Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-17 / 56. szám

1957. július 17, szerda NÉPÚJSÁG 3 Permetezőgépek, bébi puhák, cipők, szandálok — a gyöngyösi tanácsi vállalatok a lakosság szolgálatában A Gyöngyösi Vas- és Fém­ipari Vállalatot jó munkáján keresztül már ismerik a megye szőlősgazdái, de gyártmányai­ból az ország sok más szőlő- termelő vidékére is szállítanak. A forgácsoló részleg háromfé­le permetezőgépen dolgozik. Ez év augusztus végére ezer darab „Exportéi” mintájú, ma­gasnyomású fapermetezőt ké­szítenek el. Használata egysze­rű, targoncára, és hordóra egy­aránt felszerelhető és nem drága, mindössze 650 forint. A MÉSZÖV hozza forgalomba az ősszel. Gyártanak kézi permetező- gépeket is, melyeket nagysze­rűen lehet alkalmazni kerté­szetekben, virágkereskedések­ben. sőt kisebb fák, facsemeték permetezésénél is. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy praktikusságánál fogva keresett árucikk, mert még a zöldségboltokban is felhasz­nálható a zöldáru frissítésére. Kétezret készítenek belőle és három szórófejjel látják el, — hogy alkalmazása minél széle- sebbkörű lehessen. Az ára 120 forint. Nagy gonddal dolgoznak a háromliteres házi permetező prototípusának elkészítésén is. Ez a fajta gép országszerte na­gyon keresett árucikk, kevés van belőle, s amellett az NDK- ból importálják. Ha legyártása sikerül, több jut a termelők­nek, s eggyel kevesebb lesz azoknak az árucikkeknek a száma, amelyeket külföldről hozunk be, — valutát takarí­tunk meg. Az utóbbi években sok he­lyen gondot okozott a meglévő szeszfőzdék időközben megko­pott felszerelésének pótlása, s kijavítása. Ha egy gyümölcs- termelő vidéken új szeszfőzdét akarnak létesíteni, sok idő kel­lett ahhoz, amíg üzemeltetni tudták. Ezen segít a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat réz­műves részlege. Az ország kü­lönböző gyümölcstermelő rész­legeinek készít szeszfőzdéi fel­szereléseket, melyek ha telje­sen nem is szüntetik meg — de enyhítik az a hiányt, mely ebben az árucikkben megmu­tatkozik. Csak az a hiba, — hogy a vállalatnak kevés anyag áll rendelkezésre. Sezlonok, női ruhák és konyhagarnitúrák A Kézműipari Vállalat piac­tér melletti irodájában a fő­könyvelő lapozgatja a kimuta­tásokat és közben elmondja a következőket: — Mi nem csinálunk világ­rengető nagy dolgokat, csak Országos Takarékpénztár a megyei hálózatába keres pénzügyileg képzett, lehe­tőleg fiatal, esetleg közép­korú férfi dolgozókat, vezető állásba is. Bankszakmában jártasak előnyben. Személyes jelent­kezés: OTP megyei fiókja, Eger, Széchenyi u. 6. azt, amire a lakosságnak szük­sége van. Árucikkeinket nem közvetlenül mi árusítjuk, ha­nem a nagykereskedelem hoz­za forgalomba a megye terü­letén. Kedvelik a női és leány­ka készruháinkat, különösen keresett a bébi-ruha. Emellett készítünk sezlonokat, melyek aránylag olcsók: 1032—1082 fo­rintba kerülnek. Sokat várunk az ötrészes konyha-garnitúrák­tól, melyeket mi festünk. A férfiakat sem hagyjuk ki a számításból, számukra nadrá­gokat készítünk vászonból és szövetből — 120—250 forintig. Megemlítem még a bokafixes zoknikat is, melyek ugyan nem neylcnból készülnek, de erő­sek és jók. A vállalatnál csak arról pa­naszkodnak, hogy kevés a munkaerő, bedolgozóhiány van. Főleg nőket alkalmazná­nak szívesen. Huszonkét új fazon az őszi szezonra A megyében szép, ízléses ké­szítményeiről híres gyöngyösi cipész KTSZ-ben már most gondolnak az őszre, A máso­dik negyedévben 2700 pár fér­fi, gojzervarrott cipőt és 950 pár női ragasztott szandált ké­szítettek, amelyeknek termelé­si értéke 1.100.000 forint volt. A jövő hónapban még körül­belül 600 pár különböző színű női szandált készítenek, aztán készülnek az őszre. Úgy terve­zik, hogy 22 új fazonú cipőt lehet majd náluk mérték után megrendelmi, melyekből hét a női modell. Olvasd! Terjeszd! a NÉPÚJSÁGOT Pályázati felhívás | BÚCSÚZÖVOdd Az MSZMP Megyei Végrehajtó Bizottsága pályázatot hirdet az Esti Egyetem 1957—58-as tanév­ben induló I. évfolyamára. Az egyetem időtartama 3 év. Célja,’. hogy magas színvonalú elméleti 11 munkán keresztül lehetőséget ad­jon a tudományos szocializmus tanulmányozására, a marxizmus— 11 lerdnizmus elméletének megisme­résére. Az Esti Egyetemen a kö­vetkező tantárgyak szerepelnek: filozófia, politikai gazdaságtan, nemzetközi és a magyar munkás- mozgalom története. Felvételüket kérhetik: párt, ál- \ lami és tömegszervezeti funkcio­náriusok, értelmiségi dolgozók, azok a munkások és pártonkívüli- ek, akiknek alapképzettségük le­hetővé teszi, a marxizmus—le- ninizmus egyetemi színvonalon való tanulmányozását. Az egyetem hallgatói hetenként egyszer kötelező foglalkozáson vesznek részt, amikor előadást hallgatnak, vagy osztályfoglalko-, záson beszámolnak. A foglalkozá­sokat az esti órákban tartjuk. A tananyaghoz megfelelő klasszikus művek feldolgozása kötelező. A felvételre jelentkezők jelvé­teli vizsgát tesznek. A jelentkezés­hez szükséges egy önéletrajz, és az illetékes pártszervezet, illetve a végrehajtó bizottság ajánlása. Felvételüket kérhetik nem Eger­ben lakók is, ha vállalják a fog­lalkozásokon való rendszeres meg-♦ jelenést. A felvételi kérelmet azt MSZMP Megyei Végrhajtó Bizott­ság ágit. prop. osztályára kellj beküldeni. Tandíj évi 150 Ft. Jelentkezési határidő: 1957.; augusztus 5. MSZMP MEGYEI VÉGREHAJTÓI BIZOTTSÁG ÁGIT. PROP. i OSZTÁLYA i Évzáró ünne­pélyt rendeztek az egri Cifra­kapu téri óvo­dások. Képünk az ünnepség egyik kedves szín­foltját, a „Kis tomyocska” c. mesejáték egyik jelenetét mutatja be. A hatvani szülőotthonban Fejecskére vár a sok kicsi éhes száj KIS ÜGYEK Eperből pálinka A közutak mellett és más helyeken is igen sok eperfa van Heves megye területén, melyek bő termést hoznak évente. Ezt a vadontermő gyü­mölcsöt sem hagyják azonban kárbaveszni. Az elmúlt napok­ban az egri Szeszipari Vál­lalat felhívására százával lep­ték' el az eperszüretelpk az útmentéket, ahol átvevőhelye­ket állítottak fel és az eper kilójáért egy forintot fizetnek. Szombat délig már a megye területén több mint százötven mázsa gyűlt össze, melyből két hét múlva finom, erős eper­pálinkát főznek a szeszipari vállalat dolgozói. örömmel vettük az egri Kis­kereskedelmi Vállalat levelét, melyben arról értesítenek, hogy a Kis ügyek rovatában meg­jelent recski katonák paraszát kivizsgálták és a szabály ellen vétő kantinvezetőt fegyelmi elé állították. Köszönjük a Kisker intézekédését és reméljük, hogy 'az e rovatban közölt panasz sem lesz pusztába kiáltó szó és hasonló módon levelezőink ügye kedvező elintézést nyer. Egy egri csákói lakos alá­írással kaptunk levelet, mely­ből idézzük a következő részt: „Egerben fokhagyma vásár volt — írja a megyei lap, de nem írja, hogy még a mai na­pig is szagolgatják és kerülge­tik a vásár után ottmaradt sze­metet és piszkot a környékbeli lakók a városi tanács hanyag­sága miatt. Értesülésünk sze­rint a tanács helypénz címén 20—30 forintot fizettetett az el­adókkal, csak arról feledkezett meg, hogy ebből az összegből a vásár befejezése után a hely­színen rendet kellett volna tenni. A környékbeli lakosok nevében kérem, hogy ne csak a vásárról, hanem a vásár te­rületének rendbehozásáról se feledkezzenek meg.” • • Benei Márton ez év április havában szerkesztőségünkhöz fordult öregségi nyugdíjának ügyében. Mi a megyei SZTK- hoz utasítottuk és tanácsunkra április 23-án kérelmét el is küldte az SZTK-hoz. Azóta még egy sor választ sem ka­pott. Kérjük az SZTK-nak azt az illetékes dolgozóját, akinek íróasztalában közel három hó­napja porosodik Benei Márton levele, erőltesse meg magát és a nagy meleg ellenére, próbálja megválaszolni, miután úgy érezzük, hogy ez a válasz már igen aktuális lenne. • • Hungler Mária az idén vég­zett az egri Gárdonyi Géza Tanítóképzőben. Ö tartja el, illetve tartaná el beteg édes­anyját és húgát. Most, hogy elkészül a végzett általános is­kolai tanítók elosztása, egy\ kérése van: lehetőleg Egerben,j vagy olyan Eger környéki köz-i ségbe helyezzék el, ahonnan] minden nap hazajárhat betegi édesanyjához s így lehetővéj válna, hogy anyagilag is segít-i hesse hozzátartozóit. Tudjuk.] nem könnyű kérés, de bízunk benne, hogy az illetékesek meg-] próbálnak segíteni. • • Egy 15 aláírással ellátott le-: velet kaptunk Kálból az Ady; és Buzogány utcai lakosok ne­vében. Megírják, hogy a fenti két utcában nincs villany, ez ügyben már évek óta kérvé­nyekkel fordulnak a helyi és járási tanácshoz. Kilenc oszlop kellene ahhoz, hogy villanyuk legyen. Nem tudjuk, hogy ké­résük teljesíthető-e, de ezúton hívjuk fel az illetékesek fi­gyelmét, hogy vizsgálják meg, mit lehet tenni érdekükben. Obszervatórium jégtáblán Május végén amerikai repü­lőgépek szálltak le az Északi Sark közelében egy úszó jég­táblára és ott obszervatóriumot állítottak fel. amely az egész Nemzetközi Geofizikai Év fo- lyomán működni fog. A jégtáb­la naponta körülbelül 1 mérföl­det halad és jelenleg a 80. északi szélességi körnél tartóz­kodik. A tengeráramlatok elso­dorják egészen a Sarkig. Az úszó jégtáblán egy tudós cso­port a jégviszonyoknak az idő­járási változásokkal összefüggő változásait fogja tanulmányoz­ni. Remélik, hogy ilyen módon nagyobb pontossággal tudják majd hosszabb időre előre meg­jósolni az időjárás- és éghajlati változásokat. Ultragyors nyomdagép nem öntött betűkkel történik. Az új nyomdaipari gép nagy érdeklődést keltett, mivel lehe­tővé teszi a nagy elektronikus Sizámológépek kapacitásának maximális kihasználását. Az angliai Samas Powera részvénytársaság elkészítette a „Samastronic“ nevű új szedő­gépet, amely másodpercenként 700 betűt képes szedni. A gép­ből eddig 200 db készült el. A szöveg szedése ebben a gépben GYXJRKÓ GÉZA: • • Ot perccel indulás előtt SOHA ÉLETÉBEN nem járt messzebb kisvárosa határától, mint amekkorát a béka tud ugrani a városvégét jelző táb­lától. Nem is kívánkozott., minek? — mondogatta — másutt is emberek az embe­rek, házak a házak, itt is, ott is völgy választja el a hegyet: nagyon jó dolog tehát itthon maradni, s ugyanannyit látni, mintha nagy utazásokat tett volna. Történt azonban, hogy kopa­szodó élete delén felfigyeltek rá, a szürke anyagkönyvelőre, s a felfigyelés eredményekép­pen egy balatoni beutalót nyomtak a kezébe. — Remélem, örül, Tódor kartárs... mert ez nagy meg­tiszteltetés... ingyen van... a munkájáért van. Nem, — semmiképpen sem örült e megtiszteltetésnek, — amely kétségkívül felforgatja . majd megszokott életrendjét, kialakult itthoni szokásait, — amelyeket nem lehet ott be­tartani majd, éppen mert itt­honiak, az itteni emberekhez, házakhoz, hegyekhez, völgyek­hez alakult. De visszautasíta­ni, ezt megmondani? — isten őrizz, beláthatatlan következ­ményei lehetnek az ilyennek, amelyek sokkal alaposabban felforgathatják az életét, — mint ez a balatoni beutaló. Tó­dor hát mosolyra torzította ar­cát, hálás köszönetét rebegett, s kilépve a szakszervezeti iro­da ajtaján, megnézte, volta­képpen mikor is kell indulnia. Egy hét múlva, azaz ponto­sabban hat nap áll még előtte, hogy gondosan felkészüljön lelkiekben is a nagy útra. Tó- domé, aki hajdan a város egyik szépsége volt, s közben méltóságteljesen hozzáörege­dett és gondolatvilágában is hasonló lett férjéhez, aggódva ingatta fejét a hír hallatára. — Olyan messze utazni... és két hétre... Biztos betegen jössz haza... Tudsz te itthon is nyaralni! Miért nem mondtad, hogy... — Hogy képzeled? — vágott kétségbeesett arcot Tódor. — Hogy képzeled? — ismételte, miközben a beutalót forgatta a kezében. Ilyet nem lehet visszautasítani. Mit szólná­nak? Egészen biztos, zokon vennék... Néhány év múlva nyugdíjba megyek, addig ki akarom húzni. Nekünk nincs senkink, aki eltartson... El kell utaznom... Igen! Utaznom kell. S ez a „kell” rendkívül mó­don aggasztotta Tódort. Mert mi lesz, ha közbe jön valami. Megfázik és lázas lesz, vagy megy az utcán, s amikor át akar menni a másik oldalra, jön egy ilyen vad motoros és kész — eltört a lába. Meg itt van ez a sok építkezés, rádől­het egy állvány, téglát ejthet­nek a fejére... Életében össze­sen nem jutott eddig eszébe ennyi, emberre veszélyes lehe­tőség, mint a felkészülés nap­jaiban. S ennyi veszélyes aka­dály lehetősége egy kicsit most már érdekessé tette az utazást, a Balatont számára, mintha el­feledte volna, hogy két hétig, pontosan 336 óráig távol lesz az otthontól, a várostól, az esti ulti partiktól, kétszer nem lesz kinn a meccsen... Idegen, tel­jesen vadidegen embereket kell megismernie, s a jó ég tudja, mi mindenről beszélget­ni velük, százkilométerekre sa­ját ágyától más szobában aludni, amelynek még az ab­laka is más oldalról kapja fé­nyét. r ÓVATOSAN lépkedett az utcán, kétszer is körülnézett, mielőtt lelépett a járdáról, — minden este meghőmérőzte magát, s az ulti partnerek már kívülről tudták ezt a monda­tot: Hát igen... a jó munká­mért két hetet töltök a ma­gyar tenger partján...” Az utolsó este, miután fele­sége felügyelete alatt mindent, de mindent becsomagolt, még lábmelegítőjét is eltette, mert mit lehet tudni, az ilyen sze­szélyes időjárásban. — végig­ballagott a városon: búcsúzni. Egy kicsit idegenül, messziről jött ember szemével nézte a megszokott utcákat, ahol min­den sarkot, üzletet, majdhogy­nem minden embert ismert, ahol fél életét letöltötte, — s amelyet most itt kell hagynia két egész hétre, el kell utaznia, egyedül, többszáz kilométerre, amely ugyan kultúrterület, — de amely éppen olyan vad fe­hér folt számára, mint az Af- rika-kutatóknak az Egyenlítő vidéke. — Csak most már ne tör­ténjen semmi, csak most már el ne aludjak reggel — mon­dogatta otthon lefekvés előtt, s különös gonddal állította be az ébresztőórát, pedig jó tíz esztendeje csörgött tán utoljára, hisz úgy ébredt a két ember, mintha maguk lenné­nek az ébresztőórák. Nem tu­dott elaludni éjfélig A meg­szokott ketyegés most úgy hasogatta dobhártyáját, mint­ha valaki nehéz kalapáccsal rozsdás vasdarabot püfölne, s kétszer is megnézte: vajon tényleg ébresztőre állította-e az öreg vekkert... Emiatt is aludt el tán... nem sokkal, csak épp annyival, — hogy halálra rémülve, mosdás nélkül, még menetközben is öltözve, loholjon végig az ut­cán a vasútállomásra. Elöntöt­te a veríték, de szerencséje volt: öt perccel indulás előtt érkezett. Szuszogva, nyögve felkapaszkodott a vagon ma­gas lépcsőjén, és kimerülve lehuppant az egyik ülésre. Kö­rülötte az indulás forgataga zsongott, ő pedig elemyedve ült a kifényesedett pádon, s először életében bánta, hogy nem szokott rá a dohányzásra, mert most egész biztos, na­gyon, de nagyon megnyugtat­ná. MÉG NÉGY PERC az indu­lásig... Néz kifelé az ablakon. Sze­mével egyenkint búcsúzik, — mintha évekre utazna el, — a város idelátható házaitól, a park fáitól, az állomástól, — amely gyerekkorában épült, az öreg vasutastól, aki ott má­zsái a perronon, s akiről tudja, hogy özvegy ember... Még három perc az indulá­sig... Megigazítja bőröndjét a cso­magtartóban, belekotor a zse­bébe, megvan-e a jegy, itt van-e a beutaló, és a két hétre szánt költőpénz?... Még két perc az indulásig... Hátradől az ülésen, s eszé­be jut, hogy most takarítják talán éppen az ő szobáját, a takarítóasszony letörölgeti az íróasztalt, meg a széket... Jaj..., bezárta-e vajon a fiókot? Be, egészen biztos... Felesége most indul a piacra bevá­sárolni, kicsit félretartott, reu­más vállával... Ö meg utazik oda, ahol éppúgy emberek az emberek, házak a házak, ahol éppenúgy, mint itthon, völgy választja el a hegyeket... Még egy perc az indulásig... — Beszállni, kérem! — hall­ja a kalauz hangját, s behúny- ja a szemét, hogy ne lássa, — amikor a vonat elindul... s el­marad mögötte a város, ottho­na és hazája.. ...Hirtelen felugrik, valóság­gal letépi bőröndjét a csomag­tartóból, a következő pillanat­ban már ott áll a perronon és kicsit összeszorult szívvel né­zi, mint döcög ki a vonat az állomásról — nélküle. MERT HIÁBA, OTT mégse olyanok az emberek, a házak, mint itthon, mert ott mégse azok a völgyek választják el a hegyeket, mint itthon...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom