Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-03 / 10. szám

2 ÜJ ÜTŐN 1957. február 3. vasárnap IHunltástanács + pártszervezet = eredményes raunfea — ez a tapasztalat Gyönyvösoroszi Ércelőkészítőnél FIATAI ÜZEM a Gyöngyös - oroszi Ércelőkészítőmű, de máris sok vihart megért. Gaz­daságit, politikait — egyaránt. Hosszas huza-vona építése köz­ben volt, hogy jó időre telje­sen megállt itt az élet, aztán a gépek szerelésének problé­mái, a fiatal és még gyakor­latlan szakemberek... az emlé­kezetes sztrájk, az ellenforra­dalom felülkerekedése. Sorol­ni is sok mindazt, ami a gyár falain belül és kívül, de min­denkor a gyár életével kapcso­latban lezajlott az elmúlt he­tek, hónapok alatt. De minden nehézség felett végüli is dia­dalmaskodott a józan ész, az emberi becsület és akarat. Éppúgy, mint az országban másutt. Most, hogy ott jártunk a To­ka patak völgyében, már re­megett a föld a törők, flotálók, az egyéb hatalmas gépek szü­net nélküli munkája nyomán. Három műszakban, megállás nélkül dolgoznak itt is, a bányában is az emberek, a szeptemberi termelés három- negyedrészénél tartanak, meg­szilárdult a munkafegyelem... Folytassuk-e még? Ezek a té­nyek, s nem kis tények, iga­zolják, hogyan dolgozik az Ércelő munkástanácsa, meny­nyire ura már a helyzetnek; s igazol még egyet — jó a kap­csolat a pártszervezettel. A fiatal pártszervezet még az el­ső lépéseit teszi az üzemben, — mint pártszervezet. De a kommunisták a két hét előtti megalakulás előtt is, s azóta is egyre inkább „pártmegbiza- tás” nélkül is példásan vég­zik munkájukat. S ez a példaadás, a munkás- tanács nemcsak szóbeni, ha­nem a tettekkel történő elis­merése és segítése, nem kis erőt adott és ad a végleges munkástanács munkájához. A KÖZELMÚLTBAN ter­mészetesen itt más volt a hely­zet. Az ideiglenes munkásta­nács akkori szóvivői, többek között egy Csintalan nevezetű, kézzel-lábbal tiltakozott a pártszervezet létrejötte ellen. A főérv itt is, mint annyi más üzemben ez volt: „nincs idő most pártoskodásra, van ne­künk fontosabb dolgunk is...’* Valóban volt, a sztrájk szer­vezése és fenntartása. A végleges munkástanács megértette, mit jelent számá­ra, az üzem számára a párt közvetlen, mindennnapos és gyakorlati segítsége. A mun­kástanács elnöke, Kükkel, ma­ga hangoztatta az elsők kö­zött, hogy nemcsak egyszerű­en helyes az, ha megalakul a pártszervezet az üzemben, de a munkástanács bízik is ab­ban, hogy minden segítséget és támogatást megkap a kom­munistáktól. Landi János alap­szervi pártelnök nyugodt szív- jvel ígérhette meg, hogy min- j denben segíti a párt a mun- | kástanácsot, mert ehhez bizto- í sították a kellő feltételeket is. \ A munkástanács elnökségének j ülésére meghívták a legutóbb I is a pártelnökség képviseleté- j ben Landit, s viszont a párt- ! vezetőségi ülésre az üzem gaz­dasági vezetésének képviselő­jét hívták meg az alapszerv kommunistái. Nehéz volna lemérni, adato­kat felhozni, konkrétumokkal dobálódzni, hogy mit jelent ez az erősödő kapcsolat magának az üzemnek a számára. Az egyre bizakodóbb hangulat, a racionalizálás helyes végre­hajtása, amelynek nyomán fi­zikai dolgozó nem maradt munkanélkül, az üzem egész légköre, a munka mind jobb szervezettsége, az ezernyi ap­ró terv: mindez együttvéve megnyugtató nemcsak az üzem dolgozói, de az ország számá­ra is. A GYÖNGYÖSOROSZI Érc­előkészítőmű MSZMP alap- ! szervezetében jelenleg 27 tag I szerepel a nyilvántartásban. Landi János szerint, még mint­egy 10-15 tag belépésére szá­mítanak a közeljövőben. Nem akarnak mesterségesen felduz­zasztott, nagy létszámú párt- szervezetet létrehozni. Kiseb­bet, de erősebbet, egységeseb­bet, amely nemcsak szóban, de tettekben is nap, mint nap példát tud mutatni az egész üzem számára. Erre a példaadásra meg is lesz minden szükség az üzem egész életét illetően. Igaz. hogy nem tegnap nyitotta meg ka­puit az ércelő, de szakmunkás- gárdája, műszaki szakemberei, mérnökei nagyrészt még kor­ban is, tapasztalatokban is fiatal. Az üzem gépeivel is sok a baj, állandóan javítani, ala­kítgatni kell őket mert a gyár az első ilyen az országban, amelyet hazai erőből szereltek fel. Az élet is nap mint nap vet feil újabb és újabb problé­mákat részben a termelés, részben a politikai élet terü­letéről. Mindebben segítenie kell, — ezt várja a munkás- tanács, minden becsületes dol­gozó — az ércelő pártszerve­zetének, hogy a termelés a legrövidebb időn belül elérje a régi szintet, hogy a munkás- tanács tagjai valóban az üzem érdekeinek igaz képviselőivé válhassanak, akik járatosak is az üzem problémáiban. EZT VÁRJAK az üzem dol­gozói, s minden bizonnyal meg is állja helyét a fiatal párt­szervezet, s lesz ereje hozzá, hogy egyre hatékonyabban tá­mogassa az Ércalőmű munkás- tanácsát. Milyen károkat szenvedtek a tsz-ek az októberi események idején? Az első jelentésekből 600 ezer forint kárt állapított meg a mezőgazdasági igazgatóság tsz osztálya, mely sok helyen : takarmány felgyújtása, elhor- dása, állatok ellopása és épü­letek visszafoglalásából adó­dott. A későbbiek során ez az összeg egymillió forintra nö­vekedett. Megemlítünk néhány példát, mely arról tanúskodik, milyen károkat okoztak nép­gazdaságunknak a szocialista mezőgazdaság ellenségei. A gyöngyöspatai Rákóczi tsz-nek felgyújtottak 500 mázsa szálas­takarmányt, 150 mázsa szal­mát és 150 mázsa kukorica- szárat. Ilyen sorsra jutott az abasári Uj Élet 1500 mázsa I szalmája, a nagyrédei Győze­lem hereszénája és szalmája. De felgyújtották a hatvani Dó­zsa szalmakazalját is és elvit­tek 1200 mázsa cukorrépát, melyet aztán takarmánynak használtak fel. Ujlőrinczfal- ván Dúl József kulák lakását annak idején államosították és' a tsz-nek juttatták. A szövet­kezet lebontotta a régi istál­lót és helyébe újat épít. Októ­ber 28-án az itt megalakult forradalmi tanácsnak Dúl lett az elnöke. A tanács kötelezte a tsz-t, hogy azonnal költözzön ki és „kárpótlásul” még here­szénát is követelt Dúl részére. Ennek ellenére legtöbb he­lyen megmaradt, él a tsz, ha­marosan begyógyulnak a „tűz- J| próba” sebei. S nagyvilágbál Ügyes öllet Weme Ilksen, egy exkluzív stockholmi éjszakai mulató tulajdonosa a bár mellett áru­sítóhelyet létesített, ahol cso­koládét, ízléses sálakat, posztó­ból készült állatokat, s egyéb ajándéktárgyakat lehet vásá­rolni. Az árusítóhely felirata: „Gondoljon idejében feleségé­re, aki otthon várja.” Spartakus — balett A leningrádi „SZ. M. Kirov” Akadémia Opera és Balettszin- háza bemutatta a „Spartacus” című új balettet. A balett az ősi Rómában kitört egyik leg­nagyobb rabszolgafelkelés tör­ténetét eleveníti fel. A balett zenéjét Aram Hacsaturján, szövegkönyvét pedig N. Vol­kov írta. ___________ Ne héz a cigánytánc Gina Lollobrigidára ke­mény munka várt legújabb filmszereplése előtt. A „Les Dolls” című film egyik fősze­repét játsza, amelynek tánc je­leneteit Geno Kelly rendezi. Lollobrigida egy kétperces ci­gánytáncot jár a filmen. A táncot száz órán át gyakorolta. Magyar menekült potom áron veszte­getett el egy értékes műkincset Egy wüttenbergi kereskedő egy magyar menekült után ku­tat, aki öt-hat héttel ezelőtt egy karácsonyi jászlat adott el neki. A magyar egy kávéház­ban kínálta fel a jászlat, ame­lyet a kereskedő népi faragás­nak nézett és 200 márkáért megvett. Csak később állapí­totta meg, hogy a jászol kései gótikus faragás, amelynek ér­téke jónéhány ezer márka. Q Megyei Tanács Vb. Művelődési Osztály közleménye: A művelődési osztály értesíti a megye valamennyi sportkörét, hogy a megyei Társadalmi Sport- szövetségek és azok ideiglenes in­tézőbizottságai új helyiségbe köl­töztek: volt városi TSB helyisé­gébe. A szövetségek hivatalos időt este % 5-től tartanak (tele­fon: 28—28) Levelezési címünk: Városi Tanács Eger, Kossuth tér 2. (porta) PETOFIBANYAN HALLOTTUK... Petőfibányán szervezkedik az ifjúság. Rövidesen megvá­lasztják a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség ideigle­nes szervező bizottságát és olyan ifjúsági szervezetet hoz­nak létre, melynek munkájá­ban szívesen vesznek részt a bányatelepi fiúk és lányok. — Mert el is felejtjük mondani, hogy már a kezdetet is vígnak tervezik. Egy kis farsangi ál­arcos bállal. S a folytatás? Az még csak sejthető. Mégpedig Simon Anna műszaki rajzoló felszólalásából. A fiatalok első megbeszélésén mondta el, mi­lyen volt az ő régi bányatelepi ifjúsági szervezetük. A kulturális és egyéb bevé­telekből kétheti ingyenes üdü­lésre mentek a Balatonra, or­vosok, tanárok tartottak elő­adást a fiatalokat érdeklő kér­désekről, este tánc volt, a gyű­lések előtt műsor, de ha a bá­nya vezetősége valamire kérte a fiatalokat, vasárnapjukat I sem sajnálták a munkára. Sze­rették is a szervezeti életet a bányatelepi fiatalok. Most eze­ket a tapasztalatokat is hasz­nosítják, hogy szórakozva ta­nulhassanak, hogy megszeres­sék az új ifjúsági szervezetet, a bányatelepi fiúk és lányok. Újítási jutalomként 8000 fo­rintot fizettek ki január hó­napban a Mátravidéki Szénbá­nyászati Trösztnél. ű Képzőművészeti Alap Képcsarnokai Központja (Budapest, V.; Szép utca 5.) felkéri hátralékos vevőit, hogy esedékessé vált részleteiket 994005 csekkszámlán legkésőbb január végéig utalják át, elköltö­zés esetén pedig a befizetési lap szelvényén közöljék lakcímüket Heves megye gyógyszer ellátása Az utóbbi időben kevés ki­vétellel mindenkit izgatott a kérdés: van-e, lesz-e elegen­dő gyógyszer. Megkértük a Gyógyszertár Vállalatot, adjon feleletet nekünk. A válasz megnyugtató. A többi megyé­hez viszonyítva nem lehet okunk panaszra. Persze ez nem jelentheti azt, hogy min­den gyógyszerből van elegen­dő raktáron, mert Legatin- ból, Karilból, Demalgonból és Barbamidból több kellene. Ezekből nem lehet száz száza­lékig kielégíteni a szükségletet. A gyógyszertárak úgy segíte­nek, hogy ezeket alapanyagok­iból állítják elő. Vagy például [ Supracillin helyett lehet hasz- I nálni kristályos penicilint, az- | zal a különbséggel, hogy az utóbbi adagolása nehezebb. A gyógyszertárak kérik a betegék segítségét is, ameny- nyiben a gyógyszerész nem tudja a „megszokott” gyógy­szert adni és helyette mást ajánl — fogadják bizalommal. A Gyógyszertár Vállalat a betegek megnyugtatására még közölte, gyakran járnak Pest­re, hogy ne csökkenjen a rak­tárkészlet és pótolni tudják azt, amiből hiány mutatkozik. 2 millió ój szőlővessző Heves megye történelmi bor­vidékén tavaly ötéves tervet I dolgoztak ki a szőlőtermelés | nagyarányú fellendítésére. A j tervezet értelmében a tavasz- szal újból megkezdik a korábbi i években elhanyagolt, kiörege­dett szőlők felújítását, pótlását, j A termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák mintegy három­száz holdon telepítenek új sző­lőt, a kiöregedett tőkék helyé­re pedig kétmillió új vesszőt i ültetnek. A felújításhoz és az • új telepítéshez szükséges nagy­mennyiségű gyökeres és sima hazai vesszőt csaknem teljes egészében a megyében állítják elő. A nagyrédei és az abasári oltványtermelő gazdák mint­egy hárommillió elsőosztályú vesszőt bocsátanak a megye szőlőtermelő gazdáinak rendel­kezésére. A tavaszi telepíté­sekkel együtt már csaknem 500 hold lesz az a terület, a- melyek néhány év múlva ki­váló a vidék sajátos jellegének megfelelő szőlőt terem majd. REJTŐ JENO (P. HOWARD): '**W — Annyi bizonyos, hogy ösz- szeköttetésben áll ez az illető Biszkra bandájával. Ez a rette­gett bandita intellektuális szél­hámosságtól rabló arab portyá­zásig mindenben utolérhetet­len. A benszülöttek is pártját fogják... — Nem zavarja, kedves... izé úr, ha nem figyelek oda?... — Ugyanis nem érdekelnek bűn­ügyi történetek... — Kérem, kérem, sir... Ak­kor hát, csak ami önre vonat­kozik. Biszkra mindent el fog követni, hogy keresztezze az ön útját. A besúgónak azt mondja, Biszkra kiadta az uta­sítást: tűzön-vízen át egy vö­rös táskát kell megszerezni ön­től. Biztosíthatom önt, sír, ha nem védi egy hadsereg a tás­káját, akkor Biszkra megszer» zi. — Igazán?... Valóban olyan ügyes? Nem baj. Mit tudja ez a rendőr, izé, hogy a táskáját igenis egy hadsereg fogja őriz­ni?... — Hát kérem... kedves ez á gondoskodás... De nincs oka aggódni főrendőr úr, mert ne­kem hát... elég körültekinté­sem és ilyesmim van, de jól­esik a gyöngédség, amellyel Afrika körülvesz... — Még csak annyit, sír, hogy gyanakodjék lehetőleg minden­kire... Biszkra fővezére, Szoko- loff, egy orosz rabló, korunk legkitűnőbb szélhámosa. Mű­velt úriembernek látszik, de éppúgy alakít beduin sejket is. Az bizonyos, hogy Szokoloff és Biszkra korlátlan eszközökkel bírnak. Sok pénzt áldoz valaki ön ellen, sir, és mindenáron igyekeznek majd a környeze­tébe kerülni. Óvakodjék, ké­rem minden új ismeretségtől, a legszebb hölgytől, vagy a legtekintélyesebb férfitől... — Én 1917-ben, a francia hadszíntéren elolvastam egy regényt. Lövészárokban az megesik. Abban voltak ilyen izék. Szép kémnőkről és úri kasszafúrókról. Azonban nem hiszem, hogy ilyesmi a való­ságban is sűrűn fordulna elő. De ha mégis, úgy bízzék éles­látásomban... Szeretném, ha nem vonná el túlságosan mű­ködésétől... az én ügyem... Megszoktam, hogy magam in­tézem a dolgaimat... elég jól.. Azért köszönöm a kedvességét, viszontlátásra... És továbbment. Ezek a rend­őrök mindenkiben áldozatot, vagy gazembert látnak... Hogy jöhetne az ő közelébe szélhá­mos. Mi ő? Kiskereskedő, aki kávéházi ismeretségeket köt és társaságba jár? Ki tud vele megismerkedni? — Jó estét, sir. Ne vegye rossznéven, hogy csak így be­mutatkozom: Anna Morgen­stern vagyok... A világ legszebb nője állt előtte... 4. Sir Yolland elhült. Olyasmi történt vele, amire példát sem tudott eddigi életéből. Olyan hallatlanul valószínűtlen ese­mény, hogy csak állt és nézett, kidülledt szemmel, és kishíján monokliját is a földre hullaj­tottá... Egy ismeretlen hölgy meg­szólít társaságban egy férfit! És bemutatkozik! Nem mutatta be senki, nem látták egymást soha és odamegy az attasé es­télyén sir Yollandhoz, egysze­rűen bemutatkozik, mintha csak kávéházban lennének... — Remélem, nem veszi rossznéven... A gróf megtörölte monokli­ját és röviden így szólt: — Örülök. — Tudom, hogy angol úri társaságokban szokatlan az el­járásom. de már annyit hal­lottam önről, sir, és ki tudja, mikor lesz alkalma viszont­látni... Ezért megragadtam az alkalmat. — Igen, ez dicséretreméltó... És mindenesetre... A nő nagyon szép volt. Kissé talán túl magas, de mégis olyan formás, olyan diákosan telt, mosolygós, arccal, nagy, őszinte, kék szemekkel és cso­dálatosan dús, szőke hajjal... — Kérem vezessen a büffé- hez, nem akarok itt a kert kö­zepén állni — mondta elég határozottan a hölgy. A gróf megindult és Anna Morgenstern belekarolt. Egy­szerűen és nyugodtan, mint­ha ez a legtermészetesebb volna.. — Ugye, nagyon meg van botránkozva, sir? — No... istenem... hiszen ha vesszük.... — motyogta. A leány bánatosan bóloga­tott, mint aki tisztában van azzal, hogy csak megnyugtat­ják, de voltaképpen tragikus helyzetbe került és egy mély sóhajjal megevett három szendvicset. — Örülök, hogy teljesült az a jelentéktelen óhaja, kis­asszony, hogy megismerjen és ha nem veszi rossz néven... — mondta Yolland gróf. — El akar hagyni? — rebeg- te a hölgy és mintegy csztön- szerüen, kissé magához szorí­totta könyökben a gróf kar­ját... óh, ne tegye... Még azt hinném, hogy csakugyan ne­veletlen voltam. Higyje el, ön úgy elzárkózik az emberek elől, hogy kénytelen voltam erre... Az bizonyos, hogy rendkí­vüli szép és kedves hölgy. Hm... de egészen furcsán viselkedik... — Miért van az, sir, hogy önt nem érdekli a sajtó, a nyilvánosság?... Hiszen olyan érdekes személyiség, az embe­rek szívesen olvasnának zseni­ális ügyleteiről és az ilyesmi imponál... — mondta elragad­tatással és úgy nézett fel a grófra, mint naiv rajongó a híres költőre. — Izé... sir Yolland megiga­zította a monokliját. — Nem jó a nyilvánosság... Goromba dolog. Filmszínésznek való és csodabalzsamnak... Egy angol dzsentlemen neve nem arra való, hogy olvassák... És kü­lönben is... Éppen itt van ez a pióca... Istenem, ha megsze­rezhetném a részvényeit... A pióca, akinek részvényeit Olivér Yolland annyira óhaj­totta, Forster volt, a Sunday Morning Post főszerkesztője, aki mindent megpróbált, hogy valami közlésre alkalmas anyagot csikarjon ki gróf Yollandtól. De hiába. A gróf hajthatatlan volt. — Nem vagyok én pojáca, kérem, mint a Carussó. vagy a Zola Emil, akikről irkáinak... — tiltakozott energikusan. És hiába protesálták a nagytekintélyű főszerkesztőt, miniszterek, főurak: Olivér Yolland egy sor hírlapi anya­got sem adott. Az estély folyamán négyszer kerülte el Forstert, aki mi­niszter is volt valamikor, de ma mint a Sunday Morning Post főszerkesztője, sokka] többet jelentett az angol köz­életben. Forster hatalmas gár­dát foglalkoztatott azzal, hogy sir Yollandról egy hiteles tör­ténetet hozzon nyilvánosságra végre... — Ezért nem veheti rossz­néven, ha vétettem a társa­ságbeli formák ellen... — men- tegetődzött Miss Morgenstern. — önről annyi érdekes plety­kát suttognak, olyan különle­ges, titokzatos személyiség... hogy egy szerencsétlen angol úrinő joggal kíváncsi önre. — Miss Morgenstern... ha jól értettem... ön szerencsét­len? A leány lehorgasztotta a fejét és megremegtek a pil­lái. —Igen, sir... És láttam önt ma este... Annyit hallottam a hatalmáról... Nem volt, aki bemutasson... Nem ismerek senkit... — Akkor... hogy került a bálra? Ismeretleneket ritkán hívnak meg. — Én... a marokkói angol követség titkárának a húga vagyok és a — bátyám, aki szintén hivatalos, ma este nem jött el. Beteg. Nem ismerek itt senkit, aki bemutathatott vol­na és mégis beszélni akartam önnel, sir... „Ez mindenesetre érthetőbbé teszi az eljárást, habár épp olyan megbocsáthatatlan’, gondolta Olivér Yolland. — És mit óhajtana tőlem... Miss Morgenstern? — ...Nem csekélység, sir. Csak az ön hatalma segíthet rajtam. Talán hallott már az apámról: dr. Morgenstern... — Várjon kérem... Az az ügyvéd, aki a bond-spekulá- ción tönkre ment Amerikában és engem okolt... (Folytatása következik).

Next

/
Oldalképek
Tartalom