Népújság, 1956. május (35-42. szám)

1956-05-26 / 41. szám

4 NÉPÚJSÁG 1956. május 26. szombat Gyermekmosoly KUTYAHISTÓRIA Hogy micsoda egy fiam van nekem! — Barátom szeme csak úgy csillogott az apai büszke­ségtől, amint a Népkert egy lócájára telepedve, gyönyör­ködtünk az apróságok hancú­rozásában. Ez a csodás tavaszi délután tömegével vonzott ap­rót és nagyot a kellemes sétá­nyon, a város „zöld szívébe’’. Mintha gyermekfelvonulást rendeztek volna, tipegett a sok-sok kis legény és hajadon, s imbolygóit le s fel a tömér­dek gyerekkocsi. Meg kell hagyni, barátom apai büszke­ségének jogosságát még a leg- irígyebb szemlélő sem vonhat­ta kétségbe. Fiacskája olyan talpraesett, eleven szemű le­gényke, elegáns frizurájától két vaskos lábáig minden a legtökéletesebb. Kis pajtásai­val — az alkalomadta barátai­val — máris megegyezett: minden úgy történik, ahogy ő dirigál. — Csak még azt nem tudom, mi lesz belőle — folytatta ba­rátom. — Tudod, igen széles az érdeklődési köre. Majd ki­ugrik az ablakon, ha motorzú­gást hall. Hát még ha éppen begyújtják a motort! A múlt­kor kitépte kezét a kezemből és úgy akart odarohanni az út­test túloldalán küszködő moto­roshoz. Hidd el, hogy még tán be is tudná rúgni — ha elég nagy lenne! Hát akkor nincs semmi prob­lémád! — igyekeztem meg­nyugtatni a boldog papát. — Ha már ennyire érdeklődik a motorok iránt, kiváló mérnök 1 esz belőle. — Hohó, nem ilyen egysze­rű ám a helyzet! — szerelt le barátom. — Mert nem csak a motor miatt akar kiugrani az ablakon, hanem az állatoknak is igen nagy barátja. Ha jön egy lovasszekér, elkezdi: „Ne-e, ne-e!” Még csettint is hozzá a nyelvével, mint a kocsisok. Honnan a csodából szedte ezt, fogalmam sincs, hiszen a csa­ládunkban nincs gazdálkodó ember. Hát még azt láttad vol­na, amit a múltkor csinált! A Csákóban sétáltunk, ahol — bár tilos —, de bizony valósá­gos állatsereglet legelészik az utcákon. Azt sem tudta Lalika, minek örüljön jobban: a bam­ba ábrázatú bociknak-e, vagy a keselylábú csikóknak. A mó­kás gidákat látva, toporzékol- va követelte: „Vidük haza, vi- dük hazsa!” Hát hová tesszük otthon? — kérdeztem tőle. — „A sekrénbe, vagy az ágy alá!” Ugy-e okos fiú? — Jó zootechnikus lesz be- lőlye — válaszoltam. — Az nem baj, hogy a motorokhoz is érteni fog, hiszen mire oda nő, minden gépesítve lesz. Még az állatok etetését-itatását is gombnyomásra fogják végezni. — A, á, barátocskám, én még azt sem merném állítani, hogy állattenyésztő lesz. Az állatokat ugyan mind szereti, de a kutyákkal egyenest puszi- pajtásságban van. Sajnos, én nem tudok otthon kutyát tar­tani, ismered a lakásunkat. De ha meglát egyet az utcán, alig tudom utolérni, úgy fut utána. Az anyja nem is mer vele sé­tálni menni. Ha aztán utólér egyet, ott toporog körülötte, s csapdos kis kezeivel örömében A múlt hét egyik estéjén alig tudtunk hazamenni a Népkert­ből. Két öreg nénike egy-egy apró kis kutyussal egész elhó­dította tőlünk a fiúnkat. Az egyiknél egy fekete spicc volt, a másiknál hófehér pincsi. Oly ügyesen szolgáltak, pacsiztak a kis dögök, hogy még magam is megszerettem. Már éppen javasolni akar­tam, hogy valami idomítói pá­lya lesz a legmegfelelőbb a fia számára, amikor éktelen visí- tozás félbeszakította a beszél­getést. Odapillantva — bará­tom krétafehér arccal ugrott fel, s futott fiacskájához. La­lika könnyhullatva — ordítoz­va toporzékolt egy helyben, kö­rülötte pedig egy öklömnyi ku­tyás ugrándozott barátságos farkcsóválgatással és ugatás­sal. Már láttam, helyesen tettem, hogy nem ajánlottam a kutya­idomító pályát. iSARÁTKOZÁS Kis lányom boltba ment. Igaz, hogy elég komoly felté­telekhez köti az ilyen termé­szetű szolgálattételt, de gyak­ran rákényszerül feleségem. Azt meg kell hagyni, hogy vál­lalását mindig pontosan telje­síti. Soha nem fordult még elő, hogy a cetlire írt cikkek közül valami is hiányozna, vagy a visszajáró pénzből csak egy 10 fillérest is elhagyott volna. Persze, főleg arra ügyel, hogy a szolgáltatásért járó cso­ki, vagy — újabban füzet — épségben hazajusson. Éppen munkahelyemről ér­keztem haza. Feleségem feltű­nő gyakran kandikált ki az ut­cai ablakon. — Már elég régen elküldtem a kislányt a boltba, még min­dig nem látom jönni! — Biztosan sokan vannak — nyugtattam meg. Végre valahára feltűnt a sza­tyorral a karján. Az egyik szomszéd öreg nénivel ballag­nak apró, ráérő léptekkel Lép­teik jól összehangoltak: az egyik még nem tanulta meg, a másik pedig már elfeledte a rohanó élet diktálta sietős lép­teket. A sarkon elválnak út­jaik. De nem-nem búcsúznak, hanem „nagyosan” megállnak és tovább folytatják a beszél­getést. — Hol tudtál ennyi ideig lenni? — kérdezte feleségem, amikor végre hazaért. — Hát a nénivel beszélget­tem! — válaszolt magától ér­tetődő hangon. — És miről folyt a nagy be­szélgetés? — igyekeztem kedé­lyes irányba t"~nlni a kérde- zősködést, komolykodó hangon. — Kérdezte a néni, hogy „Hova viszed te nagy szatyor ezt a kislányt?” Aztán így el­beszélgettünk erről, arról. — Mégis, mi volt ez az „er- ről-arról?” Nem kellett faggatózni, el­mondta az összes problémákat, amit megvitattak. Kinek a lá­nya, ki az apukája, anyikája, mi lesz ebédre, van-e testvére? — És te mindenre megvála­szoltál szépen? — Hát persze! Hiszen .Anyu mondta, hogy mindenkivel szé­pen barátkozni kell! Halassy L. Jól érzi magát az óvoda három kis lakója a tavaszi napfényben A csengő hangja végig csendül a kis iskiola nyitott folyo­sóján. A gyermekek, mintha a villany­csengő árama őket érte volna, megrez­zennek. Kezük-lá- buk indulásra ké­szen. Csupán, én, a taní­tó maradok nyugod­tan. Lassan adom ki a házi feladatot. Majd sorakoztatom is a nebulókat, akik a türelmetlenségtől csillogó szemmel ro­hannának ki az ud­varra. Végre! Kinyí­lik az ajtó. Kitódul mind a harminckét fiú. Az ajtónál másik osztályba valók vár­ják őket, valamilyen újdonságra szomja­zón. . .Amott labda ke­rül elő és már el is kapja valaki. A gye­rekek nevetgélnek, fogócskáznak. Hang­juktól visszhangzik az iskola épülete. A labdázóknál hirte­len csend támadt. „ö vlolt! Andris volt!” csattan fel a kiáltás. Odalépek hozzá­juk. A gyerekek egy­más szavába vágva, elmondják, hogy Andris feldobta a labdát a csatornába TlZ PERC — Hol van And­ris? — kérdem. — Elszaladt! El­bújt valahová ijed­tében! — felelik kó­rusban. A kis csoport élén­ken tanakodik azon, hogy hogyan lehetne előkeríteni a labdát. A kapunál rival- gás támad. „Hozzák a létrát, hozzák a létrát.” A kapun hátiam fiú kanyarodott be. Nyakuk a létra re­keszei között szo­rongott. — Csillogó szemmel tették le, és állították a csator­nához. Köréjük se­reglettek a többiek. T'erkó már a létrán járt. Benyúlt a csa­tornába, s kivette a labdát. Az újjongó fiúk közé dobta. Andris azonban se- hogysem akart elő­kerülni. Keresésre indultak. ...A sarokban egy kislány pityergett. — Lábán friss kötés fe­hérlett. — Mi történt ve­led? — kérdem. — Elestél? — Ühürn, nem, ne-em... Ellökött Ka­ti — mondja ki nagy- nehezen. SZÜNET... ... A másik pilla­natban két kislány ráncigálja a ruhám, közben éktelenül kiabálnak. — Tanító néni, ta­nító néni, a fiúk ve­rekednek! A verekedő „fia­talemberek” felé lép­kedek. Észrevesznek és még időben áll­nak odébb, otthagy­va a lányok játékát. Megállók egy fá­nál Felnézek. Kék inges fiújied- ten pislog rám a fa törzséről. — Gyorsan leereszkedik. - Csak a sapkámért mentem fel, mert félakadt — mondja magya- rázóan, mikor a ta- íítójához küldöm a méltó büntetéséért. A következő perc­ben vad, indián csa­takiáltással vagy négy fiú vágtat el nellettünk. A közel­ben álló elsős kis­lány ijedtében kiej­tette kezéből a lek­város kenyeret. A kenyér pontosan a lekváros oldalával esett a földre. A kislány sírásra gör­bült szájacskájával elkeseredetten nézi az ehetetlenné vált kenyeret Szerencse, hogy egy nagy fehér kutya van a közel­ben, amely farkát csóválva örül a vá­ratlan tízórainak. .. .A hetesek — az ij tóban figyelik a futkározókat — a tábla törlőt rázogat­va A csengő ismét megszólal. Az előbb még össze-vissza kia­báló gyermeksereg csendesen sorakozik osztályonkint. Az én osztályom­ból még egy valaki hiányzik: Andris, aki a csatornába dobta a labdát. Szétnézek az ud­varon. A gyermekek által felvert por las­san elül. A saroképület mö­gül egy bozontos fej kandikál elő árúlko­dóan. Gyere Andris, nem kapsz ki!— szólok a fiúnak! Lassan, lesütött szemmel besomfor- dál a tanterembe. Jó leszek igazán, jó leszek — fogadkozik. — Sajnos, ez a nagy fogadalom csak a következő tízperc szünetig tart.;.. Ruttkai Judith tanítónő, Adács FILM; HÁROM JÓBARÁT — Az építőnap alkalmából Párádon az építők üdülője ren­dezésében egésznapos kultúr- és sportműsort tartanak. Ezen a napon a tanács kultúrtermé­ben nyílik meg az építők ki­állítása. — 16 Üj gyógyszer gyártását kezdi meg az idén a Kőbányai Gyógyszerárugyár. Ezek közül jelentősebbek a magas vérnyo­mást csökkentő és a különböző hatású hormon készítmények. — AZ IBUSZ május 27-én Budapestről Egerbe és Párád­ra és Eger—Síkfőkútra indít kiránduló vonatot. — Május 27-én rendezi meg a novaji általános iskola a gyer­meknapot, amelyen az iskolai szülői munkaközösség megven­dégeli a novaji gyermekeket. Ugyanezen a napon mutatják be Gárdonyi Géza: Fehér Anna cí­mű színmüvét. — A TÖBB HALFAJTARA kiterjedő halászati tilalom el­lenére szorgos munkát végez­nek a poorszlói Május 1 ha­lászszövetkezet tagjai. Az el­múlt néhány hét alatt kere­ken félszáz mázsa halat hoz­tak az egri piacra. — Párádon 1200 úttörő csa­patgárdista részére lesz tanfo­lyam a nyár folyamán. Tanfo­lyamokat tartanak ezenkívül Balatonbogláron a középiskolás Dísz-titkároknak, Balatonalmá­din pedig az egyetem és a fő­iskolai ifjúság részére. — HEGEDŰS György parádi apa­állatgondozó azzal segítette a le­gelőtrágyázást, hogy az idén a jártatás idején több mint 42 kocsi trágyát hordott ki. Ezzel 1200 fo­rint fuvardíjat takarított meg. — A DOBÓ gimnázium kémia szakköre talajvizsgálattal segítette az egri Nagy József Tsz-t. Megál­lapították, milyen és mennyi mű- ‘ trágyára van szükség a jobb ter- més érdekében. hóm jóbarát — harca képezi a rendszer ellenségeivel. A fő­cselekmény mellett párhuza­mosan egy sor érdekes és iz­galmas mellékcselekmény is kibontakozik. A három jóbarát Az egri Bródy filmszínházban jú­nius 1—2—5—6-án „A három jóba­rát” című izgal­mas új csehszlo­vák film kerül be­mutatásra. A film egy ellenséges kémbanda lelep­lezésének és meg­semmisítésének története. A film drámai helyzetét becsületes embe­rek — a há- három kedves bányásztanuló, akinek lelkesedése, ébersége segíti a kémbanda leleplezé­sét. Sok kalandon mennek ke­resztül, míg végre sikerül el- fogniok a bűnösöket. H)OZIK rT)ŰSORA: Egri Vörös Csillag: 26— 30-lg Dollárpapa (magyar). 31—6-ig Ali baba (francia). 27- én vasárnap de. matiné: Bol­dogság madara (szovjet) Egri Bródy: 26—30-ig Párizs és Tavasz (fran­cia). Egri Béke: 26—28 Matróz (szovjet). Egri Szabadság: Dandin György 26—27-ig (ma­gyar). Gyöngyösi Szabadság: 26— 30-ig Angyallal a hegyekben (csehszlovák). 31—6-ig Dollárpapa (magyar). 27- én vasárnap de. matiné Uta­zás a mesék birodalmába (szov­jet). Gyöngyösi Puskin: 26—30-ig Döntő pillanat (jugo­szláv).. Matiné 27-én vasárnap de. Gyöngyvirágtól—lombhuUásig Füzesabony 26—29-ig Gróf Monte Chrlstó I. (francia). Hatvan: 26—29-ig Ma este minden véget ér (német). 29—30-ig A rágalom füzében (cseh). Matiné de. 11-kor Kis. Muck (né­met). Pétervására: 26—27-lg Szakadék (magyar). 29—30-ig Négy szív (szovjet). MŰSORA: Május 26, szombat: Egerben, este fél 8-kor: Mama Május 27, vasárnap: Egerben délután fél 4 és este fél 8 órakog; Mama Május 28, hétfő: Nincs előadás. Május 29. kedd: Egerben este fél 8 órakor: Mama Párádon este 8-kor: Zsuzsi kis­asszony. JDYHHq Fejtörő II. Eredmények az első forduló | után: 1. Böjtbe Éva, Eger 23 j pont. 2. Bander Barna és Híd­végi József 21 p. 3—4. Tóth Tibor, Füzesabony, Szikora Éva, Hatvan 20 p. 5. Faragó Miklós, Eger 19 p. 6. Kováts Rezső, Gyöngyös 17 p. 7—10. Kiss Imre, Kál. Ferenczy Fe­renc, Füzesabony; Helmberger Lajos, Eger; Tóth Béláné, Po­roszló 16 p. 11. Márta Imre és Szundi József, Apc 15 p. 12. Alberty Irma, Heves 14 p. 13. Nagy Pál, Eger 10 p. 14. Kor­mos Ágoston, Balaton 9 p. 15. Lénárd Lajosné, Eger 6 p. A helyes megfejtés a követ­kező volt: 1. Meggyújtja ma­ga előtt a füvet s mire az ere­deti tűz odaér, ő már menedé­ket talál az általa leégetett északi részen. 2. A lány Anna, az anyja babot főz (az jár föl- alá a fazékban)', az apja bol- hászkodik, a nénje gyereket szül, s ő 19 éves. 3. Az arab ezt a kérdést teszi föl az ott ülők bármelyikének: „Ha őt (a másikat) megkérdezném, me­lyik út vezet Mekkába, melyi­ket mondaná? Akár az igaz­mondót, akár a hazugot kér­dezte, megtudja, hogy melyik a rossz út és elindul a mási­kon. A pontozásnál nemcsak a jó feleleteket vettük számba, ha­nem azokat is, amelyek nem tökéletesek ugyan, de ötletes­ségről és gondolkozásról tanús­kodnak. A második forduló: 1. A révésznek át kell vinnie a túlsó partra egy farkast, egy kecskét, meg egy káposztát. Egyszerre csak egyet vihet át a három közül. A farkasnak a kecskével, a kecskének a ká­posztával nem szabad őrizgi nélkül maradnia sem az innen­ső parton, sem a túlsón. Hogy oldja meg feladatát a révész? Megoldás 4 pont. 2. Tojást visz a piacra a ko­fa. Megveszik tojásainak felét, meg még egyet. Utána megve­szik a maradéknak a felét, meg még egyet. Végül megve­szik a még mindig megmaradt­nak a felét, meg még egyet. Tíz tojás marad a kosárba ezek után. Hányat vitt árulni a kofa? (Fél tojással ne szá­moljunk!) — Megoldás 4 pont. 3. Mátyás király azt a pa­rancsot adja az okos lánynak, hogy látogassa meg Budán. Még pedig úgy, hogy ne az úton jöjjön, de ne is a levegő­ben, ne járművön, de ne is gyalog, legyen is rajta ruha, meg ne is, hozzon ajándékot, meg ne is. Hogy tesz minden­nek eleget a lány? Megfejtés összesen 8 pont. 4. Van három fekete sapka, meg két fehér. Leültetnek há­rom embert és mindegyiknek a fejére húznak egy sapkát az ötből. Mindhármukon fekete sapka Van de mindegyik csak a másik kettőét láthatja, a sa­játját nem. A három közül a legokosabb gondolkozik egy kicsit, ránéz a másik kettőre, s mikor azok hallgatnak, fel­kiált: rajtam fekete sapka van! Honnan tudta meg? — Meg­fejtés 10 pont. Megfejtési határidő: május 31. délig. Közös megfejtők (Bander és Hídvégi, Márta és Szundi) csak egy példányban küldjék be a megfejtést. Színházi hírek — SZERDÁN, május 23-án Me- zőtárkányban nagy sikerrel mu­tatták be a Gárdonyi Géza Szín­ház művészei Kálmán: Zsuzsi kis­asszony című operettjét. A kö­zönség sokat tapsolt Borsos Erzsi­nek, Fontos Magdának, Nádori Margitnak, Jámbor Zoltánnak, Ká­rolyi Józsefnek, Szili Jánosnak, Tarján Tamásnak, Tar Bélának. A darabot Gál István rendezte, a ze­nekart Sebestyén András vezé­nyelte. — SZIGLIGETI: MAMA című mulatságos vígjátékában Bőd Te­réz, Cseresznyés Rózsa, Lóránd Hanna, Forgács Tibor, Gonda György, Kenderest Tibor, Varga Gyula és Kovács Emil játszanak. — A GÁRDONYI színház elő­adásai ezentúl este fél nyolckor kezdődnek, az ifjúsági előadások pedig fél 4-kor. FILMHÍR EK — Franciaországban bemutatták a Véres út című jugoszláv—norvég filmet, amelyről a L'Humanité el­ismerő kritikát közöl. A cannesi filmfesztiválon bemutatták a Szov­jetunióból az Othello, Franciaor­szágból a Köd és az éjszaka, In­diából a Kókuszdió, Olaszország­ból a Vasutast. Jugoszláviából a Hanka című játékfilmeket. — Francia—olasz—jugoszláv ko­produkcióban mutatják be Ver­ne Gyula: A császár hírnöke című regényét. Franciaországban egyéb­ként megkezdték Fernandel új filmjének Négy lépés a felhőkben forgatását. Fel-le jár a „hinta“, hárman is ülnek a végére. De jó is a négy fal után újból a szabadban lenni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom