Népújság, 1956. június (43-51. szám)

1956-06-27 / 50. szám

4 1956. június 27. szerda o*< r** vjr, NÉPÚJSÁG Esküvő Londonban . . . Londoni levél II!. Vigasztalanul zu­hog az eső. Az Együttes tagjai a Hotel Avoca House társalgójában üldö­gélnek. Nem is lehet mást csinálni, mint megírni a régóta ese­dékes üdvözlőlapokat átlapozni a most ér­kezett négyiMpos új­ságokat, bekapcsolni a hatalmas zenegépet s várni a délutánt, hogy legalább a tele­víziós adás időpontja elérkezzen. Sokan fogják körül az Együttes tolmá­csait, akik a hatal­mas újságokba temet­kezve a megjelent kritikákat fordítják. Már két hete, hogy először gördült fel a függöny a Palace Theater színpadán s az újságok még min­dig élénk érdeklődés­sel kommentálják a műsort. A dicsérő jel­zők persze sokkal mérsékeltebbek, mint a francia lapokban tavaly megjelent ára- dozások, de a londoni viszonyokhoz képest az Együttes tényleg osztatlan sikert arat Olvasgatjuk a pesti híreket, tanulmányoz­zuk a londoni hang­versenynaptárt, so­kan már most eldön­tik, hogy vasárnap hová, melyik szín­házba, hangverseny- terembe mennek. A szálló előcsarnokában hirdetőtáblákon a sok otthonról érkezett távirat, gratuláció mellett kis felirat ki­emelkedő hangver­senyprogramot ajánl. A Royal Albert Hall­ban vasárnap a Georg Melachrinó zenekar jászik, de sokan men­nek majd Luis Am- strong és zenekara hangversenyére. Az angol közönség bizony eléggé kiszá­míthatatlan. Általá­ban hidegen, kifeje­zéstelen arccal nézik, hallgatják a műsort, de a számok végén nagy tapssal jutal­mazzák a produkciót. Egyik nap itt, másik nap ott tapsolnak be- ■ le a műsorszámokba, de mire az Ecseri la­kodalmasra kerül a so'', a közönség már eggyéforrva ünnepli a kipirult arccal haj­longó fiúkat és lá­nyokat. Vasárnap a B. B. C. televíziós adásban sugározza az Együttes kiemelkedő műsorszámait. Az énekkar nyitja majd meg a műsort, s több tánc és zenekari mű­sorszám után a nagy­siker ű cigánytánc lesz a közvetítés zárószá­ma. Majd három mil­lió londoni látja, hall­gatja hát vasárnap az együttest s ha hozzá­számítjuk, hogy a B. B. C.-műsort a köz­vetítőállomások is su­gározzák, elmondhat­juk, hogy a vasárna­pi előadás közönsége lesz az öt év rekord­közönsége. Tegnap előadásunk végén is­meretlen férfi lépett az autóbuszokra vá­rakozó együttesi ta­gokhoz, elmondta, hogy Amerikából uta­zik Hollandiába, s út­ját azért szakította meg Londonban hogy az Állami Népi együt­tes műsorát megnéz­hesse. Élete legszebb, legemlékezetesebb tzinházi produkciójá­nak értékelte a mű­sort. A nap mint nap sorra kerülő előadá­sok bizony komoly erőfeszítést követel­nek az Együttes min­den tagjától. Sajnos, Sanielisz Laci kiesett a sok szép küzdelem naponkénti csatájá­ból, pár nappal meg­érkezésünk után vak­bélgyulladás miatt megoperálták. Most már teljesen rendben van, de persze tán­colnia nem szabad. A szokatlan nagy szögben lejtő színpad is sok nehézséget okoz. Sok Feri teg­nap a Györgyfalvi le­gényeiben ficammal táncolta végig a mű- sorszámot s most, mi­kor bedagadt boká­val ül a televíziós ké­szülék mellett, mind­nyájan azon izgu­lunk, hogy pár nap alatt rendbe jöjjön. A mai posta érdekes le­velet hozott Denis Dille professzortól, a világhírű Bartók ku­tatótól. Csenki Imré­nek írt levelében új­ból kifejezi csodála­tát az együttesnek, s az Együttes énekka­rát a világ legjobbjá­nak tartja. Mint írja, a szinte énekelhetet- lenül nehéz Bartók kórusszámok előadá­sára méltó előadásra jelenleg csak az Ál­lami Népi Együttes Énekkara képes. Jú­lius 1-én tartja- az énekkar önálló hang­versenyét. Az előadás műsorismertető füze­tében frissen nyomta­tott műsor ismerte ti az énekkari hangver­seny műsorszámait. A napokban egyéb­ként nagy családi ün­nepet ültünk. Mészá­ros Feri ,a tánckar, Torma Magdi, az énekkar tagja itt Londonban tartják esküvőjüket. E szen­záció élénken fog­lalkoztatja. a londoni lapokat. A József Helyközlési Postahi­vatal és a Péti Nitro­génművek egykori dolgozói tényleg cso­dálatos nászúttal te•* szik emlékezetessé es­küvőjüket. Csodálatos azonban ez az út mindnyá­junknak, akik dallal, tánccal, muzsikával szolgáljuk népünket. Münden esti előadá­sunkkal igyekszünk hírnevet, dicsőséget szerezni hazánknak. HEGYI IMRE Naptár Június 28. 1884-ben 72 évvel ezelőtt halt meg Táncsics Mihály. Június 23. 1941-ben 15 évvel ezelőtt halt meg I. Paderewski híres zongo­raművész. Június zg. 1861-ben 95 évvel ezelőtt halt meg Elizabeth Barett-Browning angol költőnő. 1879-ben született Móricz Zsig- mond. a nagy magyar realista író. — SZOMBATON és VA­SÁRNAP tartották megyénk­ben az általános és középisko­lákban a tanévzáró ünnepé­lyeket. Az évzáró ünnepélye­ken az Iskolák igazgatói be­számoltak az iskolai évben el­ért eredményekről és kiosztot­ták az úttörők jubileumi ver­senyén és a középiskolások Rákosi Mátyás tanulmányi versenyen megnyert díjakat. — ÚJFAJTA gyomirtószer a krezolit gyártásával kísérle­teznek a nitrokémia ipartele­pén. — MUNKAEGYSÉGENKÉNT 26 forint előleget osztottak ed- di<j az ivádi Dózsa Tsz-ben. Ara­tás eló'tt még újabb négy forin­tot osztanak ki egy-egy munka egységre a tsz tagjainak. JEGYZETEK A FESZTIVÁLRÓL 3. Á tanulságok FOKOZOTT érdeklődéssel néztem meg ikertestvérünket, a miénkkel egyidőben született kaposvári Csíky Gergely Szín­házat. ök is nehéz feladatot vállaltak: egy Budapesten még nem játszott új magyar dara­bot, Török „Dél keresztjét“ ad­ták elő. A darab Dél-Amerikába vándorolt magyarokról szól, honvágyukról és vívódásaikról. A kritikák egy része fanyalog­va szólott erről a darabról. Én nem tartom rossznak. Elég hi­telesen látja és láttatja a népi demokráciától idegen, vagy ép­pen a népi demokráciából meg­szökött emberek lelkivilágát, Ezek az emberek csalódtak az áhított „ígéret földjében”, ha­zavágyódnak, anélkül, hogy vi­lágnézetük megváltozott volna. Néhány problémához bizonyá­ra bátrabban nyúlt volna az író, mélyebbre száll bennük ha a XX. kongresszus után ír­ja meg a Dél keresztjét, de néhány teátrális részlettől, egy-két rosszul megformált alaktól és a befejező jelenettől eltekintve így is érdekes, elhi­hető drámát írt. Nem az én dolgom, hogy pár­huzamot vonjak a kaposvári színház és a miénk között, de annyi bizonyos, hogy a Csiky Gérgely Színház sem vizsgázott rosszul első esztendeje után. A színészi alakítások közül kie­melkedett Pálfalvi Éváé és Szép Zoltáné, Pálfaivi Éva egy pesti szépasszenyt alakított af - féle csupa kelllem és csupa szá­mítás hölgyikét, de olyan meg­győzően, hogy alakítása még a számos kiváló színészi telje­sítményt felmutató fesztiválon is a legjobbak közé tartozott. MÉG EGY előadást sikerült megnéznem: a szegediekét. A Szegedi Nemzeti Színház igen magasan áll a szakmabeliek rangsorában és ezen a feszti­válon ismét bebizonyította, hogy nem érdemtelenül. Két francia kamaradarabot mutat­tak be: Sartre „Tisztességtu­dó utcalány“-át és Merimée- nek egy magyar színpadon még be nem mutatott művét: , A művésznő hintáját". Mind­két kisdarab előadása olyan magasfokú színpadi kultúráról tanúskodott, amely a budapes­ti színházaknak sem válna szé­gyenére. Különösen , A mű­vésznő hintája" keltette a tö­kéletes színpadművészet be­nyomását. Sehol egy fölösleges hang, egy oda nem illő moz­dulat, s az az érzésünk támadt, hogy ezen az előadáson csak rontani lehetne, így tökéletes, ahogy van. A Sartre előadást nem éreztem ennyire tökéletes­nek, de azért kitűnő előadás volt, bátor és újszerű, tele a darab szelleméhez ülő ötletek­kel, nagyon hiteles és emberi. Ennek a két előadásnak jó­formán minden szereplője megérdemelné, hogy névsze- rint említsék. Mindenesetre a Szegedi Nemzeti Színház bíz­tató példáját mutatta annak, hogy mivé fejlődhet egy vidé­ki társulat, s hogy egyenrangú vetélytársa lehet a főváros ak­nák. ÖT VIDÉKI színház előadá­sát sajnos nem láthattam. Köz­tük volt a fesztivál két leg­gyöngébb előadásának elköny­velt kecskeméti és szolnoki be­mutató, de köztük volt a nagy visszhangot keltő Columbus ős­bemutató (Gosztonyi darabja a pécsiek előadásában), a ki­tűnő rendezői és színészi tel­jesítménynek elismert debre­ceni előadás és a győriek erő­sen vitatott Capek előadása. Annyit azért így is megálla­píthattam, hogy a fesztivál vá­rakozáson felül jól sikerült. Megmutatta, hogy vidéki szín­játszásunk tekintélyes színvo­nalat ért el; megmutatta, hogy az előző évad pangása után felvirágzóban a magyar drá- mairodailom (tíz vidéki szín­ház közüJ négy mai magyar darabot játszott); és megmutat­ta ,hogy főváros és vidék kö­zött egészséges vérkeringés van, s egyetlen színésznek vagy rendezőnek sem jelent el- temetkezést, ha vidéken dol­gozik, egyetlen írónak sem szé­gyen, ha vidéken mutatják be először a darabját. Megmutatta viszont azt is, hogy egyelőre számottevő kü­lönbség van a fővárosi és a vidéki közönség között — álta­lános elismerést keltett egy-két olyan előadás, amely odahaza megbukott. A FESZTIVÁLT BEFEJEZŐ vitában Darvas József népmű­velési miniszter Ígéretet tett néhány olyan rendelkezés megtételére, amely súlyos aka­dályokat hárít el drámairodal­munk és színjátszásunk egész­séges fejlődésének útjából. A vita résztvevői sorra elmon­dották, milyen fontos lenne a bürokratikus aggályoskodás megszüntetése (új magyar da­rabok színrevitelében), a szín­házigazgatók nagyobb önállósá­ga (egyénibb, színesebb műsor­politikában), új társulatok lét­rehozása (fiatal színészek fej­lődésében), nagyobb anyagi se­gítség (több új bemutató, tö­kéletesebb előadások lehetősé­gében) stb., stb. A fesztiválon résztvevő vi­déki színházak mindenesetre bebizonyították, hogy megérde­melnek minden segítséget és tudnak élni a lehetőségekkel. Gács András Egri Vörös Csillag: Június 27-én: Bel Ami (francia). Június 28—július 4-ig: Vörös és fekete I. (francia). Egri Bródy: Június 27-én: Bel Ami (francia). Június 28 — július 4-ig Idegen tollak (német). Gyöngyösi Szabadság: Június 27-én: Holnap már késő (olasz). Június 28 — július 4-ig: Halál­ugrás (német). Gyöngyösi Puskin: Június 27-én: Holnap már késő (olasz). Június 29 — július 4-ig: Esküvő akadályokkal (szovjet). Hatvan: Június 27-én: Taxi úr (francia). Június 28 — július 4-ig: Gábor diák (magyar). Füzesabony : Június 27—28-án: Lééből kapott zenekar (csehszlovák). Pétervására: Június 27-én: Ki a legjobb ember? MÜSORJi: Június 27. szerda. Egerben, este 19.30-kor: Vannak még kísértetek. Galyatető, este 8 órakor: A kalóz. Nagybátonyban, este 8 órakor: Zsuzsi kisasszony. Június 28. csütörtök. Egerben, este 19.30-kor: Vannak még kísértetek. Abasár, este 8-kor: A kalóz Június 29. péntek. Egerben, este 19.30-kor: Vannak még kísértetek. Felsőtárkány, este 8-kor: A kalóz. Bélapátfalva, este 8-kor: Zsuzsi kisasszony. TA \ ARI ÉVZÁRÓ Az elmúlt idő mindig- , foglalkoz­tatja az emberek képzeletét. Enélkül nem látjuk tisztán az elkövetkező na­pokat, hónapokat és éveket. Különösen nagy súlyt nyer a visszatekintés, ha egy meghatározott időtartam esemé­nye van mér- ,egc tányérjában. Értékét nem vagyok hivatva véglegesíte­ni Csak az érték­képződés egy-két kedves mozzanatá­ra szeretnék vissza­tekinteni. — Heten kerültünk kezdő ta­nárként a Leány- gimnáziumba. (Nem hoztunk gonoszsá­got az iskolába.) igazgatómmal ami­kor először talál­koztam. kissé feszé-. lyezve éreztem ma­gam. Kemény kéz- szorítása, bemutat­kozásának határo- ottsága azonban arról győzött meg, hogy ez az ember régi ismerősöm. Szívével és eszével egyszerre tud igaz­gatónk lenni. Min­den problémánk ér­dekli, semmi sem közömbös számára. Igazgatói minő­ségében nagyon sok gondot fordít ránk, kezdő tanárokra. „Tanárunk” is, nem­csak igazgatónk. A tantestület idősebb tagjai, tapasztal­tabb kartársai :s nagy segítséget nyújtottak az első lépéseknél. Köszönetét kell mondanunk Dr. Ne - medi Lajosnénak közvetlenségéért, határtalan humani­tásáért, a sok őszin­te beszélgetésért, a fiatalok ügye irán­ti gondosságáért. Nem egyszer kap­tunk metodikai ta­pasztalatot Wolfinau Katalin, Dr. Örsi András, Szontágh Edit, Dobi Judit kartársainktól is. Nem volt a tantes­tületnek egyetlen tagja sem, ki ne tartotta volna szív­ügyének a mi ügyünket. Minden kartársunktól a jó­indulatot és a kol­legialitás legmesz- szebbmenő figyel mességét tapasztal­tuk. Tapasztalatok­ban gazdag évet él­tünk meg. Mester ságünknek csak „embrionális álla­potát” éljük, de már eszmélve, tuda­tosan és ha lehet ezt mondani: nem bizo­nyultunk torzszü­lötteknek. Most az évzáró alkalmával mégegy- szer köszönetét mondunk igazga­tónknak, tantestw létünk minden tag­jának a kezdő taná­rok iránt tanúsított jóindulatukért. Re méljük, a nehézség­gel eltelt év mun­kájának az ellenér­téké a jövőben nem rr,arad el. HAJDÚ IMRE Leánygimnázium FILM VÖRÖS ÉS FEKETE Az Egri Vö­rös Csillag Filmszínház június 2S-tól július 4-ig mu­tatja be a fran­cia filmgyártás egyik remekéi: „A vörös és fe­kete” című fil­met. Krónika 1830-ból. Ezt az alcímet adta Stendhal, a francia realiz­mus mestere a Vörös és feke­te című regé­nyének. 1830- ban a nagy francia forra­dalmat követő reakciós évtize­dekben játszó­dik le a regény s az ennek nyomán készült kitűnő film. Ebben az idő­ben a szegény­sorsú ifjaknak, ha tehetségesek is voltak, mindössze két út nyílt a fel- emelkedésre, a hadsereg és az egyház: a francia hadsereg­nek ekkor a színe vörös volt, az egyházé a fekete, innen a mű jelképes címe. A történet tulajdonképpen egyszerű. Bővített rendőri hírnek nevezhető, mintahogy Stendhal va­lóban egy korabeli újságnak rendőrségi rovatából merítette ennek a regényének a magvát. — Julius Soréi egy szegénysorsú fiatalember, nevelőnek kerül Renál polgár- mester házába. Elcsábítja a polgármester feleségét, s mikor viszonyuk már kínosan feltűnővé válik, papi szeminárium­ba vonul. Onnan egy gazdag nemes házába, De la Mole há­zába kerül magántitkarnak. Hamarosan a márki első számú bizalmasává válik. A márki lánya is beleszeret Julienbe, aki szeretője lesz, s hamarosan gyermeket vár tőle. A lány közli titkát apjával, a márki meg akarja akadályozni a há­zasságot Julien-nel. — Renálnét arra kényszerítik, hogy a lehető legrosszabbat írja a fiatalemberről. Julién, aki szíve mélyén még mindig Renálnét szereti, bosszút esküszik és rálő a polgármesternére. Az asszony nem hal meg, felgyó­gyul, de a fiú úgy viselkedik bírája előtt, hogy maga vívja ki önmaga ellen a halálos ítéletet. Ennyi a történet rövi­den. VANNAK MÉG KÍSÉRTETEK A Gárdonyi Színház utolsó nyári bemutatója Az évad utolsó bemutató­ját méltatva, ismét egy kitü­nően sikerült eladásról szá- molnatunk be. Eduardo da Fi­lippo színdarabja bohózat, még pedig igen szellemes, mulatsá­gos bohózat. Egy házaspár olyan lakasöa kouózik, ame­lyet közhiedelem szerint kí­sértetek látogatnak. A fé'j, akit agyonijesztenek kisértet- históriuKkal, szellemnek véli felesége szeretőjét és túlvilági ajándéknak a pénzt, bútort, egyeoet, amivel a háromszög harmadik tagja be akarja fog­ni a száját. Mindvégig meg is marad eoben a hiszemben. A félreértésből tömérdek bonyo­dalom, mulatságos helyzet származik. Kár lenne nemlétező mon­danivalót magyarázni a da­rabba. Bizonyos mondanivaló­ja mindenesetre van: bemutat egy emberfajtát, a mai olasz kispolgárt es családi életéi. De mindenekelőtt nevettetni akar. Ma már nem kell bizonygatni, hogy a színház nem csak mű­velődésre, nevelésre való, ha­nem szórakoztatásra is. El­végre az sem utolsó, ha az ember egy háromórás előadást jóízűen, felszabadultan végig­kacag, ahogy a „Vannak még kísértetek” nézői tették... A rendezés nem akart töb­bet kipréselni a darabból, mint amennyit lehetett, de a kínál­kozó lehetőségeket derekasan kihasználta. A bohózat kimon­dottan helyzetkomikumra épült, s ennek megfelelően Latzkó Tóth Péter, a rendező a mulatságos helyzetek, moz­dulatok seregét dolgozta ki, anélkül, hogy a történettől s a szereplők jellemétől idegen komikumot próbált volna be­legyúrni. Az első felvonásban a kísértethistóriák elhangzása közben meglökött székek, le­gurult dobozok, s az ezzel já­ró ijedelem, a második felvo­násban a családi összejövetel, amelyet a darab hőse kísértet- járásnak hisz, a harmadik fel­vonásban fohászkodása a vélt kísértet-lovaghoz, Rafaelo por­tás próbálkozásai — mind megannyi jó érzékkel, kitű­nően felépített jelenet. Forgács Kálmán a kispol­gár. Pasqale Lojacolo szerepé­ben a chaplini humor magas­latáig emelkedett. Egy pilla­natig sem pojácáskodik, a ko­mikum, akárcsak Chaplinnél, jámbor, sajnálnivaló egy ügy a- segéből fakad. Amikor felesé­get Kerteli, vagy az utolsó fel­vonásban, amiKor a „Ktsertet- neK" van, nevetséges, de egy­ben megindító, a megcsalt, hi­székeny ember hangjából ki- erezzÜK a boldogság után vá­gyódó embert. Forgács Kál­mán, aki kezdő színésznek szá­mít, jobbnál jobb alakítások­kal örvendeztetett meg ben­nünket ebben az első színházi évadban. Drámái es komikus szerepei egyaránt sikerültek, minden alakításában más és más volt, szeles színészi skálá­ról és nagy reményekre jogo­sító tehetségről teve tanúsá­got. Remek alakítást nyújtott Ruttkai Ottó a szerető szerepé­ben. O is jellemet,I egyéniséget adott, meg kétszerezvén ezzel a helyzetekből fakadó humort. ■ Biztosan és meggyőzően moz­gott és beszélt a pozör alakjá­ban, Almási Alben ezúttal meg­szokott szerepkörétől elütő ala­kításban lépett fel — és meg­mutatta, hogy komikus sze­repben is kitűnően játszik. Sunyi, nagyszájú, pénzleső portása a darab komikumának állandó forrása volt. Jó és meggyőző alakítás volt Cseresznyés Rózsáé, bár neki aránylag kevesebb ötletet, hu­mort juttatott a rendezés. For­gács Tibor eddigi legjobb ala­kítását nyújtotta, remek volt a „gyík jelenetben’’. Nem ma­radt el a többi sikeres alakí­tástól Vámőr Sárié sem — mélabús, s mégis derültséget fakasztó hangja kitűnően il­lett a „szomorú lélek” szerepé­hez. Külön meg kell említenünk Molnár Ivánt, aki epizódsze­repet játszott és ismét meg­mutatta, hogy kis szerepben is kiválót lehet alkotni. Remél­jük, hogy a következő évad­ban alkalma lesz nagyobb sze­repekben is megmutatni tehet­ségét. Ugyancsak kisebb szerep­ben, de igen mulatságosan, ügyesen játszott Nógrádi Gabi. A jelmezek és Bozó Gyula díszletei nagymértékben hoz­zá járultak a jól sikerült elő­adáshoz. Debreczeni Ferenc és Mészöly Dezső fordításának természetes, pergő nyelve jól mondható szöveget adott a szí­nészeknek. G. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom