Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-03 / 10. szám

1957. február 3. vasárnap tJ ÜTŐN 3 Bíróság előtt felel teiteiért ifj. Fehérdi József a pétervásóri ellenforradalmárok vezére Az októberi események fo­lyamán egyre jobban szóhoz ju­tottak olyan emberek, akiktől messze állt az a cél, hogy a dol­gozók jogos követeléseiért szánjanak síkra, az elkövetett hibák ellen harcoljanak. A jo­gos követeléseket csupán azért tűzték zászlajukra, hogy meg­tévesszék az emberek nagy tö­megét, s felhasználják őket a munkáshatalom megdöntésére. Ezek közé tartozott ifj. Fehér­di József siroki lakos is. Fehérdi már állt egyszer a . bíróság előtt fegyveirejtegeté- sért, népi demokrácia ellenes izgatásért. A feielősségrevonás elől ugyan nyugatra akart szök­ni, de Sopron környékén elfog­ták, s 1954-ben izgatásért és tiltott határátlépés kísérletéért 5 esztendei börtönre ítélték. 1956 júliusában kiszabadult a börtönből. Ne higyje senki, hogy a közel két esztendei fog­ság megváltoztatta Fehérdit. Csupán az időre várt, hogy is­mét akcióba léphessen, s ez az idő véleménye szerint el is kö­vetkezett 1956 október 23-án. Működését azzal kezdte meg, hogy november 3-án megvá­lasztatta magát a pétervásári járás munkástanácsának elnö­kévé. Itt azután egész letartóz­tatásáig a népi államrend meg­döntéséért harcolt. Felhívta a pétervásári járás dolgozóit, hogy szánjanak szembe a jog­talanul elhordott fegyvereket összeszedő karhatalmi szervek­kel, fegyverezze le, tartóztas­sa le őket a lakosság. Indít­ványt tett arra is, hogy a járási tanács vb. tagjait, mint megbíz­hatatlanokat hívják vissza, s válasszák meg helyettük az ál­tala megbízhatónak tartott em­bereket. A járás községeiben arra buzdította az embereket, hogy fegyveresen álljanak el­lent, csoportosan menjenek az erdőkbe, s onnan támadják meg a karhatalmi csapatokat. Azokat a honvéd és rendőrtisz­teket, akik aláírták a Kádár kormány mellett szóló nyilat­kozatot hazaárulóknak, Kádár­bérenceknek nevezte. Nem is­merte el a Kádár-kormány ren­delkezéseit, s arra izgatta az embereket, hogy ők se ismer­jék el. A lázító munka mellett arra is jutott ideje, hogy egy fegy­veres csoportot szervezzen, hogy azt szükség esetén az ál­lamhatalom megdöntéséhez fel­használhassa. A csoport szerve­zése úgy folyt, hogy a járás te­rületéről berendelte az általa megbízhatónak tartott embere­ket, volt politikai elítélteket, lő­szerrel látta eL A csapat részé­re szükséges fegyvereket a pé­tervásári honvédségi laktanyá­ból szállította el. Fehérdi József ténykedései­nek végül is a megerősödött karhatalom vetett véget, mely őrizetbe vette. Cselekedeteit részben maga ismerte be, rész­ben tanukkal bizonyították rá. Most már befejeződött a nyo­mozás, s bíróság elé kerül, hogy ott feleljen tetteiért. Re­mélhető, hogy a bíróság gyor­san tárgyalja le az ügyét, hogy ő is mielőbb odajussan, hcl a nép ellenségeinek helye van, — a börtönbe. Várjuk a Külföldieket RIPORT A PARK SZÁLLÓBÓL Január első felében Az októberi eseményeket megelőzően megyénk nagyon sok dolgozója tartotta pénzét az OTP-nél és a postahivata­loknál. összesen 28.600 ember 18 és félmillió forintot tett takarékbetétkönyvbe. Az em­lékezetes vásárlási láz kihatott a betét elhelyezésre is, az em­berek többsége az inflációtól való félelmében kivette pénzét és elköltötte, sokszor nem is arra, amire gyűjtötte, hanem arra, amit éppen kapott még az üzletekben. Az OTP és a postahivatalok kifizettek ab- . ban az időben minden betétet, sí talán éppen ezért, sokan nemi is nyúltak az eltett pénzhez,* hanem bent hagyták. A viszo-í nyok rendeződésével a betéti kivétel teljesen megszűnt, sj erőteljesen emelkedik a betét} elhelyezés. Január első felében | például 50 ezer forintot tettek* takarékba a dolgozók, ez is} mutatja, hogy erősödik a biza-{ lom a takarékpénztárak, s| egyben a pénz iránt is. MntorbEFíbpár, larróiép, mosúgÉp, rádió- Maimat osztanak a Mátpauitféhi 5zénmedencében Gipson Parker, az ENSZ genfi rádiójának új alelnöke rándos dalokat muzsikál, lenn a Grillben dübörög a dob. De mindkét helyiségben kevesen ülnek. Marci bácsi, a népsze­rű üzletvezető, aki higgadtsá­gával Szigeti főkönyvelővel együtt sokat tett azért, hogy az elmúlt hónapok zavaros eseményeiből a szálló zavarta­lanul működve, „karcolás” nélkül került ki, így beszél: — Városunk ma nem karol­ja fel oly mértékben nívós szórakozást nyújtó üzletünket, mint megérdemelnénk. De mi mindent megteszünk, hogy újat és újat nyújtsunk: ezúton is magyaros szeretettel hívok meg mindenkit szombati disz­nótoros vacsoránkra, zenés fei- törőnkre, nem sajnáljuk az értékes nyereményeket! A Grill is forral valami meglepe­tést vasárnapra! Majd meg­látják! Többet nem mondha­tok... És mosolyogva eltűnt azori- csiklandó szagú konyha ajta­ja mögött. — pala — Minőségi vetőmagot kérnek a termelők A Mátravidéki Szénmedence újítási csoportja március 31-i határidővel pályázatot hirde­tett olyan újítások bevezetésé­re, melyek rövid idő alatt nö­velik a termelékenységet és jelentősen csökkentik a terme­lési költségeket. A negyedév végén a legeredményesebb újí­tók között húsz darab értékes jutalom tárgy at osztanak ki, — összesen 23.400 forint értékben. A jutalomtárgyak között mo­torkerékpár, varrógép, mosó­gép, rádió, kerékpár és még számos használati és más ér­tékes tárgyak lesznek. A pályázat meghirdetése máris nagy visszhangra talált a bányászok körében. Január­ban eddig több mint tíz újí-i tást adtak be. Ezek között aí legjelentősebb Szűcs Ferenc* villamosmérnöké, aki a gumi-i szalagok varrásához szükséges { kapcsok előállítására egy új i gépet szerkesztett és állított { össze. Eddig ezeket a kapcso-í kát kézzel csinálták. Egy em-i bér egy műszak alatt fáradsá-J gos munkával mindössze öt­száz darabot tudott előállítani.} Az új gép egy óra alatt két-} ezerötszáz darabot készít el.I Előzetes számítások szerint az újítás, illetve találmány évi} megtakarítása 170.000 forint.* Az újító előlegként máris 8.000« forint jutalmat kapott. } Új mezőgazdasági könyvek jelennek meg « íme Anita Edberg, akit Ameri- * kában a világ legszebb asszo­nyának tartanak Még hó borítja a földeket, de a dolgozó parasztok máris készülnek a tavaszi munkákra. A készülődés egyik igen fon­tos része a vetőmag biztosítá­sa. Ebben az évben is nagy az érdeklődés a minőségi vetőmag csere iránt. A viszneki Béke Tsz például 100 mázsa tavaszi árpa vetőmagot igényelt. Va- mosgyörk községben eddig 60 mázsa vetőmagot kértek a gaz­dák. Gyöngyöspatán a tavasz­búza vetőmag iránt nagy az érdeklődés, eddig 17 mázsára jelentették be igényüket. A Mezőgazdasági Könyv- és Folyóirat Kiadó Vállalat az év első negyedében értékes kiad­ványokkal gyarapítja a mező- gazdasági szakirodalmat. Hat új gyümölcstermesztési könyv jelenik meg. Kitűnő szakembe­rek, úgy mint Mohácsy Má­tyás és Porpáczy Aladár mun­kái a dió, ribizke, szamóca málna, szeder, Mohácsy és Má- liga Pál munkája pedig a cse­resznye és meggy termesztésé­ről szól. Prohászka Ferenc az elhanyagolt szőlők rendbeho­zásáról írt értékes tanulmányt. Horváth Sándor szerkeszté­sében jelenik meg az 1957. év-} re szóló, már közismert, nép-} szerű, hasznos tudnivalókat} tartalmazó zsebnaptár, a me-} zőgazdák hűséges segítője. A} galambtenyésztésről is hasznos} könyv jelenik meg. Szerzője} Teremi Károly, aki a gálám-} bokra vonatkozó minden is-} meretet közrebocsát. Külön} nagy fejezetet szentel a sport-« galambok betanítása kérdésé-} nek. } A silózás és silógazdálkodás} címmel Kovatsits László írt az} állattenyésztőknek nélkülözhe-} tetlen tanulmányt. } rékpárjával ez a párizsi fiatal­ember ♦ ijedten körülnézett, nem hal- I „. , lotta-e valaki... f Hárem világrészt ,art be ke T rpknariítval P7. a na.ri7«a fiatal­— ...egy kutyáért, egy vacak I kutyáért... — bőgött Sanyi han- J gosan, s közben vérző orrát« maszatolta piszkos öklével. ♦ — Milyen kutyáról beszélsz, j te bitang, hogy ütöttelek volna * agyon az első verésnél?! J — Hát a Bobiról — szipogta « a gyerek, messze húzódva ap- < ja kezétől... ♦ — Mi az hogy Bobi, meg ku- J tya, beszélj értelmesen, mert« agyonütlek... Kit akasztottatok « ti fel? — kezdett valami meg- 1 nyugtató gondolat derengeni * Gerendás agyában. j — Hát a vértestvérek szövet- ; sége... 3 — Hagyd a frászba azt a sző- 1 vétségét, mert ha mégegyszer 1 meghallom... — lépett előre fe- ! nyegetően, hogy Sanyi behúzó- \ dott egészen a szoba sarkába, ] — ...Lali azt mandta, hogy... 1 szóval... meg kell mutatnunk, ! hogy nem félünk... Bobi a Jenő ! bácsiék kutyája volt az ávós... J és felakasztottuk... Lali hozta t a kötelet... igazán nem én. 1 Gerendás szívéről hatalmas ] kő esett le... szóval a Bobi... J Na, ha ezt a Jenőék megtud- J ják... ha ezek holnap haza jön- $ nek, nyavalyás kölkeik... J — És hol az a szerencsétlen • kutya? Remélem, nem döglött meg... — A diófán... úgy rugdalód- zott szegény, — bőgte el magát Sanyi. — nagyon sajnáltam, de Lali.-.. Gerendás odament az ablak­hoz és kinézett rajta. Az ud­var sarkán álló diófán hosszú kötélen egy szürke csomó him- bálódzott. Gyerek sehol az ud­varon, csak a felakasztott ku­tya... a vértestvérek szövetsé­gének műve... Gerendás megnyugodva só­hajtott egyet: — Hülye kölykök... — még J szerencse, hogy csak a Bobi... • 2 — Szóval te is tagja vagy en­nek a szövetségnek? — kér­dezte óvatosan... És kik még a tagjai? — Azt nem mondhatom meg, az titok. A forradalmár nem fecseg, hánem cselekszik — válaszolt magabiztosan a gye­rek. Gerendást elöntötte a mé­reg. — Te, ha én elkezdek cse­lekedni, hát tudom, megkese- rülöd... Nincs jobb dolgotok, mint ilyen hülyeséget csinálni. Meghallja valaki, aztán visz­nek Szibériába, engem meg felakasztanak... hülye kölyke... — Ne félj apu, mi megvé­dünk... mi nem félünk semmi­től és senkitől — nyugtatta meg apját Sanyi. — Dehát micsoda játék ez — próbálta elterelni Sanyi figyel­mét Gerendás — gyerekek vagytok még, a tojáshéj a há­tatokon... Hagyjátok a politikát a felnőtteknek... — Miért... Pesten is harcol­tak az oiyan fiúk már, mint én... Meg hányán mentek Nyugatra is... Élment a Stadt Pityu is... Nem vagyunk már olyan gyerekek... Aki ellenáll, úgy jár, mint a Bobi. — Milyen Bobi? — ijedt meg most már komolyan Gerendás. — Ávós volt és felakasztot­tuk... példát sta...sta... — ke­reste a gyerek a valahol hal­lott idegen szót — szóval meg­mutattuk, hogy vagyunk és jó lesz félni. A következő percben Sanyi fejjel bukott le a sezlonról, — olyan hatalmas pofont kapott halálrasáppadt apjától. — Te úristen... most mit csináljak... ezek meg felakasztottak egy gyereket — ordította kétségbe­esetten, aztán nagyot nyelt, s Sanyi, s tízesztendős komoly­ságával, szinte tagolva a sza­vakat, hozzátette... —mondom, megalakítottuk a vértestvérek szövetségét... — Hát az mi a fene? Külön­ben alakítsatok, amit akartok, csak ne ordítozzatok, meg a cipődet ne nyúzd szét... — Apu, úgye te nem vagy komcsi? — kérdezte a gyerek kis, visszafojtott izgalommal. — Micsoda nem vagyok... ja, kommunista? Miért volnék? De mi közöd van ehhez — ámult el egy pillanatra, hogy letette kezéből az újságot... — Azt nekem fontos tudni... Ha te az volnál, én nem lehet­nék tagja a szövetségnek... — meg aztán megölnének téged. — Micsoda? Mit beszélsz? — hülledt el egészen Gerendás. — Kik ölnének meg? Kapsz egy pofont fiam, hogy az eget is nagybőgőnek nézed, ha ilyen hülyeségeket beszélsz... — Ez nem hülyeség... ez ko­moly, apu... A vértestvérek szövetsége leszámol minden kommunistával, zsidóval és minden ávóssal. És én tagja vagyok ennek a szövetségnek... Gerendás szóhoz se jutott. Hát ez... ez a gyerek megőrült, ö is volt tízéves, ők is játszottak sok hülyeséget, rabló-pandur- tól kezdve az indiánosdig min­dent, de ez a vér izé... ez a szö­vetség... megáll az ember esze. De mit lehet tudni. Az a Lali a szomszédban, az minden hü­lyeségre képes, magával viszi még ezt a gyereket is. Csinál­nak valami marhaságot és jól néz ki. Rágyújtott egy cigaret­tára, közben félszemmel a fiát figyelte, aki szétvetett lábak­kal ült a sezlonon, bakancsa alól piszkos hóié szivárgott a padlóra. t Az udvarról, mintha vattán | szűrték volna, olyan tompán i szivárgott be a gyermekzsivaj. * Gerendás elterpeszkedve a ! széken újságot olvasott, időn- ! ként hümmögött magában S egyet, nem tudni egyetértésből, | vagy nemtetszésből-e és bele- ! belekotort korán gyérülő kor- | pás hajába. Az udvaron kis * időre elhallgatott a zsivaj, — * majd most már jó hangosan, * mint valami indiánüvöltés, | harsant fel a gyerekek kiáltása. * Idegesen felkapta a fejét... bíz­* tos megint valami disznóságot * csinálnak... mormogta félhan­* gosan, de aztán újból belete- ! metkezett az újságba. I Az ajtó hirtelen kivágódott, I Sanyi viharzott be rajta. Hide- 1 get, frisseséget hozott magá- [ val a szobába. Nagyot nyögött S a sezlon, amikor levágta rá | magát, nagyokat szipogott ki- [ vörösödött orrával.. Apja eddig l úgy tett, mintha észre se vette t volna a gyereket, de ez a szi- I pogás... ilyenkor valami fúrja | az oldalát, úgyis beszélni fog, | ha tetszik, ha nem. Gerendás í hát felnézett az újságból, sze- ' me a gyerek fénylő, izgatott ! szemével találkozott. * — Mit kiabáltok annyit... í felveritek az egész házat —, I mordult megjátszott szigorral a I gyerekre. Az megrándította a , vállát: » — Játszunk... talán csak sza­! bad... Nem? S — Na, jóféle játék lehet, a- í hol annyit ordítoztok — pró- ! bálta véglegesen elintézettnek 1 venni a kérdést Gerendás, s l újból kezébe vette az újságot, í A gyerek is hallgatott egy pil- ! lanatig, de tovább nem bírta: ! — Megalakítottuk a vértest­» vérek szövetségét... — mondta t büszkén. I — Mit csináltatok már me- ! gint? — figyelt fel apja, értve, ! is, nem is az előbbi mondatot. ► — Apu, te sose figyelsz, ha I én mesélek valamit... igazán furcsa vagy — sértődött meg 1955 nyarán az angol ide­genforgalmi központ igazgató­ja Egerben járt. Elismeréssel méltatta a várost, tetszett a csinos, modern Park Szálló is, melyet akkor vett át a belke­reskedelmi minisztérium rep­rezentatív célokra. Szeme azonban véletlenül megakadt a szomszédban kopácsoló te­herfuvarozó műhelyén, az ott pöfögő kocsikon, s száját el­húzva ezeket mondta: — Amíg ez a műhely itt dü­börög, egyetlen angol vendég sem fog megszállni az önók hoteljében. Ez a kis epizód merült fel a minap a Park Szálló veze­tőségének megbeszélésén. A kitűnő szálló, mely még az oly nehéz elmúlt hónapokban is gyarapodott, bútorokat, fel­szerelést kapott, készen várja, hogy leszegényedett országunk valutáris helyzetét fellendítő idegenforgalmunk a korata­vasszal meginduljon. Tavaly kb. 7000 külföldi vendéget fc-. gadott. Idén közel a dupláját: várják. Sok-sok autóbusz, sze-J mélygépkócsi sorakozik majd! a szálló előtt. Sajnos, csak] előtt A hotel garázs nélkül] szégyenkezik a csodálkozó kül-j földiek előtt. ] Miért? — Kérdezzük mi is?j Szigeti főkönyvelő válaszol: ; — Egyébként teljesen kor-; szerű, szép szállodánknak i egyedien melléképülete sincs, < nincs garázsunk, mosodánk,; raktárunk. Holott a volt tőkés! Unterreiner a szomszédos! „AKÖV” kezelésében lévő! épületeket is birtokolta. Elte-< kintve az állandó robajtól,! mely a motorok éjszakai jára-! tása közben vendégeinket kí-< nosan zavarja, nem tudjuk! biztosítani a gépkocsik parki-! rozását sem: A meMékepüle-] tekre égető szükségünk lenne.! Most örömmel halljuk. hogy] az ,,AKÖV” el szeretne költöz-3 rá innen néhány megürült volt! katonai épületbe. Volt épüle ] teinket ez esetben vissza kell! kapnunk. Biztos, hogy az illetékesek] sürgősen megoldják ezt a kér ] dést, hiszen most lehetőség] nyílik rá. És milyen fogadtatásra szár! míthat a vendég a szállóban?* Ficzkó Gyula igazgató sze-] rint: ] — A szállodai személyzetet,] s az éttermiek egyrészét is, „befogtuk” idegennyelv tanú-] lására. Konyhánk választékát! és minőségét fokozatosan ja-J vítjuk. Sajnos, portánk a nem-] zetközi igényeket eddig csak] részben elégíthette ki. Most—! több nyelvet beszélő portás] beállításával — ezen is segí-J tettünk. Berendezésünk, búto-j raink egy része egészen új.J Vadonatúj zongorákat vásá-] roltunk, s egy drága magneto-] font, hogy a nyáron megnyíló! kertben egész napon át sugá-] rozhassunk szórakoztató ze-J nét... ] A népszerű „sárgateremben”] a Suha művészegyüttes áb-' GICBKÖ GÉZA: „Vértestvérek szövetsége"

Next

/
Oldalképek
Tartalom