Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-22 / 40. szám

1957. május 22. szerda Ü J ÜTŐN 5 Tovább a megkezdett úton NÉHÁNY HÓNAPPAL eze­lőtt sokan még hallani sem akartak róla, ma a dolgozók többsége követeli, hogy beve­zessék, s jelentős részük már ■a. bevezetett teljesítménybére­zésben dolgozik. Az elmúlt he­tek, hónapok bebizonyították, hegy az ellenforradalom által ibevezetett időbér nem igazr ■ságos bér, hogy nincs hajtóerő benne, hogy nincs megfelelő kereseti lehetőség, hogy sok aránytalanság előidézőjévé vált Érthető tehát, ha mind többen és többen kezdték kö­vetelni — vezessék be a telje­sítménybérezést, természetesen kikerülve az elmúlt évek elkö­vetett hibáit, s biztosítsák az üzemek vezetői a teljesítmény­bérezés műszaki és termelési feltételeit is. Mi a helyzet jelenleg a tel­jesítménybérezéssel, hogyan hat ez ki a dolgozók kereseté­re, teljesítményére, hogyan tükröződik vissza egy-egy özem tervének teljesítésében? Heves megye üzemeinek je­lentős része áttért már a tel­jesítmény alapján történő bé­rezésre. Ez az áttérés termé­szetszerűleg nem egyik napról a másikra megy Van olyan üzem, mint például a Mátra- derecskei Téglagyár és általá­ban a téglagyárak, ahol pél­dául minden dolgozó teljesít­ményben végzi munkájú'*' má­sutt, mint például a Gyöngyö­si Váltó- és Kitérőgyárban, — lépcsőzetesen, üzemrészenként vezetik be a dolgozók válasz­totta új bérezési formát. Is­mét másutt, mint például az egri Bútorgyárban, a gyöngyö­si Vasöntödében, még csak tervezik és keresik azt a for­mát, amely legjobban megfe­lel az üzem, az ott folyó mun­ka jellegének. Elhamarkodott dolog volna hát most messzemenő követ­keztetéseket levonni a terme­lést illetően, annál is inkább, mert különösen áprilisban, de még most május folyamán is számottevő anyaghiánnyal küzködtek az üzemek, sj ez kétségkívül kihat a teljesít­ménybérezés mind szélesebb- körű alkalmazására, a tervek teljesítésére is. De az tény, hogy a Váltógyárban, ahol több mint 100 ember lényege­sen kevesebbet keresett még a "felemelt órabérrel is, mint an­nakidején a normával, most azokban az üzemrészekben, ahol telesítménybérezés van, emelkedik a dolgozók átlag- keresete, s maga az üzem is — bár itt is komoly problé­mát okozott az an-'’ "hiány — 190.1 százalékban teljesítette havi tervét, s biztató képet mutat ez a hónap is. Hasonló a helyzet a téglagyárakban, a gyöngyösi Szerszám- és Készü­lékgyárban, s biztató a kép általában bányaüzemeinknél. A parádsasvári üveggyár, — amely a kezdet kezdetén már teljesítmány alapján fizette munkásait — februárban 108 százalékos havi tervteljesítést ért el. Olyan adatok ezek, amelyek számottevően bizonyítják, egy­részt: a teljesítménybérezés elsősorban magának a dolgo­zónak érdeke; másrészt: érde­ke az egész üzemnek, az egész országnak. Döntő módon hoz­zájárul gazdasági nehézsége^ ink leküzdésében, az ipar ter- I melésének növeléséhez. TOVÁBB a megkezdett úton, — ez most a legfonto­sabb feladat a megye ipari üzemei számára. Tovább... s mind gyorsabb ütemben be­vezetni a teljesítménybérezést mindenütt, ahol az megfelel a dolgozók érdekeinek, az üzem, a termelés jellegének, ahol ki- : bontakoztathatja ösztönző ha­tását. Mert — s ez is az igaz­sághoz tartozik, — most bizo­nyos megtorpanás mutatkozik ezen a téren. A tapasztalat az, hegy néhány üzemünk műsza­ki vezetői azért húzódoznak a teljes üzemre