Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-27 / 25. szám

<> Ü J ÜTŐN 1957. március 27, szcrtiU Páros műhold as égalján? ÉRDEKES ÉS IZGALMAS vetélkedés folyik a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között az első mesterséges bolygó, a műhold felröpítése körül. Bármelyik félnek sike­rül is elsőként útnak indítani a mesterséges bolygót, egy bi­zonyos: még ebben az eszten­dőben minden bizonnyal ta­núi leszünk a történelmi for­dulópontot jelentő esemény­nek. Úgy hírlik hogy bár az USA-nak talán valamivel előbb sikerül elkészülnie a szerkezettel, a Szovjetunió nagyobb és tökéletesebb fel­szerelésű rakétát indít majd útnak e hatalmas égi vállal­kozásra. MILYEN LESZ a műhold? Ez a kérdés foglalkoztatja most a világot. Mindenekelőtt tudnunk kall, hogy a műhold­nak legalább 500 km magas­ságba kell feljutnia ahhoz, hogy huzamos ideig a föld kö­rül keringhessen, mert még így is, bár rendkívüli csekély levegővel kerül érintkezésbe, a keletkező elMenállás folytán körönként mintegy 20 méter­rel kerül közelebb a földhöz, pályája tehát spirális. 400 km -en már 35 méterrel, 250 km- en már 1 km-ert veszít ma­gasságából minden körön, míg végül 160 km körül már 60 km-ert (!) veszít egy körön magasságából és végül az egy­re sűrűbb levegővel való súr­lódás következtében elég. TÉVEDÉS LENNE azt hin­ni, hogy ekkora magasságba nagyobb és hasznos teher fel­juttatható. A magasság eléré­séhez ugyanis oly nagy súlyú robbanóanyagra és rakéta­szerkezetre van szükség, hogy — tekintettel az alábbiakban ismertetett fokozatokra — mindössze 10—12 kgr. hasznos súly juthat fel az 500 kilomé­teres magasságba. Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy az el­ső, radarral irányított rakéta nem is igyekszik majd ekko­ra magasságot elérni, beéri 240—260 km-es magassággal is, s ez esetben jóval kevesebb ideig tartózkodik fenn. A na­gyobb magasságot elérő ra­kéta 3 fokozatból áll majd. E fokozatoknak nemcsak nagy­sága és súlya, hanem hajtó­anyaga is lényegesen külön­bözik majd egymástól. Az el­ső fokozat súlya mintegy 6 tonna, s oxigén, benzin és al­kohol keverékével működik. Mintegy 2 és fél perc alatt el­éri az 50 km magasságot, ahol másodpercenként mintegy 1350 m. sebességgel halad majd. E magasságban/ az el­ső fokozat leválik a mintegy 11 tonna összsúlyú és 22 mé­ter magas rakéta testéről, s a föld légkörében visszazuhanó közben meggyúllad. Ugyan ezen a magasságon működés be lép majd a második foko­zat. A salétromsav és dimetil- hidrazin keverékével működő 3 tonna körüli súlyú rakéta­rész a mű sebességét másod- perecenként 2500 méterre fo­kozza, s mintegy 220 kilomé­ter magasba segíti. E magas­ságon a második fokozat is be­szünteti működését, de nem válik le, hanem eltéríti a ra­kétát a merőleges felszállási iránytól és lassanként — 400 km. fölött — beállítja a mű­vet a rakéta későbbi pályájá­nak síkjába. 400 km. fölött a második fokozat is leválik és elég. A mintegy másfél tonna súlyú harmadik fokozat a ma­ga különleges töltetével, mely a füstnélküli /lőpor egyik vál­tozata, mintegy 7500 Vm/sec végsebességet kölcsönöz a ra­kétának. A műhold ezzel a se­bességgel végleg elhagyja e harmadik burkolatot is és most már — 500 km magas­ságban — hajtóanyag nélkül kering a föld körül. Látható tehát, hogy milyen raffinál- tan, három, szinte teljesen ön­álló. rakéta segítségével lehet csak az elenyészően kisméretű műholdat „rendeltetési helyé­re” juttatni. EMBERI ÉLŐLÉNYT egye­lőre lehetetlen ilyen körülmé­nyek között a rakétán szállí­tani. Hiszen például 12 kilo­méter magasságban a pilóta már cxigénéhséget érez, még ha tiszta oxigént lélegez is be, vagy gondoljunk csak arra, milyen mértékben van kitéve a világűrben időző szervezet a gyilkos erejű kozmikus suga­raknak, ha nem védi a leve­gőréteg. Egy másik kérdés- csoport: hogyan vislekedik a szervezet a súlycsökkenés, vagy teljes súlytalanság álla­potában, amikor is a földtö­meg gravitációja nem befo­lyásolja többé sem a vérke­ringést, sem más fontos élet­tani funkciókat. A mai felfo­gás szerint az élő szervezet elég hosszú időn át kibírja a súlytalanság állapotát. Nehe­zebb probléma annak a ha­tásnak leküzdése, amely az űrhajó hatalmas gyorsulása során, vagy irányváltozáskor és a leszállás előtti fékezéskor lép feL P. Sztyanjukovics professzor, a szovjet asztro- móniai problémákkal foglal­kozó bizottság tagja például a fő veszélyt a meteorokkal való összeütközésben és a vi­lágmindenség mágneses me­zőinek hatására a gép törzsé­ben keletkező kóbor örvény­áramokban látja, amelyek be­folyásolhatják a gép sebessé­gét és megzavarhatják irányát. A másopercenként három­négy kilométer sebességgel szágúldó anyag hirtelen féke­zéskor felrobban. Hát még ha a kezdősebesség nő! A me­teorok másodpercenként 20— 50 km. sebességgel repülnek a térben. Ha nekiütközik a rakétának egy ilyen meteor, az összeütközés helyér./ óriási, 100 millió atmoszféra nyomás keletkezik. Ekkora nyomás ha­tására a fém úgy viselkedik, mint a folyadék, sőt a gáz! Méteres vastagságú acélpán­cél sem képes feltartóztatni egy 10 gramm súlyú meteort! AZ ŰRHAJÓZÁS tehát ko­rántsem könnyű feladat, s egyelőre bele kell nyugod­nunk abba, hogy a műhold rakétája kísérő nélküli, min­denesetre azonban a legtöké­letesebb megfigyelő műszerek­kel felszerelve indul majd útjának, hogy meghódítson egy újabb, hatalmas területet az emberi tudás számára. — Pagony — D LÉLEK tem... Akkor legalább vacsorá­zom egy jót itthon... begyújtok a sparheltbe, a tűz kigyün... leég a fél lakás... Ráadásul most jövök az orvostól, aki megállapította, hogy epekő- gyulladásom van... Hát ezért esik olyan jól a részvéted... Mit szólsz hozzá? Kubála észbekapott, s levet_ te szemét arról a nőről, aki nek távolodó alakját eddig oly elmerülten értékelte ma­gában. Kedves baráti moSoly- jal ránézett hát barátjára, s mint illik, megkérdezte: — Különben hogy vagytok otthon? Remélem nincs sem­mi baj... öreg fiú... S aztán ruganyos léptekkel távozott... (egri) Március 20-án, szerdán reg­gel magyar kormány- és párt­küldöttség utazott Moszkvába, hogy résztvegyen a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány, valamint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségének kormánya közötti tárgyalásokon és a Szovjetunió Kommunista Pártja képvise­lőivel folytatandó pártközi megbeszéléseken. *** Szerdára de. pontosan 10 órakor érkezett meg a TU 104-es lök- hajtásos repülőgépen a vnuko- vói repülőtérre a magyar kül­döttség. A küldöttség fogad­tatására megjelentek Bulga- nyin, Hruscsov, Vorcsilov, Malenkov, Mikojan, Szuszlov, és Zsukov elvtársak is. #♦* Szerdán délelőtt Horváth Imre, a munkás—paraszt kor­mány külügyminisztere láto­gatást tett Grcmikov elvtárs­nál, a Szovjetunió külügymi­niszterénél. *** Révész Géza altábornagy Zsukov marsallt látogatta meg a szerda délelőtti órákban. *** Szerdán 12 órakor Bulga- nyin és Vorosilov elvtárs fo­gadta a Kremlben a magyar delegáció valamennyi tagját. *** Délután fél kettőkor Bulga- nyin elvtárs a magyar küldött­ség tiszteletére villásreggelit adott, amelyen 80 vendég vett részt, köztük Hruscsov, Voro­silov elvtársak is, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártjának csaknem valameny- nyi vezetője. *** Délután' a kormányküldött­ség nevében Kádár János és Dobi István elvtársak megko­szorúzták a Lenin Mauzóleu­mot. *** Szerdán este a magyar kor­mányküldöttség a szovjet ál­lamférfiakkal együtt megte­kintették az állami nagyszín­házban Prokoffjev Rómeó és Júlia című balettjét. *** Csütörtökön a reggeli órák­ban a magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatást tett Hruscsov elvtársnál, az SZKP Központi Bizottságának első titkáránál. *** Délelőtt 11 órakor kezdőd­tek meg a hivatalos tárgyalá­sok a Kremlben a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány és pártküldöttsége, és a Szovjetunió kormánya és pártküldöttsége között. A tár­gyalások szívélyes és baráti légkörben folytak. *** Csütörtökön a délutáni órákban meglátogatta a ma­gyar küldöttség a moszkvai repülőgépgyárat. A gyár dcigo- zói nagy szeretettel fogalták a magyar vendégeket. A látoga­tás alkalmával Apró Antal A lapunk ejgyik legutóbbi számában megjelent „Gyógyí­táshoz van joga — aláíráshoz nincs” című cikkünkkel kap­csolatban az SZTK vezető fő­orvosai a következő megálla­pításokat tették: A fennálló rendelkezések értelmében minden körzeti orvosnak joga és kötelessége, amennyiben az egészségi álla­pot megkívánja, — a beteget kiírni és táppénzállományba helyezni. Félreértésen alapul tehát az a megállapítás, hogy a körzeti orvosok csak a fő­orvosi felülvizsgálat után fektethetik az ágyba a bete­get. A páciensek hosszadalma­sabb vizsgálata kétségtelenül fennáll, de ez a körülmény, sajnos, nem az orvosokon mú­lik. Az SZTK régi épülfete ugyanis átépítés alatt áll, és az ideiglenesen berendezett épület a lehető . legnehezebb elvtárs rövid beszédeit mon­dott a gyár szerelőcsarnokában megtartott munkásgyűlésen. **# A Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetsége csü­törtökön este fogadást adott a magyar kormány- és pártkül­döttség tiszteletére. A fogadá­son a magyar küldöttség tag­jain kívül resztvettek a szovjet állam és párt vezetői, a poli­tikai, gazdasági, és kulturális élet számos vezetője, továbbá a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője. Teljes számban megjelentek az ázsiai és af­rikai országok Moszkvában működő diplomáciai képvise­lői és jelen volt sok európai semleges ország moszkvai kép­viselője is. A fogadás alkal­mával Kádár János elvtárs. a magyar kormányküldöttség vezetője pohárköszöntőt mon­dott A pohárköszöntőre Bul- ganyin e'vtárs válaszolt. A fogadás végig szivélyes és ba­rátságos légkörben zajlott le. Apró Antal elvtárs péntek délután látogatást tett az 1919- es Magyar Tanácsköztársaság kiemelkedő vezetője, Kun Béla Moszkvában élő özvegyénél. Gyöngyösvárosanyaftönyuébíí Születtek: Lapu Zsuzsanna Ta kács Árpád, Kór-Hanák Imre, Ka «alas Margit, Zacliár Ildikó, Be recz Ottó, Lázok Sándor, Dely Ta más, Szabó Sándor, Verle István Csemóczki Lajos. Gál Hona, Za Sándor, Ráez Erzsébet, Juhás László, Iván Éva, Szegedi Gyö gyi, Suhánszki Sarolta, Lukáe Margit, Kóródi Zsuzsanna, Lado József, Szabó Éva, Bata Irén B ta József, Sipos Jolán, Sztank István. Házasságot kötöttek: Kanala József—Kanalas Erzsébet, Tőle Miklós—Kis Mária, Grizner Jáno —Verrant Borbála, Pelle János Glatz Katalin, Lakatos Károly Farkas Róza, Dindoffer Zoltán Palócz Etel. Meghaltak: Vemyik Ilona, Sz esik András, Tóth Julianna, K Bálint, Rrand Gyuláné, Záper J nosné, Nónai Józsefné, Kállai J zsef, Bognár Julianna, Friedman Gyula, Csaba József, Mádi Jáno Mátyási Jánosné. FIGYELEM! A legbiztosabb hatású „Ultr tán“ egér és patkányirtó sz minden szaküzletben új kapható. cémikfrit a rwilcu z kfrnhííkmlik HOZZÁSZÓLÁS a „Gyógyításhoz van joga — aláíráshoz nincs" című cikkünkhöz körülményeket biztosít a be­tegeknek és az orvosoknak egyaránt. Az ideiglenes épü­letben még a gyógyítás egyik legszükségesebb eszközét, a röntgent is csak szűk kis he­lyiségben tudták elhelyezni. Ennek következménye, hogy a betegek egyrészét kórházba kell küldeni röntgenre, nem beszélve az egyéb más vizsgá­latokról, például az EKG-ról. Az orvosok kérése tehát az, hogy az illetékesek kövesse­nek el mindent, hogy ezen a nehéz és áldatlan helyzeten segítsenek. Elsősorban szük­séges, hogy a régi SZTK épü­letet helyrehozzák mielőbb. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez az épület is kicsi a követelményekhez képest. Szükségesnek és helyesnek tartanánk éppen a nagyszámú beteg és áz orvosok érdeké­ben, hogy az épületet kibőví­tenék a szomszédságban lévő volt plébánia épülettel. Ez a ^ ház ugyanis nincs kellően t hasznosítva, és ennél neme- isebb célra nem is tudnák al- J kai mazni. Amennyiben mind­ekét épületet az SZTK rendel­kezésére bocsátanák, egy kor- t szerű, a mai követelmények­nek csaknem mindenben megfelelő gyógyintézetet le­hetne létrehozni. Ezt kívánja a sokezer beteg, a gyógyító orvos, éppen az egészség gyors visszanyerése, a gyógyulás ér­dekében. A magyar delegáció a pén­tek délutáni órákban Ramo- nov elvíárs, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett működő állami testnevelés és sportbi­zottság elnöke és Gromov elv­társ, a budapesti szovjet nagy­követ társaságában megtekin­tették a legnagyobb szovjet sportlétesítményt, a Lenin- stadiont. *** Pénteken este 11.40 órakor a magyar kormány- és párt­küldöttség különvonattal elin­dult Leningrádba. *** A pénteki napon a szakbi­zottságokban folytatódtak a moszkvai magyar tárgyalások. A szakbizottságok tagjai elé­gedettek a tárgyalások eddigi menetével. Véleményük sze­rint rendkívül előnyös egyez­mények megkötésére van ki- lását a Magyar Népköztársa­ság számára. *** Szombaton délelőtt pento­san fél 10-kor érkezett meg Leningrádba a moszkvai pá­lyaudvarra a magyar kor­mány- és pártküldöttség kü- lönvonata. A pályaudvaron a küldöttséget N. I. Szmirnov, a leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának el­nöke fogadta. A fogadtatás után a magyar és szovjet nemzeti zászlókkal feldíszí­tett útvonalon az út mindkét oldalán sűrű sorokban álló,, lelkesen éljenző leningrádiak között gépkocsival hagyták el á pályaudvart. *** Az egész nemzetközi közvé­lemény nagy érdeklődéssel te­kint a nemzetközi tárgyalások elé. Moszkvában több mint 70 külföldi tudósító, fotóriporter áll készenlétben, hogy tájé­koztassa a világ közvélemé­nyét e rendkívül fontos nem­zetközi eseményről. Evek óta nem láttam na­rancsot, következésképp örök kísérőjét sem: narancshéjat az Utcán. Luxus cikk — ennek volt betudva ez a déligyü­mölcs, amelynek semmi köze nincs a szocializmus építésé­hez. S ha nincs... akkor nincs is rá szükség. Teltek az évek, az újszülöttek már lassan is­kolába kerültek, s fogalmuk sem volt, milyen íze van a vérbélű narancsnak, olyan tá­voli fogalmat jelentett szá­mukra, mint hazája, hol me­rőlegesen süt le a Nap. Most narancshéjat láttam az utcán... Enni... nos, ahhoz még én nem jutottam, csak gyerekeim. De láttam... s bár­milyen furcsán hangzik... jól­esett látnom ezt a „szemetet", jólesett ebből is tudnom, hogy sokkal nehezebb gazdasági kö­rülmények között sem luxus­cikk többé nálunk ez az ízes, édes déligyümölcs. S bízom Mozaikok a magyar kormány és pártküidöttség szovjetuniókéit látogatásáról Narancshéj az utcán benne, hogy én is habzsolni fogom édes ízét... most már biztos vagyok benne. Aztán odébbrúgtam a szik­kadt narancshéjat az utamból mert azért mégis csak sze­mét... idézőjel nélkül... És ér­zékenykedni sem kell azért mindgyárt miatta... (sy.-ó> Gengszterhíúeág Egy Forsinny Gateswill ne­vű amerikai genszter felhívot egy hírügynökséget és elkese redetten panaszolta, hogy roGZ szúl írták a nevét. A genszte ugyanis kitört egy fegyházbó és az ügynökség beszámdlt er ről. — Kitörésem valóságos mes termű volt. És a végén méi másnak tulajdonítják! mondta felháborodottan. elő’. Mert az gyött j utánnam, sebesen. Jó negyedórányi verseny- futás után lehagyott a vonat. Átvághattam a tőtésen — gondotam, védve leszek a robba­nástó’, vagy megbotlik az a veszedelmes dög a síneken. De a sors úgy hozta, hogy csak én csuklcttam össze előbb, mikor má’ nem bírtam szusszal a nagy szaladást. El is ájul­tam... Mikcr újból észhe’ tértem, mit látok? Al­jegyző ett ül előttem, hálásan pislog rám a rohadt, elismerően néz- degél, biztos amiért olyan gyorsnak látott az imént és a szájába’, ott szorongatta még mindig a grántot. ; Ahcgy jobban oda­mertem nézni, látom, hogy a nagy sietésbe, elfelejtettem kihúzni a biztosító szöget... Akkor megfogadtam, soha nem kontárkodok bele a halászatba. Es­tére osztáni, megint kukcricakása vót, sen­ki se merte elhajítani még egyszer azt a 1 francos gránátot. < Feljegyezte: < Kovács Endre < Mit kell azon érteni, — háborgók — megfogja az ember, oszt jó messzire elhajítja. Ideadták... Megforgatom a fe­jem felett, jó nagy sunggal eleresztem és levágom magam a fődre. Ádámkosztüm- be vótam kérem, szúrt a rög, fel is ugrottam rögtön. mert látom ám, hogy az aljegyző, mármint a kutya, az a rchatt dög, észnélkü szalad cda, ahova a gránát esett. , No bo- ilond, most jól megjá­rod”, kiabálok felé, most legalább látok egy felrobbant kutyát. Várom, hogy dörren- jen... De semmi. Meg­fordulok ám sebesen, mert az a kajla dög kihalászta a gránátot és a szájába fogva fe­lém kocog. Ez a hülye még a nyakamba hoz­za — ötlik az eszem­be, de már iszkolok is, ahogy a lábam bírja. Szerencsétlenségem­re épp akkor gyött a salgótarjáni vonat, ír­tón szégyeltem ma­gam. Nem tudom, mit gondolhattak rólam, hogy ruha nékü’ ro- hangászok egy kutya az Aljegyző — gyött velőnk, meg az egyik „halász” húzott elő a kabátja alól egy nyeles kézigránátot. Addig má’ nem is mondom tovább, míg az aljegyzőrő’ néhány szót nem szólok. Mert az korrekt kutya vót kérem, igen szeretett a szoknyák után járni, és ha valami tárgyat elhajítottak, vissza­vitte az kérem, még ha tűzbe is kellett ér­te menni. Nahát, ahogy kiér a társaság az Erőműi tó- hc’ fürödni készülnek Ahogy én is odá'g ha- lattam a vetkőzéssel hegy... szóval akkoi veszem észre, nincs itt a fürdőnadrágom. Ej­ha — mondom — mii ír elő ilyenkor a pro- letárinteligencia? Éti­ket... meg ilyesmi nerr számított abba’ az idő­be, ledobtam min­dent... fürödtünk. Eccer csak szólnak a többiek, értek-e a grá- nétho’?, . Értek. hát.. — Abba a hősi kor­szakba történt az eset, mikor két ződ papri­kát adtak a havi fize­tésér’ — ha siettünk — de ha nem vittük rögtön a piacra, csak fagykenőcsöt kaptónk érte. Mondom, abba’ az időbe’ mikcr nem vót’ valami hires a koszt, kukcricakása, bab, meg miegymás vót ebédre, vacsorára, ráadásul a si- lányabbjábó’ — na­gyin kétkedve fogat­tuk a szakácsnő beje­lentését, hogy estére halászlé lesz. Halászlé Hatvanba?... Mert ot1 történt az eset. Akkor kezdtőnk csak igazán kételkedni, mi­kor kiderüt, hogy ne­künk kell halat fogni a halásziéhe’. Nekőnk vadászoknak... Figyeltem is erősen- mi lesz ebbő’, hogy el­indultunk, mert hát semmi halászó alkal­matosságot nem lát­tam. Csak a kutya, — A Dobó István vadásztársulat idén.vzárc ünnepélyén hallottuk az itt leírt vadásztör­ténetet. Túl voltunk már néhány lélekvidítón, de még innen a vacsorán. Amit nevetés köz­ben le tudtam jegyezni, íme itt közreadom: MEGÉRTI Nagyon szomorúnak lát­szol... nekem elmondhatsz mindent — állította meg Ku- bala barátját az utcán, aki úgy ténfergett a tavaszi nap­sütésben, mint őszi légy a ködben. — Hajajajaj — fújt egy ke­gyetlen és komplikált sóhajt a kérdezett. Nagyon... nagyon rosszúl,.. Idefigyeljn'.. nagyon meghat, hogy így velem ér­zel, hát te vagy az első és utolsó. akinek elmondom... Képzeld, raciztak. Mire haza­megyek a munkakönyvvel, egy levelet találok az asztalon a feleségemtől... Megszökött va­lakivel ez a bestia... Keresem a zsebemben a racipénzt... hogy most aztán leiszom ma­gam a sárga földig... elvesztet-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom