Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-04 / 61. szám

1956. augusztus 4. szombat

NÉPÚJSÁG

Less-e as ap

hatórás munkaidő ci Fémtermiában?

TÉVES információn alapuló hírt közöltünk nemrég lapunk egyik számában, s ebben megírtuk, hogy augusztus 1-től az Apci Fémtermia Vállalat egyes munkahelyein bevezetik a hat, illetve hétórás munkaidőt. A hír megjelenése után teltek, múltak a napok, a vállalatnál semmilyen intézkedés nem történt s a dolgozók most már jogosan kérdezték: hol

van hát az igazság, mi lesz a csökkentett munkaidővel? Úgy érezzük, hogy ezek után tartozunk annyival az igazságnak, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, s a dolgozók kérelmei alapján megnézzük, időszerű-e ennél a vállalatnál a csökkentett munkaidőről beszélni.

Ez év májusában miniszter- tanácsi ülés foglalkozott az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozó fizikai munkások munkaidejének csökkentésével és több nagy vállalatnál már érvényt is szereztek az itt elhangzottaknak. A Fémtermia Vállalat vezetői is sokat gondolkodtak ezen. Pásti János üzemvezető asztalán vaskos iratcsomó fekszik. A fiatal mérnök gondos munkával készített tanulmányt arról, hogy itt a ferró-ötvözetek alaminotermikus előállítása közben milyen egészségügyi ártalmak, mérgező hatások érik a dolgozókat. Igaz, a fer- róötvözet előállítása még új dolog a magyar iparban, nincsenek tapasztalatok az ilyen jellegű ipari megbetegedésekről, de több orvosi szakvélemény és külföldi irodalom alapján következtetni lehet.

KÜLÖNÖSEN a kohászok és a savüzem dolgozói vannak nehéz helyzetben. Az alap- és segédanyagok előállításánál az ércpörköl,ésnél, a salak és fém- csapolásnál egyaránt egészségtelen munkakörülmények között vannak. A vanádiumpen- toxid mérgező hatása például légzési és idegzavarok, köhögés és fulladás előidézője lehet, lerakódik a májba, gyomorba vesébe és ott fejt ki káros hatást. A kvarcőrlés alkalmával sziliciumdioxid keletkezik és ez a tüdőbe lerakódva, az ismeretes és veszélyes szilikózis előidézője. A

savüzemben több nő is dolgozik, kénsav, sósav, amónia és más különböző lúgok ártalmas hatása alatt. A felsoroltakon kívül még igen sok veszélyt rejt magában a mangánoxid, a kéndioxid és többféle ipari por is.

Nemcsak az elméleti következtetések, hanem a gyakorlat is igazolja ezek veszélyességét. Egyik alkalommal Királyházi Károly kohómunkást súlyos mérgezés érte. Igaz, ő is ludas volt ebben, mert nem használta a védőfelszerelést. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a megbetegedések nem máról-holnapra keletkeznek, hanem évek során át észrevétlenül lopakodnak be a szervezetbe az ártalmas anyagok és egyszer csak előbukkan a kész betegség. A Fémtermia Vállalat két és féléve működik csupán. Ezidáig nem is történt komolyabb baj, de lehetséges, sőt félő, hogy egy bizonyos idő után szilikózis, vagy más betegség mutatkozik valakin.

TERMÉSZETESEN azért a helyzet korántsem tragikus, vagy kétségbeejtő. Az üzem vezetősége igen sok védőfelszerelésről gondoskodott, s az egészégügyi előírások betartása védi a dolgozókat. A kohómunkások minden műszakban megkapják a fél liter tejet, mint védőételt. Súlyos mulasztás azonban, hogy a nem kevésbé veszélyes savüzem dolgozói nem kapnak ilyet. Sajnos, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete a többszöri kérés ellenére mindeddig még semmit sem tett a savüzem dolgozói érdekében.

A kohászok egészségvédelmét megfelelő védőfelszerelések, bőrtalpú bakancsok, azbesztcsuklyák, kötények, kez- tyűk szolgálják, a savüzem dolgozói gázálarcot, gumikötényt, gumikeztyűt használnak, t öbb helyen pedig porvédő szűrők, úgynevezett res- pirátorok védik a dolgozók egészségét. Hasonló célokat szolgál az évenkénti hatnapos pótszabadság is. Az üzemi tervek szerint a jövőben több nehéz fizikai munka gépesítésével segítik a munka- és az egészségvédelmet. A kisgépesítés folyamán felvonókat, villamostargoncákat, rakodókat helyeznek üzembe.

A vállalat kapacitásának növelése, ötéves fejlődése nagyobb feladatokat ró az üzem dolgozóira, de ugyanakkor a fokozott munkavédelemre is szükség van. Jólehet, a védő- felszerelések többé-kevésbé biztonságot nyújtanak, de elkerülhetetlen, hogy ilyen helyen ne érje valamilyen ártalom, vagy veszély a kohászokat és a savüzem dolgozóit. Éppen ezért ■ foglalkoztak a vállalat vezetői a csökkentett munkaidővel és ezért született a javaslat; a kohómunkásoknál hat, a savüzemben pedig hétórás legyen a napi munkaidő. A minisztertanácsi rendelet lehetőséget biztosít a munkaidő csökkentésére és ha jogos az apciak kérelme, miért ne vezethetnék be itt is A Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékesei is foglalkoztak már ezzel a kérdéssel, de ezidáig sajnos, még mindig nem intézkedtek. Németh Dezső elvtárs, az üzem párttitkára szerint is indokolt és jogos a dolgozók kérelme, érdemes vele foglalkozni s ha lehetőség van rá, meg is valósítani. A kohászoknál kb. 25, a savüzem dolgozói közül pedig 5-6 embert érintene ez az intézkedés. Uj munkaszervezéssel, a négy műszak bevezetésével, vagy a hétvégi szabadnap meghosszabbításával meg is lehetne oldani ezt a kérdést

A MINISZTÉRIUM illetékesein van tehát a sor; vizsgálják felül az aoci dolgozók kérelmét s mielőbb tettekkel válaszoljanak.

CSÁSZÁR ISTVÁN

Egy hónapos előnnyel kezdték a munkát a gyöngyösi lakásépítők

A Heves megyei Építőipari Vállalat dolgozói dicséretremél- tó munkát végeznek Gyöngyösön az új lakónegyed építésén. A tavasszal megkezdett ötvenötlakásos háztömb elkészítésénél hétfőn reggel már egy hónapos előnnyel kezdték a munkát. Most még tovább akarják fokozni előnyüket, mert az eredeti terv szerint november 15 helyett szeptember végére, másfél hónappal hamarabb akarnak 55 új lakást átadni a gyöngyösi dolgozóknak.

Az építők nagy előnyüket azzal szerezték, hogy az egész épületet gyorsfalazással húzták fel, a külső részeknél a gyorsan összeállítható és szétszedhető csőállványt használták. A vakolást pedig szovjet mintájú vakológéppel végezték.

A jövő héten ezen a helyen újabb 120 lakás felépítéséhez fognak hozzá. Az Építőipari Vállalat műszaki vezetői máris kidolgozták, miképpen gyorsíthatják ezt az építkezést is. ügy határoztak, hogy az előírt S0 centiméteres mély alapozási munkákat nem kézierővel, hanem gépekkel végzik. Elkérik az atkári gépállomás szőlő alá forgató hatalmas ekéjét és ezzel a kívánt mélységre megszántják a talajt. Ezután szállítószalagok dömperekre hordják majd a földet. Ezzel a módszerrel az eddigi számítások szerint csupán az alapozásnál félhónapos előnyre tesznek szert az építők- Az ésszerűbb, gyorsabb építkezés mellett jelentősen csökkentik az önköltségei is.

Egriek a Magas Tátrában

Hétfőn érkezett haza Csehszlovákiából az egri 32. sz. AKÖV. első túrajárata. Ezzel a járattal 43 vállalati dolgozó négynapos körúton volt a Magas Tátrában, s többek között meglátogatták Kassát, Dobsi- nát, Tátralomnicot, Rozsnyót.

Ezután másik autóbusz is elindult erre az útra és utasai 3-án érkeztek vissza Egerbe.

! A közeljövőben még egy járat

indult az AKÖV dolgozói részére, ezenkívül több vállalattól és intézménytől indulnak hasonló utazásra, így a MO- KÉP, a Terményforgalmi Vállalat dolgozói és a Dobó Gimnázium tantestülete is. Ma reggel indult el Kassára az egri Női és Férfi szabó Ktsz 75 tagja négynapos tapasztalatcserére, a Kassai Ruházati Szövetkezet meghívására.

Megszünnek*e a kisiakásépítesí kölcsönök?

— Válasz az olvasók kérdésére —

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége július 18- 21-i ülésén javaslatot tett — és e javaslatot az országgyűlés már el is fogadta —„ hogy az 1956. és az azt követő években az állam ne bocsásson ki békekölcsönt Ezzel a dolgozók azonnali, mintegy 4.2 százalékos reálbér emelkedését tette lehetővé. Az államkölcsön- j egy zés megszűnése egyelőre az ezévi sorsolásokat nem befolyásolja és így az 1956-os évben a sorsolási terv szerint még hatszor perdülnek meg a szerencsekerekek. A Gerő elvtárs által bejelentett lejárati idő meghosszabbítására csak a jövő évtől kezdődően kerül sor és annak mikénti lebonyolítását a Pénzügyminisztérium javaslata alapján az ország- gyűlés csak a folyó év végén fogja tárgyalni.

A békekölcsön megszűnésével kapcsolatban többen kérdezték, vajon ez nem vonja-e maga után a kislakásépítkezési államkölcsönök megszűnését is?

Az államkölcsön jegyzés megszűnése egyáltalán nem befolyásolja az eddigi kislakásépítkezési kölcsönök és egyéb hitelek, például öntözési, állatvásárlási stb. — folyósítását, sőt a Minisztertanács már megjelent rendelete a •«Lakóház szövetkezetek«- szervezésével további házépítési hitel lehetőségét biztosította. Mind a fenti hitelek, mind pedig a későbbiekben bevezetésre kerül újabb hitellehetőségek dolgozóink életszínvonalát vannak hivatva emelni és az államkölcsön megszűnésének ellenére is ezek folyósítása az állami költségvetési keretből biztosítva lesznek.

Varga József,

OTP. Heves megyei fiók h. vez.

Olvasóink kérik

’Sok szülő nevében kérem, hogy a -«Zeneiskola» előtt egy jelzőtáblát állítsanak fel, mint minden iskola előtt van, hogy a járművezetők figyelembe vegyék, hogy óvatosan hajtsanak az amúgy is forgalmas úton.

Most még van idő addig, míg az iskolai év megkezdődik. Sajnálatos lenne, ha ezek

az útjelző táblák csak egy-két szerencsétlenség utár készülnének el. Ezt igaz, már kérték az iskola tanárai, s nem tudni, miért nem intézkedtek az illetékesek. Nem hinném, hogy erre ne volna pénz, hisz sokkal drágább lenne egy gyerek élete.

Székely Károlyné és még sok zeneiskolai szülő

Élüzem lett a Mátraviüéki Fémmüvek

A második negyedévi jó munka nyomán ismét élüzem lett a Mátravidéki Fémművek. Ezzel az idén már másodszor kerül az üzem homlokzatára az élüzem jelvény. A dolgozók az elmúlt évnegyedben az élüzem szint minden követelményének pontosan eleget tettek. Befejezett termelési tervüket 118.5 százalékra teljesítették. Az első félév termelési tervét pedig 117 százalékra. Ebben az évben még minden dekádot tervtelj esi tés- se. zártak. Ez a munka egyenletességét, ütemességét igazolja. Kevés kivétellel naponként eleget tettek előirányzatuknak. A második negyedévben az előírtnál 600 ezer forinttal több árut adtak.

Kedvezően alakult az önköltségcsökkentés mutatója is, s a tervezetthez képest 10 százalékos volt a megtakarítás. A naponként egy főre eső termelési érték 14 százalékkal volt több a tervezettnél. A műszaki fejlesztési tervüket 100, az új gyártmány termelésének tervét pedig 120 százalékra sikerült teljesíteni. A dolgozók nagy érdeme, hogy az első félévben javult a minőség, s a selejt nem haladta meg az 1.8 százalékot.

A jó munka a szép eredmények után méltán nyerték el ezt a szép kitüntetést. Az üzem kollektívája a közel jövőben rendezi meg az élüzem- avató ünnepséget.

nagyar Balatonnál mi mást elenthet, mint a jó békés izándékot, az egymás iránti negbecsülést. A visszhang agyán vérszegényen kiáltja /issza: Pace-Pace, de azt hiszem, a szívekbe sokkal erősebben visszhangzik ez a szó. Azután lefelé halad a csoport, hogy megtekintse a kü- önleges remete-barlanglakásokat. A barlangokra a lombok közt átszűrődő nap ad fényt. Sajnáljuk, hogy az olyan híres levendulavirág már elvi- rágzott és nem gyönyörködhetnek az illatos, kék mezőkben. így csak magyarázzuk, hogy innen került külföldre a levendula kölnihez való virág.

Sűrű lombok és rengetegek közt érünk a mólóhoz, ahol orosz barátaink már lubickolnak és csapkodják egymáshoz a hűvös vizet. A németek az új vízibusszal, a Zalka Mátéval indulnak Füred felé. A csehek énekszava, a Cigan- ka-Cigar.ka lehallatszik a hegyről. Olyan most Tihany, mintha béketalálkozó lenne vagy VIT. Mindenki kitünően érzi magát és ez nem udvariasság Egy szovjet újságíró, Oleg Vinogradov, a Ve- csemaja Moszkva munkatársa annyira megszerette

a Balatont, hogy egy napra tervezett kirándulásából három nap lett.

Még verset is írt a Balatonról.

ELHAGYJUK UJ ismerőseinket, mert délfelé jár az idő és indul a -Beloiánisz, a legnagyobb balatoni hajó Badacsony felé. A tetőn szól a

tánczene. Barnára égett fiatalok és öregek táncolnak. A víz most már türkiszzöld, a hegyek koszorúja tükröződik benne. Badacsonyban mi mást tehet az ember, nehéz lenne ellenállni, felkapaszkodik az öreghegyre, a szőlők közé és vén diófák altján issza a tüzes nap érlelte szőlő levét. Tüzes a bor és mégis mikor kicsordul, párás hamvat von a poharunkra. Mély pincékben rejtegetik ezt a kincset.

A diófák hüs lombjai alatt poharazgatnak a vidék gazdái is. Van, akinek orrát az évek óta fogyasztott bor rezesvörös«WONDERFOOL, Entzü- r kend, charmant, kraszna, j öcsin, haros!«- Nem Bábelben s vagyunk, kedves olvasóink, r csak Tihanyban, ahol az apát- c ság előtti terraszról külföl- v diek gyönyörködnek a Bala- s tonban, Csehek, franciák, hol- s landok, oroszok, belgák és l lengyelek áhítattal figyelik a j Tihanynál olyan olaszkék vi- l zet ,a suhanó fehér vitorlákat, s a naptól ragyogó sziporkázó I víztükröt. Micsoda varázsa í van a Balatonnak. Megejtő és ] szívbemarkoló szépségű, cső- i dálatos ez az ezerszínű Bala- : ton. A nyár illata, a forró szerelem, a jókedv, a hegyek szellője, a felborzolt habok tajtéka és a pohárba csurranó aranyszínű bor keveredett benne, hogy együttesen ilyen érzéseket keltsen a nézőben.

Kattannak a gépek. Most apró, maszatos kis fiúk, lányok veszik körül a külföl-. dieket és iskolás, elnyújtott hangon kérdik: elmondjam a kecskeköröm meséjét. És rákezdik a mesét a néma királykisasszonyról, az aranyszínű kecskéről és a tó királyáról, aki a lányát megátkozta. A tolmácsok fordítanak és gyorsan gazdát cserél a kecskeköröm. Aztán tovább vonul a külföldi csoport, megtekintik az ősi apátságot, amelynek alapítólevele 1055-ből származik és megőrizte számunkra a legrégibb magyar szavakat. A régi altemplomban II. Endre király porladozik. A hűvös fo- ly<»sókcn pillanatokig nénaa csend van. Hunyorogva néznek a forró napba, mikor felérnek. Ezután elválik az útjuk. A vidám csehek a Visszhang-csárdába ,a hollandok és franciák a visszhanghoz, a németek hajózni, vitorlázni, az oroszok, lengyelek fürödni mennek.

EGY FRANCIA, holland csoporttal indulok én is a visszhang felé. Valaki nagyot kiált latin szóval: Pace — béke. Ennél szebb, idetalálóbb szót nem is kiálthatott volna. Ennyi idegen ajkú együtt a

re színezi. Elmesélik, hogy valamikor hatvan fajta szőlőt szüreteltek a Badacsony lejtőin. Azután a házigazda invitál. Ennénk velük jó roston sült fogast, öreg nénike sürgölődik, hogy kedvünkre járjón .Szinte sajnáljuk már, hogy búcsúzni kell.

«A Napsugár» vitorlás orrán forrón süt a nap. Nyugat és Kelet németekkel utazom Lei- le felé. A leilei SZOT üdülő lakói Badacsonyban kóstolgatták a hegy levét, s ettől igen jó kedvük kerekedett. Szól a harmonika és harsány ének kíséri. A vitorlák lobognak, az öreg vitorlamester, mint vén tengeri medve, egykedvűen bámulja a vizet. Halak dobálják fel karcsú testüket, fehér sirályok csapnak le a vízre. Jó szélben halad a vitorlás, enyhíti a forróságot. Végig a partok tele üdülőkkel.

Gyereksereg hancúrozik, vízibiciklik tapossák a vizet, szerelmesek csónakáznak, yóllék siklanak, gumiágyakon sütte- tik magukat a nappal az amúgy is aranybama nők. Pezseg az élet a partokon végig, ezen az igazi kánikulai napon.

MIRE LELLÉRE érünk, al- konyodik, a nap pirosán bukik a Balatonba. A németek harmónikázva vonulnak végig a mólón, az óriási méretű SZOT üdülő felé. Ebben az üdülőben 300-an üdülnek, mindennapra van valami szórakozás, kirándulás tervezve. Aki nem akar kirándulni, az pihenhet a fenyvesparkban, a hintaágyakon, vagy úszkálhat a kert végéig nyúló Balatonban.

Még vacsora előtt egy gyors fürdés, hűvös testtel könnyebb az esti Karneválra is felöltözni. Mert Lellén Karnevált rendeznek lampionokkal, divatbemutatóval, utcabállal.

Augusztusi csillagos ég borul Lelle fölé, a színes lampionok vetélkednek velük. Szól a remek tánczene, táncolnak az üdülők a nagytéren. Fe- Sér ruhájukból barna karok, arcok feketéinek. Végig nevetik az estét, a divatbemutató egy-égy majomkodó nőjét, vagy férfiját harsány kacagás fogadja. De taps kíséri az egyszerű, csinos ruhákat. Ezt a divatbemutatót az itt üdülők saját ruhatárukból rendezték. Mennyi szép ruha rejtőzött a tömött bőröndökben. Az idény „nagy számát", a Vörös malmot és a Mambó Itáliánót játssza a zenekar. Az idősebbek pihenni mennek, vagy fagylaltozni, de a fiatalok még meglátogatják a Rózsakertet, vagy kisétálnak a mólóra, ahol hangosan csapkodja a köveket a Balaton. A fehér, tajtékos hab átcsap a mólón is, vihar készül. A szerelmeseket ez nem zavarja, áhítatosan ülnek a köveken és figyelik a harag- vóan is csodálatos vizet. A halak teste foszforeszkál a vízben, villám cikázik a Badacsony felett, s a víz haragosan dobálja nagy fekete testét a kövekre.

Aztán elcsendesedik a táj,

elalszanak a lámpák, s viharkabátos halászok jönnek a móló végére. Vihar után jól „harapnak” a halak. Arra várnak — 10—15-en összeverődve, mély csendben, — hogy hajnalod jón. Csendben ülünk mi is és várjuk a zsákmányt. Keszeg akad bőven, de van, aki süllőt, vagy harcsát fog. A víz már csendesen fodrozódik, úgy mondják errefelé, „kecskézik". A hálókban ezüstszínű halak vergődnek.

Jön fel a nap. Aki már látta a Balatont égkéknek, szürkének, haragoszöldnek, vagy türkisznek, nézze meg a napfelkeltét. A víz tükre sima, éppen csak pillézik. Előbb szürke, majd halványlila és végül ragyogó rózsaszín. Az ég és a víz ;közt teljesen eltűnik a különbség. A környék is rózsaszínűvé válik, mint a piruló fiatal lány arca.

Nem is tudom, van-e ennél szebb látvány. Nem tudom, a csendes, vagy a haragvó vizet, a napfelkelte rózsaszínjét, vagy az alkonyat bíborát dí- csérjem-e.

MOSTANÁBAN annyian vágyódnak külföldre, egy kicsit lenézően, kicsinylően beszélnek országunk szépségeiről. Látták-e már ezek a Balatont? Ittak-e már aranyló bor Badacsonyban? Suhantak-e karcsú vitorláson, gyönyörködtek-e a viharban, a napfelkeltében? Nem! Nos, akkor gyorsan jegyet váltani és előbb a Balatonhoz menni. És azután? Azután már senkit sem kell külön küldeni, mart aki egyszer látta, örökre szívébe zárja.

TOROS KÁROLYNÉ