Népújság, 1956. november (84-91. szám)
1956-11-09 / 88. szám
x. évfolyam, 88, szäm ára 30 filler 1950. november ö. péntek MIÉRT? Nem öröm, hogy itt vannak a városban a szovjet tankok. Ki örülhetne ennek, hogyha egyidőre is, ha átmenetileg is, ostromállapot van Dobó városában. Szomorú tény ez, de tény, amellyel számolni kell, s ami — ez a iegszomorúbb —, sajnos szükségszerű is. Való lény, hogy a rend, nyugalom esetén nem avatkozik a város beiügyeibe a szovjet parancsnokság, való tény, hogy az elmúlt hetekben bizalmat és jogos megbecsülést kivívott Forradalmi Tanács irányítja a megyeszékhely ügyeit. Való tény mindez, de sajnos az is, hogy a szovjet páncélkocsik dübörögnek a város szűk utcáin, szovjet katonák ülnek a harckocsikban, -- itt nálunk, pedig egész biztos szívesebben lennének ők is otthon, munkahelyüknél, feleségükkel, vágy éppen az egyetemeken. Miért kellett így történnie? Miért? Jogos kérdés, amely most ezrek és százezrek gondolatait köti le, ugyanannyian próbáinak nem egyértelmű választ adni rá, okot keresve és okolni. Október 23-án és az azt követő napokban vér folyt a pesti utcákon. A felkelt fiatalsággal az élen végső elkeseredésében fegyverrel söpörte el a nép a Rákosi, Gerő-féle önkényt, tett pontot egy olyan korszak utárf, amely nemcsak elrettentő példa, de egyúttal tanulság is mindenki számára. Az önkény egyre szorongatóbb béklyói ott fojtogatták a munkást, a munkapad mellett, amikor másodpercekre szabták az életét, ott a földeken a parasztot, akit begyűjtéssel, tagosítással, nyílt, vagy rejtett fenyegetéssel próbáltak bekényszeríteni a termelőszövetkezetbe. Nem törődtek azzal az egyszerű ténnyel: érni kell a gyümölcsnek, — nem törődtek azzal, hogy termelőszövetkezeteink cgyrésze inkább riasztott, mint vonzott. De ott dúlt az önkény az egyetemeken, az iskolákban, a laboratóriumokban... mindenütt. S a júliusi határozat megjelenése, a lengyel elvtársak őszinte és igaz intézkedései még mindig nem hoztak lényeges enyhülést a tarthatatlan helyzetben. Sőt: Gerő Ernő, ez a párttól, néptől tökéletesen elszakadt, a nemzeti függetlenséggel mit sem törődő Rákosi-utód néhány otromba és bűnös szava végletekig felkorbácsolta a jogos indulatokat. A nép elsöpörte őket, s hozzálátott a forradalmi tanácsok, a munkástanácsok útján az igazi szocialista demokrácia, ai utóbbi évek majdnem hogy névleges munkáshatalma helyett az igazi munkáshatalom megteremtéséhez, a forradalmi vívmányok megvalósításához. De a tiszta forrásba szemét is keveredett, s ez a szemét, amíg a nép szervezni kezdte az önkény nélküli életet, a tehetetlen kormány jóvoltából szervezni kezdte az ellenforradalmat. (Tisztelet és becsület az egri forradalmi Nemzeti Tanácsnak, hogy itt Egerben csak jelei mutatkoztak ennek.) Nyugatról hazatérő volt horthysta tábornokok, tisztek, nyilasok próbálták és részben sikerült is kezükbe kaparintani a vezetést. Amíg egyetemistáink, a munkásfiatalok, a nép vérét folyatta az önkény ellen, ők előbújtak odúikból, s ebben a vérben taposva, mindenütt a hősi halottak, s sebesültek után tolongva, kinyújtották kezüket a hatalomért, szervezni kezdték a kapitalizmus restaurációját. Vissza a dolgozó parasztok földjét az ezer holdasoknak, a munkástanács vezette gyárakat a volt gyártulajdonosoknak, s a munkáshatalmat felváltani a nép ellenségének hatalmával. Ahelyett, hogy előbbre léptünk volna a megtisztított igaz úton, vissza akarták fordítani az ország szekerét, a kapitalizmus világába. Megindult a kommunisták elleni pogrom, munkásokat, parasztokat végeztek ki, koncolíak fel és a felkelés tüzében megfáradt, a sztrájkoktól megbénult ország a maga szervezetlen életével képtelen volt ellenállni és a hatalom mindinkább az ellenforradalmárok kezébe került. Nekünk nem volt erőnk a munkáshatalom, a pesti hősök forradalmi vívmányainak megvédésére, — ezért kellett, s nem másért a szovjet hadsereg segítsége. Bár ne kellett volna! Minden magyar hazafi csak összeszorult szívvel, s jogos fájdalommal veheti ezt tudomásul. De nem volt más kiút. S minden magyar hazafi csak egyet akarhat: minél előbb vonuljanak ki a szovjet csapatok hazánkból, hogy végre valóban független, szuverén és szabad ország legyen szocializmust építő népi demokráciánk. De ehhez egy kell. Rend! Rend és nyugalom, amely erőt ad, hogy talpra álljon népünk, amely erőt ad, hogy egyszer, s mindenkon4a elejét tudjuk venni az ellenforradalmi álmoknak. Rend és nyugalom, fegyelmezett munka, a kormány programjának gyors megvalósítása, s ezzel együtt tárgyalás a szovjet kormánnyal és a varsói szerződésben résztvevő többi államokkal, a szovjet csapatok kivonása hazánkból. Bányászok! Bájatok szenet! A Mátravidékí Erőműből rövid telefonjelentés alapján értesültünk arról, hogy az ü- zem dolgozói nem sztrájkolnak és a forradalom nehéz napjaiban is helytálltak, kivéve azokat, akik vidékről közlekedési nehézségek miatt nem tudtak bemenni. Petőfibánya jelenleg még igen kevés, napi 50—60 vagon szenet küld az Erőműnek. Itt még részben a sztrájk, részben pedig a bányafenntartási munkák és a közlekedési nehézségek miatt csak 200—250 bányász látott munkához. A Mátravidékí Erőmű egyébként csökkent kapacitással Is kielégíti a lakosság szükségleteit, de a sztrájk megszüntetése, ' az üzemek indulása megköveteli, hogy most már Mátravi- dék bányászai adjanak elegendő szenet a normális élet és a termelőmunka megkezdéséhez. Tudjuk jól, hogy Petőfibánya bányászainak nem egy jogos sérelme, orvoslásra váró íáj- da’ma van, amiért joggal kez- i dett sztrájkot és amiért sztráj- I koinak még ma is. A különféle 1 bérmegszorítások, a kiszipolyo- ! zó normarendszer és a többi , mind-mind olyan dolog, amely j joggal keltette fel a bányászok I haragját, jelenlegi állásfoglalását. De azért nézzünk csak szembe magunkkal, beszéljünk őszintén. Ami volt, az már csak a rosszemlékű múlté. A bányászküldöttség Ígéretet kapott, hogy teljesítik a bányász- ság követeléseit. Nem folyt hát hiába a pesti ifjúság vére, — érettetek is hullt, Petőfibánya bányászai. Van aztán a dolognak egy másik oldala is. Tegyük fel a kérdést, ml lesz, ha nem termel a bánya. Az Erőmű leáll, s a különben is áramhiánnyal küzdő üzemekben megakad az élet, a termelőmunka, s ez nemsokára odavezet, hogy lassan elfogynak anyagi javaink, s a fokozatos elszegényedés felé sodródik az ország. Mi pedig nem ezt akarjuk. A múlt bűneitől, hiúitól megtisztult, újjászületett pártunk most sem adja fel a harcot. Dolgozni, termelni, élni akarunk tovább is. De sokkal jobban, emberibben, mint eddig. Ehhez pedig az szükséges, hogy a mátravidék bányászai értsék meg: most már valóban maguknak és főleg magukért dolgoznak. Császár István Lesz elég kenyér — üzenik a sütőipari delgezék Osztatlan elismeréssel adózunk Néhány nap óta csoportosan állnak a kenyeres boltok előtt. Idegesek az emberek, aggódnak, jut-e elég kenyér? A Sütőipari Vállalat dolgozói az elmúlt napokban, hetekben hősies munkával biztosították a város kenyérellátását. A lakosság megnyugtatására közük, hogy ezután sem lesz fennakadás. Több hétre elegendő Uszt és tüzelő áll rendelkezésre, s élesztő is biztosítva van. A fennakadást az okozta ezen a héten, hogy a pékek nem éjszaka sütöttek, hanem áttértek a nappali sütésre. így a reggeli órák helyett délben küldenek kenyeret az üzletekbe. A meny- nyiség elegendő, eddig naponta 120 mázsa kenyeret sütöttek, most már 210 mázsára fokozták a mennyiséget. A vállalat dolgozói elhatározták, hogy vasárnap is sütnek, így hétfőtől kezdve már a kora reggeli órákban is lesz kenyér az üzletekben. SZÜRETELNEK Lassan beköszönt a tél, de még mindig folyik a szüret a környéken és Egerben. Az egri Borforgalmi Vállalat feldolgozó üzemében megszakítás nélkül folyik a munka. — Az egyéni gazdák, a MEZÖKER, a Borforgalmi Vállalat célgazdaságai szállítják a szőlőt az egri borkombinátba. Készül a világhírű bikavér. A szakértők véleménye szerint az idén sokkal jobb minőségű bor várható, mint tavaly. HÍREK az 0RSZI6B0L A Szabolcs-Szatmári tejüzem dolgozói mindennap biztosították a tejellátást. Az üzem Munkás- tanácsa figyelembevéve a helyi adottságokat, saját hatáskörén be- lqí elintézte a dolgozók bérének rendezését. Az alacsony fizetésiteknél átlagosan 800 forint alapbért állapítottak meg, az 1000 forinton felüli fizetéseket 10 százalékkal emelték. Az általános fizetésrendezés a vállalat majdnem minden dolgozóját érinti. Az átlagbért 180 - 200 forinttal emelték. A NYÍREGYHÁZI sportkö. vökben mindenütt megkezdik az edzéseket a sportolók. A labdarúgók már a jövő vasárn p megtartják az elmaradt bajnoki mérkőzéseket. Megkezdték a Bánk Bán próbáit Egerben Csütörtökön délelőtt az egri Gárdonyi Színház megkezdte a Bánk Bán próbáit. A Bánk Bán-ban Solti Bertalan, Szende Bessy, Bod Teréz. Balázs Andor játszák a főbb szerepeket. Hat mázsa hal Egernek A sarudi Május 1 halász tsz. tagjai tegnapelőtt 6 mázsa halat küldtek be vontatóval Eger város dolgozóinak. A közlekedés helyre állta után újrbb szállítmányra lehet számítani. A NÓGRÁDI szénmedencében november ?-én 1200 bányász termelt szenet az első műszakban- A bányákban három műszakban folyik a termelés. Hajdu-Bihar megye forradalmi tanácsa felhívja a megye községeinek figyelmét, hogy terményeiket hozzák forgalomba, s ezzel is köny- | nyítsék a lakosság ellátását, és küldjük üdvözletünket ezekben a napokban a kereskedelem, valamint az élelmiszeripar dolgozóinak, akik Oktober 23. óta szinte megszakítás nélkül becsülettel helytálltak munkahelyükön és mindig zavartalanul ellátták Eger város és környéke lakosságának igényeit. * Budapesten véres harc dúlt, magyar ifjak vére festette pirosra az utca kövezetét. Forradalom volt, a magyar ifjúság és a magyar nép jogos forradalma volt ez, amely jobb életet, függetlenséget hoz majd a magyar nép számára. A vidék és Eger város dolgozói fegyelmezett és szervezett sztrájkmozgalommal fejezték ki együttérzésüket és állottak ki jogos követeléseik mellett. Természetesen eközben nem állt és nem is állhatott meg az élet vérkeringése. Minden harc és forradalom közepette is szükség volt arra, hogy a lakosság vásárolhasson, élelmiszerrel, téli ruhaneművel lássa el magát, s egyáltalán előteremtse az emberi élet alapvető és nélkülözhetetlen feltételeit. Hatalmas feladat és nagy munka hárult hát kereskedelmi és élelmiszeripari dolgozóink vállaira. A hihetetlen méretekre felszökkent vásárlási lázban valósággal megrohamozták az üzleteket a vásárlók. Kereskedelmi dolgozóink erőt és fáradságot nem kímélve dolgoztak reggeltől estig, munkájukkal és magatartásukkal igyekeztek leszerelni minden rémhírt és pánikhangulatot. Naponta több milliós forgalmat bonyolítottak le Eger város üzleteiben, s mindenkor becsülettel eleget tettek a vásárlók igényeinek. Külön kell beszélni a vágóhíd, a malmok, a tejipari és a sütőipari vállalatok dolgozóiról is. Néhány adatot csupán munkájukról. Az egri Hengermalom dolgozói hosszú időn át, naponta körülbelül 500 mázsa búzát őröltek, s nem egy emberük napi 18—20 órát dolgozott. A Sütőipari Vállalat I. számú üzeme éjjel-nappal, sőt még vasárnap is helytállt a város kenyérellátásáért. Svéda Kálmán, a vállalat volt műszaki vezetője a legnagyobb harcok idején utazott fel Budapetfre, hogy élesztőt hozzon a kenyérsütésekhez. Állandójúi», folyik a Vágóhíd- és Húsfeldolgozó Vállalattá* ^Töhöfszáz mázsa hússal, zsírral, és ipari szalonnával segítettét *djkr&ro$ és szomszédos járások ellátását. Nem panaszkodhatunk mi egriek, sőt büszkék lehelünk rá, hogy egy-két kisebb zavartól eltekintve, soha egy pillanatig sem volt baj, a legfontosabb élelmiszerek ellátásával. Ezért illeti hát igaz köszönet és őszinte hála a város kereskedőit, pékjeit, molnárait, henteseit, s a Tejipari Vállalat dolgozóit egyaránt. Köszönjük a helytállást, s kívánjuk, hogy hasonló lelkesedéssel és szorgalommal vegyenek részt továbbra is a békés termelőmunkában. A miskolci ráfiiá jelenti Diósgyőrből jelentik a DIMÄVAG dolgozói, hogy ma, november 8-án reggel az üzem munkásainak háromnegyed része megkezdte a munkát. 4000 ember dolgozik. Ugyancsak megkezdték a munkát a Lenin Kohászati Művekben is Az üzem dolgozóinak többsége megjelent munkahelyén, s üzenték a vidéki munkásoknak, hogy várják őket az üzemben. Ez minden magyar hazafi kívánsága, s ez szabja meg minden magyar hazafi magatartását ezekben az igazán nehéc napokban. Dolgozzunk, őrizzük a nyugalmat, a rendet, a munkáshatalmat, hogy elhagyják Dobó városát a szovjet tankok. Kezdjék meg a tanítást! Városunkban helyre állt a rend és a nyugalom, mindenki megőrizte hidegvérét. A tantestületek már összegyűltek az iskolában, de a tanítás még nem kezdődött meg, mert a szülők gyerekeiket még nem engedték az iskolába. Most már minden szülő nyugodtan engedheti gyermekét iskolába. Helyes tehát megkezdeni a tanítást, hogy a fiatalok no essenek ki hosszá időre a tanulásból —■ ez a kérése Eger város Forradalmi Tanácsának is. ■——Továbbra is őrizetben tarlük a volt ÍíVH letartóztatott taglalt Az illetékesek tájékoztatása alapján közöljük olvasóinkkal, hogy karhatalmi szerveink a volt.ÁVH leTsMóztatott tagjait továbbra is őrizetben tartják. volt ÁVH-sok ügyében a nép pártatlan és szabad bírósága, dönt msjd. Köszönet és segítség Dicsőséges, de nagyon nehéz ! napokat élt és él át hazánk. A nemzeti függetlenségért, az önkény, az embertelepr bürokratikus intézkedések megszüntetéséért vívott harcban hősök hullatták vérüket, áldozták életüket. Fegyvert szorongatott a kéz, a jogért, az emberibb életért, s később a munkások, a parasztok államának megvédéséért, a burzsoá rendszer restaurátoraival' szemben. Mélyen, tiszta szívből sajnáljuk, hogy az ifjúságnak, a munkásoknak és értelmiségieknek ilyen eszközhöz kellett folyamodnia igzasága érdekében, — de a vér nem hullott hiába. Igazabb, tisztább, emberibb társadalom virágzik majd, mert kell virágoznia, ebben az országban. De nem burzsoá társadalomnak, mint ahogy egyesek akarták, mert annak semmi köze az igazsághoz, az emberséghez. Amilyen vérző szívvel adózunk ma a hősöknek, akik a szabadságért adózták a legszentebbet, épp oly felháborodással tiltakozunk a tőkések, földbirtokosok Magyarországa visszaállításáért. Dicső múltra visszatekintő városunk most ezekben a nehéz napokban sem tagadta meg hősi hírnevét. Elsősorban ifjúsága — a MEFESZ-szel az élen a főiskola ifjúsága — munkássága, értelmisége, bátran kiállt a nép igazának tisztasága mellett. Köszönet érte! Köszönet a Nemzeti Forradalmi Tanácsnak, azok tagjainak, — Bíró Lajosnak, Balogh Lászlónak, Rákóczi Lajosnak, Joób Lászlónak, Bárdos Rezsőnek, Komenczi Lajosnak, Varjú Mihálynak, dr. Korompai Jánosnak — köszönet a nemzetőrök döntő többségének, — akik fegyelmezett, higgadt, s józan magatartásukkal, intézkedéseikkel védelmezték a forradalom tisztaságát, vívmányait. Köszönet a szélesedő demokratizmus új hajtásainak, a Munkástanácsoknak, melyek rendet, nyugalmat, igazságot teremtettek munkahelyeiken. Tisztelet, becsület és köszönet minden egyes embernek, aki az elmúlt zűrzavaros napokban hitet tett a nép ügye, igaza mellett... Nincs még rend, nincs még nyugalom Egerben. Ostromállapot uralkodik városunkban és ez sok embert nyugtalanít. Nem termelnek üzemeink, aggasztóan fogynak tartalékaink, egyre többen döbbennek rá, hogy a munka, az élet megder- medése a forradalom vívmányait veszélyezteteti. Sokan nem értik még, miért volt szükség a munkás—paraszt forradalmi kormány megalakulására, aggódnak a forradalom következetességéért, félnek, ott folytatódik majd az élet, ahol október 23-án félbeszakadt. Egyet mondhatunk: a rákosista, gerőista klikktől megszabadultunk, az ellenforradalmi kísérletet legyűrtük, bízni kell abban, hogy a forradalom kivívott nagyszerű eredményeit a munkás—paraszt forradalmi kormány megvédi. Ehhez azonban — mindenki beláthatja — rend, nyugalom, a békés élet kerékvágásába való visszatérés szükséges. Az, hogy segítsenek a munkástanácsok és termeljenek az üzemek, hogy alkossanak értelmiségeink, hogy ifjúságunk újra a tudás várát ostromolja. S hogy ez így legyen, hogy mielőbb így legyen, segítsen mindenki, aki igaznak tartja a nép ügyét, aki tisztelettel emlékezik azokra a hősökre, akik életüket áldozták azért, hdgy mi éljünk, hogy tisztább, emberibb életet éljünk...
