Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-05 / 35. szám

1957. május 5. vasárnap

C J C T O N

3

kOszOntjOk a édesanyákat

Az életet jelentő tavasz, a virágbaborult természetmáju- sán a sck, sok gyermeki csók, ezernyi illatos, köszöntő virág mellett szavakkal, — a nyomtatott betűkkel is köszöntjük ma az édesanyákat. Szépet mondani mindig kicsit félszeg dolog, hogyne volna az most, amikor az anyákról, saját édesanyáinkról, gyermekeink anyjáról van szó, amikor őket ünnepeljük — nem, nem díszkapuval, csak néhány szál virággal és nagyon, nagyon sok szeretettel. Hogyne volna félszeg és nehéz dolog, amikor a mindennapi élet örök és igaz, kitartó és következetes hőseiről, a család, a társadalom, az egész élet kovászairól van szó: az édesanyákról.

Hogyan lehet azt megköszönni, s milyen szavakkal, hogy éjszakákat! virrasztóit ágyunk mellett, hogy virraszt ma is? Hogyan lehet azt meeköszönni és milyen szavakkal, how otthont teremtett a családnak, hogy a szoba minden zugában ott van a lénye, hogy a kedvenc ebédet főzi, hogy becsületre, emberségre nevelt és neveli ma a gyermekeket, hogy élettársa és fegyvertársa a férfinek, bogy gyenge és mégis olyan erős? Kevés és sivár a szó, az anyáknani köszöntő. Hiszen ki tudja nagy szavakkal dicsérni a levegőt, a tiszta vizet, 0, napfényt, a harapás kenyeret...? Mert ezek természetes dolgok, mert ezek nélkül nem lehet élni, mert ezek maguk jelentik az életet. Ki tudja dicsérni az anyákat? Hozzájuk méltóan senki! Csak köszönni tudunk és köszönteni, csak hálásak tudunk lenni és egyszerű, kicsit zavart szavakat mondani és leülni az őt ünneplő asztalhoz. amelyet ő terített, a- melyre ő főzött — az ő ünnepén.

Az anyák szíve végtelenül ; erős és végtelenül gyenge. —; Csodálatos dolgokat kibír s; kegyetlenül tud szenvedni, a; kőnél is keményebb, ha vé-; deni kell, s a vajnál is Iá- ; gvabb, ha adni. Az anyai; szívbe belefér, ott van, ott; lüktet az egész világ minden ; szépsége és szenvedése. S az ; elmúlt évtizedek, a két világ- ; háború mennyi szenvedést; hozott az anyáknak, kik fél-; tek és féltettek, kik egyedül; maradtak és küzdöttek — < nem magukért — a gyerme- \ kékért.. Úgy szeretnénk, ha megnyugodhatnának végre a ; remegő anyai szivek ha nem ; kellene soha többet félniök és félteniük, ha magabiztosan nevelhetnék gyermekeiket, —

nem rettegve új háborútól, új pusztulástól.

Szeretnénk, s talán ez a legnagyobb fogadalom és ajándék számukra, ha békét ígérünk és adunk. Ha ígérjük, mi apák és fiúk, hogy mindent megteszünk, mindent elkövetünk nyugodt életükért, ha vaskézzel fogjuk le a véres ujjakat, amelyek ismét vér után áhítoznak, a- melyek ismét a család, az otthon, az anyák, s az anyai szívek békéje ellen törnek. Ezt ígérjük és ezt tesszük is.

De a férfi kéri a nő, az anyák segítségét is. Az asszo- nyi erő nagy erő, s erre most nagy szükség van. lm. még az anyák napján is kérünk, — az anyáktól kérünk! Kérjük, legyenek továbbra is jó édesanyák, kemények, de megértők, neveljék gyermekeiket igaz, becsületes, jó hazafiaknak, akik ha felnőnek, tudják, hol a helyük és mi a dolguk. Adjanak új, meg új erőt a férfiaknak, férjeiknek, segítsék, támogassák őket munkájukban, nagy szükségük van rája, hisz nehéz időket élünk még mindig.

Tudjuk, sok még a tartozásunk az édesanyákkal szemben. Sok olyan gondjuk, bajuk van, amin segíteni kell és lehet. Azt is tudjuk, hogy nem egynek közülük kettős teher nyomja vállát: a munkahely és az otthon. De azt is tudjuk, mert megtanultuk, hogy mi minden múlik az édesanyákon, hogy mennyire rajtuk függ a család életének harmóniája, kiegyensúlyozottsága, mennyire a gyermekek nevelése és azok jövője, s mennyire egész szocialista építésünk perspektívája. Nélkülük semmire sem mennénk, velük: mindenre. Nélkülük nem bírnánk megbirkózni az ország és a lelkek építésének nagy munkájával,

velük: pryőzünk. Az ő szavuk gyakran messzebbre hallatszik, s mélyebbre vésődik, — mint az apáké, férjeké, s az ő szívük jobban és hamarább megérez sok mindent, amit a férfi tudata csak később fog feL

Ellenforradalom dühöngött

Magyarországon, s véres tom- bolása nyomán ártatlan embereket gyilkoltak meg, félrevezetett fiatalok pusztultak el, akiknek jövőjéről, életéről annyit álmodozott az édesanya, akit otthon anya, feleség, gyermek sirat. Édesanyák! — kérünk! — ne engedjétek ti se többet, hogy ebben az országban talpra- ugorhasson a múlt, amikor a nő rabszclgább volt a rabszolgánál. amikor anyák fojtották vízbe magukat gyermekeikkel, hogy a halált válasszák a halálos nyomor helyett. Édesanyák, — kérünk! — ne engedjétek meg, hogy mégegyszer félrevezessenek benneteket, gyermekeiteket, hogy mégegyszer ebben az országban félni kelljen a becsületes embernek. Nagy erő van a szívetekben, s ez az erő, a bennetek lévő nagy akarat mindent legyőz, mindenen diadalmaskodik.

Anyák napja van, s mi megint és ismét kérünk. De úgy véljük, hogy ez az őszinte kérés és bizalom, ez a mély hála és remény erőtökben, szívetekben... talán ez a legnagyobb ajándék, amit adhatunk nektek ezen a napon. Köszöntjük az édesanyákat, gondolatban megcsókoljuk dolgos kezüket és sok sck boldog évet, békességet, örömet, gyermekeikben boldogságot, — ezt kívánjuk, őszinte szívvel!

Saját erőnkből, magunk munkájával:

A teljesítménybér = több termelés, nagyobb jövedelem

— Est vallják a Gyöngyösi Váltógyár dolgozói

/'W/W'W^/WVWl//^WWV^AWMAA^WVWWVVWWWANVWWA\M/' <

ÁPRILISI TRÉFA ?

A húsvéti ünnepeket apá- méknál töltöttem, Füzes. ábonyban. Vasárnap együtt mentünk szüleim kívánságára moziba, a 8 órai előadásra. ahol Azokban a napokban” című filmet vetítették. A vetítés megkezdése símán ment és a film nézése semmi ,,érdekességet“ nem váltott ki bennem, mivel már láttam egyszer Egerben. A tízperc szünet után már annál izgalmasabb dolog történt, mivel a második rész helyett nyugodt lélekkel levetítették a film harmadik részét, végül a második részt és így

teljesen érthetetlen volt az egész. Szünetben szóltam a jegykezelőnek, s közöltem vele a tévedést. Kérdeztem tőle, hogy miféle ünnepi tréfának szánták ezt. 6 közötti hogy ez nem tréfa, így kapták meg a filmet, tehát így kell levetíteniük. 0 nem tehet róla.

Valaki mégis csak tehet' arról, hogy az efféle tréfák; előfordulhatnak. Szeretnénk,' ha a jövőben ez nem fordulna elő.

Gergelyi Tibor Eger, Almagyar út 17.

NINCS VERSENY, legalább is nincs tudomásunk róla — a gyöngyösi üzemek között, de mégis valósággal egymásra licitálnak az utóbbi hetekben, hogy melyikük tud szebb, jobb eredményt felmutatni. Akkor, amikor megyei, sőt országos viszonylatban is, bizony sok baj, gend van még az üzemek portáján, érthető, ha örül az ember szíve az effajta, jó hírek hallatára. A Váltógyár, a- mely az ország egyetlen ilyen jellegű üzeme, állja a frontot a város két másik nagy üzemével, a bányával és a Szerszámgyárral. Mi sem bizonyítja jobban, mint az az egyszerű tény, hogy az első negyedévben kereken 3 millió forint nyereséget fizettek be az államnak.

