Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)
1957-05-22 / 40. szám
2 ß J ÜTŐN 195". május 22. szerda Legyen tartalmas ifjúsági élet Poroszlón KÉT HÓNAP telt el, amióta megjelent az MSZMP Központi Vezetőségének határozata az ifjúságról, mely kimondja, hogy bontson zászlót a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a maga eszközeivel harcoljon az ellenforradalom eszmei hatása ellen, s igyekezzék a magyar ifjúság erejét összefogni és mozgósítani a szocializmus építésére. A Kommunista Ifjúsági Szövetségre nagy szükség volt azért is, mert az október után gombamódra elszaporodott rétegszervezeteket az ellenforradalom megkísérelte hatalmába keríteni, hogy lehetetlenné tegye az ifjúság tisztánlátását és állásfoglalását, szembefordítsa a párttal és a munkáshatalommal — kerékkötőjévé tegye, gazdasági, s politikai öletünk konszolidációjának. Ez a kísérlet azonban nem sikerült, bizonyítja ezt az is, hogy a KISZ- nek országszerte erősödnek a szervezetei és az ifjúság nagy része már megtalálta a helyét népi demokratikus államrendünkben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden egyes KISZ szervezetünk betölti hivatását, de azt sem, hogy nem csúszott hiba egy-egy szervezet megalakításában. Néhány közép.sko- lás szervezetnél megfigyelhető az, hogy aránylag sok negyedikes tagja van, mely ugyan korántsem volna baj, ha mindegyik önzetlenségét és tenniakarását hozta volna a KISZ-be és nem valamiféle ugródeszkának akarná azt felhasználni, mely elősegíti egyetemre jutását. Ez természetesen nem általános, de van ilyen jelenség és van olyan is, hogy néhol egyszerűen figyelmen kívül hagyva a helyi adottságokat, a körülmények igaz voltát, felemás módon hozták létre a KISZ szervezetet, mely sokszor inkább keresztelőhöz, mint egészséges megalakuláshoz hasonlított. A március 15-i párthatározatot nem mindenütt értették és főleg hajtották végre helyesen. A határozatban a KISZ szervezet megalakítása szerepel, de határozottan leszögezi, hogy a helyi adottságokat nem szabad szemelől téveszteni. Határidőt — helyesen — nem szab, mert ez nem egy olyan valami, melyen adminisztratív eszközök segítenek. Sőt! A szervezetek megalakulásánál az a döntő, hogy a tagság egyetértsen vele, kívánja azt és önszántából mindent erőszakoló külső befolyás nélkül jöjjön létre. Semmit sem ér most az olyan szervezet, mely csak nevében és a statisztikai kimutatásokban él. Nem a név, sokkal inkább a tettek a fontosak! ELGONDOLKOZTAT például az, milyen körülmények között alakult át május 13-án este a poroszlói EPOSZ szervezet KISZ-é. Nemcsak az esemény, de a poroszlói fiatalok problémáinak megértéséhez hozzátartozik az október előtt is. Az akkori DISZ szervezet nem dicsekedhetett nagyszerű eredményekkel. Már maga az a tény, hogy a Béke tsz-ben is volt szervezet, meg a faluban is, melyek kutya-macska barátságban éltek egymással, torzsalkodva, jogokat vitatva és így kettéosztva az amúgy sem sok szervezeti életet élő fiatalt, akiknek nagy része az állami gazdaságban, vagy hivatalban dolgozott. A tagok között nagyon kevés volt azoknak a száma, akik egyénileg dolgozó kisparasztoknak a gyerekei. Ök általában kisebb csoportokban „koma alapon” töltötték el szabadidejüket, mely korcsmázásból, kuglizásból, ritkán mozilátogatásből, gyakran kártyázásból és udvarlásból állott. A szervezet pedig tehetetlenül topogott egyhelyben és kihasználatlanul hordozta magában a lehetőséget. Mindezt még csak nehezítette az itt ténylegesen meglévő valamiféle olyan szek- tánskodás, melyet kötelező osztályharcos vonásnak vallottak egyesek az ifjúság vezetői közül, rosszul értelmezve a paraszti élet rétegezettségét. Ahány hold föld, annyi kisebb csoport, annyi külön kis világ, mely elzárkózott a mindennapi élet valóságától, legtöbb esetben értelmetlenül fogadta és rosszul magyarázta az eseményeket. A helyi szervezet munkáját pedig misem illusztrálja világosabban, mint I az a tény, hogy nem adott utánpótlást a pártnak, mert a mai fiatal kommunisták jó része nem is kapott marxista világnézetet, marxista meggyőződést. Az októberi ellenforradalom természetszerűen még csak súlyosbította a helyzetet. Mert az úgynevezett „szobordöntést” fiatalok csinálták, akikkel és a többiekkel is, nem foglalkoztak kellőkép azóta, hogy a sok zavaros gondolat tisztulásával a kételyek, a félénkség és a tartózkodás eloszlatásával hélyet mutattak volna a falu fiataljainak, népi demokratikus rendszerünkben. ETTŐL FÜGGETLENÜL a helyi pártszervezet megbízást adott Nagy Antal kommunista fiatalnak, hogy szervezze az EPOSZT. Nehéz feladat volt ez, nem ment könnyen, sokat kellett járkálnia és vitatkozni Nagy elvtársnak addig, amig 49 taggal megalakulhatott az EPOSZ. Ez a szervezet nem működött és nem működhetett a legjobban. Elsősorban, amely alapvető dolog — nem volt rendes helyiségük sem. Segítséget többnyire ígéretek formájában kaptak. De mindettől függetlenül ítélkezünk, akkor is csak azt tudjuk mondani: az eddig elteilt idő nem volt elég arra, hogy az EPOSZ megerősödjék. Nagy Antal nemrég azt a megbízást, illetve feladatot kapta: munkálkodjon azon, hogy minél előbb átalakulhassanak KISZ szervezetté. Különösen a járáson tartották ezt fontosnak. Talán az is közrejátszott, hogy júniusban Poroszlón rendez a járási KISZ majálist, ahol a helybeli fiataloknak „illő lesz”, egyenruhában felvonulniok. Nagy Antalnak és a párt- szervezettől Habóczki elvtársnak az a véleménye, hogy nem a ruha a döntő, hanem az emberek. Ök a helyzetből ítélve Hol ebédeljen hat a kis Kati Történetünk szenvedő hősét nevezzük kis Katinak, aki pisze orrocskájával, vidám nevető nagy kék szemével az általános iskola VII. osztályának tanulója. Szülei mindketten vállalati dolgozók, korán kelnek, sokszor későn térnek haza, kis Kati tehát egyedül ebédelt nap, mint nap az Üzemélelmezési Vállalat, Alkotmány utcai telepén (volt Vörösrák vendéglő). A napokban azonban könnyek homályosították el kis Kati szemét, mert az étkezdéből egyszerűen kiutasították azzal az indokkal, hogy: 1. a vállalat ráfizetéses, 2. csak vállalati dolgozóknak biztosítanak kosztot, 3. az étkezde helyhiánnyal küzd. Ez utóbbi elfogadható indok, mindenki ismeri a vállalat ezzel kapcsolatos problémáit és erőfeszítéseit. A 2. sz. indok már erősen sántít, hiszen adnának kis Katinak ebédet — ha edényben hazahordaná. Azt pedig senki sem hiszi el, hogy ha a kis Kati néhány általános iskolás társa náluk étkezik, egyszerre nyereségessé válik a vállalat! Valószínű, hogy akik az iskolás-gyerekeket kiutasították az étkezdéből — nem úgy gondolták a dolgokat, ahogyan cselekedtek. S nekünk sem az a célunk, hogy az Üzemélelmezési Vállalatra ráhúzzuk a vizeslepedőt. Csupán egy fiatalokat érintő problémát vetettünk fel, amin feltétlenül segíteni kell. Nem hisszük, hogy az Alkotmány úti telephelyen nem lehet közmegelégedésre lebonyolítani az étkeztetést. Nem hisszük el, hogy az édesanyjával együtt ebédelő kis Kati valakinek komolyan az útjában volna ... (—dy—) nem akartak éretlen gyümölcsöt levenni a fáról, másszóval nem látták helyesnek azt, hogy most, az adott helyzetben KISZ szervezet alakuljon Poroszlón. Szerintük várni kellett volna, amig helyi viszonylatban is tisztulnak a frontok és maga a fiatalság megérik arra, hogy Kommunista Ifjúsági Szövetség alakulhasson. Nagy Antal, aki párttag és ismeri az MSZMP március 15-i határozatát, a következő okok miatt helyteleníti, hogy már májusban KISZ szervezet alakuljon a faluban. ,,Az októberi események nálunk még mindig sok zavart és bizonytalanságot okoznak a fiataloknál. Úgy értem, nem tudunk elggé lépést tartani az eseményekkel. Ehhez véleményem szerint az is hozzájárul, hogy a helyi pártszervezet nem alapozta meg jól tömegbefolyását, sem az idősebb emberekre, sem a fiatalokra. Én azt mondom: jobb volna várni még legalább szeptemberig, hogy ne névváltozás és szervezet keresztelőt csináljunk, hanem valóban meglévő reális alapra építhessünk.” A KOMMUNISTA Ifjúsági Szövetség május 13-án megalakult Poroszlón. Negyvenkilenc tagja volt az EPOSZ-nak, ugyanannyi van a KISZ-nek is. Az alakuló gyűlésen segítségről biztosította őket a helyi pártszervezet és a tanács is. Nem ártott volna, ha várták volna még egy ideig a megalakulással, de az sem baj, hogy így történt. A szervezetnek öt kommunista fiatal tagja van, akikre nagyon sok feladat hárul. Az elmondottakból az következik, hogy segítségre, feltétlen komoly segítségre szorulnak. Nagyon jó munkát kell ahhoz végezndök, hogy a szervezet betöltse hivatását: hogy tekintélyt és tisztéletet szerezzen magának a faluban: hogy azok a becsületes fiatalok is megtalálhassák helyüket a szervezetben, akik sem DISZ- sem EPOSZ tagok nem voltak, saját és mások hibájából. Hogy ne csak hideg szavak hirdessék a táblán „Poroszlói KISZ szervezet”, hanem tartalmas ifjúsági élet bontakozzék ki mögötte. HANKÖCZI SÄNDOR Versenyben a legjobb borok A Heves megyei tanács mezőgazdasági osztálya a hagyományokhoz híven ismét megrendezte a megyei borversenyt. Az érdekes vetélkedésen az utóbbi három év alatt termett borok 229 mintáját vizsgálta meg a szakemberekből álló bíráló bizlottág. A kétnapos értékelésen szín, zamat, illat és maligánfok szerint pontozták a gyöngyösi, egri és a debrői borvidék legjobb borait. Az egri borvidék nagyüzemi gazdaságainak vörösbor fajtái közül a megyei kórház célgazdaságában termett bikavér vitte el a pálmát. A fehér borok közül az egri szőlészeti kutató intézet leányka nevű borfajtája kapta a legtöbb pontot- A gyöngyösi borvidékről beérkezett borminták közül a domoszlói állami gazdaság otthello borfajtája bizonyult a legjobbnak. A debrői borvidék terméseiből a verpeléti Dózsa tsz vegyes fehér bora lett a győztes. A szakemberek véleménye szerint a verseny legnagyobb sikere az volt. hogy a beérkezett borminták általában egészségesek, jó kezeltek voltak, ami biztosíték arra, hogy az elkövetkező években is kiváló hevesi borok kerülnek majd fogyasztásra. Gyermeknap a Szerszám- és Készülékgyárban Ünnepséget rendez május 26-án a gyermeknap alkalmából a lakóépület ebédlőjében a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár nőbizottsága. A gyermekeket meguzsonnáztatják, utána műsor lesz, melyben színdarab és bábszínház is szerepel. A kisebb gyermekek között 150 darab meséskönyvet osztanak ki. t VWVWNA REJTŐ JENŐ; (P. HOWARD) ti De az izgalmak még nem értek véget. Egy domb alján váratlanul ráakadtak Duke of Roswangra. Ájult volt. A szája sarkából folyt a vér. Oblath pedése van, amit nyomban meg kell operálni. King Ros- wang erre közölte vele, hogy kiveri mind a két szemét, ha hozzányúl a fiúhoz. A „Levegő ördöge” alapos horogütést kaphatott és kiesett egy foga is. emberek intézkednek, akik magukhoz ragadják az irányítást. A leány fellázította a katonákat, az autós ember parancsol és közben titokzatos események játszódnak le. Valami jön., jön... és ő gyenge, forró... elesett... — Sir... az Istenért... hiszen lázas... — A leány állt mellette. — Kérem, menjen be az oázisba... Le kell feküdnie... — Mi történik.... itt, kérem? — Én sem tudcm. Ez az autós ember az ördög... Legyőzte az egész csapatot az idegeivel. Nagy kiáltozás támadt... Mi az? A tábor közepén, porosán, sapka nélkül lihegve megjelent Izabella őrvezető, és a hóna alatt egy eszméletlen arabot hozott, aki nyomokban még Goghurra emlékeztetett. Odabobta. — A gazember. — A többiekhez fordult. — Mi van a fiammal? A fiamat megölte! — Nyugodj meg drágám, a fiú jól van... — mondta King Roswang és a többiekhez fordult. — Cavelotti őrvezető az öcsém és az ő fia, akit leütöttek... A gróf apatikusan ült a kocsiban, érezte, hogy gyengesége felett összecsapnak a hullámok. Események kavarognak körülötte, amiket nem ért, — — Ez az ember — fordult Izabella az overáloshoz és Goghurra mutatott — elhajított egy kést. A fiam odaugrott hozzá és ő megölte... — Hallgass, King! Tőled az egész családodat kiirthatnák. A gazember meglátta, hogy feléje megyek, menekült. Utolértem és visszahcztam. — Hm... — jegyezte meg Tuotain. — A rövid út eléggé megviselte. Goghurt. — Él még? — kérdezte az autós és letérdelt Goghur mellé. — Igazán nem fogtam a pulzusát, amíg vertem — mondta egy aggódó anya dühével az altiszt. Mr. Guliver felkiáltott. Néhány ütés helyén fehér volt a bőr! Lehorzsolódott... a festék.! — Ez az ember nem arab — mondta azután. — Nézze meg a zsebét — szólalt meg mögötte Anna. — Kissé imbolyogva a gróf is ott állt a leány mellett. Borzadva nézték az összevert arabot. Ahol az overá- los egy petróleumos rongy- gyal megdörzsölte, ott fehér lett a bőre. Azután a humuszán lógó tüszőt vizsgálták meg. Egy levél, Goghurnak címezett borítékban. Mielőtt még az autós sejthette volna, hogy mi áll a levélben, a gróf és a leány is elolvasták: „Szokoloff! Vigyázz ! Goddins keze is a játékban van. Nagyon veszélyes nő. Valószínű, hogy a táskát akarja L. számára. Csatlakozz mint vezető hozzájuk. Mielőtt elérnék Ide- leszt, rajtuk ütünk. Goleá- nál értesíts, ha változás van. Ott vagyok, H-val. Biszkra”. — Szokoloff... — hebegte a gróf ámultán... A leány gyorsan belenyúlt a tüszőbe és most minden kétsége eloszlott. Egy szpáhi kapitány képe került elő. Goghur volt a kapitány. Fehér fog, szénfekete haj, de az arca nem is hasonlít az overálosra. A megvert ember mozgolódott. Jeremiás főorvos szalmi- ákot tett az orra alá. — Lehet hogy rabló — mondta az orvos —,. de ha úgy van, ahogy látom, és eltört két bordája, akkor meg kell operálni... Polchon dühösen ordított: — Az ilyen dögöljön meg... — Az operáció ezt nem zárja ki... — dünnyögte Oblath. — Kötözzék meg — mondta az autós — reggel kihallgatjuk. Egy posztot melléje, Duden és ellenőrizni kell óránként. A gróf a kocsijához ment. Anna és Mr. Guliver követték. — Belátja — mondta az overálosnak halkan a gróf — hogy némi magyarázattal tartozik. Ha ez az ember Szokoloff, ami úgy látszik, kétségtelen, akkor ön nem lehet szintén az. — Én nem vagvok Szokoloff. A gróf sóhajtott. — A nevekkel van baj mindig... Miért mondta akkor ön, hogy Szokoloff, a rabló? — Bizalmat akartam kelteni... így van. Ha azt mondom, hogy nem vagvok Szokoloff, önök nem bíznak bennem. A fehér fog, a fekete haj, a vörös autó véletlenül egyezett. Csak úgy nyerhettem el bizalmukat, ha beismerem, hogy Szokoloff vagyok, a rabló és megvásárolhatnak. Miután ez megtörtént, rámbízták a csapatot, mert ert” megvásárolt rabló többet ér, mint egy ismeretlen egyén, aki becsületesnek vallja magát. — Szóval... ön... nem rabló? — Miért? Csak Szokoloff rabló a világon? Kérem, nem szeretném, ha elveszíteném a gróf úr bizalmát, higgye el, én vagyok olyan rabló, mint ez a Szokoloff. — És... — mondta a gróf a kocsiba szállva — mert szédült. — Kicsoda... az, akit a levél mond... Anna Goddins? — Én vagyok — suttogta a ő. Nagy csend lett. Anna Goddins, Morgenstern, Eisworth, Lorten, Mildstone felült egy tevére, valamit kiáltott és az állat lábra állt, azután elvágtatott az éjszakai sivatagba. — Menjünk, menjünk, — lihegte a gróf. — Hőőő... Diendl... Szó á blédéz Ding! A konflis eltrappolt és az overálos sokáig nézett a rezgő, imbolygó lámpák után, a- merre a kocsi döcögött, az oázis felé, a távoli Szaharában... TIZENÖTÖDIK FEJEZET 1 Az oázisban csak egyetlen szilárd épület volt, nyers sártéglából: a vendéglő. Amikor magával vitte. Az oázis pálmái nem adtak hűs árnyat, csak megszorult a meleg a fák között és a növények kipárolgása még zsía konflis odagördült eléje, a | tulajdonos éppen egy birkát forgatott nyárson, de úgy elbámészkodott, hogy csak a hús égett szagára tért ismét magához... Ezalatt a gróf leszállt a kocsiból, beidegződött mozdulattal megnézte a kilométerórát és fizetett. Kettős kettyenés: Strudl úr felcsapta a zászlót, nehézkesen a kerékagyra hág, onnan a földre és követi a grófot. Az ostort természetesen rosabbá tette a pállott hőséget. Egy kis forrás rohant harsogva a keskeny, sziklás mederben, eltakart arcú arab nők paskolták a ruhafélét és gyorsan pergő nyelvvel, egyszerre valamennyien beszéltek. Néhány gyerek egy ártalmatlan, hosszú kígyót sanyargatott pálcákkal. Ha az állat menekülni akart, a hasa alá kerültek és feldobták a magasba... Az egyik pálma alatt összeaszott arcú, sárga kcpo- nyájú vak bennszülött kuporgott, egyhangú torokhangon dúdolt és hihetetlen gyorsasággal fekhelyet font levélrostból. Felette a pálma egyik vastag, kinyúló ágán hatalmas majom ült, — valami fehéret evett, de nem nyelte le, hanem ahogy megrágta, azonmód ki- pctyogtatta a szájából, hogy aláhullott a vak ember sárga koponyájra. De az ilyen semmiségekkel nem foglalkozott, csak dúdolt és fonta a rostokat. A gróf végignézett a sivár képen. Két duár feszült a pálmák között. Az egyik előtt hatalmas famozsár. Ebben zúzzák a gabonát ma is, csakúgy, mint évezredek előtt. A mozsarat egy kecske szaglássza körül. A sátor mellett néhány gerenda és egy friss cementlap. Itt már valamit építenek. A cementhabarónál egy magányos teve fekszik megkötve. (Folytatjuk.)
