Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)
1956-09-12 / 71. szám
4 NfPÖJSAG 1956. szeptember 12. szerda Tolijegyzetek VENDÉGKÖNYV f akran nevezik Egert csodálatos barokk ékszernek és ha Eger ékszer, akkor a környező hegyvidék a méltó foglalat. Ilyen Sík- főkút is. Bájos, lankás szőlőivel, aranyoshátú pisztrángjaival, sötétlő hegykoszorúival, s most, ősszel bíborba, aranyba, rőtbe játszó erdeivel valóban csodás látvány. Az apró menedékház az idén sok vendéget látott. A messzi íjordokból, északi szigetekről, Franciaországból, Olaszországból, Svájcból, sőt messzi Déiamerikából is eljöttek. Itták hús vizét, jó borát, játszottak Gyurival, az apró őzzel, kattogtak a fényképezőgépek és a kis menedékház vendégkönyve megtelt köszönő sorokkal. Drezdából 21 jóbarát köszöni a szíves, magyaros vendéglátást. Carlitto Barac- chi Olaszországból a táj csodálatos romantikáját dicséri. Az angolok felejthetetlen órákat töltöttek itt — a bejegyzés szerint. A lengyelek szeretettel hívják hazájukba Sík- főkút gazdáját és a magyarokat. Es sorolhatnám hosszan a gömbölyű és szálkás betűkkel rótt angol, francia, német, vagy olasz dicséreteket. De talán legszebb az utolsó bejegyzés. Svédek jártak Síkfőkúton és a noszvaji parasztok szőlővel és lágy kenyérrel fogadták őket, mint a béke és jólét jelképével. A messzi Svédországból jött asszonyokat szeretettel ölelték át az egyszerű noszvaji pa- rasztasszonyok és a kis könyvbe bejegyezték: Örök barátsággal gondolunk a szép Magyarországra, ahol ennyi szeretettel vettek körül bennünket. A vendégkönyvnek még sok üres lapja van, de tudjuk, hogy ebbe is csupa dicséret kerül, hiszen a menedékház dolgozói gazdája mindent megtesznek ágért, hogy az itt járó idegenek, de a környékbeliek is nagyon jól érezzék magukat. Hihetetlen történet ■™z egyik ismerősömmel történt meg, hogy egy népi demokratikus országból utazott hazafelé, mindössze egy aktatáskával. A határon a vámtiszt udvariasan megszólította, mutatta az aktatáskát. — Köszönöm uram, — mondta a vámtiszt, — de a többi csomagjait szeretném látni. — Ismerősöm újra csak az aktatáskát mutogatta, a vámtiszt, már egy kicsit türelmetlenül rá szólt: — Uram, sokan vannak még, kérem mutassa meg a csomagját. — Ismerősöm fülig pirulva, mintha szégyen lenne, rebejgte, hogy ez az egyetlen csomagja. A vámtiszt csodálkozva nézett rá és egy kicsit szúrósan kérdezte: Akkor bizonyá; ra borsot, kakaót, vagy pénzt akar átvinni. Ismerősöm erre kinyitotta aktatáskáját és megmutatta, hogy a pizsamán, fogkefén és egy váltás fehérneműn kívül, ő bizony semmi mást nem hozott. A vámtiszt fejét csóválva ment ki a kupéból. Ilyen hihetetlen eset még nem történt vele. T, K.-né. GYERMEKMOSOLY íliiiimimiuiiiiimmmiiiiiímiiiiiiliiiiiiiuii Megcsípett egy bacilus V eszedelmes Járvány” & ’ volt a nyáron vidékünkön: Még csak Szálkára értem, de már annyi remhistó- riát hallottam a paralízisről, hogy egy percig nem hagyott nyugodni a gondolat, mi tehet a csaladommal? Ok két héttel hamarább érkeztek haza, vajon falujukban történt-e mar megöetegedés? A szálkái állomáson három óra hosszat várnom kellett. A hűvösön üldögélve, utasok fő beszédtémája persze itt is a járvány volt. Azt mondja az egyik menyecske a mellette ülő néninek: — Bizony, ideje lenne, hogy több orvost adjanak ennek a vidéknek is! —• A, lelkem, nem az orvos hiányzik innen. Látja-e, nálunk van orvos, oszt mégis megbetegedett a Rozi fia. Pedig milyen egyszerűen elkerülhette volna. A múlt héten történt, hogy egyszer csak az egyik tyúkja kukorékolni kezdett. Mondom neki: -xRozi fiam, öld meg azt a tyúkot, mert még bajt hoz rátok!« De ő csak nevetett: »Minek ölném — mondja —, hiszen ez tojik a legtöbbet/« Oszt itt van ni! Tegnapelőtt este hirtelen belázasodott a Pista, tegnap már be is hozta a kórházba. — itt már közbeszólt egy férfi is: — Na és a kórházból visszaküldték, mert kiderült, hogy csak megfázott a fiú! — De a nénikének is akadt segítsége: Az a baj, hogy ezek a mai fiatalok már semmiben sem hisznek! Pedig tavaly nekem is azért döglött meg a kecském, mert nem hagyta a fiam levágni a kukorékoló tyúkot! Szóval ilyen bölcs beszélgetés keverte meg még jobban a gondolataimat. Érthető, milyen türelmetlenséggel vártam a vonat indulását és mennyire siettem ű családomhoz. — Otthon szerencsére semmi baj sem volt. Persze az egymásnak ellentmondó hírek miatt itt is elég nagy volt a nyugtalanság, hiszen a szű- kebb családi körhöz is kilenc pulya tartozott, akik naponta együtt játszottak. A járvány híre őket is erősen foglalkoztatta, s kirki életkora és temperamentuma szerint reagált a hírekre. A nagyobb- j a— okosabb ja — megértette azokat a rendszabályokat, amikkel mi, felnőttek igyekeztünk őket megóvni a fer- ! tőzéstől. Edit, aki már elvégezte az 1. osztályt, maga belvonult este a szobába, ahogy a rádió is tanácsolta. De a kicsik fantáziáját sem hagyta nyugodni a dolog. Egyik reggel azzal a meglepő kijelentés- ' sei jött ki a két és féléves Peti: »Anyu, az éjszaka megcsípett egy bacilus!» Halasi László Tanulmányi kirándulás AZ EGRI Dobó Gimnázium II/B és Il/C osztályos növendékei Dr. Mikó Sán- I dór vezetésével négynapos kiránduláson vettek részt a Dunántúlon. Az útirány Budapest, Győr, Sopron, Szombathely, Veszprém és Balatonalmádi volt. iiisclr Naptár Szeptember 12. 1944-ben ezen a napon alakult újjá a Magyar Kommunista Párt. Szeptember 13. 1705-ben halt meg Thököly Imre. Szeptember 14. 1321-ben halt meg Alighieri Dante olasz költő, a Divina Co- média szerzője. — A KÉPZŐMŰVÉSZET klasszikusai címmel kiállítás nyílt szeptember 9-én a Pedagógiai Főiskola dísztermében. — ÜNNEPI DISZ-gyűlés lesz szeptember 13-án a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál. Ezen a gyűlésen adják át a DISZ K. V. vándorzászlaját. A gyár jól dolgozó fiataljai már harmadszor nyerik el a vándorzászlót, mely 13-án végleg náluk marad. — A BÉLAPÂTFALVAI Gárdonyi Géza Kultúrotthon 25-ször adta elő Gárdonyi Géza: Fehér Anna c, színművét. A kultúrotthon jelenleg Babay József: Három szegény szabólegény c. vígjátékát tanulja. A két darabbal Romániában az Élesdi Üveggyárba is ellátogatnak. — KÉTNAPOS badacsonyi tanulmányi kiránduláson vett részt több gyöngyösi tsz tag és egyénileg dolgozó paraszt. A kiránduláson kóstolták a hires badacsonyi szőlőket, borokat és azzal az elhatározással tértek haza, hogy a jobb termés érdekében fajszőlőket telepítenek és a novafajta termésterületet lehető legkisebbre szorítják. FILM GACS ANDRÁS: Ne gyötöri féltéssel Megyek feléd — dermesztő éjiszakában, s oly forró délben, hogy lucskos [lesz az ing — megyek feléd, mert felidézett [vágyam, s veled kívánok megbújni megint. (Fogadj kegyesen. Légy párnám, [paplanom, Imert megfáradtam, s van gondom lelég. I Cirógass, vagy tépj, kellesz Te [nagyon, Imin: űzött vadnak étel, menedék. |De ha szeretsz még, s van nálad [helyem, ne gyötörj féltéssel, terhetnre [ne légy, mert zsémbes szótól fut a szerellem [és börtön lesz a vágyott mene- [dék. VISSZAÉLÉS Argentin filmet mutat be az Egri Vörös Csiliag Filmszínház szeptember 13—19-ig. A film egy fiatal, egyedül maradt lány történetét mutatja be. Egy egyetemi hallgatónő, szülei meghalnak, pénze nincs, teljesen egyedül maradva bolyong Buenos Airesben. Megkísérli, hogy kenyérkeresethez jusson, de szakképzettsége nincs, s túlságosan szép ahhoz, hogy meg ne akadjon rajta leendő főnökeinek szeme- Már az öngyilkosság gondolata is megfordul fejében, mikor a véletlen folytán egy album akad kezébe. Ezzel az albummal elmegy egy jogtudóshoz, és kiadja magát annak elhunyt kedvese gyermekének. A férfi tovább taníttatja a lányt, aki megkapja diplomáját. Ezután megbízzák azzal, hogy a bíróságon vállalja el egy fiatal lány védelmét. A védőbeszéd remekül sikerül, de a fiatal ügyvédnő zokogva ismeri be, hogy védencének ugyanaz a bűne, mint neki, hazugsággal lopta be magát egy család életébe. rT)OZIK n)ŰSORA — Az Egri Vörös Csillag Filmszínház szeptember 13-tól naponta 3 előadást tart. Előadások kezdete 4. 6 és V, 9 óra. Egri Vörös Csillag: Szeptember 12: Othelló (szovjet). Szeptember IS—19: Visszaélés (argentin). Egri Bródy: Szeptember 12: ök ketten (jugoszláv). Szep.ember 13—17: Riadó a hegyekben (román). Gyöngyösi Puskin: Szeptember 12: Ma este minden véget ér (csehszlovák). Szeptember 14—17: 1 Sötét csillag (német). Gyöngyösi Szabadság: Szeptember 12: Utak és sorsok (szovjet). Szeptember 13—19: OtheSlő (szovjet). Hatvau: Szeptember 12: Verdi (olasz). Szeptember 13—17: Tiltott szerelem (francia). Füzesabony: Szeptember 12: Vörös ós fekete II. (francia). Szeptember 13: Tavasz a jégen (osztrák). Pétervására: Szeptember 12: Az emirátus bukása (szovjet). Szeptember 15—16: Holnap már késő (olasz). Filmhírek — SZMOKINGOS csempészek — címmel bemutatásra kerül az első színes, norvég film. — EGY OLASZ rendező, Lionelle de Felice, vállalkozott arra, hogy mulatságos filmet készít, amelyben 100 esztendő erkölcsét rajzolja meg. A film címe: ,,Száz év szerelem“ lesz. — ÉRDEKES és izgalmas film készül francia—angol produkcióban, Címe: Nem vagyok bűnös. Egy francia lány Angliába kerül, s ott azzal vádolják, hogy meggyilkolta szerelmét. — DE SICA és Marlene Dietrich közös filmben lepnek fel, melynek cime: „Monte Carióban történt“. A generációk nevelője rik a csend, eltűnik a íeszélyezettA Pedagógus Nap után szerettem volna az egyik kiváló pedagógusról írni. Felkerestem a lakásán egy ismerős tanárnőt, akit kitűnő nevelőnek, tisztaíejű, jó gondolkodású embernek ismer az egész város. Arra gondoltam, hogy bizonyára ő alkalmas lesz arra, hogy a fiatalok is példát vegyenek róla, s megismerjék eddigi munkásságát. Nem engedte, hogy írjak róla. Nem, — amíg vannak nálam különb, régebbi nagyobb tudású pedagógusok — hárított el —, addig róiam egy szót sem, s megemlítette példaképül Bartha Sándor bácsi nevét, aki az egri Közgazdasági Technikum régi tanára. Azután véletlenül egy volt tanítványával beszéltem. — Neki köszönhetem, hogy itt tartok, megtanított logikusan gondolkodni, bátran, öntudatosan viselkedni.., a jó öreg Sanyi bácsi, — tette hozzá ellágyulva, Most már kiváncsi lettem rá, s míg lakása felé bandukoltam, elképzeltem magam előtt egy öreg. merózus bácsit (hiszen könyvvitelt, számvitelt, tervezést tanít, s az csak megcsontosodott ember lehet). Mennyire meglepődtem, mikor egy jókedélyű, kicsit kopaszodó, de igen fiatalos ember fogadott. Szemüvege alól derűsen csillogott felém szeme, derűssn és biztatóan, ahogy a diákokra is csilloghat, mikor azok megakadnak a feleletben. Csak bátran. ezt mondták a szemek. Munkájában zavartam _ meg. Nagy árkus papírok feküdtek előtte az asztalon, számokkal telis-tele. Könyvvitel, tervezés, statisztika, és sok-sok könyv. Pillanatnyi feszélyezett csend, azután a rutinos tanár kisegít a drukkból. Ö kérdaz előbb. Megtöseg es beszélgetünk hosszan, a fiatalokról, a tanárok mostani megbecsüléséről, saját fiatalságáról, könyvekről,, szakmáról, családjáról. És kikerekedik a történet. A vasutas édesapa, akinek hét gyermeke van, vasutast szeretne faragni eiső- sztnótt fiából. Forgalmistát, akinek még ő is tiszteleghet a vonat ablakából. De a felvételi nem sikerül és a fiú megkónnyebDüiten íelsohajt, hiszen nem akart vasutas lenni, tanári pályára vágyott. 1931-ben végzett az egyetemen, akkor az apja is megbocsátott. Mindegy, hogy nem lett vasutas, az a fontos, hogy jobban éljen, mint ő. De a 30-as esztendők nem kedveztek az akkor végzett diplomásoknak, s nem egy szellemi inségmunkara kényszerült. Az ADOB-ba tömörültek. Ez az Állástalan Diplomások Országos Egyesülését jelentette. Innen került a fiatal Bartha Sándor az egri iparostanonciskolába tanítani és csak 1936-oan érhette el azt a vágyát, hogy abba az iskolába kerüljön, ahol ő maga is tanult, az egri Felsőkereskedelmibe, és ahol azóta, húsz esztendeje, egyfolytában tanít. így leírva, ez az élettörténet talán sablonos, sok fiatal sorsa alakult így. De ő kivált a többitől kitűnő pedagógiai módseerével, s a diákjai iránt érzett meleg baráti szeretettel. Mindez megbecsülést szerzett neki még azokban az években is, mikor az értelmiség nagy részét nem becsülték, munkájukat nem vették figyelembe, szaktudásukat nem kérték. Bár nem kell olyan régi időre visszatérni, hisz csak a közelmúltban történt mindez, még se szívesen beszél ezekről a kérdésekről. — Én mindig éreztem a megbecsülést,: de csak tanártársaimtól és diákjaimtól, hivatalosan bizony nem. Sokszor úgy éreztem a többi kollégámmal együtt, talán ebben az országban mi fölöslegesek vagyunk, nincs ránk szükség, s akármilyen megfeszített munkával, fáradságot nem kímélve dolgoztam, csak most, 12 év után figyeltek fel rám, most lettem kiváló tanár. Nem engedtem, hogy ez a visszás érzés munkámra kihasson, arra gondoltam, hogy a diákjaimnak nem szabad ebből semmit érezniök. Pedig hányszor jutott eszünkbe az a gondolat, hogy talán rövidesen nem is lesz ránk szükség. Rossz volt ez a bi- .zonytalanság. Sok kollégámat ide- odahelyezték, nem tudott megtelepedni, mert arra gondolt, hogy a következő évben talán más város ban, vagy községben taníthat. Nálunk, a családban az apósom érezhette ezt legjobban. Az öreg nyugdíjas igazgató-tanító 40 évig tanított, s 40 év után elvették lakását azzal, hogy kettőjüknek nincs szükség ennyi szobára. így költözött hozzánk. A faluja nagyon becsülte. Elgondolkodik. — Igen, a nép. az szeretett minket, a falu mindig megbecsülte tanítóját, csak hát egyesek, — egyesek bizony pápabbak akartak lenni a pápánál. De most úgy érzem, iskolánk szellemében és rendszerében is új korszak kezdődött és a tudományos szemlélet bizonyára győzni fog az üres szólamok felett. Talán így, diákjaink között is sikerül meghonosítani egy magasabbrendű, szellemi fegyelmet. Igen — folytatja. Megváltozott minden, már ez a nyár is örömet hozott nekünk. Tizenkét év óta először pihenhettünk, tölthettük el nyugodtan nyári szabadságunkat. Az intenzív szellemi munka, a túlhajtott fölösleges nyári adminisztráció tönkretette az idegeinket és ezért sokszor ősszel fáradtabban kerültünk az Iskolába. Mivel elrendelték, hogy nyáron bent kell lennünk, ezért ötször-hatszor Is átrendeztük a könyvtárat, mert rendelet, az rendelet, éa ha már bent vagyunk, hát csináljunk valamit. De ez a nyár, ez igen, ezt már Siófokon töltöttem, és kipihenten, új erővel érkeztem haza- Számvitel, könyvvitel és a statisztika vár rám. Ezek a szavak új mederbe terelték beszélgetésünket. Száraznak és bevallom őszintén, unalmasnak véltem ezeket a tantárgyakat. Bartha Sándor — mint minden tanár — szakmája szerelmese, védi. — Oh, nem száraz dolgok ezek, logikus és világos, élesíti az agyat, s gyakorlatban is kiválóan megállja a helyét. Se szeri, se száma azoknak a könyvelőknek, statisztikusoknak, terveseknek, akik náiam 'tanultak. — 1500 diák került már ki kezem alól és vioit úgy, hogy apát és fiát is tanítottam, generációkat neveltem. Es ezek azután bebizonyították annak a latin közmondásnak az igazát, hogy: Non scolae séd vitae discimus. Majd a fiatalokra terelődik a szó. Mi gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy a fiatalokat pesz- szimistáknak, cinikusnak, tisztelet- leneknek és fegyelmezetleneknek vádoljuk. Hisz nem is csoda, a szülő, a pedagógus és a diák felfogása közötti ellentét zavart keltett a fiatalok lelkében. Hányszor kerültek szembe a diákok az iskolai tananyaggal, rászoktatták őket arra, hogy ne gondolkozzanak önállóan, fogadják el szó nélkül azt, ami a tankönyvekben megiratolt. Megzavarták tisztánlátásukat, s ezért talán cinikussá váltak. Nem mertek igazmondóak lenni. Sanyi bácsi mégis védelmébe veszi őket, és igaza van A 25 év tapasztalatai szűrődik ki szavaiból. — Nem rosszabbak a mai fiatalok a régieknél, csak hát túlterhelték őket, nem hagynak időt a fiatalságukra. A politechnikai oktatást most úgy oldották meg, hogy pluszként kaptak még hatodik • órát ahelyett, hogy a sok elméletet csökkentették volna. Nem cinikusak, aki ért a nyelvükön, azt megszeretik és tanulni is szeretnek, ha a tanár leköti figyelmüket. Persze nagyon fontos, hogy a szülő és a pedagógus együttes erővel segítsen, mert ambíció van a fiatalokban: Ezt látja a kislányában is* akit rajongásig szeret. A szőke, aprótermetű Eva, a mellettünk lévő szobában fizikát tanul. Nem szereli ezt a tantárgyat, de csak azért is nekiveti vállát. Gyógyszerésznek készül és az édesapjával versenyt olvas. Itt háttérbe kerül most már a szakma és könyvekről, a kimeríthetetlen témáról beszélünk. Aszóba is tele van velük és a gondolatok is. Szépirodalom és útleírások —ez Sanyi bácsi kedvence. És reméli, hogy egyre többet olvashat, igaz, ahogy ő mondja, és élete munkássága ezt igazolja, legnagyobb szórakozása mégis a szakmája, a számokkal való bíbelődés. Ezért vállalta munkáján felül még a dolgozók iskoláját is. Felnőtt embereket, munkásokat megtanítani logikusan, világosan gondolkodni, tervszerűen dolgozni, — ez a feladata. És ami csodálatos benne, az a vitalitása. Fáradhatatlan. Egy kicsit bizony szégyenlem magamat sok más nevében ' is, aki panaszt pah naszra halmoz a fárasztó munka miatt, ö 25 éve tanít egyforma jókedvvel, életerővel — kicsit szug- gesztív életerővel. Fiatalokat, öregeket egyaránt, anélkül, hogy agya, szelleme, fizikuma elfáradna S hogy ennek mi a titka? Azt hiszem, az élet iránti szeretető az, hogy hitt akkor is az emberekben, mikor benne nem hittek, s ez a hite győzött TÖRÖ8 KÁROLYNÉ
