Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)
1957-05-15 / 38. szám
4 C J C T O N 1961. május 15. szerda. ANTAI.FV ISTVÁN KÉT VERSE: Magas a kerítés . . . Kritikusaimnak, akik egy versem sem találták jónak. Magas a kerítés, át sem látni rajta... és a kapukuilcs sincs a szegre akasztva, mivégre e nagy fal? A kapu mért zárva? Úgy látom, úgy látom, rossz ember a gazda... Csöngetek nem egyszer, de nem jön ki senki. Néha neszt is hallok, reménykedem titkon, talán kaput nyitnak. Hiába, a gazda belülről kiáltja: — Senki nincsen itthon... Nem koldulni jöttem, nem alamizsnánért. de magamat adni, ha tudom, egészen, nem kérek mást érte, csak nyissanak ajtót, és újra csöngetek. Századszor. Merészen. Lám, mégis belátok, át a kerítésen, s úgy látom, a sarló elkelne a gazba, mert gazos az udvar... Fejem megcsóválom, magas a kerítés, rossz ember a gazda... Röntgenlelet Rád vetít, és átvilágít a fény, a történelem, a ma, és a holnap... (Nem mind költők, akik versben dalolnak, s nem minden rímes rigmus költemény!) Nem csak szép szó, s hangoskodás a cím, belépőül az új kor csarnokába, beszélsz, írsz, káromkodsz, s mindez hiába, ha nem lépsz egyet létünk útjain. Nem páncéling a demamóg beszéded, ha szádból fröcsköl is a nyál, de véred savóvá válik, elszálló szavakban! A ma, s a holnap rád vetíti fényét, mely átvilágít, és megírja vényét: „Orvosság nincs rá. Meggyógyíthatatlan." PAGONY LAJOS: Ne csak Mint néma vándor baljóslatú tájon estéről estre szakadatlan szőjjük álmainkat a közönyös világról s révedezve bolyogunk közöttük i míg ránkzuhan a kietlen valóság — hisz (látni, tudni, hinni kellett volna hogy mily kevés a csendesszavu jóság: de újra más kell! A sikamlós, ángolna szó tán szégyenbe döntene, ha lelkem nem lesne oly ébren, oly önfeledten egy-egy őszinte,' becéző kis jelre s bár karjaid közt lángragyujt a mámor menekülnénk, futnék a szobádból ha nem ringatnál néha énekelve. YÁGYATl MOLNÄR GÉZA: cAimadiutk ró-iűL... Álmodunk róla nagy titokban, lopva. És nézünk gyakran a szoba sarokra, Elég e hely egy kis gyermekágyra? Tervezzük és csillog a szemed vágya. Még nincs és mégis itt van közöttünk. Róla ne beszélnénk? Nincs egy olyan [ estünk Sétálunk néha karod karomban. Néki nézel ruhát kiarakatokban. öltözteted, sír, tipeg, már jár Is. Maholnap bátran az öledbe mászik, Szívszorngva várod első szavát, Sejpítve ejti még, az Édesanyát. Már mosolyog Rád, nevet a nyárba. Virágszálként női a napfényre vágyva. Sírva követel és egyre mondja, Nem látja még, Anyának sok a gondja. Nem látja még, hisz nagyon kicsike Hogy mennyit mos Anyja rá úgy estibe, Bár érdemelne ő is pihenést, Te foglalod el a napja másfelét. Van sírás meg szennyes is estére. Anyának ez jut, ez a munkabére. De nyugodt mosolyod alvó szádon. Mindennél több lesz, neki a világon. Képzelet helyt, valóságban felnősz. Ha gondolkodni tudsz, úgy mint egy [ felnőtt, És ha érzed nem vagy már kicsinyke, Lásd meg. Anyádnak ősz lett a hajtincse. DÁVID ÁRPÁD: TALPNYALÓK . . . Talpnyaló szennyes fráter! Te gaz senki! Hazug ember. Se hit, se lélek, se érzés! Nincs benned, — Ember! — Vadállathoz nem hasonlítalak. Mert azt erénnyel áldotta az Erő. De benned semmi, semmi nincsen. Csúszó — mászó, kéjelgö, törtető... Ha méreg volnék, tűz, izzó láva, égető parázs — Örök tűzön égetnélek el. Te aljas frányaság! Pislogsz, — sunyi tsz és lesel... Te voltál a „tegnap”, A tegnap előtt! S ma is — Piszkosul vétkezel Mert hagyjuk, hogy élj! Nincs ki a nyakadra hágjon S fel kiált az Ember az Ész, Megadja magát sok — tehetetlenül. Ki szépet, nagyot akar. Mert itt-ott Még szennyes a páholy... nüWúi Egri Vörös Csillag: Május 14—15: Bakaruhában. Május 16—22: San Salvatore. Egri Bródy: Május 15: Csók a stadionban. Május 16—22: Elveszett nyom. Gyöngyösi Szabadság: Május 15: Hajnalodik. Május 16—20: Graciela. Gyöngyösi Petőfi: Május 15: Hyppolit a lakáj. Május 16—19: Varázsduda. Hatvani Kossuth: Május 15: Szegény szerelmesek krónikája. Május 16—22: Angyallal a hegyekben. Hatvani Vörös Csillag: Május 15: Koncert. Május 16—22-ig: Jelentéktelen emberek. Füzesabony: Május 15—16: Véletlen találkozás. Május 18—20: Don Juan. P étervására: Május 15: Mexikó. Május 18—19: Vörös és fekete I. rész. Heves: Május 15—16: Három jóbarát. Május 18—20: Két vallomás. Ssínháx műso ra Május 15. szerda: Egerben, este fél 8-kor: Cs ár dúskirálynő. Május 16. csütörtök: Egerben, este fél 8-kor: Csárdáskirálynő. Május 17. péntek: Egerben, este fél 8-kor: Csárdáskirálynő. Képzőművészeti kiállítás Egerben A Heves megyei Képzőművészeti Munkacsoport az elmúlt vasárnap nyitotta meg a kiállítását a csoport egri, Marx Károly utcai műtermében. Az évi kiállítás május 25-ig tartja nyitva kapuit, naponta de. 10— és du. 3-tól 7-ig. Düsseldorf főutcáján csillogó üzletek sorában szerényen húzódik meg Yvette kisasszony kalapüzlete. Egy nap a csinos tulajdonosnőt régi szerelmese, Daurignac keresi fel azzal az ajánlattal, hogy ha okos, egy kis névváltoztatással megalapozhatja jövőjét. Az újságok ugyanis arról adtak hírt, hogy Yvette Leblanc nevű hölgy tíz millió frankot örökölt gazdag rokonaitól Yvette először tiltakozik a közönséges csalás ellen, de előkelő vőlegénye édesanyjának váratlan látogalása. s a vele folytatott beszélgetés megérleli benne az elhatározást- Bosszút akar állni a hatalmasokon, a pénzimádókon, akiknek csak a rang, a gazdagság a fontos. A szürke kis kalaposnő egyik napról a másikra Düsel- dorf legelőkelőbb hölgye lesz, a pénz előtt megnyílik minden ajtó. Fényűző palotájába bejáratosak a város nagyságai, barátságát keresik az egykoron fölényesen és büszkén viselkedő nagyurak. Daurignac ügyes trükkel letétbe helyezi a Bleichtatter bankház egyik pénztárszekrényébe a részvényeket. Igaz, a rendőrség emberei segítségével szállított csomagban, csak tiszta fehér papírok vannak, de ezt csupán a szélhámos tudja. A bank az álvagyonra, a nemlétező milliókra kölcsönt ad. Szilveszter éjszakáján jó társaság gyűlik ösz- sze Yvette szalon jában, remek a hangulat és mindenki jól szórakozik, mikor a ház úrnője bejelenti az est fénypontján, a balettkar műsorszámát. A balett nyomán egymásután ismernek magukra a kigúnyolt emberek. Yvette régi ismerőse, dr. Hellmer oldala mellől figyeli a hatást. Egy szép napon kiderül a nagystílű szélhámasság. Yvette feljelenti sajátmagát. A zsúfolásig megtelt törvényszéki tárgyalóteremben az ügyész, hogy megmentse a botránytól a bankházat, elmebetegnek nyilváníttatja Yvettet. A legnagyobb meglepetést azonban az egyetlen tárgyi, bizonyíték, a letétbe helyezett csomag felbontása okozza, mert abban valóban igazi értékpapírik lapulnak, Daurignac mindenki előtt igazolta nagy képességét, pénz nélkül is lehet pénzt szerezni. Yvettet büntetésből az elmegyógyintézetbe utalják, s hogy mégsem kerül oda, azt dr. Hellmernek köszönheti, aki az utolsó pillanatban kiszabadítja szerelmesét. A filmet az Egri Vörös Csillag filmszínház mutatja be. A MAGYAR ÉRTELMISÉG évszázados haladó hagyományaira támaszkodva jött létre 1953-ban a Társadalom és Természettudományi Ismeret- terjesztő Társulat országszerte és Heves megyében is. A magyar tudósok, művészek, értelmiségiek legjobbjai mindig harcoltak, nehéz körülmények között is, a műveltségnek a széles dolgozó tömegek között való elterjesztéséért. A haza felemelkedését és virágzását szoros összefüggésbe hozták a művelt emberfők sokaságával. Elég, ha Bessenyei Györgyöt idézzük, aki immár csaknem 200 esztendeje így érvelt: „Az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mentői közönségesebb a lakosok között, az ország annál boldogabb.” De minden odaadó munka és önfeláldozás hiábavaló volt, vagy csak félsikerre vezethetett, amíg a magyar társadalom is el nem érkezett a szocializmus küszöbére, amikor maga a népi államhatalom minden erejével azon van, hogy a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán, így érthető meg. hogy a TTIT- ben valóra válhattak népünk legjobbjainak elképzelései és ez az új szervezet lassan átfogta az értelmiség jelentékeny részét. Szerepet vállalhatott a dolgozó nép közt végzett tudományos ismeretterjesztés mefllett magának az értelmiségnek szakmai és ideológiai nevelésében is. Megyénkben a Társulatnak több, mint 500 tagja volt 1956 októberében, 1955-ben 1104 előadást tartottunk 82 165 hallgató előtt és a számadatok tekintetében ugyanezt a nívót megtartottuk 1956-ban is. (1080 előadás, 72 066 hallgató előtt). — Említsük még meg, hogy a Társulat központi ismeretterA Tudományos Is mer éttérj eszi« Társulat helyzete Heves megyében írta: Dr. Némedi Lajos, az Egri Pedagógiai Főiskola igazgatója jesztő folyóirata, az Élet és Tudomány, a legolvasottabb és a legnagyobb példányszámban megjelelő folyóirata volt az országnak. Az ellenforradalom megbénította a Társulat működését, feldúlta a Rádió közelében lévő országos központját. A munka hónapokra megakadt. Később, a tél folyamán zavaros hírek terjedtek el a Társulat megszűnéséről. A társulati ismeretterjesztő munka megbénulásának egyik oka volt az értelmiség nem kis részében támadt eszmei és pdlitikai zűrzavar. Meg kell mondanunk viszont, hogy bár a Társulatnak voltak írói és újságiró tagjai, mégsem tehető felelőssé a volt írószövetségben és Ujságírószövetség- ben lezajló elfajúlt vitákért. Kétségtelen viszont az is, hogy az értelmiség soraiban támadt eszmei zűrzavar még ma sem tisztúlt fel: ezt véleményem szerint csak a társulati tevékenység széleskörű megindításával lehet majd legyőzni. AZ MSZMP ÉS A FORRADALMI munkás-paraszt kormány ez év elején a legnehezebb körülmények között is biztosította a Társulat létének anyagi feltétdleit. A közvetlen állami támogatás mellett új könyvkiadó vállalatot is kaptunk. Ez számos más tény mellett világosan bizonyítja, hogy országunk vezetői számolnak a szocializmus építésénél a magyar értelmiség munkájával és fontosnak tartják a tudományos ismeretterjesztő tevékenységet. A társulat központjában és vidéki szervezeteiben újra megindult az élet. Legfontosabb feladat jelenleg a társulati tagság aktivizálása és a tudományos ismeretterjesztésnek a múlt tanulságain okulva, megjavítása és sokoldalub- bá tétele. A két feladat szo>- rosan összefügg, hiszen konkrét célkitűzések és feladatok nélkül nem nyerhetők vissza a tagok. A tagság aktivizálása azt jelenti, hogy bizonyos alapvető politikai kérdésekben közös nevezőre kell jutaunk, egységes álláspontot kell kialakítanunk. Ennek az álláspontnak népünk valóságos érdekeivel egyezőnek kell lenni. Ellenkező esetben ugyanis a tudományos ismeretterjesztés, a propagandamunka inkább káros lenne, mint hasznos. — Ilyen alapvető kérdés az októberi ellenforradalmi támadás, helyes, a tényeknek megfelelő megítélése. E tekintetben még sok magyar embernek, sok értelmiségnek ,le kell számolni1 a eddigi illúzióival és elképzeléseivel. Egyesek még mindig hajlamosak arra, hogy az 1956 október-novemberi események tényleges menetét saját elképzeléseikkel és szándékaikkal cseréljék fel. Ezzel persze a megtörtént dolgok objektív jellegén nem lehet változtatni, de az ily illúziók ápolói hamarosan szembekerülnek egész népünk felfogásával. A Társulat országos elnöksége április 8-án tartott ülésén félreérthetetlenül állást foglalt a szocializmus azon történeflmi, elvi és gyakorlati követelményei mellett, amelyek nélkül a szocializmus üres szó, vagy jóhiszemű tömegek megtévesztésének jelszava marad csupán. Ilyen követelmények elsősorban a munkásosztály forradalmi pártja vezető szerepének elismerése, a proletárdiktatúra igenlése és a Szovjetunióval való barátság a proletámem- zetköziség szellemében. E cikknek nem lehet főcélja az elvi kérdések alapos taglalása. Éppen ezért most inkább azt a kérdést tegyük fel, hegy áll a helyzet a Társulat Heves megyei szervezetével? — Az országos elnökséget megelőzve megindítottuk itt helyben a munkát. Úgy láttuk már a tavaszon, hogy megyénk értelmiségének legjava feltétlenül szükségesnek tartja, hogy ez a szervezete megmaradjon és virágozzék. Véleményünk szerint (egy országosan is felmerült javaslattal ellentétben) továbbra is együtt kell dolgozzanak a természet- tudományok és a társadalom- tudományok művelői, és nem szabad lemondanunk a sokkal nehezebb és több problémát jelentő társadalomtudományi ismeretterjesztésről. A Társulatba tömörült értelmiségben az utolsó félév tévedései és bizonytalanságai ellenére változatlanul élt a nép iránti szeretet és a szocializmus ügye iránti hűség. A MUNKA SZERÉNY keretek között indult meg, de már is felsorolhatok bizonyos eredmények. Ez évben is tartottunk már 56 előadást 4802 hallgató előtt. Volt mezőgazdasági, méhészeti, csillagászati előadássorozatunk és eredményesen dolgoznak a nyelvtanfolyamok. Megindultak előadásaink a Bükk és a Mátra üdülőiben. Az értelmiségi klubban vita folyt az egri ellenforradalmi eseményekről. Jean Effel rajzaiból kiállítást rendeztünk, melyet 1600 látogató nézett meg. Az Üj Ütőn hasábjain már kezdenek megjelenni tagjaink ismeretterjesztő cikkei. Azt tervezzük, hogy vitákat kezdeményezünk a klubban, mert úgy véljük, hogy ez a forma igen alkalmas a vélemények tisztázására. Vita továbbra is szükséges, de mindig pozitív programmal és a hibák jószándékú kritikáját mm tévesztve össze a destrukcióval, az ellenség kezéreját- szással. Szeretnénk továbbfejleszteni kapcsolatainkat a város és a megye más kultúrális szerveivel. Tervezünk egy un. rauvárium boltot, mefynek keretében az Egerbe áramló idegenforgalom nyújtotta lehetőségeket is szeretnénk a mi szempontunkból kiaknázni. — Ez persze csak néhány vonatkozása a felmerült terveknek és gondolatoknak. Mi szükséges e jószándékú tervek valóraváltásához? — Elsősorban több bizalom az értelmiség irányában? Egyéni megítélés a sommás, helytelenül általánosító megállapítások helyett. Az értelmiség részéről pedig több önbizalom, saját szerepének világosabb, | reálisabb felismerése, megfo- i galmazása, egyértelmű politikai állásfoglalás a szocializmus építése mellett Ez nyilvánvalóan hozzájárul majd ahhoz, hogy az értelmiség körül kialakult légköre a bizalmatlanságnak eloszolj on és az értelmiség a jelenleginél nagyobb mértékben résztvehes- sen a Társulat keretein belül és azon kívül is országunk politikai és társadalmi életében, egész dolgozó magyar népűnk jsvárg, • Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt, kormány elnöke azt mondotta legutóbbi parlamenti beszédében: , Az elmúlt évtized alatt népünk megmutatta, hogy mennyire szomjazza az igazi kultúrát. Művészeink, tudósaink és kulturális életünk más munkásai bizonyítsák be. hogy képesek kielégíteni népünk egészséges kultúrális igényeit.” — Azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hegy a magyar értelmiség képes erre a nagy nemzeti feladatra, vállalja is ezt a feladatot annak tudatában, hogy ezt magvar földön csak mi végezhetjük el. — Kádár János elvtárs ugyanott ezt is mondotta: -Az írók, művészek, tudósok megítélésében a képességek a szaktudás elismerése mellett az a döntő, hogy miiven mértékben tárulnak hozzá alkotó munkájukkal kultúrális és anyagi értékeink növeléséhez, hazánk, dolgozó né- nünk felemelkedéséhez és a szocialista társadalom építéséhez.” MI A KORMÁNY ELNÖKÉNEK ezt az álláspontját helyesnek tartjuk: sem többet, sem kevesebbet nem kérünk a magunk számára. Népünk szolgálatában látjuk életünknek célját és meggyőződésünk, hogy népünk igazi szolgálata egyet jelent a világ haladó, békés, alkotó erőinek szolgálatával!
