Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-22 / 40. szám

4 Ü J 0 X O N 1957. május 22. szerda „JZamkwtkLw új” a Gárdonyi színház kamarcelőadása az egri Zeneiskolában A z elmúlt hét péntekének estéjén új előadótermet avatott a Gárdonyi Géza színház. A zeneiskola nagytermében ka­maraelőadás keretében mutatta be Louis Ver­néiül: „Lamberthier úr” című három felvoná- sos színművét. Kamara előadás, kamara darab: mindössze két szereplővel, ahol az eseménye­ket mozgató, a szálakat kezében tartó fősze­replő, — Lamberthier úr, meg sem jelenik a színpadon. Érdekes és merész vállalkozás ez szerzőtől, színészektől, rendezőtől egyaránt, s amit rögtön előrebocsájthatunk, — a vállal­kozás e része sikerrel járt. Lélektani dráma? Egy bűnügy háttere? Talán mindkettő együtt: ez a „Lamberthier úr.” Ez és rögtön hozzátehetjük, semmi több. Azazhogy még egy: a színmű egy rendkívül tehetséges, nagystílű virtuóz alkotása, aki tö­kéletesen ismeri azokat a lehetőségeket, ame­lyeket a színpad felkínál, ismeri az emberi lelkeket, tud bánni az érzésekkel, s szinte klasszikus tömörségű mondatai úgy sodorják az eseményt a végső dráma felé, hogy sehol, egyetlen pillanatra nincs megtorpanás, feles­leges kitérés. A nagy francia klasszikus Cor­ned, de még inkább Racin drámai tömörsége tükröződik vissza, vonul végig az egész darab szerkezetén, az idő egységének feloldásával. De mit ad ezen kívül? Mire akarja taní­tani nézőjét, hallgatóját az író, hisz nagy ér­zések csatáznak itt, s a nagy érzéseknek há­tukon kell hordania a nagy tanulságokat is? Ismerkedjnük meg ehhez röviden a szín­mű tartailmával. Maurice festő és Germai­ne, kinek üzlete van, valahol Párásban, ahol a darab lejátszódik, az esküvői vacsora után megérkezik új otthonába. Az új lakás Ger­maine kezeműve, hetek óta itt dolgozik, hogy meglepje vele szerelmesét, hogy igazán meg­hitt legyen nászéjszakájuk, amely ugyan nem az első éjszakájukat, de az új éüetet jelenti számukra. A három felvonás mindvégig eb­ben a kicsit bohémjellegü, de mégis kényel­mes és meghitt lakásban zajlik le. Itt tudjuk meg, hegy Maurice érthetetlen ellenszenvvel viseltetik Germaine keresztapjával, Lambert­hier úrrall szemben, aki pedig mindent meg­tesz keresztlányáért, még pénzt is ő adott köl­csön, hogy megnyithassa üzletét. Maurice maga sem érti ellenszenvét, próbálja össze­rakná a mozaikokat, találkozásait Lamberthier úrral, de csak azt tudja megállapítani, hogy az idősödő pénzember teljesen korrekt visel­kedésű vailaki, s nincs sok alapja ellenszen­vének. Ezzel indul a színmű, s a féltékenységi jelenetek során, Germaine leleplezett hazug­ságain keresztül elvezeti a nézőt a teljes tra­gédiához: Lamberthier úr visszaélt annak­idején a lány kiszolgáltatottságával, a szere­tője volt, sőt az ma is, nem engedi ki a kar­mai közül, míg végül Maurice megöli az ál­keresztapát. A gyilkosság gyanúja nem tere­lődik rá, nyugodtan élhetne tovább, most már megszabadultan attól, akit Germaine is gyű­lölt és minden bizonnyal még örökölt is volna felesége a halott után... De lelkiismerete nem hagyja nyugodni, s önként elmegy a rendőr- j ségre bejelenteni: én vagyok a gyilkos. j Ez röviden a darab története, s többé-ke- | vésbé ennyi a mondanivalója is. Hozzátehet­jük: annyiban leplezi le a jelenlegi francia polgári világot, amennyiben írója onnan vet­te témáját, s e téma akarva-akaratlanul is magával hoz bizonyos leleplező elemeket. Több „társadalomkritikát” belebeszélni a „Lamberthier úr”-ba hamisítás volna. A darab két színen, mozgó szereplője, Maurice — Solti Bertalan és Germaine — Szende Bessy kitűnő alakítást nyújtott. Az első perctől az utolsóig magávalragadó volt játékuk. Tökéletes tempóérzékkel fokozták a drámai feszültséget, játékuk hitelessé, élettel telivé varázsolta az író megrajzolta figurákat. Különösen a harmadik felvonásban nyújtott alakításuk emelkedett az emberábrázolás iga­zán művészi magaslatára. Csak sajnálni tud­juk, hogy kettejük igazán mély művészete ebben, a végeredményben nem sokat mondó színműben, talált eddig legközvetlenebb kap­csolatot a nézővel. Kitűnő volt a rendezés is, — ez Solti Bertalan érdeme, s nem kevésbé kitűnőek a díszletek és a két szereplő ruhái is. Befejezésül: szép és sikeres színházi este volt. De itt kavarodik az emberben a gondo­lat, hogy a „Lamberthier úr” nem a monda­nivalója, hanem csak kamarajellege miatt került színpadra a zeneiskolában. Minden bi­zonnyal lehetett volna taláUni, s biztos talál­nak is majd a színház vezetői olyan, erre a színpadra való alkotást, amely a színészi já­ték, a színmű megalkotásának virtuozitásán túl is ad valamit a nézőnek. Mert végered­ményben is ez a színház feladata. (Gy. G.) Terjed a női labdarúgás — A Imáron ?!... ...Gépkocsink már a menta- szagu rétek között bukdácsolt, s mi a városi ember szomjú­ságával szippantottuk az al­konytájt erősödő fűillatot. A természetalkotta sövény mö­gött alig találtunk rá a Peda­gógiai Főiskola KISZ-istáinak táborhelyére. Délután valaki Jelcsöngetett: Nagy majális Almáron! Ugorjunk ki hozzá­juk! Ha valaki szeret valahová pontban „menázsiosztáskor“ érkezni, én szeretek. A két­százötven főnyi diák és tanár­csoport az egésznapos vidám­ság fáradalmait az almári völgy ölében gulyáságyú mel­lett ünnepelte- Eszegettük a finom paprikást, de a bort addigra ..elitták“ előlünk. Alig maradt valami a kancsók fe­nekén... Sajnos a lepényevés, zsák- banfutás győztesein kívül csak a „varázsszőnyeget” felfedező adjunktusokat és tanárokat köszönhettük. (A varázssző­nyeg egy csalétekként kitett pokróc volt, ha a gyanútlan pá­ciens ráült, liter bort fizetett). A patak túlsó partján zeng- kurjongató vidámság verseny­re hívta a madarakat (jó és rossz madarakat egyaránt) kü­lönböző szavalókórusok ala­kultak, s miután Molnár tör­ténelemtanár úr köbtartalom- számításból beszekundázott, a megnyert fogadás örömében előkapart bor mellett alig vet­tük észre, hogy serény kezek előkészítették a tábortüzet. Daloltak a KISZ-isták, fellán­golt a mélyülő estében a tá­bortűz lángja Rögtönzött mű­sor következett, s mert engem is lelepleztek, tangóharmóni- kaszótól lett hangos a völgy. Igazán sajnáljuk, hogy meg kellett szöknünk, s az ország­út pereméről integetve még sokáig néztük a karácsonyfat- gyertyákként átszűrődő tátíor- tűzfényt a levélzet résein át. A majális fénypontját — az első női labdarúgó meccset — sajnos nem láttam. A nők ál­lítólag remekül tartották ma­gukat, azonban attól félek: nem lesz jó, ha a hölgyek kar- moláson és pofonokon kívül rúgni is megtanulnak. De fél­re a tréfát: örülünk és büsz­kék vagyunk, hogy a főiskolás KISZ az elsők között talált magára a fiatalok gondtalan, közös szórakozásainak, élmé­nyeinek megteremtésével! Folytassák! p. L. Felhívás A Megyei Tanács VB Mező­gazdasági Osztálya felhívja a me­gye területén lévő méhészeket, — hogy a pétervásári járás Bátor községében fertőző méhköltésrot- hadási betegség van és erre a te­rületre méh vándoroltatását nem engedélyezi. A méhegészségügyi követelmények feltétlenül megkö­vetelik, hogy a méhészek a fer­tőzött területen ne legeltessenek. MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLY THÁLIA SZEKERÉN ...azazhogy autóbuszon járja a megyét az egri Gárdonyi Gé­za Színház társulata, hogy a falura is eljuttasa a színház művészetét. A közelmúltban Füzesabonyban járt a társulat, ahol a „Nebántsvirág” című operettet mutatták be nagy si­kerrel. Két képünk most nem a színpadot, hanem a nézőte­ret mulatja be. Nevetés hullámzik végig a nézőtéren a darab tál színházrajongók, akiknek nem volt pén­egy-egy szellemes fordulatánál. Itt is nevet- zük jegyre, így az ablakon keresztül is remé­nek, bár nem hallanak, csak látnak. De a fia- kül élvezik az előadást. S? rendes ember Czemben ül velem a vonatom, kövér, ^ 40 év körüli, tekintélyes pocakkal, s két apró mélyenülő szemmel. Majdnem dupla helyet foglal el ősúüyossága, de vidám és elégedett. És beszél, mintha motor dobálná ki belőle a szavakat, 24 órás munkabírással. De még csak az első keserves félóránál tar­tunk. Közeli hajol hozzám, annyira, hogy ré­mült szemem, csak egy hatalmas, tátogó szá­jat lát, ritka citromsárga fogakat és valami szabálytalanul mozgó vöröset, ott benn az „űrben”. A torkából kitörő erőteljes szuszc- gás párája az arccmba csap és közel járok az ájuláshoz. Beszél... ... látja kérem, ez a mi kultúránk, sze­metes utcák, hulló vakolatu házak, összetapo­sott padok. Alig van valaki, aki udvarias, tisztelettudó és rendes. Nézze meg ezt a vo­natot. Sárcsomó itt is, ott is, szétszórt papír és kenyérdarabok. Ott az ajtó mellett például az a svájci sapkás fiatal (lehetett, vagy 30 éves) napraforgómagot eszik, s szétszórja a héjját. Gondolja el kérem, utazik egy külföldi a vonaton, s meglátja, hogy mi van itt... azt hiszem, hogy meg van rói’ur.k a véleménye. Hazamegy és joggal mondja, hogy a magya­rok még mindig műveletlenek, csikósnak va­lók, mert semmi nyomát nem lehet rajta lát­ni a civilizációnak. Sokszor úgy elkeseredik az ember ennyi rendetlenség láttán, hegy kedve lenne sírni. Mert ugye én hiába nem csinálok semmit, engem is róluk ítélnek meg. Azt a pályamunkást, ott a harmadik padsor­ban kedvem volna felképelni. ö vasutas em­ber, tudnia kellene, hogy mi a rend: mégis a padlóra szórja a cigarettahamut, pedig ott van mellette a tartó. De erről senki sem be­szél, még az újságok sem írnak róla. 'T'art egy lélegzetnyi szünetet, kinéz az ablakon. Ezt a pillanatot haszná­lom fel, mint a vízbefulló a szalmaszálat. Villámgyorsan szétnyitom az újságot, s belé- temetkezem. Nem olvasok, ahhoz nincs erőm, élvezem a „fegyverszünet” gyönyörűségeit; gondolkodom az elhangzottakon, s egy-két ddlogban igazat is adok neki. Aztán az újsá­gon lévő parányi szakadáson keresztül kémle­lem az ellenfél „hadállását.” Felém fordul, éppen mondani akart valamit, de látta, hogy olvasok. Láthatóan zavarta ez a detlog, forgo­lódott egy kicsit, sűrűket pislogott és való­színűleg azon gondolkodott, mit csináljon! Nem sokáig. Leveszi a csomagtartóról táská­ját, s falatozni kezd, nagyokat harap a csa­bai kolbászból és ezt az egész műveletet arca izomrendszerének tökéletes harmonikus moz­gása kíséri. Az arcáé? Szinte egyetlen hatal­mas rágóizom az egész ember. Micsoda ét­vágy! Befejezi az evést, összegyűri a zsíros új­ságpapírt, melyből elfogyasztotta a csabait, óvatosan körülnéz, s miután meggyőződött ar­ról, hogy senki sem látja, gyors mozdulattal a pad alá dobta. Aztán mint aki jól végezte munkáját, megint kényelmesen elhelyezke­dett. Én pedig azon gondolkodtam: igaza volt, tényleg szóvá kell tenni az ilyesmit az újság­ban. csak azt sajnálom, hogy nevét nem mondta meg. (hankóczi) HA TÚL SÖTÉT A NAPSZEMÜVEG... dú&gjj^an adatik Soha el nem múló há­lával fogadtuk lapunk legutóbbi számában meg­jeleni hasznos tanács­adót tudományos cikkek írására vonatkozólag. A humorista és szakíró közti együttműködés mindig igen hasznos és termékeny volt a tudo­mányos előrehaladás szempontjából- Gondol­junk csak Mark Twain- re, aki szatíráival majd­nem annyit adott az emberiségnek, mint Ein­stein, a relativitás elmé­letével. Vagy gondoljunk a Tarzán írójára, aki túlnőtte Darvnn száraz és ötlettelen fantáziáját és kimutatta, hogy adott esetben majmok is ne­velhetnek embereket (ebben egyébként né­hány humoreszk olvasá­sa közben magam sem kételkedem). Egyszóval e hasznos együttműködés továbbfejlesztése érde­kében mindkét fél szá­mára fölötte kívánatos úgy, hogy az alábbiak­ban hálás társaim nevé­ben én is igyekszem hasznos receptekkel szol­gálni kezdő és haladó humoristáink számára a szatíra írás mestersé­gét illetően. A humoreszk megírá­sának különféle mód­szerei vannak. Lássuk őket sorjában: 1. Szerezzünk egy vadszamarat” ha nehéz­ségekbe ütköznék, for­duljunk az állatkerthez, ha ez sem megy, utaz­zunk Ausztráliába, ül­jünk fel a hátára és tör- tessünk be a TTIT, vagy más tudományos és is­meretterjesztő szerv elő­adásaira, ahol szakállas tudományos szatrrok el­mélkednek a humoresz­kek hallhatatlansága fe­lett. Rugdaljuk őket ol­dalba, majd máglyára kötözve válamennyiük- nek mutogassunk sza­márfület nekik, lehető­leg rúgó, halló és tapin­tó távolságon kívül. Ha nincs vadszamár, a humorista egyedül is bemehet. 2. Pécézzük ki „vona­las” kultúrpolitikai, vagy más témájú meg­nyilvánulásokat és igye­kezzünk nevetségessé tenni azokat. Ha elég szemfülesek vagyunk, igyekezzünk rajtakapni elemistákat, amint tudá­lékos arccal lexikonokat másolva görnyednek író­asztaluk felett és kezü­ket rövid nadrágjuk szá­rába törölgetve körmöl- getik az Uj Utón szá­mára az .gszparagin sav“-ról írott áltudomá­nyos értekezéseiket. Vé­gül emez ártatlan tudo­mányos csecsemők véré­be mártott írógéppel ír­junk szörnyűséges tes­tamentumot és átkoz­zuk ki őket heti, havi és napilapjaink hasáb­jairól. 3. Az alexandriai ka­lifa mintájára üzenjünk hadat mindennek, ami „nincs benne a Korán­ban’’, azaz a humorista humoreszkgyüjteményé- ben, elméjében, vagy töltőtollában. Alkalmas humoreszk-címek ,,Le az atomfizikávalV’ „Fel a bugi-bugiváP‘, „Éljen a nevető rekeszizom!" Célszerű ha a humoris­ta egy korszerű anató­miát is ír, mely a szer­veket az életműködések szempontjából újraérté­keli. Eszerint az ember legfontosabb testrésze a szája, mert azzal nevet, kivéve a főszerkesztőt, akinek ugyanis cikk­honoráriumot kiutaló ál­dott és szent jobbkeze a legfontosabb testrésze. Agy fölösleges, vese, máj akkor jó, ha rossz! 4. Humoreszk írás előtt alatt és közben tanácsos nagymennyiségű sze­szesitalt fogyasztani. Az alkohol ugyanis nem csupán a gátlásokat szünteti meg, de bizo­nyos fajta humoreszkek megírásához szükséges értelem-mentesség álla­potát is maradéktalanul előidézi. Ezek lennének az ál­talános módszerek. Len­ne még egy szisztéma, ismertetésétől azonban eltekintek, mert ehhez bizonyos olyanfajta kül­ső adottságokra is szük­ség van, amit nem min­den humorista tud elő­teremteni. Ezek: humor­érzék, szellemesség, sér­tegetni akarás helyett a valódi fonákságok meg­látása, s mindenekelőtt: szocialista kultúránkat valóban építeni akaró, bíráló szándék. Ha e tu­lajdonságok a humorista birtokában vannak, ak­kor a fentebb felsorolt többi módszer tárgyta­lan és receptek nélkül is jó szatírákat fog írni­Az összes, jóviccet sze­rető tudományos szak- elemista nevében: Pagony Lajos oki. lexikonmásoló és nyelvnyaktörő Egri Vörös Csillag Filmszínház Május 22-én : San Salvatore. Május 23—29-ig: Egy csók és más semmi. Egri Bródy Május 22-én: Elveszett nyom. Május 23—29-ig: Yvette mil­liói. Gyöngyösi Szabadság Május 22-én: Emberek havason. Május 23-26óg: Kék sirály. Gyöngyösi Petőfi Május 22—23-ig: Papa, mama, feleségem, meg én. Május 24—26: Othello. Hatvani Vörös Ccillag Május 23—27-ig: Sötét csillag. Hatvani Kossuth Május 22-én: Angyallal a he­gyekben. Május 23—29-ig : Hannibál tanár úr. Füzesabony Május 22—23: Csíny te vők. Május 25—27-ig: Mese a 52 találatról. Pétervására Május 22-én: Döntő pillanat. Május 25—26-ig: Visszaélés. Heves Május 22—23-ig: Körhinta. Május 25—27-ig: Első számú közellenség. Ssínháa műsora Május 22. szerda: Egerben, a Zeneiskolában, este fél 9-kor: Lamberthier úr (Főiskolás bérlet). Május 23. csütörtök: Egerben, a Zeneiskolában, este fél 9-kor: Lamberthier úr (Kisfaludy- bérlet). Május 24. péntek: Egerben, este fél 8-kor be­mutató : Diadalmas asszony (Gárdonyi- bérlet). Egerben, a Zeneiskolában, este fél 9-kor: Lamberthier úr Vörösmarty- bérlet). Gyümölcsládák műanyagból A Miskolci Játékáru Szö­vetkezetben PVC műanyagból gyümölcsládák készítését kezd­ték meg. Ezeket a faládáknál higénikusabb és tartósabb mű­anyag ládákat elsősorban az exportra kerülő gyümölcsök csomagolásánál használják fel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom