Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-11 / 63. szám

1956. augusztus 11., szombat NÉPÚJSÁG A LAKAS KÜLSŐ képe, az udvar, még a ház tetőzete is elárulja, hogy belül öregek lakják. Tolózár a kapun, amely csak akkor nyílik, ha a bekí­vánkozó lábával egy kicsit fel­billent. i A konyháig vezető kis út kifehérlik a zöld ud­varból, — mindenütt tanyát vert a fű, nincs, ki egész nap letapossa. Mezítelen karú ba­rackfa veti sovány árnyékát a falra, talán, még legényko­rában ültette a gazda. Ez is megöregedett. Az esőtől, szél­től védő zsúpfedél és a későb­biekben házhoz ragasztott rész cseréptetőzete alatt az idő múltával megroppant, elhajlott a gerenda és most úgy tűnik, mintha egy láthatatlan madár lehajló, nagy szárnyaival óvná, vigyázná a bentlakók amúgy is nyugodt napjait. Csak az éppen most virító néhány virág mutatja a nya­rat, az életet. Palik János bácsi lakik itt, Hort község egyik legöregebb embere. Ez évben töltötte be nyolcvanadik életévét, a fele­sége pedig 74 éves. Éppen kint áll az udvaron, a tüzes nap­tól könnybe jött gyönge sze­mét törülgeti. Egész elérzéke- nyítő látvány, ahogy az asz- szonnyal a kezüket fogva, egy­mást támogatva ide-oda lépe­getnek. Karja remeg, idő kell ahhoz is. hogy megtalálja ka­bátja zsebét, s belegyömöszöl­je a zsebkendőnek használt ruhát. Ha valahol leül, nehéz felállania, fárasztó neki már a fekvés is, különösen most, hogy hetek óta betegeskedik. JANOS BÄCSI majd három évet töltött a Petőfi Tsz-ben. Akkor még jobban bírta ma­gát, nem a nehéz munkára, de az éjjeli őrséggel éppen elé­gedett volt — meséli, amikor mindhárman letelepedtünk a rakott tűzhely mellé. Én ugyan egész életéről kérdeztem, de a cselédség éveit néhány mon­dattal elintézte. Lehet, hogy elfeledte már, hisz olyan ré­gen volt, de inkább azért, mert az utóbbi évek közelebb áll­nak szívéhez. — Jó volt velük — s itt a közösre gondol —, csak már Nyugodt, elégedett öregkor nem bírom erővel. Elmúlik az idő, kedves gyermekem. Néha úgy zsibog a kezem, a lábam, mintha millió darázs marná. Nekem már csak így jó, pi- hengetve. — És most miből élnek? — Annyit mindig juttatnak, amennyi nekünk elég. Kapunk 120 forint öregségit, meg a csoporttól is egyet s mást. Kevéssel beérjük. Itt közbe­szól a felesége^ mondva, hogy a sok beszéd fullasztja az öre­get. A Palik-család gyerekei messze kerültek a szülői ott­hontól, családot nevelnek, nem nagyon tudták segíteni az öre­geket. Altkor, mikor a tsz-be beléptek, jól kijöttek, mert — bár a munkaegység számára nem emlékszik — kaptak 5-6 zsák búzát, árpát, kukoricát, több apróságot. És megvolt a 800 kvadrát föld is. Igaz, hogy lassan, de mégis bedolgozgat­ták. és ez is adott valamit. Tavaly aztán ősszel hogy egyre gyöngébben érezte ma­gát, úgy határoztak a tagok, hogy nem engedik tovább dol­gozni. Megértéssel beszéltek vele. Azt is megígérték, hogy ezután is juttatnak neki, és Ígéretüket be is váltották. Pa­likék minden reggel kapnak fél liter tejet a tsz-tői, s ahogy az öregek mondták, ez esik legjobban. Ha húst osztanak, nekik is átszólnak. Zárszám­adáskor pedig, mint volt tag, János bácsi is megkapja a fej­adagot, az előzetes beszélgeté­sek alapján legalább 1000 fo­rintot és több apróságot. A földet pedig továbra is náluk hagyták, most a felesége dől­P'n7P'íi ti íj. Ö NAGY JÓINDULATTAL igazán úgy kezelik ebben a tsz-ben az öregeket, mintha valóban egy családhoz tartoz­nának A tiszteletadásról, a megértésről nemcsak János bácsi beszél úgy, hogy jól esik hallgatni, hanem minden idő­sebb tag, akik még most is dol­goznak. Nem mellőzik őket, az öregeket nem lökik félre, nem hagyják segítség nélkül a nehéz munkában. Adnak a szavukra, sőt még a fejbólin- tásuk, vagy a tekintetük is sokat számít. A 65 éves Hangácsi Mihályt kint a tanyán, a cséplőgép mellett találom. Nem szalmát rak, töreket hord, vagy zsá­kol, — a boglya tetején és há­tul a gépnél fiatalokat látni, ugyancsak ők dobják vállukra a feszülő zsákokat is úgy, mintha nem lenne súlyuk. Mi­hály bácsi pedig a mázsa előtt áll, várva, amíg az utolsó zsák is felkerül a mérlegre, azután mér és jegyez. Ez a munka egymagában is mindent meg­mond: nem nehéz, viszont bi­zalom kell az iránt, akire rá­bízzák. Tőle is megkérdem, elége­dett-e, hogy bánnak velük a csoportban. És azt hiszem — szavaiból következtetem —, hogy kevés öreget vesznek kö­rül olyan szeretettel a család­tagok mint őket a csoport. „ERŐM, KONDÍCIÓM rácá­fol a koromra, én még jól bí­rom. Hatodik éve vagyok köz­tük, s tavaly is 387 munka­egységet szereztem akkor, mi­kor a legtöbb 400-on alig volt felül. Nem kívánkozom elmen­ni. Az ember valahogy úgy van vele, hogy megérzi, hol szeretik és oda vágyik. Mit mondjak hirtelenében, ami tanúskodik a megbecsü­lés mellett. Ahogy a többiek, én is megkaptam előlegként majd hat mázsa búzát, 3000 forintot, sajtot és húst. Néha, amikor otthon beszélünk a 60 forintra tervezett munkaegy­ségről, vagy a csoport embe­reiről, a benti légkörről, sokan ilyen velünk egykorúak el sem akarják hinni. Vagy ha a nyugdíjalap jön szóba, abban is kételkednek. Nem volt még olyan világ, hogy a földműves is kapjon valamit öreg korá­ra, mikor már semmi hasznát nem vehetik. Bizony, nálunk kap. Ott van Palik bácsi, ő az első, aki ki­öregedett közülünk. Elmondhatom éppen a teg­nap esti gyűlést is. A tsz ve­zetőség a szövetkezeti napról beszélt, nálunk is most akar­ták megrendezni. De mond­tam, hogy kicsit várhatnánk, ne vágjunk bele a cséplésbe, majd ha az meg lesz. És iga­zat adtak. Vagy egy másik eset. Eleinte nálunk is sze­messel teljesítettük a kukori­cabeadást. Aztán többen, fő­leg a tapasztaltabbak, elmon­dottuk, hogy próbálkozni kel­lene hízott sertéssel. Ránk hallgattak és most itt az ered­mény: tavalyról a sok disznó mellett még mindig van 150 mázsa kukoricánk. Azt mondom, itt nálunk az idős embereknek nincs oka a panaszra.” Csakugyan nem találkoz tam olyan emberrel, aki mást mondott volna. Az öreg Ka- denczki Mihály aki a juhokra vigyáz, elégedett! Nem pa­naszkodik Tóth József éjjeli őr sem, még kevésbé Gál 1st ván, akinek négy hónapja, amióta beteg, rendesen be­írják a tavalyi, hasonló idő­szak munkaegységének ötven százalékát. Anélkül, hogy dol­gozni tudna. így még a gyó­gyulása is gyorsabb. NAPOK OTA a nyugdíjdo­logról beszélnek a Petőfi Tsz ben. És ebben is első az öre­gek véleménye. Határozatig még nem jutottak el, de egy máris biztos: a tagság — bár­hogyan is határoz —, az öre­geket ezután sem hagyják ma­gukra. Dobai Margit Befejezéshez közeledik a cséplés Horton is . . . Tatarozzák az Egri Pedagógiai Főiskola épületét Az Egri Pedagógiai Főisko­la az 1926. évi tatarozás után még mindig viseli a háború nyomait. Most kezdték meg két és félmillió forintos költ­séggel ennek az országosan ismert, szép stílusú épületnek a tatarozását. A munkálatokat a jövő héten kezdik meg, 1957-ben még tartani fognak. Ebben az évben béfejezik az épület két külső homlokzatá­nak újjáépítését. A tatarozás után eredeti szépségében gyö­nyörködhetnek majd a láto­gatók. Hort községben is befeje­zéshez közeledik a cséplés. Még néhány utca van hátra, aztán a gépek visszamennek a gépállomásra, újból pihennek egy évet. Ezen a nyáron gyorsan és sikeresen végezték az aratási és cséplési munkákat. Július 13-án ért véget a 2700 hold kalászos aratása, s mivel az utak és a hidak rendben vol­tak, hét nap atatt behordták a termést. A hordásban a gaz­dák összefogása mellett segí­tettek a helyi gépállomás, va­lamint a Budapesti és Gyön­gyösi TEFU teherkocsijai is, úgy, hogy a cséplők, amelyik utcába beálltak, folyamatosan tudtak csépelni. Nem volt hiba a beadással sem. Nem kellett a gazdákat unszolni, mert sok helyen a cséplőbrigád része után le­mérték a beadást, sőt az É ga hónaként átadandó mennyisé­get is. S míg a fejadagot a vetőmaggal fészerbe, vagy padra pakolták, addig kocsi­ra került a beadásra szánt termény. É gabonából kiemel­kedően teljesítő nem volt, de minden gazda becsülettel te eleget ennek a feladatának i Molnár János három holdi 6.15 mázsát, Kiss János h; holdas 8.5 mázsát adott át i államnak. A cséplési munkákkal ka] csolatban kell megemlítenün hogy dicséretesen dolgozott tűzoltóság pontosan tartotta szolgálatot, — semmi hil nem volt. Ugyancsak eredm nyes munkát végzett a hel tanács is, melynek dolgoz gyakorta kijártak a gépekh ellenőrizni. Nem a beírás po tossága miatt, hiszen ezzel s hol sem volt baj. Azt viszc többször is észrevették, ho a csapat tagjai nagyon bőt zűek magukkal szemben,- jót kán belemerítenek a részi: be. Előfordult, hogy 11 ki val mértek többet. A figy meztetés használt, — jő, erre a még cséplő község tanácsai, ellenőrei is felfigy nek. A munka eredményét öss I foglalva: idén búzából 1.4, pából 0.2 mázsával jobb v i az átlag, mint 1955-ben. A lőrinci gépállomás cséplőcsapatai az éli az országos versenyben A cséplő-munkacsapatok versenyében a Lőrinci Gépál­lomás cséplőmunkacsapatai vannak az élen. Legkiválóbb cséplőcsapat eddig már 4250 mázsa gabonát csépelt el, a munkacsapat vezetője Csordás István, felelős vezető Id. Csor­dás István. A második helye­zést is a Lőrinci Gépállomás cséplőcsapata érte el. A má­sodik helyezett Gál Far munkacsapata, amely 1070 r dobszélességű cséplőgép 3600 mázsát csépelt el.. A gyedik helyen ismét a lői ciek állnak, itt Csömör S dór munkacsapata 1200 rr méter dobszélességű csé] géppel 3800 mázsa gabo csépelt el. Isméi elnyerte az élüzem címet a Hatvani Fűtől Augusztus 7-én délután 5 órakor tartották élüzemünnep- ségüket a Hatvani Fűtőház dolgozói A fűtőház jó munká­ját dicséri az, hpgy három egymásután következő negyed­évben nyerték el az élüzem címet, s ezzel elnyerték a Köz­lekedés -és Postaügyi Minisz­ter és a Vasutas Szaksze: zet Központi Vezetőségé vándorzászlaját Tizenh; kapták meg akiváló dol{ jelvényt, 34-en pedig a ki­dolgozói oklevelet. A fűt( dolgozói fogadalmat tettek ra, hogy a vándorzászlót r őrzik. menjünk tovább egy lépéssel. A műhelyből lakás lett, de miért nem lehetett rendes két­szobásra megépíteni, ami egy nagyobb családnak is megfe­lelő lenne. Melyet, — ha már egyszer szolgálati lakást akar­tak belőle —■ most megkaphat­na valamelyik sokgyermekes család, például a hatgyerme­kes Marián Miklós, a Tataro­zó dolgozója, alá éppen a la­kás miatt él évek óta távol a családjától. Kezdettől volt va­lami a dologban, s csak hosszú utánjárással lehetett kideríte­ni: a törvények teljes kiját­szása. Azért volt hosszadal­mas, mert egy-két felelős be­osztásban dolgozó vezető a sajtót is félre akarta vezetni. Hajdú elvtárs például életére fogadkozott, hogy az Alkot­mány út 13. sz. alatti lakásról mitsem tud, — s rá három­négy percre a KIK-nél meg­kaptuk a sajátkezűleg aláírt és egyszemélyben határozott döntését, melynek értelmében a lakást szolgálati lakás címén könyvelte el. Pankaczi elvtárs ugyancsak azt állította, hogy a műhely átalakítási munkái­ról nem tudott, holott annak­idején ő kereste fel és vitte magával Mácsai elvtársat és a KIK-nél előszedve a lakás kész tervét, utasítást adott az azonnali kezdésre. Pénz lesz — mondta. Pankaczi elvtárs er­kölcstelennek tartja, hogy egy igazgató, ez esetben Rózsavöl­gyi elvtárs munkásszálláson külön szobában lakjon. Kell neki legalább egy szoba. (!) Mi viszont azt tartjuk er­kölcstelennek, amit itt soroza­tosan elkövettek, mert ha job­ban utána néznek, biztosan ta­láltak volna megfelelő szobát. A Tatarozó Vállalat igazgató­ja is tiltakozik «vádunk» el­len: ők nem dolgoztattak a la­káson kórháztól, stb. elvont emberekkel. Nem akarták a lakást sem eleinte, s hogy így alakult, nem tehetnek róla. Örökösen csak azt hajtogatta, hogy az igazgatónak is jár egy szoba. Ami igaz is, — de nem ilyen úton, nem ilyen módon. A másik szerv, amivel itt foglalkozni kell a KIK, melyet ha így, a nevét ki­mondva nem is, de helyen­ként rávonatkoztatva valamit, már említettünk az eddigiek­ben. A lakásellátásban rend­kívül fontos szerepe van en­nek a szervnek, különösen a meglévő és elég rossz álla­potban lévő épületek rend- bentartásában, javításában. Ennek a vállalatnak is kö­szönhető, hogy évenkint egyre több helyiséget alakítanak át lakhatóvá. Az a tapasztala­tunk, hogy a KIK kereteihez, létszámához és anyagellátá­sához mérten, évenkint sok házat tesz rendbe. Az aztán más kérdés, hogy kinek. Nem hisszük, hogy a város 2.645 bérlője között csupán egy is akadna, akinek soha semmi­lyen panasza ne lett volna a KIK-re. Tény az, hogy meg­növekedtek az igények, sokan önzőn egyik napról a másikra szeretnék újjávarázsolni laká­sukat. Igen sok a jogtalan pa­nasz, s bizony sokszor elég türelmetlenek, durvák az em­berek ehhez a szervhez, de na­gyon sokszor hozzájárul ehhez a KIK is, mert nem mindig a legsürgősebb munkákat végzi •1. Nem olyan esetek miatt szólunk, amikor egy kicsit megkopik a festés és máris festetni akarnak. Vannak sú­lyos esetek, például megron­gálódott a tető, becsurog az esővíz, vagy nagy hodály és télen farkasverem hideg a szo­ba, feltört a talajvíz — és mindig csak Ígérgetés: majd! Kapásból legalább 10 olyan esetet tudnánk megemíteni, mikor is száz, vagy még annyi forintba se kerülő küszöb javí­tásról, ablaküvegezésről, ajtó kiigazításról, közfalhúzásról, padló rendbetételről lenne szó, mégis hónapokat kell miatta várni. Hogyan? Hát ennyire ne lenne munkás és anyag? Vagy csak egyeseknek nincs? Vitathatatlanul nehézséget jelent, hogy a 900 forintos béralap miatt a legtöbbször 1400—1600 forintot kereső dol­gozók létszámát nem lehet megemelni, í gy viszont keve­sen vannak. Anyagellátásuk sem zökkenőmentes. De a baj az, hogy ami anyagkészlettel, pénzzel, munkaerővel rendel­keznek, azt sem oda használ­ják fel, ahol. az a legszüksége­sebb lenne. Egy példát: Mé­száros Sándor, Zalár utca 11. szám alatti lakos egy régi tan­műhelyből átalakított szoba- konyhás lakásban él feleségé­vel és három gyermekével. A szoba egyre egészségtelenebb, nedvesebb lesz, itatóspapír nem szívhatná fel jobban a vizet, mint ez az átázott, rosz- szul szigetelt fal, a padló olyan, hogy a csodával hatá­ros, hogy nem megy tönkre a lábuk, összes kérése, hogy a KIK építsen egy közfalat, ad­jon anyagot ehhez és a levá­lasztott nedves részből mos­dóhelyiséget készítenek. A munkákban szívesen segítene Mészáros elvtárs maga is. Hiába kilincsel, könyörög, nincs, alá a baját orvosolja. De legalább ne kellene látnia, hogy ugyanabban az udvar­ban ,ahol ők laknak, az övék­hez hasonló5 műhelyből milyen kis palotát varázsoltak. Fehér ajtó, mindenütt új festés, ki­sebb, nagyobb szoba, előszoba, fürdőszoba. A konyhát előbb leöntötték cementtel, de mi­vel az nem tetszett, később felszedték és cementlapozták. Pedig ennél a családnál nincs három gyermek, — de viszont a lakó KTSZ elnök. Igaz — amivel érvelnek —, hogy a költségekhez a lakó is sokban hozzájárult, de mégis az a véleményünk: ha tényleg otyan nehezen jut a KIK | anyaghoz és munkához, mint i ahogyan állítja, legalább gpn- ! dosabban osztaná el a meglé- j vöt, és inkább oda juttatna belőle, ahol nincs mód saját j erőből javítani a Lakáson, vi­szont nagy szükség lenne rá. Nem ez az egyetlen eset, amikor a KIK fájó módon járt el. Csak lapozzuk fel az In­gatlankezelő Vállalat házainak tatarozási hitelfelülvizsgála­táról készített írását, melyet a városi tanács őriz. A hitelek felhasználásánál egyik legnagyobb baji az, hogy itt is a protekció, a kivétele­zés az úr. Szembetűnően gya­kori a megyei tanács, ezen be­lül a VKG osztály, a rend­őrség és egyéb vállalatok, hi­vatalok vezetőinek lakás tata­rozása, festése stb. Sok pénzt fordít a vállalat saját dolgo­zóinak lakásaira is. íme né­hány példa: M. J. elvtárs, a megyei ta­nács dolgozója, lakásfestés, ács és kőművesmunka közel 6000 forint értékben. T. B. rendőrkapitány, aszta­losmunka 700, kőműves 4995, festés 3297 (? Micsoda fes­tés lehetett!), vízvezetékszere­lés 9976 forint, összesen 18 ezer 968 forint. Cs. D. elvtárs összes munka 11 907 forint. Sz. Z. elvtárs összes munka 11 774 forint. Ha megnézzük, több mint 50 ezer forintot költöttek kályhákra is, de a kapottak között nem találunk egyetlen kereskedelmi eladót, vállalati munkást, vagy más hasonló foglalkozású embert, kizárólag csak vezetőket. S hogy meny­nyire felszívódott a KIK vé­rébe a kivételezés, az elvtelen hízelgés, arra mi sem jellem­zőbb, mint az, hogy a Bajcsy Zsilinszky utcában javítás alatt álló lakásban, melyet Rá­kóczi elvtársnak utáltak ki, a KIK dolgozói felkínálták, hogy a konyha falát nem akarja-e csempéztetni? Micso­da nagylelkűség —5 az állam pénzéből! Nagyon sok a panasz a KIK-re, hogy a kisebb munkákat több­szöri kérésre sem végezteti el, így nemcsak a lakóknak, de a társadalmi tulajdonban is ko- mioly kárt okoz. Pedig ha az előbb felsorolt néhány példa összegét nézzük, azokból a nem fontos munkák elhagyá­sával sok mindenre jutna. Tu­dunk arról, hogy a KIK több helyiséget számon tart, amely­ből kis összeggel lakást lehet­ne készíteni. Ezek mindig el­maradnak, mert a pénzt más­ra fordítják. A lakások kifestése, tűzhe­lyek, kályhák beszerzése, va­lamint fürdőszoba, disznóól lé­tesítése közel 300 000 forintot igényelt, holott ezek jórészét fontosabb munkákra is fordít­hatták volna, mint például ál­lami lakások csatornáinak, te­tőinek megjavítására, pótlásá­ra, s egyéb kisebb, de fontos javítások elvégzésére. Ne is nézzük tovább az írás többi részét, hiszen a továb­biakban is csak a mi feltevé­sünket erősítené meg: a KIK- nél is uralkodik a protekció. Noha a városi tanács illetékes osztálya nemrég megjelölte az okvetlen javítást kívánó épü­leteket, a KIK ezt továbbra is elhanyagolja. Megint az a kérdés, hogy ezekért a hibákért csak a KIK vezetője, Csirmaz Dezső elv­társ a felelős? ö is, de nem­csak ő. Csirmaz elvtárs a kö­zelmúltban és régebben is na­gyon sokszor visszautasította felettesének utasítását, mivel az törvénysértő volt. De már belefáradt, s nem csoda, ha az örökös utasítgatások elől nyugdíjba kívánkozik. A mun­kások és az összeg igazságos elosztásában azonban neki is lehetett violna szava, ha nem utasítja őt örökk ön-örökké mindenki. Ha hagyják, hogy kommunista szíve, esze, belá­tása és helyszíni meggyőző­dése alapján maga döntsön. Csakhogy éppen ez az, amit nem engedtek. Alig kapnak a KIK-nél valami segítséget A városi tanács vb. 1951 óta egyszer sem tárgyalta minden irányban kiterjedően a KIK munkáját, egyszer sem volt ott érdeklődni. Utasítást, ké­rést nem tekintve, ritka ven­dég volt náluk Pankaczi elv­társ is, sőt a Város ési Község Gazdálkodási Minisztérium el­lenőrei, — akik éppen a múlt­koriban jártak lent — jegyző­könyvet sem készítettek és nem vettek annyi fáradságot sem, hogy a vállalat felettes szervével, a városi tanáccsal is megismerkedjenek. Ezzel az írással nem az volt a célunk, hogy elkedvetlenít­sünk elvtársakat. Mi csak se­gíteni szeretnénk, ha több megértést kapnának a lakos­ságtól, nagyobb türelmet, hi­szen nem all módjukban máról-holnapra minden hibát orvosolni, és akinek nincs, azonnal la­kást adni. Ezek a vezetők most nagyon keserűen beszél­nek. Csirmaz elvtárs, a régi 19-es kommunista nyugdíjba kívánkozik. Hajdú elvtárs beszélgetésün­ket. azzal szakítja félbe, hogy «sokat tudnék én mondani nem szólok, mert Pank élvtárs nemrégen felelőse vont, amiért a sajtónak latkoztam. Én itt tovább : maradok, majd más jót elvégzi.» Elkeseredetten szél Petrányi elvtárs is, a ! műszaki vezetője. Kedv-\ tett és arra gfondol, hogy * 1 szamegy a szakmájába, ) úgy jobban keresett és kellett alkalmazkodnia a mérdek utasításhoz, ami n a lakosság sokszor kitört Miért ez a nagy elkedv nedés az egész lakásfron Mert nemcsak befurako de el is uralkodott a pre ció, a kivételezés és se helyett lábra kapott az ut gatás, a «baráti» igények elégítése és egyéb. Ezért ledkeznek el az olyan fc dologról, mint, hogy egyet említsünk, az állar tott házak telekkönyvi é sa, melyeket egy kis csal és ügyeskedéssel bármiko adhat régi gazdájuk, h még az ő nevükön szer Vagy a «kettős főbérleti» kások felülvizsgálata, me Egerben is bőségesen van Végezetül vonjunk le hány következtetést. A nisztertanács beszámoló jí mondja: «Egyik legfontc tényező a lakíisviszonyo] vitása. A kormány e több jelentős intézkedést tott végre. 1950-hez képe idén háromszorosára nő’ állami erőből épített lal száma.» Többen kapnak csont az építkezésekhez. C mel segítik a helyi keze nyezések megvalósítását mindez nem elég. A kor megteszi az első lépést, nekünk tovább kell foly Nagyobb lelkiismeretes várunk az illetékes szerv de azt is kimondjuk, be vezetőknek ebben a beo ban nagyobb önállóságot biztosítani kezdve az iga; tói a házfelügyelőig, emberek ne törekedjenel ző módén mások rovásár káshoz jutni, funkciójuk használják fel arra, hog> sok feje felett átnyúlva, ; vényességet megsértsék, dennek megvan a helyes Több segítséget, nagyot mogatást, s kommunú illő munkát várunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom