Népújság, 1956. július (52-59. szám)
1956-07-21 / 57. szám
2 IS'fi. július 21. svombat KÉPÚJSÁG Tiszta szívvel, emberséggel A gyöngyösi járásban kutattuk, — vagy tízen —, hol követtünk el hibát, embertelenséget vagy ahogy mostanában mondogatjuk: törvénysértést a középparasztokkal szemben. Hol, mit kell jóvá- tennünk, helyrehoznunk? Már régen nem bújtam bele úgy a faluba és az emberek leikébe, mint most, de úgy vettem észre, hasonlóképpen vannak társaim is. Rekkenő melegben jártuk Nagyréde porát, bokáig dagasztottuk Nagy- fügeden a sarat, ültünk a tsz- ek irodájában, vagy a nagy földtáblák szélén, beszélgettünk a parasztemberekkel, — akikkel szemben már helyrehoztunk egy s mást. Ültünk takaros kis parasztporták hűvös konyháján, s hallgattuk az öregasszony, meg az unoka panaszát. Álltunk szakadó esőben a tornác alatt, beszélgettünk egy családdal, akik között — különös intézkedéseink folytán — társadalmunk minden rétege képviselve volt: az apa tegnap még kulák ma tsz elnök, a fiú iskolázott, intelligens ember. ÁVH-s katona, a lány: jól tanuló általános iskolás, az anya: az állat- tenyésztés és háztáji gazdaság vezetője, munkása és hőse, nagyanya: a háztartás vezetője. S mind értelmes, fiatal, még a nagyanyó is. örülnek. örülnek, hogy igazságot kaptak. Vittünk haza kapálásból a portájukra rangos Pobjeda autón egy 20 éves, csinos, értelmes lányt, aki egy év óta dolgozik apja mellett a földön. Egy éve, mert azelőtt orvostanhallgató volt két évig, azután eltávolították, hogy az apja kulák (most meg a tsz tagja, mint középparaszt.) Társalogtunk csak úgy találomra a falu népével, sűrűjével, akiket nem bántottunk, nem sértettünk meg, csupán véleményükre voltunk kíváncsiak. De persze senki sem képzelheti, hogy e munka során mi olyanok voltunk, mint egy fényképezőgép, vagy magnetofon-szalag, amely csupán fényképez, vagy a hangot felveszi, hogy ahol kell, azt majd visszaadja. Nem. Mindannyian úgy éreztük, hogy ez a munka egy kicsit tisztítótűz számunkra. Rengeteg emberi sors, tragédia és öröm tárult szemünk elé, hatolt a lelkűnkbe. Kommunisták voltunk mindany- nyian. akik e munkában részt vettünk, nem egy közülünk évtizedes katonája a pártnak, akik mindig a szebbért, a jobbért harcoltunk. De, most újból és jobban megértettük mit jelent a nép fiának, a nép szeretőjének és szolgálójának lenni. A nép szava — isten szava. S mi most mind a két fülünket jól kinyitottuk, hogy meghallhassuk e szót. S ebben a szóban belecsendült a falu vezetőinek, párttitkárainak és tanácselnökeinek szava isi, akik velünk együtt járták a falut, akiknek nagyobb jóval nagyobb része egyet értett a párt politikájával, a tegnap még kulákként kezelt, de valójában középparaszt emberek rehabilitálásával. Akadt, nem tagadhatjuk, egy-két falusi vezető, aki hiúságból, meg nem értésből, kispolgári ál-radikalizmusból, vagy a «harcosság» öntetszel- géséből nehezen közelített. De bármi is az oka a merevségnek, ez a mi hibánk, mert nem tudtuk meggyőzni őket, a mi hibánk, mert érzéseinknek csak kis százalékát tudtuk átadni. Úgy érzik, most nekik kell meakulpázni, holott hát úgy-e «feljebb» is, sőt ott még inkább követtek el hibákat. Most meg ők kérjenek bocsánatot a középparasztoktól? Nem, elvtársak nem bocsá- natkérésről van itt szó, hiszen egy pardonnal ilyesmit nem is lehetne elintézni. Nem is önmarcangolásról, hiszen miért is tennénk? Nagy eredményeket produkáltunk. Uj útra vezetjük népünket, de ezen az úton mi is most járunk először — el-elvétve egy- egy kisebb, vagy nagyobb hibát. Ezt bizony el kell ismernünk és jóvá kell tennünk. Odaállni az emberek éléi s ezt elismerni, ne féljen senki, nem csorbul tekintélye, különösen ha nem felejtjük: a tekintélyt (akinek és ameny- nyiben van) a néptől kaptuk. A középparasztokkal szembeni harcosságot és álradikalizmust meg tegyük félre, mert bűnös, buta dolog ez. Találkoztunk vele több helyen, de igazán klasszikus példáját Gyöngyöstarjánban tapasztaltuk, ahol az egyik tanácsfunkcionárius váltig állítgatta egy középparasztról, hogy «kulák az, elvtársak, kulák (s úgy is bántak vele), mert mindig közbeszólt a gyűléseken, meg a tsz-be se lépett be.» Azután tíz perc múlva ez az ember nagyon kellemetlen helyzetbe került, mert kiderült, hogy néhány kulákkal szemben nem alkalmazták — éppen az ő mulasztásából — a korlátozás politikáját, sőt po- harazgatni is eljárt ezekhez a «középparasztokhoz.» (Mellesleg megjegyezve, az egyiknek 20 hold szőlője, cselédje, teherautója sofőrrel és munkásokkal, valamint Miskolcon kocsmája volt.) Nincs az ilyen dolgoknak tehát semmi köze a párt, a munkásosztály politikájához. s ha nem is mindenütt ilyen élesen nyilvánul meg, de elvi alapja mindenütt a kispolgári ingadozás, az elvtelenség volt. Talán a nehezebben mozduló emberek számára minden elvi fejtegetésnél többet mond az alábbi kis történet, melyet szintén a fent jelzett utunk során hallottunk. Egy kivágott meggyfatönkön ülünk Varga Ferenc, a megyei begyűjtési hivatal vezetője, meg én az új porta udvarán, ahová Sztonák Antal, a gyöngyöspatai Rákosi Tsz elnöke és az egységes pártvezetőség titkára invitált meg bennünket egy kis poharaz- gatásra. A nap jó meleg, a bor meg jó pincehűvös, így hát hamar elszáll a kezdeti merev tisztelet, ami kijár a «megyei embereknek», s marad a kommunista, proletár szív és közvetlenség, még ha mi vasalt nadrágban is vagyunk; ő meg csak úgy munkaruhában. Pohár azunk, beszélgetünk: a termésről, az emberekről, a tanács munkájáról. Én meg nézem az emberemet Nyugodt beszédű, nyugodt mozdulaté. Fiatal, 30 éves. Kevés iskola, de nagyon józan éles, paraszti ész. Vajon hogy látja el kettős és nehéz feladatát? Ki volt, mi volt azelőtt, hogy ilyen természetesen viseli munkáját, rangját? Lelencgyerek, majd cseléd volt éveken át. Jászárokszál- láson és itt Gyöngyöspatán. Nem, nem mondom el cseléd- sorsát, még akkor sem, ha az élete egy árnyalattal sötétebb is volt a többi cselédénél, lévén apátián, anyátlan. Nem mondom el, mert mindenki ismeri e sorsokat. De annyi engedtessék meg nekem, hogy elmondjam, mit éreztem, amíg beszélt. Hát először is, soha rám agitáció így még nem hatott. Agitáció? Mit is beszélek. Egy ember mondja az életét, s talán észre sem veszi, hogy minden mozdulata, szava, az udvar, a szép kis komótos ház, pohárban a tiszta vörösbor, a szőke kisfia, felesége, mindenminden gyönyörű, szívbemar- koló ellentéte a múltnak. A lelencházról beszél, én meg a körülöttünk settenkedő kisfiára nézek, akibe minden nélkülözött szeretetét beleöli. — Cibere-levest ettem — mondja — s közben tölt a saját termésű borából. Kulák kisasszonyokról beszél, meg a csendőrudvarlók- ról. s közben átöleli fiatal feleségét. Istállóban aludtam — folyatja, s szemben velem ott áll vérandas háza. — Itt van ez a kulák most is? — kérdjük. — Itt, most jött ki nemrég a börtönből — válaszolja, s elmondja ennek is a történetét. «ördögh Ferencnek hívják, zsíros nagygazda. De nemcsak a neve, ő maga is igazi ördög. Hat évig szolgáltam náluk. Felmaradt két évi béremmel, 1946-ban kértem tőle, már egy kicsit új hangon persze Az meg odakap a csizmaszárhoz, elő a kést, s összeszurkált engem. Meghalt a gyerek . . ..meghalt a gyerek . . ., ezt kiabálva, mint egy bolond, szalad a faluba, kezében a véres késsel. Letartóztatták, elítélték, több évi börtönt kapott.» A beszélgetést felfüggesztettük, s elindultunk mindhárman dolgunkat végezni a faluban. Miért mondtam mindezt el? Azért, — s ezt a fentiek margójára írnám —, mert ezt az embert volt alkalmunk munka közben is megcsodálni. Nagyszerű osztályösztönnel, kommunista becsülettel ismerte el ott, a sértett középparasztok portáján a hibákat. Nem volt «harcias» ezekkel szemben, de akkor sem tévedett, amikor a kulákok ügyében kellett döntenie. Nem, senki se féljen, nem csúszott balra. Tudatában van felelősségének. ö a párttitkár, aki nem bicskával törleszt. A dolgozó nép ügyét és érdekeit szolgálja, azt képviseli és aszerint cselekszik. ♦ Nyár van, bő a termés, jól aratunk. Folyik a rehabilitáció is szerte a megyében. Jó a falu hangulata. Rajta hát, elvtársak, ahol még nem tettük, tegyük meg, adjunk igazságot az igazságtalanul bántalmazott embereknek. Ezt kívánja tőlünk a párt, saját emberségünk, s maga az élet. SUHA ANDOR Kitüntetéseit, jutalmak Az Egészségügyi Miniszter, Dr llaky Béla a járási tbc. gondozó vezető fó'orvosának „Az Egészségügy Kiváló Dolgozója“ kitüntetést adományozta. Ugyancsak az Egészségügyi Miniszter Dr. Palakfalvy István megyei tbc. gondozó vezető főorvost, Dr. Molnár Pál körzeti orvost és Szabó Istvánná VK titkárt, eredményes munkájáért dicséretben részesíti. Dr. Deli Jánost az egészségügy területén kifejtett kiváló munkája elismeréséül dicséretben részesíti. Az Egészségügyi Miniszter jó és eredményes munkájuk elismeréseként a következő falusi körzeti orvosokat részesíti 1000— 1500 forint pénzjutalomban: Dr. Nagy Lajos, Nagyfüged, Dr. Sze- merkényi Bernât, Verpelét, Dr. Jeszenszky Gyula, Lőrinci, Dr. Molnár Pál, Feldebrő, Dr. Hal- faludi László, Csány. A gyógyító-megelőző ellátás, valamint az anya-csecsemővédel- mi kiváló munkájuk elismeréséül az Egészségügyi Miniszter 300—500 forint pénzjutalomban részesíti :Dr. Besznyák István egri körzeti orvost, Dr Szegő Imre kerecsenül körzeti orvost, Dr. Tóth Péter mezőtárkányi körzeti orvost, Szegedi Mária füzesabonyi gondozónőt, Kovács József- né besenyőtelki egészségügyi védőnőt, Dr. Jeney Zoltán turna- szentmiklósi körzeti orvost, Sze- csöi Margit hevesi járási védőnőt, Dr. Herceg Antal visontai körzeti orvost, Dr. Orosz Andor mátraszentimrei körzeti orvost, Dr. Imreji László gyöngyösi körzeti orvost, Karácsonyi Erzsébet Gyögyös városi védőnőt, Csépány Erzsébet gyöngyösi gondozónőt. Dr. Ilargittay Antal ecsédi körzeti orvost, Dr. Juhász József hatvani körzeti orvost, Göböly Jusztina hatvani vezető szülésznőt és Dr. Tüzes Lajos biikkszéki körzeti orvost. • A Népköztársaság Elnöki Tanács Semmelweiss Ignác születésének évfordulója alkalmából az egészségügy területén kifejtett munkája elismeréséül Dr. Gyarmati Mihálynak, a Heves megyei kórház osztályvezető főorvosának a Szocialista Munkáért Érdemérmet adományozta. Külpolitikai jegyzetek Egyiptom elfogadta a gátépítés céljára felajánlott nyugati segélyt Ahmed Husszein, Egyiptom washingtoni nagykövete közölte, hogy Egyiptom most már véglegesen döntött: elfogadja az asszuáni gát építésének céljaira felajánlott nyugati segélyt és siettetni igyekszik a végső pénzügyi megegyezésről szóló tárgyalásokat — jelenti az AP. Az AP tudósítója a továbA washingtoni átadta megbízóieveiét Kós Péter, a Magyar Nép- köztársaság washingtoni követe és meghatalmazott minisztere átadta megbízólevelét Dwight D. Eisenhower- nek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének. A megbízólevél átadása alkalmából Kós Péter és Eisenhower beszédet mondott. Kós Péter kijelentette, hogy a magyar nép és kormánya őszintén törekszik arra, hogy békés és baráti együttműködést alakítson ki az Egyesült Államok népével. A magyar nép baráti szimpátiával viseltetik az Egyesült Államok népe iránt és nagyrabecsüli a művészet, a tudomány és a technika területén elért hatalmas eredményeit. Biztosította az elnököt, hogy a magyar kormánynak az a törekvése, hogy a két ország között gazdasági, kulturális és egyéb vonatkozásban fennálló lehetőségeket mindkét nép érdekében kihasználja. Utalt azokra a kapcsolatokra, melyek a két nép között az emberi szabadság és egyenlőség nagy eszméjéért folyó harcban kialakultak, s ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra a lelkes támogatásra, melyre az 1948-as magyar szabadságharc eszméi az elnök hazájában találtak. Kinyilvánította a magyar kormány azon elhatározását, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a két ország viszonyában fennálló bizalmatlanság szellemének eloszlatására és a kapcsolatoknak a fejlesztésére a kölcsönös megértés, az őszinte bizalom és a szuverénitás tisztelet- bentartásának jegyében. biakban megjegyzi, hogy hétfőn azt a hírt hozták nyilvánosságra Washingtonban, hogy a szenátus költségvetési bizottsága utasította a kor- mányt: a bizottság előzetes hozzájárulása nélkül ne juttasson Egyiptomnak segélyt a külföldi segélyalapból a gátépítés céljairamagyar követ Eisenhower elnöknek Biztosította az elnököt, hogy küldetése alatt ezt a célt kívánja szolgálni tevékenységével. Kifejezte azon reményét, hogy az elnök és az Egyesült Államok kormánya részéről ilyen irányú munkája támogatásra fog találni. Végül nagyrabecsüléséről biztosította az elnököt és tolmácsolta a magyar kormány és a magyar nép jókívánságait az Egyesült Államok népének. Dwight D. Eisenhower válaszbeszédében megelégedéssel vette tudomásul, hogy a magyar kormány a két nép között békés és baráti kapcsolatok kiépítésére törekszik. Üdvözölte a magyar kormánynak azt a készségét, hogy a kölcsönös megértés, bizalom és megbecsülés alapján mindent megtesz a két ország közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében. Elismeréssel emlékezett meg a magyar nép azon küzdelméről, melyet 1848—49-ben az emberi szabadságért és a nemzeti függetlenségért vívott. Kijelentette: az Egyesült Alíamok hűen ragaszkodik ugyanezen elvekhez, meleg barátságot érez a magyar nép irányában és őszintén édeklődik jóléte iránt. Ugyanakkor — mondotta az elnök — a magyar nép is nagyban hozzájárult a két ország közötti békés és konstruktív kapcsolatok fejlesztéséhez. Végül biztosította Kós Péter követet az Egyesült Államok kormányának támogatásáról az említett célok és elvek megvalósítására irányuló tevékenysége során. A beszédek után Eisenho» wer és Kós Péter követ között rövid beszélgetésre került sor. (MTI) Még egy-két szó az Egri Dalosiinnepről „Ha minden ember művelné a zenét, sohasem lenne háború.” (Chopin.) Ezek a gondolatok jutnak az eszembe most a közelmúltban lezajlott III. Egri Dalosünnep eredményeinek értékelésénél. Huszonnyolc énekkar 1500 dalosa fennen hirdette a falvak, városok, üzemek, tsz-ek és di- szisták lelkes összefogását a zene ,a művészet, a dalkultú- ra terű) étén. Egyek voltak ezek a kórusok a dalművek tolmácsolásában, de egyek a munkában és egyek az országépítésben is. A III. Egri Dalosünnepen azt éreztük, hogy az 1500 dalos ajkán a szocializmust építő magyar ember lendülete, ereje, vidámsága, mély emberi kultúrája szólalt meg. Azt éreztük, hogy ez a másfélezer ember fontos em- bertformáló, lelkesítő, mozgósító missziót tölt be abban a Vajákos asszonyok, gyermekek, nsszonyrémisztő babonák, tüdőbaj és sorvadás, — füvek, gyökerek, keresztúton gyűjtött harmat és megkenés, néhány orvos kétfégbeejtően kilátástalan harca: im ez volt a falu egészségügye. Elmondani is rettenetes, hát még benne élni, hát még hinni a ráolvasásban, trágyás szalmán szülni, orvosnak lenni és mindig le- győzetni a nyomor, a babona áítal, amelyet mint valami szörnyanya úgy táplált butító tejével a feudális úrivilág. Paradicsom ma ez a falu. ötezer lélek, kert, gyümölcsös, dinnye, jó búza, aranykukorica, — ez Erdőtelek. S panasz... panasz, hogy nincs építőanyag, mert mindenki építene. Ügy érzi az ember, hogy csak kő kellene, meg tégla, meg cement, s holnapra város épülne a mai falu he- lvén. S 1931-ben minden harmadik megszületett gyermek még egy éves kora előtt meghalt. Éppen akkor, amikor már formálta volna a szót, amikor a bölcsőből kilépett volna az életbe, amikor kilenc hónap terhéért, az egy év álmatlan éjszakáért ajánSzélesre tárf ablakok dékba mondani kezdte volna az örök új szót: mama. Minden harmadik meghalt! S a felnőttek közül is a halottak több mint egy- harmada: tüdőbaj... tüdőbaj... tüdőbaj... A község költségvetésének alig hat százaléka jutott az egészségvédelemre. Ez' nem kevés, ez semmi. Két szám: a 6 százalék a költségvetésben és a TBC halandóság 34,6 százaléka a statisztikában, —- pokol volt ez a falu, nem paradicsom. Tóth Kálmán, a helybeli termelőszövetkezet állattenyésztési brigád vezető je építkezik, a régi Ids házát bővíti, a tenyérnyi ablakok helyett nagyok, két szár- nvúalt kerülnek a régi falba. Hogy széles sugárban törjön be a napfény, a levegő és nyomában az egészség. Az egészséges élet előtt szélesre tárt ablakok, — ez jellemzi most ezt a községet. Dr. Márton Ferenc, Érdemes orvos, Erdőtelek és Tenk hétezer lakosának egészségügyi őre és parancsnoka, önszorgalomból vezetett statisztikát húz elő fiókjából, — a „szélesre tárt ablakok“ statisztikáját. Kicsit kopott, kicsit régimódi a rendelő, de a számok fényében csillogóvá, újjá varázsolódik a műtőasztal, a fogorvosi szék, a műszeres szekrény, az egész kis rendelő. A csecsemő halandóság ma öt százalék körül mozog, A TBC-ben elhaltak száma meg 1,2 százalékra csökkent. A két számhoz a harmadikat a „magyarázót“ a községi tanácson tudtam meg: a községi költségvetés majd 30 százaléka kerül egészségügyi, szociális beruházásokra. S amíg ehhez hozzátesszük, hogy a lakosság közel 70 százaléka részesül társadalombiztosításban, hogy a régi egyetlen kötelező oltás helyett ötfajta oltásban részesül, s például még a tetanusz oltás is kötelező, hisz földdel dolgozó emberek laknak itt, — akkor érthető meg igazán dr. Márton házi statisztikájának mélysége. Egészségház, majd háromszáz ember, aki résztvett a vöröskeresztes tanfolyamokon, védőnő és kórházi lehetőség, legmodernebb gyógyszerek és bölcsőde, — kitűnő dolgok ezek, de... N. N. jómódú középparasztnak asszonylánya gyermeket várt. A bába megállapította, az orvos megerősítette, hogy a szülésnél komplikációk várhatók, s feltétlenül kórházba kell vinni az asz- szonyt. Az apa a zsebére ütött: „A pénz nem számít, de a lányom itthon marad, s itthon szül.“ A lány maradt, a gyermek meghalt. A közelmúltban az utolsó percben mutattak meg az orvosnak egy lmrutos csecsemőt, akit hat napig kent faszenes szenteltvízzel, csordainduláskor valami öregasszony. A falut ezer szál, kegyetlen vastag és szívós szál köti még a múlthoz, a bűbájos, füveket kotyvasztó, vajákos asszonyok világához, amikor a trágya volt a kötés a sebre, merthogy az ingyen volt, az orvos, a kötés meg pénzért. S pénz még ennivalóra is alig akadt. Ma kőházat épít az erdőtelki paraszt, még televíziót is venne, ha már kapni lehetne, s egyre több az, aki az orvosnál, a tudománynál keresi az egészségét. Egyre több, de még mindig van tere a maradiságnak, a csökönyösségnek, a megszokásnak, amely aztán cinkos módjára nyit ajtót, a besurranó és nem várt halálnak. A sztreptomicin, és a társadalombiztosítás, a fájdalom- mentes szülés és a szívműtét, koraszülött osztály, mind-mind hatalmas vívmány, de nem minden. At kell alakítani ehhez a lelket, a gondolkodást, — még jobban, még inkább. Sok tudományos, egészségügyi előadásra, filmvetítésre, (ha nincs ilyen tárgyú filmünk, csináljunk: sokat) van még, szükség, a falu egészségügyi kultúrájának teljes megváltoztatásához. Nyissuk még szélesebbre azokat az ablakokat, a friss levegő, az éltető napfény előtt. Gyurkó Géza nagy hadseregben, mely a dolgozó tömegeket a zenei művelődéssel a béketáborba sorozza. Ez volt az egyik legnagyobb pozitívuma az Egri Dalosünnepnek. És nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a megyei nép. művelési apparátus jó munkát végzett és jól látva a célkitűzéseket, egyre inkább feladatának magasaltán áll. Ezt igazolja a dalosünnep másodnapján megrendezett karnagyi ankét, amely melegében értékelte a majdnem országos megmozdulás jelentőségét. Ezen az értekezleten a Népművelési Minisztérium, a Nép- művészeti Intézet, a Zeneművész Szövetség, zeneszerzők, országos karnagyok, idegen megyék népművelési irányítói vettek részt. Ugyanekkor indította be a népművelési osztály a Heves és Borsod megyei karnagyok kéthetes továbbképzés tanfolyamát. Korsós Nándor tanár
