Népújság, 1956. április (27-34. szám)
1956-04-18 / 31. szám
2 NÉPÚJSÁG IMí. április tó. szerda JELENTÉSEK APÁRTÉRTEKEZLETEKROL a hatvani járás üzemei jobb pártirányításának feltétele — alaposabb szakmai ismeret A hatvani járás megyénk legjelentősebb ipari járása. Érthető tehát, hogy a vasárnap megtartott járási pártértekezleten mind a beszámoló, — amelyet Rabecz Lajos elvtárs, a járási pártbizottság első titkára ismertetett —, mind pedig a hozzászólások nagy figyelmet fordítottak az üzemek vezetésének megjaví tására A járás üzemei 1955-ben a jobboldali elhajlás által okozott károk ellenére is ipari termelésüket 101.6 százalékra teljesítették. Ezek az eredmények — mutatott rá a beszámoló — tükrözik a járás pártszervezeteinek javuló, a termelést egyre hatékonyabban irányító és segítő munkáját. Az üzemi pártszervezetek, a KV és ma már a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tanulságai alapján kivétel nélkül rendszeresen tájékozódnak az üzem menetének helyzetéről A beszámoló jogos büszkeséggel beszélt az eddig elért eredményekről, de kritikusan feltárta a hibákat is. ,.Bár a pártszervezetek a felmerülő termelést akadályozó problémákban folyamatosan intézkedést tesznek, a termelés minőségi mutatóit, azok alakulásait már kevésbé tartják szem előtt A termeléssel kapcsolatos határozatok túlnyomó többsége a gazdasági és műszaki vezetőkre hárítja a feladatokat és kevésbé mozgó- i sítja a párt erőit. Nincs min- ! den rendben még a technika fejlesztése terén sem. Bírálta a beszámoló a Megyei Pártbizottság ipari osztályát is. „Annak ellenére, hogy az ipari osztály dolgozói sok időt töltenek a járás üze- ; meiben, mégis ritkán keresik fel a járási pártbizottságot, j hogy a tapasztalatokat, a tennivalókat közösen beszéljék ! meg.” De az üzemek vezetői is panaszkodnak, hogy segítség- adásuk csak „futólépésben’ történik. A járás üzemeinek helyzetét, feladatait, bár kritikusan, de reálisan értékelő beszámolót számos hozzászólás követte. Batki Gábor elvtárs, a szűcsi X., XI. akna párt- titkára többek között arról beszélt, hogy a XX. kongresz- szus tapasztalataiból a gazdasági vezetőknek is le kell vonni a tanulságot: az eddigieknél nagyobb mértékben kell támaszkodniuk a pártszervezetekre. Nem szabad annak sem megtörténnie — mondotta —, hogy a tröszt vezetősége intézkedik, jutalmaz, büntet, de ezeket nem beszéli meg az akna pártszervezetének vezetőségével. Batki elvtárs bírálta a járási pártbizottságot is, hogy segítségük csak ,szem- I pontokból” áll. Egy eset ki- I vételével még nem történt meg — mondotta —, hogy a JB. dolgozói elmentek volna vele a munkahelyekre a dolgozók közé. s Godó Dezső elvtárs, Petőfi- bánya küldötte arról beszélt, hogy a pártszervezetek vezetőségének, tagjai azért idegenkednek az üzem termelési mutatóinak vizsgálatától, mert többségüknek nincs meg a kellő szakismeretük. Ezért a pártfunkcionáriusok szakmai képzésére a jövőben nagyobb gondot kell fiordítani a járási pártbizottságnak is. Szabó Ferenc elvtárs, a Mát- ravidéki Erőmű pártszervezeteinek küldötte a termelés eredményesebb pártellenőrzéséről beszélt. .Nemcsak hasznos, de — különösen napjainkban. mikor még nem kielégítő a pártfunkcionáriusok szakmai képzettsége — szükséges is hogy a pártszervezetek bátrabban támaszkodjanak a műszaki vezetőkre. Helyes aktivizálásuk nagyban elősegítheti a pártszervezetek irányító és ellenőrző munkáját”. Nem kétséges, hogy a beszámolóban és a vitában elhangzott bátor bírálatok, javaslatok, a legfontosabb tennivalókat helyesen tükröző határozati javaslat megvalósítása újabb nagyszerű eredményekhez vezet majd a járás ipari üzemeiben és pártszervezeteiben egyaránt. A gyöngyösi értelmiség érzi, hogy segíti őket a párt Gyöngyös város pártértekezletén is rengeteg dolog körül folyt a vita, de talán legalaposabban a dolgozókról való gondoskodásról és az értelmiség munkájáról beszéltek az elvtársak. Már a végrehajtó bizottság beszámolója is. — melyet Marosán Lajos elvtárs, a pártbizottság első titkára mondott el — nagyon alaposan és lelkiismeretesen. sokrétűen és színesen foglalkozott e porblé- makkal. És ennek szinte természetes következménye, hogy a hozzászólók is megfelelő bátorsággal és felelősségérzettel mondották el véleményüket az életszínvonal emelkedéséről, az emberek ügyes-bajos dolgairól való törődésről, vagy éppen az értelmiség munkájáról. Mind a beszámoló, mind a vita azt bizonyította, hogy Gyöngyös város kommunistái nem tévesztették szem elől a XX. kongresszus egyik nagyjelentőségű útmutatását: a dolgozókkal való törődés, az élet- színvonal emelése — ez most a kommunisták legfontosabb feladata. De — s az értekezlet erről is tanúságot tett — mindannyian megértették: életszínvonalemelés a nehézipar fejlesztése a termelés fokozása nélkül csak óhaj marad. Erről beszélt Kopcsó elvtárs, a Váltógyár küldötte és még számos más hozzászóló is. Dr. Fejes István, a gyöngyösi kórház igazgatója pedig hozzászólásában éppen azt bizonyította be. hogy ha a párt vezetői jóindulattal és meleg szívvel bánnak velük, s a város értelmiségi dolgozói érzik, hogy bíznak bennük, úgy előbb, vagy utóbb, de mindannyian a párt mögé sorakoznak. — Igen jól esik nekünk — mondotta —, hogy két-három- havonként megbeszélésre hívnak bennünket a pártba. Ott van ilyenkor városunk értelmiségének színe-java. Beszámolunk munkánkról örömünkről, bánatunkról. Érezzük, hogy a hónunk alá nyúlt a párt s megmondom őszintén — fejezte be hozzászólását — olyan hangokat hallani az értelmiség körében, hogy most már gyakorlatilag is érezni a párt segítségét, munkáját. Zuiillinger Zoltánné pedig arra kérte a küldöttértekezlet résztvevőit, hogy segítsenek a pedagógusok munkájában is. Tervünk, s a legnagyobb gondunk — mondotta —, hogy a munkás- és dolgozóparasztgyerekek tanulmányi átlagát emeljük. A beszámoló felhívta a figyelmünket, hogy ezeknek a gyermekeknek mi segítsük pótolni ázt, amit a szülői ház nem tud megadni. Igen, de ehhez helységre van szüségünk, ahol tanítás után is foglalkozhatunk velük. Azonkívül a tanácstól is nagy segítséget várunk a szülők neveléséhez. Még most is előfordul, hogy a dolgozó parasztszülők a nagy munkára hivatkozva, nem engedik iskolába gyermekeiket. Mi egyedül nem vagyunk elég erősek e helyezt megváltoztatására — fejezte be hozzászólását. Megszívlelendő szavak. — Egész biztos, hogy az értekezlet résztvevői, s az újonnan választott pártbizottság e probléma megoldásához is segítséget nyújt majd Természetes, az eredmények mellett a hibákról is szó esett. Bagi István elvtárs, a XII-es akna főmérnökét bírátla, mert az durva, parancsolgató hangon beszél a dolgozókkal. Elhanyagolja szakmai és marxista képzését is. Többen arról beszéltek — s ezt a beszámoló is megállapította —, hogy a pedagógusok, de az értelmiség többi rétegei között is akadnak még mindig, akik nem látnak tisztán, akik még mindig közelebb állnak az idealista világnézethez. Ezek az emberek a klérus befolyása alatt állnak s nem egyszer a nevelésükre bízott gyermekeket is az .idealista világnézet szellemében nevelik. De az a hang, ahogyan még a hibákról is beszéltek, azt bizonyította, mint általában az egész értekezlet, hogy Gyöngyösön a kommunisták törődnek az értelmiséggel, segítő szándék hatja át munkájukat, s ennek máris megvan a maga gyümölcse. Most az a legfontosabb feladat. hogy az értekezleten elhangzottakat tanulmányozzák, s a határozatban foglalt e problémákkal kapcsolatos feladatokat ugyanolyan lelkesen oldják meg, mint ahogyan azokról beszéltek. A gyöngyösi járási pártértekezlet nagy segítséget nyújtott a járás tsz mozgalmának fejlődésében Közel kétszáz küldött vett részt a gyöngyösi járási pártértekezleten hogy a XX. kongresszus szellemében megvitassa a járás pártszerveínek, s pártszervezeteinek munkáját, megválassza az új pártbizottságot, s küldötteit a megyei pártértekezletre. A járási tanácskozás — amelynek beszámolóját Kiss Ferenc elvtárs, a pártbizottság első titkára tartotta — több más, fontos kérdés mellett behatóan foglalkozott a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével, s feladataival. Nem véletlenül. A beszámoló a hozzászólók egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a járásban számottevő a fejlődés, 1954-hez képest a szövetkezeti mozgalomban. Az elmúlt évben több mint 400 család választotta a szövetkezeti utat, s ma már a járás szántóterületének 16—18 százaléka a termelőszövetkezetek tulajdona. A szövetkezeti tagok életszínvonala túlhaladta az egyénileg gazdálkodókét, sőt igen sok helyen a középparasztok élet- színvonalát is. Ez magyarázza többek között hogy az év első negyedében újabb félezer belépővel gyarapodott a szövetkezeti tagok tábora csak ebben a járásban. Virágh Gergely, az atkári Micsurin Tsz elnöke azt is elmondta, hogy az életszínvonal további emelésének, a szövetkezetek fejlődésének alapja- az intenzív állattenyésztés, s a nagy földterülettel rendelkező szövetkezetek kialakítása. Kiss Gyula elvtárs, a nagy- rédei MDP szervezet vezetőségének titkára arra mutatott rá, hogy az elért eredményekben milyen nagy szerepe volt a kommunistáknak, s hogy a vezetők példamutatása a legfőbb biztosíték a szövetkezeti mozgalom újabb nagyszerű eredményeinek elérésében. A felszólalók általában helyesen értékelték a szövetkezetek eredményeit, s hozzászólásaikkal kiegészítették az egyes kérdésekben nem teljes alapossággal elemző beszámolót. Komócsin Mihály elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára számos más kérdést elemezve, külön is felhívta a küldöttek figyelmét, hogy a járás tsz-eiben van legkisebb arányban képviselve a középparasztság. mert a réteg-agitá- có, a középparcsztok megnyerésének politikája nem vált vérükké az itt élő, s dolgozó kommunistáknak. Rendkívül fontos feladat — állapította meg ennek alapján az értekezlet —, hogy frontáttörés következzen be ezen a téren is. Hogyan? Mladoniczkit István elvtárs, a lárási párt végrehajtóbizottság titkára erről beszélt felszólalásában. A tanácsszervek az eddiginél sokkal operatívabban kapcsolódjanak ebbe a munkába. A tsz-ek tagsága legyen az első számú agitációs kollektíva, s azpn belül is a volt középparasztok győzzék meg a még kívülálló középparasztokat a szövetkezeti út magasabbren- dűségéről. Számos hozzászólás hangzott el, mely a szövetkezetek belső megerősödésével, a vezetés kollektivitásának, a szövetkezeti demokráciának biztosításával, a felsőbb párt- és állami szervek ezirányú munkájával foglalkozott. A küldöttek bátran bírálták a felsőbb szervek munkáját, s hasonló őszinteséggel tárták fel saját munkájuk fogyatékosságait is. A járási pártértekezlet egészében véve számottevő segítséget adott a járás termelőszövetkezeti mozgalmának, s határozatában helyesen jelölte meg azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek ezen a téren a kommunisták előtt állnak. A pétervásári járás kommunistáinak pártértekezelte elé alapos kollektív munkával elkészített jó beszámolót terjesztett a járási pártbizottság. A beszámoló — melyet Strok Károly elvtárs, a pártbizottság első titkára ismertetett — hűen tükrözte a járás helyzetét, s helyesen mutatta meg a feladatokat. Nem hiányzott belőle a kritika, önkritika, a gazdasági és1 politikai munka értékelésénél. Megállapította, hogy a járási pártbizottság titkárai és osztályvezetői nem segítették mindenkor megfelelően a pártszervezeteket. Kiss elvtárs keveset foglalkozott az üzemi alapszervezetekkel és pártbizottságokkal, Vin- cze elvtárs pedig nem dolgozott elég hatásosan a tsz fejlesztés érdekében s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a megye járásai között Pétervására az utolsó a tsz fejlesztésben. Nem folytattunk mi sem, személy szerint én sem — mondotta Stork elvtárs — következetes harcot az ellen a tűrhetetlen elv ellen, hogy a járás fekvése indokolja a lemaradást. A beszámoló bírálta a párt- bizottság többi tagjainak munkáját is. Személy szerint foglalkozott azokkal az alapszervi vezetőségi tagokkal, akik a munkában hibákat követtek el. A beszámolónak ez a kritikai és önkritikái megalapozottsága segítette az egész pártértekezletet ahhoz, hogy a pártdemokrácia szellemében vitatkozhassanak. A hozzászólók nagyrésze merészen, őszintén és nyíltan, személyekre való tekintet nélkül elmondotta a különböző szervek és személyek hibáit. Szabó Bertalanná fedémesi küldött például arról beszélt, hogy náluk a termelőszövetkezetben komoly hibák vannak. A párttitkár, s néhány társa önkényesen otthagyta a szövetkezetét Bár erről a súlyos esetről a járási pártbizottság tud, mégsem látogatták meg a tsz-t, hogy megvizsgálták volna, mi lehet ennek az oka^ Kiss Ferenc elvtárs, a Recski Ércbánya párttitkára elmondotta, hogy üzemükben hetekkel ezelőtt a pártbizottság három tagú brigádja vizsgálatot tartott, de ennek eredményéről sem őt, sem a vezetőséget nem értesítették. Joggal kérdi: „hogyaa javítsunk a munkán, ha velünk meg sem beszélik, mit tapasztaltak, hol a hiba?” Balogh elvtárs, a Recski Kőbánya igazgatója, Osztafi elv- társ., a Mátravidéki Fémművek szervező titkára, Makovsz- ki elvtárs, a parádsasvári üveggyár igazgatója és még többen bírálták a pártbizottság függetlenített tagjait, mert ellenőrzéseik nem alaposak, ahogy mondták, „csak az adatokért szaladnak be az üzembe”, de a dolgozókkal keveset beszélnek. Ezek a felszólalások és a többiek is igazolják azt, hogy a járás kommunistái máris hasznosítják az SZKP XX. kongresszusának tanítását Őszintén, segíteni akarással lépnek fel a hibák ellen. Ez helyes és jó. de hiba, hogy a beszámolót kivéve, önkritika alig hangzott el a pártértekezleten. Ha beszéltek is hibáikról. az sem volt mélyreható, nem volt alapos. Néhány felszólalásnál érezhető volt még a múlt évek helytelen gyakorlata, a színezgetés, a magyarázkodás. Mindezektől eltekintve, azonban elmondhatjuk, hogy a pétervásári pártértekezlet betöltötte feladatát, a járás kommunistái hasznos útmutatást adtak a megválasztott ú| pártbizottságnak elkövetkezendő munkájához. A kollektivitás - a pártvezetés legfőbb elve LENIN a párt és az ország vezetését, a vezető pártszervek munkáját nem tudta elképzelni kollektivitás nélkül, A párt IX. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában hangsúlyozta: a párt Központi Bizottságának titkára kizárólag és csakis a Központi Bizottság Szervező Irodája, vagy Politikai Irodája ülésein, vagy pedig a KB plénumán testületileg hozott határozatokat hajtotta végre. Másképpen a KB nem is dolgozhat helyesen“. A kongresz- szusok közti időszakban a párt legfelsőbb szerve csakis úgy dolgozhat sikeresen, ha munkáját mint kollektív szerv végzi. Az SZKP Központi Bizottsága most ezt a lenini elvet követi, amikor • munkájában megtestesíti a párt és az ország kollektív vezetését A kollektív vezetés lenini elvével szöges ellentétben áll a marxizmus—leninizmustól idegen személyi kultusz, amely egyik, vagy másik funkcionáriust olyan emberfeletti emberré kiált ki, akinek akarata és tettei viszik előre az egész történelmet. V. I. Lenin nem egyszer rámutatott, mennyire káros a személyi kultusz, amely csökkenti a néptömegek szerepét a történelemben, amely kisebbíti a párt jelentőségét, a párt kollektív vezetését, a pártnak a társadalom forradalmi átalakítására irányuló tevékenységét. AZ ELMÉLETBEN és a gyakorlatban széleskörűen elterjedt személyi kultusz, különösen a Sztálin-kultusz, a kollektív vezetés lenini elvének megsértéséhez vezetett. Az SZKP Központi Bizottsága visszaállította a pártélet lenini normáit és a vezetés lenini elveit, amelyeket a XIX. kongresszus előtt gyakran megsértettek, s ezzel is biztosította a párt sorainak további megszilárdítását, a párt tömegei szerepének fokozását a kommunizmus építése alapvető feladatainak megoldásában. A Központi Bizottság munkájának az a fő jellemvonása, mint ahogy ezt a XX. kongresszuson megállapították, hogy a pártban hosszú szünet utná létrejött a marxizmus— leninizmus szilárd elvein nyugvó kollektív vezetés. Most már rendszeresen megtartják az SZKP Központi Bizottságának teljes üléseit, ahol megvitatják a pártélet, az ipar és mezőgazdaságfejlesztés, a szovjet külpolitika alapvető kérdéseit. A KOLLEKTIV vezetés megszilárdítása és fejlesztése szempontjából rendkívül jelentőségű az a tény, hogy a Központi Bizottság a legfontosabb pártdokumentumokat megtárgyalás végett a párttagság- elé viszi. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány tanácskozik a dolgozókkal, ösz- szehívja a munkásókat, kolhozparasztok, értelmiségi dolG. Sitarjov cikkéből gozók széleskörű tanácskozásait, amelyeken bírálják a hibákat. javaslatokat tesznek, megjelölik a gazdasági feladatok teljesítésének útjait. A kollektív munka példaképe volt a párt legfelső szerve, a XX. kongresszus. A kongresszuson minden kérdést mélyrehatóan, elvileg, a bírálat és önbírálat jegyében tárgyaltak meg. A küldöttek felszólalásaikban a párt- és az állami munka, a népgazdaság további fejlesztésének fontos feladataival foglalkoztak, A lenini egység, a marxizmus— leninizmus alkotó fejlesztése jegyében lefolyt kongresszus munkája rendkívül jelentős a párt, mint a szovjet társadalom vezető ereje tevékenységének szempontjából. A XX. pártkongresszust megelőző beszámoló és választógyűlések idején a párttagok különösen nagy igényességgel értékelték a pártfunkcionáriusok munkáját, eltávolították tisztségükből azokat, akik nem érdemelték ki bizalmukat. A taggyűléseknek és konferenciáknak az az óriási jelentőségük, hogy a párttagok tapasztalataival kiegészítik a bizottságok és a vezetők tapasztalatait. A taggyűlések és konferenciák szónoki emelvényéről sok értékes javaslat és bíráló megjegyzés hangzik el, amelyet a kommunistáknak az a szenvedélyes • törekvése diktál, hogs kijavítsák a munkában elkövetett hibákat, eltávolítsák mindazokat az akadályokat, amelyek az eredmé- ményes előrehaladást zavarják. Az SZKP nemcsak megállapította, hogy a pártszervezetek élén testületeknek kell állniok, hanem e testületek kollektív munkájának bizto- síása érdekében a szervezeti szabályzatban megjelölte a bizottságok teljes ülései összehívásának időpontját is. Ezzel a párt gondoskodott arról, hogy c testületi vezetés a gyakorlatban megvalósuljon. Valóban, ha a kerületi, városi, területi stb. bizottságok teljes ülései összehívásának időpontját nem állapították volna meg, akkor a teljes ülések megtartása teljesen a , bizottságok vezetőitől, egyes személyektől függött Volna. A párt ezt nem engedheti meg, a párt a kollektivitást törvénnyé, a párt normájává teszi. Az SZKP XX. kongresszusa megváltoztatta a helyi pártszervek teljes ülései összehívásának időpontjait. Most a területi, határterületi pártbizottságok és a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai Központi Bizottságának plénumáit legalább négyha- vonként egyszer, a kerületi és városi bizottságik plénumáit pedig legalább háromhavon- ként egyszer össze kell hívni. A kollektív vezetés azonban nem merül ki a vezetőségi ülésekben, a bizottságok teljes üléseiben, a kerületi, vagy • városi pártszervezet aktíva- gyűléseiben, az alapszervezetek taggyűléseiben. A kollektivitás ott érvényesül, ahol a pártszervezetek és azok veze tői felfigyelnek a kommunh ták és a pártonkívüliek hangjára, ahol élénken reagálnak minden bíráló megjegyzésre, és javaslatra, ahol hatékony intézkedéseket tesznek a feltárt hibák kiküszöbölésére, az értékes kezdeményezések felkarolására és fejlesztésére. A helyesen megszervezett kollektív munka elválaszthatatlan a gyakorlati érzéktől. Lenin hangsúlyozta, hogy a testületi vezetés nem válhat a gyakorlati munka akadályává. A gyakorlati érzéknek mindenben meg kell mutatkoznia, elsősorban pedig magában a vitában. Amikor a kérdés lényege már mindenki előtt világos, amikor a feladat megoldásának módjai már megállapítást nyertek, olyankor már fölösleges a vitát folytatni, mert az üres fecsegéssé válib AZ íGAZI kollektív vezet összeegyezteti a vezetők tapasztalatait a tömegek tapasztalataival. Az igazi vezető minden lehető módon elősegíti az önbírálat és különöse» az alulról jövő bírálat kibontakozását, nagy igényességgel bánik a káderekkel, határozottan harcol a fegyelmezetle ség és rendetlenség ellen, b . tosítja a párt direktívái! pontos végrehajtását. Harcos bírálat a pétervásári járási pártértekezleten
