Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-21 / 57. szám

1956. Július 21. szombat NÉPÚJSÁG Mi újság az országban? Látogatás a Jászberényi Aprítógépgyárban h. Körülbelül 250 féle aprí­tó, őrlő és törő gépi berende­zést gyártanak itt és a gyárt­mányok a Szovjetunió, Romá­nia, Bulgária, Kína, Törökor­szági, sőt Argentina és Irán üzemeibe is eljutnak. Hazánk­ban alig van olyan létesítmény, ahol ne lehetne találni a jász­berényiek gyártmányaiból. Magával ragadó látványt nyújt, amint az üzemlátogatás során széttekintünk a nagy szerelőcsarnokban. A nagytel­jesítményű esztergapadokon a készülő gépóriások tengelyeit formálják. Több sík-eszterga, fúró, maró- és lemezhengerlő gép dolgozik egyszerre. Az öt részre osztott csarnok mind­egyikében nagy teherbírású, többtonnás daruk szállítják ide-oda a súlyos alkatrészeket, s a nagy gépek tövében min­denütt esztergályosok, lemez­lakatosok, szerelők, hegesztők, marósok, kovácsok sokasága forgolódik nagy igyekezettel. Az A-csamok elején félig elkészült kazánrészek hever­nek. A Szovjetunió részére ké­szítik ezeket és magasnyomású gőz fejlesztésére használják majd fel. Mellettük néhány golyósmalom, és titán törőka­lapács alkatrésze vár a végle­ges összeállításra A B-csar- nokban foglal helyet a MEO, a szerszám raktár, a TMK rész­leg, a szerszám és a késélező műhely. Ezen a részen már véglegesen előkészített henger­törők várnak az elszállításra. A következő részlegben hatal­mas kohóbélés elkészítésénél fáradozik egy brigád. Igyekez­nek, mert a Lenin Kohászati művek már nagyon várja a bélést Nemrég a Sztálinvárosi Kokszolómű kemencéjéhez is itt készítettek néhány alkat­részt. Itt látható a Diesel-mo­toros meghajtású, mozgatható, úgynevezett járműves kőtörő legújabb példányai, s ezek kö­zül néhány a Kínai Népköztár­saság részére készült. Ez az öt­letes gép nemcsak megtöri, hanem kétsíkú vibrátora segít­ségével osztályozza is a követ. Néhány TD 45-ös típusú tégla- prés is helyet foglal itt. Ebből 3Z idén még 54-et készítünk, s havonként két-három darabbal igyekszünk többet gyártani. hogy ígéretünkhöz híven köz­vetve így segítsünk az árvíz- károsultakon — mondja a mű­szaki osztály egyik munkatár­sa. — A csarnokrész végén gyűrűsmalmok várnak arra, hogy rövidesen Lengyelország­ba szállítsák őket, hisz munká­juk a kő, az érc, a bauxit és még igen sok ásvány őrlésénél nélkülözhetetlen. Utunkat a D-csamokban folytatjuk, ahol szekrényes adagolók, és 22 méteres óriási szárítódobok sorakoznak. Itt készült el a Borsodi Vegyi­művek szárítódobja is. Két és félméternyi magas sík eszter­gagépek végzik itt az anyag megmunkálását. Meg is kér­dezzük nyomban: alkalmaz­zák-e itt a megyénkben ismert Koleszov módszert? Sajnos, nem tudjuk, mert a kések alá kerülő öntvények mind ke­mény mangántartalmúak. A nagy csarnok utolsó részé­ben 12 négyzetméteres szén­ülepítő készül a Pécsi Brikett­gyár részére. A nagyteljesít­ményű fej- és hengeresztergák, a hosszgyaluk és fúrógépek mellett a 45 tonnás súlyú 10-es posfástörő hatalmas acélteste hever. Ez a gép óránként 70— 80, a 12-es törő pedig 120 ton­na követ, vagy ércet képes ap­róra zúzni. A csarnokon túl már csak az öntvényraktár ta­lálható, ahol 4—5 mázsás önt­vényeket, vashengereket emel­get a daru. Innen gördülnek ki a vasúti szerelvényeken az elkészített gépek. Most is egy Cornwall-rendszerű kazánt küldenek az Április 4 Gép­gyárba. további tökéletesítésre. Az üzemlátogatás során meg­tudjuk még, hogy a jövő hó­naptól kezdve az idén 8—9 ezer nehéz boronát is gyárta­nak, mint új terméket, a mező- gazdaság segítésére. Ha már itt vagyunk, nem hagyhatjuk szó nélkül a gyön- gyösorosziak panaszát. Sok a gépállás és az üzemzavar — mondják —, mert az aprító­gépgyár még tökéletlen, rossz szerkesztésű gépeket, flotáló cellákat, malmokat és törőbe­rendezéseket adott nekünk. Mi ebben az igazság? Igaz az, hogy az új üzem eleinte új tervezésű, úgyneve­zett nullszériás gépeket gyár­tott ,s mint minden újnál, itt is csak a gyakorlatban mutat­kozott meg, hol a hiba. Töké­letlenek voltak például a me­chanikus úsztatok is. Az eddigi tapasztalatok nyomán azonban most már a kezdeti hibák nél­kül készülnek el az új géptí­pusok. A törőgépeket például a vízhűtéses rendszerről már olajhűtéses működésre alakí­tották át, és természetes, hogy az üzem nagykorúságával együtt jár majd, hogy ezután egyre jobb, tökéletesebb gyárt­mányok kerüljenek ki innen. A gyöngyösoroszi üzemzavarok másik főoka, s ezt több véle­mény is egybehangzóan igazol, hogy az új gépek csaknem másfél évig az épülő előkészí­tő mellett, a szabad ég alatt hevertek, s a gondatlanság, fe­lelőtlenség miatt még a kénye­sebb, belső alkatrészük is meg­rozsdásodott. így nem csoda, hogy bajok vannak. Végül mondjunk néhány szót az üzem legégetőbb kér­déséről. Igen helyesli minden­ki, hogy államunk iparosítani igyekszik a környéket és ide építették a gépgyárat. Azt azonban már nem nézi könnyű szívvel egyikük sem, hogy ez az iparosítás még ma is nagyon sokba kerül és nem egyszer hátráltatja a munkát. Nincs az üzemnek öntödéje, gőzkalapá- esa, pedig ezek úgy kellené­nek, mint egy falat kenyér. Mi történik ezek nélkül? A négy­szögletes, nyers vasdarabokat, az úgynevezett bugákat ide­szállítják a kohókból. Itt elő­készítik, s elküldik olyan üzembe, ahol gőzkalapács van. Onnan újra visszakerül a fél­kész alkatrész, végigmegy a megfelelő forgácsolási eljárá­son. Ezután ismét vasúti sze­relvényre rakják és egy másik üzembe küldik fogazásra. Majd újra visszakerül Jászberénybe és a végleges összeállítás után megint csak utazik az elkészí­tett gép. A túlzott kooperáció, a sok szállítási költség és idő­kiesés bizony káros hatással van a termelésre, s az export- termékek határidejének betar­tására. Remélhetőleg ez az állapot nem tart sokáig. A második öt­éves terv 35 milliós beruházá­sából új öntődével, gőzkala­páccsal, fogazóműhellyel bővül az üzem, és új feljődési lehe­tőségek, nagyszerű távlatok nyílnak előtte. Sok szépet és nagyszerű dol­got láttunk az üzemben, s mint annyi új létesítmény lá­togatása során, itt is dolgozó népünk nagyságát, hatalmát és alkotó erejét érezzük mindun­talan. Gépgyár az Alföldön. S ez a tény tükrözi azt a hatal­mas erőt, mely nagy tettekre lelkesíti felszabadult népünket és e tettek nyomán nap, mint nap gazdagabb és szebb lesz az életünk. CSÁSZÁR ISTVÁN Meszet égetnek és krétaport gyártanak a Selyp! Cukorgyárban A Selypi Cukorgyár dolgozói jelenleg a nagy karbantartási munkákat végzik, de emellett a termelőmunka sem szünetel. Az év eleje óta állandóan dolgozik az üzem mészégető kemencéje, s a mészégető brigádok igyekezete nyomán naponként 2 vagon me- szét adnak a kislakás-építkezé­sekhez, s az árvízkárok pótlására. Az égetők mindhárom brigádja rendszeresen túlteljesíti tervét, s az idén már több mint 2 ezer tonna meszet állítottak elő. Ebből a mennyiségből már csaknem 1900 tonnát adtak a lakásépítke­zésekhez. A többit saját céljaikra Tolijegyzetek ESKÜSZÜNK Nyolcvan fiatal új nevelő, óvónők, tanítók és tanárok tettek esküt hétfőn a Megyei Tanácsnál. Nyolcvan pedagógus indult el ezen a napon szerte a megyében. Kis alföldi tanyákra, hegyi fal­vakba, városokba. Tanítani, nevelni, terjeszteni a tudást, a szép, az ember, a haza iránti szeretétet. Elindultak, hogy közösség-érzésre neveljenek óvodásokat, betűvetésre kis elsősöket, s a magyar irodalomra középiskolásokat. Nem is olyan régen még az iskola padjaiban ültek, remegve feleltek a kollokviumokon és ott­hon sok álmatlan éjszakát töltöttek, vajon hová kerülnek? Melyik részébe az országnak? Milyen tantestület várja őket? Megfelelnek-e az első ta­nítási napon? S ez a szorongó érzés kísérte őket a tanács folyosójára is, ahol kis csoportokba verőd­ve kérdezgették egymást, hova kerültél? Földrajz atlaszokon karikázták be új állomáshelyüket. So­kak számára ismeretlen neveket, Besenyőtelek, Szűcsi, Kál, Pétervására. Az ünnepély kezdete előtt még félszegen, kicsit idegesen ültek a padokban, de félelmük, szoron­gásuk feloldódott. Idősebb nevelők köszöntöttek őket, több közülük tanács és párt funkcioníirius. Köszöntésükben nem frázisok hangzottak el, ha­nem meleg, szerető szavak. Az idősebb nevelők tapasztalatai, tanácsai. Minden tanácsban féltő gond és kérés. Becsülettel álljátok meg helyete­ket, szeressétek, nagyon szeressétek a rátok bí­zott gyermekeket. Szeressétek a falutokat, ahová kerültök. Váljatok a községek kulturális vezetőivé. Es tan ülj átok még, nagyon sokat tanuljatok még. A 80 torokból elhangzó eskü keményen csengett. Válasz volt az aggódó féltésre, megálljuk a he­lyünket. Esküszünk.... Nyolcvan pedagógus indult útnak a megyébe. . JÁTSZÓTEREKET . . . üde foltok a város területén, a parkok, terek, vagy a Népkert. Olyanok, mint a sivatagban az óázis. Ügy fogadják a pihenőket árnyas lombjaik alá, padjaikra. És a parkokban mennyi gyerek. Nem ismerem Eger város statisztikáját a kisgye­rekekről, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan vannak. Hisz bármerre megyek a főtere­ken, az utcákon apró és nagyobb gyereksereg kocsikban, tipegve, labdázva, vagy csatangolva. És a városnak, ahol ennyi a gyerek, csali egy- — egyetlen egy játszótere van, s az is milyen? Ta­valy szépen rendbehozlák, az idén, mintha tö- rök-dúlás járta volna. A nagyhintákat leszerelték. Vajon milyen rendelet alapján? A kishinlákról hiányzik a biztonsági lánc, és láttam olyan ma­mát, aki erős fűszálakkal kötözte gyerekét a hin­tához. Az utat — az isten tudja csak ennek a ren­delkezésnek is az okát — salakkal szórták fel, amit elfelejtettek lehengerelni. A csetlő-botló kicsinyek térdét bizony gyakran felsebezi az éles troszka. A homokozót, vagy nevezzük inkább porozónak, fel se ásták, fel sem töltötték, pedig úgy tudom, a homok fillérekbe kerül. Sehol egy színfolt, sely­mes fű, vagy gyep. Gizes-gazos az egész környék. Délutánonként mégis sok szüiő keresi fel gye­rekével együtt, mert a város területén máshol nincs játszótér. Pedig hely lenne. Például az Almagyar utcai posta mögött, az uszoda előtt, a Vorosilov téren, az Erdődi téren, a Cifraparti óvo­da előtt. Nem tudom ki intézi a játszóterek sorsát, de a sok kicsi gyerek nevében kérem, ne ilyen mos­tohán... Aggódó város . . . A városban talán mindenki ismeri a négy sző­ke kis Chikán gyereket. A legnagyobb 10 éves, a legkisebb 5. Mikor végigmennek az utcán, min­denki gyöngyörködve fordul utánuk. Gyakran látni őket a nagymamájukkal sétálni, vagy a strandon hintázni, vízbe ugrálni. Az egyik nap ilyen ugrálásnak lett áldozata a középső kis Cln- kán. Fejest ugrott, beverte a fejét a betonba, el­szédült a víz alá merült. A három másik és édesanyjuk már aggódva keresték, mikor valaki belebotlott a víz alatt, s kihúzta. A kicsi fiú már alig lélegzett. Ajkai szederjesek voltak. A strand közönsége egyemberként mozgósított, rohant or­vosért. Sokan az anyát vigasztalták és a kétség- beesett testvéreket. Leghamarabb egy Egerben tú- ristáskodó cseh orvos érkezett a gyerek segítsé­gére. Pillanatok alatt intézkedett, mesterséges lég­zést alkalmazott. Mikor a gyerek kis melléből az első nehéz sóhaj feltört, a stand aggódó közön­sége vele sóhajtott. Szorongatták a cseh orvos kezét, vállát veregették. Az szerényen hárította el, — kötelességét teljesítette. A kisfiút a kór­házba szállították, s aznap a városból százszámra hívták fel idegenek a gyermekosztályt. Oráról- órára aggódva, jobban van-e már? S csak akkor nyugodtak meg, mikor a főorvos személyesen je­lentette, a kisfiú túl van a veszélyen. (T. K-né) használják fel, mégpedig a kré- tapor gyártásához. Május 1 óta gyártják itt ezt az igen fontos terméket, s ebből naponként 25 mázsát termelnek. Krétaporból az idén összesen 210 tonnát állítanak elő és ad­nak át a vegyiipar számára. A DOLGOZÓK ÉRDEKÉBEN Hun kaphatnánk, mi La ízt? . . Elnézésüket kérem, hogy olyan ügyet kívánok az elv­társakkal elintéztetni, amely más szerv kötelessége völna. Az Egri Útfenntartó Vállalat­tól kértük, hogy Sírok község­ben két darab átereszt sürgő­sen építsenek, mert a község központjában valóságos sár­tenger van, s az ide tóduló víz rongálja a középületeket. Meg­építését a vállalat a második negyedévre ígérte. A múlt ne­gyedév közepén (május 12-én) írtunk a vállalatnak és érdek­lődtünk az építés felől. Az át­eresz azóta sem épült meg, de még válaszra sem tartanak érdemesnek bennünket. Ugyan­így adósak a Szabás-patak vé­dőfalával kapcsolatos kérésünk válaszával is. Úgy látszik azonban, nem­csak az Útfenntartó Vállalat adós a válaszokkal. Az Egri Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat­tól is hiába várunk választ, a tűzcsap kulcsát kérő levelünk­re. Kérjük a Népújságot, le­gyen segítségünkre panaszunk gyors elintézésében. Boris Miklós községi tanács vb. titkára Reméljük, a válasz hamaro­san megérkezik! Fegyel in i I eg elhoesájtva — Ennyi a bejegyzés a munkakönyv egyik rubrikájá­ban, — semmi több. Ugyan már ez is törvénytelen, mert a Munka Törvénykönyv csak az „elbocsátva” szót tünteti fel, de egyes túlbuzgók — mint például a maklártályai földmű­vesszövetkezet ügyvezetője — nem tartják ezt elégségesnek. Két szó csupán, mégis be sok család életét megkeseríti. Van, akinek jogosan kerül e bejegyzés munkakönyvé lap­jára. Én azonban azok mel­lett kívánok szólni, akik vala­milyen személyi önkényeske­dés áldozatai, akik jogtalanul viselik — családjukkal együtt — e bélyeget. Hisz bélyeg ez. Olyan bélyeg, amelytől nehéz szabadulni. Mely hosszú hóna­pokon, s talán éveken át is kíséri az embert. F. István két hónapja vi­seli ezt a bélyeget Bár a be­jegyzés azóta megváltozott, mégis még áthúzva is, még ér­vénytelenítve is kihat rá. Sok bürokrata gondolkodik így: „nem véletlenül került a be­jegyzés a könyvbe. Biztos notó­rius lógó, vagy sikkasztó, s Jó lenne végre helyesen dönteni! csupán emberbaráti jóindu­latból javították „hozzájáru­lással kilépett”-re a fegyelmi elbocsátást. Jó hát ezzel vi­gyázni, gyanús egyén, s inkább ne vegyük fel, nehogy meg­gyűljön vele a bajunk”. S ahelyett, hogy megvizsgál­nák, valóban hibás-e az illető, kimondják a megfelebbezhe- tetlent: nincs felvétel, minden helyünk be van töltve. S a fe- gyelmileg elbocsájtott — mun­kakönyvében a megbélyegző szóval — mehet tovább más vállalatok felé szerencsét pró­bálni. T. István tizennyolcszor is­mételte meg ezt. Tizennyolc helyen kapta meg hét hónap alatt ugyanazt az elutasító vá­laszt. Közben feleségével, s két kis gyermekével azon gon­dolkozhat, hogyan és miből él­jenek. Azt hiszem, nem hiábavaló a jó tanács: Jól gondolják meg mit és miért írnak a könyvbe azok, akik erre hívatottak. S a munkafelvétellel foglalko­zóknak sem árt, ha nemcsak a munkakönyvét, hanem az embert is nézik... (hódi) t Városokból és községekből egyaránt érkezett már panasz arra, hogy a kora reggeli órák­ban nem lehet üzleteinkben kenyeret kapni. A várakozás, amíg a kenyér megérkezik, mindig feleslegesen rabolja el az időt, de leginkább most, amikor az aratás, cséplés sür­get bennünket A héten néhány egri üzletre panaszkodtak. Felhívtuk a Sütőipari Vállalat igazgatóját, Sain Gyula elv­társat és érdeklődtünk, van-e tudomása a késedelmes szállí­tásról és hogyan gondolja a kenyér biztosítását minden időben. A következőket vála­szolta : —■ A panaszosok nekünk is szóltak már és amennyire le­A gyöngyösi AKÖV életéből Jó eredménnyel zárták az el­ső félévet az Autóközlekedési Vállalat dolgozói. 1956. első fél­évének sikeres befejezése érdeké­ben háromhetes versenyt tartot­tak. A legjobb eredményt elérők között július 10-én osztották ki a jutalmakat. Négyen, Tóth Ist­ván, Kolozsváry András, Fegecs Tibor gépkocsivezetők és Foris Sándor villanyszerő 15 köves kar­órát, nyolcán pedig nyári *cipőt kaptak jutalomképpen. A vállalat dolgozói elhatározták, hogy az alkotmány ünnepére, augusztus 20-ra újabb raunkaversenyt in­dítanak. Társadalmi munkával új kul­túrtermet létesítettek. Kultúrcso- portjuk olyan jól működik, hogy csehszlovákiai és debreceni ven­dégszereplésre hívták meg. • A vállalat a nagyrédei Győ­zelem Termelőszövetkezetet pat­ronálja. Július 17-én 26 dolgozó ment segíteni a termelőszövetke­zet tagjainak az aratási munkák­ban. V^AA^AA^VV^A^A/v^^^^^AA^A^^iWWAAAAAW^AAAAA/v^AWy^^AAA^AA^AAAVWWWVV^^AAAWAAAAAVWSA^^^A Kíváncsian várjuk, hogy a megyei tanács kereske­delmi és élelmiszeripari osztá­lya mikor válaszol a nyilvá­nosan „Toll jegyzetek” rova­tunkban feltett kérdésünkre. Akikről nem volt szó a cikk­ben, azok válaszoltak: a Vágó­híd dolgozói a maguk részéről a kereskedelmi szerveket hi­báztatják, hogy ilyen szűk a húskészítmények választéka. Örülünk válaszuknak, de sze­retnénk már örülni a megyei tanács illetékes osztályai vá­laszának is. Ezt egyébként nemcsak az illem követeli meg, de a kötelesség is. hét, és szállítási lehetőségeink megengedik, igyekszünk korán reggel friss kenyérrel ellátni az üzleteket. Hogy néhol egy­két órát késünk, az vagy a dolgozók megbetegedésének, vagy a kocsi hibájának tudha­tó be. Belátjuk, mennyire hely­telen az embereket megvára­koztatni, ezért javasoltuk az üzletvezetőknek .amit nem fo­gadtak el hogy naponta leg­alább egy mázsával több ke­nyeret rendeljenek és ez a mennyiség megmaradhat más­napra. Viszont az üzletvezetőknek, ez esetben az egri III-as szá­mú üzlet vezetőjének, Loson- czi Józsefnek más a vélemé­nye.— Senki sem vásárolja szí­vesen az előző napról megma­radt szikkadt kenyeret és ez csak a mi forgalmunkat ront­ja. Nem találjuk ésszerűnek a Sütőipari Vállalat elosztását a pékekkel kapcsolatban. A mi üzletünk hosszabb ideig a 12-es pékségtől kapta a kenyeret, ami itt van hozzánk pár lé­pésre, nem jelentett megeről­tetést, átlépni a kenyérért. Vi­szont egy idő óta a 8-as pék­től kapjuk a kenyeret, ami múlt szerdán is 11 órakor érke­zett meg, viszont innen a szomszédos péktől elviszik a Csemegébe és más távolabbi üzletekbe. Ezért már mi is szóltunk. Jó lenne végre a Sütőipari Vállalatnak és az üzletvezetők­nek megegyezésre jutni, vala­hogy úgy, hogy az megfelelő legyen a dolgozóknak. Ott, ahol a szél, vagy a víz ki­csit megdűtötte f ' * a kalászokat, aratógépre bíz­zák az aratást.! Nagyszerűen dolgozik a gép. I ■ — - - -J":v \ X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom