Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-26 / 75. szám

1956. szeptember 26. szerda NÉPÚJSÁG A júliusi határozat szelleme csak átutazó vendég volt Tiszanánán „KULÄKSORSBAN eltöltött hosszú évek után mi, tiszaná- nai középparasztok is nagy megnyugvással vettük tudo­másul, hogy a rehabilitáció nálunk is megindult. Közölték velünk, hogy töröltek a iistá- ról, s nem sokkal később né- hányan beléptünk a termelő­szövetkezetbe. Tagságunk nem sokáig tartott. Alig egy hónap után tudatták, hogy kizártak a tsz-ből, mert kulákok va­gyunk”. — Körülbelül ennyi a levél lényege, amelyet ifjú Dómján István írt Tiszanáná- ról. Első olvasáskor meghökken­tő a levél tartalma. Ilyen mostanában nem történt. Ér­demes utána nézni. Legelőször is ismerjük meg a Dómján családot: Alacsony, régi építésű vá- iyogház áll a Damjanich utca 17 szám alatt. Itt laknak Dom- jánék: idős Dómján István fe­leségével és 30 év körüli fiá­val. A hatvan év körüli házi­gazda apja 45—50 évvel ezelőtt még cselédeskedett. Itt Tisza­nánán, Somodi Pálnál volt cseléd, addig míg öröksége folytán nyolc hold földhöz nem jutott. Ezután fiával ezen a földön gazdálkodott. Egy al­kalommal az egyik földbirto­kos, szabadulni akarván rossz, szikes földjétől, bérletbe adta az egyik tanyát. Dómján ap­ja, aki mindenképpen erősíte­ni akarta gazdaságát, megpró­bálkozott a bérlettel. Háror* évig „gazdálkodott” a hatvan kis holdas bérelt tanyán, szin­te cselédként dolgoztatva még fiát is. így történt aztán, hogy három év után nagy ráfizetés­sel felmondta a bérletet. Meg­szabadult a földtől — 1929-ben meghalt ő is. Fia — a mosta­ni állítólagos kulák — folytat­ta a gazdálkodást a nyolc hol­don. Sokat dolgozott, nélkü­lözött, míg vásárolhatott néhány darab földet. Ehhez jött még felesége öröksége, s így felvitte 13 holdig. Közben édesanyja is meghalt, s jussát, hét és fél holdat — az akkor már megszületett —• unokájá­ra hagyta. így jött össze tehát a Dómján családnak 25 és fél hold, mely­nek aranykoronája alig érte el a kétszázat. Ezen gazdálko­dott a család éveken át, cseléd nélkül. Jó munkások, dolgos ■emberek voltak mindig. Sze­rettek és tudtak gazdálkodni. Volt idő, amikor hat-hét szarvasmarha is volt a jászol­hoz kötve. Lovaiknak csodá­jára járt a falu. Mint minden embernek, nekik is akadt iri­gyük, s csakhamar azon vet­ték észre magukat, hogy emel­kedik az adó, több lett a be­szolgáltatás, s ha ingyen fu­var kellett, őket vették elő leg­gyakrabban, egyszóval éreztet­ték velük minden oldalról, hogy 25 és fél holddal a ku- láklistára kerültek. Ettől kezd­ve még a köszönésüket sem fo­gadták. így éltek éveken át. Hasz­talan kérték igazuk megvizs­gálását. Elkönyvelték őket ku- láknak, s nem volt apelláta. Érthető hát, hogy örömmel fo­gadták a rehabilitáció hírét. Ez év júniusában kezdték meg a rehabilitálást. Népes bi­zottság gondosan átvizsgálta a listát. A bizottságban a falut jól ismerő emberek, a járás és a megye képviselői voltak. Nos, ez a bizottság elsők között Domjánékat is rehabilitálta. Egyetértettek ezzel a járás és a megye kiküldöttei is. Alig ért véget a gyűlés, mikor Lő­rinc Lajos törzsőrmester vitte a hírt Domjánékhoz: „No, Pista, örülhetsz, levettek ben­neteket a kulákíistáról”. S még aznap este a pártbizottság tit­kára is békülékenyen nyújtot­ta jobbját egykori katona-cim­borájának — a volt kulák fi­ának. Csakhamar a hivatalos értesítést is megkapták. DOMJÁNÉK igyekeztek fe­lejteni. Az új öröm elfeledtette a régi, sok-sok álmatlan éjsza­kát, gondot, bajt. Mindenkivel tudatták, milyen öröm érte őket, a rokonok, barátok és az egész falu örült ennek. Nem­csak annak, hogy Domjánék lekerültek a listáról, hanem annak is, hogy a sok igazság­talanság után végre rendező­dött ezeknek a parasztembe­reknek a sorsa. Alig hogy megvolt a rehabi­litáció, a Dómján család má­ris azon gondolkodott, hogy új élete megalapozásának a tár­sas gazdálkodást választja. Nem volt új ez a gondolat — már 1951-ben tszcs-t akartak alakítani. Határoztak hát és felvételüket kérték mindhár­man földjükkel, s teljes gazda­sági felszerelésükkel a Petőfi Termelőszövetkezetbe. A köz­gyűlés, ahol felvételükről dön­töttek, ünnep-számba ment. Ott volt a tsz csaknem 200 tagja, ott volt Barna elvtárs, a pártbizottság titkára is. A közgyűlés egyhangúan felvet­te a Dómján családot. Mind­nyájan örültek, hogy becsüle­tes, dolgos, munkásemberek­kel gazdagodott a szövetkezet. Nem is beszélve arról, hogy az ifjabb Domjánnak gazda­sági iskolája van. A felvétel után a család ké­szült az őszre. Várták a vetés idejét, amikor már a közösben dolgoznak. Be-benéztek a Pe­tőfi gazdaságába, ismerkedni. Alig három hét után azonban futótűzként terjedt el a hír, hogv a rehabilitáltakat újra kuláknak minősítik, s kizárják őket a tsz-ből. Felbolydult a falu. Hamarosan kiderült, hogy a kusza hírek igazak. A Petőfi újabb közgyűlésén és pártszervezeti taggyűlésén az egy hónappal előbb egysége­sen felvett Dómján családot kizárták a tsz-ből. AHOGYAN EZ a kizárás történt, az nem mindennapi. A rehabilitáció után alig né­hány nappal, a járási pártak­tíván már a beszámoló osto­rozta Barna elvtársat, amiért — úgymond — kulákokat is rehabilitáltak Tiszanánán. Burkoltan bár, de opportuniz­mussal vádolták a tiszanánai pártbizottság titkárát. Ugyan­ez ismétlődött meg a megyei aktíván is. Barna elvtársnak ez nagyon rosszul esett, elked­vetlenedett: Tíz év óta becsü­lettel dolgozik a pártért, min­dig kommunista szívére, be­csületére hallgatott. A Szabad Nép és a különböző párthatá­rozatok állandóan az önálló­ságról, a népakaratról beszél­nek, ugyanakkor őt, aki a nép­re, a falura hallgatott, oppor­tunizmussal vádolják. Ügy érezte, jogtalan a vád. Hiszen a rehabilitációval a községi pártbizottság, a járási kikül­dött, a megyei kiküldött, s legfőképpen egész Tiszanána lakossága egyetértett. Kérte, vizsgálják felül az ügyet. Ké­rése teljesült. Egy bizottság — a járási és a megyei pártbi­zottság tagjaiból alakult — kiszállt Tiszanánára, s délután 2 órától estig vizsgálgatott, — {s a pártbizottságon, papíron j megállapították, hogy Dómján J István kulák. Hogy miért, azt még ma sem tudják, tény, hogy néhány nap múlva Barna elvtárs és a párt- bizottság másik tagja a tsz taggyűlésén, illetve a közgyű­lésén már arról beszélt, hogy tévedtek a felülvizsgálat so­rán, nem voltak éberek. De a kommunisták, a tsz-tagok gyengének találták ezeket az érveket. Parázs vita után, ha meggyőzni nem is, de meg­szavaztatni sikerült a közgyű­lést. A régi szellem még nem tűnt el nyomtalanul. Hogy mi­lyenek voltak ezek a gyűlések, annak jellemzéséül csak két dolgot hadd ismertessünk. A vita hevében felállt a Petőfi Tsz elnöke, s indulatosan eze­ket mondta: „No, kit akartok még kizárni, szóljatok és ki­zárjuk...” Kácsor elvtárs pe­dig, aki párttitkára volt a szö­vetkezetnek, lemondott tisztsé­géről — ezzel fejezte ki, hogy nem ért egyet a kizárással. El lehet képzelni, mit érzett a 200 tag, s mit a többezres fa­lu. Érthető hát, miért mond­ják a tsz-tagok: nem mi zár­tuk ki Domjánékat, hanem Barnáék... A hír úgy szállt, mintha szárnya lett volna. Még aznap este megtudta a falu apraja- nagyja. S ezzel egyidőben, mintha elvágták volna, meg­állt Tiszanánán a tsz-fejlesz- tés. Azóta egyetlen egy pa­raszt sem kérte felvételét, s még az öt—hat holdasak is úgy beszélnek, — minek lép­jek be, hogy holnap kizárja­nak, mint Domjánékat? ... DOMJÁNÉK nem nyugod­tak bele a kizárásba. Elmen­tek Barna elvtárshoz, magya­rázza meg nekik, miért kulá­kok ők, miért nem lehetnek a tsz tagjai? Barna elvtárs nem akart a bizottságról be­szélni, inkább köntörfalazott. Arról beszélt, hogy fuvarozás­sal foglalkoznak és felesben is van földjük, ezért kulákok. Persze maga is tudta, hogy akinek lova van, szokott fu­varozni, s a föld feles kiadása sem jelent kulákságot. Dehát miért is fuvarozott Dómján István? — „A bogár is küzd életéért, nem még az ember — mondja keserűen az alig 30 éves fiatalember — a kulák szorzókulcs bizony elég magas volt, kellett pénz valahonnan.” És kiket zsákmányolt ki a fu­varral? — A KTSZ-nek, a földművesszövetkezetnek és a Petőfi Termelőszövetkezetnek fuvarozott — többnyire — ál­lamilag megállapított fuvar­bérért. S hogy ezek nem érez­ték magukat kizsákmányolva, arra mi sem jellemzőbb, hogy minden banketten, táncmulat­ságon meghívott vendég volt Dómján István. Az érvek tehát sántítanak. A párt júliusi határozatának szelleme, úgylátszik, csak át­utazó vendég volt Tiszaná­nán... A Petőfi Termelőszövet­kezet azóta sem nyugodott meg. „Ez nem megoldás — mondják —, olyan becsületes munkásembereket, mint Dom­jánék, nem szabad kiközösíte­ni, köztünk a helyük...” „Az a baj, —mondja Kácsor elvtárs — a tsz volt párttitká­ra —, hogy aki idejön, az nem keresi fel a párttagságot, a tsz-tagságot, a falu lakosságát. Nem ezek véleménye szerint cselekednek, hanem beszélnek a titkárral, egy-két benfentes- sel, s azok jó-, vagy rossz- indulatától függ minden”. Hogy igaza volt-e Kácsor elv­társnak, azt a tiszanánai hely­zet megítélése után olvasóink­ra bízzuk. Mindenesetre fel­kerestünk húsz-harminc em­bert — párttagot, pártonkívü- lit, tsz-tagot, egyéni gazdát. S az ezekkel folytatott beszélge­tés után született ez a cikk. De nézzük meg, mi történt a kizárás után? — Mintha nem lett volna XX. kongresz- szus, júliusi párthatározat, ma is úgy tesznek Tiszanánán, ; mint régen. Ma is éppen úgy ; követnek el törvénysértéseket, ; mint azelőtt. A kizárás más­napján a községi tanács veze- ; tőinek az volt a legfontosabb. ! hogy Domjánékkal éreztessék ; újra a kulákságot. Ment a hi- ! vatalos felszólítás: kocsijával ! együtt jelenjen meg végrehaj-! tani, rekvirálni. Hadd szidják ! a kulákot a többiek — gondol- I ták —, s arról már keveseb- I bet gondolkodtak, hogy mind­az, amit művelnek, törvény- sértő, ártanak vele pártunk­nak, népi demokráciánknak. ! „Amennyiben meg nem jele- ! nik, megbüntetjük, s karhatal- ! mat alkalmazunk” — írta a ! felszólítás. Ügy látszik, nem : hallottak még a szocialista : törvényességről..., hisz még a ! múlt évi fuvarozásért is ! tartozik a tanács. ŰJRA HOZZÁ kell tehát ! fogni a rehabilitációhoz, s be- ! csülettel helyrehozni a súlyos ! hibákat, melyeket Tiszanánán I elkövettek. Egyes emberek í túlkapásai nem tehetik kétes­értékűvé a párt által megin-1 dított rehabilitációs eljárást. ' Helyre kell állítani a bizton­ságérzetet, visszahelyezni jo- i gaiba az igazságot. Nincs visz-' szaút régi rossz, csaknem em- ! bertelen és igazságtalan mód­szerekhez. Nyíltan kell erről j beszélni, a nép előtt, nem pe- < dig szűk, bizottsági üléseken, j Figyelembe kell venni a járás ■ vezetőinek is, hogy a tsz-tag- ság, s a falu dolgos népe nem < kulák-bérenc, s ezek az em­berek már rég döntöttek. Dön- < töttek akkor, amikor egysége- > sen kiálltak a felvétel mellett. ■ Ezt vegyék figyelembe a köz- ; ség vezetői is. — Mi csak egy családnak a • problémáját néztük. Ügy tud- < juk azonban, többen vannak, ; akik Domjánékhoz hasonló ; sorsba jutottak. Vizsgálják ; hát meg ezeket, s tegyenek ; igazságot Tiszanánán! Bódi János—Papp János : 80 holdon már az őszi búzát is elvetették az egerfarmosi Ü.j Barázda Tsz tagjai A kapások betakarítása mellett megkezdték mindenütt az őszi szántást-vetést is. A füzesabonyi járásban a leg­utóbbi jelentések szerint a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok i több mint 300 hold rozsot, 450 hold őszi árpát és közel 600 hold őszi takarmánykeveréket vetettek. A legjobban az eger- I farmos! Uj barázda Tsz-be* : haladnak a munkával, ahol a ; gépállomás segítségével az ; őszi takarmánykeverék és az < őszi árpa vetése után már 88 holdon az őszi búzát is elve- ; tették. A mezőszem erei Uj vi- ! lág Tsz-ben 40 hold őszi árpát éa 7 hold őszi bútót retettek ; el eddig. Kombájn aratja a rizst a pélyi Rákosi Tsz-ben Rizstelepeinken majdnem mindenütt beérett már a rizs, megkezdték az aratást. Eddig a rizsvetés területének mint­egy 55 százalékán aratták le a jó termést Ígérő rizskalászo­kat. Legjobban a tarnaszent- miklósi és a pélyi termelőszö­vetkezetekben haladnak ezzel a munkával. A pélyi Rákosi Tsz-ben kombájn segít az ara­tásban. Húsz gép megkezdte már a ; rizs cséplését is. Az eddigi eséplési eredmények szerint 14—15 mázsás megyei átlag­termés várható. — 4500 HOLDON fejezték be eddig a kukorica törését és a jövő hét végével már ! nem lesz töretlen kukorica a hatvani járásban. Gépállomása in k őszi feladatai Egyre szegényebb a határ. Terményeit, melyeket ta­vasszal, nyáron oly nagy szeretettel nevelgetett, mind összeszedik, zsákbarakják és kocsira pakolják az emberek. Kéz motoszkál a csörgő kukorica levelek között, és ita­lomra dobálja a pirosfogú csöveket; kapa túr a föld gyom­rába, hogy felszínre húzza fonnyadtszárú kis kúpok meg- berejtett burgonyagumóit. Itt az ősz, a határ zsarnoka. De míg a föld szegényedik, mi egyre gazdagabbak leszünk. Az éves munka tükörképe a betakarítás. Megyeszerte végzik most ezt a munkát. Tsz-tagok, a falu egyéni gaz­dái hajladoznak a földeken, és ahol mód van rá, segítenek a traktoristák is. Bent a tsz-ud varokon 59 gép rizst, 108 pe­dig aprómagot csépel, ugyanakkor a határban 30 cukorré­pa kiemelő, 5 burgonyaszedő, több rizsarató, silókészítő és napraforgócséplő dolgozik. Nagy szükség van a gépek se­gítségére, nemcsak a tiszanánai Petőfi és Vörös Csillag, vagy a pélyi Rákosi Tsz-eknél, ahol még kinthagyott ter­ményektől tarkálik a határ, hanem másutt is, mindenütt. Nehéz feladatok várnak gépállomásaink dolgozóira az őszi hónapokban is. Egyik kezük még a betakarításnál segítkezik, másikkal viszont már a szántó traktort kell irányítaniok. Mert való igaz, hogy amíg a földről el nem tűnik az utolsó kukoricaszár is, addig nem lehet szántani, vetni, ezzel a munkával viszont egy napot sem szabad kés­lekedni. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy a jól előké­szített, korai vetésű gabonatáblák nem maradnak hálátla­nok. A szem haramabb kikel, ősszel meg is erősödik, és ha hidegebb tél jön, sem tehet benne komolyabb kárt. Hala­déktalanul szántsunk tehát, necsak az egri, horti, lőrinci és még néhány, hanem valamennyi gépállomáson halad­jon dicséretreméltóan a munka. Sokat, de még mindig nem eleget hangoztattuk, hogy ez jövő évi kenyerünk alapja. Gépállomásainknál hetekkel ezelőtt kezdetét vette a szerződéskötés. A gépi munkára leszerződött 17 ezer hold nagyrésze közös tulajdon, de örömmel szerződnek az egyéniek is. Sőt, szinte napjainkban az okoz gondot, hogy gépállomásaink győzik-e gépekkel, munkaerővel és üzem­anyaggal az igénylést. Becsületbeli ügy elsőként az eddig leszerződött holdakat felszántani, legelőbb a tsz-eknél, ahol nagy területekről van szó, és az új tsz-eknél, tszcs-knél, melyek még nem tudták magukat igaerővel jól felszerelni. Azok a gépállomások, melyeknél nagy szorgalom, igyek- vés tapasztalható, tudják segíteni az egyénieket is, itt is főleg a fogattal nem rendelkezőket. (Itt említjük meg a fogatuzsorát, amely Detk környékén már felütötte fejét.) A szántáshoz tehát az szükséges, hogy a termelőszövetke­zetek és a gazdák mielőbb takarítsák le a földjüket, a traktoristák pedig ne várakozzanak, induljanak szántani. Szerződéskötésre előreláthatólag még lesz lehetőség, mindenesetre vigyázniok kell gépállomásainknak, mert rontja a hírnevüket, ha erejükön felül vállalnak. Viszont az idő sürget, így a kis területű gazdák ne várjanak a gé­pekre. Saját, vagy kölcsön-igával is dolgozhatnak. A ve­tésre félretett magot csávázás után a napon tököletesen szárítsák meg, s ha kicsit is nedves a föld, az eső megpu­hítja, nyomban szórják el. Ezzel elejét vehetik egy esetle­ges gépre-várakozásból adódó kései vetésnek. Az őszi munkákból adódóan két rendkívül fontos do­logra szeretnénk felhívni traktoristáink figyelmét. A föld 29—22 cm mélyen is nagyon száraz, nehéz minőségi mun­kát végezni. Nagy rögöket vág fel az eke, s ha a gabona­szem ezekre hull, még eső után is nehezen tud megkapasz­kodni. Csak sínylődik. A lőrinci, hevesi és horti gépállomá­sokon helyesen jártak el akkor, amikor gyűrűshengert is akasztottak az eke után, majd tárcsát és fogast is használ­tak. így kell tennie minden gépállomásnak. A másik, amelyről szólni szeretnénk, az üzemanyag­gal való takarékosság. Hogy miért olyan fontos ez, azzal megyénk minden traktoristája tisztában van, és azt is tudják, milyen módon lehetséges takarékoskodni. Többek között: üzemanyagot senkinek ne adjunk még kölcsönben sem; a munkahelyünkre szállított anyagtartályok csapjait mindig felfelé fordítsuk, mert különben szivárog; tanko­lásnál használjuk a tölcsért, gyűszűnyi anyagot se enged­jünk meliéfolyni, s legfontosabb, hogy csökkentsük az üresjáratokat. Történt régebben, hogy a gazdák csak egy holdra szerződtek, de a jószívű taraktorista felszántotta azt a másfélholdas darabot, ha már egyszer ott volt, kü­lönösen, mikor gazdája hangoztatta, hogy nem venné el csak úgy. Ilyesminek most már igazán nem szabad elő­fordulnia. S sem is fordul elő ott, ahol szigorú a helyi és a felsőbb vezetők ellenőrzése. Nekünk most az emberek és a gépek mellett minden csepp üzemanyagra is szüksé­günk van, ha az új rizstelepek helyét és az őszi mélyszán­tást is el akarjuk végezni. Már pedig ez a tervünk. Felkészültek a szüretre a gyöngyösi járásban Nagy munka előtt állnak a gyöngyösi járás szőlősgazdái. Mintegy 18 ezer katasztrális hold szőlőterületről kell beta­karítani a gazdag termést. A szürettel kapcsolatban felke­restük Géczi József elvtársat, a gyöngyösi járási tanács vég­rehajtó bizottságának elnökét nyilatkozzon, hogyan szervez­ték meg a szüretet a járás­ban­ifit lett a tanács a szüret jó előkészítésére? Az elmúlt évben is sok problémát okozott a szüret le­bonyolítása. Az idén várható termést figyelembevéve, még nagyobb feladatok előtt ál­lunk a szüreti felkészülés és betakarítás megoldásában. A járási tanács végrehajtó bi­zottsága külön operatív bi­zottságot alakított a szüreti munkák előkészítésére, lebo­nyolítására. Az operatív bi­zottság tagjai a járási tanács egyik elnökhelyettese, a sző­lészeti agronómus. a Borfor­galmi Vállalat főosztályveze­tője. Feladatuk, hogy a szőlős községekben helyszínen ellen­őrizzék a munkákat biztosít­sák a szüret zavartalan lefo­lyását. Hatáskörükbe tartozik az átvevőhelyek biztosítása, tárolóhelyek felkutatása, szé­leskörű propaganda munka a gyors szüret érdekében. Lesz-e a szürethez megfe­lelő mennyiségű tároló­hely? A megtermett mennyiség tá­rolása a legnagyobb nehézsé­günk Különösen termelőszö­vetkezeteinknél, —• mint pél­dául a nagyrédei Győzelem, karácsondi Dózsa, gyöngyös- solymosi Uj élet, atkári Mi­csurin — van nagy hiány. Mintegy 1000—1500 hektoliter hordótérhiány mutatkozik. Emellett nem szabad megfe­ledkeznünk az egyéni terme­lőkről sem, hisz még a múlt évi termés 30 százalékát is tá­rolják. Bár az egyéni terme­lők naponta igen nagymeny- nyiségű óbort adnak át a Bor- forgalmi Vállalatnak, hogy biztosítsák az ezévi termés tárolását, mégis komoly in­tézkedésekre van szükség, hogy fennakadás ne legyen. Igyekszünk azzal is segíteni ezen a problémán, hogy a termelőszövetkezetek és egyé­ni szőlőtermelők nagymennyi­ségű csemegeszőlőt adnak át, mely azonnal szállításra kerül, így nagymennyiségű bor táro­lásától mentesülnek a gazdák, illetve a Borforgalmi Vállalat. Eddig több, mint 306 vagoa export csemegeszőlőt szállítot­tunk el Ezt továbbra is foly­tatni akarjuk. Termelőszövet­kezeteink s egyéni gazdák a jó termés kilátására a borhá­zakat nemcsak takarítják, ha­nem bővítik is. Az atkári Mi­csurin 200 hektoliteres férő­hellyel bővítette borházát. De hordóvásárlás is folyik. A szövetkezeteink mintegy 300 ezer forint értékű hordót vá­sárolnak a MÉH Vállalattól. A Borforgalmi Vállalatra is nagy feladat hárul. Hisz # szőlőtermés 48 százalékát a vállalatnak kell átvennie, fel­dolgoznia. A szőlő átvételénél előreláthatólag nehézségek nem lesznek. A vállalat na­gyobb mennyiségű hordótért vásárolt, vagy kölcsön kért, a gyöngyösi Petőfi telepen két beton tároló épül. Biztosítva vannak-e a szál­lító eszközök? Az Autóközlekedési Válla­lattal szokás szerint a megbe­szélések már megtörténtek. A tavalyi gyakorlat azonban azt mutatta, igen gyakran el­romlottak ezek a kocsik, s zavar állt be a szállításban. Hogy most hasonló ne történ­hessen, az operatív bizottság foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy különböző vállalatoktól — elsősorban a Növényvédő Állomástól — gépkocsikiesés esetén segítséget kapjunk, hogy a szállítást zavartalanul végezhessük. Úgy gondoljuk,, hogy a já­rási tanács VB elnökének nyi­latkozata biztató, s különö­sebb zökkenők nélkül lezajlik a gyöngyösi járásban a szüret. Jó és eredményes szüretet ki- i vénünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom