Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-10 / 28. szám

6 Ü J ÜTŐN 1957. április 10. szerda. KERESZTREJTVÉNY l 2 3 4 5 6 7 _ 8 m 9 Y m 10 n m 12 13 H 14 rasa m 15 16 17 ■ m 18 19 m 20 21 m 22 m 23 24 1 'Mm 25 26 R 2? m VÍZSZINTES: 1. Híres angol film főszereplő­je és egyben a film címe is. 8 Púpos ökör. 9. Angol utca. 10. Jézus Élete c. történetkritikai mű világhírű írója. 12. Vissza: sport­eszköz, egyben egykori fegyver 14. Helyhatározó rag. 15. Vissza személyes névmás. 16. Az élő beszéd egyik eleme. 18. Vissza: öreg angolul. 19. A Pénz írója. 20. Téli sportot űz. 21. Becézett férfinév. 23. AUV. 24. Mással­hangzó kiejtve. 25. A hét vezé­„TC'OÍ <2 tűfüL, Közeleg a húsvéti ünnep. Alkalom lesz arra, hogy a ré­gi népi szokást, a húsvéti lo- esolkodást felelevenítsük. Még néhány hét, aztán bekopognak ajtónkon a legények és már halljuk is a verset: „Nesze friss rózsavíz, — gyöngyöm, gyöngyvirágom, hol a tojás, — piros tojás, tarisznyámba vá­rom”. Lesz-e húsvétra elegendő locsoló kölni? És mivel kí­nálhatjuk meg a locsolkodó- kat? —• Nézzünk körül Eger város üzleteiben. Az illatszerüzletekben már most sokféle üveges és kimért kölni érkezett. A legfinomab­bak közül való a 65 forintos, kisebb üvegekben 38 és 20 fo­rintért kapható Puch kölni. A szintén üvegnagyság sze­rint megállapított áru 12 és 9.20 forintba kerülő 4711-es kölni. Az 58 forintos Dorsay. illetve kisebb üvegben 16 fo­rintér. Az ifjú legényeknek megérkezett a Gyerekek ked­vence, ára 4.80 forint. Ezen­kívül a húsvéti locsolók vá­laszthatnak az 5.60-as Széna­illatból, a 9 és 5.60-ba kerülő Fekete macskából, kimérve rek egyike. 27. Hírhedi fasiszta biztonsági szervezet volt. FÜGGŐLEGES: 1. Nagysikerű francia film cí­me. 2. Igekötő. 3. Búr betűi ké­véivé. 4. A gázlámpa izzójának feltalálója. 5. Délázsiai állóvíz. 6. Vissza a betűvel végén láb oroszul. 7. Vissza: juttat. 13. El­szigetel idegen szóval. 15. Bél­csavarodás orvosi neve. 17. Be­cézett női név.. 18. At, keresztül idegen szóval. 22. Fog ágy. 25. Helyhatározó rag. 26. Orosz he­lyeslés. fiififrS, t&ÍCÍL . . “ pedig különféle virágillatok­ból, például ibolyakölnit. Lo­csolóvíz tehát bőségesen van. És hogy mivel kínáljuk meg a locsolkodókat? Nos, erről is gondoskodtak kereskedelmi szervednk. Csak egy üzletbe nyissunk be, a 182-es főutcai Csemege üzletbe, itt min­denből bőségben talál­hatunk. Már árulják a kötözött sonkát, kilója 23 forint. Ezenkívül választékos hentesáru kapható, hozzájuk fél literes üvegben, vagy ki­mérve mustár, kilója 7.80 fo­rint, vagy pedig franciasaláta, sőt pácolthalsaláta is; retek, hagyma, vagy savanyúság — így uborka, literes üvegben 11.60 forint, kimérve kilója 6 forint. És természetesen tojás bőségben van. 1.10 forintos ár­ban. Italfélékből a likőrök még nem érkeztek meg, de bor és pálinka már nagy vá­lasztékban áll a vevők rendel­kezésére. ízletes befőttek kí­nálják magukat, mint a kör­te 9.60 forintért, rumos szilva 10 forintért, ügy hírlik, még az ünnepek előtt füge és na­rancs is érkez'k, valószínű, — mazsola is lesz. ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓl yvwwvwvwwy yvvwvww v v Életmentés helikopterrel A newyorki tűzoltóság kü­lönleges helikoptereket szer­zett be, amelyek alkalmasak arra, hogy embereket mentse­nek ki velük az égő felhőkar­colókból és más, nehezen meg­közelíthető helyekről. Emléktárgyakat gyűjtő királyi személyek A washingtoni Blair House, az Amerikába látogató királyi személyek és államfők ottho­na, SOS jelzéseket adott le. Olyan sok ezüsttárgyat vittek pl emlékbe az ott járó királyi személyek, hogy az otthon ve­zetősége kénytelen volt sürgő» sen újabb „Enflish King” mintájú kanalakat, késeket, vllákat rendelni. Figyelmes banktulajdonosok A newyorki bankok a na­pokban érdekes ajándékkal kedveskedtek női ügyfeleik­nek. Egy tasakot nyújtottak át nekik, melyben olyan külön­leges anyagokba mártott gyu­faszálak vannak, melyek meg­nedvesített állapotban megál­lítják a harisnyán lefutó sze­meket. A tasakban ezenkívül különböző színű cérnák és szemfelszedőtű is volt. Termé­szetesen az ajándék csak a pénzes ügyfeleknek szólt. Furcsa rekordok Beverly Avery eddig már 14 férjet „fogyasztott” el. A jelenlegi a 46 éves Gabriel Avery. A rekordnő a múltkor beperelte 13. férjét, mert az nem fizette pontosan a tartás­díjat. A férj arra hivatkozott, hogy nagy megterhelést jelent számára hét elvált feleségé­nek tartása, s ezzel az indoko­lással haladékot is kért a fize­tésre. Vágás - ultrahanggal Az ukrajnai , Krasznij Me- talliszt” gyár kutatólaborató­riumának mérnökei ultrahang­gal működő fúróberendezést készítettek, mellyel üveget és porcellán t tudnak vágni. A berendezést elektromos gene­rátor áramával táplálják. Az áram hatására erős mágneses tér keletkezik, mely térerőssé­gét 24 ezerszer változtatja má­sodpercenként. A mágneses tér* változását nikkel lapra veze-T tik át, melyhez egy fúrófejet* erősítenek. Itt nagyfrekven-* ciájú hanghullámok keletkez-j nek. Az új készülékkel alig* érintik a megmunkálandó J anyagot, minden nyomás nél-j kül elkészíthető a szükséges« alakú vágás. llázastársak <T olvassák el! % Az Ontario állambeli Milton* városkában nemrég hunyt el í életének 103. évében George* Kamstreet. Jelenleg 101 éves* feleségével 75 évig éltek bol-J dog házaséletet. Háromne- ♦ gyed százados házaséletük so-» rán soha nem tűnt fel há-* ze.sságuk egén a legeseké-* lyebb felhőcska sem, s a bol-* dogság titkának azt tartotta,* hogy: reggel soha sem szabad* veszekedni, minden n.ézetelté-» rést hangos beszéd nélkül kell* elsimítani, erős akarattal kell* rendelkezni, kimondani min-» den gondolatot, de úgy, hogy* nyomban a feledés fátylát bo-j rítsuk rá. ♦ Óriási exkavátor*?! Az LNG és AEG nyugatné­met cég elkészítette a világ legnagyobb sokkanalas exka­vátorát. Az exkavátor 18 lánc­talpon halad, hossza 200 mé­ter. magassága 66 méter. Szál­lító szalagjainak hossza ösz- szesen 1 5 kilométer. Óránként 8 ezer köbméter földet képes kiemelni. A gép szerkezete olyan, hogy a munkaterület szintjétől 50 méterrel mé­lyebben és 20 méterrel ma­gasabban is tud dolgozni. Az órás-exkavátornak 126 villany- motorja van, haladási sebes­sége óránként 600 méter. Érdekes vill»n>fű<és A London központjában épülő új házakat villanyfűté- ses rendszerrel látják el. Az ólomburokban lévő fűtőkábelt fémcsövekben a lakószobák, konyhák, termek padlóburko­latába helyezik el. A hálószo­bák alatt nem húzódnak ilyen kábelek, de a többi helyisé­gekből ide is átáramlk a me­leg. Minden lakást ellátnak elektromos vízmelegítő beren­dezéssel is. A Gyöngyösi MÄV Kitérőgyár Vállalat színjátszó csoportja Molnár Ferenc: Doktor úr c. művét próbálja. Jankovich Je­nő, a csoport rendezője a darab egyik jelenetét magyarázza a színjátszóknak KÜLFÖLDI HÍREK — Április 4-éí, felszabadulá­sunk évfordulóját a szovjet dolgozók is megünnepelték. Kievben a fílmharmónia osz­lopcsarnokában rendeztek ün­nepséget, amelyen I. K. Belo- gyegy miniszter mondott be­szédet, Leningrádban ünnepi gyűlések, Gorkijban és Szverd- lovszkban népgyűléseket tar­tottak. — Halálra ítéltek öt ciprusi görög fiatalt, közöttük két diá­kot. A vádirat szerint az el­ítéltek februárban tüzet nyi­tottak angol csapatokra. A legfiatalabb halálraítélt 17, a legidősebb 21 éves. — Hamarosan kiássák a La Confiane francia kétárbócos hajót, amely 1821-ben vihar áldozata lett és a vendéei par­tok mciUett süllyedt el. A ha­jó 32 tonna aranyat szállított fedélzetén. A hely, ahol a ha­jó elsűlyedt feltöltődött, pon­tos helyét rádiószcndával ál­lapítják meg. — A jugoszláv külügyi éd­lamftkárságon most készül a- jugoszláv leszerelési javaslat részletes megindoklása. A ja­vaslatot a londoni jugoszláv nagykövet a Londonban ülé­sező leszerelési albizottság elé terjeszti. — Nagy sikerrel szerepeit a Szovjetunióban a március közepe óta cttlévő magyar Állami Népiegyüttes énekka­ra. A magyar művészek né­hány hét alatt 13 hangverse­nyen léptek fel, többek között Moszkvában. Leningrádban és Ivancvoban. — Hivatalos becslések sze­rint 2. 114. 500 dollár anyagi kárt okozott Dallasban az or­kán, amely kedden sönört vé­gig a városon. A szélviharban 10 személy életét vesztette. 200 pedig megsebesült. KOVÁCS AND RAS: ÚJJÁSZÜLETÉS'» A FALUBAN mindenki tu­dott nagy szegénységünkről. '-Apám hosszú éveken át tehe­tetlenül szenvedett visszatérő betegségében. Kisgyermek korában gu­lyásbojtár volt és egy hideg éjszaka nagyon megfázott. Földön aludt a gulyalegelőn. Pedig a nagyapám rongyos kabátját is maga alá terítette. De a kabáttal takarózni is kellett. Kicsi is volt, rongyos is — alig védte a gyermek tes­tét. Akkoriban nem is vette túlságosan komolyan a dolgot. Gyerek volt. Ha panaszkodott Is, P:pás bácsi, az öreg gulyás konokul elhárította szavait. — Büdös a munka, kölyök. Csavarogni, otthon ülni a pad­kán. .. Hejszen! Jó is volna. Urnák lenni... Majd én dol­gozok helyetted. Nem kéne-e? Hát én! Én már tízéves ko­romban első bojtárja voltam Kutyi Pesta bátyádnak. Te ■reg most kezded, máris nya­valyogsz. .. Mars a fenébe! Majd elmúlik az a kis fejfá­jás. így biztatgatta az öreg gu- ívás de bizony a betegség nem múlt el. Csak fokozódott. Mar- cső néni, az öreg cigányasszony dörzsöl gette néha a fájós ré­szeket valami különös keve­rékkel. Még füstölte is. Mikor kezdett serdülni apám, mintha örökre elhagyta volna betegsége, egészen vi­dám fiú lett. — Erről az idő­ről később legszívesebben be­szélgetett nekem. — Korán •Részletek Tóth Márton c készülő regényéből. meg is házasodott. Az öreg Pi- pás legszebb lányát vette el. Egyszer aztán újra megfá­zott. Engem vitt Verpelétre az orvoshoz. A hátán, mert vonat­ra nem volt pénze. Orvos se volt közelebb. Útközben meg­eredt az eső. Apám rám adta a kabátját, a kalapját is. Na­gyon megfázott. De csak ott­hon érte el a baj, este, mikor a 20 kilométeres útról hazaér­tünk. Másnap már nagyon be­teg lett Még orvost is hívott édesanyám. A körorvost, aki épp aznap a faluban járt. Nem akart eljönni, azt mondta, — menjen el a beteg a község­házhoz, mert ő ott vizsgál, de aztán mégis eljött. — Régi baj — mondta az orvos aggodalmasnak tűnő hangon. Rendelt is valami or­vosságot. Édesanyám ment ér­te a szomszéd falu patikájá­ba. Három hónapig nyomta az ágyat apám. Az orvosságot már másodszorra nem is kap­hatta meg, mert nem volt pénze. Jobban lett, de azután is minden évben újra és újra visszatért betegsége két-három hónapra. Ilyenkor édesanyám fűhöz-fához kapkodott, egy kis pénzért. Az orvosság na­gyon drága volt. Az a kevés pénz, amit apám keresett, mi­kor nem volt beteg, lisztre és krumplira is kevés volt. Édes­anyám is éjjel-nappal dolgo­zott. Munkával fizette vissza az adósságot. A kölcsönért nagyon sok munkát kértek. Apám. amikor nem volt be­teg. napszámba dolgozott a faluban, leginkább az egyik nagygazdánál, Nagyistók Bá­lintnál. De nagyon keveset fi­zettek, azt mondták gyakran: Beteges vagy, Miháj! örülj neki, hogy ennyit is kapsz. De apám nem örült. Nem, mert tudta, hogy mindenkinek olyan keveset fizetnek. AZ ISKOLA a templom mellett épült. Egy volt csak a faluban. Elég volt az is, mert ha melegedett az idő, sok gye­rek szívesen kívülmaradt a falain. Télen pedig összebúj­tunk a teremben százan is, — úgy volt meleg. Én még má­jusban is bejártam az iskolá­ba. néha. Akkor már nagyon nagyon kevesen voltunk. Szü­leim büszkék voltak arra, — hogy én voltam a legjobb ta­nuló. Sok gyerek haragudott is rám ezért, sokan meg azért haragudtak, mert foltos volt a ruhám. Én nem tehettem ró­la, hogy foltos. — mondtam, hogy mi szegények vagyunk. Azt is mondtam, hogy a fol­tokkal édesapám egészségét védem. Ezt édesanyám mondta nekem egyszer és én azután úgy vigyáztam minden foltra, örültem ha néha eggyel több lett a kabátomon. Azt hittem, hogy akkor jobban védem apámat. Egyik napon nagyon boldo­gan mentem haza az iskolábóL Megdicsért a tanító úr. Édes­apám nagyon beteg volt. Örö­met vittem számára. Édes­anyám egy darab kenyeret tett elém. — Ebédeljél, Marcikám! Én jóízűen falatoztam. Nem törődtem azzal, hegy Nagyis­tók Jancsit biztosan jobb ebéd­del várták otthon. Apám fájón nézett rám. Be­tegségében is látszott rajta, hogy valami nincs rendjén lel­kében. Egyszer mondta is: Nem jól van ez így. De én nem tudtam, hogy miért nem jól van ez így, csak nyeltem a sózott, száraz kenyeret. — Egy kis savóért gyüjjön át a gyerek — lépett be ájta- toskodó arccal Nagyistókné. — Jaj ez a szegény gyerek csak puszta kenyeret eszik! Nagyon szegények vagytok, ugye, Ró­zsi? — szólt anyámhoz a lené­ző sajnálat hangján. — Hát az urad most is beteg? — Nem gyönné el holnap kaszálni ne­künk? — fordult apámhoz, halmozva egymásra bántó sza­vait. Apám lázálmában beszélt. — Jaj. dehogy tud ő elmen­ni — szólt anyám sírva — hát nem látja kend, milyen beteg? — Azt gondoltam — szólt kifelé menve gazdag hidegség­gel Nagyistókné — szüksége­tek van egy kis pénzre. Ez az asszony többször járt nálunk. Néha küldött egy Kis savót. Én mindig jóízűen meg­ettem. Valahányszor apám be­teg volt, pénzt is adott. Én tisztelettel néztem rá. — Mi­lyen jó asszony ez a néni — mondogattam anyámnak. — Anyám nem felelt ilyenkor. Csak egy-egy könnycsepp gör­dült végig az arcán. Nem tud­tam miért sír, nem is kérdez­tem. ** Egyik napon nagyon ked­vesen állított be hozzánk Nagyistókné. Még a savót is nagyobb bögrében küldte az­nap. Apám akkor napszámba járt útépítéshez. — Nem adnátok hozzánk a Marci gyereket cselédnek? — szólt derengő mosollyal anyámhoz. — Valamit fizet­nénk is neki, meg kosztot is kapna. Én megilletődve figyeltem anyám arcát, de nem jött szó a torkán. — Csak a tehenekre kéne vigyázni. Meg a béresek mel­lett dolpore-'t«"» — folytatta tovább Nagyistókné. Nem tudom miért, de úgy szerettem volna leharapni most ennek az aszonynak az orrát, vagy inkább a fülét — mert az orra nagvon kicsiny volt Már gondoltam, hogy az anyám könnyei miért folynak olyan sokszor. — Majd megbeszélem az urammal — szólalt meg vé­gül anyám — biztosan odaad­juk. Tudja, tejsasszony, — s eközben anyám hangja meg- csuklih — tudja, az iskola... tudja. Marcika most tíz éves. — Mit törődsz ezzel — kiált vissza az ajtóból Nagyistókné — a tehenek közt erősödik az ember, az iskolának meg ott úgysem veszi hasznát. Külön­ben — nem kívánhatjátok, — hogy a saját fiunk őrizze a tehenet, ez Isten ellen való vétek... *♦ EGY HÉT múlva már vidá­man fütyörésztem Nagyistók gazduram tehenei után a lege­lőn. Hat tehenet legeltettem. Néha azon gondolkodtam, ho­vá teszik ezek azt a sok tejet, melyet ennyi tehén ad. Ilyen­kor eszembe jutott a savó, a könnyek anyám szemében. — apámnak távolbanéző tekinte­te. Nem siettettem a tehene­ket. Az új gazdám már nem volt olyan kedves hozzám, — mint az első napon. Egyszer már meg is rúgott. Rikácsolón kiáltotta felém: Te lcoldúsfaj- zat! Én elszaladtam, hogy többet ne kapjak. Sötétre értem haza a tehe­nekkel. Kalapom körülratrtam vadliliommal az úton. Nagy tányér káposztát kap­tam. Öreg cselédasszony hozta ki az istállóba. — Én nem ehettem a többi cse­léddel sem. A kony­hába is csak néha engedtek be. Ha fát kellett bevinni a tűzre Egyszer már a nagyszo­bába is bekukkantottam. Az asztal nem volt díszes. Azok­nak akik körül ülték, a nagy fa’at volt a fontos. Az meg volt bőven. Ej, ha én egyszer ilyen vacsorához ülhetnék — gondoltam — de jól is laknék. De még a sekrestyést sem ül­tették az asztalhoz, aki a plé­bános úr kíséretében szokott bejárni esténként. Ott ült a kandalló mellett egy kis asz­talnál. Egyszer mondta is — hogy az az ő asztala és büszke volt rá. A plébános úr ott ült a nagy asztalnál a családdal. Mellette ült Nagyistók gazd­uram fia is, aki velem volt: egyidős. Ö már a városban járt iskolába, és mikor itthon volt. a plébános úr nevelte. Fiatal­úrnak kellett szólítani. Sza­badságon volt a fiatalúr. Én is szerettem volna isko­lába járni a városba. Mond­tam is egyszer apámnak. De ő azt mondta: Gyerek, neked á Nagyistókék teheneit kell őrizni, kell a pénz. Káromko­dott is egy nagyot, de azt nem nekem mondta. Engem na­gvon szeretett apám. Néha azért csak gondolkoztam én azon, hogy is tanulhatnék. Nem akartam én fiatalúr len­ni, de nem értettem, hogyan lehet az, hogy én mindig ki­tűnő tanuló voltam elemiben, mégsem tanulhatok. Nagyistók

Next

/
Oldalképek
Tartalom