Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-07 / 27. szám (28. szám)

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! ÚJ OTTHONA ÉPÜL A TUDÁSNAK Márkusz László képesriportja AZ MSZMP HEVES MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ARA 60 FILLÉR 1957. ÁPRILIS 7. VASÁRNAP* „I mi ügyünk, a szocialista! forradalM ügye, legyőzhetetlen“ — Úszta Gyula vezérőrnagy mondott ünnepi beszédet a felszabadulási emlékünnepélyen Eger város dolgozói hazánk felszabadulásának 12-ik év­fordulójáról a Gárdonyi Géza Színházban tartott díszünnep­ségen emlékeztek meg. A díszünnepségen résztvevő egrieket Putnoki László elvtárs. az MSZMP Heves megyei Intéző- bizottságának tagja üdvözölte, méltatta április 4 jelentőségét, majd felkérte Úszta Gyula vezérőrnagy elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, tartsa meg ünnepi beszédét. Így vált 1945. április 4.-e a magyar szabadság születésének napjává Úszta Gyula elvtárs az ün­neplő közönség üdvözlése után április 4-e és a szabadsághar­cos mozgalmak kapcsolatáról beszélt. „Az oly sok szenvedést látott, de most már visszavon­hatatlanul szabad magyar föld­ben egymás mellett pihennek a kuruc- és az 1848-as szabad­ságharc hősei, a dicsőséges 1919-es Tanácsköztársaság hő­si harcokban elesett védelme­zői. a magyar szabadságért, a Hitler és a Horthy fasizmus ellen harcoló Magyar Kom­munista Párt mártírjai, hogy végre valóra váljanak dicső, de eddig elbukott szabadság- harcos mozalmaink nagyszerű eszméi. 1945. április 4-e jelképe an­nak, hogy sokat szenvedett né­pünk ezeréves történelme so­rán elsőízben olyan hűséges, megbízható és erős szövetsé­gesre talált, aki nemcsak kész, hanem képes is népünk sza­badságát és hazánk független­ségét fenyegető bármely el­lenséggel szemben hathatós segítséget és védelmet nyúj­tani. 1945. április 4-e hazánk fel­szabadítása azt is jelentette, hogy Magyarország véglegesen elszakadt a kapitalizmus tábo­rától, egyenrangú és jogú tagja a szocialista tábornak. E naptól kezdve acsarkodik a magyar népi demokráciára a nemzetközi imperialista reak­ció és mindent elkövet azért, hogy visszaállítsa a múltat. E sötét erők nem tudják meg­bocsátani, hogy szabad, füg­getlen hazában szocializmust építünk — mondotta Úszta elvtárs, majd az október 23-át megelőző eseményekről szólt. A mai napon mélységes hálánkat és szeretetünket fejezzük ki kétszeres fel­szabadítónk, a Szovjet­unió iránt és testvéri köszönetünket küldjük a szocialista tábor va­lamennyi népének, és a még kapitalista elnyomás alatt élő, velünk szolidáris minden dol­gozónak. Felemelő érzés az a tudat, mely bennünket eltölt ezen a napon: a mi ügyünk a szocialista forradalom ügye, legyőzhetetlen. Úszta elvtárs ezután a fel- szabadulást követő 12 év gaz­dasági és kulturális eredmé­nyeivel foglalkozott. 1945. óta hazánkban megve­tettük egy korszerű, ipari or­szág alapját. Ennek megfele­lően főképpen a nehézipar, a gépipar és a vegyipar fejlő­dött. Első ötéves tervünk ide­jén országunkban — melynek területe kevesebb, mint 100 ezer négyzetkilométer és la­kóinak száma nem egészen 10 millió, — 65 új, európai mére­tekben is jelentős ipari nagy­üzem létesült és 84 meglévő gyárunkat bővítettük ki. Az ipari termelés méreteire jel­lemző, hogy ugyanebben az időszakban közel 900 ezer ke­rékpárt, 66 ezer motorkerék­párt, 840 ezer rádiót, kétezer kombájnt, négyezer autóbuszt és 14 ezer traktort gyártottak. Széntermelésünk, amelynek korszerűsítését 1949-ben kezd­tük meg. az 1949. évi 11.8 mil­lió tonnáról az első ötéves ter­vünk befejezésekor 22.6 mil­lió tonnára emelkedett. Az ipari fejlődés mellett, ha lassúbb ütemben is, fejlődött az ország mezőgazdasági ter­melése, javult a dolgozó pa­rasztság anyagi helyzete. Ennek az óriási munkának az elvégzéséhez azonban nem volt elég a munkásság és dol­gozó parasztság erőfeszítése, szükség volt olyan értelmiség­re is, amely ezt a munkát a maga szaktudásával irányíta­ni és fejleszteni tudja és való­ban a népért dolgozik, hasz­nosítja azt az óriási tehetség­tartalékot, amely a dolgozó népben szunnyad. Az ország gazdasági helyze­tének ismertetése után Úszta elvtárs az október végi és no­vember elejei napokról szólva ezeket mondotta: „Amíg né­pünk a párt vezetésével 12 éven keresztül áldozatos mun­kát végzett, a belső reakció erői sem pihentek. Visszasze­rezni az elveszett paradicso­mot, bosszút állni a munkáso­kon parasztokon ez a vágy fűtötte a volt uralkodóosztály tagjait és azok kiszolgálóit. Hátuk mögött érezték nyugat­ra szökött cinkosaikat, az — amerikai imperialisták pénzes­zsákjait, az amerikai zsoldban álló Nyugat-Németországban elhelyezett csendőrezredeket. Imperialista gazdáik tervei és parancsai alapján októberben kirobbantották az ellenforra­dalmat. Az október végi, a novem­ber elejei napokban nyében a Magyar Népköztár-$ saságot, mert számítottak ar-| ra, hogy a párt nem egységes,* hogy a párton belül helyet^ foglalnak az ellenforradalom 5 szövetségesei, a fal törő kosi szerepét betöltő Nagy Imre,* Losonczy csoport. A Magyar* Dolgozók Pártja súlyos hibát? követett el akkor, amikor} nem számolta fel a pártonbe- * lüli revizicnizmust, és azok} képviselőit, a Nagy Imre , Lo-J sonczy csoport tagjait megtűr-} te a pártban. Bmfkor legnagyobb szük­ség lett volna a párt egy:j ségére, az árulás akkor bomlasztotta fel a pártot Nem véletlen, hogy novem-j bér 4-e után a párt ismét azért j tudta betölteni hivatását, mert} elhatárolja magát mindenfaj-} ta antimarxista, antileninistaí nézettől, azok képviselőitől ésí kíméletlen harcot folytat} azok ellen. } Kétemeletes, gázfűtéses, tornatermes új iskola épül Hatvanban. A Szolnok megyei Építő- Vállalat gyors ütemben végzi a nyolc tantermes iskola építését, hogy mielőbb elkészül­jön új otthona a tudásnak. A nagy munkában bizony jól esik a hűsítő víz, mert már nagy a meleg, különösen, ha valaki serényen dolgozik. (A képesriport folyt, a 3. o.) a magyar nép további sorsa forgott kockán Ha győz az ellenforradalom, visszazuhanunk a fasizmus bűzös mocsarába. Ha magunk alá gyűrjük és felszámoljuk az ellenforradalmat, tovább­haladhatunk a szocializmus útján. A sorsdöntő kérdésekre a magyar nép egyedül hiva­tott vezetője, a kommunisták pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt adta meg a hatá­rozott, világos, és nemzetmen­tő választ. A Szovjetunió se­Úszta elvtárs az ellenforra­dalmi események ismertetése után a szocialista országok segítőkészségéről beszélt. Volt élelem, mert barátaink­tól, elsősorban a Szovjetunió­tól február végéig 5.500 vagon búzát és lisztet, 80 vagon húst és zsírt, közel 200 vagon vajat és tejkonzervet és más egyéb éleimet kaptunk. Még javá­ban folyt a nép javait pusztí­tó sztrájk, de volt villany és gáz azért is, mert a baráti or­szágok mintegy 8.500 vagon szenet, fát, olajat adtak. Rövid hetek alatt üveg csil­logott a pesti lakóházak abla­kán, mert több mint 700 ezer négyzetméter üveget kaptunk. Gyors ütemben épültek újjá a megrongált lakások, abból a 4300 vagonnyi épületanyagból, amij a szocialista országok ad­tak segélyként a kárt szenve­dett magyar népnek, — mon­dotta Úszta elvtárs, majd így folytatta: Az októberi napok­ban beharangozott nyugati se­gítőkészség nem volt más, — mint politikai fegyver. Olvas­tuk a november 2-i lapokban, hogy az USA csupán kezdet­kén 20 millió dollár segélyt ajánlott fel, amiből, szerintük tejjel, mézzel folyó Kánaánt varázsolnak Magyarországból. Ma már látjuk, hogy ez a be­ígért segítség csak az ellenfor­radalomnak szóló bátorítás volt, Magyarország egy dollárt sem kapott a meghirdetett 20 millióból. A Nyugat és a hazugság szócsöve, a Szabad Európa rá­dió kedvenc meséje, hogy ok­tóberben a munkásság, a bá­nyászok fegyverrel harcoltak a népi hatalom ellen. A gyor­san fejlődő termelés, a márci­us 28-i 70 ezer tonnás szén- termelés csattanós válasz erre a rágalomra és bizonyíték, hogy nem a munkások, hanem a huligán elemek, a börtönből kiengedett rabok, az eddig megbújt, vagy külföldről be­szivárgott ellenforradalmárok és az általuk megtévesztett fiatalok csoportjai fogtak fegyvert a népi hatalom ellen. Március 15-ig több, mint ezer erőszakkal szétvert, vagy meg­gondolatlanságból felosztott tsz alakult újjá, így az ország ban már 2.500 termelőszövet­kezet működik. Mit bizonyít ez? Azt, hogy pártunk jó utat mutatott és a termelőszövetke­zeti mozgalom már az eltelt jónéhány év alatt is még ki­írthatatlan gyökeret eresztett a falu és valóban a jövőt, a paraszti felemelkedés útját je­lenti. Úszta elvtárs befejezésül ezeket mondotta: Ilyen a helyzet, ilyenek az eredmények, a magyar sza­badság születésének 12-ik év­fordulóján. Nem mondjuk azt, — mert népünket és önma­gunkat csapnánk be, — hogy már minden jól megy, hogy a további út teljesen síma, aka­dálymentes lesz. Nem! Sok ellenséges, lázító, a népi hata­lom elleni szervezkedő elem még szabadon folytatja akna­munkáját. Ezért a megszorítá­sokra, az óvintézkedésekre to­vábbra is szükség van. Van és lesz még akadály, de a nehezén már túl vagyunk. A Szovjetunió és a szocializ­must építő népek segítségével dolgozó népünk áldozatos m unkájával, a párt határo­zott vezetésével sikerült lé- küzdenünk, de leküzdjük a to­vábbi nehézségeket is, mert él és erősödik a párt, a szocia­lista tábor egysége és összefo­gása, mert a magyar munká­sok, parasztok, értelmiségiek gyűlölik a múltat, készek és képesek felépíteni a szocia­lista Magyarországot. Április 4. hazánk felszabadí­tásának, a magyar szabadság születésének nagy ünnepe, erőt, bátorítást és hitet nyújt ehhez a nagy munkához. Éljen április 4-e, a magyar szabadság születésének nagy napja! Éljen felszabadítónk és nagy barátunk, a hatalmas Szovjetunió és dicsőséges had­serege. Éljen és erősödjön a szocialista tábor népeinek egysége, testvéri szövetsége, éljen a szocialista Magyaror­szágot építő dologozó nép és vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Az ünnepi beszédet követe műsorban a Gárdonyi Géza Színház művészei a város; Kultúrház kiszenekara, az eg­ri I. számú Általános iskola énekkara és a Közgazdaság Technikum tanulói léptek fel Nagy tetszést aratott aj egyenruhás úttörő énekkar é: a Közgazdasági Technikurr tanulóinak tánca. A Gárdonyi Géza Színház­ban megrendezett ünnepi es­ten kívül az üzemek, tanácsol dolgozói is tartottak megemlé­kezést hazánk felszabadulásé- sa 12-ik évfordulóién. Az ellenforradalom ledöntötte, a város felépítette a Népkert­ben a szovjet hősök emlékmű­vét. Kocsmár János elvtárs, az eg­ri Városi Tanács elnöke ünne­pi beszédét mondja a koszorú­zást ünnepségen. Csütörtök délelőtt zászlók­kal, koszorúkkal az elesett szovjet hősök iránti kegyelet érzésével gyülekeztek Eger város dolgozói a városi Tanács előtt. A koszorúzási ünnepsé­gen több, mint ötezer ember vett részt, s nézte végig a munkásőrség századainak fel­vonulását. Az üzemek, válla­latok, hivatalok dolgozóinak végeláthatatlan menete a szov­jet hősök emlékműve felé vo­nult, megkoszorúzták a hely­reállított népkerti szovjet katona szobrát, a törvényház előtti emlékművet. A nagyarányú koszorúzási ünnepségen Kocsmár János elvtárs, a Városi Tanács elnö­ke mondott ünnepi beszédet és itt került sor igen kedves és megható eseményre* is. A karhatalom a koszorúzási ün­nepség során adta át a felso­rakozott egyenruhás úttörők­nek az ellenforradalmárok ál­tal élrabolt zászlójukat. Az út­törők ígéretet tettek zászlójuk tisztaságának megőrzésére. Az üzemek, hivatalok és Vállalatok képviselői ezután elhelyezték koszorúikat az emlékmű talapzatánál és ez­zel a felszabadulási ünnepsé­gek befejeződtek. A megye falvaiban, üzemei­ben gyűléseken is megemlé­keztek felszabadulásunk 12-ik évfordulóján a szabadságun­kért elesett, szovjet hősökről, kétszeres felszabadítónkról — a Szovjetunióról. • gítségével letörni az ellenfor­radalmat, felszámolni az ellen­forradalmárok által okozott károkat, leleplezni az egész nép előtt a külső és belső re­akció erőit, megszervezni a magyar nép erejét a szocia­lizmus további építéséhez. — ez volt a válasz. Nem felejthetjük el, egy pil­lanatra sem, hogy az ellenfor­radalmi erők csak azért tá­madhatták meg a siker remé­Otezer 'ember a'koszorúzás: ünnepségeken

Next

/
Oldalképek
Tartalom