Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-10 / 12. szám

4

ül ÜTŐN

1957. február 10. vasárnap

Az emberek belső lelkivilágának megismerése régóta izgató problémája mindenkinek. A kimondott szó, adódó magatartás sokszor nem azonos az egyén belső indítékaival, s valakinek a jellemét rendszerint csak hosszas, tanulmányozás után lehet hozzávetőlegesen megrajzolni. Leibnitz, Wund és Freud kutatásai óta a kísérleti lélektan egyre több bizonyítékot tárt fel, melyek az ember ösztönös tevékenységeiből próbálnak képet adni az illető jelleméről. Ilyen ösztönös tevékenységnek számít magasabb értelemben az írás is.

Fölösleges bizonyítani, hogy nincs két egyforma írás, mint ahogy nincs két egyforma ember sem. Egy francia közmondás szerint: „le styl c’est l’homme”, szószerinti a stílus maga az ember, de a francia styl kifejezés nem egyszerű frásmodort jelent, hanem inkább magát az írás egészét. Az ókori Svetonius óta, aki időszámításunk kezdetén Augustus és Vespasianus császárok írását tanulmányozta és elemezte a lélekbúvár Leibnitz, a világhírű E. A. Poe, Goethe, Baudlaire, Dumas, Browning és a nagy szellemek közül sokan mások foglalkoztak íráselemzéssel, s maga Leibnitz így nyilatkozik: „Az írás majdnem mindig valamely módon kifejezi természetünket”. Goethe, minden idők egyik legnagyobb gondolkodója pedig, aki bámu- latraméltóan tudta jellemezni az embereket kézírásuk alapján, ezeket írta Lava temek: „Arról semmi kétségem sincs, hogy az ember kézírása vonatkozásban van az ő érzületeivel és jellemével...”

Annak ellenére, hogy ez a kis bevezető szinte választ ad a címben feltett kérdésre is, figyelmeztetni kell az olvasót arra, hogy a grafológia tudományos jellegét erősen megtépázták és megtépázzák ma is azok a „grafológusok”, akik az egyes írástípusokban kétségtelenül megnyilvánuló jellemvonások tanulmányozása helyett jóslásokra vetemednek. A jövő nem holmi misztikum, belátni sem mágiával, sem más babonás eszközzel nem lehet. A modern törvényszéki írásszakértői gyakorlat tulajdonképpen grafológiai tevékenységet végez, amikor csalhatatlan biztonsággal különíti el a hamisítványokat az eredeti írásoktól, — egyszerűen azért, mert minden ember annyira jellegzetes egyformaságot tanúsít bizonyos írásjelek, betűformák, kötések kialakításánál, hogy még szándékos torzítással sem tudja ezeknek az ösztönös megk

l 4C<_nyilvánulásoknak a nyomait eltüntetni. Nos, ami a grafológia tudományos jellegét illeti, amennyire hiszünk a Freudi lélekelemzésnek az ösztönös, tudatalatti én megnyilvánulásairól szóló kutatásaiban, vagy Pavlov reflex elméletében, annyira lehet hinnünk abban is, hogy bizonyos jellemtípusokhoz tartozó emberek írásában ösztönös elemek vannak, melyek egyformák. Ha ezeket rendszerezzük, hozzávetőlegesen képet kaphatunk arról, hogy írójuk milyen főbb jellemvonásokkal rendelkezik. (Hirtelen harag, érzékiség, durvaság). Ennyi és csakis ennyi az, amit a grafológiáról fenntartás nélkül elhihetünk.

Persze a grafológia szószólói sokkal tágabb következtetésekre is kaphatók a jellem- rajzoknál. Klages, a modern grafológia úttörője az írás elemzésénél elsősorban az elemző ösztönös benyomásaira számít. Szerinte egy írás elemzésénél legelső feladat megállapítani az írás „formanivó”- ját (ez afféle esztétikai benyomás az írás egészéről, az elemzőben). A másik fontos tényező a duktus.

„Duktus”-on a grafológia az írás vonalvezetését érti. Kiages szerint három duktus típus van: a „girlandos”, az „árkádos” és a „szálkás” duktus. Ez az írásminta

tUMjJMs

a girlandos duktus típusa. A grafológusok szerint jó formaHevesi szőttes — a Hevesi háziipari Szövetkezetben fürge asz- szonykezek készítik a szebbnél-szebb szőtteseket

nívójú írás estén (tehát kedvező esztétikai benyomást keltő írásban) jóakaratot, odaadó, résztvevő egyéniséget jelent az így írók megbocsátó, engedékeny emberek. Rossz benyomást keltő írásban gyöngesé- get, határozatlanságot, elpu- hultságot jelenthet.

Az árkádos duktus

Tyüavvic

a zárkózott emberek írása, a- kiket meggondoltság és bizonyos szertartásosság jellemez. Nagyon kedvező írásban az árkád a jó ízlés, illemtudás és céltudatosság kifejezője — mondják a grafológusok.

Az elemzők legkedvezőtlenebbül a szögletes, szálkás duktust ítélik meg.

Diktátorok, hajthatatlan, befolyásolhatatlan emberek írnak szerintük így és ha a szögletes írás árkádokkal tarkított, akkor írója kőszívű, részvétlen alak.

Nagy súlyt helyez a grafológus az írás „zónáira” is. Három zónát különböztetnek meg: az alsót (a g, y, j betűknek egy képzeletbeli vonal alá húzódó szárait), a középsőt és a felsőt (tehát az 1, t, f, k, b stb. betűk felső szárait.) Az alsó zóna betűinek szárai, a hurkok, pl. a g, vagy j betűnél a nemiségre utaló megállapításokat tesznek lehetővé, míg a felső zóna az író szellemi életének alakulásáról mutat vonásokat. Az ékezetek nagysága, a betűk má- zoltsága, a vonalak vastagsága, ä sorok egyenletessége, szóközök, margók, mind-mind jelentenek valamit az írást figyelmesen tanulmányozó grafológus számára.

A vázolt jellemvonásokat nem önkényesen, hanem 60— 70 ezer írásminta feldolgozása révén szűrték le az elemzők, s e kis cikknek sem helye, sem lehetősége nincs arra, hogy minden szemponttal foglalkozzon. Elég a grafológiáról any- nyit tudni, hogy a modern lélektan s a bűnügyi lélektan egyik elismerten tudományos segédeszköze ennél sem több, sem kevesebb. S ha szórakozóhelyeken alkalmi grafológusok ülnek mellénk, hogy jóslásokkal traktáljanak, két pohár vermut között nevessük ki őket, mert a jövő egyike azoknak a titkoknak, amelyeket Shakespeare Horatiojának bölcs elméje sem érhet fel.

—pagony—

KOZMETIKA

Kényes és érzékeny a bére?

Leggyakoribb magyarázata: a bér szárazsága. Az ilyen arcbőr nedves és szeles időben könnyen vörös, hámló és gyulladásos lesz, és ami talán a legfontosabb, aránylag igen korán megráncosodik. Csak langyos vízben mosakodjék és mindig öntsön hozzá kis tiszta glycerint, éspedig fél, vagy egy liter vízhez 2—3 evőkanállal. A nagyon száraz bőr ritkán tűri jól a vízzel való mosást, ilyen esetben le kell erről mondani, s helyette inkább tejjel, vagy zsíros krémmel tisztítani az arcbőrt.

Törülközéshez ilyenkor nem használunk durva szövésű tö rülközőt és nem is dörzsöljük az arcot. Legjobb puha kendővel, lassú, óvatos letapogatással szárítani.

Éjszaka tanácsos zsíros krém használata, s nappal púder alá is, bár ebben az esetben a púdert legjobb mellőzni, hisz a púder is szárítja a bőrt.

Ha nincs mód a tejjel vagy zsíros krémmel való mosakodásra, legalkalmasabb az eső-, vagy folyóvíz.

És ha zsíros az arcbőr?

Azt tanácsoljuk, hogy a reggeli mosakodás után feltétlenül öblítse le az arcát hideg vízzel, amelyben egy kis tiszta császárboraxot oldott fel. Esténként nagyon meleg vízzel és kénes szappannal mosakodjék. Ezt a szappant először e- gészen kicsi helyen kell kipróbálni és csak abban az esetben szabad használni nagyobb területen, ha nem okoz másnapig is elhúzódó gyulladásos vörösséget. Kénes szappannal való mosdás után is azonnal le kell öblíteni az arcot hideg vízzel.

Tanácsos ebéd után az arc borogatása olyan meleg vízzel —csak egy percig — a borogatást gyorsan váltogatva — amilyet az arc elbír. Rögtön utána borogatni kell ugyanígy és ugyanennyi ideig hideg vízzel.

Helyes az arcbőr naponta I többszöri átdörzsölése finom I kölnivízzel, illatossá tett tiszta I benzinnel, vagy éterrel.

Bundás sonka

(négy személynek)

A lefőzött magyar sonkából vékony szeleteket vágunk és azokat fánkszúróval kiszúrjuk Belemártjuk sűrű palacsintatésztába és forró zsírban sütjük ki. A sonka hulladékát megdaráljuk és kissé megszárítjuk. Kizsírozott tűzálló tálba rakjuk, a sült sonkát megszórjuk a darált sonkával, tejfelt öntünk rá és a sütőben megforrósítva tálaljuk. Burgonyapürét adunk hozzá.

Párolt vesepecsenye

A vesepecsenye darabot füstölt szalonnával megtűzdeljük és körülgöngyöljük szalonna szeletekkel. Másfél deci fehérbort öntünk rá és másfél deci csontlevest. Hozzáteszünk kevés karikára vágott vöröshagymát, sárgarépát, gyökeret és néhány szem borsot. Fedő alatt erős tűzön pároljuk és közben öntözzük saját levével. Ha a hús megfőtt, levét átszűrjük, kevés liszttel behabarjuk és egy deci bort hozzáöntve, felforraljuk. A húst vékonyra felszeleteljük, körülrajuk szalonnával és a forró lét ráöntjük.

Olcsó krémeslepény

Deszkán gyúrjunk össze 30 deka lisztet, egy deka szalal- kálit, három evőkanál cukrot. 10 deka margarint, pici sót, egy egész tojást, kevés tejföllel, Három egyforma cipóra osztjuk és kinyújtjuk, külön- külön megsütjük. Krémje: 1/8 liter tejet, vaniliás cukorral felforralunk és lassan hozzákeverünk további 1/8 liter tejben négy evőkanál lisztet. Mély tálban habosra keverünk 20 deka vajat, 20 deka porcukorral és az egészet összekeverjük. Ezzel ragasztjuk össze a három lapot és a tetejére két éjjeílen át kicsavart, vizes szalvétát teszünk.

Makaróni főzése

Vegyünk 40 deka csőtésztát, vagy spagettit, forraljunk jó bőven sósvizet és ha forr, tegyük bele a száraz tésztát. Körülbelül 20 percig főzzük, amikor teljesen átfő, leszűrjük és forró zsírban, kevés sóvai megforgatjuk.

KAVICS JANI MEGTÉRÉSE... KIRÁNDULÁS... AZ ELSŐ TÉVEDÉS...

(Régi diáktörténetek)

lantott a lányok felé, akik közül többet a

I.

EGY SZÉP tavaszi napon Kavics Jani szívében is kivirágzott a szerelem. Szerelmének tárgya egy nagyon csinos, barnahajú kislány, az apáca-zárda komor falai között szívta magába a klasszikus és egyéb tudományokat.

Zsuzsika — nevezzük így Kavics nagy szerelmét — özvegy édesanyjával együtt a Lámpa utcában lakott. A jómadár Kavics ezen a környéken koslatott tehát nap-nap után. Első győzelmét akkor aratta, mikor Zsuzsikát hazakísérte a májusi litániáról, a másodikat, midőn megengedtetett részére a lányos-ház küszöbének átlépése.

A további győzelmek azonban elmaradtak, mivel Zsuzsika édesanyjának fülébe jutott egy és más Kavics viselt dolgairól, így hát az ifjú arszlánnak rövidesen ki lett adva az útja, „egészen addig, míg meg nem javul”.

No hiszen! Kavics meg a javulás... Mikor nagy bánatosan kilépett a Lámpa utcai házból, maga sem tudta, hogy mitévő legyen. Ám minél távolabb került Zsuzsikától — annál nagyobb mértékben vigasztalódott meg, sőt a Servita utcában már pokoli bosszúállá- son törte a kobakját.

— Megállj átok, majd adok én nektek javulást olyant, hogy megemlegetitek — mormogta magában és ökölbeszorított kézzel megfenyegette az egész várost. (Mintha a város tehetett volna az őt ért nagy sérelemről...)

Másnap a szokott módon és rendben kezdődött el a litánia az Angolkisasszonyok

zárda-templomában. A kislányok — köztük

Zsuzsika is — áhítatosan ültek a padokban szigorú apácai felügyelet mellett, midőn — horribile dictu — az ajtóban megjelent Kavics Jani. A szemén hatalmas pápaszem, kezében vaskos biblia, a nyakában pedig óriási olvasó, mely minden lépésnél a térdét verte.

Lassú, kimért léptekkel haladt előre a padok között, riadt pillantásoktól követve, majd a szentély vasrácsa előtt térdreborult.

A sorok közt mozgolódás támadt. Az apácák megkövültén nézték a furcsa szerzetet, aki nagy nyugalommal megnyálazta ujjait, majd belelapozott a bibliába, a lányok kuncogni kezdtek. Az orgonista hamis akkordokat fogott a kóruson — szóval kis híján kitört a botrány.

Kavics most a nagy zarándok-olvasót is kezelésbe vette, a időnként vissza-visszapilrosszullét környékezett a visszafojtott nevetés miatt.

Végül is az erélyes főnöknő vetett véget Kavics garázdálkodásának, aki karonragadta „a megtérni szándékozó” ifjút, és Sarkan- tyúsék hahotája mellett e szavakkal penderítette ki az ajtón:

— Távozz innen, sátán...

II.

A VONAT aprókat pöfékelve rohant a hegyek között. A fák már virágba szökkentek a sínek mentén, a völgyek kitárták ölüket a reggeli ködön áttörő napsugaraknak, s a kis villásfarkú fecskék versenyre keltek a robogó vonattal.

Bent, a III. osztályú fülkében 40 diák iz- get-mozgott a helyén, egyesek daloltak, mások az elsuhanó tájat bámulták, míg az illemhelyen nagy élvezettel dohányoztak Kavics Jani és társai.

Az osztály kirándulásra készült. A hátizsákok, kézitáskák roskadoztak a sok finom falattól, zöldhagyma, cserkészkolbász illata terjengett a külön-kupéban, amit a gondos mamák csomagoltak nagy figyelemmel csemetéik számára. (Kavics ezenkívül még egy üveg bort is hozott magával, amit Sar- kantyússal óhajtott közösen elfogyasztani...).

Hegyfalván vidám élcelődések közepette „kivagonírozott” az osztály. A kísérő tanárok nagynehezen sorba állították a társaságot, és vidám nótaszóval elindultak a közeli erdő felé.

Leszálláskor Kavicséknak sikerült titokban „meghúzni” a fiaskót, így teli torokkal bömbölték a többiekkel:

— Sicc le onnan, cinege, cinege... —

Egy szép kis tisztáson aztán letáborozott az osztály. Kezdetét vette a jóétvágyú lak- mározás, ami a kirándulások egyik főmozzanatát képezi, majd Léniási tanár úr röviden méltatta a „madarak és fák napja” jelentőségét. A beszéd után szavalatok következtek. Kavics Janit — az osztály nagy derültségére — elfogta a csuklás éppen akkor, amikor egy Tóth Árpád-vers közepéig ért. (Evés közben mind megitta az üveg tartalmát.) '?|íJ5I

Ezután már gyorsan peregtek az események. Tejfölös, tepertős, túróscsusza — ebéd a szövetkezetben, labdarúgó mérkőzés az egri és az idegen tanulók között a község fut- ball-pályáján, kuglicsata a szövetkezet udvarán, melyen az ingujjra vetkezett tanárok is résztvettek. S mivel a söntésben jóféle riz- lingfröccsöt is mértek, általános ivás kezdődött meg. Hat óra tájban már majdnem valamennyi nebuló virágos kedvében volt és szemtelen vigyorgással figyelték az ugyancsak jókedvű, fröccsölő és szivarozó tanárokat.

Hazafelé a vonatban tetőpontját érte a jókedv. Sarkantyúsék nyíltan pöfékeltek a kupéban, a jámborabbak pedig nem győztek csodálkozni a szigorúnak ismert osztályfőnök elnéző viselkedésén.

Másnap fizika órával kezdődött a nap. Az osztályfőnök belépett az osztályba, és körülhordozta villámló tekintetét. Már nem a tegnapi „szivaros” osztályfőnök volt. De nem

ám!

— Akinél szivar, vagy cigaretta van, hozza ki a katedrára — kezdte zord hangon, s hogy senki sem mozdult, odalépett Kavics elé.

— Mi ez itt? — húzott ki Jani zsebéből egy fél Leventét.

— Ez egy... egy... egy... kis csikk.

— Csikk? Majd adok én neked csikket! — azzal lehúzott egy nagy pofont Kavicsnak.

— Hát ez meg mi légyen? — vett el utána Sarkantyústól egy félig telt gyufásdobozt.

— Ez itten... egy... kis gyufa — így Sar- kantyús.

— Egy kis gyufa? No akkor nesze neked is egy emlékeztető — s már csattant is Sarkantyús sunyi képén a tenyere.

Az óraközi szünetben aztán így morfondírozott a két jómadár: no, jól átejtett Hegyfalván bennünket a öreg...

III.

KAVICS JANI már elsős kerista korában tanújelét adta rendkívüli szervező képességének.

Az ünnepélyes Vani Sánc te megtörténte után ugyanis hallatlan szimattal kiválasztotta az úgynevezett „belemenősebb" gyerekeket és „Ismerkedés” érve alatt késő éjszakába nyúló mulatozást folytatott velük.

Másnap Kavics álmosan és későn ébredt, s bizony igyekeznie kellett, ha nem akart már az első óráról is elkésni.

Nagy sietve ért a Lyceum elé, amikor egészen váratlanul összetalálkozott Mancikával, kivel előtte való este randevúja lett volna. Mancika élénk szemrehányásokkal illette a lihegő diákot, de mielőtt védekezhetett volna — méltóságteljesen ütni kezdte a nyolcat a székesegyház órája.

Kavics minden további nélkül otthagyta a leányzót és futni kezdett az udvaron keresztül. A lépcsőkön felérve, idegesen pillantott szét, de aztán megnyugodott, a szemközti ajtón ott függött hivogatóan a tábla: I/A. osztály.

Illedelmes kopogtatás után belépett az ajtón. A többiek már elmondták a reggeli imát, a magas, őszülő hajú tanár pedig kérdően nézett a belépőre.

— Én is ide fogok járni — nyögte Kavics, majd a tanár intésére helyet foglalt egy üres padban.

Miről is volt szó az első órán?

A természetrajz-szakos osztályfőnök holmi bogárgyűjtésről, növény-préselésekről beszélt, ami Kavicsban szörnyű gyanút ébresztett fel. Nem, ő még nem hallott arról, hogy felsőkerista diákok mindenféle vacak bogarakat gyűjtögettek volna és növénygyűjtéssel töltötték volna az idejüket.

Amikor aztán az óra végén szóba került a tanítói hivatás, s a tanár egyenként kérdezte a nebulókat: vajon éreznek-e elég hivatást a tanítói pályára — már tudta, hogy rossz helyre tévedt. Nem a kereskedelmi, — hanem a tanítóképző első osztályában ül!

Hej, alig várta, hogy megszólaljon a tízperces szünetet jelző csengő, azzal usgyi — mint a nyúl rohant ki az osztályból, fel a következő emeletre, de még a csillagvizsgálóba is feltornászta volna magát, csakhogy ne kelljen bogarakat gyűjteni.

így kezdődött Kavics Jani kereskedelmi iskolai pályafutása, ilyen izgalmak közepette, és ezek az izgalmak végig követték, egésze* maturandus-koráig.

SOMODY JÓZSEF