Népújság, 1956. május (35-42. szám)

1956-05-12 / 37. szám

2 NÉPÚJSÁG 1956. május 12. szombat PARTÉIÉT * A pártcsoportok ereje A MÁTRAVIDÉKI Fém­művek V-ös üzeme bár hosz- szabb ideje gyárt fontos ex- ! portcikkeket — Pannónia és 125-ös motorkenékpárláncokat — a múlt évi tervlemaradá­sok sorozata után az utolsó negyedévben először érte el a 100 százalékot, pontosabban 100.7 százalékra teljesítette negyedéves tervelőirányzatát. Ünnep volt ez az egész gyár­ban, de különösen az V-ös üzem dolgozóinak. Mondogat­ták is: no, megtört a jég. Az óvatosabbjai persze mindjárt hozzátették: csak aztán be ne fagyjon újra. De nem fagyott be, sőt. Januárban az üzem dolgozói 105, februárban 107, márciusban már 110 százalék­ra teljesítették tervüket. Minek, vagy kiknek köszön­hető a változás, ezek a nagy­szerű eredmények. Sok ember­től kérdeztem ezt a gyárban, munkásoktól, vezetőktől és a válasz lényege mindegyiknél ez volt: „Jó a pártszervezet. A vezetőség rendszeresen fog­lalkozik a termelés problémái­val, a pártcsoportokkal, a pártcsoportok, a kommunisták pedig az emberekkel”. Elké­sett valaki? Ha előbb nem, ebédszünetben a pártcsoport egyik tagja beszélget vele. Leállt valakinek a gépe? Egy­két kommunista rögtön ott te­rem. Lehet-e segíteni, szük­séges-e a karbantartókat hív­ni—, hogy addig marad az ő munkájuk? Behozzák műszak végéig.... Nem egyik napról a másikra jutottak el idáig. Az egy éve megalakult pártszervezet ve­zetősége először az ülések, ér­tekezletek, a műszakiak beszá­moltatásának sorozatában vélték a termelés megjavítá­sát. S mikor látták, hogy a sok gyűléstől még nem lesz tervteljesítés, — a gyár párt- bizottságának segítségével megtalálták a dolog nyitját. Kevesebb értekezlet, helyette többet foglakozni a kommu­nistákkal, a pártcsoportokkal és ezek segítségével az üzem pártonkívüli dolgozóival. ABBAN, HOGY az üzem négy pártcsoportja eredmé­nyesen dolgozik, nem kis ré­sze van az alapszervezeti ve­zetőség helyes irányító mun­kájának. A pártcsoportok min­dig megkapják, mi a legfonto­sabb feladat, mire kell mozgó­sítani a dolgozókat. A múlt év végén például minden párt­csoportnak egységesen az volt a feladata, hogy a személyi példamutatáson alapuló agitá- cióval biztosítsák a negyedik negyedéves terv teljesítését és ezzel verjék le azt a téves, de elburjánzott nézetet, hogy az V-ös üzemben nem lehet a tervet teljesíteni. És a kom­munisták mozgósították a dol­gozókat, személyes példamu­tatásukkal magukkal ragadták a pártonkívülieket és az üzem teljesítette negyedéves tervét. Igaz, hogy ez a tervteljesítés korántsem volt teljes értékű, sok volt a kifizetett túlóra, erősen hullámzott a termelés, nagyok voltak a hóvégi haj­rák, de mégis csak megtört a jég és bebizonyosodott, hogy lehet itt is teljesíteni a tervet. A pártcsoportok az újabb feladatokat már e tapasztala­tok alapján kapták. Három pártcsoport, mely a láncgyár­tásnál dolgozik, azt, hogy a túlórát jelentősen csökkentve, dekádonként biztosítsák az egyenletes termelést. A ne­gyedik pártcsoport, melyhez az edzőmű hely kommunistái tartoznak, azt a feladatot kapta, — mivel problémák voltak az edzés minőségénél, kevés a hozzáértő szakember is a műhelyben —, hogy se­gítsen az új és nem szakmun­kás dolgozóknak minél gyor­sabban elsajátítani az edzés műveleteit és általában az ott folyó munkák szakismereteit. NÉZZÜK, HOGYAN dol­goznak hát a pártcsoportok Fleiszig Józsefné pártcsoportja a láncgyártásnál dolgozik. A januári első pártcsoport érte­kezleten — kéthetenkint min­den pártcsoport rendszeresen tart megbeszélést — megvitat­ták a tennivalókat. Sok más mellett arra a következtetésre jutottak, hogy a feladat érde­kében elsősorban a munkaver­senyt kell hatékonyabbá tenni és segíteni a versenyagitáció- ban a szakszervezetnek. A pártcsoport tagjai egyrészének már eddig is volt pártmegbí­zatása a pártépítési munkák­kal kapcsolatban. Itt azonban megbíztak párttagokat a ter­melést elősegítő feladatokkal is. Holló András művezető elv­társnak eddig az volt a párt­megbízatása, hogy a jól dol­gozókból neveljen tagjelöltet. A pártcsoport azonban párt­munkaként bízta meg a nap- ról-napra való tervteljesítés feltételeinek biztosításával is. Egy másik elvtárs azért volt felelős, hogy a faliújságon rendszeresen értékelve legyen a terv alakulása. Fleiszig elv­társnő pedig a műhelybizott­ság termelési felelősével azért volt felelős, hogy a brigádok versenyeredményei naponként értékelve legyenek. Március 1-ig nem is volt semmi baj. A termelés minden hajrá nélkül szép egyenletesen emelkedett, a terveket dekádonként is tel­jesítették. Hanem március 1-től 5-ig nem volt csap — lánctengely — az üzem csak ötödikén kapott. A rendkívüli pártcsoportértekezlet után a párttagok a műszakiakkal kö­zösen megbeszélték a brigádok folyamatos anyagellátását, megszervezték, hogy bár mű­szakváltás közben negyedóra szünet van, senki sem hagyja addig abba a munkát, míg váltótársa meg nem érkezik. Ebben az időben már ritka volt. de most egyszer sem for­dult elő, hogy valaki későn jött volna munkába. Ekkor történt meg az is, hogy Vél- csák Anna — fiatal tagjelölt _ és négytagú blokkszerelő br igádja egyfolytában két mű­szakot dolgoztak le, „félreve­zetve” a művezetőt, mondván, hogy ők külön engedélyt kér­tek a bentmaradásra az üzem­vezetőtől. De ilyen hasonló ki- sebb-nagyobb hősiességek szép számban voltak még. Ered­mény: olyan nap is volt. hogy az előirányzott terv kétszere­sét gyártottak le és 10-én este az üzem teljesítette dekád-ter- vét. DE VANNAK, akik azt mondják, hogy a baj nem jár egyedül, és az V-ös üzem dol­gozói szerint' van is ebben, va­lami. Nem mintha be bonások lennének a dolgozók, hanem alig hogy teljesítették az első dekádot, leállt mind a két Sze­gecselő gépjük A TMK veze­tői és a karbantartó lakatosok kommunistái úgy határoztak, hogy először az egyiket hozzák rendbe és a másikhoz csak az­után látnak. A kezdeményezők itt is a pártcsoportok voltak. Javasolták, hogy az egyes sze­gecselő gépet két nap alatt ké­szítsék el. A kommunisták megmagyarázták. hogy itt többről van szó, mint ez V-ös üzem tervteljesítéséről — bár ez is jelentős — arról is, hogy április 4-i felajánlását teljesí­teni tudja-e az üzem, azaz március 25-ére befejezi-e ne­gyedéves tervét, mert ettől függ most az egész gyár ápri­lis 4-i felajánlása. És két na­pig szinte megállás nélkül folyt a munka. Hogy kik vol­tak a legjobbak, nehéz volna név szerint megállapítani. Sándor Sándor, Nagy József, Szőke Lajos, Endrész Antal, Kiss István, Nagy Dezső, Laj­tos János és a többiek, kom­munisták, tagjelöltek és pár- tonkívüliek váll-váll mellett dolgoztak és három nap he­lyett két nap alatt elkészült a szegecselőgép. Ekkor Bakos József párttag, szegecselő azt a feladatot kapta a pártcso­porttól, hogy váltótársaival, Batá István és Táncos Sándor fiatalokkal hozzák be a lema­radást. Bakos elvtárs beszélt a váltótársaival és kiszámítot­ták, hogy naponta 200 méterrel kell többet szegecselniük, mint az előirányzott norma, ha be akarják hozni a lemaradást. Vállalták. És vállalásukat tel­jesítették is. Ez azonban ke­vés lett volna. A végszerelők­nek is sokkal több láncot kel­lett összeszerelniük. Somogyi Józsefné alapszervezeti veze­tőségi tag brigádja versenyre hívta a terv túlteljesítésére Török József brigádját. S bár Somogyi elvtársnőék nyerték meg a versenyt, Török Jó­zsef ék is jóval túlteljesítették normájukat, s nem utolsósor­ban e nemes vetélkedés bizto­sította nemcsak a dekád-terv teljesítését, de azt is, hogy üzemük negyedéves tervét a vállalt március 25 hetyett 24-én reggel 7 órakor teljesí- tette. * NÉGY PÁRTCSOPORT. Tagjaik száma összességében sem sok, mégis milyen nagy erőt képviselnek. Rövid né­hány hónap alatt munkájuk­kal, lelkesedésükkel döntően megváltoztatták üzemük ter­melésének menetét. Vagy ta­lán az embereket? Igen, azo­kat is nevelik, formálják. Sárközi Miklós A külpolitikai helyzet A JUGOSZLÁV—FRANCIA TÁRGYALÁSOK kedden kezdődtek meg a párizsi Matignon-palotában. Az első eszme­csere, amelyen Tito elnök és Guy Mollet francia miniszter- elnök vett részt, két óra hosszat tartott. Utána a francia miniszterelnök nyilatkozott az újságírók előtt és elmondta, hogy a jugoszláv elnökkel megvizsgálták a kelet—nyugati kapcsolatok alakulását, különös tekintettel a leszerelés kér­désére. Guy Mollet a továbbiakban közölte, hogy Tito elv­ben igen kedvezően fogadta az elmaradott országok segé­lyezésére vonatkozó francia tervet, amelyet Pineau fran­cia külügyminiszter terjesztett az Atlanti Tanács elé. A francia miniszterelnök rámutatott arra, hogy az első megbeszélésen érintették a két országot érdeklő valameny- nyi problémát, egyebek között annak a lehetőségét, hogy Franciaország fegyvereket szállítson Jugoszláviának. „Meg­állapítottuk, — mondotta a min iszterelnök —, hogy mindezek­ben a kérdésekben teljes közöttünk az egyetértés“. Guy Mol­let közölte azt is, hogy kifejtette Tito elnök előtt Francia- ország észak-afrikai politikáját „különös tekintettel az algé­riai helyzetre“. EDEN ANGOL MINISZTERELNÖK SZOVJETUNIÓBA TERVEZETT LÄTOGATÄSÄRÖL az angol alsóházban kér­déseket intéztek a kormányelnökhöz, aki a kérdésekre vála­szolva azt mondotta, hogy nagy örömmel fogadta el a moszk­vai meghívást, az utazás időpontját azonban „eddig még nem lehetett megállapítani“. Collins munkáspárti képviselő újból felvetette a kérdést és kijelentette: „A legutóbbi megbeszélé­seknek az a nagy előnyük volt, hogy alig hagytak módot a félreértésekre. Nem lehetne-e ezen az alapon mie.őbb el­határozni a látogatást?" Eden erre válaszolva hangsúlyozta, hegy „nincs a legcsekélyebb félreértés sem e téren szovjet vendégeink és közöttünk, mihelyt intézkedni lehet a látoga­tás ügyében, közölni fogjuk." Kérdést tettek fel Edenhez arra vonatkozóan is, hogy hajlandó lenne-e meghívni a választás után az Egyesült Álla­mok elnökét, amikor is megbeszélést lehetne folytatni a Bul- ganyinnal és Hruscsowal folytatott tanácskozásokon felme­rült problémákról. Eden kijelentette, hogy az Egyesült Ál­lamok elnökének látogatását mindig nagy örömmel üdvözöl­nék Angliában. Harold Davis munkáspárti képviselő ezután azt kérdezte a miniszterelnöktől, hajlandó lenne-e meghívni a Kínai Nép- köztársaság elnökét Angliába? Eden erre a következőket válaszolta: „Kormányunk politikája arra irányul, hogy szaka­datlanul fáradozzunk a Kínai Népköztársasággal va ó kapcso­latainak javításán, de még nem jött el az az idő, amely alkal­mas volna az említett cél megvalósítására“. Az interpelláló képviselő erre megjegyezte, hogy a kínai népi gyűlés elnöke „szíves volt az angol parlament valamennyi pártját képviselő küldöttségét meghívni Kínába“. löbb mint 3000 látogató az egri állami áruház televíziós kiállításán Május 5-én nyílt meg az eg­ri állami áruház televíziós rá­dió és háztartási gépkiállítása. Bemutattak több újtípusú oriont és trivox rádiót, vala­mint a televíziós rádió minta- példányát. A trivox három hangszórós és a hangok színe­zete olyan, mintha a helyszí­nen hallgatná a hangversenyt, vagy előadást. A trivox rádió részletárusításban is kapható. Láttunk még újtípusú oriont, táska rádiót 2220 forintért. i Megjelentek ismét a néprá­diók 350 forintért. Láttunk több háztartási gépet, így a Szovjetunióban készült jég­szekrényt, mosógépeket, ame­lyeket mind eladták, kefélő és porszívó gépeket Űjtípusű Csepel 125-ös motorokat, ke- 'rékpárokat. A kiállítást több mint háromezren tekintették meg és igen sokan vásároltak a leszállított alumínium edé- ! nyékből, tűzhelyekből. „Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt. . .k‘ Emlékek kavarodnak agyamban. Négy 'y év eseménydús, de elröppent idősza­kára emlékezem. Elérkeztünk ahhoz a kü­szöbhöz, amelyen átlépve, az Életbe jutunk. Ez a küszöb az érettségi. Az érettségi pedig az általános műveltséget elsajátítok tűzke­resztsége. Négy esztendő, ha nem is nagy idő, de hosszú út; mindenki szívesen tekint vissza erre. Virgonc elsősökként kerültünk a gim­náziumba és most szellemileg, testileg kifej­lődve távozunk. Tanúi Voltunk már jónéhány negyedik osztály búcsúzási ünnepségének. Ez alkalom­mal viszont mi ballagunk, minket kísérnek ki a Dobó falai közül. Meglepő-e, ha han­gunk fátyolos, szemünk gyanúsan csillog? Pedig, de sokszor elhangzott ajkunkról: csak egyszer kikerüljünk innen.... Érdekes­nek találtuk, hogy a felnőttek közül meny­nyien visszakívánkoznak az örökszép diák­életbe. Mert a kenyérkeresés gondja még nem von redőket a diák homlokára. Esetleg csak azokat a „ránya" számtanpéldákat ta­lálta némelyik nehéznek. Na, de a dolgozat- írás és felelés izgalma is a múlté már. Nincs szükség többé a házi feladatok másolására, melyek általában rekordidő alatt készültek, háromnegyednyolctól a tanár bejöveteléig. Szívesen emlékezünk vissza az órák ve­lejére: a magyarázatokra. Talán frázisként hat, de szívünkbe zártuk elhomályosíthatat- lanul a tudomány és a nevelés lelkes mun­kásait: tanárainkat. Előadásaik során nem­csak a tananyagot tanultuk meg, de Őket is szeretni, tisztelni. Rajongva néztünk Rájuk. Sokan látták bennük elvesztett édesapjuk helyett édesapjukat. Szeretjük és mégis mennyiszer felingereltük, megbántottuk őket. Nem céltudatosan, hanem meggondo­latlanul, éretlen diákfejjel tettük. Ha egy- egy tantárgyat nem is kedveltünk eléggé, nem jelentette azt, hogy az illető szaktanárt ne szerettük és becsültük volna, Megszoktuk a gimnázium öreg falait, a falak is megszoktak bennünket, hangosko­dásunkat. Ha beszélni tudnának, sok diák­csínyről mesélhetnének. Fellobbanó diáksze-' relmeknek, jókedvű és búsongó diákoknak néma, megértő tanúi. ’ zívesen, szeretettel gondolunk vissza iskolánk jellegzetes alakjaira. A „köl­tőfejedelemre”, ki merész szárnybontogatá­saival kajánságot, közönyt és bámulatot ara­tott; a „zenészekre”, akik báljainkon a talp- alávalót játszották; na, és az állatvilág képvi­selőjére, az örökké morgó-vicsorgó Szuszi kutyára. Az óraközötti szünetekben már nem lát­ni negyedikeseket a „klubhelyiségben”, mi­kor is nagy bátran, de „illegalitásban” ere­gették a cigaretta füstjét. Budapesti, balatoni, visegrádi kirándulá­saink élményeit, tapasztalatait sem felejtjük. Mennyi mindent lehetne még megemlí­teni? Most pedig kitárul előttünk az élet kapuja. Néhány hét múlva már éretten lép­hetünk be rajta, hogy megvívjuk nagy csa­tánkat, melynek élet a neve. — Szétszóró­dunk. Egyetemekre, főiskolákra, szakiskolák­ra kerülnek közülünk sokan, hogy mint ta­nárok, orvosok, mérnökök, szakemberek szolgáljuk Magyarországot. — Akadnak töb­ben a végzők közül, akik nem folytatják to­vább tanulmányaikat, hanem üzemekben, vállalatoknál helyezkednek el. A diákság zöme egri. De a kollégisták, bejárók szintén egri diákok. Ez a jelző köte­lez minket. Nagy és névtelen hősök adtak Egernek becsületet. S mivel mi is egriek vagyunk, nekünk is kötelességünk Egert naggyá tenni; ne csak sütkérezzünk a régi dicsőség fényében. Őszinte köszönetét mondunk Igazgatónk­nak, hogy tudásával, tapasztáltságával irá­nyította életünket. Az osztályfőnököknek, ■ akiknek feladatuk volt bennünket összefog- 1 ni, összetartani. — Tanárainknak, akik éle­tüket nekünk és a mindenkori ifjúságnak szentelték. — És az iskola rendtartásának, az őreinek, akik szintén értünk dolgoztak: tisztaságot teremtettek, fűtöttek. — Az állam gondoskodásának szociális juttatásaiért. — A kollégium dolgozóinak, akik lehetővé tették, hogy a tanulószobások is ízletes, változatos ebédet kapjanak. Elköszönünk, elbúcsúzunk mindenkitől, mindentől. Szeretnénk és igyekezni fogunk, hogy nevünkkel a Dobó gimnáziumra seé- ! gyent soha ne hozzunk! „Itt hagyjuk kedves iskolánk, indulunk messze már, Tanáraink és társaink, a szívünk nem felejt: Te kedve s város, víg tanyánk, immár isten veled.” sz. o. A GYÜMÖLCSÖZŐ KAPCSOLAT — Gyakori vendég nálunk. Sok mindenről beszélgetünk vele, értesít a rendeletekről, s ha szólunk neki, elintézi pa­naszunkat is, — ezt mondja Holló János körzeti tanácstag­ról Juhász Miklós egyéni gaz­da. De hasonló jó véleményt hallunk Atkáron a többi ta­nácstagról is. Minden tanácstag egy kis kék füzetben tartja nyilván körzete lakóinak problémáját. Aki belenéz néhány ilyen tanácstagi füzetbe, megtud­hatja, mi a kérésük az atká- riaknak, hol kell segíteni. 39 körzet gondjait, terveit gyűj­tik a tanácstagok, hogy minél előbb segítsenek ezeken. Te­szik mindezt azért, mert meg­tanulták már, hogy csakis az állandó tömegkapcsolat hoz­hat nagy sikereket. „Enélkül semmire sem mennénk, mun­kánk sikertelenségre volna kárhoztatva” — mondja a vb. titkár S éppen ezért mindent elkövetnek a kapcsolat széle­sítéséért. Azonkívül, hogy a tanácstagok rendszeres látoga­tói választóiknak, hetenként van fogadóóra, havonként tar­tanak tanácstagi beszámoló­kat. A tanácsülésekre pedig mindig meghívják a lakossá­got. 50—60—80 ilyenkor a résztvevők száma. S mint a jegyzőkönyvekből kiderül, ezek az emberek nem üldögélni jár­nak a tanácsülésre, hanem ér­tékesen hozzászólnak a napi­rendhez, bírálnak, javasolnak. S az eredményeken érződik ez az eleven, élő kapcsolat. Atkáron ismeretlen fogalom az elszámoltatás, a végrehaj­tás. Alig egy heb, h ly meg­kapták a Megyei Tanács se­lyem vándorzászlaját — adó­fizetésben elsők a m jgyében. A begyűjtésben pedh az első három között olvashatjuk a község nevét. Békeköli sönjegy­zés ben és efizetésbi n orszá­gos hírre .ettek szer: Elnyer­ték az 50 ezer forintos jutal­mat. Ott, ahol ilyen eleven, lük­tető tömegkapcsolat a tanács éltetője, szép terveken dolgoz­hatnak az emberek. S Atkáron gondolkodtak is.... A tanács­házán a községpolitikai tervek mellett kötegben őrzik a la­kosság elgondolásait. Tintával, ceruzával írt dűlöngő betűs ir­kalapok ezek, mégis felmérhe­tetlen értékű dokumentumok. Igazolják, hogy a lakosság te­vékenyen részt vett e tervek elkészítésében Az 1-esftt.II-es körzet a kultúrház újjáépíté­sét javasolja. Bartók Sándorné a Fő-utcai járda építését kér­te. A 31-es körzet lakói városi mintájú mozit kívánnak, míg mások a villanyhálózat bővíté­sét s a hangos híradó hang­szóróinak szaporítását, vagy autóbuszjáratot kémek. De nemcsak kérések vannak eze­ken a papírokon. Az atkári dolgozók a megvalósítást is magukra vállalták. A békeköl­csön részesedésen, az 50 ezer forintos jutalmon kívül meg­szavazták a 10 százalékos köz­ségfejlesztési alapot is, de a társadalmi munka sem jelen­téktelen. Kéréseik, terveik mellé odaírták a felajánlott munkanapok számát is, mely- lyel saját tervük megvalósítá­sát segíteni kívánják. Kocsis Ferenc 5 nap, Uracs János 4 nap, Kóbor Gergely 3 nap — olvashatjuk a papírokon. Több mint 80 ezer forintot tesz ez ki. Ilyen alapos munkával ké­szült a terv, amelyben 547 ezer forintos összeggel szere­pel az új kultúrház. De ott van a tervben a fő-úti járda megépítése, az 1200 méteres villanyhálózatbővítés, a hangos híradó bővítése. S az autó- buszjárat intézése mellett gon­doltak az atkáriak a gyöngyö­si Mátra-múzeum támogatásá­ra is. Persze nem marad ki a tervből a 31-es körzet kérése sem, hisz a korszerű kultúr- házban — melynek tervrajzait a tanácsházán közszemlére függesztették —, mozi, színház­terem, társalgó, könyvtár, ol­vasó és játékterem és külön táncterem lesz. A tervek elkészítése után. a tanácstagok most azok meg­valósítására mozgósítják a la­kosságot. Elmondhatjuk, nem csak az Ígérgetésnél voltak bőkezűek. Aki az elmúlt va­sárnapokon Atkáron járt, lát­hatta, hogy az egész falu a fő- ' utcán dolgozik. Rakták a jár­da cementlapjait, hordták a homokot, a követ. S azóta már az új járdán járnak az embe­rek. A hangos híradó szavát, zenéjét is lehet már hallani az egész faluban öt új hangszó­ró felszerelésével már minden utcában hallani a híreket, A Hunyadi, Bajcsy-Zsilinszki és Arany János utca lakóihoz is eljutott már a villany. Napo­kon belül bekapcsolják a fo­gyasztásba azt a 43 lakást, amelyben már készen áll a vil­lamos berendezés. Az autó- buszjárattal kapcsolatos kérés is meghallgatásra talált. He­tenként háromszor szállítják már Atkárról Gyöngyösre az utasokat. A kultúrház a község legna­gyobb beruházása Erre fordí­tanak legtöbbet. Ez is a meg­valósulás stádiumában van már. Nemcsak a hét és fél kilót kitevő tervrajzok érkez­tek meg a tervező irodától, ha­nem gyűlnek az építőanyagok tonnái is. A Fő-út melletti telken van már a sok vagon kő. a 95 ezer tégla, sok mázsa cement, mész és homok, de a szarufákat és gerendákat is biztosították bontási anyagok­ból. Minden lehetőség meg van tehát ahhoz, hogy tervük szerint augusztus 20-át már ] az új, Korszerű kultúrházban ' ünnepeljék meg. Bóíi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom