. Tudja, hogy ez aligha sikerül, pedig nagyon hiányzik a „Mama”. Brandék- tól azt várta, hogy nevelőszü­lőkhöz mérten adják meg neki azt a szeretet, mely ötéves ko­rától hiányzik és amely ott­maradt valahol Miskolcon, vagy Pesten. Nem is tudja hol. — Nem kívántam én, hogy annyit kapjak, mint édes gye­rek, bár nincs bűnöm. Nem tehetek arról, hogy eldobott az anyám... de itt csali az állandó veszekedés, szidás: megrug­dosták, megszíj azták az em­bert. Pedig dolgoztam. Kérdez­ze meg, van-e ellenem kifogás a bányában? Valóban. Bélát szeretik munkahelyén, a bánya fiának tekintik. Még Brandéknál la­kott, amikor pénzt adtak neki ruhára, de azt odahaza elvet­ték tőle. A bánya vezetősége másodszor már maga vette meg a ruhát. Azt is el lehetne még mondani, hogy másfél évig adta haza nyolc-kilencszáz forintos fizetését, melyből sza­vai szerint „még egy zsebken­dőt sem vettek.’“ És Brand János, a szülő még­is a következőket írja: „Ahhoz önnek semmi köze, hogy a gyereket hogyan neveltem, ad­tam-e neki enni, vagy sem. Ez szigorú családi ügy, melybe másnak beleszólása nincs.“’ NAGYON TÉVED. Senkinek sem közömbös az, hogy mi lesz egy gyereknek a sorsa: rendes ember lesz-e belőle, avagy sem. Annyi felelőséggel tarto­zunk a társadalomnak és ma­gunknak is, hogy törődünk a gyerekek életével és azon va­gyunk, segítsük őket a józan gondolkozásban, a tisztességes élet alapjainak lerakásában. És abban, — hogy ne bűnöző, ha­nem munkálkodó, hasznos tag­jai lehessenek társadalmi éle­tünknek. Mindez magánügy volna? Rosszul gondolja Brand János, ha így vélekedik, örökbe fogadott egy gyereket és ezzel nemcsak segítséget ka­pott, de kötelezettségeket is vállalt magára. Nevezetesen azt: felelős azért, hogyan ala­kul nevelt fiainak élete. Ezt nem szabad elfelejtenie! Van még egy dolog, ami sú- lyosbbítja a helyzetet. Brand János párttag, kommunistának nevezi magát. Amikor kiderült a lopás, bement a rendőrkapi­tányságra és Kertész hadnagy­nak arra hivatkozott, hogy ő tanácstag, pártember és így nem lehet eljárást indítani fia ellen. A gyerek is azt mondta egyszer: Apuka tanácstag, ő majd elintézi, majd ad ma­guknak.’“ ÚGY LÁTSZIK, Brand Já­nos rosszul értelmezi a kom- munistaságot. Úgy gondolja, hogy néki valamiféle külön jutalom jár és mégha bűnös sem lehet felelősségre vonni. Nem ártott volna, ha a gyerek nevelésénél is szem előtt tart­ja a kommunista ember köte­lességét és nem akkor hivat­kozik erre, amikor már „ki­mentésről“’ van szó. Milyen kommunista lehet az, aki hoz­zá hasonló emberek — neve­zetesen szomszédai — megfé­lemlítésére használja fel a pártot? Miért akkor hivatkozik rá, amikor hibát kellene ta­karnia vele? Nem gondolja, hogy többet árt ezzel, mint használ? Mert Gyöngyösön az Újtelepen róla ajakul ki az emberek véleménye a kommu­nistákról! És ez egy cseppet sem örvendetes. A helyi párt- szervezet vizsgálja meg Brand János esetét és döntse el azt: méltó-e a párttagságra, mert mi az eset után kétségbe von­juk kommunistaságát. HANKÓCZI SÁNDOR NÉGYSZÁZ mázsa paprikát vesznek át naponta Boldogon a helybeli paprikatermelőktől. A híres bo'ldogi paprikából a közeljövőben az eddiginél is lényegesen nagyobb mennyiség kerül piacra. A FELNÉMETI Petőfi ter­melőszövetkezet tíz holdon kétszáztizenkilenc mázsa őszi­árpája termett. A HAZAFIAS NÉPFRONT megyei bizottságánál megbe­szélés volt, melyen megjelen­tek a párt, a tanácsok és KISZ szervezetek képviselői. A megalakult előkészítő bi­zottság megbeszélte agusztus 20-a megünneplésének előké­születeit. HETVENÖT termelőszövet­kezet csépel már megyében. Az adottságoktól függően a hatvani járásban indult meg legjobban, de lassan már a megye többi területein is hoz­záfognak a csépléshez. IBUSZ-busz indul vasárnap, július 28-án Budapestre. A résztvevők az ellenforradalmi kiállítást nézik meg a főváros­ban. AZ ELMÚLT HÉTEN tartott ülést a megyei tanács keres­kedelmi osztályán az árufor­galmi bizottság, Elhatározták, hogy a csecsemők és a lakos­ság jobb tejellátására Egerben a tejpresszón kívül még három négy üzletet tartanak nyitva vasárnap reggel hattól nyolcig. GYÖNGYÖSÖN és Egerben ezután minden szombaton este nyolc óráig lesznek nyitva a csemege üzletek, az OFOTÉRT üzletek pedig délután kettőig. INSPEKCIÖS üzletek lesz­nek szombatonként a megye városaiban, melyek iparcikke­ket, cipőket, ruházati árukat és háztartási oikkeket árusíta­nak. Ezekben az üzletekben szombatonként két óráig lehet vásárolni. Filmhírek — NYOLC évi hosszú szünet után ismét felvevőgép elé áll Bánky Zsuzsa. Révész György „Éjfélkor“ című készülő filmjének egyik főszerepét játsza Ruttkay Éva és Gábor Miklós mellett. — A „Fekete szem éjszakája“ című francia—magyar koproduk- ciós film francia művészei a jól sikerült próbafelvételek után visz- szautaztak Párisba. Hamarosan F I L M : KARNEVÁLI ÉJSZAKA Vidám szovjet fiatalok közé kalauzolja el a nézőt a Karne­váli éjszaka. Ogurcov, a he­lyettes kultúr­otthon igazgató a műsor ellen dolgozik, azt akarja, hogy a balettáncosok több ruhát ve­gyenek fel, a tánczenekar he­lyett az aggok zenekara ját­szón, a könyv­tárosnő énekel­jen. a főköny­velő szavaljon. A fiatalok ezer leleménnyel fognak ki az öreg Ogurco­von, s a vidám karneváli éj­szaka után Gri- sa is csókot kap „szigorú szerelmétől“ Lénától. Egri Vörös Csillag: Július 18—24: Külvárosi szálloda Július 25: Hongkongból érkezett. Július 26: Szibériai rapszódia Július 27: Karneváli éjszaka Egri Bródy: Július 18—24: Vörös kocsma Július 25—31: Egy ember frakkban Gyöngyösi Szabadság: Július 20—24: Két Lotti Július 25—31: Oké, Néró! Gyöngyösi Petőfi: Július 20—24: Két színésznő — egy szerep Július 25—31: Vörös kocsma Hatvani Vörös Csillag: Július 23—24: Álruhában az ellenség között Július 25—29: Dankó Pista Hatvani Kossuth: Július 23—24: Állami Áruház Július 25—28: A fiú Pétervására: Július 23—24: Gázolás Július 27—28: Cár és ács Heves: Július 23—26: Yvette milliói Július 27—29: Berlini románc Füzesabony: Július 23—25: Berlini románc Július 27—29: Visszaélés Megnyílt a Mátra múzeum Vasárnap újabb, igen érde­kes, gazdag gyűjteményű mú­zeummal gyarapodott az or­szág. Ezen a napon nyitotta meg kapuit Gyöngyösön a volt Orczi-féle kastélyban a Mátra múzeum. A megnyitó ünnepsé­gen Dobrovits Aladár, a Műve­lődésügyi Minisztérium Múze­umi Osztályának vezetője mondott rövid ismertetőt, majd köszönetét mondott mind­azoknak, akik az anyagok ösz- szegyűjtésével, vagy más tár­sadalmi munkával segítettek a múzeum létrehozásában. Az öt tágas teremben elhe­lyezett értékes gyűjtemény be­mutatja a Mátra állatvilágát, ásványi kincseit, szép tájait, üdülőit, a környék fejlett sző­lőkultúráját. kezdettől a jelen korig, valamint a mátrai fal­vak lakóinak népviseletét, régi szokásait, hagyományait. Az ünnepi megnyitón meg­jelent több, mint ötszáz főnyi közönség sokáig, nagy figye­lemmel, érdeklődéssel tanul­mányozta az új múzeum anyagát, mely a múltat és a jelent örökíti meg az utókor számára. KERESZTREITVÉNY 1 2 3 4 5 6 7 8 Hé 9 m 10 m\n Hs r D m 12 w 13 14 jKSV. m z 15 16 ■ 17 18 m 19 20 21 m 22 23 ü 24 25 ■ 26 27 28 Ü 29 30 ■ 31 32 33 34 ü 35 36 Ü 37 38 s 39 40 ü 41 42 ■ 43 44 45 SU 46 47 n 48 49 m 50 51 m 52 53 ■ L X >­ü 54 & 55 VÍZSZINTES: FÜGGŐLEGES: 1, Goethe-idézet az ifjúságról. 9. Indulatszó. 10. Fekély — orvo­si műszóval. 11. Kötőszó. 12. Női név. 13. Cselekvés rúgója. 15. Táplálkozni. 17. Betűt vet. 19. Dán pénznem. 21. Helyhatározó rag. 22, Nem fő. 24. Megvéd. 26. Lángol. 27. SSL. 29. Színes fém. 31. Tanonc. 33. Imigyen. 34. Nem ide. 37. Szláv de. 38. Nü. 39. Varfajta. 41. Kutya. 43. Hely- határozó rag. 44. Vissza: életben lenni, betűhiánnyal. 46. A „cso­dák csodája“. 48. Birs betűi ke­verve. 50. Mássalhangzó foneti­kusan. 52. Székely férfinév. 54. Féldrágakő. 1. A híres északi mesemondó. 2. így — németül, fonetikusan. 3. Eredetileg rossz szellem, de ma a hisztiző nőkre is használatos jel­ző! 4. Vissza: ne halj meg! 5. Vissza: becézett női név. 6. SU. 7. Kerti szerszám. 8. Könnyez. 12. Izomkötő. 14. Kemény ásvány. 16. Nem vele. 18. Betűt vés. 20. Gyakorlatias — idegen szóval. 23. igavonó és versenyző háziállat. 25. karddal hadakozik. 28. Híg fo­lyadék. 30. Tiltószó. 32. Indulat­szó. 34. Itáliai folyó. 36. Nem fel. 40. Állóvíz. 42. Tito kereszt­neve. 45. Mennybolt. 47. Tojás állapot. 49, Azonos a függ. 12-vel. 51. Vendéglői lap jelzője. 53. A tetejére. AAAAÄÄAÄÄAÄÄÄÄÄ Figyelem! fl Szolnok-Heves megyei MÉH Vállalat vásárol kg-ként 1.44 Ft-os áron. Átvevőhelyek: Eger, Gyöngyös, Hatvan, Füzes­abony, Recsk és Heves, valamint ezen telepekhez tartozó begyűjtő helyek. A barackmagot légszáraz állapotban veszik át a fen­ti átvevőhelyek. yYYVYYVYVYVYYVV sor Kerui a iilm lorgatasara. — ÉLETRAJZFILM készült Fleischmann Rudolf agrártudós küzdelmes életéről, aki 1920-ban háromszoros hozamú, a mostoha időjárásnak is ellenálló kiváló bú­zafajta kinemesítését tűzte céljá­éi. A „mindenki búzájáért“ folyó küzdelem betöltötte a tudós egész életét, — de az úri Magyarország nem adott meg minden támoga­tást neki. — EREDETI cigánylegenda nyomán írt forgatókönyvet Ko­lozsvári Endre fiatal író az első hegedű születéséről. A „Cigány­sors“ című filmet Basilides Ábris rendezi, jugoszláv filmművészek­kel közösen. emberek múti dúsaik ól Minden embert be lehet csapni egy ideig. Egyes em­bereket örökre be lehet csapni. De minden embert örökké becsapni nem lehet. Lincoln Ábrahám Előfordulhat, hogy az embert időnként alaposan meg­tépázza közéleti, vagy otthoni végzete. De ha a kíméletlen cséphadaró gazdag kalászokat ér, csak a szalmát töri meg. a szemek nem éreznek semmit belőle. Vígan ugrándoznak a szérűn, mitsem törődve azzaL hogy vajon a malomba, vagy a szántóföldre kerülnek-e holnap. Goethe Nagyon is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy aki te­hetséges, annak játszva megy a munka. Szedd össze ma­gad ember, ha nagy tettre szántad el magad! G. Chr. Lichtenberg Ez aztán zsákmány volt a javából... Ismét kapható a vidéki fogyasztók által ked­velt JJ1 ti alföldi csípőstúró Fogyasztói ára 16 forint. — Ugyancsak kapható kiváló mi­nőségű gyenge juhtúró, juh­sajt, parenyica sajtféleségek. Gyártja és forgalomba hozza: Pest — Nógrádinegyei Tejipari Vállalat. — Kereskedelem a megrendeléseit leadhatja a Gyöngyösi Tejüzemnél. Még a nagy július eleji hőség idején tör­tént, hogy Bártfai Jó- \zsef, a tiszapalkonyai halászszövetkezet el­nöke másodmagával csónakba szállt, hogy a szokásos napi ellenőr- .ző útját megtegye. Ké­ső délutánra járt az idő. A nap már lefele ballagott a rekettyésen túli erdő felett, s a mo- csárszagú partok kö- '.zött lomhán hömpöly­gő Tisza habjain esti táncot jártak a karcsú testű csukák és az örökké éhes harcsák. A csónak nesztelenül ’ suhant a vizen, s a fo- ' lyó csillogó fodrain ' csak olykor-olykor loccsant egyet Vártfai- ék lapátja, amint szó­rakozottan figyelték a parton jajgató bíbice­ket. Ám egyszerre köz­vetlenül a csónak olda­lánál hatalmas testű hal vetette fel magát. A farkával nagyot csa­pott a vízre, teleszórta, vízcseppekkel a két halászt. Bátrtfai, mint a villám kapott a csó­nak alján heverő vá­góhorog után. Csak úgy találomra a hal gerince felé vágott ve­le és érezte, hogy a horog mélyen belesza­lad az állat puha hú­sába. Az éles fájdalomtól megrémült harcsa rop­pant erővel igyekezett szabadulni a szigony­szerű horogról. de hasztalan. Dühödt csa­pásai következtében a horgot vasmarokkal tartó Bárfai kis híján a Tiszába esett és a csónak félig megtelt vízzel. — Ide gyorsan, em­berek! — kiáltotta a közelben munkálkodó halászok felé. A kiáltásra kivált egy ladik a többi kö­zül és nagy sebességgel a vitustáncot járó sűly- lyedő csónak mellett termett. Az egyik halász be­ugrott Bártfai mellé és veszettül merte ki­felé a vizet. Elkezdődött három ember harca a nagy hallal, amely vad erő­vel vonszolta felfelé a csónakot. Mert Bártfai, — noha a hor­got tartó kezefeje fé­lig összezúzódott a csónak szélén — nem engedte el zsákmányát. De micsoda ereje volt a halnak! Annak ellenére, hogy egyikük hatalmas tem­pókkal evezett a sod­rás irányával lefelé, majd két kilómétert rángatta sodrással szemben őket a csó­nakkal együtt. Ekkor azonban már eltelt két órahossza is és a harcsa fáradni kezdett. Egyre lassab­ban haladt, egyre gyengébbek lettek rán- gatásai. A csónak kö- zelebb-közelebb ért a víz széléhez, végül ne­kiütődött a homok­fövénynek. Győzött az ember. Képzelhető, milyen nagy volt Bártfaiék öröme a két és félmé­ter hosszú, hetven kiló súlyú harcsa láttán! | Utólag kívánunk jór étvágyat hozzá! (—dy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom