Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-01 / 43. szám

1957. június 1. szombat 0 J 0 T O N Mégegysxer as Egri Bútorgyárról NEMRÉG JELENT meg la­punkban Márkusz László mun­katársunk nyílt levele a bú­torgyári dolgozókhoz, melyben elmondja véleményét a gyár mai helyzetével kapcsolatban. Az üzem munkásai majdnem kivétel nélkül mind olvasták és ilyen, vagy olyan formában de — nem sokan értenek egyet vele. Ez tény. De az is tény, bármennyire megoszlanak a vélemények — Bútorgyárban a mai napig változatlanul óra­bérben dolgoznak és bár je­lenleg ennek még nem mutat­kozik különösebb hátránya, végeredményben nem vezet, nem vezethet jóra. Kezdjük a legelején. Ma a Bútorgyárban szinte kivétel nélkül mindenki elégedett az órabérrel, ragaszkodik hozzá, nem akar teljesítménybérben dolgozni. Elvétve lehet csak olyan véleménnyel találkozni, mint amilyet Szabó Bertalan hangoztat: „Igazságtalannak tartom az órabérrendszert, a teljesítménybér sokkal reáli­sabb.” Bódi Mihály már fele­más alapon foglal állást: „így jobb dolgozni, ahogyan most van, csak az a baj, nem na­gyon kereshetek többet, még ha jobban dolgozok is.” De ettől függetlenül a gyárban mindenütt azt hangoztatják az emberek a csiszolóműhelytől kezdve a pácolóig, nem aka­runk normarendszert, nekünk jó így, ahogyan most van, nem megyünk mégegyszer bele •olyan őrült nagy hajszába, mint volt. Nagy Lajos, a vál­lalat egyik dolgozója például széttárja karját és úgy mond­ja: „Miért akarják a mi üze­münkre ráerőszakolni a telje­sítménybért, amikor így is teljesítjük tervünket.” Miért van ez a nagy ellenállás, ez a tömör, szinte egyhangú nem­akarás? Miért van az, hogy a gyár párttitkára egyedül érzi magát az órabér elleni harc­ban, melyet nem tud vállalni, mert máskép is „népszerűtlen” feladat lenne, hát még így el­szigetelve? Miért van az, hogy az ÜB elnök és a jelenlegi munkástanács is szinte egy­öntetűen az órabér mellett kardoskodik? Megpróbálunk válaszolni rá. Néhány szót, az úgynevezett „normarendszerről”, melytől annyira félnek és annyira po­kolba kívánnak a bútorgyári­ak. Senki sem mondta, hogy az a normarendszer kell az órabér helyett, mely igazság­talan, sokszor kimerítő volt. Senki sem mondta, hogy Szi­lágyi elvtársnak a teljesít­ménybér megint azt a hajszát hozza, melynek eredménye­képp a munka befejeztével nem tudta kiegyenesíteni kar­ját, annyira fájt a könyöke. Nem erről van szó, — mert ezt senki sem akarja! DE AZT IGEN, hogy gazda­sági életünkben is minél előbb helyreálljon a rend. Eh­hez többek között az is hozzá­tartozik, hogy üzemeinkben reális bérösszegeket fizessenek ki a megtermelt érték után. Nemcsak a milliókra, az ezre­sekre — de a fillérekre is szükség van. Nincs okunk és nem ádl módunkban a gaval- léroskodás és a nagyvonalú­ság, különösen, ha olyan idő­ket élünk, mint napjainkban. Az ellenforradalom okozta óriási veszteség és az ideigle­nesen mutatkozó bizonyos-faj­ta nyersanyaghiány egyszerűen kötelez arra, hogy takarékos­kodjunk és jól osszuk be a meglévőt: erőt, anyagot, pénzt. Azt hiszem, azzal a bú­torgyáriak is egyetértenek, hogy ők is szerves tartozékai gazdasági életünk vérkeringé­sének, ebből kifolyólag nem semlegesíthetik magukat va­lamiféle független órabér gyárrá, hanem részt kell vál­lalniuk abból a munkából, mely mindannyiunk ügye — közügy. A Bútorgyárban sokan hi­vatkoznak arra, hogy teljesí­tik tervüket, ennyi és ennyi nyereséget, meg forgalmiadót fizetnek be negyedévenként az államnak. Elmondják, hogy az órabérük végeredményben a megtermelt értékhez van köt­ve, nincs lemaradás és nvn- den a legnagyobb rendben van. Azt viszont mór nem említik hogy az egy főre eső termelési érték október óta nagy mértékben csökkent, szakmunkásoknál az átlag alig mozog valamivel föntebb 3000 forintnál, holott valósá­gosan ennek legalább 4500 fo­rintnak kellene lennie. Pedig ez döntő módon hozzátartozik a termelési színvonalhoz, a termelési kultúrához és nem utolsó sorban ahhoz: hogyan alakulhat az ebből kifizethető munkásbér hányad — a mun­kások fizetése, ez vonja maga után a magasabb munkabért és a sokat emlegetett életszín­vonal emelkedést. TÉVEDÉS NE ESSÉK, nem arról van szó, hogy , gyöngy­virágtól lombhullásig” min­denütt be kell vezetni a telje­sítménybérezést. még ott is, ahol ez lehetetlen állapotokat szülne. Nem! De ahdl szüksé­ges, a munka milyensége megköveteli azt — ott egysze­rűen nem okos dolog kibúvót keresni belőle és me'lőzni azt. • A Bútorgyár helyzeténél fog- Iva olyan üzem, hogy kivétel nélkül majdnem minden egy-| ségében nagyszerűen lehetne alkalmazni a teljesítménybe- j rezést. Nincs hely, idő arra, és különösebb értelme sem vol­na, hogy most az említett bé­rezés igazságosabb és reáli­sabb voltát magyarázgassuk. Ezzel tisztában vannak a bú­torgyáriak is. Azt is tudják, hogy sehol a világon, még a „mesés Nyugaton” sem dol­goznak órabérben/ a munká­sok. Sőt tovább megyek. Azzal is tisztában vannak, hogy tel- j jesítménybérben többet lehet-! ne keresni és végeredményben j így lehet értékelni a munkát. | De van egy nagyon fontos dolog, melytől félnek a bútor­gyári dolgozók, ha nem is mondják ki nyíltan, pedig eb­ben igazuk van. Beszéljünk hát erről is őszintén. A mu­mus: az anyag. Megvan szab­va nekik a tervben, hogy mennyi nyersanyagot szabad egy évben felhasználni és mit készíthetnek belőle. Már most ott állnak, hogy egy kicsit túllépték a tervet. Azaz több anyagot dolgoztak fel ebben a negyedévben, mely hiány­ként fog jelentkezni a jövő­ben. Ha teljesítménybér van, akkor az állásért nem kapnak pénzt, származzék az tőlük független okokból. De az óra­bér jár akkor is, ha elfogytak már a csiszolni való asztalla­pok. Itt végeredményben, hogy a „holt” idők lefelé húz­zák az egy főre eső termelési értéket és még egyről: nem a megfelelő módon biztosították a technikai feltételeket. Ez sem lebecsülendő dolog és ta­lán ez az egyik döntő oka an­nak, hogy az Egri Bútorgyár­ban annyira körömszakadtáig ragaszkodnak az órabér rend­szerhez. Igazuk is volna, ha államunk nem fizetne olyan súlyos valutát ki a behozott külföldi faanyagért; ha az in­fláció veszélye, mint valami lidércáilom a múlt rossz emlé­kei közé tartozna, ha nem küszködnénk gazdasági ne­hézségekkel; ha az országosan megtermelt árak értékösszege a jelenlegi helyzet bérfizetési viszonyával egyensúlyban vol­na. EZEK TALÁN MOST a leg­fontosabb dolgok, melyekről komolyan el kell gondolkoz- niok a bútorgyáriaknak. Nem elég csupán az egyén ilyen, vagy olyan boldogulási lehe­tőségeit keresni. Társadalom­ban élünk, melytől függünk, melyhez hozzáköt az életünk, a gondja, baja, öröme éppen úgy a mienk is, nem alkotha­tunk magunknak külön vilá­got ki-ki alapon, még akkor sem, ha az néhány embernek több haszonnal járna. hankoczi Sándor KERESZTREJTVÉNY Meg/ejtésül beküldendő a 4 hosszú sor. — Rejtvényversenyünk minden hó 10-én kezdődik s a következő hó 10-ig tart, értékes jutalmakkal. , A MÁV figyelmébe A közelmúlt napokban szíves-örömest olvastam a buda­pesti lapok hasábjain felelős személyek nyilatkozatát arról, hogy a MÁV forradalmasította magát. Magyarul: a vonatok ezután menetrend szerint, pontosan fognak közlekedni, gon­doskodnak az utasok kényelméről azzal, hogy impozáns, szép tiszta kocsikat állítanak a közönség szolgálatára. Ez a célkitűzés igen szép és méltán tükrözi derék vasutasaink igyekezetét a jobb munkára. Sajnos azonban a gyakorlat iga­zolása szerint ez a rendelkezés csak a fővonalakat illeti és a mellékvonalak most is olyan mostohagyermekei a MÁV- nak, mint régen voltak. Miről is van szó? A MÁV e régóta óhajtott kívánság teljesítését mindenekelőtt arra irányította, hogy a jóidő beköszöntésével járó csúcsforgalmat zökkenő­mentesen lebonyolítsa, a pihenésre, üdülésre igyekvő dolgo­zóknak pedig már a ..Pulmarí’ kocsikkal megteremtse az üdülés gondatlansággal, kényelemmel járó hangulatát. Ért­hetetlen tehát, hogy az egyik legforgalmasabb mellék-szaka­szokon, Egert és Gyöngyöst érintő vonalakon kellemetlen, sorozatos meglepetések érik az utasokat. A minap Egerből Gyöngyösre utaztam és sok olyan emberrel találkoztam, akik a Mátra festői üdülőibe, vagy a történelmi város és a Bükk vadregényes tájaira igyekeztek. Füzesabonytól Egerig körül­belül harminc embertől hallottam; miért nem üvegezik be az ablakokat, ha már egyszer kitörték? Vámosgyörktől Gyön­gyösig igyekezve is szabadjára száguldozott a kupékban a kellemesnek nem mondható májusi szél, azért, mert a betört ablakok üvegezésére nem került sor. Igaz, ezek a kisebb hi­bák közé tartoznak, (mert emiatt még egy vonat sem siklott ki), de azért rend a lelke mindennek. Jóllehet, az állam va­gyonának a rongálásában sokszor az utazóközönség között lévő felelőtlen, fegyelmezetlen egyének járnak élen, de erre is megvan a törvény. A kárt okozókat szigorúan meg kell büntetni és ezután már csak egy következik: a hiba kijaví­tása, hogy mindenki kényelmesen utazhassák, mert ezzel csak a MÁV jóhímevét öregbítik. Endrész Sándor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 m 10 m 11 12 m 13 m É i 14 15 16 m 17 S3 18 19 20 0 II 21 22 H 23 24 B 25 m 26 27 ÉÉ 28 29 fl 30 31 ■ 32 33 m 34 ■ 35 36 B L 37 VÍZSZINTES: 1. Legnépszerűbb labdarúgócsa­patunk. 10. Cyrano de Bergerac jellegzetes tulajdonsága volt. 11- Indulatszó. 13. Savanyúság fajta. 14. Santa., amerikai város. 15. A múlt század kiváló szobrász építőművésze volt. 17. Közismert ismeretterjesztő társulatunk rövi­dítése. 18. AÄP. 19. Négy —né­metül. 21. Vissza: női név, egy ismert német énekesnő keresztne­ve is (Sack). 22. Ékezettel: nem földiek. 23. Megragad, életreke! benne. 24. üveggyártó eszköz. 26. Kenyér németül. 27. Német mo­torkerékpár márka. 28. Kulcs — franciául. 30. Közismert hitelak­ció neve volt. 31. MÉ. 32. Vajon melyik dicséretreméltó? 34. Pen­ge része. 35. S-sel a végén a bor­dóba rejtőzött görög bölcs neve. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 1. csapatának két ismert játékosa. 2. Könnye­zik — népiesen. 3. ere. 4. Bibli­ai alakot. 5. Giccses, stílustalan — ismert zsargonban. 6. Elektro­mos feszültség mértékegysége. 7. Gyakorlatilag értéke. 8. Azo­nos mássalhangzók. 9. Ezt mond­ja a közönség arra a „focistára”, aki jól passzol a meccsen. 12. Bárczy Benő menyasszonyáé. 14. Nilusparti királyősöké. 16. Papír­ra vető. 19. Nagyban — ismeri nagykereskedelmi műszóval. 20. ...Silvia, ókori királynő. 21. Visz- sza: szőrme, idegen szóvaL 25. A lóversenyistálló környékéről való. 28. Vissza: hang angolul. 29. Ezen intés. 32. Nagy ellen­téte. 33. Egy angolul. 35. A d. u. ellentéte! 36. Vissza: mássalhang­zó fonetikusan. 37. Kettősbetn. RÁDIÓ MŰSOR HAJA VÖRÖSBARNA, — hátratett kezét tördeli és alig lehet szót kihúzni belőle. L. József a kiskorúak bírósága előtt áll társaival. A vádirat szerint négyrendbeli lopás ter­heli lelkiismeretét. Loptak pénzt, órát és más értéktár­gyat. A pénz azért kellett, — mert társaival Németország­ba, vagy Egyiptomba akart szökni, hogy ott Magyarország részére kémkedjenek. Felsze­relés: Úti társ fényképezőgép, napszemüveg, töltőtett, stb. A kijutás útja: repülőgép rab­lással, vágj- gyalog. A vezér L József, vagyis „Zátopek”, a beosztottak K. János 12 éves, K. László 10 éves, és félig- meddig B. János 16 éves fiú. Mi vitte őt erre az útra? A szülők és a környezet. L. József naphosszat kint legel­tette a teheneket, közben ké­mekről szóló könyveket olva­sott és élénk fantáziája egy­re sürgetőbben követelte, va­lósítsa meg az izgalmas él­ményeket, szervezzen bandát, kalandos utazásokat tegyen a nagyvilágban. A szülők mit- sem tudtak erről. Ha este ha­zahajtott, csak azt kérdezték tőle: „Jóllaktak-e a marhák?” A többi nem érdekelte a szü­lőket — és ez a nemtörődöm­ség a bírósághoz vezetett. L. József nem egyedül lopott — erre kényszerítette kisebb tár­sait is, tehát az elhanyagolt gyermek magával rántotta cimboráit is, megfertőzve őket kémregények izgalmaival. A BIRÖ, EGY FIATAL asz- szonyka, nemcsak bíró volt e perben, hanem pedagógus is. A vádlott: a szüld és a környezet Miért van szükség gyermekvárosra ? Pedagógusa a megtévedt gyer­mekeknek, a szülőknek. Az ítélethozatal után — mely so­rán egy évi próbaidőre bo­csátották L. Józsefet, a bíró kijelentette: — Hogy ítéljem javító-neve­lő intézetre? Első botlás... Ott kipróbált gyermekbűnözőkkel kerül össze, előbb-utóbb el­rontják. S az ügyész sem követelhet­te nyugodt lelkiismerettel, — hogy L. Józsefet javítóintézet­be adják, pedig a mostani kör­nyezetében is veszélyes hagyni, mert előfordulhat, hogy a szü- tők továbbra sem törődnek ve­le, s legközelebb talán már betöréssel kapcsolatban gyű­lik meg a bajuk a rendőrség­gel. S az ügyész javaslattal élt. „Olyan nevelő-ítéletet kel­lene létrehozni, amely nem szigorúsággal, hanem szeretet­tel neveli emberré a gyerme­keket, ahová az ilyen elsőíz­ben bűnöző, a környezet ál­tal elrontott gyermekek ke­rülhetnének. Ahol embert fa­raghatnának a lejtő szélén megtorpanó gyermekekből.” A ROSSZ KÖRNYEZET bűnbe taszít, a javító-nevelő túlságosan kemény eszközök­kel nevel és leginkább a visz- szaeső gyermekbűnösöknél al­kalmazható eredményesen. Az L. Józsefek számára tehát az előbbi megoldás lenne jó. Egy másik eset is ezt bizonyítja. Ciláról, a 10 éves tolvaj ban­davezérről már írtunk lapunk korábbi számában. Most újból értesített a rendőrség, hogy a banda most már nem lopott, de rabolt. Betörtek több pin­cébe, s megkárosítottak né­hány gazdát. Az akkori ve­zérük, Cila, szakított ve­lük, új vezérük akadt. Az elő­ző vezért a környezet vitte be­le a bűnözésbe és környeze­tének megváltozásával sikerült visszatérnie a rossz útról. — Édesanyja erősen megfogadta, hogy nem engedi többé rossz társaságba. Édesanyja dolgozó asszony, a szégyen égette, mi­kor fiáról megtudta, hogy lo­pott. De volt ereje, szeretet­tel és szigorúsággal visszarán­tani a lejtő széléről. Azóta Cila megjavult. K. József édesapja veréssel próbálta fi­át eltéríteni a rossz útról. Mi lett a következménye? Éjsza­kánként sem mert hazamenni a gyerek, az egyik padláson aludt és társakat is szerzett magának. Uj vezérük irányí­totta a betörést és lerészeged- ve kerültek vissza a pincéből. A rendőrség megtalálta a fe­szítővasat, a részegfővel ottha­gyott gyermekkabátot, s újra kezdődnek a Iáhallgatások. K. József édesapja, aki részegen veri a fiát, most a rendőrséget hibáztatja. A banda másik tagja. S. László nincs megfelelő környezetben. Ha tovább foly­tatódnak a verések, a csavar­gások, ha nem emelik ki őket a környezetükből, lehet, hogy legközelebb gyilkossággal vá­dolva kerülnek a rendőrségre. Azért nem a bíróságra, mert lopásukért sem vonták őket és tudomásunk szerint még első szüleiket felelősségre. Megoldás itt csak egy átme­neti otthon lenne, ahol tanul­hatnának és megkapnák azt a szeretetet, melyet a szülői ház megtagad tőlük és egészséges irányba terelnék bűnös hajla­maikat. KELL, FELTÉTLENÜL kell ilyen otthon, hisz hetente tár­gyalja a bíróság a hasonló sor­sú kiskorúak ügyét. Kell, hogy az elhanyagolt gyermekek ott­hont találjanak, kell, hogy a kis csavargók, otthontalanok, tanulva, játszva, gond nélkül nőhessenek emberré. Ehhez azonban a társadalom segítsé­ge szükséges. Az államháztar­tás nehéz helyzete most nem engedi meg, hogy nagy ösz- szegeket fektessünk be a sokat kért és óhajtott gyermekvá­rosba, de megtehetik ezt az emberek milliói összeadott fo­rintjaikkal. S meg is teszik. — A Népakarat című lap moz­galma, mely a rrvermekváros felépítéséhez szükséges össze­get akarja biztosítani közada­kozásból, országszerte nagy ér­deklődéssel halad, csak itt, He­ves megyében nem nagyon in­dult meg a gyűjtés erre az igen fontos és szükséges alapra. — Reméljük, az otthontalanok rossz környezetben lévő gyer­mekek leendő városának fel­építéséhez Heves megye laKói is összeadják forintjaikat — bőtori — SZOMBAT, JÜNIUS 1. 8.10: Zenekari hangverseny'. — 9: A Gyermekrádió műsora. — 9.40: üzenetközvetítés a Buda­pesti Ipari Vásárról. — 10.10: Mai operettek. — 11: Harmatos Rózsa. Móricz Zsigmond rege nye folytatásokban. — 11.20: Kamarazene. — 12.10: Farkas József és zenekara játszik. — 12.40: üzenetközvetítés a Buda­pesti Ipari Vásárról. — 13: Mi van a könyvesboltokban ? 13.10: Operarészletek. — 14.10: Bökke­nő. A Gyermekrádió rejtvénypá­lyázata. — 14.40: Szív küldi. — 15.25: Kórusaink életéből. — 15.45: Világgazdasági negyedóra. — 16.15: Zenés hétvége. Közben: 17: A csendháborító. Részlet Leonid Szolovjov regényéből. — 17.15: A Zenés hétvége folyta­tása. — 18.10: Magyar' nóták. — 19: Népszerű operarészletek. — 20.27: Közvetítés a Madách Szín­ház Kamaraszínházából: Sose le­het tudni. Vígjáték 3 felvonásban. — 23.40: Táncoljunk.- VASÁRNAP, JÜNIUS 2. 8.15: Magyar népdalok. — 8.55: Édes anyanyelvűnk. — 9: Figyeljük a zenét. — 9.40: üze­netközvetítés a Budapesti Ipari Vásárról. — 10: Vasárnapi ver­sek. Vén diák üdvözlete. — 10.10: A Magyar Rádió gyermek- kórusának hangversenye a peda­gógusok tiszteletére. — 10.50: Vasárnapi melléklet. — 11.20 r Tánczene. — 12.15: Részletek Hervé Lili és Nebántsvirág' című operettjeiből. — 12.50: Hétvégi jegyzetek. — Dezséri László írá­sa. — 13: üzenetközvetítés a Bu­dapesti Ipari Vásárról. — 13.20: Kozák Gábor József és zenekara játszik. — 13.40: Rádiólexikon. — 14: Zenekari mű. — 14.37: A mikrofon előtt. Fekete Pál—Rácz György zenés beszélgetése. — 1T).15: Hét nap a külpolitikában. 15.30: író és mű. Versek. — 16: Szív küldi. — 18: Tánczene. — 18.30: Stefanidesz Károly művei­ből. — 19: II. félidő. Közvetítés bajnoki labdarúgó mérkőzésekről. — 20.10: Emberek között. Boldi­zsár Iván tollrajza. — 20.25. Helyszíni közvetítés a Szabadság­hegyi Vörös Csillag étteremből. — 21: Párizsi riport. — 22.10: A vasárnap sportja. — Totó. 22.30: Virágénekek. — 23: Tánczene. HÉTFŐ, JÜNIUS 3. 8.10: Reggeli hangverseny. — 9: A Gyermekrádió műsora. — 9.20: Filmzene. — 9.40: üzenet­közvetítés a Budapesti Ipari Vá­sárról. — 10.10: Az óvodások | műsora. — 10.30: Szívesen haH- | gattuk. — 12.10: Népdalok, csár- I dások. — 13: Lányok, asszonyok. I — 13.10: üzenetközvetítés a Bu- Idapesti Ipari Vásárról. — 13.40: I Heti zenés kalendárium. — 14.20: j Hétfőtől-hétfőig. Mit hallunk az ! Ifjúsági Rádióban? — 14.30: is­kolások mikrofonja. — 14.50. Kis zenetörténet iskolásoknak. — Mit értünk „klasszikus“ zenének? 15.30: Válaszolunk hallgatóink­nak. — 15.40: Johann Strauss , ke- ringők. — 16.10: France Óidat zongorázik. — 16.40: Andrej és András. Elbeszélés. — 16.50: A Budapesti Madrigálkórus énekel. — 17.15: Ifjúsági őrjárat. — 17.30 Vadas Zsuzsa és Kazal László énekel. — 18.10: A Gyermckrá- dió műsora. — 18.20: Szórakoz­tató zene híres művészek előadá­sában. — 18.45: Idejében szól­junk. Riportműsor. — 19: Ope­retthangverseny. — 20.20: A Rá­diószínház bemutatója: Vízima­lom. — 21.36: David Ojsztrah hangversenye. — Közben: Né­hány perc külpolitika. — 23.43: Éji zene. — 24: Híres prímások muzsikálnak. KEDD, JÜNIUS 8.10: Magyar népdalok. — 8.40: Indulók és dalok. — 9: Is­kolások mikrofonja. — 9.20: Kis muzsikusoknak. — 9.44: A Gyer­mekrádió műsora. — 10.10: Lá­nyok, asszonyok. — 10.20: Aján­dékműsor ktsz-eknek. — 11: Harmatos Rózsa. Móricz Zsig­mond regénye folytatásokban. — 11.20: üzenetközvetítések a Buda­pesti Ipari Vásárról. — 12.10: Operarészletek. — 13: A szöke­vény. Lermontov költeménye. — 13.10: Vidám melódiák. — 14.10. Kamarazene. — 14.40:, Átkelés a Panama csatornán. Részlet Küss József útinaplójából. — 15: Sakk­matt. Fiatalok sakkiskolája. — 15.10: Színes népi muzsika. — 16.10: A legendás Lukács tábor­nok. Ifjúsági műsor. — 16.50: üzenetközvetítés a Budapesti Ipa­ri Vásárról. — 17.15: Csigaház. Riport a „sértődött“ párlfunkcio- náriusokról. — 17.30: Szív küldi. — 18.10: Véleményt kérünk. — 18.30: Bing Crosbv énekel. — 18.40: Tárnák a föld felett. Ri­portműsor. — 19: Népi együtte­sek műsorából. — 19.20: Író és mű. Riport Darvas Józseffel. — 20.27: Shorty Rogers zenekara játszik. — 20.40: Gyermekneve­lés. Előadás. — 20.55: Puccini: A köpeny.. Opera egy felvonásban. — 22.15: Szórakoztató zenekari hangverseny. — 22.40: Operett­est. — 23.40: Zenekari hangver­seny.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom