Népújság, 1956. április (27-34. szám)
1956-04-21 / 32. szám
NÉPÚJSÁG 1956. április 21. szombat PÁRTÉLEJ * Közelebb a párttagsághoz PÉLYEN a községi párt- alapszervezet több mint száz párttagot tart nyilván. Mégis a taggyűléseken általában 40- 50 kommunistát látni csak. Ha valamilyen pártmunkáról van szó, még ennyi sem található. Igaz, hogy több párttag az ország különböző részén dolgozik, vannak a párttagok között idősek, betegek, de jócskán akad olyan is, aki odahaza van, részt vehetne taggyűléseken, végezhetne pártmunkát, de nem végez. Sőt, jórészük még a párttagság legelemibb kötelességének sem tesz eleget, párttagsági díját sem fizeti rendesen. Mi az oka ennek a húzódo- zásnak, miért vannak olyan párttagok, akik néhány évvel ezelőtt örömmel léptek a pártba lelkes munkát végeztek, ma pedig visszavonultak a pártmunkától? Ennek oka elsősorban a pártszervezet vezetésében keresendő. 1953 júniusa előtt — és egy ideig utána is — olyan emberek álltak a pártszervezet élén, akik semmibe vették a párttagság véleményét, mindent a maguk feje után csináltak, sokszor durvák voltak a párttagokkal szemben. Sok embert megsértettek, az államhatalmi szervekkel fenyegetőztek, nem egy párttagot minden alaposabb indok nélkül, a taggyűlés véleményét meg sem kérdezve, zártak ki a pártbál Kiss Istvánt és feleségét egy alkalommal behívatta a vezetőség és közölte velük. hogy ki vannak zárva a pártból. S az ilyen eset — sajnos — nem egyedül álló. A VEZETŐSÉG mindinkább elszakadt a párttagságtól. Akkor a vezetőség — miután látta ezt a veszélyt, — Ígérgetett fűt-fát, az Ígéretek, a határozatok azonban mitsem értek, mert nem valósultak meg. A párttagság bizalmát csak jobb munkával, a hibák kijavításával, emberségesebb magatartással lehetett volna visszaszerezni. S mert a vezetőség nem volt képes erre, egy olyan véleményt alakított ki. hoev „a pártagság passzív fülüknél fogva sem lehet a pártba húzni őket”. Egyszóval ahelyett, hogy a maguk munkájában keresték volna a hibát, a tagságot okolták. Sajnos, mindez, ha nem is ilyen kirívóan, átöröklődött az új pártvezetőségre is. Marosi Rudolf elvtárs, — a községi alapszervezet titkára — szerint 26 olyan párttag van, aki nem végez pártmunkát, nem fizet rendszeresen tagdíjat. És ezek közül 17 ellen fegyelmi eljárást indítottak. Ahogy Marosi elvtárs mondja: ezektől megtisztítjuk a pártot”, öt párttagot már ki is zártak, anélkül, hogy ezekkel a pártvezetésé# vagy akár személy szerint'Marosi elvtárs eggyal is beszélt volna. Pedig ezek I nem ellenséges elemek. A párt politikájával alapvetően egyet- ] értenek, egyszerű parasztok, I munkásemberek, akik munkájukkal igyekeznek előbbre vinni építésünket. Marosi elvtárs mégis a kizárást, ebben az esetben a bürokratikus, és hozzátehetjük, lelkiismeretlen módszert tartja az egyedüli helyes megoldásnak. Azzal „érvel”, hogy ,.1956-ban elég erős a mi pártunk ahhoz, hogy nem ke# a párttagokat agitálni”, hogy „ha ezeket kizárjuk, erősebb, összetartóbb, öntudatosabb lesz a párttagság. És furcsának találom azt — mondja —, „hogy az új vezetőség elmenjen meggyőzni valakit, hogy megmaradjon párttagnak”. VAJON mi furcsa van ebben? Hiszen a pártszervezetnek nemcsak az a feladata, hogy a pártonkívülieket ne- ! velje, hanem az is, hogy a párttagságot nevelje, mind I szilárdabbá, mind egységeseb- ! bé kovácsolja. S erre megvan i a pártszervezetnek a lehetősége és a módszere. A pártoktatás ,a bírálat, az önbírálat, a pártdemokrácia, a tagságnak a vezetésbe való bevonása, a pártmunkával való megbízás és nem utolsó sorban a bizalom a párttagságban mindmind ezt szolgálja. Ezekkel kellene kezdeni, az olyan légkör megteremtésével, amelyben minden párttag bátran, őszintén szólhat, részt vehet a párt munkájában, annak irányításában. De ez még nincs meg. A vezetőségnek kilenc tagja van és csak a fele dolgozik. Feladattal azért nem bízzák meg őket, mert — ez is Marosi elvtárs véleménye — régi tapasztalat, hogy úgysem hajtják végre. Bírálat a vezetőségi üléseken nincs, ott csak a soron levő feladatokról van szó. A vezetőség határozatot hozott, hogy a taggyűlésen két szempont szerint szólhatnak hozzá: „amit nem értenek, kérdezzék meg, vagy ami a Soron lévő feladatokból kimaradt”. így akarják rövidíteni a taggyűlést. Valójában pedig ezzel a határozattal kimondták ,hogy nem lehet bírálni, — mert hisz ez egyik szempontba sem fér bele — még inkább elősegítették ezzel a kritikátlanságot és sértik a pártdemokráciát. Az ilyen határozat nem szilárdítja a párt- szervezetet, nem hozza közelebb a tagságot a vezetőséghez, ilyen intézkedésekkel soha nem fokozzák a párttagság aktivitását. KÖZELEBB kell kerülni a párttagsághoz. Elsősorban azzal, hogy a vezetőség megjavítja munkáját. Menjenek el a vezetőség tagjai Tóth Józsefhez, Dragony Ferencné- hez, Rab Gáborhoz és a többiekhez, akik most nem járnak a pártba, beszéljenek velük. Sok jó tanácsot kaphatnak és megtudják azt is, mi bántja őket. Ha beszélgetnek velük, ha nemcsak a nyilvántartási könyvből ismerik nevüket, nagy hasznára lesz nemcsak a vezetőségnek, hanem az egész párttagságnak. És jobban meglátják a , párttisztogar tás” helytelenségét is. MOST LÁTTAK hozzá Pé- lyen is a XX. kongresszus anyagának tanulmányozásához. A kongresszuson sok szó esett a pártmunkáról, az emberekkel való helyes bánásmódról, de a bürokratikus pártmunkáról is. Keressék a XX. kongresszus anyagában ezeket s a gazdag tanács, az egész határozat szellemében végezzék munkájukat. Papp János. itgzer fiatal tanulmányozza a XX. kongresszus anyagát Megyénk üzemeiben, falvaiban 180 Petőfi iskolán tanulnak a DISZ fiatalok. A beütemezett tananyag elsajátítása mellett nagy gonddal tanulmányozzák az SZKP XX. kongresszusának anyagát. A héten ötezer DISZ fiatal kezdte meg a kongresszusi beszámolók és viták feldolgozását. A fiatalok érdeklődését bizonyítja, hogy a téma megvitatásában olyanok is részt vesznek, akik eddig nem kapcsolódtak még be a politikai oktatásba. A hevesi és gyöngyösi járásban csaknem másfél- szeresére emelkedett az ifjúsági szervezetek által rende- 1 zett előadások hallgatóinak száma. A kiskörei Dózsa Termelőszövetkezet Petőfi iskoláján képzett előadók ismertetik a kongresszus anyagát. A beszámolók irányelvei alapján már azokat a feladatokat is megjelölik, amelyekkel a tsz fiataljai a legjobban hozzájárulhatnak a terméshozam növeléséhez. A Hatvani Cukorgyárban, ahol ugyancsak nagyszámú fiatal ismerkedik a XX. kongresszus útmutatásával, azt is megvitatják, mi az ifjúmunkások feladata a technika fejlesztése, a szervezettebb munka terén. Hasonló szorgalommal tanulmányozzák a XX. kongresszus anyagát a középiskolák és a főiskolák DISZ szervezeteinek tagjai is Tagkönyvcsere a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetségnél A MÖHOSZ országos konferenciájával befejezést nyert a Magyar Szabadságharcos Szövetség, a Magyar Repülőszövetség egy egységes tömegszervezetbe a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetségbe történt egyesítése. A MÖHOSZ rövid idő alatt népszerű tömegszervezetté vált, A dolgozók, de különösen az ifjúság ezreivel ismertette meg, a lövészet, a rádió, a motor, személy- és teherkocsi, valamint a modelezés, vitorlázó repülés technikáját. Ezzel nagyban hozzájárul a honvédelmi készség fokozásához. A szövetség az általa szervezett történelmi- és filmelőadáso- kon elmélyítette az igaz haza- szeretet gondolatát. Az egyesülés után1 a MÖ- HOSZ-nál érvényben volt, mind az MSZHSZ, mind az MRSZ tagsági könyv, de a szövetség elrendelte a tagkönyvcserét. Ez I azért is szükséges volt, mert al- • kaimat adnak arra, hogy minden taggal beszélgethessenek, kikér- I jók véleményét és aktivizálják. A tagkönyvcsere munkáit április 30-ig befejezik. A munkák végrehajtásához a pártbizottságok igen sok segítséget adlak. Nagy része van a sikerekben a DISZ-bizottságnak is. Legtöbb eredményt eddig Eger városábaa értek el, melyhez 19 alapszervezet tartozik, ezek közül már 12 helyen befejezték az összeírást. Megyei viszonylatban az alap- szervezetek közül legjobb eredményt a hatvani MÁV, és a petőfibányai alapszervezet érte el. Lemaradás van aoznban a pétervásárai és a füzesabonyi járásban. Ezek a járási elnökségek, alapszervezetek igényeljék többször a DISZ segítségét, a Hazafias Népfront és a sportkörök támogatását, akkor munkájuk még eredményesebb lesz. Z ARCKÉP írta: KURT DAVID Embone — parányi kis francia halásztelep, amely ott húzódik az Atlanti Óceán partján. A tengerbe mélyen benyúló fövényes földnyelven hét lapostetejű kunyhó sora«- kozik. A sziklás, szakadékos parton sárgás-zöld rekettyebokrok tarkáinak szerte. Rendszerint hűvös, nyirkos a vidék. A köd sokkal gyakoribb, mint a derűs napsütés. S mikor 1942 egyik őszi reggelén a felhők között néhány perce kibukkant a nap. úgy látszott, mintha még egyszer emlékezetébe akarná vésni az embereknek a táj minden szépségét Azon a reggelen motorkerékpár dübörgött végig az úton. Német katona ült rajta. A katona egy ív papírt hozott csupán — három kiürítési parancsot, amey egyszerre elvett a lakosságtól mindent: kenyeret, hazáját, a szegényes, szűkös boldogságát. — Mindössze egy órát adnak indulásig! — szólt a harmadik házból való öreg halász az összegyűlt falubelieknek. Jobbkezében tartotta a kis darab papírt, s míg beszélt, meglendítette a levegőben. A baloldali kabátújja üresen lógott, — csak egy kis csonk maradt karjából — még az első világháború idején vágták le. A falubeliek közrefogták az öreget. Voltak köztük férfiak, nők, gyerekek. — Katonai támaszpontot akarnak ide építeni a nácik! — folytatta izgatottan az öreg. Az asszonyok kezüket tördelték, a férfiak komoran dugták összeszorított öklüket zsebükbe. A gyerekek kérdő tekintettel vizsgálták a felnőttek arcát. Aztán lassan elszéled- tek. .... Minden kunyhó előtt egy kis kétkerekű taliga állt. Máskor ezeken szokták behordani a városba az osztrigát. Most az asztalokat, székeket hordták ki rajtuk. Végre elkészülnek a rakodással. A félkarú öreg kijön a házbóL még egyszer megvizsgálja a kötéllel átkötött taligát, majd fölnéz a kunyhó lapos tetejére, megcsóválja a fejét, odatámaszkodik az ajtófélfához és hosszan néz a távolba. Előtte nyújtózik az óceán. Ügy néz rá most az öreg. mint ahogy a parasztok szoktak végignézni a mezőn. Éppen dagály van. A hullámok tajté- kozva, morogva csapódnak neki a partnak. Sárga foltként úszik a ködben a nap. Az öreg most utoljára körüljárja a kunyhóját, cipője orrával félre rúg egy-egy osztrigahéjat. Aztán ismét az ajtóhoz megy: megáll a fal hasadékaiból kinőtt folyondár mellett. A sűrű zöld lomb között halvány rózsaszínű virágok és bimbók pöttyöznek. Futva érkezik a házhoz egy fiú. — Pierre! Jönnek a németek! — A gyerek a faluba vezető útra mutogat Az öreg előveszi a kését. Sietős mozdulatokkal sorba vagdossa le a folyondárról a virágokat és bimbókat „Ezeknek ne virágozzál!” A levagdosott virágokat óvatosan összegyűjti és egy fekete kendőbe löki, amit épp az előbb vett le a szoba falán függő arcképről. Az arcképet és a kendőbe csavart virágokat hóna alá csapja, balkarja csonkjával odaszorítja törzséhez. A kitűzött óra elérkezett. Embone utolsó órája... Az öreg Pierre kunyhója előtt gyülekeznek a szomszédok is a maguk taligájával. A németek már meg is érkeztek. Huszonötén vannak. Nyakukat nyújtva szívják a cigarettát és kíváncsian tekintget- nek be az ablakokon. A csoportból kilép egy hadnagy és odamegy a halászokhoz. Pierre ismét ott áll kunyhója ajtajánál és nézi a tengert. A hadnagy így szól hozzá: — Talán ideje lenne elindulnotok, mi, öreg? Amaz, mintha nem is hallaná csak néz valahová messze. A hadnagy most megismétli az előbbit franciául is. Pierre azonban tekintetre sem méltatja: elindul a taligája felé Egészen lassan megy, tudja, mihelyst ő megindul, a többiek is megindulnak utána. A hadnagy vizsla szemmel figyeli az öreg minden lépését. I Kissé zavarban van, talán mi- I vei még túl fiatal az ilyen I operációkhoz. S valóban, alig ' 19 éves. Amikor az öreg halász lehajol a taliga rúdjához, a hóna alól kicsúszik a kép és a kendőbe bugyolált virág. A kis hadnagy, aki úgy gondolja, hogy jelen, helyzetben igazán helyénvaló a segítség, ugrik is mindjárt, fölemeli a lehullott a tárgyakat a földről. Az öreg gyorsan el akarja venni tőle, de a hadnagy csak a kis batyut nyújtja feléje. És az arckép».. Kezével maga elé tartva, zavart mosolygással nézegeti. — A papája, igen? — kérdezi meg végül. Az öreg halász csak hallgat, elnéz a hadnagy mellett, a szavaknál azonban kiderül az arca, s mosolyogva így vála— Igaza van.... Igen — igen, 6 a mi apánk! Pierre visszakapja az arcképet. Nagy lendülettel kezdi tolni a taligát, s utána néhány j lépésre sorban megindul a töb- j bi is. Nemsokára elnyeli őket ! a köd. A kép Lenint ábrázolta. A külpolitikai helyzet MEGKEZDŐDTEK LOHDQNBIN 0 SZOVlET-aNGOL MEGBESZÉLÉSEK Londonban rögtönzött minisztertanácsot tartottak Csütörtökön 11,45 órakor, közvetlenül a két szovjet államférfiú udvariasssági látogatása után, rögtönzött minisztertanácsot tartottak az angol miniszterelnökségi palotában. Eden és Selwyn Lloyd a minisztertanácson beszámolt Hruscsowal és Bulganyinnal szerdán este folytatott megbeszéléseiről. Az angol—szovjet tanácskozások hivatalosan csütörtökön délután 15,30 órakor kezdődtek meg a miniszterelnökséa ! gén. Közlemény us első tanácskozásról Csütörtökön este Londonban közleményt adtak ki a szovjet vezetők és az angol kormány képviselőinek első megbeszéléséről. A közlemény a következőképpen hangzik: A szovjet és a brit vezetők csütörtökön, londoni idő szerint 15.30 órától 18 óráig a Downing Street 10 alatt (a brit miniszterelnökség épülete) találkoztak, hogy megbeszéléseket folytassanak. A megbeszélésen a következők vettek részt: Szovjet részről: N. A. Bulga- nyin, N. Sz. Hruscsov, A. A. Gromiko, a külügyminiszter első helyettese, N. A. Mihajlov, a kulturális ügyek minisztere, P. N. Kumikin külkereskedelmi miniszterhelyettes, V. J. Jerofejev, a külügyminisztérium második európai osztályának vezetője, J. A. Malik londoni nagykövet, valamint a tolmácsok. Angol részéről Sir Anthony Eden miniszterelnök, Selwyn Lloyd külügyminiszter, Richard Butler lord-pecsétőr. Sir Norman Brook, a kormány titkára, Sir Ivone Kirkpatrick, a külügyminisztérium állandó államtitkára. Sir William Hay- ter, moszkvai nagykövet. Henry Hohler, a külügyminisztérium észak-európai osztályának vezetője, valamint a tolmács. Mivel a tanácskozások nem hivatalos jellegűek és nem bírnak meghatározott kérdés rendezésére hivatott, előzetesen megállapított napirenddel rendelkező értekezlet jellegével, megállapodás jött létre, hogy mind a megbeszélések tartalmát, mind pedig menetét titkosan kezelik és a közös egyetértéssel megszerkesztett közleményeken kívül semmit sem hoznak nyilvánosságra. Munkáspá ti képviselő élesen támadta az angol alsóháziján a pénzügyminiszter költségvetési javaslatait A londoni rádió jelentése szerint Harold Wilson, volt munkáspárti kereskedelmi miniszter, a párt pénzügyi kérdésekkel kapcsolatban kijelölt vezérszónoka, az alsóház szerdai ülésén heves támadást intézett Macmillan pénzüymi- niszter 1956—57. évi költség- vetési javaslatai ellen. A következőket fejtegette: Az angol nép azt várta volna a pénzügyminisztertől, hogy költségvetési törvényjavaslatában becsületesen és államférfiúi módon mutasson rá, milyen konkrét erőfeszítésekre van szükség, hogy az ország mentesüljön a gazdasági válság most már állandóan ismétlődő tünetei alól. Ezzel szemben a pénzügyminiszter törvényjavaslatában „tétovázó, otromba és nagymértékben lényegtelen” intézkedéseket javasol. Egyes kivételektől eltekintve, még arra sem volt figyelemmel, hogy költségvetési javaslatait konkrétan és szabatosan kidolgozza. Bírálta ! a kenyér ártámogatásának ! megszüntetését, ami szerinte I újabb béremelési követelése- i két vált ki. Ahelyett, hogy a : pénzügyminiszter világosan megmondotta volna az ország- ! nak, milyen áldozatokra van ! szükség Nagy-Britannia gazda- ! sági nehézségeinek leküzdésé- ; re — mondotta —, a pénzügy- miniszter tehetetlennek bizonyult a legfontosabb és legégetőbb kérdések megoldására. A Minisztertanács határozata a nyári időszámítás bevezetéséről A Minisztertanács határozata szerint az 1956. évi június hó 3-tól szeptember hó -30-ig terjedő időszakra nyári időszá- i mítást kell bevezetni. Június I 3-án 2 órakor az órákat 3 órára kell előreigazítani, szeptember 30-án 3 órakor pedig az órákat 3 órára kell majd visz- szaigazítani. Köszönjük mély együttérzésüket Kovács István erdőtelki dolgozót a múlt év márciusában agytályogra megoperálták. A későbbiekben a jobb belső fülön műtétet végzett Dr. Fülöp Béla, az egri I. sz. korház főorvosa, úgy ,hogy a nevezett két alkalommal — március 25-től július 8-ig, és november 24-től december 15-ig — kórházba került. Kovács István, mint az erdőtelki cséplőcsapat egyik tagja, az idénymunka miatt hozzájárulással bár, de gyakran változtatta munkahelyét. Betegsége ideje alatt családja kereső nélkül volt, a legnagyobb, a 15 éves lánya keresetéből éltek. A kórház és az orvosi költségeket az első perctől kezdve fedezte az SZTK, sőt két alkalommal 500 és 300 forint gyors szociális segélyt is kiutalt, de a táppénzkérelmet kénytelen volt elutasítani, mivel ennek alapfeltételei nem voltak biztosítva. A beteg ezért a rokkantsági ügyében folyamodott még 1955 októberében. Elsőként úgy tűnt, hogy ez a kérés nem teljesíthető, mivel a hozzá szükséges visszamenőleg 10 évi munkából csak 3 és fél évet tudott hivatalos írással igazolni. Majd az SZTK hosszas keresgélés után „kinyomozta” a 10 évet és Kovács István, aki a rendkívül komoly műtétek után keresőképtelen, 1955 júliusától számítva, havonta 760 forint rokkantsági segélyt kap. Ügyének ehúzódása tanulság lehet minden dolgozónak, részben az egy helyben dolgozásra vonatkozóan, másrészt bármennyire védekezünk is ellene, baleset mindenkivel előfordulhat, jó tehát, ha munkaviszonyainkkal jobban törődünk. Ez esetben, hasonló ügy rövid időn belül elintézést nyerhet. Kovács István és családja nevében ezúttal mondunk köszönetét kezelő orvosának, az SZTK megyei központja nyugdíj előadójának és az ügyet segítő dolgozóinak, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsa részéről Siller Flóriánnénak, akik a beteg édesapával mélyen együttérez- ve, nagy embertársi szeretettel újból boldoggá tettek egy családot. J
