Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)
1957-02-10 / 12. szám
1957. február 19. vasárnap ÜJ ÜTŐN s Tízéves korában a tolvaj szövetkezei j vezére, — de mi lesz később? : HORKOSTOLO J A közelmúltban nyílt meg ; J Egerben, a vár alatt a Vendég- ; } látóipari Vállalat ízlésesen be- ; Cila nem fél. Arca nem árul el sem megbánást, sem félelmet. Édesanyja sírásba csukló hangja nem érzékenyíti el. Cila a vezér, Cilának a rendőrségen sem lehet megijednie. Kicsikét piros az arca, és a szeplők szinte lángolnak fitos orra körül. Valahogy mindig így képzeltem el az ügyeskezű, tolvajt is meglopó külvárosi kis csibészeket, szeplősen, fitosán, maszatos kézzel, csapzott hajjal. És Cila vall... — Neve? . — V. László. — Mikor született? — 1946. — Hogy is történt az újévi eset? — Köszönteni voltunk. Néhány helyen nem adtak semmit, ezért az egyik házból elloptam három csapágyat... — ... aztán egy piros pénztárcát, töltőtollat, egy pár félcipőt, kolbászt.... de ezt már nem egyedül, hanem a tolvajszövetség másik két tagjával. A szövetség tagjai egymással szemben sem voltak kíméletesek. A vezér így vall erről: — Azt mondtam Simonnak, ha nem ad négy-négy forintot, akkor visszamegyek, megmondom, hogy ő lopta el a töltőtollat. •• — És Simon fizetett? — Igen! A vezért meg K. József csalta meg, öt forintot ígért neki, ha a lopott cipőt elviszi hozzájuk. A vezér megtette, persze nem kapta meg a pénzt. Kihallgatás során csak egyszer villant fel érdeklődve Cila szeme. Mikor a kihallgatást végző rendőrtiszt megkérdezte. — Ki volt a vezér? Még makrancos haját is megigazította, úgy felelt: ! — Én! Ö volt a legfiatalabb, alig múlt tíz éves. Édesanyja egy évtizede özvegy már... és sír, valahányszor rossz útra tévedt fiára néz. — Nem volt iskola, az volt a baj... — próbál magyarázatot keresni fia tettére. — De hát mégis miért loptál? — kérdeztük a vezértől. — Mérges voltam, mert kikergettek fizetés nélkül... Cila hazudik. Még mielőtt elindultak volna, akkor elhatározták, hogy lopni fognak. De a bún nem jár egyedül. Hogy a lopást fel ne fedezzék, hazudni kellett. Hogy a hazugság ki ne derüljön, újból hazudni kell. így lesz aztán később betörés, gyilkosság és börtön a vége a csínyből in- -dult bűnsorozatnak. , A nagyokat utánozva, az áldomást sem hagyták el a fiatalkorú tolvajok. Gondolják el, a két 13 éves tag és a 10 éves vezér megivott először egy liter, majd fejenként 6—6 deci bort, és ehhez jött még, amit a felköszöntések során kaptak. 'S Laci erről így nyilatkozik: — Szoktam inni azelőtt is, de egyszerre csak két decit... Mi áz? — s fitymálva elmosolyodik. , Nem hiszem, hogy S. Laciók tudnák, milyen következményekkel jár cselekedetük. ^ — hogy nemsokára a fiatalkorúak bírósága elé kerülnek. K. József, a harmadik társ, már előleget is kapott, mikor édesapja alaposan elnadrágolta az újévi kiruccanás miatt. Mikor erről szó esik, össszenevetnek S. Lacival. Hősnek érzik magukat. Cilát, a vezért még nem lehet bíróság elé vinni. Megelőzte a törvényt. A paragrafusok készítői nem gondoltak arra, hogy 1957-ben 10 éves bandavezér garázdálkodhat. így csak tanú lesz V. Laci. Most csak tanú, de mi lesz később? Mi lesz a többiekkel? Mi lesz, ha a szülők továbbra sem tudják visszatartani a bűnözéstől őket. A szülők fogad- koznak. A Cila mamája is. — Nem, nem fog odakerülni. Egy percre sem engedem el magam mellől. A cimborákat is ott kell hagynia... — Tudom, hogy a szülő is felelős. De nem én küldtem lopni — mondja S. Laci édesanyja. Ezentúl megszűnik a csavargás. Én kértem, nehogy elsimítsák az ügyet, mert később is megpróbálkoznak a lopással, ha most nem lesz semmi bántódásuk... — Inkább ne jöttem volna a világra, minthogy ilyet meg kell érnem... Soha ilyen szégyen nem esett a családunkban — panaszkodik K. József édesanyja. A tolvajszövetség tagjainak magatartását nézve, önkéntelenül is adódik a kérdés, segítenek-e a panaszok, a fogadkozások, ha már a gyermekiélek megkapta az első morfiumadagot, vagyis megízlelte a köny- nyű pénzkeresés regényes gyümölcsét? Vajon a kis Cila, aki olyan szenvtelenül beszél a sorozatos lopásokról, le tud-e mondani a vezérségről? És meg tudja-e állni K. József, ha újra kezébe kerül valamilyen gazdátlan holmi, hogy el ne emelje? Mert legtöbbször apró lopásokkal kezdik. A kihallgatást végző rendőrtiszt is elmond a fiúk édesanyjának néhány ilyen esetet. Volt, aki kerékpárpumpán kezdte, s most több évet kapott betörésért. Egy másik fiú gyümölcslopásról indult és gyilkosság lett a vége. Nem. A fiúk nem reménytelen esetek, nem lehet engedni, hogy ez a három fiatal is így végezzen. Van édesanyjuk, tanítójuk, akik még megmenthetik a romlásnak indult gyer- meklelket. A tanítás már megkezdődött. A szülők is látják, milyen következményekkel járj gyermekük nevelésének elha-J nyagolása. Nem elég hangoz-; tatni, hogy a szülő is felelős. í Ahhoz, hogy Cila néhány év; múlva ott ne hagyja édesany-J ját, ahhoz, hogy K. József; és S. Laci ne kerüljön többéj bíróság elé, nem elég a fogad-1 kozás, a mentegetőzés. Igaz.J hogy a dolgozó szülőknek ke-J vés idejük marad arra, hogyj gyermekükkel törődjenek, de aj késlekedés végzetes követkéz-* ményekkel járhat. A formál-J ható gyermek-leiket most kell* visszarántani a lejtő széléről* — kit szerető gondoskodással* — kit kemény kézzel. * ♦ Hiába azonban a jóakarat,* ha a szülő egész nap dolgo-J zik. Mit tehet akkor gyereke* neveléséért. Nagyon keveset. A két özvegy édesanyának* minden igyekezete ellenére is* bűnöző válik a fiából, ha a tár-J sadalom elvonja segítő kezét* róluk. Ezeknek a fiúknak* egésznapi elfoglaltságot kell* adni a szabad csavargás he-j lyett, napköziotthont, az ut-* ca helyett — ahol leckéjüket; tanulhatják, de játszhatnak is.* Ahol apát kapnak apjuk he-* lyett — lelkiismeretes, szak-* képzett pedagógusokban. De* nemcsak nekik, hanem a ha-* sonló sorsú fiataloknak is,J hogy dolgos emberekké vál-J janak. A kis Ciláékat megmen-* teni a becsületes életnek, nem-? csak özvegy édesanyjuk gond-J ja legyen — a társadalom se-« gítségére van itt szükség, hogy* megoldja az otthon és a szülői; felügyelet nélkül élő Cilák! problémáját. Ebben segíteni; emberiesség és kötelesség. ? KOVÁCS ENDRE J rendezett új borkóstolója Nagy Ernő csapos burgundit csapol a korsóba Egy decis poharakkal is gyorsan fogy a jó bor A TTIT megkezdte munkáját t 300 tagja jelentkezett munkára: Heves megye értelmiségi dolgozóinaK egyetlen aktív szervezete a Társadalom és Természettudományi Ismeret- terjesztő Társulat ismét megkezdte tevékenységét. A nagy népszerűségnek örvendő tudományos társulat az idén is az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján kíván működni. A múlt esztendőben ugyanis 12 témakörből tartottak magas színvonalú előadásokat, amelyek iránt igen nagy volt az érdeklődés. 1152 előadást csaknem 80 ezer ember hallgatott végig. A társulat vezetői ismét számbavették a- zokat az értelmiségi dolgozókat, orvosokat, jogászokat, tanárokat, akiktől aktív közreműködést várnak. Az eddigiéi szerint 300 olyan társulati} tag jelentkezett, aki szívesen« vállalkozik tudományos, vagy« ismeretterjesztő előadások} megtartására. A társulat tagjai« az első lépést máris megtet-« ték. A közeli napokban orosz,; angol, francia és német nyelv-, tanfolyamokat indítanak a kö-1 zépiskolai tanárok közreműkö-j désével. Az elgondolások sze- rint az idén is megrendezik a múlt évben nagy sikerrel megtartott csillagászati hetet, a mátrai üdülőkben rendszeres előadássorozatokat indítanak a tudomány és technika legújabb vívmányairól. Ezenkívül irodalmi estek, zenekari estek, klubdélutánok szerepelnek a TTIT műsorán. ; De hogyne fogyna, amikor ilyen szorgalmasan boccintgat- nak a kóstolgató emberek — Kérek égy pohár bort Nem a ■világért se..: csak égy decit Tetszik tudni a orvos írta ezt <elö nekem különben nem szoktam én inni... Alig... Ez igen, ez jól esett, rendkívül jó zamata van ennek a bornak. Na és színe... Hát kérem, szóval, de igazán csak színe miatt... még egy pohárkával... Hehehe... Beveszem a holnapi adag orvosságom is... Nem igaz? Tudja volt nekem egy barátom, annak megtiltotta az orvos a cigarettát, aztán nagy könyörgésre naponta kettőt engedélyezett... Ö is mindig elszívta aznap a következő heti adagot is... Jó mi? Hogy mit tetszik mondani...hogy én 'kértem még egy pohárral? kmert sem vettem— de ha hér1 j tem, kértem... de két decit Egy pohár orvosság ad.jón már... Úgy, köszönöm... Hááá... ez esett a legjobban. Káposztát főzött az asz- szony, csu- dajó káposztát tud főzni... S arra csúszik. De meg kell is az embernek egy kis gőz ebben az erős hidegben... Na jó, magának nincs hideg, de nekem van... Az én hidegemet én érzem és nem maga... Hogyhogy ne magázzam... jópofa... majd cunci mókusnak fogom hívni... Adjon még két decit, s hívom akár Dullesnak is, ha az jó- kegyednek. ••• Ó én mindig tréfás kedvemben vagyok... rajtam any- nyit röhögnek a hivatalban ie a kartársak, hogy Tócsíknak, múltkor szétment azon a kövér fenekén a nadrág... Ha látta volna! Nem... a nadrágot. Olyan volt, mint... mint— Kérek két decit tisztán... vtz nélkül Na jó, nem kell mind- gyárt megsértődni, tudom én, hogy víz nélkül adja... , már benne van... Hehehe... Akar hallani egy jó viccet... marha jó... Szóval megy egy orosz tank... Miért hallgassak... engem ne intsen le, ha én viccet akarok mondani... Én mondhatok viccet az orosz tankról is... Nekem proletár szívem van... fájó, érző proletár szívem... Még két decit! Annak a jó proletár szívemnek... Mert proletár voltam én mindig, két kezem munkájával ittam én mindig... S most csak sírni tudok... könnyeket sírni. Mert, higyje el jó uram, hogy én alapjában véve szomorú ember vagyok... Én akkor is sírok, ha nevetek... és ha nevetek is, akkor is... Mikor Tócsiknak is elrepedt a nadrágja, akkor is... igen akkor is megsajdult az ae én proletár szívem... Az meg, mert az olyan, hogy sajog, nagyon saj... Sajó kutyám, gyér ide... Miért ne énekeljek, ne- < kém ki kell énekelni a bánatomat, ki kell annak jönni be- j lőlem, mint ahogy... a... hogy] az a galamb kiszáll a dúcból... J Az a fehér galamb száll a J falu felett... I ... Adjon még 2 decit... Hogy hogy nem ad... Nekem az orvos írta elő... az én egészségemnek az kell... Nekem két gyerekem van. N e kik egészséges apuka kell... Maga meg akar ölni...Gyilkos... j Ellenforradalmár... Ad két de-\ szit, vagy nem ad két deszit... j Édesz apukám... hűk... hűk...! látja már kongok az üresség- • tőitől... Én addig innen nem < tudok elmenni... nem nem nem j nem nem nem... nem megyek] én innen el... Igenis ordítok, J hogy mind a négy feje meghallja az én nagy... nagy bá-\ natomat... Mert az én prole- < tár szívem... (EGRI) * MOHN ÁR GÉZA: m oi.inin.ag kutattam f-ígi Ltun^kk^zö tt.. A minap kutattam régi lomok között, Ingecskét találtam a kosár mögött. \ Kicsi volt, tépett elnyűtt régi fajta, , Az újjá hiányzott, foltok ültek rajta. Az enyém xx>lt valaha, még Jcis korom bánj Velem volt talán az utcai porban. Hogy elnéztem, mint forgattam kezembe; Gyermekkorom, jó Anyám jutott eszembe. Gyermetegen, vígan körötte totyogtam, Ha sírtam, mesét mondott. Mosolyogtam, Játszottam. Ingem szakadt, idő marta. Foltott keresett, kezébe vette, varrta. Most rám nevet arcod e régi folton át. Látom gondoskodó két kezed nyomát. Megzörren az ajtó, szél ütötte meg, Szememből esőként a könnyzápor pereg. Olyan jó volna még kisgyermeknek lenni. Sors légy kegyes most és engedd ezt tenni, Bár, meg nem haladtam életem delét, Mégis visszakérem az ifjúbbik felét. PATKÓ ZOLTÁN: HISZEK Mérges vasfogával a gond s keserűség Emészti, rágja, marja szivemet. Rideg pehelypáma bősége Vacogó múltat s jelent táplál. Mégis ez a bús tél anyásán Melenget. Kebléhez szorítva, ősi dermedtséggel Ontja rám — érzem — hűvös melegét. Tán egy korán eljött hóvirág Féltése készteti mint anyát Erre, s azért játssza nem szokott Szerepét. De hisz a hóvirág a tavasz hírnöke! Mégis téli szint lopott magának. Mily ravasz is az életösztön! Hogy megcáfolja saját magát! Holnapjáért képes hazudni A mának. Nem! Hisz a holnapban, hiszi ő a jövőt! S hogy a jelennek keblére borul? Hiszi: tőle fakad a tavasz, És a nyárnak minden melege, Tőle az élet, tőle a vágy, A honunk! KIRÁLY JUDIT: JANUÁR VOLT Január volt akkor is, a hó hullt az égből Fénylőn, libegve, mint kicsiny csillagok. Apró emberke nézi, egyre nézi, Tágranyüt szemében nagy könnycsepp ragyog. Vidám gyerek-raj sikongva húzza Síkos havon szánkóját a hegyre fel, Arcuk oly vidám, önfeledt és boldog, Mint ha szomjas ember hűs forrásra lel. Nekem nincs szánkóm és a víg gyermekzsivaj Most fáj és összeszorul a szívem, Talán, talán ha eljön a jövő tél Lesz majd nekem is, igen... azt hiszem. Húsz tél jött azóta, gyorsan elsuhant. Volt szánút is pompás, és gyerekkacaj Dolgozni járok már, rég felnőtt vagyok És egyszer egy emlék a szívembe nyilai. Gyerekkor. Úgy elfut, mint síkos havon a szán, Emléke felkisért most egy téli éjszakán. S másnap veszek egy ródlit (zavarban vagyok) Égy gyerek rámszól, ródlizni nem szoktak a nagyok. S az első lesiklás, óh milyen csodaszép. A múltból felködlik egy régi-régi kép, Már nem szégyenlem magam, repül velem a szán. És úgy érzem, dolgos kezével megsimogat az Édestanyám. © lörinczy gyulAné VARÁZS Kályha mellett ültem, valamin csendben tűnődve... Homályt hessentve, pöttöm parázs pottyant előmbe. Felemeltem. Szikrázva szórta rám a szavakat: „Ne bánts! Egyéniség lettem és tüzes akarat. Ajtó mögött... samott-sálak közé fojtva éltem.. Sok levegőre vágytam, halványodott már a fényem. Nem akartam elhamvadni és lettem: vakmerő... Pernye-ruhát öltöttem fel, így toppantam elő. Ne nézz rám félve, figyeld inkább azt a fénykaréjt.. Amit neked adok. Elűzi majd az éhes éjt. Világosság leszek (meleget adjon a kályha) Hagyj fényleni, átragyoglak egy álomvilágba...” Ültem, csodálkoztam, egyszerre minden ragyogott. Csecsebecsék csilingeltek és csendes csillagok. A fénykaréjból öröm-morzsák hulltak, mint egy darázg , A százszorszépre, szobánkra úgy szállt rá a varázs...