Ez az egyetlen szám is igazolja, hogy általánosságban becsületes és eredményes munka felyt az üzemben, amelyre méltán lehetnek büszkék az ott dolgozók. De... s most nem a szokványos de következik., nagyobbak, egyre nagyobbak a követelmények, az elért teljesítmények és a rájuk kifizetett bérek nem mindenkor voltak igazságosak, sok ember, különösen a jól dolgozók sérelmesnek tartják, hogy nem teljesít ményeik arányában fizetik munkájukat. Ebben az üzemben is bevezették az órabért

— amellyel ugyan jónéhány ember jól járt, de sokkal több

— rosszul. Igaz, hogy volt itt úgynevezett erkölcsi norma, a- melynek alapján a művezetők figyelmeztették azokat, akik nem termelték meg az órabérért járó árut. De ha többet termelt valamelyik munkás, — akkor se kapott többet egy fillérrel sem, s különben is az ilyen „erkölcsi norma” betartásához igen magasfokú munkásöntudat kellene.

HOZZÁJÁRULT a helyzet tarthatatlanságához az clyan eset is, amikor — mert a rendelkezések így szólnak az időbérre, csak a papírt veszik figyelembe, s nem a teljesítményt. Másszóval: Erecz Ká- rolynak nincs szakmunkás papírja, de igen jól betanított munkás. Mégis alacsonyabb időbérbe kellett besorolni, — mint egy nem olyan, papírral rendelkező szakmunkást, aki bizony sokkal gyengébb teljesítményekre képes. — S nem Brecz Károly az egyetlen ilyen áldozat.

Végeredményben az időbérre való áttérés éppen a jól dolgozó munkásokat sújtotta, átlagosan mintegy 200 forinttal

csökkent a keresetük, pedig az alapórabért felemelték a kormány határozata értelmében. Nádudvari István — mint elmondotta — csak úgy tudja elérni régi bérét, ha havonta legalább két éjszakás műszakja volt. Nem véletlen tehát, — hogy míg néhány hónappal ezelőtt még hallani sem akartak sokan ebben az üzemben a teljesítménybérezésről, ma követelik, hegy bevezessék, hogy érvényre jusson az igazság: mindenkinek munkája szerint.

Az üzem gazdaságvezetése, a pártszervezet támogatásával kidolgozta a teljesítménybérezés új rendszerét, a dolgozók kérte pénzakkordot, s azt május elsejétől bevezették a geo- üzemben és aztán fokozatosan bevezetik a többi üzemrészben is. Az új bérezés bevezetése jelentősen növelni fogja a munkások keresetét, ösztönzőleg hat majd a termelésre is. Nem érdektelen, ha ezzel kapcsolatosan megnézzük, a bérszintek alakulását.

1956. darabbér átlagkereset 100 százaléknál 1285 Ft.

1956. időbér átlagkereset akármennyit is teljesített 1318 Ft.

1957. teljesítmény átlagkereset 100 százaléknál 1415 Ft.

A példa a vízszintes előma- rózásra vonatkozik, de hasonló vagy még nagyobb eltérés mutatkozik a teljesítménybérezés javára az egyéb munkahelyeken és munkafolyamatoknál is.

SOKKAL ÉRDEMESEBB

lesz így dolgozni, minden munkás tudja, egy-egy munkadarabra mennyi pénz jár neki, könnyen kiszámolhatja, hogy többtermelés után mennyivel I

emelkedik a keresete is. Mint már mondottuk, a Váltógyár jó munkát végzett az első negyedében s nincs visszaesés ezekben a napokban sem. Biztosak vagyunk benne, hogy a dolgozók kérésének eleget téve, a bevezetett teljesítménybérezés nyomán tovább emelkedik a termelés szintje, tovább a dolgozók keresete, — s ennek bizony az egész ország látja hasznát.

Eger sáros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának

Ezúton mondok köszönetét a Honvédelmi Minisztériumnak és a Tanács VB-nak a Csokonai utca, a Kisfaludy utca és a Mindszenti Gedeon utcai dolgozók nevében a megyei kaszárnya közötti út megnyitásáért.

Szebb május 1-i ajándékot nem kaphattak volna az ittlakó dolgozók, mert mi. akik itt lakunk, végre megszabadultunk napi 2-3 kilométeres úttól. Eger város dolgozói ebből is láthatják, hogy a tanácsi dolgozók a városi dolgozók érdekében minden tőlük telhetőt elkövetnek. A tanács VB-nek és a tanácsi dolgozóknak továbbra is jó munkát, munkájukhoz sok sikert kívánunk a felsorolt utcák dolgozói nevében. Ismételve hálásan köszönjük fáradozásaikat.

AMBRÓCZY JÁNOS

Hatvan város anyalsönyvébál

Születtek: Tóvaj Márta, Sinkó István, Talun János, Csólya Erzsébet, Sisa Éva, Kovács Erika, Basa Zoltán, Pethő László, Tarján Katalin, őszi Géza, Gyetvai Mihály, Ajtai Aranka, Lunárcsik Attila, Göcző Ildikó Mária.

Házasságot kötöttek: Túri József Albert és Fehér Ilona, Tóth László és Nagy Irén, Juhász István és Szénási Ilona.

Meghaltak: Ajtai József, Vitay János, Katona Albert, Szeles Bertalan, Tarján Katalin, Fogarasi I Károlyné Anka Margit.

Új mozit avattak Hatvanban

Május elsején kedves ünnepség volt Hatvanban. Ezen a napon adta át a városi tanács és a MOKÉP az új-hatvani mozit a város dolgozóinak. Régi kívánsága teljesült ezzel a város dolgozóinak. Az új moziban az első előadás a Római lányok című olasz film volt. Hetenként négyszer lesz filmelőadás, csütörtök, péntek, szombat és vasárnap.

— Megyénkben 18 üzemi KST-be 910 dolgozó lépett be. Eddig az első negyedévben 44 ezer forint kölcsönt folyósítottak.

wwwv>

clz elsú péuzUereetem

A PÉNZKERESÉS roppant nehéz dolog. Erre a ma már közhellyé koptatott igazságra először hétéves koromban döbbentem rá, amikor életemben először kerestem pénzt.

Mondom, körülbelül hétéves lehettem, amikor először szakadtak a nyakamba a pénztelenség ma már olyan jólimert és megszokott gondjai. Barátommal, Hucival üldögéltünk a Dunapart lépcsőin és lábunkat a vízbe lógatva, azon töprengtünk. hogyan és honnan lehetne pénzt keresni, mellyel jelenlegi súlyos helyzetünkből kilábalhatunk. Ott ültünk és mind a kettőnknek el volt szakadva a csúzliján a gumi, nem volt egy szem cukor sem a zsebünkben és ez rettemetesen nyomta a kedélyünket: Huci, aki gyakorlatias elme volt. azt ajánlotta, hogy éjszaka törjünk be egy bankba én azonban ezt a javaslatot elvetettem. Nem azért, mintha nem örültem volna az ott talált pénzmennyiségnek. hanem félelemből. Éni ugyanis nagyon féltem a rendőröktől és általában minden hivatalos embertől. még a villanyszámlástól is, annál is inkább mert már akkor kellemetlen tapasztalataim voltak a mawar királyi rendőrség pedagógiai módszereit illetően. Az történt ugyanis, hogy véletlenül, de komolyan mondom, hogy véletlenül, betörtem egy gázlámoa üveget, mire a rend őre. aki tetten ért. 10 percen kereszHíl pofozott. Egv lámnaüve- gért! Hátha a bankrablásom kapnának el? Az, egész rendőrségi apparátus egy hónapon keresztül engem pofozna. Huni erre még gyakorlatiasabb ajánlatot tett nevezetesen, hogy menjünk el labdaszedőnek,

ahol egy délután 50 fillért is meg lehet keresni. Nekem azonban ez sem tetszett. így hát gondolkoztunk tovább, míg végre megszületett a nagy ötlet. Nem azért mondom, hogy felvágjak, de ez is nekem jutott eszembe.

— Lesz pénzünk, — jelentettem ki magabiztosan.

— Honnan és mennyi — tudakolta Huci.

— Keresni fogunk — világosítottam fel, aztán elmeséltem neki az ötletemet.

— Kimegyünk a Körútra és pénzt keresünk — mondtam.

— Ezt már hallottam, de azt bökd már ki, hogyan? — faggatott barátom, aki egy kicsit nehéz fejű volt

VEDD SZÓSZERINT. Keresni fogjuk a pénzt. Anyám mesélte, hogy egy asszony 1000 pengőt talált az utcán. Mindig lehet hallani eseteket, hogy valaki tömött pénztárcákat, arany fülbevalókat talál, teljesen véletlenül. Hát mi most keresni fogjuk a szerencsét.

Huci nem túlzottan lelkesedett az ötletért, de aztán bőbeszédüen lefestettem ellőtte annak a lehetőségét, hegy találunk 100 pengőt és abból mi mindent vásárolhatunk. Elhatároztuk, hogy a munkát másnap reggel meg is kezdjük.

Az első nap nem találtunk semmit, a második nap körülbelül ugyanennyit, míg a harmadik nap Huci talált egy MTK jelvényt és

egy katona gombot, mire kijelentette, hogy ebből a hülyeségből neki egyszer és mindenkorra elege volt és megy labdát szedni. Én viszont mereven ragaszkodtam az álmaimhoz, hiszen már olyan szépen elterveztem mindent, hogy nem tudtam lemondani róla. Kérleltem, agitáltam, de Huci hajthatatlan vdt

— Az embereknek arra sincs pénzük, hogy megéljenek, nem még, hogy elszórják az utcán — szögezte le határozottan Huci és elindult hazafelé.

— Még egy próbát tegyünk, holnap utoljára és ha akkor sem találunk semmit, akkor én is megyek veled a teniszpályára —• ajánlottam és Huci végre belement a ddlogba..

Másnap regeel korán kezdtük a munkát. Én a Körút jobb oldalán, Huci a baloldalon ment mereven földre szegezett tekintettel vizssál- gatva az aszfaltot. Közben lopva Hűét is figyeltem, aki bizony lógott, mert nem is a földet, hanem a kirakatokat és az embereket nézte.

A következő pillanatban éleset fütyültem, melv jeladás arra az esetre volt megbeszélve, ha vrlame- l'ákünv fiilön fogná a szerencsét. Huci pillanatokon belül ott termett.

— Nézd. mit találtam — mutattam egv fényes öt pengőst.

— Muti — kapta ki a kezemből a pénzt, mert ő már akkor szigorú materialista volt és. csak abban hitt. amit a kezében tartott. Leejtette a földre, hogy a csengéséből megállapítsa, hogy nem hamisítvánnyal áll- e szemben, aztán határozott mozdulattal a zsebébe tette és kijelentette, hogy a mai napra a munkát be is fejeztük és megkezdjük a pénz célszerű befektetését. Először egy cukcrka üzlet ajtaján fordult be, ahol egy pengőért különböző édességeket vásárolt, majd egy pengőért csúzligumit vett. Aztán így rendeL- delkezett:

— Eddig elköltöttünk két pengőt. Még kapsz egy pengőt, egy marad nekem, egyet pedig elteszünk forgótőkének.

Nem tudom, hogy honnan tanult ilyen okos szavakat, mint a forgótőke, elég az hozzá, hogy ezt a pengőt is ő tette el, jelezve, hogy ő az üzlet vezetője és pénztárosa.

Estefelé, amikor hazamentem, anyámat kisírt szemekkel találtam otthon.

— Megverte az isten az ilyen életet. Reggel kértem kölcsön öt pengőt és valahol elvesztettem. Most miből vegyek neked vacsorát? — sopánkodott elkeseredetten.

Azt hiszem, nagyon elpirultam, de anyám szerencsére nem vett észre semmit.

— Ide tettem a kredencre, nem is értem hová tűnhetett. Te nem láttad?

— Én... izé... nem... dehogyis — makogtam és rájöttem, hogy nagyon poros a cipőm és lázas cipőpucolás- ba kezdtem, amivel, ha anyám gyanakodó természet lett volna, még

gyanúsabbá tettem volna magam, mert ezt a műveletet egyébként csak hosszas unszolás után szoktam végezni. Később nagyon megsajnáltam szegényt.

— Nekem van egy pengőm — mondtam és odaadtam neki a pénzt, mert már akkor nagyon jó szívem volt.

— Honnan van neked pénzed?

— Egy bácsitól kaptam — hazudtam szemrebbenés nélkül, majd pillanatokon belül ki is találtam egy történetet. — Az úgy volt, hogy egy bácsi adott egy levelet, hogy vigyem el egy néninek. Fel is vittem, ezért adta az egy pengőt. Olyan virágos mintás pongyolája volt a néninek. Ott lakott a Zsigmond téren — meséltem most már teljesen magabiztosan arra is készen, hogy elmondom a néni lakásának berendezését is.

Anyám szegény, el is hitt mindent.

— Áldja meg az isten azt a jó embert.... látod kisfiam, a jóistenke azért mindig gondoskodik a szegény emberről — oktatott. Vártam, hogy az isten valamilyen formában tiltakozni fog a hála ellen, amire nem szolgált rá, de nem történt semmi és én megállapítottam, hogy ez nem szép tőle. Anyám elment vásárolni és én pedig megfogadtam, hogy ezt az üzletet nem folytatom tovább. Elmegyek labdaszedőnek, összegyűjtők öt pengőt és Beteszem az ajtónk elé. hadd találjon egyszer szegény anyám is pénzt.

Nagyon szégyenlem. de bevallom, hogy ezt a tervemet a mai napig sem teljesítettem.

— Hefe —