bevezetni a tel­jesítménybérezést, mert a tel­jesítmények emelkedésével kétségkívül növekednének az anyagellátás gondjai,, általáé­ban alaposabb, szervezettebb munkakörülményeket kellene biztosítani a munkások számá­ra. Az anyagellátás megszer­vezése és biztosítása kétség­kívül nem könnyű feladat. De éppen a Váltógyár példája is bizonyítja, hogyha nem is "könnyű, de nem is megoldha­műszaki feltételek megterem­tését, a munka helyes meg­szervezését illeti — ezek há­zon belül, külső tényezők se­gítsége nélkül is megoldhatók, mindahogy megoldották, pél­dául a megye téglagyáraiban, a gépek helyes kihasználását. A teljesítménybérezés szá­mottevő feladatokat állít az üzemi szakszervezeti bizottsá­gok elé is. A tapasztalat az, hogy ezek az üzemi bizottsá­gok nem ismerték még fel a feladatok megoldásának jelen­tőségét, szerepüket az újszerű körülmények között. Bélapát­falván is, másutt is, úgy gon­dolkodnak a szakszervezeti szervek, hogy „új módon kell dolgozni, félre mindent, ami régi...” Ami az új módon való dolgozást illeti, azt csak helye­selni lehet, de azt már sem­miképpen sem, hegy mindent félretegyenek, mindent elítél­jenek, ami évek óta bevált, alkalmas volt a szakszerveze­ti élet színessé tételére. Igen sok üzemünkben kérik a dolgozók értékeljék, szer­vezzék a versenvt, értékeljék a „szakma legjobb dolgozója” címet. A dolgozók kérései, — s ez érvénves bányaüzemeinkre is — mindezideig nem talált különösebb visszhankra a szakszervezeti bizottságoknál. Pedig a teljesítménybérezés ösztönző ereje akkor mutat­kozik csak meg igazán, ha szerves részét képezi egy e- gészséges versenymozgalom­nak, ha ennek a versenymoz- galcmnak irányítója, szervező­je és értékelője a szakszerve­zet. Nem arról van szó, hogy bármelyik üzemi bizottság má­tól fogva tegyen félre minden más ügyet, s csak a verseny­nyel foglalkozzon. De arról van szó, hogy foglalkozzon a ver­sennyel, annak megfelelő nyil­vántartásával és értékelésével is — a maga jelentőségének megfelelően. Uj módon dolgoz­ni, ez nem jelentheti a régi, már jól bevált módszerek sut- badobását. A MEGJELENT, az 1957-re szóló népgazdasági terv az ipa­ri termelés 2.4 százalékos eme­lését írja elő s azt, hogy az év utolsó negyedére a munkater­melékenységnek általában el kell érnie az 1956. októbere előtti szintet. Ennek a tervnek fontos feladata, hogy kivezes­se az országot abból a helyzet­ből, ahová az ellenforradalom, s az esztelen sztrájk juttatta, hogy helyreállítsa a népgazda­ság egyensúlyát, hogy biztos alapot teremtsen a további évek fejlődése számára. A 2.4 százalékos termelésemelkedés látszólag nem nagy szám, az eddig elért eredmények alap­ján könnyen túlzott optimiz­musba eshetnénk az egyéb feladatok megoldását illetően. A helyzet azonban az, hogy a feladatok megoldása nem lesz könnyű valami. A teljesítménybérezés be­vezetése jelentős segítség számunkra ezen a téren is, de csak akkor, ha ezt általáno­san alkalmazzák üzemeinkben, ha jól kihasználják lehetősége­it, ha a kommunisták a ver­seny élére állnak, ha az üze­mek vezetői maguk is mindent elkövetnek az ipari termelés teljes stabilizációjáért. Tovább a megkezdett úton, erőteljes és határozott lépésekkel to­vább, — ez most a legfonto­sabb feladat. Héj vázas motorkocsit készítenek A győri Vagon és Gépgyár gyártmányfejlesztési osztályán ebben az évben megszerkesz­tik a héjvázas, kéttengelyes vasúti motorkocsit, amelyben padlóalatti motor van. Előnye, hogy semmi helyet nem vesz el az utastérből és a szilárdan épített kocsiszekrény az alvá­zat is helyettesíti, és így a ko­csi önsúlya sokkal kisebb lesz. A kéttengelyes megoldás ugyancsak súlycsökkenést eredményez. Távvezérlő be­rendezést is építenek bele, — hogy több kocsit egybekapcsol­hassanak. A héj vázas motor­kocsi elsősorban exportra ké­szül majd, de a hazai köz­lekedés korszerűsítéséhez is hasznos lesz. Űj típusú kukoricakombáj n A Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár gyártmány­szerkesztési részlege olyan kisebb méretű kukoricakom­bájn tervét készítette el, _ — amely a parasztság széles réte­geinek igényét kielégíti. A gumikerékkel ellátott új ku­koricakombájn, mely termé­szetesen a csövet is letöri és összegyűjti, kisebb és köny- nyebb lesz az eddig gyártott gépeknél, egyszerre csak egy sort takarít be, de napi telje­sítménye mégis azonos. Eb­ben az évben hat kísérleti mintapéldányt gyártanak Újfajta háztartási és közszükségleti cikkek a Budapesti Ipari Vásáron A május 31-től június 10-ig tartó Budapesti Ipari Vásár a közszükségleti cikkek szá­mos oly darabjával ismerteti meg a látogatókat, amelyek nagy segítséget jelentenek a mai időkben a háztarások szá­mára, főként oly esetekben, — amikor a férj is, a feleség is a nap -- részét a háztól távol, munkában tölti. Újrendszerü, viilanymegiialtású, nagyteljesítményű mosógépet állít ki például a Vásáron a Kőbányai Zománcárugyár, — amoiy igen eredeti módon mentesíti a háziasszonyokat a minduntalan szükségessé váló kismosások elvégzésétől. — Ugyanez a gyár oly tetszetős és fölötte célszerű kárpitozott csőbútorokat állít elő, s mu­tat be, amelyek rendkívül le­egyszerűsítik a takarítási mű­veleteket. Ugyancsak elhozza a Vásárra az igen ötletes mó­don megszerkesztett, össze­csukható szállító ládáit, ame­lyek költözködés esetén rend­kívül jó szolgálatot tesznek. Kézi meghajtású mosógép Igen olcsó és emellett kivá­ló teljesítményű mosógépet ál­lít ki a Háztartási Eszköz és Tűzoltókészülék gyár az olyan háztartások számára, melyek nem rendelkeznek villany­árammal, mint például az egyes falvak és tanyák lako­sai — s ezenfelül megismerteti a dolgozókat az ötletesebbnél ötletesebb újszerű háztartási eszközök számos változatával, burgonyanycmóval, kávédará­ló és hagymavágó készülékek­kel. Vastüdö is lesz a Vásáron Egy legújabb rendszerű, — rendkívül nagy gonddal meg­szerkesztett vastüdő is fog sze­repelni a Vásár kiállítási anyagában éspedig a Kórházi Berendezésgyár csúcsteljesít­ményeként, a műtőasztalok és gyógyászati eszközök mellett Olcsó és tetszetős, műanyag­ból készített bútorveretek, al­pakka-alumínium és rozsda- mentes acélból készített evő­eszközök kerülnek ki nagy vá­lasztékban az Evőeszköz- és Acélárugyár vásári kóllekció- jából. TAVASZI SÉTA A Mészégető kemencék: saját eréből a gyöngyösi Tüzéppel kötöt­tek szerződést, melynek ered­ményeként teljes egészében ki tudják elégíteni a környék lakóinak igényeit. A mészégető kemencék üzembehelyezése évente több- százezer forinttal növeli a vál­lalat nyereségét. A kommunisták helytállása segíti a pélyi Tiszavirág szövetkezetei Megyénk legnagyobb társas gazdaságának, a pélyi Tiszavi­rág Tsz-nek kommunistái az októberi ellenforradalom ese­ményei alatt fegyverrel a kéz­ben védték meg szövetkezetü­ket a támadóktól és a gyujto- gatóktól. A 161 tagot számláló virágzó szövetkezet 71 harcos kommunistából álló pártszer­vezte azóta is szilárdan segíti, irányítja a termelőszövet­kezet életét, gazdálkodását A legutóbbi taggyűlésükben arról határoztak, hogy felújítják a korábbi években jól bevált ter­melési módszereket és a bri­gádok közötti versengést. — Tervbevették, hogy a rizsből, — amelyet több mint 200 hol­don termelnek — legalább 29 mázsát termelnek egy holdon. Búzából, árpából egy-egy má­zsával túlszárnyalják a tava­lyi átlagot. Határoztak arról is, hogy a növénytermelés fej­lesztése érdekében kibővítik az állatállományuk létszámát. Még ebben az évben felépítik az új, korszerű magtárpadlás­sal ellátott ötven férőhelyes szarvasmarha istállót, amely kezdete lesz az állatállomány fejlesztésének. A tagság egy­öntetű javaslatára határozat­ra emelték azt a kívánságot is, hogy a minta alapszabályt to­vábbra is irányadónak tartják és ennek alapján dolgoznak a szövetkezet felvirágoztatásáért. GYIjRKÓ GÉZA: TAVASZI ÉG ALATT az bizony nem kellett nekem. Menjek el más faluba, mert­hogy tudok én róla, nem olya­nok azért a csoportok, mint a novaji volt?... Hát azt azért nem teszem, a világ csoport­jáért sem, amikor 66 évet töl­töttem a falumban... Loptak ott kérem, meg nem dolgoztak, a szőlőt felverte a gyom, ha szóltam, majd megvertek érte. Minek ez nekem — mondtam magamnak, és kiléptem. Rám­raktak annyi adósságot, hogy nyögtem belé... Én rám? — háborodik fel most is a visz- szaemlékezéstől... — Én rám, aki pedig a legtöbbet dolgo­zott. De az anyátok keserves... — na szóval már megbocsás­son, csúnya dolog volt az, ké­rem. ELHALLGAT, megtömi a pipáját, s egy pillanat múlva, felhő jött volna le a magas­ból, ott himbálja magát a füst a feje fülütt. — Na, és ha jó csoport len­ne, visszamenne? — Kérdem óvatosan. Gondolkodik, egy kicsit, aztán megrázza a fejét. — Én már nem... Mivel? A földet szétadtam a gyere­keknek, döntsenek ők maguk felett... Én már csak megte­szek így is a hátralévő kicsi időben... Ne, szóval, mindezt A TÓ VIZÉN kis fodrokat emelget a tavaszi szél, s a fod­rok hátán, ott hintáznak _ a visszatükröződő bárányfelhők. Buja zöld minden, igazi ta­vasz ez, amikor az embernek nincs kedve megmaradni a szobák négy fala közt, hanem csak hanyatvágódni a fűben, behunyt szemmel rigattatni magát a napsugárral. Olyan tavasz ez, amely csak a fia­talságot, az új születését is­meri és hirdeti. Meghökkentő hát egy pillanatra az a kis öreg emberke, aki ott ül a tó partján, valamiféle tört bottal a kezében és úgy néz ki mesz- sziről, mint valami kiszáradt öreg fatuskó, amelyből, talán még tavaly, új hajtást csalt ki a természet, de aztán az is elszáradt. Ül a tó partján, pi­pája, mint valami baba, ott hever az ölében, s mélyen sze­mére húzott kalapja alatt nyu­godt egykedvűséggel sétálnak ide-oda szürke, kicsi szemei. Kereken 66 évvel ezelőtt Benke Dezső néven jegyezték be a novaji anyakönyvbe, s most azon mélázik, hogy mi­lyen gyorsan, de kegyetlen gyorsan is elszaladt ez a 66 tavasz. Melléhuppanok a fűbe, egy ideig együtt nézzük a fod­rozódó vizet, a bárányfelhő­ket. s hallgatjuk a környező erdő tompa zúgását. — Zivatar lesz — fordul fe­lém, s ezt úgy jelenti ki, hogy kétség sem férhet hozzá, az lesz, mert tudja, mert ismén a természetet, amely nevelte, amellyel harcolt egész életén keresztül. Bólintok. hát... igen, az lesz... tavaszi ziva­tar, tavaszi zápor. — A busz meg nem jön... megint késik, hogy a fene vit­te volna el __ — fűzi tovább a szót óvatosan, hogy zavar­nak-e szavai. — Biztos defektet kapott va­lahol ... időbe telik, míg meg­csinálják — mondom. Kap a szón, mert jól esik így csend­ben diskurálni egy kicsit, meg aztán gyorsabban is telik így az idő. — Hát az úr, már nem tu­dom hogy szólítsam meg, ho­vá utazik? — Egerbe... — Van talán már két éve is, hogy bent jártam... azóta se — böködi elgondolkozva botjával a gyepet, hogy ijed­ten szaladnak szét az arra ku­tató hangyák. — Há" fjedig történt azóta egy, s más — bölcselkedek vissza, hogy meg ne szakadjon a szó fonala. — Történt — bólint — bi­zony történt a nyü vetette vol­na fel, ami történt —< szólja el magát, s kicsit ijedten kapja fel a fejét, vajon miféle gon- dolatu ember lehetek. Aztán, hogy figyelek és hallgatok, megrántja a vállát... egyfenét, ha kimondta, mondja tovább, vénember létére meg nem ijed valamiféle városi taknyos- tóL Kicsit keményen mondja hát ki. — Az őszre gondolok, arra a forradalomra, vagy hogy a fenébe hívják ... én arra, — s néz rám merően, no vajon most mit mondok. — HAT AZ BIZONY úgy kellett nekünk, mint ablakos­tótnak a hanyattesés — pró­bálok mármeg szellemeskedni. De az öregen nem fog a szel­lemesség ebben az ügyben, ő csak egyet ért meg. hogyhát valahogy úgy gondolkodok én is a dolgokról, mint ő. Köze- lébb férkőzik hát hozzám. — ...Mert ide tessék figyel­ni... igaz hogy volt itt azért ám sok disznóság.. mert volt. — Azért léptem ki én a csoport­ból, pedig magamtól mentem oda hét holddal annakidején... De ezt mégse kellett volna... Ezt azért nem — magyarázza széles gesztusokkal a kicsi öreg ember. — Csoporttag volt? Itt, No­va jón? —• kérdem vissza. — Az... én az voltam, de ami ott ment kérem — legyint — csak azért mondtam el, mert hogy tényleg voltak hibákA De ezt azért nem kellett vol­na csinálni... Azért én mégis busszal járok haza, meg az a többi ütődött is, aki ott ká­rált Nova jón, meg másutt.. — buszon, bizony, nem gyalog... Meg azért munka is volt min­dig, meg kenyér is, meg azért csak kinyithattam a számat a tanácson. Próbáltam volna azt a községházán, csendőr vitt volna el... Á, — legyint me­gint — mit tudják ezek, hogy élt a paraszt ezelőtt... Semmit se tudnak... Mondtam is az öregasszonynak, tén épp teg­nap, hogy te... csak egy kicsit jöttek volna vissza az urak, csak egy kicsit... igazán hagy­hatta volna az a Kádár mi­niszter... két ököllel verték volna a buta fejüket... Én mondom... Távolról autóbusz kürtje si­pít bele az erdő csendjébe, az öreg feláll, én is. Kezetnyújt. — Már megbocsásson, kit tisztelhetek én az úrban, kiféle volna? — kérdi. — Újságíró vagyok. — Újságíró... — hallgat el egy pillanatra. — Hát megír­hatja, hogy miről beszélt ve­lem, Benke Dezsővel, itten No- vajról.. . megírhatja egész bát­ran, elvállalom... KIS TÖPÖRÖDÖTT alakja olyan gyorsan tűnt el az útka- nyarban, mintha valami mese­beli manó lett volna. Nem ma­radt utána más csak pipájá­nak oszladozó füstje. A Mátrai Ásványbányához I tartozó felnémeti fehér mész­kőbánya vezetői és dolgozói I üzemegységük nyereségesebbé tétele érdekében saját erőből három mészégető kemencét építettek. Az új kemencékben — melyeket már üzembe is helyeztek — havonta 250 tonna meszet égetnek. Értékesítésére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom