Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-07 / 27. szám (28. szám)
2 Ü J ÜTŐN 1957. április 7. vasárnap. «•atcw KH/PJKM Az ellenforradalom és a nemzeti függetlenség in. Illúzió, hogy Magyarország semleges ország maradhatott volna. Nézzünk csak a térképre. Magyarország központi helyet foglal el Európában. Hazánk fontos stratégiai terület volt a múltban is, kelet és nyugat határán. Hcgyan képzelhető el, hogy egy kapitalista Magyarországot ne használt volna fel az imperializmus a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni támadásra ugródeszkának? Nem. a mi semlegességünk az imperialisták számára papírrongy lett volna. Magyarország a szov- jetellenes európai háború tűzfészkeként igen tragikus helyzetbe sodródott volna. Felszítva a sovinizmust, elkezdődött volna a nyílt uszítás és területi követelés a szomszédos népi demokratikus országok ellen is. De tekintsünk el az adott konkrét helyzettől és tervük fel elvileg a kérdést: lehet-e egy szocialista állam a szó nemzetközi jogi értelmében semleges állam? Szocialista állam-e az az crszág, amely elvetve a proletárintemacio- nalizmus elvét, semlegességéből adódóan közömbösen szemléli egy másik szocialista ország küzdelmét, harcát a nemzetközi imperializmussal szemben? Gondolkozzunk a kérdéseken és hamarosan rájövünk a helyes válaszra: nem. a Nagy Imre kormánynak ezen állásfoglalásai nem a szocializmus ügyét, hanem az ellenforradalom ügyét szolgálták. Igen tanulságos, ahogyan Gomulka elvtárs egy januárban elmondott beszédében a szocialista országok egymásrautaltságával foglalkozik: „Amerika, amelyet tengerek választanak el a világ többi részétől, amely erős és álig felfegyverzett ország, saját elnökének szavain keresztül azt állítja, hogyha magános és elszigetelődött, akkor nem kénes garantálni még a saját biztonságát sem”. És mit mondhat Lengyelország? Nem is szükséges hangsúlyozni, — hogv Lengyelország, amelyet valóban veszélyeztetnek különböző ellenséges erők — nem úgy. mint Amerika, amelyet senki sem fenyeget — még nagyobb erőt kell hogy fordítson biztonságára EZ AZ OKA annak, hogy a szovjet csapatok ideiglenes tartózkodását nem politikánk negatívumának hanem pozitívumának tekintjük”. Ez a megállapítás teljes mértékben vonatkozik hazánkra is. Az úgynevezett „semleges” Magyarországnak sem szocializmus, sem nemzeti függetlenség, sem béke, — hanem kapitalizmus, imperialista leigázás és háború lett volna az osztályrésze. A külső és a belső reakció tervei megvalósulásának a varsói szerződés értemében hazánk területén tartózkodó szovjet csapatok vetettek gátat. amelyek a magyar kormány kérésére, a proletárin- tamacionalizmus szellemében segítségünkre siettek. A reakciós imperialista erők természetesen rögtön „durva szovjet beavatkozásról”, „agresz- szióról”, , a magyar szabadság eltiprásáról” kezdtek kiabálni, sőt az Egyesült Nemzetek Szervezete elé is vitték az úgynevezett magyar ügyet, — mindezt azonban nem másért, csak azért, hogy eltereljék a világ közvéleményének a figyelmét saját szennyes egyiptomi és magyarországi üzel- meikről, amelyek a legdurvább agressziót és beavatkozást jelentették ezen országok belügyeibe. Ma már e tények ismeretének birtokában velünk együtt látják és vallják a kommunisták és mindinkább a többi haladó erők is szerte a világon. hogy a magyarországi események lényegében a reakció és a haladás, a béke és a háború, az imperialista és a szocialista erők összeütközését jelentették. így a Szovjetuniónak a nemzetközi munkásosztály, a szocializmus, a haladás, és a béke ügye iránti kötelessége volt segítséget nyújtani a magyar népnek. Ez a „beavatkozás” nemhogy megsértette, ellenkezőleg megmentette nemzeti függetlenségünket. A SZOVJETUNIÓ szocialista ország. A szocialista társadalom belső lényegéből fakad. hogy harcol minden elnyomás — a nemzeti elnyomás ellen is. A Szovjetunió története azt bizonyítja, hogy fennállása óta mindig támogatta és támogatja az imperializmus ellen harcoló népek nemzeti szabadságharcát. Nemzeti szu- verénitásunkat, függetlenségünket a Szovjetuniótól kaptuk meg 12 évvel ezelőtt, s ő a legszilárdabb őrzője ma is ennek, mindannak ellenére, hogy a szocialista országok egymásközti viszonyában voltak hibák. E hibák azonban nem alapvetőek és ki lehet és ki kell küszöbölni; ezzel tovább erősödik a szocializmus táborának egysége és egybe- forrottsága. Szocializmust építeni és nemzeti függetlenséget biztosítani csak a szocialista országokkal való testvéri kötelékben, együttműködésben lehet. Sokan egyenlőségjelet tesznek a szocialista országok egymásközti viszonyában előforduló hibák és az imperialista országok más népeket elnyomó agressziós politikája között. Mi sem tévesebb ennél. Ezt nemcsak a Szovjetunió egész eddigi története cáfolja, hanem az is, hogy ha pl. Magyarország kivált volna a szocialista országok alapjában egyenjogúságon és a nemzeti [ függetlenség tiszteletbentartá- ; sán alapuló testvéri köteléké- , bői, akor menthetetlenül el- i vesztette volna nemzeti függetlenségét, s az imperialisták játékszerévé vált volna. Ebben az esetben tehát egész nemzetünk került volna halálos veszélybe. Az eddig elmondottakból levonhatjuk a végső következtetéseinket: mi a magyar függetlenség, nemzeti szuverenitásunk megszilárdításának egyedül járható helyes útja? Elsősorban az, hegy az internacionalizmus elvi alapján állva a legszorosabb barátságot és együttműködést fejlesz- szük ki hazánk és a többi szocialista ország között. Erre az együttműködésre és barátságra nemcsak azért van szükség, hogy megvédjük népünket a reakciós imperialista erők mindenfajta beavatkozási kísérlete. vagy agressziós szándéka ellen, hanem azért is, hogy a szocialista országokkal kicserélhessük a szocializmus építésében szerzett tapasztalatainkat, hogy gazdaságilag és politikailag állandóan támogathassuk egymást független szocialista hazánk kiépítésében. (Folytatjuk)-o cA^akép íl e1956. szeptember: Párttaggyűlés van. A titkári beszámoló után elsőnek pattan fel és nagy pátosszal bizonygatja: „Nekünk kommunistáknak, nem szabad ezt megengedni... Ha mi kommunisták így vélekedünk, akkor hová jut a párt... Mi kommunisták szilárd egységben szállunk szembe az ellenséggel... Ki álljon ,a munka élére, ki szálljon harcba az egységért. ha nem mi. kommunisták?. .. 1956. október 25: Ott áll munkatársai körében. Telt alakján feszül a ruha és a tőle megszokottnál is hangosabban bizonygatja: „Visszamegyek a Szoc. Dem. pártba... Onnan jöttem, annak vallom magam, nézzétek, ez van a tagsági könyvembe is — Kommentár* nélkül | írva... A kommunisták elját' szották szerepüket”. 1956. október 29: „ Az én pártom a Petőfi párt ... Soha nem tagadtam meg paraszti mivoltomat. Ott a helyem abban a pártban, amelyik apám és a parasztság érdekeit képviseli...” 1956. november 5: „Kommunista voltam és az is maradok. Az, hogy ki az igazi kommunista, az még nem dőlt el”. 1956. december: „Forradalmár voltam, vagyok és leszek! Amíg a kezem emelni bírom, m'ndig a munkásosztály ügye mellett állok. Az MSZMP nem a munkás- osztály, nem a szocializmus ügyét védi, az restaurálni akarja az MDP káros módszereit.” 0 szocialista országoK életéből Épül Európa legnagyobb szállója 1957. március: Ismerésünk egy párttitkárral beszélget — kéri felvételét a Magyar Szocialista Munkáspártba. — Miért akar az MSZMP tagja lenni? — hangzik a párttitkár kérdése. Ismerősünk így indokolja elhatározását: „Soha nem tagadtam meg kommunista mivoltomat, még a legnehezebb időben sem, bár személyeskedés, intrika zúdult rám és sújtott. Mindenkor bátran vallottam és vallom magam kommunistának. Mert nekünk, kommunistáknak. .. Ha mi, kommunisták. .. Mi kommunisták... Ha nem mi. kommunisták...” és így tovább. Ismerősünk ezúttal hiába bizonygatta elvi szilárdságát, kérése nem talált meghallgatásra. Szerencsére! —papp— i Moszkvában az idén megkezdik Európa legnagyobb szállodájának építését. A Vörös térre nyíló 10 emeletes épületben 2700 szoba lesz, 600 személy befogadására alkalmas étterem, egy kávéház, fizietek, egy bank, egy postahivatal és egy hatalmas mozi. A szálloda udvarán színházat építenek. iásstiprceftként IQ ceruza A Ceske Budejoviceban lévő világhírű Kohi-Nor ceruzagyárban a közelmúltban új típusú automata gépet helyeztek üzembe. A gép segítségével másodpercenként 10 ceruzát készítenek. A Kohi-Nor- gyárban egy műszak alatt elkészített ceruzák hossza eléri -jsöaaffi.:;.i£____áts az 52 kilométert. Az üzem korszerűsítése lehetővé tette, hogy két műszak alatt annyi ceruzát gyártsanak, amennyit azelőtt 14 nap alatt készítettek. Az újtípusú ceruzagyártó automata egyedülálló az egész világon. Nemzetközi együttműködés a hanglemezgyártás ban A román-cseh hanglemezgyártási együttműködés keretében megkezdték a közös zenei felvételeket. A lemez egyik oldalára Prágában történik a felvétel, a másik oldalra, — ugyanazoktól az énekesektől — a bukaresti stúdióban. A világpiacon még kevéssé ismert Electrocord márkájú hanglemezek így a már jól ismert Supraphon márkával együtt jelennek meg. Románia hasonló szerződést kötött „Pa- the Marconi” és a berlini „Deutsche Gramaphon” céggel is. ÚSZÓ S V A R A „Pamjaty Hohrjakova” nagy személyszállító gőzös több mint fél évszázaddal ezelőtt készült a szormovoi hajógyárban. A gőzös ma már nem felel meg a követelményeknek tehát a folyamhajózás dolgozói elhatározták, hogy a gőzöst úszó gyárrá alakítják át, fedélzetén kálciumszilikát tömbök készítését kezdik meg. Ab úszó gyár bárhol lehorgonyozhat és azonnal megkezdhetik a termelést ott, ahol erre alkalmas alapanyagot találnak. Építik az első nagyolvasztót A Vuhanban épülő több üzemből álló nagy vas- és acélárugyárban most építik az első nagyolvasztót. Még az idén megkezdik a gyár vegyianyag ércdúsító anyagüzemének építését. A gyárnak külön hő- és energiaműve lesz. Uj vasútvonalat is építenek, mely a vas- és acélgyárat ösz- szeköti a Vuhantól 130 kilométerre lévő táj eszi vasércbányákkal. Rekorúielepülés HeUftngkiangban Kína történetében a legnagyobb mérvű település a múlt esztendőben történt Heilung- kiangban. 260 ezer ember költözködött a termékeny, de gyéren lakott tartományba. Az új telepesek a múlt évben 380 | ezer hektárnyi szűzföldet tör-’ tek fel, s a szűzföldek környékén összesen 25 ezer szobát magukba foglaló házakat építettek. 12 hónap alatt 90 új község épült. EMELETES H í D A Moszkva folyó felett nem- • sokára új híd ível át. Az új híd egyike lesz főváros legnagyobb hídjainak, s érdekessége, hogy emeletes lesz. A „földszinten” épül a Metro vo- , nala, a gyalogjárók részére szintén itt építenek járdát. Az emeleten 21 méter szélességben 6 autóút húzódik. A híd hossza a hídfőkkel együtt 1800 méter, a folyó medrét egyetlen 185 méteres ívalakú hídnyílás borítja. REJTŐ JENŐ: (P. HOWARD) BKBUUUUKTÄ.-— Igen, uraim — fejezte be a meditációt. — Most még ne feszegessük a dolgokat. Lehet, hogy nem kell nyílt kártyával játszani. Ez mindannyiunk érdeke, de ha még valami történik, akkor hármunknak őszintén kell beszélni egymással. Értik? Akkor nincs tréfa... És választ sem várva, ott- hogyta őket. Közben kisütött a nap és kezdődött a hőség. A leány felébredt levette a kabátját és a grófhoz fordult. — Az imént mintha mondott volna valamit és azt hiszem, nem feleltem. — Igen, előbb aludt egyet a válaszra, kedves..., hm... valamelyik névnél meg kellene maradni. —Mondtam már, hogy Els- worth az igazi nevem. — Igen? Jó... Szükségállapotban vagyunk, el kell fogadni, csak azt mondtam, — hogy... — Hogy a viselkedésemmel nincs megelégedve. Hát kérem ez engem nem érdekel. Az ön viselkedése lényegesen furcsább! — Tessék? — Ahogy hallotta! Úgy tudom, hogy ön, sir, utódja azoknak a Yollandoknak, akik az első gyarmati hódítók voltak és egy Róbert Yolland gróf saját hajóhadával verte ki a spanyolokat néhány középamerikai szigetről, ahol uralkodó is volt rövid ideig! Ez az úr gályán vezette seregeit és nem konflison, ez az úr nem nyugodott bele abba, — hogy állítólagos tisztek rendelkezzenek és ő minden hülyeséget jóváhagyjon. A gróf álmélkcdva nézett. Honnan ismeri ez a nő a csa- családi történeteket. És véletlenül nagyon elevenére talált. Sir Yolland nagyon tisztelte hódító őseit, akik seregekkel vezettek és domíniumokat alapítottak. Egy kissé talán úgy érezte, hogy ő is inkább erre született és jelenlegi vállalkozásában sok elfelejtett hatalmi vágy keresett kiutat ösztönéletéből. Közel a negyvenhez, a gróf néha úgy érezte, hogy elpazarolta az ősök lelki örökségét. Érezte, hogv múlik az idő és nem érdemes így meghalni, anélkül, hogy egyetlen domíniumot is alapított volna. — Eddig — felelte gőgösen a leánynak — még nem kívánta meg a helyzet, hogy átvegyem a parancsnokságot. Takorók és kinin... Nem érdekelnek. — ön ezzel a véleményével nevetséges — felelte a lány azon az ideges, megvető hangon, amitől a grófnak minden vére a fejébe szállt dühében. — A felszerelés igen fontos tényező a harcászatban. Sokáig hallgattak, mert a gróf nem akarta őszintén kimondani, hogy Kissé kuszáit előtte a sek ellentmondó adat, ami a leány családjával kapcsolatban eddig tudomására jutott. — És Bungur oázisból merre veszi az útját? — kérdezte végül Miss Elsworthot. — Ez igazán nem az ön gondja, sir. Inkább azzal törődjön, hogy mi lesz nélkülem a katonákkal? Mert eddig én vezettem őket... A gróf nyelt... Kétségtelen, hogy ez a leány vagy kétszer egészen jól közbelépett... — Majd csak elvergődünk valahogy magunk is... mondta végül és tisztogatta a monokliját. — Természetesen minden készséggel segítségére leszek, ha kíván valamit... — Köszönöm. Bungurbanott lesz a poggyászom és akkor igazán nem szorulok önre. Bérelek karavánt... Ezután hallgattak. Előttük hatalmas porfellegben, rendetlen összevisszaságba torlódva haladt ember, állat, szekér, páncélautó, pokoli zsivajjal, mint egy visszavonuló vert hadsereg... Távolban feltűntek Bungur oázis első fái... 2 Koszos kis helység volt ez az oázis. Néhány pálma, egykét kecske, húsz-harminc, na- gyobbára vén tuareg élt itt, a Szahara forró portengere közepén egy legyekkel, rovarok- kal zsúfolt fülledt kis oázisban. Renoir főhadnagy kirántotta kardját és katonásait kiáltotta: Halló! Álljunk meg! Ve- zényeiltem kérem... Na, mi lesz? Hé, ne hajtsa rám azt a szekeret. .. Kezdtek megállni. Mert nem egyszerre álltak meg. Először csak „kezdték” a megállást, ezt a hosszadalmas manővert, úgy hogy elől né- hányan hallották a kiáltást és megtorpantak, többiek viszont nem hallották és belebotlottak az elől menetelőkbe és összegabalyodtak velük, végül egy verekedő, veszekedő csomóban megtorlódott a menet. Akkor álltak. A marsall odalépett lován a konflishoz, és közölte a gróffal, hogy a hadak élén hajtasson be az oázisba, mint a sereg vezetője. Strudl úr tehát az élre került Dirndellel, a pisztonos rákezdett egy igazán remek indulóra, és ki tudná azt egy oázisban, hogy az Álarcosbál című operában előforduló francia négyesből? És kezdetét vette a bevonulás. Egy vén arab, hosszú, ősz szakállal, görnyedezve eléjük jött. Tisztes távolból követte őt a falu teljes lakossága, néhány kecske, több kutya és három meztelen kisgyerek. A vén arab hajbókolva közeledett a tiszthez. Most érezte először sir Yolland, hogy mit jelent ez a szó: „hatalom”. Maga sem tudta, miért pirul el és mi az a jó érzés, amivel a konflison ülve a vén arab érthetetlen karattyodását hallgatja. Talán egy ősét valamikor így fogadták, hadai élén, Közép- Amerika benszülöttei. Az oázisok népe nem lelkesedett az uniformisért. Egyszer csak jönnek az adó miatt és elviszik az embereket dolgozni, vagy kivágják a fákat és erődöt építenek. A gróf odadobott néhány frankot a falu vénjének és a kocsi odábbgördült. Bevonultak az oázisba. Néhány vályogház, egy ütött-kopott postaépület, „vendéglőnek” kinevezett istállóforma kunyhó, amely kéthavonként ellát egykét átutazót hosszú időre féreggel. Ki jár erre? Vásárosok, akik Marokkóba igyekeznek, egy-egy katonai futár, valami házaló, aki törzstől- törzshöz vándorol és olykor oroszlánvadászok, akik jólétet, bőséges borravalót jelentenek. De ma nagy nap van, hatalmas idegenforgalom. Hiszen a vályogból készült vendéglő előtt kis piros túrakocsi áll. Ismét beérték az autós embert! A katonák össze-vissza sátrakat állítanak, letelepszenek, főznek, a kocsikból nem fogják ki az elgyötört lovakat, — szóval, sohasem látott módon táboroznak. — Pardon — mondja tapintatosan Strudl úr, miután „szabadra” állította a zászlót, — nem kaptam még meg a fuvar... A gróf a zsebébe nyúl és szó nélkül fizet. A kocsis megemeli a kalapját és utasa mögött szintén az ivóhelyiségbe lép. Egyetlen asztal van itt mindössze, a hozzávaló hosz- szú paddal, azonfelül csak gyékényen lehet ülni, a földre. Az autós ember éppen olvas. Most feláll és udvarias mosollyal meghajol. A kék ove- rálban van most is, csuklóján arany karóra. — Sir — mondja a leány —, bemutatom önnek a legutóbbi tanácsadóját, Mr. Guli- vert. Ugyebár ez a neve? — Joliot Guliver, szolgálatára. .. — Örülök — mondja a gróf. — Köszönöm a jó tanácsát... De hová kell leülni itt? — Bizony, el kell tűmiök a társaságomat, mert ezek az oázis-nagyvendéglők nincsenek ilyen világvárosi forgalomra berendezkedve... Leültek a hosszú padra. — Strudl úr távolabb, az ablaknál állt és a fal mellé támasztotta ostorát, a párkányra kitett valami zsíros csomagot. Egy félliter vörös bort rendelt hozzá. Ott evett azután csendesen. Guliver úr nem volt tolakodó természet, könyvébe mé- lyedt és nem zavarta a két vendéget. Rövidesen jött a marsall is, Durien és Renoir kíséretében és a nagypad, — mint valami vasúti váróteremben, egyik végétől a másikig megtelt. A vendéglős csak vörösborral szolgálhatott. Senki sem mert itt mást rendelni Egy katona behozta számukra az ennivalót. (Folytatjuk)
