Népújság, 1956. október (77-83. szám)

1956-10-20 / 82. szám

NÉPÚJSÁG

1956. október 80. szombat

Szülessék mindenki számára megnyugtató nyugdíjtörvény

itt az ideje, hogy egységes nyugdíjtörvény szülessen, mely megszünteti ezeket a furcsaságokat, igazságtalanságokat, s mindenkinek a megdolgozott évek arányában biztosítja a megélhetéshez szükséges nyugdíját. Ne legyen mindegy 10 év és 45 év. S főként vegyék számításba a felszabadulás előtt eltöltött, sokszor nehezebb körülmények között ledolgozott hosszú éveket is a nyugdíjpótléknál. Akkor nem lesz olyan visszás a helyzet, s akkor kevesebb ok lesz az elégedetlenségre.

S ez a megkülönböztetés érződik az özvegyeknél is. Amíg az 1951. évi törvény értelmében nyugdíjba ment özvegye 175 forintot kap, addig az 1954-es rendelet szerint nyugdíjazottak özvegyei a férj nyugdíjának 50 százalékát kapják. Emiatt bizony sok özvegynek igen nehéz a kevés összegből megélnie.

V itatható a rendelkezésnek az a pontja is, mely a nyugdíjalapnak csak a legutolsó munkában eltöltött év havi átlagát veszi. Nem kell nagyon bizonygatni, hogy egy 65 éves munkás korántsem bír úgy dolgozni, mint dolgozott évekkel ezelőtt, mint dolgozott a biztosítási idejének több évtizede alatt. Csökkent a munka- képesség, s eszerint kevesebb lett a keresete is. Méltányos lenne, s közelebb járna az igazsághoz, ha a nyugdíjalapot egy év helyett több év — de legalább is 2—3 év — átlaga alapján állapítanák meg.

De változtatni kellene a nyugdíjrendszeren másutt is- Jelenleg szabály, hogy ha vala- Kinek öt év megszakítása van, a régi biztosított éveket nem számítják be a nyugdíjjogosultság elbírálásánál. Ez igen károsan érint sok szegény, általában bérmunkából élő embert. Sok napszámos és volt cseléd, illetve summás a fel- szabadulás előtt tíz, meg húsz évet dolgozott biztosított munkásként. 1945-ben kapott néhány hold földet, s azon kezdett gazdálkodni. Öt-hat év után azonban sokan közülök leadták földjüket, újra munkát vállaltak valamelyik állami gazdaságban, vagy ipariüzemben. Most, hogy megöregedtek, a régi szolgálati évek után — és az újak után is — szeretnének nyugdíjat kapni Régen a nyugdíjtörvény tar

FÏ LM

talmazott olyan utasítást, hogy

aki több év megszakítás után újra munkába áll, s egy-két évig dolgozik, annak a régi jogosultsága is újra feléled. Nem lenne káros — és főleg emberséges lenne —, ha ezt a törvényt újra alkalmaznák. Sok-sok bérmunkában elfáradt ember öregkorát tennénk elviselhetőbbé ezzçl.

Sok mindenről lehetne még beszélni a nyugdíjjal kapcsolatban, hisz sok jogos panasz merül fel. Egyik ilyen, hogy túl szigorú a nyugdíjtörvény és nem engedi meg a nyugdíjasoknak, hogy néhány hetes kisebb munkát vállaljanak, pedig ez csak javítana ezeknek az embereknek helyzetén. Mindent egybevetve, tehát elmondhatjuk, hogy nincs minden rendben a nyugdíj körül. Hogy kevés-e, vagy elég a nyugdíj, arra jelenleg határozott igennel, vagy nemmel feleletet adni nehéz volna. Tény, hogy sok-sok dolgozó, aki ezekben az években megy nyugdíjba, már jól jár s a nyugdíj biztosítja öregkorára is az emberséges életet, de azok az ezrek, akik már régebben megváltak öreg koruk miatt a munkától, nem ilyen körülmények között élnek. Feltétlen szükséges hát, hogy az igazságosság elve alapján olyan nyugdíjtörvény szülessék, mely mindenki számára megnyugtatóan rendezi ezt a fontos társadalmi problémát s olyan nyugdíjrendszert vezet be, mely a legfőbb szempontnak a szolgálatban eltöltött biztosított évek számát tekinti a fizetés mellett.

Reméljük, nem sokáig kell erre a törvényre várni.

BÖDI JÁNOS

A FIÚ

te

MŰSORA:

Október 20. szombat:

Egerben, este fél 8-kor: Nebánts- virág (Katona-bérlet).

Oktober 21. vasárnap:

Egerben, du. 3-kor: Csongor és Tünde (bérletszünet).

Egerben, este 8-kor: Nebántsvirág (bérletszünet).

Október 22. hétfő:

Nincs eőadás.

Október 23. kedd:

Egerben, este fél 8-kor: Nebánts- tar- virág.

A Gyöngyösi Puskin Filmszínház október 20—24-ig tűz- műsorára a Fiú — című játékfilmet. Andrej Gorjajev. egy 15 év körüli fiú a hőse ennek az új filmnek. Egyik este Andrej néhány iskolatársával elmegy borozgatni. A szesz a legtöbb esetben nem jó tanácsadó, s a fiatalok hazafelé menet verekedésbe keverednek. Végén a rendőrség fogdájában találják magukat. Andrejt apja szomorúságtól terhes szívvel viszi másnap haza a rendőrségről. A helyzet otthon tarthatatlan. A fiú megszökik otthonról, saját lábán próbál megélni. Andrej célja az, hogy megmutassa apjának, hogy becsületes ,rendes ember. Egy építkezésre megy dolgozni, ahol a fiú tapasztalatlanságát fel akarja használni a gyenge jellemű brigádvezető, s rossz útra szeretné vinni. Andrej azonban kiismeri a brigádvezető igazi szándékait és visz- szautasítja az erkölcstelen ajánlatot. ...

Egri vörös Csillag:

Október 20—24: Ganga (indiai). Október 21-én, vasárnap de. matiné: Kiskrajcár (magyar).

Délutáni előadás:

Október 20—24: Hannibál tanár úr (magyar).

Egri Bródy:

Október 20—24: Hannibál tanár úr (magyar).

Egri Szabadság:

Október 20—21: Vörös és fekete II. rész (francia).

Egri Béke:

Október 20—22: Elárult szerelem (szovjet).

Gyöngyösi Szabadság:

Október 20—23: Véletlen találkozás (jugoszláv).

Október 21-én, vasárnap de. matiné: Üldözés.

Gyöngyösi Puskin:

Október 20—24: A fiú (szovjet).

Október 21-én, vasárnap de. ma- _ Itiné: Nyári valcer (német).

Hatvani Vörös Csillag: Október 20—22: Rumjaneev ügy

(szovjet).

Október 23—24: Tiltott játékok, (francia).

Október 21-én. vasárnap de. rr tiné: Dalolva szép az élet (m

gyár).

Füzesabony:

Október 20—22: Irén, menj haza (csehszlovák).

Október 23—25: Tengerparti találkozás.

Pétervására:

Október 20—21: Gróf Monte Chris- tó H. (francia).

Október 23—24: Körhinta (magyar).

Értelmiségi ankét Egerben

Csütörtökön divtán a Hazafias Népfront és a TTIT értelmiségi ankétot rendezett Egerben. A bevezető előadást Boldizsár Iván, a Hétfői Hírlap főszerkesztője tartotta. Több mint négyszázan gyűltek össze, a résztvevők teljesen megtöltötték a SZOT kultúrtermét, vagy ötvenen a folyosón hallgatták a hangszórót. Boldizsár Iván rövid bevezetője után hozzászóláI

sok következtek.

Az ankét ismertetésére visszaté- I rünk.

, WWW.

»Hirhedett zenésze a világnak,

Bárhová juss, mindig hű rokon«.

(Vörösmarty)

A mindmáig legnagyobb hírű magyar muzsikus 145 évvel ezelőtt, 1811. október 2-án született és 1886. július 31-én halt meg. E két egyszerű dátum között egy 75 évig tartó dús emberi élet zajlott le, — harcos, kemény, démonian lázas munkával telített élet, melynek hordozója a vele, benne született zseni, a lángész űzéLISZT FE

mek már kilencéves korában játszott nyilvánosság előtt Sopronban. Ennek sikerétől felbátorodva, Pozsonyban és Pesten is bemutatkozott. Itt ismerték fel rendkívüli tehetségét és néhány műkedvelő magyar főúr hat évre jelentős ösztöndíjat ajánlott fel kiképzésére. A család Bécsbe költözött, ahol a fiúcska a nagyhírű pedagógus, Czemy Károly vezetésével gyorsan fejlődött a zongora- művészi pályán. 12 éves korában egyik hangversenyén Beethoven is jelen volt. aki óriási sikerétől lenyűgözve, a közönség előtt megölelte és megcsókolta. A már elismert kis művészt hamarosan Párizsban találjuk, a magyar főurak ajánlása megnyitja előtte a legelőkelőbb szalonokat, ahol dédelgetett kedvence lesz a műértő köröknek. Itt már nem tanul tovább zongorázni senkitől, a nyilvánosság, a pódium lett a mestere. Zeneszerzést tanulmányait két nagy elméleti tudós, Paer és Reicha vezeti. Fényes sikereket arat külföldi hangver senykörútjain: francia, német, angol zenei gócpontok száz és száz pódiumán és tovább, Spanyol-, Olasz-, Orosz-, Törökországban, Romániában, végig egész Európán! Műsorain eleinte a virtuozitás külső hatásainak, kápráztató csillogásainak köntösébe öltöztette korának legkedveltebb zenei alkotásait, közismert operarészletek divatos dallamait, majd az ő ízlése szerint értékesnek talált ismeretlen műveket is. Abrándszerű zongora átiratainak. feldolgozásainak se szeri, se száma. Ezekben a saját ki- találású legtaffináltább techvisének, hajszolásának és felelősségérzetének szenvedélyes át- érzésével, hallatlanul magasra fokozott ríjűvészi előadói és alkotói tevékenységével ragyogta be a romantika századának ezerszínű életét.

Egy kis sopronmegyei falu, Doborján, őrzi kegyelettel a szülői házát. Atyja, az Eszter- házy-uradalom ' gazdatisztje, korán felismerte a kisfiúcska zenei hajlamát. Eveken át csak atyja tanítja zongorára, aki több hangszeren is játszó, jó muzsikus vslt. A kis gyérkai hatásokat használja fel, amik akkor egészen újszerűén hatottak. Később Paganini őr- dóngős művészetétől és Cho- pin-nek a lélek legrejtettebb, legfinomabb rezdüléseit kifejező zongorajátékától újabb indításokat, serkentéseket nyert új kifejezések keresésére és megtalálására. Kortársainak, — zenei szakértőknek és hallgatóinak végtelen gazdag feljegyzéseiből, leveleiből az elragadtatásnak, csodálatnak, fel- hevült lelke sültségnek olyan hullámai áradnak ki, hogy bor- zongó ámulattal olvassuk, só- vó.rgó visszavágyódással: bárcsak mi is hallhattuk volna! (Milyen nagy kár, hogy a gramofon is csak később született meg!)

Az utána élt zongoraművészekkel nincs módunk össze hasonlítani őt, de a zenei világ közvéleménye minden idők legnagyobb zongoraművészének tartja ma is. Mindemellett Liszt Ferenc nevének nagy ragyogása a futó évtizedek alatt igen megkopott és megfakult volna, ha e név csak a zongoraművész — egykor bármilyen varázsos nagy egyéniségére emlékeztetne. De ez a dinamikus szellemiségű ember egyúttal a XIX. század egyik legnagyobb zenei alkotója. Az előadó-virtuóz természetesen eleinte saját hangszerére komponálta már említett brilliáns műveit, de hamarosan magasabbra tör. Minden életjelenség: a természet változatos képei, az emberi érzelemvilág széles skálájú hullámai, a filo- sófikus életnézés magasztos eszméi, az emberiség jobb jövője felé törő forradalmi nézetek és törekvések, irodalmi, költészeti és képzőművészeti alkotások szépségei megragadják szellemének rendkívül érzékeny és tág befogadóképességét. Mindezek a zene bűvös eszközeivel való újjáöntésre sarkallják, — merész és lenyűgözően újhajigzású alkotásoknak egész légiója ömlik ki tolla alól Klasszikus és kortárs zeneszerzők kifejezési eredményei nemcsak összefoglalóan hatnak stílusára, hanem új kifejezések kitalálására ösztönzik, melyekből kifejlődik a minden művén azonnal felismerhető egyéni Liszt-stílus.

Művészi felelősségérzete folytonos munkára serkenti, — tudja, hogy a tehetség kötelez —, érzi, hogy missziója van a nép felé és általában a világ felé.

Nagy zenekari művei a Faust- és a Dante-szimfónia, a 12 szimfonikus költemény (melyek közül legismertebbek a »Les Preludes«, a Tasso és a Mazeppa), a két pompás zongoraverseny, továbbá a »Ha- láltánc« zongorára zenekarral, sok-sok kisebb méretű zenekari darab. Közel S0 műdal egy énekhangra zongorával, — igen sok kisebb-nagyobb egyházi és világi k&rusmű. Két legnagyobb és már klasszikussá emelkedett műve: a »Krisztus« oratórium és a »Szent Erzsébet legendája«, egész estét betöltő művek. Zongorára legismertebbek: a 19 magyar rapszódia .a két Ballada, a két Legenda, a »Szerelmi álmok«, a 12 etűd, a 4 nagy koncert- etűd, a Mefisztó keringő, a grandiózus H-moll szonáta. (Csak válogatott zongorád arc b

j ai 12 vaskos kötetei tesznek ki!)

Magyarságának tanúbizonysága a rapszódiákon kívül a »Magyar fantázia« zongorára zenekarral, a »Hungária« szimfonikus költemény, a Rákóczi induló ötféle feldolgozása, a 48-as márciusi napok fellelkesült hangulatában már áprilisban komponált, szintén »Hun- gária« című kantáta ének- és zenekarra, — életének utolsó szakaszában alkotott, nemcsak magyaros, de új magyar zenei nyelvet megtalált magyar tárgyú zongoraművei, amiket nemrégen fedeztek fel a wei- mari Liszt-múzeumban s most kerülnek egymásután a nyilvánosság elé, új nagy meglepetéseket szerezve a zenei világnak.

Lisztet dicsőséges művészi pályafutása még az 1850—60-as években is rengeteg utazásra késztette, — 1848-tól azonban már állandó tartózkodásra Weimarban telepedett le, mint a nagyhercegi udvari zenekar karmestere. 1861-ben Rómába költözött, hol egész elmélyült- séggel a komponálásnak szentelte életét. 1870-ben isméi felvette a kapcsolatot Weimarral is. Innét kezdve hazátlan életét három »otthon« között osztotta meg: nyáron Weimarban, télen Rómában, tavasszal pedig 4 hónapon át Budapesten, sóvárgott hazájában, ahol az ő sok ösztönzésére régi, kedvenc tervét megvalósították: végre megalakult a Magyar Zeneakadémia, melynek elnöke és tanára lett. A világ minden nemzetéből hozzásiető művésztanítványok köre — húszan-har- mincan is — mint egy élő uszály követte mindenhová, rajongó ragaszkodással lesve minden szavát, tanítását. Ezek közül igen sokan jutottak fel a

világklasszis csúcsaira. Gondoljunk csak a német Sauer Emilre, az olasz Busonira, az orosz Metzdorfra. a francia La- möndra, a magyar THomán Istvánra, Zichy Gézára.

Liszt Ferenc magasrendű emberségére, humanitására jellemző, hogy zenész- és művész- társainak alkotásai (sőt ügyesbajos magánügyei is) rendkívül érdekelték. Mindenkin igyekezett tőle telhetőleg segíteni, műveik előadásával, azok kiadásának elősegítésével, tanácsokkal, számtalan esetben anyagi segítséggel is . Például Wagner Richárd zsenijét is ő ismerte fej. először. A forradalmi magatartása miatt emigrációba kényszerült zeneköltő »Lohengrin«-jét ö mutatta be először Weimarban. Liszt tüzes egyénisége segítette a »Tannhäuser« nagysikerű útját a német színpadokon, de általában is harcos propagátora volt mindig az úttörő, újhangú merész wagneri muzsikának. Elismerte az orosz »Hatok«, Musszo- gorszkij, Borogyin stb. meglepő új népi zenéjét és lelkes hirdetője volt ezek korszakalkotó jelentőségének.

Ez a csodálatos, ragyogó sikerekkel koronázott és alkotásaiban, tanításaiban évszázadra előremutató zseniális művész 75 éves korában fejezte be dús életét 1886. július 31-én Bayreuthban, idegen földön nyugszik a magyar haza nagy fia, aki egész életén keresztül lázasan sóvárgott a szülőföld, az igazi, az egyetlen haza után és még haló porában sem adatott meg neki, hogy honi földben pihenjen.

Gondoljunk rá hálával, szeretettel, hódolattal és magyar büszkeséggel.

HURT 'HY ZOLTÁN

1

:apnak a nyugdíjasok évi egy it ;zázalék nyugdíjkiegészítést, s n :z bizony sérti a több évet fel- n izabadulás előtt, sokszor igen sí lehéz - körülmények között n lolgozók igazságérzetét. Bizony é logos a kérdés, hol itt az igaz- rr lágosság? Jogos egyik levél- d rónk kérdése, hogy mennyivel é lolgozott többet az a pedagó- s: *us, aki 1955-ben ment nyug- e iíjba, mint az, aki 1950-ben. z Jgyanis akit előbb nyugdíjaz- d .ak, az 275 forintot, míg akit n agy-két évvel később, az 800— 1< J00 forintot kap. Nemde ugyan- a úgy tanította-e betűvetésre a e gyerekeket az egyik, mint a másik? Sajnos, a rendelet nem törődik ezzel. Hogy ki, mikor- 7 tói dolgozik, ki mióta fizeti a ‘ biztosítási díjat, azt figyelmen kívül hagyja. így aztán a gya- korlatban úgy néz ki a dolog, hogy aki hoszabb idő óta dől- c gozik, illetve régebben fizeti a . biztosítási díjat, kevesebbet i kap, mint aki 10 év után ment , nyugdíjba.

Szükséges hát a revízió és jogos a javaslat: úgy kell ren- 1 dezni a nyugdíjat, hogy az a : megdolgozott évek számától, azaz a biztosítási díj fizetésétől kezdődjék. Lehetne aztán még szembetűnőbb példával is igazolni a jelenleg érvényben lévő nyugdíjrendelkezések ku- száltságát. Aki például egész életén át bérmunkából élt, tőkéseknél dolgozott, cselédeske- dett, a fentiek miatt kevesebb nyugdíjat kap, mint a volt tőkés aki 1945 után munkára kényszerült s akinek a munkások százai dolgoztak. Nagysándor, a Hunnia filmgyár volt igazgatója pl. 600 Ft-ot kap az 1945. óta ledolgozott 10 év alapján, míg a volt napszámosok, cselédek, volt régi alkalmazottai csak 3—400 forinthoz jutnak. Vagy vegyük Előd Zoltán példáját, aki az egyik üveggyár társtulajdonosa volt. 1945. óta kényszerült munkára, s ennek nyugdíjaként 1407 forintot kap havonta, míg a gyárban dolgozó volt üvegfúvók, az egészségre ártalmas , munkakörben, gázos levegő-1 ben eltöltött 40—45 év után mindössze 600 forintot kapnak. Hogy félreértés ne legyen, nem azt kifogásoljuk, hogy a Nagy ! Sándorok és Előd Zoltánok ! nyugdíjat élveznek a mi rend- j szerünkben, hanem azt, hogy ; sokkal rövidebb munkaidőért I hatványozottan többet kapnak,

, mint az évtizedek óta dolgozó . j munkások.

i I Fel kell tehát vetni, nincs-e

El lég-e a nyugdíj?...

Ha ezt a kérdést valaki Egerben a rokkant Balogh Lászlónak, vagy a nemrég nyugdíjba ment Veres István- nénak felteszi, mindkettőjük egyformán feleli: „Bizony, lehetne több is.” S nemcsak ők azok, akik keveslik a nyugdíjat. Szerkesztőségünkhöz naponta érkeznek levelek, melyeknek írói ugyancsak aziránt • érdeklődnek, miért van az, hogy egyik ember többet, a j másik kevesebbet kap, ugyan-1 annyi munka után, ha nyug- ; díjba megy.

A nyugdíj kérdés sok-sok ; ezer embert, családot érint megyénkben is. Társadalmi problémává vált, érdemes hát i vele bővebben foglalkozni.

Elsősorban el kell mondani., hogy nálunk a nyugdíjfizetést jelenleg több rendelet szabályozza. Itt mindjárt meg is mondhatjuk, ebből vannak a legkülönbözőbb furcsaságok, igazságtalanságok, s jogos sérelmek. A 30. számú törvény- erejű rendelet — mely 1951- ben jelent meg — előírta, hogy a nyugdíj az utolsó munkában eltöltött év egy havi fizetésátlagának 15—30 százaléka, a- szerint, hogy 60, vagy 65 éves korátíkn ment nyugdíjba a dolgozó. Nos, ez a nyugdíjtörvény ma is érvényes, akik akkor nyugdíjba mentek, ma is eszerint kapják nyugdíjukat. Ami aztán nem soknak mondható. Havonta 275 forintnál ritkán megy magasabbra, s ebben benne van a közben kapott 25 százalékos emelkedés is. Ezek az emberek, függetlenül az eltöltött szolgálati évtől, a biztosított évek számától, csak a kötelező 10 év után kapják nyugdíjukat.

1 954-ben aztán újabb nyugdíjrendelet jelent meg. Ez már méltányosabb a réginél, s általában a fizetés 50 százalékál állapítja meg alapul, a legalacsonyabb összeghatár pedig 500 forint. A régi fájó sebei azonban ez sem gyógyította be Sőt, ha lehet, még nagyobb üi tátong a r-iost nyugdíjbamenől és az egy-két évvel ezelőt nyugdíjazottak között. Az a vá jár például, aki 40 évi szolgá lat után, illetve biztosított é' után 1953-ban ment nyugdíjba csak 600 forintot kap ma is míg aki 1954. után nyugdíjaz tatta magát, annak több min 1200 forintot visz a postá minden hónapban. A szolgálat évek számát tehát figyelmei kívül hagyják. Csak 1945. ót