Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-22 / 40. szám

1957. május 22. szerda

Ü J ÜTŐN

3

LÁTOGATÁS AZ

(Folytatás az 1. oldalról).

Beszélgetésünk közben egyre inkább kibontakozott a szerepnek fontossága, amit a rendelőintézet, a körzeti orvosi munka és a kórházi fekvőbeteg ápolás között áthidaló kapocsként betölt. A mai orvosi gyakorlat lényege, hogy minden nem teljesen körülírható diagnózis esetén akár olyankor is, amikor egy-egy fellépő betegség előzményeire - utalhat, úgynevezett „rutin”- vizsgálatokat rendelnek el, amely kiterjed a „gyanúsított” szerveken kívül a beteg vérének, vizeletének, tüdejének, szívének laboratóriumi, illetve röntgen-szakorvosi ellenőrzésére. Ilyenkor aztán sok minden kiderül, gyakran olyasmi is, amire sem a beteg, nem az orvos nem számíthatott. S ha a rendelőintézeti rutin-vizsgálatokhoz hozzászámítjuk a fogászati, szemészeti, sebészeti és belgyógyászati, sőt nem utolsósorban onkológiai (rákgyógyászati) szakrendeléseket, akkor beláthatjuk, hogy a havonta megforduló 12—13.000 beteg ellátása és gyógykezelése nem gyerekjáték.

— Igen, a „legfőbb érték” megóvása számtalan szempontot, türelmet és lelkiismeretes munkát igényel — veszi át a szót a főorvos —, ma már azon vagyunk, hogy a közvetlen gyógyítás mellett figyelemmel kísérjük a gyógyult, vagy nagyjából gyógyult emberek későbbi életét is. Kialakultak a különböző „gondozó” intézmények, a tbc, rák, hae- matológia (vérképzés) megbetegedéseiből kilábaltak érdekében. Ezt az átfogó munkát, — az egyes szakrendelésekre eső 80—100, sőt nem ritkán napi 150 beteg ellátását — mi csakis valóban korszerű, tágas rendelőkben végezhetnék. Meg kell mondanom, hogy a jelenlegi Ifjúság Utjai épület nem alkalmas e célra. Alig várjuk, hogy visszakerüljünk központi épületünkbe. Hogy miért? Egyszerű. Jöjjönek el délelőtt, s nézzék meg, hogy zsúfolódnak betegeink a ídr gászat, a szemészet, röntgen, vagy belgyógyászat előtt. A keskeny, levegőtlen folycsóh nem ritkák a tumultuózus jelenetek. Ha az asszisztensnő megjelenik valamelyik ajtóban és elkiáltja a „kérem a kö- vetkező”-t, megrohanják egymást a betegek. De nézzenek tán szét a szakorvosoknál.

A SZEMÉSZETEN kedves, őszhajú orvosnő rendel: dr. Ébnerné, dr. Garzó Erzsébet. A tiszta kis szoba elfüggönyözött részében a betegek törelmesen üldögélnek. Ove- rálos férfi ül a vizsgáló-asztalnál, egyik szemén kötés. Már kattanna a fényképezőgép, de a páciens ijedten tiltakozik. Újság? Isten őrizz! — Még megtudják! „Asszony van

Huszonhat, huszonnyolcezer! S egyedül kezeli őket, doktornő? — Dr. Garzó Erzsébet szerényen mosolyog. Munkája kimért, csöppnyi idegesség nélküli. Igazán, csak csodálkozni tudunk munkabírásán. Firtatjuk, elégedett-e? Igen. Műszerei rendben vannak, csak valamivel nagyobb hely kellene, hogy „házi” műtéteket is csinálhasson, egyszerűbbeket, a- mikkel a kórház szemészetét tehermentesíthetné. Más menekülne a többletmunkától. Meg- illetődve búcsúzunk.

A FOGÁSZAT környékén a szokott „zsinat”. A folyosórész tömve, de odabenn az elfüg- gönyzött várórész is. Kicsit ideges a hangulat. Bevallom, magam is elsápadok, ha a zord fúrógépre nézek s a karton függönyből rögtönzött válaszfalak bizony nem hangszigeteinek. Három orvos dolgozik serényen, megállás nélkül a székek körül. A fogászat munkaigényes, nem könnyű napi 90—100 beteget ellátni. Az egy betegre eső átlagos kezelési idő 16 perc, de a sok beteghez kevés az orvos. Valaki elfojtott hangon gurgulázik, dr. Sántha mosolyog. — Higyjék el, a fogászati kezeléstől való félelem legtöbbször pszichés eredetű. És barátságosan hívogat: „tessék, próbáljuk meg”. Aztán komolyabban: „Sajnos, műszerellátásunk körül zökkenők vannak. Legalább még egy gyökéremelő kellene. Fogóállományunk is felújításra szorul. Nem a betegek érzik meg e hiányokat, hanem mi, munkánk nehezebb, időtrablóbb. Ráadásul nálunk a betegek egymást ijesztgetik. Sok falusi el sem képzeli a foghúzást visítás nélkül A többiekben ilyenkor fokozódik az idegesség. El kellene hát különíteni a várakozókat a kezeitektől, dehát ez a jelenlegi épületben lehetetlen. A szolgáltatások köre — hála kormányzatunk gondoskodásának — állandóan bővül. Arányosan kellene emelni viszont az orvoslétszámot is.

A LABORATÓRIUMBAN

Esteledik. Elsurranunk a gégészet előtti folyosórész gyermeksírástól hangos szakaszán, ajtó nyílik, a fogalommá vált fehérruhás asszisztensnő valóban megjelenik az ajtóban. — „Kérem a következőt” s a tömeg meglódul. Magnézium villan, s míg társam a zárral bajmolódik, mindketten megkönnyebbülve arra gondolunk, hogy milyen jó az egészségeseknek. Dehát „ma nekem, holnap neked” — szól a közmondás és már sietünk is tovább, hogy elcsípjük dr. Lu- dányi Béla onkológust egy külön riportra.

675 ezer forint

a dologban?” — érdeklődünk kissé indiszkéten, s barátunk zavartan bólint. Hja, a férfihiúság. De azért félszemét megreszkírozza, amíg a csinos Simon Júliát fényképezzük. Hogy évenként hány beteg fordul meg a szemészeten? —

elmélyült dél- 1 utáni munka : folyik, ök dicsekszenek, m Szobáik, felszerelésük jó.

naponta 250— 300 lelet készül, vért, vizeletet vizsgállak. S ezen felül arra is van dejük, hogy Dr. Ringelmann főorvos kezdeményezésére országosan szinte egyedülálló haematoló- giai gondozó munkát is végezzenek:

kartotékolják és ellenőrzik a vérképző szervi megbetedésben szenvedőket s még a magukat gyógyultnak vélőket is berendeljék negyedévenkénti ellenőrzésre.

Meghökkenünk a szűk rendelőben. Hja, a betegek itt ruháikét a földre teszik, annyi hely sincsen Pedig a daganatok elleni küzdelem... de pszt! Ludányi doktor, ez a rokonszenves orvos már beszél, s mi egy titokzatos, s ma még ki nem fürkészett sötét hatalom elleni gigászi harc állomásaival ismerkedünk meg, a rákellenes küzdelem eredményeivel. Erről majd egy másik riport keretében.

Este van. Napok óta esik. — Szinte mindenem fáj — morogja kollégám a sötét utcán hazamenet. — Itt az ember beteg lesz. Nevetünk.

És bár az egészséges, (vagy csak magát egészségesnek hivő) ember felszabadult örömével jöttünk ki a kórok palotájából, — mindketten éreztük: e gondos, hivatott környezetben az emberek meggyógyulnak és visszanyerik életkedvüket.

Márkusz László és Pagony Lajos képes riportja

városfej lesstésre

Május 19-én tárgyalta Eger város tanácsa az idei városfejlesztési tervet. Erre a célra 675 ezer forintot fordítanak az

KULPOUTIU - S0R0KBM

— ASSZODOLLAH ALAM, volt belügyminiszter vezetésével Néppárt elnevezéssel új párt jelentette be megalakulását csütörtökön Teheránban. Az új iraki ellenzéki párt földreform végrehajtását, a dolgozók jólétének növelését, a nők politikai jogainak kiharcolását tűzte ki célul.

— AZ IZRAELI külügyminisztérium köreiben pénteken kijelentették, az izraeli kormány nem látja indokoltnak,

hogy résztvegyen a Biztonsági Tanácsnak a szuezi kérdéssel foglalkozó vitáján.

— ARGENTÍNAI katonai vezetők azt követelik az elnöktől, hogy 90 napon belül tartson általános választást.

— ALEXANDER Willey szenátor felkérte Brownell amerikai igazságügyminisztert, hívjon össze értekezletet, amelyen megvitatnák a második világháborúban lefoglalt ellenséges javak kérdésének rendezését.

— AZ INDIAI alsóház három napos vita után döntő többséggel jóváhagyta a kormány általános politikáját, úgy, ahogy azt Nehru az új parlament megnyitó ülésén elmondott beszédében meghatározta.

— A SZOVJETUNIÓBÓL tíz tagból álló jószolgálati bizottság érkezett Tokióba. A küldöttség vezetője Mihail Nyesztyerov, a szovjet kereskedelmi és iparkamara elnöke. A küldöttség az ázsiai szolidaritás japán bizottságának meghívására érkezett Tokióba.

— DJAKARTÄBAN közel egy millió ember részvételével szovjet-indonéz barátsági nagygyűlést tartottak, amelyen Vorosilov és Sukarno mondott beszédet.

— AZ INDIAI parlament jövő szerdai ülésén Krisna Menőn hadügyminiszter hivatalos határozati javaslatot terjeszt elő a hidrogén robbantási kísérletekről.

— AZ ANGOL kormány támogatja Franciaországnak a szuezi kérdéssel kapcsolatban a Biztonsági Tanács elé terjesztett kérelmét- Az ügyben szoros kapcsolatot tart fenn a francia kormánnyal.

idén. Igen sok helyen építenek járdát, aszfaltoznak utakat. Többek között aszfaltozzák az Ámyékszala út alsó szakaszát, a Frank Tivadar utcát, Kovács János utca alsó részét. Erre összesen 173 ezer forintot fordítanak. A Lajosvárosi és Szverényi úti iskola előtt, a Lakatgyártó utcában és a Kötő utcán, egészen a Kertész utcáig és a Mecset közben járdaépítésre összesen 36 ezer forintot fordítanak.

Az Ady Endre, Lájer Dezső, Zugó, ív, Liszt Ferenc, Galagonyás, Rajnek Károly és a Kisvölgy utcákban 1800 méter vízvezetéket építenek 140 ezer forint értékben. A villanyhálózat bővítésére és a határban lévő kutak, árkok, utak rendbehozására összesen 80 ezer forintot fordítanak.

I A Városi Kultúrház udvarát kerthelyiséggé alakítják át, rendbehozzák a kuglizót és éttermet létesítenek 46 ezer forintos költséggel. 90 ezer forinttal járulnak hozzá a szabadtéri kertmozi, a Kertész utcai Gazdakör építéséhez, a dalcsünnepély rendezéséhez, parkok létesítéséhez.

Rendbehozzák a Verseny- uszodát, a Foglár utcai sportpályát, a Népkerti sporttelep kerítését 75 ezer forintos költséggel.

A költségek felét a lakosság városfejlesztési hozzájárulásból, vállalatok hozzájárulásából, adóprémiumból, és egyéb bevételekből fedezik. Tehát olyan ütemben valósulnak meg a tervek, ahogy a város dolgozói részt vállalnak az anyagiak előteremtésében.

20 VJ TANÁCSTAGOT VALASZTOíTAK

Vasárnap megyénk területén Gyöngyösön, Hatvanban és Hevesen tanácstagi pótválasztásokat tartottak. Ezen á napon húsz tanácstagot választottak meg — a Hazafias Népfrontbizottságok jelölése alapján — elsősorban azok helyett, akik resztvettek az ellenforradalmi eseményekben, vagy támogatták akcióikat. Mindezeket az elmúlt hetekben a választók visszahívták.

A pótválasztáson mind a 20 választókörzetben már délre befejeződött a szavazás és a jogosultak 95 százaléka megjelent az urnák előtt. Az új tanácstagok valamjehnyüen a néphez hű munkásokból és parasztokból kerültek ki.

BALLAG mára vén diák.

Csodás, ezer színben pompázó májusi szombat. Az iskola kapuit, folyosóit, a tantermek öreg falait illatos, bíborvörös pünkösdi rózsák, labdarózsák, tulipános, sokszínű mezei virágok tömkelegé díszíti. Igazi ünnep, verőfényes májusi ünnep, amelyet sok kedves fiú és leány, idős deresha- ju tanárok, fiatal nevelők együttesen, egy szívvel, ezer ötlettel készítettek elő.

Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt... csendül fel az ének az egri Gárdonyi Géza Tanítóképző Intézet ódon falai között. Százhuszonhatod- szor vettek búcsút a kedves iskolától a végzős negyedikesek. Két emberöltő alatt ezer és ezer falusi tanítót, városi nevelőt adott a hazának az ország legöregebb Tanítóképző Intézete. Elől az iskola zenekara, mögötte az érettségizők kedves osztályfőnökükkel és a búcsúztató harmadikosokkal. Nehéz az elválás, a sok. vidám csínytevéstől olykor kacagó, mosolygó diákarcok most méltóságteljesen komdlyak, egyikmásik arcán csillogó könnycsepp gördül végig. Búcsút vesznek attól az iskolától, amely olyan sok felejthetetlen emléket, jót, rosszat hagyott bennük.

Az ünnepség az iskola zárt udvarán az Intézet névadójának, Gárdonyi Gézának a mellszobra körül, az öreg rózsaszínben díszlő gesztenyefák alatt történik. A diák a tanártól, a tanár a diáktól búcsúzik közvetlen, meghitt meleg szavakkal. A vastag falak élesen verik vissza Ady Endrének verssorait:

Bár zord a harc, megéri

a világ

Ha az ember az marad

ami volt

Nemes, küzdő, szabadlelkü diák.

Búcsúznak a KISZ-esek. Okos, meggyőző szóval hagyják az alsóbb osztályosoknak: legyenek jó nevelők, ha majd kikerülnek az életbe; a haza törhetetlen hűségére, a nép igaz szere tétére lelkesítsék az ifjúságot. Ezután az ünnepség egyik legszebb pillanata következik, felkerül a végzős osztályok szalagja az iskola selyem zászlajára, majd koszorú borítja el Gárdonyi Gézának, a nagy pedagógus írószobrának talpzatát. Még egy utolsó út, az iskola folyosóit, udvarait, tantermeit végigjárják az érettségizők. Búcsúznak az Alma-Mátertól...

Papír, vagy szaktudás . . •

HAT ÉVVEL ezelőtt cse- \ rélte fel a kereskedő szakmát Bretz Károly, a Gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Vállalat gyalusa. Hat évvel ezelőtt, 1951-ben jelentkezett az akkor induló üzemben. Két hét múlva már gépen dolgozott, gyalugépen. Ahogy ő mondja, talán a tanulni akarása, a munka és a szakma szeretete segítette, hogy rövid idő alatt önállóan dolgozzon.

Régi ismerősök vagyunk, mégis nehezen szól ezekről az időkről.

— Tudod, könnyen dicsekvésnek veszik, de hát így volt. Ez az igazság. Én voltam az üzem első gyöngyösi sztahanovistája. Nagy ünnepség volt 1952 augusztus 20-án, az első négy sztahanovistát avatták. A többi három régi diósgyőri munkás volt. 150 százalékos teljesítményemre kaptam meg az oklevelet. —

Ez volt az első sztahanovista oklevél, amit jó munkája jutalmául kapott Bretz Károly, a betanított gyalus. Ez volt a „rangja”, betanított gyalus. Dehát nem érdekelte őt a rang, s cím, dolgozott becsületesen. Az emberek szerették, megbecsülték, a műhelybizottság vezetőjévé választották, pártbizottsági tag lett. És egymásután jöttek a sztahanovista oklevelek: 1952- 53-54-55, az első két esztendőben négy oklevél, azután egy- egy, majd 1955 november 7- én megkapta a sztahanovista jelvényt is. Akkor 184 százalék volt 12 hónapi átlagteljesítménye.

ÜNNEPELTÉK, pénzjutalmat, ajándékokat kapott, a neve alig került le a dicsőségtábláról. Meg voltak elégedve mert jól dolgozott, s ő is meg volt elégedve, mert jól keresett. Volt dyan hónap, hogy 2000 forintot vitt haza, de 1700—1800 forintot rendszeresen megkeresett.

...Azután jött az ellenforradalom, amely, ha nem is or- kánszerüen, de végigsepert a váltógyáron is. Uj hangok, új jelszavak hallatszottak innen is, onnan is. „Nem kell a norma, dolgozzunk órabérben.” És ebben az üzemben is bevezették az órabért.

Bretz Károly azóta is szorgalmasan dolgozik, ugyanany- nyit, mint régen. Most is a jó szakmunkások között emlegetik. De csak ha beszélnek róla, mert hivatalosan, papíron

I ő nem szakmunkás, csak „betanított gyalus.” Noha többszörösen kitüntetett sztahanovista, s az üzem kiváló dolgozója. Szabály, az szabály, hiába teljesíti ő a régi százalékokat, csak a betanított munkás órabérét kaphatja. Ezért keres most a fizetésemelés ellenére 250—300 forinttal kevesebbet, mint régen.

a boríték vékonyabb

lett, s ezért az asszony néha méltatlankodik is, de azért ugyanolyan szeretettel fogadja amikor a munkából hazaér, s ugyanúgy ugrik nyakába 11 éves kislánya is. Csak, mintha az_ a nagy fénykép, — ott az előszoba falán — mosolyogna kissé gúnyosan, s a falat már csaknem teljesen elborító oklevelek csúfolódnának vele. Az ő fényképe van a falon, nagy félméteres kép, amelyet 1952-ben „Büszkeségeink” — címmel vittek az üzem dolgozói a Május 1 felvonuláson. Mostanában valahányszor belép az előszoba ajtaján, nézi, nézi a jó munkáját bizonyító iratokat, úgy érzi, hogy most lefokozták, visszaminősítették, Úgy gondolja, mit érnek ezek az oklevelek, mit ér jó munkája, ha egyetlen egy bizoj nyítványa hiányzik, ha nincs " meg a szakvizsgája, ha órabér lett a divat, s ő ugyanannyit keres — sőt kevesebbet — mint az, aki szeret lógni, vagy az, aki nem is érti annyira a szakmát.

— Tudod milyen angyali dolog órabérben dolgozni? — kérdi. Akár dolgozol, akár nem, fizetik. De én szívesebben dolgozom teljesítménybérben, mert akkor nem nézik, hogy van-e vizsgám, hanem az a fontos, hogy hogyan dolgozom, s amennyit teljesítek, annyit keresek. Vannak itt még vagy százan ebben az üzemben, akiknek hasonló problémájuk van. —

ÍGY BESZÉL a régi, többszörös sztahanovista, a „betanított munkás”, akinek az órabér havi negyedszáz forintjába kerül. Reméljük, nem sokáig. A Gyöngyösi MÁV Ki- térőgyártó Vállalatnál is dolgoznak már a teljesítménybér bevezetésén, sőt már az egyik üzemrészben be is vezették. És a Bretz Károlyok nemsokára ismét büszkén hordhatják sztahanovista jelvényeiket, megmutathatják, mi a munka becsülete.

MÁRKUSZ LÁSZLÓ