Népújság, 1956. június (43-51. szám)
1956-06-16 / 47. szám
4 NÉPÚJSÁG 1956. Június 16. szombat JlméL ÁíMvdjmbé-L — Az Állami Népi Együttes gy hete indultunk el Budapestről, hogy az Állami Népi Együttes tavalyi nagy Nyugat-Európai sikersorozata nyomán hazánkba érkező meghívások közül az angliainak tegyünk eleget. Hegyeshalomig vonat repítette az Együttest, itt autóbuszokra szálltunk, s a késő délutáni órákban már Bécs- ben vizsgálgattuk a La Manche-csatorna keleti partjáig, Ostende kikötővárosig közlekedő villanyvonatot. A vonat 100—130 km-es sebességgel suhant keresztül a lankás ausztriai tájakon, átfutott az osztrák-nyugatnémet határpn, gyönyörködéssel töltötte el utasait, mikor az Inn és a Rajna festői partjain futott,, majd Belgiumba érve, a déli órákban ontotta utasait a kikötőben horgonyzó 2000 tonnás „Prince Baudin” felé. Sok útlevél vizsgálat, sok hivatalos elintézni való után jutott fel az Együttes a hajó fedélzetére, ahol már nyugágyakban, szalonokban, éttermekben várta a bruxellesi vonat érkezését a sok előttünk felszállt utas. A hajóút eleinte kellemes vplt, sóslehelletű szél fütyült a kötelek között, jónéhány fénykép készült a távolodó belga partokról, a fehértarajos hullámokról, s a hajó soknemzetiségű utasairól. Míg a belga, majd francia partok mentén hajóztunk, nem is volt semmi baj, a csatorna közepén aztán elkezdődött a tánc. Viharos szél támadt, toronymagas hullámok hintáz- tatták a hajót, s az utasok bizony egymásután rohantak a korlátokhoz. Dowertől Londonig megállás nélkül, újra 130 km. sebességgel száguldott a vonat, s teljesen kimerültén érkeztünk este fél tízre a híres Viktória-pályaudvarra. A Palace Theater, — ahol hat héten keresztül minden este háromnegyed 8-kor elsötétül a nézőtér, s a Kállai kettős hangjaival elkezdődik műsorunk —, sok meglepetést tartogatott. Méretére nézve nem túl nagy, amolyan Néphadsereg színház-féle, de színpada majd félmétert lejt a nézőtér felé, és bizony nagyon kell vigyázniuk táncosainknak, hogy egy-egy nehezebb forgásnál el ne veszítsék egyensúlyukat. A hangverseny rendező vállalkozó nem kis fájdalmára, az első két sort ki kellett szerelni a színház nézőteréről, másképp igazán nem fért volna el a zenekar az orchesterben. Bemutató előadásunkat óriási érdeklődés előzte meg. A színház nézőterén egymásután jelentek meg a londoni diplomáciai élet előkelőségei, a követségek, sok, évtizedekkel ezelőtt ideszakadt magyarok is az első előadásunkra voltak kíváncsiak, s nem hiányoztak azok sem, akik legalábbis barátságtalan hangulattal ültek be a vörös piüs fotelekbe. Nálunk is nagy izgalom előzte meg a bemutatkozást, összeszorították szívünket a hírek, amit hallottunk, hogy a Párisi Balett megérkezésünk előtt ugyanabban a színházban igen csak mérsékelt sikert aratott, s a nemrég Londonban járt Római Opera előadásairól még csak meg sem emlékeztek a lapok. Sápadtak voltunk, éreztük: csak győznünk lehet. Aztán elnagysikerű szerepléséről — kezdődött az előadás. Forró hangulat, túláradó jókedv, derű és vidámság áradt a Palace Theater nézőtere felé, bennünk meg csalt nőtt a táncoló, daloló, muzsikáló kedv, s az előadás végére olyan taps, olyan siker kerekedett,, hogy arról még most, egy hét múltán is cikkeznek a lapok. „A magyar együttes nagymennyiségű egri bikavért hozott magával Budapestről, ezt isszák meg a napi 1 font hús fejadag mellé. Minden bizonnyal ez a forrása annak az energiának, mely a kétórás bemutatót jellemzi” — írja a Daily Mail, s a többi lapok is egyöntetűen dicsérik a „sztárok nélküli” együttest. Az együttes tagjai büszkék a nagy sikerekre. Büszkék arra, hogy népművészetünknek sok szépségét és gazdagságát, népünk életerejét és vidámságát esténként tapsviharban ismertetik meg London népével. Az áradozó sajtó, a percenként csengő, s gratulációkat közvetítő telefon nem téveszt meg minket. Mindnyájan tudjuk, hogy mindennap újra és újra meg kell harcolnunk a sikerért, az elismeréséit. Délelőttönként kíváncsian járkálunk a forgalmas londoni utcákon, megcsodáljuk a fél évszázada közlekedő emeletes autóbuszokat, a három-négy egymás alatti alagútban süvítő földalattit, titokban, hogy a rendőr észre ne vegye, megmosolyogjuk a királynő testőrségének íélméter magas kucsmáit, irdatlan bakancsait..., ijedten lépünk vissza a járdaszegélyre, hiszen a milliónyi autó, robogó motor és emeletes trollibusz jobbról közlekedik, — nagyon nehéz megszokni a balra hajts, jobbra előzz közlekedési szabályt. Figyelmesen nézegettük a szép kirakatokat, a sok, feltűnő szép női ruhát, nylon fehérneműt, fin- torgunk a sok drága és nem is szép férficipő láttán, s az utcasarkon küó narancsot vásárolunk egy levelezőlap árán. Szemünk belefárad a sok rikító színes, villogó, forgó reklámfeliratba, emitt Coca-Cola, amott rágógumi, arrébb Camel-cigarette s ki tudná felsorolni, mi mindent ajanlanak, mi mindenre esküsznek a feliratok. S ha a sok felfedező útba, a sok bolyongásba napközben bele is fárad a láb, megnyugtathatom kedves olvasóimat —, estére frissen ,üdén áradnak a Kállai kettős meseszép akkordjai. Estére fáradhatatlanul szökkennek a lábak a Györgyfalvi legényesben, s csak késő este csukódnak le a fáradt szemek, pihennek meg táncosok, zenészek, és énekesek, s csak üyenkor szállnak, de aztán nagyon szállnak haza a gondolatok a messzi Magyarországra! Új elismerést, új csodátokat szerezni népművészetünknek, új barátokat szerezni országunknak, ez a mi feladatunk, s ha mesz- sze Magyarországtól, idegen környezetben, idegen szokások között nehéz is a feladat, mindnyájan úgy érezzük, bírjuk majd erővel, becsülettel álljuk meg helyünket! HEGYI IMRE, a Magyar Állami Népi Együttes tagja >i<aiua JEGYZETEK A FESZTIVÁLRÓL /. c7lz Aranyhintó ‘Dudapesten Az Aranyhintó szereplőit vonat vitte Budapestre, közönséges gyorsvonat, minden aranyozás nélkül. Amikor befutott a Keleti pályaudvar üvegcsarnokába, s a sietősebb utasok lekászolódtak, a hatalmas kupolák alatt felharsant a hangszóró: „Üdvözöljük az Egri Gárdonyi Géza Színház művészeit, kérjük, fáradjanak a...” A szomszédos sínpárra berobogó vonat zaja elnyelte a többit, de a hangszóró jó vasutas szokás szerint megismételte az üdvözlést és közölte, hol várják az egrieket. Mert várták őket, még pedig egész küldöttség: a Petőfi Színház küldöttsége. Jól esik az üyen figyelmesség, kivált ha annyi izgalommal, szorongással érkezik az ember valahova, mint az egri színészek a budapesti színházi fesztiválra * ötödször rendezik meg Budapesten a színházak évi seregszemléjét, de a Gárdonyi Színház és az ugyancsak tavaly alakult kaposvári Csiky Gergely Színház első ízben vesz részt rajta, összesen 10 társulat érkezett, köztük olyan nagymúltú együttesek, mint a szegedi, .vagy a debreceni. Az erőpróba tehát nem ígérkezett éppen könnyűnek s még nehezebbé tette, hogy az Aranyhintó új darab, amelynek nincsenek színpadi hagyományai, azonkívül bővelkedik a nehéz drámai helyzetekben, összetett jellemekben. A Gárdonyi Színháznak dicséretére válik, hogy kitaposott ösvény helyett járatlant tört magának, hogy ilyen nehéz próbatétellel akarta igazolni erejét. A helyzetet súlyosbította. hogy sok budapesti színházi ember a szövegkönyv elolvasása után teljes értetlenül, vi- szolyogva fogadta a darabot! Nem sokkal a fesztivál előtt jelent meg a „Színház és Filmművészet”-ben Hunyadi József cikke, amely a színészekről a díszlettervezőig, a fordítóig mindenkit megdicsért, de magát a darabot sommásan elintézte. • Minden vidéki színház kétszer adta elő darabját, először délután, úgynevezett „szakmai közönségnek”, aztán a következő nap estéjén. A délutáni előadást nem láttam (az ugyanakkor szereplő kaposváriakat néztem meg), de mint megtudtam, nem a legjobban sikerült. Ismeretlen, szokatlan volt a színpad, rosz- szak a technikai föltételek, a megvilágítás, ez pedig nem a legjobb hatást tette az amúgy is lámpalázzal küzdő színészekre. Az esti előadás viszont nem sikerült rosszul. Különösen Ruttkai Ottó Berjozkin ezredese mutatott fejlődést az egri bemutatóhoz képest. Az egrinél valamivel halványabb volt Forgács Kálmán, de alakítása így is általános elismerést aratott. Bőd Teréz és Károlyi István most is kitűnően játszott. Balázs Andort, mint már megírtuk, időközben baleset érte és gipszben volt a karja, így lépett fel, de játéka nem maradt alatta az egrinek. A délutáni elqadás kudarca után feszülten vártam, hogy reagálnak a nézők, — akik javarészt éppúgy színházi emberekből tevődtek össze, mint a délutáni „szakmai közönség”. Nos, sikere volt az Aranyhintónak. Nem kirobbanó, falrengető sikere, de elég sok taps, félreérthetetlen elismerés. Minden előadásról vitát tartottak a Színház és Filmművészeti Szövetségben. A Gárdonyi Színházéra hétfőn délelőtt került sor. Kazimir Károly, a Miskolci Déryné Színház rendezője tartotta a bevezető előadást, Tárgyilagosan, alapos felkészültséggel, hozzáértéssel elemezte a darabot és az előadást. Határozottan fellépett Hunyadi József fölényes, kicsiny lő kritikája ellen. Az Aranyhintót hibáival együtt nagyon érdekes és értékes műnek tartotta. A színészi játékról, de különösen a rendezésről sok érdekes észrevételt tett, egészében — mint mondotta — „átélt játék, őszinte, igaz színjátszás jellemezte az előadást, bár hellyel-közzel észre lehetett venni az illusztrálás elemeit.” Az Aranyhintó értékét illetően hasonlóképpen vélekedett Liska Dénes is, szenvedélyesen vitázva Hunyadi József cikkével. • Mindent összevéve, nem maradt szégyenben a mi egri színházunk. Nem tudom, mi lesz a fesztivál összefoglaló vitájának értékelése, de az eddig elhangzottakból, a Magyar Nemzetben, a Népszavában és az Esti Budapestben megjelent kritikákból érezni, hogy társulatunkat megbecsülik, méltányolják Budapesten is. Ennek pedig, — úgy hiszem, — mindnyájan örülünk. G. A. Naptár Június 16. 1950-ben, hat évvel ezelőtt alakult meg a Dolgozo Ifjúság Szövetsége. Június 16. I93b-ban, 20 évvel ezelőtt halt meg Makszim Gorkij, a nagy szovjet író. lüöZ-üen született Dimitrov, bolgár politikus és államférfi. — ORSZÁGSZERTE június 17-én lesz a vas és színes- fémgyüjtő-honap. Ezen a napon számos iskolás és úttörő járja be a házakat, hogy összegyűjtse a felesleges vas- és lemhulladékot. — AZ ÚTTÖRŐ szervezetek 10 éves jubileumi évfordulója alkalmával 2000 úttörő és közel ugyanannyi felnőtt részvételével járási úttörő találkozót rendeztek Hevesen. A díszszemlén és a színpom- pás felvonuláson a komlói és a hevesi általános iskolások tűntek ki. Hasonló találkozó volt Mátrafüreden is, ahol szintén 2000 úttörő vett részt. — ÖT MÁZSÁS sertés hízik a Hatvani Cukorgyár Célgazdaságában. A gazdaság vezetői az idei mezőgazdasági kiállításon mutatják majd be a sertést, meiynea súlya, mint remélik, akkorra már a hat mázsát is meghaladja. — TSZ LÁTOGATÁST rendeztek a közelmúltban az ivá- di Dózsa Tsz-be a környék egyénileg dolgozói. A vendégek, miután az elnök ismertette velük a csoport eddigi fejlődését és eredményeit, megtekintették a szántót és a gyümölcsöst. A szépen gondozott, rendben tartott föld, a jó termést Ígérő gyümölcsös nagyon megnyerte tetszésüket. (Erdélyi János) — JÓL SIKERÜLT matematikai versenyt rendezett a Megyei Tanács Oktatási Osztálya az általános iskolák részére. A versenyen sok kiemelkedő eredmény volt. VlII-dikból: Sipos Gyula Eger, VII. sz., Farkas Henrik Nosz- vaj, Radó András Gyöngyös. III. sz. lettek az elsők. Viliikből Vajdovich Ilona Eger, V. sz. Gál Miklós Recsk. Juhász Erika Eger, I. sz. VI-dik- ból Vas Rozália Eger, II. sz., Varga MáHa Eger, V. sz., Tóth Erzsébet Párád. V-dikből Megyés Mária Vámosgyörk, Pásztor Margit Füzesabony, Csák György Eger, II. sz. FILM: BEL AMI Guy de Maupassant híres regénye, a Bel Ami nyomán készült ez a film, amelyet az egri > Vörös Csillag filmszínház június 21—27-ig mutat be. A film korábban kezdi meg hősének, Duroy sorsának ábrázolását, mint a regény, hiszen egy olyan esettel kezdődik, amely Duroy afrikai pályafutásáról szól és ott folytatódik, amikor Afrikából Párizsba fillér nélkül visszatér. Pénze nincs, csak jó modora. A véletlen egy volt katonaj rsával sodorja össze, aki egy nagy lap munkatársa- Ez ina.tja el a sikerek útján a Bel Amit, magyarul a Szépfiút, aki egyre magasabb és magasabb pozícióba kerül, félretolva szerelmet, barátot, s olyan módszerekkel küzd a nála ravaszabbak ellen, amilyeneket tőlük tanul, ott üt rajtuk, ahol legfájdalmasabb. A film a harmadik francia köztársaság polgári társadalmát, a tőzsdei manővereket, a politikai korrupciót jellemzi kitűnően. Egri Vörös Csillag Filmszínház: 16— 20: Merénylet a kikötőben (szovjet). 17— én délelőtt 11 órakor matiné: Veszélyes őrjárat (szovjet). Egri Bródy: 16—20: Irén, menj haza! (lengyel). Egri Béke: 16—18: Tengerparti találkozás (német). Egri Szabadság: 16—17: Taxi úr (francia). Gyöngyösi Szabadság: 16— 17: Merénylet a kikötőben (szovjet). 18— 19: Kilences kórterem (magyar). 17- én délelőtt 11 órakor matiné: öten a Barska utcából (lengyel). Gyöngyösi Puskin: 16— 20: A három jóbarát (csehszlovák). 17- én délelőtt 11 órakor matiné: Szibériai rapszódia (szovjet). Hatvani Vörös Csillag: 16— 18: Az élet tanulsága (szovjet). 17- én délelőtt 11 órakor matiné: Kémek a vonaton (csehszlovák). Füzesabony: 16—20: Gábor diák (magyar). Pétervására: 16— 18: Tengerparti találkozás (német). 17- én délelőtt 11 órakor matiné: A kis Muck története (német). MŰSOR!: Június 16-án szombaton Egerben este fél 8 órakor Tabi: A kalóz. Június 17-én vasárnap Egerben este fél 8 órakor Tabl: A kalóz. Június 18-án hétfőn Egerben nincs előadás. Pétervásárán este 8 órakor: János vitéz. Június 19-én kedden Egerben este fél 8 órakor Tabl: A kalóz. Mátrafüreden este 8 órakor: Zsuzsi kisasszony. Mátraházán este 8 órakor: Vannak még kísértetek. . Tornaüimepély Kálban Vasárnap jól sikerült évvégi tor- naünnepéiyt rendeztek Kálban. A mintegy 400 főnyi közönség két órán Keresztül gyönyörködhetett szabad-, talaj- és gúlagyakorlataiban. Szépen sikerültek az egyéni talajtorna bemutatók, a játékos váltók, a szekrényugrások és az alsó tagozatos tanulók táncszámai is. Nagy tetszést aratott a két nyolcadik oszály között megrendezett kézilabda mérkőzés. A gyakorlatokat az MSZT által patronált úttörő zenekar kísérte, Köröskényi Lajos tanár vezettésével. Az ünnepély gyakorlatait összeállították és levezették Danes Lajos és Danes La- josné testnevelő tanárok. CSALÁDI EBED Kiskoromban nem volt benne részem. Anyám özvegyen maradt, bátyám Franciaországban élt, nővérem egy internátusbán. így kettesben nem volt értelme a főzésnek, leggyakrabban vendéglőben étkeztünk. A nagy családi ebédet csak a francia tankönyvemben a „Le familie” címszó alatti képen láthattam. Ültek ott vagy nyolcán is. Mindig irigykedtem, milyen jó is lehet, ahol any- nyian vannak együtt — egy nyugodt családi ebéden. És az élet valahogy úgy hozta, hogyha most összekerülünk ha- tan-heten is ülünk a régi nagy asztalnál, ahol valaha még a nagymamám is kis- ányként kanalazta a levest. Ha összeverődünk... Ez a legritkább eset, hiszen két iskolás fiam, meg mi felnőttek a legkülönbözőbb időpontban érkezünk haza. Én rendszerint újságot olvasva, oda sem figyelve kapom be akkor az ebédet. Néha azonban vasárnapon- kint egyszerre kerülünk az asztalhoz, és ez külön ünnep mindannyiunknak. A heti események is terítékre kerülnek az aranysárga húsleves mellé. A fiúk elmondják, mi történt az iskolában, a kislány a parkbeli élményeiről számol be, a legkisebb pedig a visszhang, mindenki véleményét megvárva, ismételget. Míg meg nem kapja az adagját, kanalával ver indulót a pettyes tányéron, mellette a háromkerekű biciklije, ami az ebédnél sem maradhat el tőle, a lányom lábával kíséri az ütemet, a harmadikat az utolsó pillanatban kell mosakodni küldeni, mert arcán a délelőtti focimeccsek nyomai fénylenek. A legnagyobbik még mindig az elmaradhatatlan könyvét lapozza, s ha nem figyelmeztetjük, az üres tányérból kanalazná a levest. Nagy- nehezen mégis megkezdődik az ebéd. Csak egyformán mindenkinek. A leves tetején aranyos zsírkarikák úsznak, a pirosló répák mellett. Ez újabb játék a legkisebbnek, aki kanalával a karikák közepére csap, i- lyenkor vagy újra ruhát kell váltani, vagy neki kell tiszta szalvéta a nyakába. Forró... panaszolja a kislány, poljó... ismételgeti a visszhang. Azután kerül sor a második tálra. Mindegyik más részt követel, s néha még össze is vesznek egy- egy combon , vagy májon. A kislány érdeklődik . — Miért mondják fehér húsnak a tyúk mellét, s miért nőtt egyáltalán olyan nagyra a körme. Nem szokták neki levágni, — mutat a tyúk lábára, amelyen persze már nincs köröm. — Kömé — szól a visszhang — és illetlenül két és féléves korának minden őszinteségével, jóétvágyá- val marcingolja a combot. A legnagyobb úszóélményeit nagyban meséli, amit a középső — „az is valami?” — megjegyzéssel nyugtáz. Mindjárt kitör a vihar közöttük, de apu szigorú tekintete pillanatnyi fegyverszünetet eredményez. A legnagyobb mormog, mire a visszhang megjegyzi: — Kajcsi megint go- j omboz, (ami nála gorombáskodást jelent.) Lassan elfogynak a megboldogult tyúk részei is. A kislány kijelenti — tele van a pocakom, a visszhang utána — tele van a pocakom. S leteszi a villáját (mert ügyeske már, késsel, villával próbál enni, bár szívesebben használja a kezét.) Megjelenik az ebéd fénypontja, — a torta. A középső égnek forgatja a szemeit, s a hasát simogatja, a kislány a konyhában töltött délelőtt mindentudásával kijelenti, — dió is van ám benne. A visszhang bólogat — van benne.., van benne... Ennek elosztásához már mérnök kellene, nehogy egy miliméterrel is nagyobb jusson amcsiknak, mert akkor sanda szemmel nézegetik egymást. A kisfiú nem kedveli a tortát, s tanglit követel) ami nála sós- stanglit jelent.) Azután nincs megelégedve a vízzel, — meleg, jelenti ki, — kéjek söjt. Elfogynak a morzsák is, a t középső még a tor- tástá.at is kikaparja, nehogy valami megmaradjon. Vége a vasárnapi c ebédnek. Én megle- "M hetősen roskadozó lábakkal pihenem ki >' az ebéd fáradalmait, ö Azaz csak pihenném, hiszen egy félóra múlva besomfordál előbb a kislány — kérek vajas kenyeret, de retekkel — ! jettekkel jön nyomában a Visszhang, IV azután a konyhában hallom csörömpölni £w> a nagyobbikat, lek- 3 — város kenyeret ken - magának, veszélybe hozva a tegnap vasalt konyhai térítőkét, s o; középső az iránt érdeklődik, —< anyu 9 mi lesz vacsorára. — v * *- A nyugodt vasárnapi ... 3 ebéd így ér véget. " v Törös Károlyné
