Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)
1957-02-03 / 10. szám
2 ÜJ ÜTŐN 1957. február 3. vasárnap IHunltástanács + pártszervezet = eredményes raunfea — ez a tapasztalat Gyönyvösoroszi Ércelőkészítőnél FIATAI ÜZEM a Gyöngyös - oroszi Ércelőkészítőmű, de máris sok vihart megért. Gazdaságit, politikait — egyaránt. Hosszas huza-vona építése közben volt, hogy jó időre teljesen megállt itt az élet, aztán a gépek szerelésének problémái, a fiatal és még gyakorlatlan szakemberek... az emlékezetes sztrájk, az ellenforradalom felülkerekedése. Sorolni is sok mindazt, ami a gyár falain belül és kívül, de mindenkor a gyár életével kapcsolatban lezajlott az elmúlt hetek, hónapok alatt. De minden nehézség felett végüli is diadalmaskodott a józan ész, az emberi becsület és akarat. Éppúgy, mint az országban másutt. Most, hogy ott jártunk a Toka patak völgyében, már remegett a föld a törők, flotálók, az egyéb hatalmas gépek szünet nélküli munkája nyomán. Három műszakban, megállás nélkül dolgoznak itt is, a bányában is az emberek, a szeptemberi termelés három- negyedrészénél tartanak, megszilárdult a munkafegyelem... Folytassuk-e még? Ezek a tények, s nem kis tények, igazolják, hogyan dolgozik az Ércelő munkástanácsa, menynyire ura már a helyzetnek; s igazol még egyet — jó a kapcsolat a pártszervezettel. A fiatal pártszervezet még az első lépéseit teszi az üzemben, — mint pártszervezet. De a kommunisták a két hét előtti megalakulás előtt is, s azóta is egyre inkább „pártmegbiza- tás” nélkül is példásan végzik munkájukat. S ez a példaadás, a munkás- tanács nemcsak szóbeni, hanem a tettekkel történő elismerése és segítése, nem kis erőt adott és ad a végleges munkástanács munkájához. A KÖZELMÚLTBAN természetesen itt más volt a helyzet. Az ideiglenes munkástanács akkori szóvivői, többek között egy Csintalan nevezetű, kézzel-lábbal tiltakozott a pártszervezet létrejötte ellen. A főérv itt is, mint annyi más üzemben ez volt: „nincs idő most pártoskodásra, van nekünk fontosabb dolgunk is...’* Valóban volt, a sztrájk szervezése és fenntartása. A végleges munkástanács megértette, mit jelent számára, az üzem számára a párt közvetlen, mindennnapos és gyakorlati segítsége. A munkástanács elnöke, Kükkel, maga hangoztatta az elsők között, hogy nemcsak egyszerűen helyes az, ha megalakul a pártszervezet az üzemben, de a munkástanács bízik is abban, hogy minden segítséget és támogatást megkap a kommunistáktól. Landi János alapszervi pártelnök nyugodt szív- jvel ígérhette meg, hogy min- j denben segíti a párt a mun- | kástanácsot, mert ehhez bizto- í sították a kellő feltételeket is. \ A munkástanács elnökségének j ülésére meghívták a legutóbb I is a pártelnökség képviseleté- j ben Landit, s viszont a párt- ! vezetőségi ülésre az üzem gazdasági vezetésének képviselőjét hívták meg az alapszerv kommunistái. Nehéz volna lemérni, adatokat felhozni, konkrétumokkal dobálódzni, hogy mit jelent ez az erősödő kapcsolat magának az üzemnek a számára. Az egyre bizakodóbb hangulat, a racionalizálás helyes végrehajtása, amelynek nyomán fizikai dolgozó nem maradt munkanélkül, az üzem egész légköre, a munka mind jobb szervezettsége, az ezernyi apró terv: mindez együttvéve megnyugtató nemcsak az üzem dolgozói, de az ország számára is. A GYÖNGYÖSOROSZI Ércelőkészítőmű MSZMP alap- ! szervezetében jelenleg 27 tag I szerepel a nyilvántartásban. Landi János szerint, még mintegy 10-15 tag belépésére számítanak a közeljövőben. Nem akarnak mesterségesen felduzzasztott, nagy létszámú párt- szervezetet létrehozni. Kisebbet, de erősebbet, egységesebbet, amely nemcsak szóban, de tettekben is nap, mint nap példát tud mutatni az egész üzem számára. Erre a példaadásra meg is lesz minden szükség az üzem egész életét illetően. Igaz. hogy nem tegnap nyitotta meg kapuit az ércelő, de szakmunkás- gárdája, műszaki szakemberei, mérnökei nagyrészt még korban is, tapasztalatokban is fiatal. Az üzem gépeivel is sok a baj, állandóan javítani, alakítgatni kell őket mert a gyár az első ilyen az országban, amelyet hazai erőből szereltek fel. Az élet is nap mint nap vet feil újabb és újabb problémákat részben a termelés, részben a politikai élet területéről. Mindebben segítenie kell, — ezt várja a munkás- tanács, minden becsületes dolgozó — az ércelő pártszervezetének, hogy a termelés a legrövidebb időn belül elérje a régi szintet, hogy a munkás- tanács tagjai valóban az üzem érdekeinek igaz képviselőivé válhassanak, akik járatosak is az üzem problémáiban. EZT VÁRJAK az üzem dolgozói, s minden bizonnyal meg is állja helyét a fiatal pártszervezet, s lesz ereje hozzá, hogy egyre hatékonyabban támogassa az Ércalőmű munkás- tanácsát. Milyen károkat szenvedtek a tsz-ek az októberi események idején? Az első jelentésekből 600 ezer forint kárt állapított meg a mezőgazdasági igazgatóság tsz osztálya, mely sok helyen : takarmány felgyújtása, elhor- dása, állatok ellopása és épületek visszafoglalásából adódott. A későbbiek során ez az összeg egymillió forintra növekedett. Megemlítünk néhány példát, mely arról tanúskodik, milyen károkat okoztak népgazdaságunknak a szocialista mezőgazdaság ellenségei. A gyöngyöspatai Rákóczi tsz-nek felgyújtottak 500 mázsa szálastakarmányt, 150 mázsa szalmát és 150 mázsa kukorica- szárat. Ilyen sorsra jutott az abasári Uj Élet 1500 mázsa I szalmája, a nagyrédei Győzelem hereszénája és szalmája. De felgyújtották a hatvani Dózsa szalmakazalját is és elvittek 1200 mázsa cukorrépát, melyet aztán takarmánynak használtak fel. Ujlőrinczfal- ván Dúl József kulák lakását annak idején államosították és' a tsz-nek juttatták. A szövetkezet lebontotta a régi istállót és helyébe újat épít. Október 28-án az itt megalakult forradalmi tanácsnak Dúl lett az elnöke. A tanács kötelezte a tsz-t, hogy azonnal költözzön ki és „kárpótlásul” még hereszénát is követelt Dúl részére. Ennek ellenére legtöbb helyen megmaradt, él a tsz, hamarosan begyógyulnak a „tűz- J| próba” sebei. S nagyvilágbál Ügyes öllet Weme Ilksen, egy exkluzív stockholmi éjszakai mulató tulajdonosa a bár mellett árusítóhelyet létesített, ahol csokoládét, ízléses sálakat, posztóból készült állatokat, s egyéb ajándéktárgyakat lehet vásárolni. Az árusítóhely felirata: „Gondoljon idejében feleségére, aki otthon várja.” Spartakus — balett A leningrádi „SZ. M. Kirov” Akadémia Opera és Balettszin- háza bemutatta a „Spartacus” című új balettet. A balett az ősi Rómában kitört egyik legnagyobb rabszolgafelkelés történetét eleveníti fel. A balett zenéjét Aram Hacsaturján, szövegkönyvét pedig N. Volkov írta. ___________ Ne héz a cigánytánc Gina Lollobrigidára kemény munka várt legújabb filmszereplése előtt. A „Les Dolls” című film egyik főszerepét játsza, amelynek tánc jeleneteit Geno Kelly rendezi. Lollobrigida egy kétperces cigánytáncot jár a filmen. A táncot száz órán át gyakorolta. Magyar menekült potom áron vesztegetett el egy értékes műkincset Egy wüttenbergi kereskedő egy magyar menekült után kutat, aki öt-hat héttel ezelőtt egy karácsonyi jászlat adott el neki. A magyar egy kávéházban kínálta fel a jászlat, amelyet a kereskedő népi faragásnak nézett és 200 márkáért megvett. Csak később állapította meg, hogy a jászol kései gótikus faragás, amelynek értéke jónéhány ezer márka. Q Megyei Tanács Vb. Művelődési Osztály közleménye: A művelődési osztály értesíti a megye valamennyi sportkörét, hogy a megyei Társadalmi Sport- szövetségek és azok ideiglenes intézőbizottságai új helyiségbe költöztek: volt városi TSB helyiségébe. A szövetségek hivatalos időt este % 5-től tartanak (telefon: 28—28) Levelezési címünk: Városi Tanács Eger, Kossuth tér 2. (porta) PETOFIBANYAN HALLOTTUK... Petőfibányán szervezkedik az ifjúság. Rövidesen megválasztják a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség ideiglenes szervező bizottságát és olyan ifjúsági szervezetet hoznak létre, melynek munkájában szívesen vesznek részt a bányatelepi fiúk és lányok. — Mert el is felejtjük mondani, hogy már a kezdetet is vígnak tervezik. Egy kis farsangi álarcos bállal. S a folytatás? Az még csak sejthető. Mégpedig Simon Anna műszaki rajzoló felszólalásából. A fiatalok első megbeszélésén mondta el, milyen volt az ő régi bányatelepi ifjúsági szervezetük. A kulturális és egyéb bevételekből kétheti ingyenes üdülésre mentek a Balatonra, orvosok, tanárok tartottak előadást a fiatalokat érdeklő kérdésekről, este tánc volt, a gyűlések előtt műsor, de ha a bánya vezetősége valamire kérte a fiatalokat, vasárnapjukat I sem sajnálták a munkára. Szerették is a szervezeti életet a bányatelepi fiatalok. Most ezeket a tapasztalatokat is hasznosítják, hogy szórakozva tanulhassanak, hogy megszeressék az új ifjúsági szervezetet, a bányatelepi fiúk és lányok. Újítási jutalomként 8000 forintot fizettek ki január hónapban a Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél. ű Képzőművészeti Alap Képcsarnokai Központja (Budapest, V.; Szép utca 5.) felkéri hátralékos vevőit, hogy esedékessé vált részleteiket 994005 csekkszámlán legkésőbb január végéig utalják át, elköltözés esetén pedig a befizetési lap szelvényén közöljék lakcímüket Heves megye gyógyszer ellátása Az utóbbi időben kevés kivétellel mindenkit izgatott a kérdés: van-e, lesz-e elegendő gyógyszer. Megkértük a Gyógyszertár Vállalatot, adjon feleletet nekünk. A válasz megnyugtató. A többi megyéhez viszonyítva nem lehet okunk panaszra. Persze ez nem jelentheti azt, hogy minden gyógyszerből van elegendő raktáron, mert Legatin- ból, Karilból, Demalgonból és Barbamidból több kellene. Ezekből nem lehet száz százalékig kielégíteni a szükségletet. A gyógyszertárak úgy segítenek, hogy ezeket alapanyagokiból állítják elő. Vagy például [ Supracillin helyett lehet hasz- I nálni kristályos penicilint, az- | zal a különbséggel, hogy az utóbbi adagolása nehezebb. A gyógyszertárak kérik a betegék segítségét is, ameny- nyiben a gyógyszerész nem tudja a „megszokott” gyógyszert adni és helyette mást ajánl — fogadják bizalommal. A Gyógyszertár Vállalat a betegek megnyugtatására még közölte, gyakran járnak Pestre, hogy ne csökkenjen a raktárkészlet és pótolni tudják azt, amiből hiány mutatkozik. 2 millió ój szőlővessző Heves megye történelmi borvidékén tavaly ötéves tervet I dolgoztak ki a szőlőtermelés | nagyarányú fellendítésére. A j tervezet értelmében a tavasz- szal újból megkezdik a korábbi i években elhanyagolt, kiöregedett szőlők felújítását, pótlását, j A termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák mintegy háromszáz holdon telepítenek új szőlőt, a kiöregedett tőkék helyére pedig kétmillió új vesszőt i ültetnek. A felújításhoz és az • új telepítéshez szükséges nagymennyiségű gyökeres és sima hazai vesszőt csaknem teljes egészében a megyében állítják elő. A nagyrédei és az abasári oltványtermelő gazdák mintegy hárommillió elsőosztályú vesszőt bocsátanak a megye szőlőtermelő gazdáinak rendelkezésére. A tavaszi telepítésekkel együtt már csaknem 500 hold lesz az a terület, a- melyek néhány év múlva kiváló a vidék sajátos jellegének megfelelő szőlőt terem majd. REJTŐ JENO (P. HOWARD): '**W — Annyi bizonyos, hogy ösz- szeköttetésben áll ez az illető Biszkra bandájával. Ez a rettegett bandita intellektuális szélhámosságtól rabló arab portyázásig mindenben utolérhetetlen. A benszülöttek is pártját fogják... — Nem zavarja, kedves... izé úr, ha nem figyelek oda?... — Ugyanis nem érdekelnek bűnügyi történetek... — Kérem, kérem, sir... Akkor hát, csak ami önre vonatkozik. Biszkra mindent el fog követni, hogy keresztezze az ön útját. A besúgónak azt mondja, Biszkra kiadta az utasítást: tűzön-vízen át egy vörös táskát kell megszerezni öntől. Biztosíthatom önt, sír, ha nem védi egy hadsereg a táskáját, akkor Biszkra megszer» zi. — Igazán?... Valóban olyan ügyes? Nem baj. Mit tudja ez a rendőr, izé, hogy a táskáját igenis egy hadsereg fogja őrizni?... — Hát kérem... kedves ez á gondoskodás... De nincs oka aggódni főrendőr úr, mert nekem hát... elég körültekintésem és ilyesmim van, de jólesik a gyöngédség, amellyel Afrika körülvesz... — Még csak annyit, sír, hogy gyanakodjék lehetőleg mindenkire... Biszkra fővezére, Szoko- loff, egy orosz rabló, korunk legkitűnőbb szélhámosa. Művelt úriembernek látszik, de éppúgy alakít beduin sejket is. Az bizonyos, hogy Szokoloff és Biszkra korlátlan eszközökkel bírnak. Sok pénzt áldoz valaki ön ellen, sir, és mindenáron igyekeznek majd a környezetébe kerülni. Óvakodjék, kérem minden új ismeretségtől, a legszebb hölgytől, vagy a legtekintélyesebb férfitől... — Én 1917-ben, a francia hadszíntéren elolvastam egy regényt. Lövészárokban az megesik. Abban voltak ilyen izék. Szép kémnőkről és úri kasszafúrókról. Azonban nem hiszem, hogy ilyesmi a valóságban is sűrűn fordulna elő. De ha mégis, úgy bízzék éleslátásomban... Szeretném, ha nem vonná el túlságosan működésétől... az én ügyem... Megszoktam, hogy magam intézem a dolgaimat... elég jól.. Azért köszönöm a kedvességét, viszontlátásra... És továbbment. Ezek a rendőrök mindenkiben áldozatot, vagy gazembert látnak... Hogy jöhetne az ő közelébe szélhámos. Mi ő? Kiskereskedő, aki kávéházi ismeretségeket köt és társaságba jár? Ki tud vele megismerkedni? — Jó estét, sir. Ne vegye rossznéven, hogy csak így bemutatkozom: Anna Morgenstern vagyok... A világ legszebb nője állt előtte... 4. Sir Yolland elhült. Olyasmi történt vele, amire példát sem tudott eddigi életéből. Olyan hallatlanul valószínűtlen esemény, hogy csak állt és nézett, kidülledt szemmel, és kishíján monokliját is a földre hullajtottá... Egy ismeretlen hölgy megszólít társaságban egy férfit! És bemutatkozik! Nem mutatta be senki, nem látták egymást soha és odamegy az attasé estélyén sir Yollandhoz, egyszerűen bemutatkozik, mintha csak kávéházban lennének... — Remélem, nem veszi rossznéven... A gróf megtörölte monokliját és röviden így szólt: — Örülök. — Tudom, hogy angol úri társaságokban szokatlan az eljárásom. de már annyit hallottam önről, sir, és ki tudja, mikor lesz alkalma viszontlátni... Ezért megragadtam az alkalmat. — Igen, ez dicséretreméltó... És mindenesetre... A nő nagyon szép volt. Kissé talán túl magas, de mégis olyan formás, olyan diákosan telt, mosolygós, arccal, nagy, őszinte, kék szemekkel és csodálatosan dús, szőke hajjal... — Kérem vezessen a büffé- hez, nem akarok itt a kert közepén állni — mondta elég határozottan a hölgy. A gróf megindult és Anna Morgenstern belekarolt. Egyszerűen és nyugodtan, mintha ez a legtermészetesebb volna.. — Ugye, nagyon meg van botránkozva, sir? — No... istenem... hiszen ha vesszük.... — motyogta. A leány bánatosan bólogatott, mint aki tisztában van azzal, hogy csak megnyugtatják, de voltaképpen tragikus helyzetbe került és egy mély sóhajjal megevett három szendvicset. — Örülök, hogy teljesült az a jelentéktelen óhaja, kisasszony, hogy megismerjen és ha nem veszi rossz néven... — mondta Yolland gróf. — El akar hagyni? — rebeg- te a hölgy és mintegy csztön- szerüen, kissé magához szorította könyökben a gróf karját... óh, ne tegye... Még azt hinném, hogy csakugyan neveletlen voltam. Higyje el, ön úgy elzárkózik az emberek elől, hogy kénytelen voltam erre... Az bizonyos, hogy rendkívüli szép és kedves hölgy. Hm... de egészen furcsán viselkedik... — Miért van az, sir, hogy önt nem érdekli a sajtó, a nyilvánosság?... Hiszen olyan érdekes személyiség, az emberek szívesen olvasnának zseniális ügyleteiről és az ilyesmi imponál... — mondta elragadtatással és úgy nézett fel a grófra, mint naiv rajongó a híres költőre. — Izé... sir Yolland megigazította a monokliját. — Nem jó a nyilvánosság... Goromba dolog. Filmszínésznek való és csodabalzsamnak... Egy angol dzsentlemen neve nem arra való, hogy olvassák... És különben is... Éppen itt van ez a pióca... Istenem, ha megszerezhetném a részvényeit... A pióca, akinek részvényeit Olivér Yolland annyira óhajtotta, Forster volt, a Sunday Morning Post főszerkesztője, aki mindent megpróbált, hogy valami közlésre alkalmas anyagot csikarjon ki gróf Yollandtól. De hiába. A gróf hajthatatlan volt. — Nem vagyok én pojáca, kérem, mint a Carussó. vagy a Zola Emil, akikről irkáinak... — tiltakozott energikusan. És hiába protesálták a nagytekintélyű főszerkesztőt, miniszterek, főurak: Olivér Yolland egy sor hírlapi anyagot sem adott. Az estély folyamán négyszer kerülte el Forstert, aki miniszter is volt valamikor, de ma mint a Sunday Morning Post főszerkesztője, sokka] többet jelentett az angol közéletben. Forster hatalmas gárdát foglalkoztatott azzal, hogy sir Yollandról egy hiteles történetet hozzon nyilvánosságra végre... — Ezért nem veheti rossznéven, ha vétettem a társaságbeli formák ellen... — men- tegetődzött Miss Morgenstern. — önről annyi érdekes pletykát suttognak, olyan különleges, titokzatos személyiség... hogy egy szerencsétlen angol úrinő joggal kíváncsi önre. — Miss Morgenstern... ha jól értettem... ön szerencsétlen? A leány lehorgasztotta a fejét és megremegtek a pillái. —Igen, sir... És láttam önt ma este... Annyit hallottam a hatalmáról... Nem volt, aki bemutasson... Nem ismerek senkit... — Akkor... hogy került a bálra? Ismeretleneket ritkán hívnak meg. — Én... a marokkói angol követség titkárának a húga vagyok és a — bátyám, aki szintén hivatalos, ma este nem jött el. Beteg. Nem ismerek itt senkit, aki bemutathatott volna és mégis beszélni akartam önnel, sir... „Ez mindenesetre érthetőbbé teszi az eljárást, habár épp olyan megbocsáthatatlan’, gondolta Olivér Yolland. — És mit óhajtana tőlem... Miss Morgenstern? — ...Nem csekélység, sir. Csak az ön hatalma segíthet rajtam. Talán hallott már az apámról: dr. Morgenstern... — Várjon kérem... Az az ügyvéd, aki a bond-spekulá- ción tönkre ment Amerikában és engem okolt... (Folytatása következik).
