Népújság, 1956. június (43-51. szám)
1956-06-02 / 43. szám
1956. június Z. szombat NÉPÚJSÁG 3 A megvalósult álom, as osstálybeesület és egyéb jó dolgok as egri Ssilágyi Erssébet gimnásiumban Az egri Szilágyi Erzsébet leánygimnázium 212 éves ba- rokstílű épülete Eger város egyik legrégibb műemléke. Az amúgy is elhanyagolt állapotban levő épület a háború alatt igen megrongálódott, s így az abban 1954 szeptemberében megnyílt leánygimnázium tanulói sokat sóhajtoztak: de jó lenne ha szebbé tehet- nők iskolánkat! Panaszukat meghallgatta a Megyei Tanács Oktatási Osztálya, s közel 200.000 forintnyi összeget adott az iskola külső helyreállítására. Az iskola Szülői Munkaközössége az iskola megnyitása óta eltelt másfél év alatt közel 20.000 forintnyi összeggel járult hozzá a .,Szépítsük iskolánkat!1 mozgalom sikeréhez. Meg is látszik ez az iskolán. Az adományokból az iskola igazgatósága, tanártestülete és tanulói a folyosókon művészi rézkarcokkal, természettudományos és nyelvtani táblákkal, írói arckép- és történelmi képsorozattal, virágkosarakkal, üvegfestéses feliratokkal, a tantermeket az osztály névadójának arcképével, függönyökkel, asztaltdrítőkkel látta el. A tanulók nem padokban hanem asztalok mellett, széken ülnek s igen kényelmesen dolgozhatnak. Nem hiába mondották az I/d és I/e osztály tanulói, hogy sokkal szívesebben tanulnak itt, mint más iskolában. ügy érzik magukat mintha nem is iskolában, hanem családi közösségben élnének. Köszönet illeti a dolgozó népet, hogy gyermekeik második otthonát egészséges tiszta, szép iskolává varázsolhattuk. Olyan gimnáziummá amelyet szívesen mutatunk meg nemcsak budapesti, hanem külföldi látogatóknak is A legutóbb itt járt szlovákiai tanulók gazdag élménnyel tá voztak iskolánkból. A belsőleg külsőleg megszépült otthonossá tett iskolában 400 fiatal leány készül a jövőre. szeptemberre 500-ra emel k^dik ez a létszám. Jő munkát végez a leány- gimnázium DISZ-szervezete is A most lefolyt kulturális se regszemle városi fordulóján jól szerepeltünk. A városi döntőbe két számmal került be is kólánk tanuló ifjúsága. Énekkarunk. színjátszó-, tánc- és balettcsoportunk szólóénekeseink szaval óink szereplése — arról tanúskodik, hogy szível és lélekkel dolgoztak a DISZ- fiatalok. Készül DISZ-szervezetünk a nyári táborozásra is. A felsőKitüntetések az ötödik pedagógus nap alkalmából A Minisztertanács a „Kiváló tanító“ címet és az ezzel járó 3000 forint pénzjutalmat adományozta Orbók Józsefnek, a parádsasvári általános iskola vezető tanítójának, Szabó Amáliának, a hatvani II-es számú általános iskola nevelőjének és Szeszich Gyulánénak, az egri II-es számú gyakorló általános iskola nevelőjének. Az Oktatásügyi Miniszter „Az Oktatásügy Ki való Dolgozója“ jelvénnyel tüntette ki Bartlia Sándort, Bakó Jenőt és Szabó Gábort, az Egri Közgazdasági Technikum nevelőjét, Kugler Bélát, és Nemes Rudolfot, a Heves megyei Oktatási Osztály tanulmányi felügyelőjét, Bárdos Istvánt, a kömlői általános iskola igazgatóját, Csapolcsi Elek- nét, a gyöngyösi III-as számú iskola nevelőjét, Dékány Lajost, a tamaörsi általános iskola igazgatóját, Gulyás Lászlót, a gyöngyösi járási oktatási osztály vezetőjét, Handzó Dezsőt, a pálosvörösmarti általános iskola vezető tanítóját, Jeney Artúrnét, az egri V-ös számú iskola nevelőjét, Kaczovszky Katalint, az egri járási oktatási osztály tanulmányi felügyelőjét Kiss Aladárt, a gyöngyösi általá nos gimnázium igazgatóját, Kraus. Rózát, a Füzesabony telepi óvoda vezető óvónőjét, Laukómedesz Jo zsefet, a hatvani Bajza gimnázium nevelőjét, Lukács Szilvesztert a nagyrédei általános iskola igazgatóját, Némedi Lajosnét, az egi’j Szilágyi Erzsébet gimnázium nevelőjét, Papp Sándort, az egri Gárdonyi Géza tanítóképző nevelőjét és Réczei Dezsőnét, a Mátravidé- ki Erőmű általános iskola nevelőjét, valamint Rátkai Ferencnét, az egri Szülői Munkaközösség városi elnökét. Egyidejűleg 1000 forint pénzjutalomban részesítette őket. Az Oktatásügyi Miniszter Nagy Józsefet, a gyöngyösi I-es sz. ált. iskola hivatalsegédét, a „Kiváló Dolgozó“ kitüntetésben és 800 forint pénzjutalomban részesítette. A Népművelési Miniszter a „Szocialista Kultúráért“ kitüntetésben részesítette Kruppa Lászlónét, az ivádi általános iskola vezető tanítóját, Fodor Pált, a pélyi általános iskola nevelőjét, Boruzs Violát, az egri I-es számú általános iskola nevelőjét. tárkányi Lambot-házat július 1—10-ig igénybe vesszük. Ez alkalmas arra is, hogy egynapos túrákkal bejárják a Bükk- hegység vadregényes tájait. Nyári klubnapokat és egyéb rendezvényeket is tervezünk, sőt a közeli tsz-ekben, állami gazdaságokban a végzendő leányoknak való nyári termelőmunkát is. A nyár folyamán minden osztály rendez egy-egy klubnapot, s így minden hét egy-egy napjának biztosítva van a programja és látogatottsága. Nem maradtak el az egri Szilágyi Erzsébet leánygimnázium tanulói tanulmányi tekintetben sem. Az iskola tanulmányi átlaga az elmúlt év végén 3.33 volt. Az folyó tanév I. félévi értekezletén 3 32 átlagot értünk el, ami az iskola tanártestületének jó munkáját is bizonyítja. Sikerült megtartani a tanévvégi eredményt, ami első félévi célkitűzésünk volt. Egyes osztályaink, mint a Il/a és I 'd osztályok kimagasló eredményt értek el. Ezekben az osztályközösségekben már osztá.ybecsület kérdése, hogy készületlenül senki sem jön iskolába. Nem is beszélve a rendkívüli jó közösségi szellemű osztályokról mint a IV/b. Mozgalmi, kulturális és tanulmányi munka mellett jól dolgoznak tanulóink sportvonalon is. Tornászaink, atlétáink, kosarasaink már is sok babért arattak és hoztak dicsőséget nemcsak az iskolának, de a megyének is. Például Hegedűs Györgyi és Renn Katalin a magyar kosárlabda utánpótlás reménységei. Hegedűs Györgyi atlétikában is ugyanezt mondhatja el magáról. Az őszi budapesti magyar—svéd találkozón először öltötte magára a magyar népköztársaság címerével díszített mezt. Meggyőződésem, hogy az egri Szilágyi Erzsébet leánygimnázium tanártestülete és DISZ- szervezete megindult a szocialista embertípus nevelése felé vezető úton. Tanulóifjúságunk nem érdemtelen arra a nagy áldozatra, amellyel iskolánkat széppé és otthonossá sikerült varázsolnunk Ezért tett Ígéretet György Ilona IV. o. tanulónk a május 12-i búcsúzási ünnepélyen arra, hogy az itt tanultakat az életben is hasznosítják és azokon a posztokon ahová kerülnek úgy dolgoznak, hogy méltók legyenek az egri Szilágyi Erzsébet leány- gimnázium nevéhez. Körmendi Károly igazgató FERKO B^.A. A tanító néni Mikor beléptem az ajtón, éppen a házi feladatokat ellenőrizte. Véleményét határozottan, kissé talán keményen mondotta meg, de láttam, hogy szemében csillogott a szeretet. Talán akkor sem csillogott jobban, mikor 1917-ben először lépett be az iskola kapuján. Sok-sok idő elmúlt azóta. Majdnem egy emberöltő. S azóta ez a szeretet ég, lobog Szabó Amália, a hatvani II. sz. általános iskola nevelőjének szemében. Mikor az utcán végigmegy, jobbról-balról köszöntik. Fiatalabbak, idősebbek. Első tanítványai közül már sokan nagyapák. A házi feladatok ellenőrzése befejeződött. Kezdődik az óra. Hosszú évtizedek kialakult gyakorlata látszik a kérdések feltevésén. Nem lehet a kérdést félreérteni. Az osztály legtöbb tanulója jelentkezik. A feleletek biztosak, határozottak. Néhány tanuló azonban kényelmesebbnek tartja, ha nem kell gondolkodnia. Nemsokára ezek közül szólít a tanító néni, hogy a kényelmeseket így késztesse gondolkodásra. Peregnek a kérdések, pattognak a feleletek, s a nagy, fekete táblán gyarapodnak a sorok, a vezérszavak; az óra vázlata szépen tükrözi az anyag gondolatmenetét. Nem is csoda, ha a gyerekek már az összefoglaláskor szinte teljesen tudják a leckét. Csengetnek. Egy óra ismét elmúlt. A tanító néni ismét átadott valamit a rábízott gyerekseregnek. Csodálatos a pedagógus munkája! Hosszú évtizedeken sugározza a tudást s mégsem fogy el, akár a rádium. A gyerekek már rendben állnak az ajtónál. Indulnak haza. A tanító néni utasítást ad az ittmaradó néhány gyermeknek, akik segítségre szorulnak. Kilépünk a folyosóra egy kis pihenésre. Megkérdezem, hogy fáradt-e, nem „únja-e” már a tanítást. Pár pillanatig elgondolkodik. Biztos, hogy elvillan előtte dolgos életének sok-sok kedves élménye. Azután határozottan felel. — Nem! Munkámban az adott mindig erőt, ha láttam, hogy tanítványaim megállják becsülettel a helyüket, s ezzel bizonyítják be, hogy nem végeztem munkámat hiaba. — További tervei a jövőre? — Míg egészséges leszek, dolgozni szeretnék, hogy minél több értékes embert adhassak hazámnak, akik becsülettel megállják a helyüket. — Hogyan látja országunk jelenlegi helyzetét? — Pedagógus szemszögből szeretnék összehasonlítást tenni. A felszabadulás előtt osztályomban hét-nyolc gyerek volt, akiket jól öltöztettek. Ma rongyos, mezítlábas gyereket nem látok. Azt hiszem, ez mindennél többet mond! Az ajtón kibukkant egy kisfiú fej. Sokalják a tanító néni távollétét. Mikor az ablaknál megyek, hallom, hogy a „tanító néni” megkezdte napi munkája utolsó részét, a korrepetálást. Útközben elgondolkodom Lenin szavain. A tanító néni közel negyven év alatt rengeteg „hétköznapi tettet” vitt véghez! Rozmaring István vezető igazgató Œ&eidu/m nmj,, txuiáj íur ! 'T'alán, sőt biztos, hogy nem olvassa ezeket a soro- kát. Én itt, maga száz kilométerekre tőlem, s talán nem is emlékszik rám, aki ott ültem az ötödik padban, — és kukorékoltam, Előtte való délután, meg éjszaka is azon töprengett, hogyan értesse meg velünk a kettős királyválasztás társadalmi hátterét, — es én kukorékoltam. Talán, sőt biztos erre az esetre sem emlékszik vissza, meg a többire sem, amikor kamaszvérem minden energiájával igyekeztem elviselhetetlenné tenni együttlétünket, amikor vélt ellenségemet látva magában, szemtelenséggel válaszoltam a jóért, a szépért. Bocsásson meg, tanár úr, ha nem olvassa is e sorokat, ha nem is találkoznánk többet az életben, bocsásson meg nekem, nekik es mindazoknak a volt és lesz