Népújság, 1956. június (43-51. szám)
1956-06-16 / 47. szám
ff 1956. június 16. szombat NÉPÚJSÁG így baj lesz az aratással LEGALÁBB két órája beszélgetünk, mégis alig tudok még valamit. Sőt, úgy látszik, egyre több érthetetlen dolog bukkan fel. Szemben a csoport könyvelője, mellettem a növénytermelési brigád vezetője, néhány tag. Egyik se mai gyerek. Míg kinn az eső pásztázik, és a félig nyitott ablakkal incselkedik, ők röviden elmondják a tsz hatéves történetét, hiszen először vagyok köztük. Felváltva beszélnek, néha egymást helyesbítve, máskor fejbólintá- sokkal, vagy egy „úgy volt biz az”-zal erősítve az elhangzottakat A könyvelő nyugodtan, jól megrágva mondja ki a szót, a másik hirtelen, még a visszaemlékezésben is fel- idegesedik, s ilyenkor nem szűkölködik a csúnya szavakkal. Keskeny, üregbe bujtatott, kicsit szúrós szemével ide-oda .apkod, ritkán néz szembe, § ez engem nagyon zavar. Megpróbálom röviden ösz- szefioglalni a tőlük hallottakat. Alakulásuk után az első időben bár kevés taggal, segítséggel és reménnyel, de eredményesen zárták a gazdasági éveket Nem volt ugyan rekordtermésük, országos hírnevük, vagy olyan állattartásuk, amire mindenki felfigyelt, mégis elégedetten éltek. Fejlődött, gazdagodott a tsz, jobb módban élt a tagság. Eszükbe nem jutott volna elhamarkodottnak tekinteni a tsz-be lépést. Hanem a tavalyi év, az aztán másként alakult már a kezdetén. Hiába vetettek ősszel időben és gondosan, a hidegtől és a sok egér miatt kiveszett a szem, újból kellett vetni, csakhogy nem volt vetőmag. Kölcsön kértek. Nem valami jól sikerültek a kapások sem, mert mintha az idő is ellenük esküdött volna, örökké esett, nyakig gazban állt minden. ÚGY IGAZ az, legyen öröm vagy balszerencse, de ha egyszer elkezdődik, egész lavina követi. A vámosgyörki Haladás Tsz tagjai sem győzték a sok munkát ,még a gépállomás segítségével sem. S év végén 20 forint sem jutott egészen a munkaegységekre. Persze, hogy keveselték, s többen hátat fordítottak a közösnek. Lesz ami lesz. ennyit magam is összekaparok, minden mérgelődés nélkül. Ebben az évben aztán 35 ember (1936-ban halt meg Maxim Gorkij, a nagy szovjet író, a szocialsta realizmus megteremtője.) Szomorú, nevetséges is ^ visszaemlékeznem, ■mennyi súlyos megaláztatást, sérelmet és nyugtalanságot okozott nekem hirtelen föllobbant olvasási szenvedélyem. A szabászné könyveit nagyon drágáknak tartottam és íéltem. hogy az öregasszony elégeti őket a kemencében. Ezért iparkodtam nem gondolni ezekre a könyvekre és a színesfedelű füzeteket kezdtem venni az üzletben, ahol reggelenkint a teához kenyeret vásároltam. A boltos nagyon kellemetlen fickó volt, kövér, izzadt, fehér, hervadt arcán sebforradásokkal és foltokkal, világos szemmel és kurta, esetlen újjakkal dagadt kezén. Az üzle- e esti gyülekezete volt a si- hedereknek és a könnyűvérű lányoknak az utcából. A gazdám öccse is csaknem minden este velük ment sört inni és irtyázni. Gyakran elküldték, ■gy hívjam vacsorázni és .em egyszer láttam a szűk, icsiny szobácskábán, az üzlet ögött a boltos korlátolt, vö- jsképű feleségét Viktor, vagy valamelyik más legény térdén ilni. Ez láthatóan nem bánitta a boltost, aminthogy zon sem sértődött meg, ha a •érét. aki a boltban segí- t, erősen megölelgették az kesek, a katonák és min- ki, akinek csak tetszett kevés volt a boltban, ezt d magyarázta, hogy még i dolog, — nem volt ideje ■ndezni, jól lehet az üzlet az ősszel nyitva volt. légeinek és vevőinek kos képeket mutogatott vánságukra szemérmetlen -■két adott nekik leírásra. , 1 olvastam Misa Jevsztig- jev semmitmondó füzeteit, kopejkát fizettem daramaradt a több, mint 300 hold földre és állatokra. Év elején úgy látszott, hogy sokkal szerencsésebben lesznek, mint tavaly, noha a bognár, kovács, tanácselnök, éjjeliőr, kocsis, könyvelő, meg a többi — aki a növényápolásban nem vesz részt —, leszámításával nagyon sok föld jutott egy emberre. Esőben megint nem volt hiány, örökké kézben volt a kapa, meg kézben lesz ezután is még jó darabig. Mivel kevesen voltak, a vetési tervet úgy állították össze, hogy minél több géppel művelhető kapás és nagy tábla kalászos legyen. Kaptak új elnököt, aki igazán minden igyekezetével a jót, a jobbat akarja, s mégis bajok vannak. A kapálást nem győzik, füves a kukorica, a népa, a mák, nincs feltöltve a burgonya, több munka elmaradt a szőlőben, akkor, amikor küszöbön az aratás. Majd minden holdnyi aratni valóra leszerződtek az atkán gépállomással, de nem kell a gépmunka, kikergették a traktorost a növényápolásból is. Teljesen érthetetlen. Itt a sok kapálás, nem soká sárgul a kalász, de ide kombájn, vagy aratógép be ne tegye a lábát. Meg ne próbálja. Nem ér annak a munkája egy lyukas kétfillérest sem, — ilyen hangokat hall az ember. LEHETETLEN, hogy így legyen. Nem így ismerjük az at- kári traktoristákat, nem hisz- szük, hogy a gépállomás vezetősége csak jóindulatból fizetné dolgozóit. Vámosgyörk- től nincs messze Atkár, át kell menni és szót érteni. Miből ez a nagy gép ellenszenv, bizalmatlanság a Haladásban, beismerésük szerint az egész tagságban. Atkáira velem jön az új elnök, Csonka Lajos is. Úgyis ide készült, éppen az aratás ügyében. Tudják itt. hogy a szomszéd mennyire nem kedveli a gépet, noha közülök most is dolgoznak odaát. — Nem tudom mi lett volna a 15 hold réttel, ha mi gyorsan le nem vágjuk, vagy a 28 hold kukoricával, amit négyzetesen mi vetettünk kétszer mi kapáltunk Most is fűben lenne, mert olyan kevesen vannak, hogy nem győznék Amivel lehetett eddig még a szerződésen felül is segítettünk. És nem marad növényápolási munka aratásra, ha ránk bízzák a burgonyabonként az olvasásért. Ez nagyon drága volt, a könyvek pedig semminemű élvezetet nem szereztek. „Guak, avagy a törhetetlen hűség”, „Francil, a velencei”, „Az oroszok harca a kabardinok ellen, avagy a szép mohamedán nő, aki férje sírján meghal” — az irodalomnak ez a faja nem elé- gíttett ki, gyakran föl is mérgesített. Ügy éreztem, hogy a könyvek gúnyolódnak fölöttem, mint valami ostoba, akinek nagyképű szavakkal valószínűtlen dolgokat mesélnek. „A sztrelecek”, „Jurij Mí- loszlavszkij”, „A titokzatos szerzetes”, „Japancsa, a tatár lovas” és a hasonló könyvek már jobban tetszettek — megmaradt valami utánuk. Még jobban magával ragadott azonban a szentek élete —ebben nem volt valami komoly, ami hitet keltett és nem egyszer mélyen megrendített. Mindegyik mártír valami okból régi barátomra, „Ezmár- jó”-ra emlékeztetett, a már- tímők nagyanyóra, a szentek pedig — nagyapára, amikor jó órája volt. Olvasni a fészerben szoktam, amikor kimentem fát vágni, vagy a padláson, amely ugyanolyan kényelmetlen és hideg volt. Néha, amikor nagyon érdekelt a könyv, vagy gyorsan ki kellett olvasnom, éjjel fölkeltem és meggyújtottam a gyertyát, az öregasz- szony azonban észrevette, hogy a gyertya éjszaka rövi- debb lett és attól kezdve megmérte a gyertyát egy forgács darabjával és valahová eldugta a mértéket. Ha azután reggel a gyertya nem felelt meg a mértéknek, vágj ha megtaláltam a mértéket, és nem vágtam le belőle annyit, amennyi a gyertyából elégett, dühös ordítozás kezdődött a konyhában és Viktoruska dühösen szólt ki a priccsről’ töltögetést, a kukorica harmadik kapálását, ők meg rendbe hozzák a sorközöket, leszedik a cseresznyét, gondozzák a szőlőt. Tóth elvtársnak, az agronó- musnak igaza van, bár néha jogos a gép ellen emelt panasz, nem végzett az az eddigiekben kifogástalan munkát. De most új a vezetőség, jól javították ki a gépeket, nagyobb a hozzáértés, lehet nagyobb bizalmat előlegezni. Akár a kombájnnal szemben is, amely tavaly annyi szemet szórt szét a tsz földjén, hogy az utána mélyszántott talajban sűrűbben kelt, mintha dupla vetőmaggal szórták volna be. De a csoport kalászosát tavaly „megkergette”, összetekerte a szél. most pedig szépen, egyenesen áll a szár, ez kedvez a kombájnnak. S még ha kicsit megdől is, az aratógép csak boldogul vele. S ezt is előkészítették ENNYI jóindulat után — azt hinné az ember — belátják, hogy a gép a közös segítésére, s nem a hátramozdítá- sára van. De nem, mégsem értik meg. Ragaszkodnak a kézi erőhöz. — Be tudják vonni a családtagokat? Mert így decemberre sem végeznek. — Családtagokat, ugyan honnan? Epüknél kisgyerek van, a másik öreg már, nem tudom, jöhet-e számításba vagy tíz. Szabóéktói az após, meg.. Söregi. Farkas családja, akik hébe-hóba eddig is itt voltak. — De hát akkor mégis, hogyan? Vagy 15 embernek 150 hold learatása? Elmúlik a viaszérés. utána megakadá- lyozhatatlan a nagy szemveszteség. — Magunkban valahogy majd elvégezzük. Ha megint sokat fizetünk a gépállomásnak, mi marad nekünk. — Hm. Valahogy. Csakhogy erre a valahogyra rossz emléke van a tsz-nek. Tavaly, nem tudni, milyen bölcs elgondolás alapján, a tagok saját tsz-üktől felébe és harmadába kivették a kukoricát művelésre és törés után csak a beadott százalék került szétosztásra. Csoda-e, hogy kevés lett a munkaegység értéke, amikor a munkaerő és a termény elvonással kétszeresen is becsapták magukat? így az idén nem gondolkozhatnak, mert semmi jó nem származna belőle. Ez csökkentené le a munkaegység értéket, nem pedig a gépnek fizetett pénz. NINCS IDŐ a tétovázásra, nem vagyunk, s nem is lehetünk Pató Pálok, el kell fogadni a gépállomás jóakaratát, segítségét addig, amíg nem késő, amíg gépeit más tsz-hez nem irányítja. így jönnek jól ki. Idejében lesz learatva, elcsépelve, emellett a többi növény is rendbe téve, nem lesz szükség jövőre köl- csönszemekből etetni a jószágokat, más tsz-től kunyerálni vetőmagot, ha netalántán kis kár van a vetésben. Kalászosuk szép termést Ígér: búzából meg lesz a kilenc, őszi árpából a 13—14 mázsa a tavaszárpájuk kicsit gyöngébb. A hízók is gömbölyödnek már, melyeket aratás idejére szántak, mert a sarkokat, s ahol addig megdűl. mindenképpen kézzel kell lefektetni. Még a tavaly épített magtár kitisztítása van hátra, s aztán lehet fenni a kaszákat... D. M. Jól jövedelmez a ló- és vörösheremag termesztés Sikerrel mutatkozol! be Gyöngyösön a lengyei állami Cirkusz Az elmúlt napokban nagy sikerrel mutatkozott be Gyöngyösön a Lengyel Állami Cirk, a Gdansk. — Az eddigiektől eltérően, fiatal lengyel artistákat, az Artistaképző Akadémia növendékeit is felléptették A vendégszereplés sikere nemcsak a baráti lengyel nép artistáinak ügyességét, hanem népeink közötti igaz barátságot is igazolják. A műsorból kiemelkedett a kedves kutya-színház, vala- ! mint Wronovszky zenehumo- rista. Nagy derültséget keltett a három motorozó medve és az akadémia növendékeinek I „Rosszul sikerült hangverseny” paródiája. Számos takarmányunk közül legértékesebb a lucerna és a 1 vöröshere. Mint évelő pillangós virágú szántóföldi termesztésben évekig különösen fehérjében gazdag, zöld, illetve szárítva értékes takarmányt ad. A második ötéves terv célkitűzése alapján állattenyésztésünket nagymértékben fejlesztenünk kell, ezen belül főként a szarvasmarhatenyésztést Ez pedig el sem képzelhető lucerna és vöröshereta- karmány nélkül. Ahhoz, hogy megfelelő takarmánybázist biztosítsunk, elsősorban jó vetőmag kell. Kormányunk csak úgy tudja a megfelelő meny- nyiségű vetőmagot biztosítani, ha megfelelő vetőmag-alappal rendelkezik. I [ Hazánkban a lucerna és vöröshere magtermesztésnek nemcsak a hazai szükségletek miatt van nagy jelentősége, , hanem azért is, mert a nálunk termelt lucerna és vörösheremag minőségileg egyike a legkiválóbbaknak. Hazánk éghajlata jó tulajdonságokkal ruházta fel a vetőmagvat: hosz- szabb ideig is bírják a szárazságot, ugyancsak a hónélküli, erős, hosszantartó hideget, emellett gyors a sarjadzó képességük. a szár és levélarány igen kedvező, nem utolsó sor- I ban a külföldi fajtáktól elté- j rően három-négyszer is kaszálható. Lucerna és vörösheremag exportlehetőségünk tehát szinte kimeríthetetlen, s rendkívül nagy bevételi forrása az országnak. A magokért jó pénzt és különféle kedvezményeket kapnak a termeink. Nyolcvannyolc százalékos tisztaságii. Incema- magért mázsánkint 3500 forintot, vörösheremagért 2000 forintot kap a termelő. A tsz és egyéni termelő minden átadott egy mázsa 88 százalékos tisztaságra számított lucerna és vöröshere mag után 20 kiló fémzárolt vetőmagot igényelhet vissza a termény átadásakor. Ha ezt a kedvezményt nem veszi igénybe, akkor minőségi felárat kap. Tsz-ek és egyéniek minden szerződött katasztrális hold lucerna és vöröshere után 25 kiló Agrito növényvédőszert kapnak ingyen. A mezőgazda- sági tsz-ek minden átadott egy mázsa, 88 százalékos tisztaságra számított lucerna és vörösheremag után háromszáz kilő abraktakarmányt, árpát, vagy kukoricát igényelhetnek állami szabadfelvásárlási áron. A tszcs-k és egyéni termelők pedig ugyanezért 150 kiló abraktakarmányt igényelhetnek állami szabadfelvásárlási áron. A mezőgazdasági tsz jogosult minden általa átadott 45 mázsa 88 százalékos tisztaságra számított lucernamag után egy teherautó, vagy pedig 15 mázsa után egy Pannónia motorkerékpár vásárlására jogosító engedélyt igényelni. A termelők az elmúlt gazdasági évben is eredményes magfogást értek el. Az eger- szóláti Haladás Tsz hét hold vörösheréről 32 mázsát adott át vállalatunknak. A mezősze- merei Nincs akadály három holdról 140 kiló lucemamagot szedett. Vörösheréből Kolozsvári- József maklártályai gazdának két holdon 6 30 mázsa vörösheremag termett. Ezek a példák bizonyítják, hogy a termelőknek, különösen az új kedvezményeket is figyelembe véve. gazdaságos a lucerna és vörösherem agterm esztés. Nagy István agronómus Csaknem százmillió üveggel több konzerv és befőtt készül a második ötéves terv időszakában A konzerviparnak a második ötéves tervben 1955-höz viszonyítva 46—48 százalékkal kell növelnie termelését. A termelés fokozásával 1956-ban többek között főzelékkonzervfélékből, sűrített paradicsomeiemo — (Részlet) — Hagyja már abba a veszekedést, mamuka! Nem hagyják élni az embert! Persze, hogy égeti a gyertyát, mert éjjel füzeteket olvas, a boltostól veszi, tudom! Nézzen csak utána a padláson... Az öregasszony felszaladt a padlásra, megtalálta valamelyik füzetet, és darabokra szakította Ez magától értetődően elszomorított, az olvasási vágy azonban még jobban megerősödött bennem. Megértettem, hogy ha ebben a házban egy szent jönne, a háziak elkezdenék tanítani, átformálnák a maguk mintájára, — egyszerűen unalomból. Ha fölhagynának ítélkezni az embereken, kiabálni, gúnyolódni fölöttük, — elfelejtenének beszélni, megnémulnának, nem ismernének magukra. Ahhoz, hogy az ember adjon önmagára, szükséges, hogy valamilyen viszonyban legyen a többi emberrel. A háziak nem ismertek más viszonyt felebarátjukhoz, mint az oktatót, az Ítélkezőt, s hogyha azok úgy kezdtek volna élni, mint ők, ugyanúgy gondolkodni és érezni — mindegy, akkor is Ítélkeztek volna fölöttük, ök már ilyen emberek voltak. Minden úton-módon ravasz- kodtam az olvasással, az öregasszony néhányszor elpusztította a könyvemet, egyszerre csak hatalmas összeggel, 47 kopejkával voltam adósa a boltosnak! Követelte a pénzt és fenyegetett, hogy le fogja a háziakéból, ha bejövök a boltba vásárolni. — Mi lesz akkor, —kérdezem gúnyolódva. I Kibírhatatlanul ellenszen- I vés volt nekem ,s nyílván ő j maga is érezte ezt, minden- j féle fenyegetéssel kínzott, valami gyönyörűséggel. Ha bejöttem a boltba, foltos arca I csaknem elolvadt, s barátságosan kérdezte: — Elhoztad az adósságodat? — Nem. Ez megijesztette, elkomorult. — Micsoda? Tán föladjalak a békebírónak, mi? Hogy javítóintézetbe küldjenek? Nem volt honnét pénzt szereznem — a béremet nagyapának fizették — elvesztettem a fejem, nem tudtam, mitévő legyek. A boltos pedig válaszul kérésemre, hogy várjon, amíg megfizetem az adósságot, odanyújtotta kövér, duzzadt kezét: — Csókold meg — várok! — mondta. Amikor azonban fölkaptam a súlyt a pultról és feléje lendítettem, leguggolt és fölkiáltott: — Mi van veled, mi, mi? Csak tréfálok! Én viszont megértettem, hogy nem tréfál és elhatároztam, hogy pénzt lopok, csakhogy leszámolhassak vele. Reggelenként, amikor a gazdám ruháját tisztítottam, a nadrágja zsebében csörgött az aprópénz, néha pedig kihullott zsebéből és elgurult a padlón, egyszer meg egy pénzdarab valami hasadékon a lépcső alatti fáskamrába esett Elfelejtettem megmondani és csak néhány nap múlva jutott eszembe, amikor a húszast az udvaron megtaláltam. Amikor odaadtam a gazdámnak, azt mondta neki a felesége: — No, látod? Meg kell számolni a pénzt, ha a zsebedben hagyod. A gazdám rám mosolyogva mondta: — Nem lop, tudom. Most, amikor elhatároztam, hogy lopok, visszaemlékeztem ezekre a szavakra, erre a bizalommal teljes mosolyra és úgy éreztem, hogy nagyon nehezemre fog esni a lopás. Néhányszor ezüstpénzt találtam a zsebében, megszámoltam és nem tudtam magam elhatározni, hogy elvegyem. Három napig kínoztam magam, ezzel és hirtelen minden nagyon gyorsan és egyszerűen megoldódott; a gazdám váratlanul megkérdezte tőlem: — Mi van veled, Peskov, miért vagy szomorú? Beteg Vagy, vagy mi? Őszintén elmondtam neki mindent, szomorúságomat, mire ő elkomorult. — Látod-e, hová juttatnak azok a könyvek! A könyvek — így. vagy úgy — egész biztosan bajt hoznak.,.. Félrubelest adott és szigorúan tanácsolta: — Nézd csak. ne fecsegd ki a feleségemnek, vagy az anyámnak, mert lárma lenne belőle! Aztán jóindulatúan elmosolyodva. mondta: — Makacs vagy, hogy az ördög vinne el! Semmi, no, jól van ez így. Mindegy — a könyveket hagyd abba. Újévtől előfizetek egy jó lapra, abí ból aztán olvashatsz.... Most aztán esténként a teától a vacsoráig hangosan fölolvasok a háziaknak a „Mosz- kovszkij Lisztok”-ból — Vaskos, Roksanyin, Rudnyikovsz- kij regényeit és egyéb, az emésztés megkönnyítésére szolgáló irodalmat, ami halálosan unalmas. ból. zöldbabból, zöldborsóból fél- kilogrammos üvegekben számítva — mintegy százmillió üveggel, a befőtt és dzsemfélékből pedig 10— 12 millió üveg konzcrvvel kap többet a lakosság. Nem szeretek hangosan olvasni, az zavar, az olvasottak megértésében. A háziak azonban figyelmesen hallgatnak, bizonyos áhítatos feszültséggel, sápítoznak, csodálkoznak a hősök alávalóságán és büszkén mondják egymásnak: — Mi meg élünk — csöndesen, nyugodtan és semmiről sem tudunk, hála istennek! összezavarják az eseményeket. Csurkinnak, a hírhedt rablónak a tetteit a Foma Kricsinnek, a postakocsisnak tulajdonítják —. én kijavítom a hallgatóság tévedéseit, amin nagyon csodálkoznak. — Nézd csak, milyen emlékező tehetsége van! A „Moszkovszkij Lisztok”- ban nem ritkán költemények is jelennek meg Leonid Gra- ve-től, nekem nagyon tetszenek és leírok belőlük néhányat egy füzetbe, a háziak azonban másként vélekedtek a költeményekről: — Nézd csak, az öreg költeményeket is ír. — Részegek, féleszűek, az nekik mindegy..i Sztruzskinnak, Memento- mori grófjának költeményei is tetszenek nekem, de az asz- szonyok, az öreg is és a fiatal is kijelentik, hogy a vers — kóklerség. — Az csak a bábszínházba való, meg a színészek szavalnak költeményeket. Nehezen estek ezek a téli esték, együtt a háziakkal a kicsiny, szűk szobában Az ablak mögött a halott éjszaka, néha csikorgó hideg van, a háziak ülnek az asztal körül és hallgatnak, mint a sült halak. Máskor meg hóvihar veri az ablakokat és a falakat, süvít a kéményben, és rázza a kályhaajtót, A gyerekszobában sírnak a kicsinyek, szeretnék megbújni a sötét sarokban, összekuporodni és üvöltení, mint a farkas.
