Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)
1957-07-17 / 56. szám
4 NÉPÚJSÁG 1957. július 17, szerda ANTALFY ISTVÁN: zsíroskenyér.. . Olyankor elment egy egész cipócska. Anyám csak szelte, szelte végtelen, nagy türelemmel, és nagy szeretettel, hogy rávessük magunkat, mi, heten. A nap még fenn volt, nem volt este sem meg, és mi faltuk a zsíroskenyeret. Pár perc alatt a tányérka üres lett, eltűntek róla mind a szeletek. Hej, mily finom volt, mily jó volt ez étek! Hej, hogy tudtam örülni a kenyérnek! s majszoltam az egyszerű vacsorát-. Nem is kívántunk akkor egyebet, csak azt kértük, hogy legyen, ha lehet, nagy zsíroskenyér az egész világ... FERENCZY JÓZSEF: Emlékezések Halk kis cukrászda, szerény tiszta, Benne a feketét csendben megissza Az ember, s megy megy utána vissza A zajgó utcára, ugyan hová? A rádió barnán, kopottan, csendben Szól, a ceruza fürgén fut kezemben, Egy rézkarc a falon velem szemben Néz, rajta park, sétány, és fekete fák. A nap ferde fénye végignevet, A likőrök, cukrok, tortaszeletek Között, és apró, aranyos tortaszeletek Táncolnak a fehér csillogásban. Ide általában kevesen jönnek, Gyorsan fizetnek, s elköszönnek, S ott a sárokban halkan csörögnek, Egy fényes piciny kávéskanállal. Felkelek aztán, s némán megyek, Az utcán szemben siető emberek Jönnek, majd szénnel rakott szekerek, Csikorognak el, lépésben, lomhán, és zajosan. KALÁSZ LÁSZLÓ: Anyámnak kontya van Anyámnak kontya van, kerek, sötét és dús. mint egy meleg eső utáni éjszakán sötét és dús a lomb a fán. Anyámnak szíve van, meleg, piros, és fáj, ha nem merek szemébe nézni netalán. Ö minden búmat kitalál. Csak akkor leszek kedvesed, ha kerek kontyod lesz neked, s úgy tudsz szeretni, mint anyám, ki minden búmat kitalál. FAZEKAS ISTVÁN: PARASZTSZEKÉR Forró napban országúton jármű halad, szálló gondok. Nem autó, csak egy fogat: Paraszt szekér, sovány lovak órák hosszat nyekergetik a négy kerék kenőcsért sír. Lassan halad, nyeszlett gebék rázzák a vén paraszt székért. Bandukol a paraszt fogat felvert pora el sem marad felette száll, alatta jár mindent belep, mindent átjár. Porosak már az emberek Rázódnak már a gyerekek. Por vacog a foguk alatt por ragyog, s a bőrük arany. Halad, halad, hová szalad? Zöld mezőn át szekér szalad. Döcög, mégis bizton halad porfelhő és bús lomb alatt Derekába búzás-zsákok magán hordja a világot. Előre néz sosem hátra int egyet a gázpedálra Gyeplőt ránt és ostort pattint motor után nagyot csattint Hiába oly nehéz a gond Arany szem fáradságot bont! Itt halad a jövő kenyér Minden-e vén szekérre fér. Nem autó, paraszt szekér a rúdjánál nyeszlett gebék. Halad, halad, nagyon halad Víg mezőn át szekér szalad. S ahogy halad a jövőbe kigyul a fény ő fölötte. ^ ^Nemzetközi Szövetkezeti Nap Egerben »Egri Vörös Csillag: Július 11—17: Pipó hét éjszakája. Július 18—24: Külvárosi szálloda. »Egri Bródy: Július 17: Angyallal a hegyekben. Július 18—24: Vörös kocsma. »Gyöngyösi Szabadság: Július 11—17: Külvárosi szálloda. Július 18—19: ök voltak az elsők. Július 20—24: Két Lotti. |Gyöngyösi Petőfi: Július 11—17: Pillanat embere.; Július 18—19: Ne fordulj vissza, fiam! Július 20—24: Két színésznő,; egy szerep. \Hatvani Vörös Csillag: Július 16—17: Hyppolit, a lakáj. Július 18—22: Pipo 7 éjszakája jHatvani Kossuth: Július 16—17: Apa lett a fiam!; Júilus 18—21: Párizs és a tavasz. fPétervására: Július 16—17: Veszélyes ösvényen. Július 20—21: Bel Ami. ^Füzesabony: Július 16—18: 45-ös körzet nem válaszol. Július 20—22: Boszorkány. 5 Heves: Július 16—18: Három Lamberti < Julius 20—22 : 306-os ügy. Äz elmúlt héten szép külsőségek közepette ünnepelték meg Egerben is a Nemzetközi Sző-vetkezeti Napot. A képen a kitüntetett termelőeszövetkezeti vezetők egy csoportja Felelőtlen gépkocsi- vezetők vigyázat! Nyugat-Németországban ér-; : dekes kísérleteket fdlytatnak ! iTelefunkán típusú radarberen- sdezéssel, amely automatikusan < »méri a gépkocsik gyorsaságát. A »radairkészülékhez a szükségnek < »megfelelően filmezőgép is kap- < ácsolható, amely a meg nem; »engedett sebességgel haladó < »gépkocsit le is fényképezi. (Válasz a ,,pfíí de meleg Dan“ írójának Engedd meg kedves barátom, hogy egy példabeszédet idézzek a „Bölcsek Könyvéből.’“ „Az időben történt, hogy az őserdő fái közt temérdek papa- gály lakozott, akik valameny- nyien egymást túlharsogva rikácsolták a többi papagálynak, papagálynéniknek, és papa- gálybiztosoknak viselt dolgait. A papagályok a rikácsolást oly rendjén való dolognak találták, hogy esténként ha elült a dzsungel zaja s az állatok egy- része aludni tért, másrésze pedig zenés szórakozó helyekre menekült a magány és unalom kísérteiéi elől, a papagályok nem tudtak elaludni, hanem búsan repkedtek a dzsunggel aszfaltozott fái között s ha ösz- szetalálkoztak nagy zajt csaptak, mindannyiszor egy harmadik papagálynak tolláiról pletykálva, mígnem az éj belepte őket is. Volt a papagályoknak egy királya, a bölcs és jóságos IDNAB, aki országok s világok előtt kitűnt a többi papagályok viselt dolgairól, tollazatának színezetéről, s más egyebekről alkotott véleményének pontosságával és igaz voltával. És Idnab nem is fukarkodott rikácsolásával. Buzgón és serényen rikácsolt, a harkályok géptávirón kopogták le amit mondott és hetenként kétszer húszezer veréb röppent szét a dzsungelben, hogy hírül vigye Idnab véleményét az állatok világába. így volt ez rendjén s így tartotta ezt mindenki helyesnek. Egyszer azonban Idnab meg- némult. Vérvörös szemmel, búsan ült a többi papagály között s egy mukkot sem volt hajlandó kiejteni. Nem rikácsolt többé. Csak ült és nézett s hagyta, hogy a többi papagály rikácsoljon helyette. A papagá lyok eleinte megdöbbentek. Némi fejetlenség is felütötte volna a fejét, dehát papagá- lyéknál a dolgok rendje az, hogy ha az egyik abbahagyja a rikácsolást, akad harminc is aki folytatja. így Idnab a papagályok királya hallgatott, a többi papagály pedig rikácsolt helyette. A papagályok rendjében közben több fióka is felcseperedett. Ezek már csak a néma Idnabot ismerték és fel sem tűnt nekik a hallgatag király, örültek, hogy hagyják őket rikácsolni, tisztelték a tolláit hullogató Idnabot és lassanként az a vélemény kezdett kialakulni körükben, hogy Idnab nem is papagály, hiszen nem- szokott rikácsolni. De mert Idnab olykor haragosan nézett., tolláit felborzolta és dühösen ráült mindnyájuk legáhítottabb erdei indájára, a hon-or-árium- nak nevezett növényre, mélységesen titkolták ezt. Idnab pedig — akit az egész papagály sereglet szeretett, de akiről már sokan nem hitték, hogy papagály, mert hiszen az istennek sem rikácsolt: csak ült és hallgatott. A minap egy főpapagály látogatott a papagály sereglet közé, aféle vidor és fecsegő jószág, aki rikácsolásban túltett a dzsungel madarain. Az itteniek tisztelettel bámészkodtak rá, ő pedig egybehívott minden rendű és rangú papagályt és órákon át rikácsolt nekik. Természetesen ott volt Idnab is, a dzsungel papagályok királya. A fő-főpapagálynak feltűnt Idnab hallgatása. „Te is papagály vagy?’“ — kérdezte gyanakodva. — Nem, nem, ő nem papagály, ő csak... — rikácsoltak a fiatalok, hisz ők csak a néma A kápolnai födművesszövetkezet tánccsoportja nagy sike aratott szép táncával Idnabot ismerték. Nem tudtak mit mondani, de nem is volt tanácsos, mert Idnab tollai égnek álltak és olyan haragosan pillantott a kotyogókra, hogy menten elhallgattak. A fő-fő papagály még locsogott egy da rabig, aztán — huss! — elre pült. És ekkor megtörtént a; csoda, a nagy csoda, amire a', papagályok hónapok óta vártak: Idnab felborzolta tolláit, kinyújtotta nyakát és ráripa- kodott a papagály fiókákra: — Hogy az anyátok ne si-; rasson!... _ — Rikácsolt! — Kurjongatták diadalmasan az öregek! — Rikácsolt! — hökkentek meg a ^ fiókák — Rikácsolt! — csiri- > pelte dzsungel — szerte a »Bartolák Mihály, a MÉSZÖV majdnem felére fogyatkozott Llnöke űnnepi beszédét mond- verébsereg s az állatok fel- < kapták fejüket a hírre. a Nemzetközi Szövetkezeti S mindenki érezte, hogy e ri- \ Napon, az egri Népkertben kácsolást most már újabbak, követik, mert Idnab tudja, hogy a hallgatás ugyan hasznos és bölcs dolog, de azért egy papagálynak sem árt, ha időnként bebizonyítja a többieknek, hogy még mindig — papagály. — pala — RÖVID TELEFONBESZÉ