rakoncátlan diákjainak, akik sündisznó módjára gömbölyöd- tek össze, amikor maga simogatni akart. Emlékszem, mulatságunk főtárgya volt, s ezerszer utánoztuk harsány röhej közepette, amint valami nem létező legyet akart elhessegetni homlokáról. Azon is majd megpukkadtunk, amikor kinyújtotta a lábát a dobogón, s láttuk: lyukas volt a cipőtalpa. Jól emlékszem, olyan ötpengős nagyságú lehetett a lyuk, de ugyanilyen nagyságú volt a tal- palás ára is. Már észre sem vette, hogy lyukas a cipője. Ma már tudom, hogy ez a kézmozdulat az anyagi — családi, — emberi, légynél is szemtelenebb gondjait kívánta elhessegetni; azt is, hogy a cipőtalpra éppen az öt pengő hiányzott, s azt is, hogy amikor diót tettem a széke alá, beteg felesége helyett maga mosta otthon a pelenkái jambusokat deklamálva. S most, hogy egyenleget vonok kettőnk között, ki mit adott a másiknak, szegyenlem magam, olyan szegényes az, amit adtam, s olyan sok, amit kaptam. Én: — s ez a legtöbb — életcélt, hogy embert neveljen belőlem, belőlünk. Egyszer hazavittem a könyveit, s egyszer egy levelet. Semmi több. Azaz, hogy: én voltam, aki csúzlival lelőttem féltett anyaayulát, pedig a nyúlhús volt a hattagú család fő tápláléka. Én voltam, aki csirizzel kentem be a széket, hogy használhatatlan lett egyetlen ünneplő ruhája, amelyet a jó ég tudja, miért vett fel éppen aznap. Én voltam az, aki felkészítette a „zöldfülűeket”, hogyan lehet kitolni magával, én voltam..., én voltam.... élete célja és keserve egy személyben. mindezért mit adott maga nekem? Mi van az egyenleg másik oldalán? Megtanultam múltunk hősiesen csodás történetét (hogy nem jobban, az csakis az en hibám) az irodalom, a költészet, a szép szeretetét. Türelmet és emberséget, becsületet és kitartást, igénytelenséget és méty hitet, szeretetet az emberek iránt, — ezt kaptam magától, kedves tanár úr. Két sorba le lehet mindezt irni, s egy eleien át lehet belőle élni. Szegényes egyenleg, ami engem illet, de gazdag, nagyon gazdag, ami az egyenleg másik oldalát illeti. Az érettségi banketten azt mondotta nekem a szokásos torok köszörülése közepette, nyolc, velem eltöltött keserves esztendő után: — Nézze, Gyurkó, örülök, hogy megszabadultam magától, rettentő rossz diákom volt. Nagyon rossz —tette hozzá a nyomaték kedvéért. De én mégis bízok magában. S a rend kedvéért, az én kedvemért, ez a bort soha nem ivó ember koccintott, és fenékig itta poharát. Becsípett. Ketten kísértük haza, s a májusi éjszakában, de- resedő hajjal, kifényesedett ünneplő nadrágban, a bortól felszabadultan az elet szépségeit dicsérte, s latin költőket citált. Közben otthon négy gyerek, beteg felesége és a reggeli rántott leves várta. Kedves tanár úr, úgy érzem, méltó lettem a bizalmára. Az a csodálatosan mély hit, emberek iránti szeretet és bizalom, amely miatt annyit szenvedett, s amely miatt annyit nevették, erősebb és igazabb lett mindennél. újságíró vagyok, becsülettel forgatom a tollat, mindazért, amire maga tanított. F. Péter erdőmérnök, a kis Horváth katonatiszt, K. János meg éppen tanár, — emberek lettünk a maga, a társadalom jóvoltából. Emberek, akik az élet legkülönbözőbb területén tovább viszik azt a zászlót, amelyet maga hordott és hord szerényen, bízón, s ma, tudom, megelégedetten is, az új, meg új diáknemzedék előtt. Emberek, akik érett fővel, most értik meg csak igazán, hogy a nagyság nem a nagy hang. hanem az emberi érték, a becsületes szív, amely foszló ruhában, lyukastalpú cipő felett, ötven vad kamasz között is rendületlenül dobogtatta szét kimeríthetetlen szeretetét. A/fa. már — tudom — csak mások a diákok. — ezért 1VJ- is könnyebb a dolga. Biztos vagyok benne, hogy élete is szebb, jobb, boldogabb, mint volt. De azt is tudom, hogy gond, az csak van, több-kevesebb, amit még mindig szeretne elhesegetni nikotintól sárga újjaival. ígérem, Ígérjük, azon leszünk, hogy csak üres megszokássá váljon ez a kézmozdulat, hogy bőrbe köttethesse végre kedves klasszikusait, hogy valódi holland tulipánt kaphasson tenyérnyi kertjébe, hogy boldog, megelégedett legyen öreg korára. Azon leszünk, s így is lesz. S akkor talán egyenleg lesz az egyenleg. Addig is: bocsásson meg, tanár úr! GYURKÓ GÉZA NÉHÁNYAN KIVÁLÓ PEDAGÓGUSAINK KÖZÜL FODOR ISTVANNÉ, DORMAND KÖRMENDI KAROLY, EGER NÊMEDI LAJOSNE, EGER ZAKAR ZOLTÁN, EGER DR. RECEY REZSÖNÉ, M. ERŐM ... Az első paciban ül, 3gyedül. Szemét összeszorítja és huncutul mosolyog. Keze a pad ilatt egy labdát simogat. Meztelen lábszára kalimpál a levegőben. Előtte füzet van. Másik kezében ceruza és számokat ír elsietve, s jaj de olvashatatlanul. Mellette állok. Szöszke haját megsimogatom. Kezemen keresztül érzem, hogy Ferkó szeretné elhúzni a fejét. De némán tűri a simo- gatást és szemrehányó szavaimat, hogy: , — Ferkó, rendesen ülj .... Ferkó, szebben írj! .... Ferkó, ne kalimpálj a lábaddal!... Látszólag szót fogad. Egyenesen ül és kihúzza magát s igyekszik szépen írni. Oh de ez csupán addig tart, amíg a nagy ügybuzgalom mellette állok. Ha a többi rakoncátlan fiú közt sétálok, mindjárt úgy érzi magát, mint egy kis csikó. Hátrafordul a szomszédjához, valamit súg neki. — Ferkó! — kiáltok én, mire ő ismét rendesen ül. Huncut és rakoncátlan, de alapjában véve jó fiú. Emlékszem, egyszer leültem mellé a padra Nem szóltam egy szót sem, csak néztem őket. Nagyon el voltam keseredve, hogy mennyit küszködöm velük és kevés eerdménnyel. Ferkó törte meg a csendet. „ — Tanító néni! Miért oluan szomorú?” — „Mert rosszak vagytok” — válaszoltam. Ferkó közelebb húzódott. Éreztem, hogy egy kis meleg kéz óvatosan, félénken megsimogatja a kezem — Hát bizony én nem lennék tanító. Ha meg az lennék, akkor megverném ezeket a rosszakat — hangzott az őszinte vígasztalás. Egyszerű, kissé fura ngasz volt de akkor jól esett. Megismertem az igazi Ferkót aki a rosszaság alatt rejtőzik Azóta, ha az osztály túl hangos, Ferkó feláll a padjában és csendre inti társait. — Vigyázzatok! Jön a tanító néni! Csend legyen! — kiáltja teli torokból — mikor látja, hogy szava semmit sem ér. odarohan és megrázza a rendetlenkedőt- ö nem tudja, hogy én minderről tudok, mikor órára jövök, meghallom a hangját. Csak annyit tud, hogy én nagyon örülök, ha csendben vár az osztály. Egyik nap nagy csokor virágot hozott. Piruló arccal a kezembe nyomta. — Tanító néninek hoztam — mon cito. Majd megszokott huncut mosolyával, fejét félrefordítva még megkérdezte — örül-e a virágnak, tanító néni? — Örülök — válaszoltam.... Most csendesen ül a helyén. Gondolkodik. Ferkó! Ferkó! Sok baj van Veled —, de érdemes küszködni. — Tudod, mi azt akarjuk, hogy művelt, rendes ember légy. Ruttkay Judit tanítónő, Adács
