Népújság, 1956. június (43-51. szám)

1956-06-02 / 43. szám

2 NÉPÚJSÁG 1056. június 2. szombat A gyakorlat dönti el .. . Hasznos viták, gyakorlati lépések a politechnikai oktatás bevezetésére Heves megyében Pedagógusaink körében ind gyakrabban kerül szóba a politechnikai oktatás prob­lémája. Különösen új lendü­letet nyert ez az érdeklődés a XX. kongresszus és második ötéves tervünk irányelveinek tanulmányozása során. Ezek lelkesítő programja érleli a pedagógusok körében azt a felismerést, hogy halasztha­tatlan a politechnikai oktatás bevezetése társadalmunk és a tanulók érdekében. Ennek fokozatos megvalósí­tása nem csupán pedagógiai, hanem gazdasági és politikai kérdés is. Ezért e probléma megoldásán nemcsak a peda­gógusoknak, de gazdasági és társadalmi szerveinknek is munkálkodni kell. Csupán el­vi elismerés, az elvekről való beszéd ma már nem elegendő, hanem konkrét cselekvés, munkálkodás kell, kezdve a minisztériumoktól az iskolá­kig. A politechnikai oktatás azt jelenti, hogy a tanulókkal megismertetjük a népgazda­ság termelési ágainak legalap­vetőbb problémáit (alapanyag- ipar, feldolgozóipar, mezőgaz­daság és közlekedési, miköz­ben a gyakorlati munka során alapvető készségeket is elsajá­títanának. (Számolási, mérési, villanyszerelési, szerelői, anyagkezelői készségek stb) A viták során az a tapasz­talatunk, hogy ennek felisme­rése nem teljesen egyértelmű. Vannak, akik a szakköri mun­kákat már politechnikai okta­tásnak tekintik, mások úgy vélik, hogy a politechnikai oktatás azt jelenti, hogy a ta­nulókat a mindennapi életben előforduló gyakorlati mun­kákra készítsük elő, pl. gomb- felvarrás, főzés, villanyszere­lést, stb.... Jólehet, az ilyen elképzelé­sek érintik a politechnikai ok­tatással kapcsolatos elemeket, de mégis mutatói, hogy a sok vita és cikk ellenére a poli­technikai oktatás lényegét il­letően távolról sincs egységes álláspont. E kérdések vitatása során annak az elvnek a kimondásá­nál, hogy a sokoldalú techni­kai ismeret az általános mű­veltség körébe tartozik, több esetben kétkedéssel, ellenvé­leménnyel is találkoztunk. Egyesek továbbra is gör­csösen ragaszkodnak iskola- rendszerünk jelenlegi tantervű anyagához, amely eléggé in­tellektuális jellegű. Néhányan — főleg humán szakosok — feltették a kérdést, hogy mi lesz az ő tantárgyukkal, meny­nyivel csökkentik, s nem megy-e ez az általános mű­veltség rovására? Néhány fel­vetett kérdésben már a vita során tükröződött az a „ha­gyományos” elképzelés, hogy a középiskolát végzettek útja csak az íróasztalhoz, hivata­lokhoz, aktákhoz vezethet. Mások viszont, az úgyneve­zett túlbuzgók, most hirtelen mindent politechnizálni akar­nak, még az irodalom, nyelvé­szet oktatását is. E nézetekkel kétségkívül számolnunk kell s úgy gon­doljuk, hogy a politechnikai oktatás bevezetése ezeknek a helytelen nézeteknek a leküz­dése útján és a konkrét gya­korlaton keresztül valósítható meg. E munka során leginkább azzal a konzervatív, vagy ta­lán ellenséges nézettel kell számolnunk, amely semmikép­pen sem tartja megengedhe­tőnek, hogy a politechnikai képzés bevezetésével elősegít­sük a tanulók bekapcsolását a társadalmi termelésbe. Mindezek mellett az biztató, hogy a nevelők jó része vilá­gosan látja: a politech­nikai oktatás bevezetése nem vonja maga után a humán tárgyak elhanyagolását, ha­nem a humán és természettu­dományos tárgyak — egyálta­lán az általános műveltséget nyújtó tárgyak — színvonalá­nak emelését is megköveteli. Az elvi viták részletes elem- résével ennek a cikknek a ke­retében nincs módunk bőveb­ben foglalkozni. A politechnikai oktatás je­lentőségét, szüksésességét lát­va, az a meggyőződésünk, hogy ennek fokozatos beveze­tése már a jelenlegi tantervi keretek között is elkezdhető. Ennek az a reális alapja, ] s hogy számtalan helyi lehető- * ( séget felhasználhatunk. t Megyénkben is vannak kor­szerű üzemek, mint Petőfibá- nya, a Gyöngyösi Váltó és Ki­térőgyár, a Mátravidéki Erő­mű stb., vannak jól dolgozó termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások és tanműhelyek. Ezeket a lehetőségeket ed­dig nem használtuk ki megfe­lelően, pedig iskoláink tőlük kaphattak volna felszerelést, sőt személyi segítséget is, jól képzett mérnökök, szakmun­kások, agronómusok bevoná­sával. Ezekre a lehetőségekre a figyelmünket leginkább az utóbbi hetekben megtartott viták hozzászólói hívták fel. Április 21-én a Megyei Párt- bizottságon megbeszélést tar­tottunk a politechnikai képzés lehetőségeiről megyénkben. Ezen a megbeszélésen részt vettek a Megyei Pártbizott­ság, a DISZ megyebizottság, a Megyei Tanács, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa, a Pe­dagógus Szakszervezet, a Pe­dagógiai Főiskola és az MTH képviselői. Az ott elhangzott hasznos javaslatok, ajánlatok kivitelezésére és a konkrét terv elkészítésére a Pedagógus Szakszervezetet és az Okta­tási Osztályt bíztuk meg. Április 23-án a létrehozott politechnikai állandó bizott­ság a tervet elkészítette, amely a következőket foglalja ma­gában : A politechnikai oktatás fo­kozatos bevezetéséhez szüksé­gesnek tartjuk elsősorban a természettudományos szakos nevelők kiképzését. Ezért a nyári hónapokban Egerben, az MTH tanműhe­lyeiben lakatos, esztergályos villanyszerelő tanfolyamot in­dítunk. Az intézet igazgatója, Ka- meniczki elvtárs felajánlotta, hogy a tanfolyamokat az in­tézet tanárai vezetik és a je­lentkezők rendelkezésére bo­csátják felszerelésüket, szak­könyveiket. A Pedagógiai Főiskola fizi­kai tanszékének vezetője. Dar­vas Andor és a fizikai tanszék műhelyének vezetője, Osváth Pál tanár elvtársak vállalták egy famegmunkáló tanfolyam indítását. A MÖHOSZ Megyei I Titkársága egy motorszerelő I és vezető, rádiós és modelező tanfolyam megszervezését és levezetését vállalta. Megfelelő számú jelentkezés esetén tervezünk még műsza­ki rajztanfolyam szervezését is. Ezekre a tanfolyamokra a nevelők önként jelentkezhet­nek. Ezenkívül létrehozunk egy technikai gyakorló szobát (po­litechnikai múzeum), ahol mi­niatűr gépeket, azok kereszt- metszeteit, szerszámokat, gép- alkatrészeket állítunk ki, amelynek a berendezését és működtetését Darvas Andor főiskolai tanár elvtárs vállalta. A technikai gyakorló szoba berendezésénél az SZMT vál­lalta, hogy az üzemek újító kiállítási anyagának egy ré­szét rendelkezésünkre bocsát­ja. A technikai gyakorló szobá­nak a felállítása hasznos lesz, mert kézzelfoghatóan, gya­korlati bemutatás formájában ismerhetik meg a nevelők a fenti eszközöket. A megye többi városában és megfelelő adottságokkal rendelkező helyein hasonló tanfolyamokat szándékozunk szervezni. A mezőgazdasági jellegű helyeken megszervez­zük a nevelők és tanulók fo­kozottabb bekapcsolódását a nyári mezőgazdasági termelő- munkába, tsz-ekbe, állami gazdaságokba. E munkákba való bekapcso­lódás célkitűzése a kereseti le­hetőség mellett elsősorban a nagyüzemi termelés megisme­rése. A téli gépjavítások idősza­kában megszervezzük, hogy a traktorok és mezőgazdasági gépek javítási, szerelési mun­kálataiban vegyenek részt a falusi iskolák. Célunk még. hogy a jövő tanévre egy iskola se marad­jon gyakorlókért nélkül. A politechnikai oktatás fo­kozatos bevezetéséhez — ha­csak a helyi lehetőségeket vesszük figyelembe — szük­séges bizonyos anyagi feltétel ‘biztosítása is (Helyiségek, gé­pek; legalább használaton kí­vüli gépek, szerszámok, anya­gok bizonyos mennyiségű pénzösszeg, stb.). Ezek biztosí­tására a Megyei Tanácsot és ai SZMT-t kérjük feL Az az elgondolásunk hogy a Megyei Tanács és az SZMT felhívással forduljon a megye üzemeihez, vállalataihoz, gaz­daságaihoz, hogy használaton kívüli gépeiket, anyagaikat adják át a területükhöz tar­tozó iskoláknak. (Persze nem ártana, ha ezt az illetékes szakminisztériumok minél előbb rendeletileg is biztosí­tanák) Ugyancsak javasolni fogjuk a megyei Tanácsnak és az SZMT-nek, hogy segítse is­koláinkat abban is, hogy a patronáló üzemeket, vállalato­kat, gazdaságokat iskolánként ossza be. Felkérjük továbbá a Megyei Tanácsot, tegye le­hetővé az üzemeknél a peda­gógusok és tanulók részére a tervszerű tanulmányi kirán­dulások, üzemlátogatások meg­szervezését. Azon fogunk munkálkodni, hogy a patronáló mozgalmat az anyagi segítség további fenntartása mellett, a politech­nikai oktatás fokozatos beve­zetésének szolgálatába állít­suk. A politechnikai oktatás fo­kozatos bevezetéséhez szüksé­ges, hogy az Oktatásügyi Mi­nisztérium is határozott intéz­kedéseket hozzon a tanulók életkori sajátosságainak meg­felelően tantervi, órarendi módosításokra, megfelelő tan­könyvek biztosításával, a ne­velők átképzésével. Mindezeket mi csak szerény kezdetnek tekintjük, tudatá­ban vagyunk, hogy ez még nem jelenti a politechnikai oktatást, csak alapot teremt a politechnikai oktatás beveze­tésére. A helyi lehetőségek keretei között ennyit látunk megva­lósíthatónak. Majd a gyakor­lat dönti el, hogy helyes úton járunk-e. Kocsis Sándor, MDP. MB. politikai munka­társa Brózman János megyei iskolai felelős  külpolitikai helyzet Á Jugoszláv Kommunisták Szövetségének közleménye Tito és Togliatti megbeszéléseiről „Palmiro Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára Luigi Amadesi elvtárs­nak, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága tag­jának kíséretében május 28—30-án a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bizottságának meghívására láto­gatást tett Belgrádban. Azokon a megbeszéléseken, ame­lyeket Togliatti elvtárs Joszip Broz-Tito elvtárssal, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának fő­titkárával, a központi bizottság végrehajtó bizottsága más tagjainak részvételével folytatott, valamint más összejöve­teleken a barátság légkörében kicserélték nézeteiket az olasz és a jugoszláv kommunistákat kölcsönösen érdekli kérdésekről, valamint a további érintkezésekről, amelyek­nek célja az. hogy Olaszország és Jugoszlávia kommunistái között helyreállítsák az együttműködést.” Togliatti elvtárs a belgrádi repülőtérről való elindulása előtt válaszolt az újságírók kérdéseire. A többi között be­jelentette, hogy a két kommunista párt küldöttségei felke­resik egymást, mert — mint mondotta: — „szükséges, hogy az olasz és jugoszláv kommunisták jobban megismerkedje­nek.” Az Olasz Kommunista Párt főtitkára még hozzátette: „Célszerű tudnunk, hogy a jugoszláv elvtársak milyen lé­péseket tesznek a szocialista társadalom építésének útján, ami náluk nyilvánvalóan más módon történik, mint a Szov­jetunióban és más országokban.” Arra a kérdésre, vajon az olasz kommunisták ugyanazt a vonalat fogják-e követni, mint a jugoszláv kommunisták. Togliatti elvtárs azzal válaszolt, hogy „különbséget, kell tenni olyan kommunista pártok között, amelyek már ha­talmon vannak és olyanok között, amelyek még nincsenek hatalmon. A jugoszláv kommunisták már jóideje hatalmim vannak, mi pedig még nem”. Képek ax egri úttörő seregszemléről Kedvenc könyveik makettjeivel vonultak fel a seregszemlén az egri úttörők. Nagy sikert aratott a vendég budapesti kara. úttörők fúvószeno­Bizíosíísanak több önállóságai- az egri városi tanácsnak SOKAT OLVASUNK, be­szélünk mostanában arról, hogy nagyobb önállóságot kell biztosítani az alsóbb szervek­nek. Néhány napja miniszter- tanácsi határozat is megje­lent, mely ezt a célt szolgálja. Gyakorlatiasabb munkát vá- I runk az egr i városi tanácstól is. Ez azonban nemcsak rajtuk ! múlik. A városi tanács azon volna, hogy saját jó belátása szerint dolgozzék, de a me­gyei tanács egyes szakigazga­tási szervei kiskorúnak te­kintik a várost, olyannak, mely nem képes még önálló , intézkedésre s így túlzottan gyámkodnak felette. Az elmúlt hat év alatt a városi tanácsnál jt> vezető gárda alakult ki. Mégis sok­szor a legelemibb intézkedési jogot is elveszik tőlük. A hús­osztás például nagy gondja a városi tanács kereskedelmi osztályának De nem azért, mert nem tudja megoldani feladatát, hanem azért, mert nem adnak szabadkezet e fon­tos probléma intézéséhez. Nem ismertetik velük, mennyi a város részére kiutalt hús­mennyiség és nem határoz­hatnak még abban sem, hogy mikor kezdődjék meg az osz­tás. Szombati napokon több­ször is Deák elvtárstól, a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályvezetőjétől kell kérni en­gedélyt az osztásra, sőt előfor­dul, hogy Deák elvtárs szemé­lyesen rendeli el helyszínen az osztás megkezdését Pedig ez a módszer megbosszulja ma­gát. Május 19-én például emiatt a Szvorényi úton 8-kor. a Makiári úton 6-kor, a Za- lár utcában és a Dobó téren pedig 12-kor nyitottak a hús­boltok A városi tanács keres­kedelmi osz.tá'ya erről csak később értesült, hisz vele nem beszéltek erről így aztán a társadalmi ellenőrök hiányoz­tak az üzletekből és a helyte­len nyitás lehetőséget adott arra is, hogy egyesek mások rovására kétszer, háromszor is húsért menjenek. A városi ta­nács feje fölötti átnyúlás — sajnos — nemcsak a megyei kereskedelmi osztály gyakor­lata. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség is intézkedik a városi tanács helyett. Ez a gyámkodás még sok másban is megmutatkozik. Az iparengedélyek kiadását a va­lóságban a megyei tanács végzi, pedig a város helyi adottságaival a városi tanács van tisztában. A kereskedelmi vállalatok ügyében a városi tanácsnak nincs intézkedési joga, legfeljebb megkérheti a boltvezetőket, de utasításokat nem adhat részükre. Sok egri beruházásról a városi tanács csak utólag értesül. Pedig nem ártana kikérni véleményét egy-egy ügyben, biztos keve­sebb lenne a tévedés és a fö­lösleges. haszontalan munka. A tanács kereskedelmi osz­tálya munkájáról szóló ren­delkezés III. csoportjának E. pontja kimondja, hogy ellen­őrizze az osztály a tervek vég­rehajtását. Vajon hogy tehet ennek eleget, mikor azt sem közlik vele. Thelyek a terv­számok. Emiatt a városi tanács kér. osztályának dolgozóiból piaci ellenőrök, illetve hiány­jegyzőkönyvek elkészítői vál­nak, ahelyett, hogy ténylege­sen irányítanák a város keres­kedelmét HIBA VOLNA azt hinni, hogy csak a kereskedelmi osz­tályon vannak ilyen mostoha körülmények. Sajnos másutt sem jobb a helyzet. Elméleti­leg hat vállalat tartozik a vá­rosi tanács ipari osztálya alá. Egy sem megyei vállalat, mégis ezek életét, munkáját a megyei tanács irányítja Az is elég e helytelen gyakorlat iga­zolására, hogy a vállalatok ve­zetőit a megyei tanács javas­latára nevezi ki a városi ta­nács. Ez úgy néz ki a gyakor­latban, hogy a városi ipari osztályvezető írja alá a kine­vezést, de ahhoz már kevés köze van, hogy aláírásával kit is nevez ki. Sokkal helyesebb lenne, ha a városi tanács vál­lalatait a városi tanács irá­nyítaná és jó lenne a felügye­letet is rájuk bízni. Igaz. ak­kor nem sok szükség lenne a megyei tanács osztályain any- nyi előadóra, de hát ezek leg­jobbjait fel lehetne használni a városi, illetve járási taná­csok megerősítésére. Mint tudvalévő, Egernek van egy tufakőbányája. A vá­ros területén van, s a város tulajdona. Ezt a bányát a me­gyei tanács a város tudta nél­kül jegyzőkönyvileg átadta a MESZÖV-nek. Hogy mennyi­re nem tudott a városi tanács minderről arra jellemző, hogy az átadás idején vb. határoza­tot hozott a bánya hasznosí­tásáról, s az ipari osztályt meg is bízta a termelés feltételei­nek megvizsgálásával. De a városi tanács jogainak ilyen durva megsértését tapasztal­hatjuk a vkg. .osztály részéről j is A városnál sokat törik a fejüket az elvtársak, hogyan lehetne okosan megoldani g lakásorohlémát,. a közületek elhelyezését Az igények hoz­zájuk futnak be. ők ismerik i legjobban az adottságokat Jo- i gos tehát az a kívánságuk, ] hogy szeretnének ők is dön­teni ezekben az ügyekben. ! Gyakran azonban más törté- . nik. A megyei tanács vkg. osztálya minden különösebb ! megbeszé’és és beje1 entés nél- I kül átalakításokat végeztetett I az Alkotmány utcában, a Vö- I rös Hadsereg úton és másütt. í A városnak meg vannak a < maga tervei, gondjai. S ha a felettes szerv szakigazgatási osztályai így „segítik” őket. nem nagyon haladnak előre, ! csorba esik tekintélyükön. I hisz elgondolásaikat, terveiket ] nem tudják valóra váltani. Ebből adódik az, hogy az em­berek bizalmatlanná válnak, s úgy gondolják, csak a megyei tanácson lehet egy-egy ügyet elintézni. Ez nerjcsak a város­nak, de a megyei tanácsnak is árt. AZ SEM SEGÍT jobban az ügynek, ami a mezőgazdasági osztályon tapasztalható. Itt mindennap „határidős”, va­lamilyen jelentéssel kapcsolat­ban. Az amúgy is kevés lét­számmal dolgozó városi mező- gazdasági osztály a papírmun­ka végzésén kívül másra alig képes. A lepedő nagyságú ki­mutatások elkészítése, a je­lentések elküldése minden idejüket elrabolja és a termés­hozam emelésének segítése helyett lassan-lassan a bürok­ratákká válnak. Sok hasonló példát lehetne még felsorolni a kiskorúnak tartott városi tanács életéből. Ezért lehet csak helyeselni a minisztertanács határozatát, mely nagyobb önállóságot biz­tosít alsóbb szerveinknek. Be kell látnia a megyei tanács szakigazgatási szerveinek is, hogy a velük együtt nagykorú lett városi tanács is képes he­lyesen, tárgyilagosan intéz­kedni, higgadtan és megfon­toltan dönteni a problémák megoldásában Persze, ez nem zárja ki továbbra sem — sőt megköveteli — a segítést de 8z valóban segítés, ne ped;g gyámkodás legyen. Adjanak nagyobb és szabadabb kezet a városi tanácsnak, s a bürokra­tikus kimutatások készítése he'yett követeljék meg a gya­korlatiasabb munkát, mert csak így jutunk előbbre, csak így javul meg " BÓDI JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom