Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-04 / 27. szám

NÉPÚJSÁG

1956 április 4. szerda

ÇJlz£.mgjjM94iek között

Látogassuk meg most a tizenegyéveseket, akik együtt születtek a szabadsággal, együtt tették meg első, botladozó, tétovázó lépteiket, hogy azután annál izmosabbra, erősebbre, nagyobbá növekedhessenek.

Három vajaskijti

Matematika óra az V-ös számú iskola V. leányosztályában. Érdemes végignézni a padsorokat, hogy az ember szíve elteljen örömmel, melegséggel. Mind erősek, pirosak ezek a lányiok, szemük csillog a várakozás- tói, a figyelemtől. A fiatal tanárnőt megzavarom és á négyzetek és téglalapok magyarázata helyett most beszélgetünk a lányokkal. Beszélgetünk a szabadságról, amellyel együtt toppantak a világra, a sok örömről, vidám életről, a jelenről.

— Ki született április 4-én? — kérdem, hátha van olyan szerencsés, aki a legnagyobb nemzeti ünnepen érkezett, aki mögött már ott maradt a halálfélelem, a zsarnokság, a sötétség. Három kéz emelkedik a magasba. Igaz, egy se negyediki. Bóta Márta elsején, Kelemen Vera nyolcadikén, Fodor Erzsi húszadikán született. A többiek egy kicsit csalódottan sóhajtoznak, miért' nem születhettek ők is áprilisban.

Bóta Mártával beszélgetünk először. Kis kerekarcú, mosolygó szemű, szapora beszédű. Egy kérdésre ötöt-hatot is válaszol.

Egy szuszra meséli el, hogy nagyon szeret úszni, már három úszóversenyen is részt vett, és nagyon-nagyon szeret izgalmasat olvasni.

Közbeszólok. — Mit nevezel izgalmasnak? — Hát az állatmeséket. A sok leánytorokból most előtör a kuncogás, nevetnek azon, hogy Márta az állatmeséket izgalmasnak tartja. — Igenis — fordul harciasán az osztály felé, — a Dzsungel könyve izgalmas

— Olvastál-e a felszabadulásról? — Tudod-e, mi volt azelőtt, mielőtt megszülettél? — Félrebillenti a fejét, ez nála a gondolkodás jele. A többi figyelő nem bírja a csendet, Nagy Vali kétszer is belekctlyant, súgnak is. (amit pedig még órán sem szabad) — Anyukám mesélt már — kezdi bizonytalanul. mintha félne, nem erre vagyok kíváncsi. Biztatom, s most már szaporán beszél.

— Hát nagyon rossz volt, anyukám sem járt iskolába. Meg kenyeret is alig tudtak venni maguknak — szögezi le, mint legszomorúbb tényt. — Hát te mit hoztál ma uzsonnára — vetem közbe. — Vajaskiflit, hármat! — és már kotorássza is kis táskáját, de én tovább kérdem. — Mit mesélt még anyuka? — Hát, mikor még nem születtem meg, akkor bombáztak. — Tudod-e, mi az a bomba? A kislány vállat vont. — Láttam már képen atomot.

Bóta Márta, aki tanítónéninek készül, a bombákat már csak meséből, vagy képről ismeri. Solcat-sokat olvas, ha lehet, hát úszóbajnoknő lesz, rendszerint három vajas kiflit hoz uzsonnára és igen öntudatosan felel a kérdésekre, pedig, mindössze csak tizenegyesztendős.

A színésznő jelölt Vera

Szívalakú arcából csak úgy világítanak szép szemei. Magabiztos, a válaszai szabatosak és komolyak. Nemrég került Pestről Egerbe. Legkedvesebb emléke az az április 4-ike, amikor nyakába kötötték a piros úttörő nyakkendőt. Aztán elmeséli, nagyon szerette volna már látni Egert. — Tetszik tudni, olvastam Bornemissza Gergelyről, aki mikor olyan „nagy” volt, mint én, már hős volt.

— Tudod-e, mi a hős?

— Hát Zó ja. — jön a gyors felelet, — meg Vologya. Olvastam ám. Nagyon szeretem a történelmet, az érdekel legjobban.

— Biztos történelem-tanár leszel — mondom egy kicsit felnőttes fölénnyel.

— Nem, — jön a meglepő válasz. — Színésznő leszek. Ezt a többiek megint nem bírják hang nélkül, s legalább tíz leány csivitel bele egymást túlharsegva, én is, én is, én is..

A fiatal tanárnő nevet. — Hát igen sokat járnak színházba, s Iluska nagyon meghatotta őket. Vera közbeszól. — Meg balettszakkörbe is járok, meg zongorázok is — mondja egy kicsit hencegve. Belenézek a naplóba. Az apja foglalkozása: üzemi munkás. Apukájáról beszélgetünk, s Vera elmeséli, hogy apukája csak két iskolát járt. — Tetszik tudni — magyarázza a kislány —, akkor még nem lehetett mindenkinek tanulni.

Nem bizony, Vera! Sok mindent nem lehetett. különösen egy gyári munkás lányának nem lehetett balettezni, zongorázni. An- golkórcsnak, tüdőbajosnak, vagy tizenegyéves korban a Cséri úti szeméttelepről ennivalót kotorászni, esetleg szenet lopni a sínek mellől, — ezt lehetett.

Es a többiek ?

A harmadik áprilisi kislány Fodor Erzsi. Nem szívesen válaszolgat. Piruló, félénk kislány, sokan kisegítik. Az első padban ülő Miklós Marika, aki különben is nagyon szeretett yclna áprilisban születni, Örsi Ágnes, aki tengerészkapitány lesz és szép verseket ír, Fodor Irma, akinek .,A Balkezes újonc” a kedves filmje, a jó húsban levő Havasi, aki gyermekorvosnak készül, Kelemen Éva, aki már megjárta a Csillebérci tábort is, és a többiek mind, mind, akiknek már élményeik vannak és a mosolygó jelenben élnek. Ettől a szóáradattól Fodor Erzsinek is megjön a kedve. A balatoni naplementéről beszél és a sok finom ennivalóról, amit Füreden kaptak. A napköziről, ahol sok lekváros tésztát esznek, és még s;ok mindenről beszélne, ha közbe nem csilingelne a csengő.

Búcsúzom, hogy átmenjek az ötödikes fiúk közé.

Petőjiről

Bejönnek a fiúk. Arcuk még piros a szünet 'izgalmától, hajuk kócos, szemükbe hull, s amúgy fiú módra, öt újjal igazítják helyre. Magyar órát tart a fiatal Szabó Zóltánné. A Nemzeti Dalról beszélnek, — a szabadságról. Itt megszakítom az órát. — No, fiúk, mit is tudtok a szabadságról? Láncot hordunk még mi? Egészséges, jóízű nevetés a válasz. Úgy látszik, azt hiszik, tréfálok. Felugrik egy kisfiú, olyan mindenlében kanál. — Mi szabadok vagyunk — kiáltja. Hát hogy is történt ez? — kérdem. A sok szovjet katona szabadított fel bennünket — kiáltják kórusban. ,

— Ismeritek a szovjet hősöket? — Megbomlik a rend, egymás szavába kiabálnak: Matrozov, — Mareszjev, — Turbanov, — igen, ő:t is említik,, aki 1956-ban, 11 évvel a felszabadulás után mentett meg gyerekeket, asszonyokat az árvíztől, A fiúk kiabálnak: — Pirk Jóska pont április 4-én született. Jóska nagyon emlékeztet a „Szakadék”-beli Bakos Jóskára. Kenderkóc haja a szemébe hull. fejét éppúgy szegi le, mikor felel. És ha nem jött volna a felszabadulás, talán ő is Bakos Jóska korsóra jut. Most elárulja szégyenlősen: a zenéért rajong, a népdalokat, s Puccinit szereti. Határozottan állítja: zeneszerző lesz. Elmeséli, hogy az édesapja a fronton halt meg, anyukája meg takarítani járt az urakhoz. — Ezekkel a szavakkal mondja: „urakhoz”.

Tovább folyik az óra, így módomban áll hallani a szabatos szép feleleteket, ahogy az ötödikesek Petőfit méltatják, ahogy a szerkezetről, a párosrímről magyaráznak. Nem is csoda, hogy már két kis költő is van az osztályban: Krupa János és Rapi Tamás. Felolvassák a tavaszról szóló verseket, dolgozatokat. Csupa öröm az egész. Hogyne lenne öröm nekik a tavasz, mikor nagyokat rúghatnak a labdába, vagy birkózhatnak csak úgy tréfából, hogy a télen megrekedt erejüket fitogtathassák. Aztán ők is mesélnek könyvekről, sokat a moziról, itt nincs szí1 nészláz, orvosnak, mérnöknek, vagy vasutasnak készülnek s ki tudja, nem nekem jutott-e az a szerencse, hogy a jövő József Attiláival, Kodályaival beszélgethettem.

TOROS KAROLYNË

— Április 6-án, pénteken este a Szovjetunió iskolapolitikájáról tart előadást Kocsis Sándor, a Heves megyei pártbizottság munkatársa, a TTIT értelmiségi klubjában.

— Szovjet munkamódszer átadást és tapasztalatcserét tartottak pénteken délelőtt a Gyöngyösi MÁV Kitérőgyár Üzemi Vállalatnál. Dier.es József esztergályos, az Egri Autójavító Vállalat dolgozója több kitérőgyári esztergályosnak mutatta be a Bikov-féle gyorsvágást, s a Koleszov szélesvágás munkafolyamatait,

— A művészi fényképezésről tart előadást április 9-én Adler Miklós főiskolai tanár. Az előadás hétfőn délelőtt fél 6-kor a Pedagógiai Főiskola fizikai előadójában lesz.

— A Gyöngyösi XII-es akna, „ ezzel együtt a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt március 30-án délelőttig teljesítették első negyedéves tervüket.

— A szűcsi bányász DISZ

fiatalok március 25-én nagy sikerrel bemutatták Szigligeti Ede: A cigány című népszínművét. A darabot Tolmácsi János rendezte. A szűcsi MNDSZ április elsején a Ludas Matyi című színdarabot mutatta be.

— A PÊTERVÁSÁRA1 Vegyes KTSZ március 27-én tartotta közgyűlését. A közgyűlésen à szövetkezeti múlt évi munkájának eredményeit ismertették. Ezután sor került a több mint 80 ezer forint nyereség felosztására.

— NAGYTELJESÍTMÉNYŰ légszárító gép prototípusának gyártását kezdték meg az Egri Lakatosárugyárban. A hat mé-! ter hosszú, két méter magas berendezés két óra alatt három: köbméter fa szárítását teszi le-j hetővé.

— A HATVANI Bajza Jó- 1 zsef gimnáziumban diákotthoni napot rendeztek. Ezen a napon a tanulók szülei is részt vehettek. A színvonalas műsorban legnagyobb tetszést Déry Tibor: Talpsimogató című egyfel- vonásos színdarabja aratta.

VITA

Merre tart ifjúságunk?

Felelések vagyunk a fiatalokért

Érdeklődéssel olvastam a Népújságban megjelent „Merre tart ifjúságunk” cikket. Nálunk, a Szerszám- és Készülékgyárban az itt dolgozók legnagyobb része fiatal, — korban is, szakmában is. Sokat foglalkozom velük, sokat vitatkozunk s bizony nem egyszer bennem is felötlött az a gondolat, hogy merre is tartanak ezek a fiatalok. Valamelyik nap az egyik gép mellett nem találtam meg az ott dolgozó fiatal munkást. Az üzem másik részében fecsegett egy barátjával. Amikor szóltam érte, visszafeleselt, hogy nem kell azért ugrálni. Egy példa éz csak, de sajnos, elég általános. Azt szoktam ilyenkor mondani, hogy mit szólnának ahhoz, ha nekik mondanák ezt majd, amikor ők lesznek a művezetők, s ők felelnek az emberért, munkáért. Nem egyszer csak vállrándítás a válasz.

Az a véleményem, hogy a mai fiatalság magatartásáért együttesen vagyunk felelősek. Többet, sokkal többet kell beI szélnünk saját küzdelmes-,ifjú- ] Ságunkról. Én nem egyszer el- ! mondom, hogy van itt olyan fiatal szalununkás, aki egy éve sincs itt és már motorkerékpárt vásárolt, én meg a múltban hosszú évek munkája után tudtam égy olyan kerékpárt vásárolni, amelyet többet cipeltem én. mint ő engem. Jó dolguk van a mai fiataloknak, biztos a jövjj.jük. s ez igy a helyes, — de ez az egyik oka véleményem-szerint túlzott, szinte már nyegleségig -menő magabiztosságuknak. Persze, ez ezért nem általános. Vannak, s egyre többen, akik nemcsak a munkában, de az idősebbekkel szemben tanúsított magatartásukban, fegyelmükben is példát mutatnak. Ha ezeket is segítségül hívjuk á nevelésben, közös erővel egészen biztos sokat érünk el szerszámgyári viszonylatban is a fiatalok nevelésében,' magatartásának megváltoztatásában.

Szarka László,

főművezető, Gyöngyösi Szerszám és Készülékgyár

Segítünk az árvízkárosultakon

— Megyénk föíldművesszövet- kezetei, a Járási Központok é a Megyei Központ dolgozói az árvízkárosultak megsegítésére 135.300 forintot ajánlottak fel Frecskó Sándor r.agyrédei szeszfőzde vezető 400, a gyöngyöspatai Földmüvesszövetkezet elnöke 200 forinttal járult hozzá megsegítésükhöz. (Molnár F.)

— Az egri Dobó István Gimnázium tanulói, tanárai is kivették részüket az árvízkárosultak megsegítéséből. A tanulók 580 férintet, a tanárok pedig fizetésük 2—3 százalékát, vagyis 1200 forintot ajánlottak fel.

— Az Egri Mezőgazdasági Technikum szervezete 300, a nevelők személyenként 60 forintot, a technikai személyzet egyenként 20 forintot, az osztályok pedig összesen 100 forintot küldtek az árvízkárosultaknak.

(Daragó István)

— A iá r n ászt irt mik ! ós i gépállomás dolgozói egyöntetűen kéthavi fizetésük 5—5 százalékát ajánlották fel. Garamvöl- gyi Dezső, Besenyei Sándor és Molnár János elvtársak három havi fizetésük 5—5 százalékát adják. (Ambrus L. párttitkár.)

— A 235 forint háztáji gazdaságból gyűjtött pénz mellett a tenki Béke Tsz tagjai kukoricát, árpát és különféle terményekét is küldenek az árvízkárosultaknak. A helyi úttörők is .csatlakoztak az egyforintos' mozgalomhoz és 104 forintot

gyűjtöttek. (Tóth Etelka.)

— Az árvízkárosultak megsegítésére indított akcióban a nagyrédei úttörők 1381 ferin-j tot gyűjtöttek. Legszebb ered-j ményt a hetedik leányosztályo- sek érték el. (Erdei Gyuláné)

— A káli Általános Iskola II. Rákóczi Ferenc úttörő csapatai nevében jelentjük, hogy az árvízkárosultak megsegítésére iskolánk 947 forint készpénzt és 3500 forint értékű ruhaneműt gyűjtött és továbbított az ár, vízkárosultaknak. Pénzgyűjtés- ben a hatodik/A osztály jár az élen. (Bársony Ferenc csapatvezető.)

— Az Egri Tüzép dolgozói 6331 forintot ajánlottak fel az árvízkárosultak részére. (Párttitkár.)

— A Vörösmajori MTH 215- ös számú, .'.Március 15“ ipari tanuló intézet DISZ szervezete az árvízkárosuíltaknak ezidáig 1500 forint értékű munkát végzett. A nevelők felajánlását is hozzászámítva, kb. 5—6 ezer forinttal tudnak hozzájárulni az árvízkárosultak segítéséhez. (Kovács L. int. DISZ titkár.)

— A hatvani II-es számúi Általános Iskola úttörő csapa-r ta 100 forintot gyűjtött az árvíz-i károsultak javára. Nagy Sár>! dor VII/A osztályos pajtás 60 Juhász Éva VII/B csztállycs tanuló 20 forintot adott. (Molná Vera.)

— A siroki Általános Iskolá ban 592 forint pénz és kisebb; csomagokban ruhanemű gyű.) össze. Mindezt a bogyiszlói paj tások címére küldték. (Iskola igazgatósága.) •

— Párád község dolgozói

5555 ferint készpénzzel, külön féle terményekkel és 10—12 ezer forint értékű ruhanemű vei támogatják a károsultakat Osztaffi Sándor 78 éves, akinek; havi jövedelme 300 forint, 100 forinttal Tóth Pálné 600 forint' értékű ruhával sietett segítsé-l gükre. (Mata Pál.)

— A Rákosi vándorzászlós verpeléti úttörőcsapat 1700 fo-i rintet, a gyöngyösi Városi Tanács kórháza egy műsoros tea-( est tiszta bevételét, lu00 forintot és a Siketnémák Állami Tanintézete 182 forintot ajánlott fel.

1945 tavasza. Németország. W...1 arbeitolnak a magyar hadifoglyok, takarítják a romot. De szívesen teszik, mert kint vannak a „szabadban/1. Halálosan unja már mindenki a lágert, a gemüzét, a padlón fekvést, a drótkerítést — úgy, ahogy van, az egész mindensé- get. Idegesség, érzékenység, honvágy, félelem — minderre balzsamként hat a munka.

Hajolgatnak az emberek, rakják a téglát a teherautókra. Van közöttük gyerek is. öreg is. Ruhájukról ítélve, mindenféle nációhoz tartozhatnának. Fekete nadrág, magyar keki, német szürke zubbony, zöld olasz nadrág, — keverve. De a pofacsontok, a bajuszok, s a beszéd magyar! S némelyike olyan jóízű Heves megyei pa- lócsággal ejti a szót, hogy az ember azt hihetné, otthon van. De nem, ez csak egy pillanatig. S úgy délfelé, mikor a derék már fájni kezd, s a gyomor korogni, az emberek az otthoni harangszóra, meg párolgó paprikáskrumpli szagára gondolnak, s kenyérre. Jó nagy darab házikenyérre. Nem rántotthúsra, nem töltöttkáposztára. Öh, itt a vágyak nem járnak fellegekben. Csak szép szerényen: paprikáskrumpiii és kenyér, de abból aztán sokat, amennyit meg tud enni az emberfia- De ez is csak álom. Jó volna egy íéligszívott cigaretta is, erős és büdös, hogy marja a gyomrot, elüsse az éhséget!

S még ez tűnik a legreálisabbnak, hiszen itt szívja az angol őr a cigarettáját, ez csiklandozza az emberek orrát, meg a fantázia. Morognak is, mutogatnak is hogy jó volna egy kis „smoking“, vagy cigarettes" vagy mi a csudának híjják ezek a dohányt!

Adjál már hékás, mert kiütjük a szádból — de ezt illem- tudó arckifejezéssel mondják. A brit hatalom alattvalója észreveszi a kérést, kifejezéstelen arcával a semmibe bámul és eregeti a füstkarikákat. Jó nagyokat szív. azután vágj- ötméterre fricskázza a körmére égett csikket. Senkisem mozdul — értik a választ. De nem. egy

Színházi hírek

— A Gárdonyi Géza Színház igazgatóságához többször érkezett panasz a közönség részéről, hogy a szélső helyekről nem lehet jól látni az előadást. A panasz most orvoslást nyert azzal, hogy az igazgatóság az színházban a középjáratot megszüntette, s mindkét oldaliról a székeket középre tömörítette.

— Az Egri Gárdonyi Géza Színház hétfőn este az árvíz- károsultak javára mutatta be Jacobi: Leányvásár című nagyoperettjét. A színészek, a hétfői szabadnapjukat áldozták fel, hogy seítségére siethessenek az árvízkárosultaknak.

Katonák

17 éves ferma kamasz nekilódul — egy éfletem, egy halálom — s már fel is kapta a cigarettavéget. A többiek morognak, szidják az anyja istenét, de ő szívja, s boldog.

Az őr int. A fiú odamegy. Egymásranéznek. Az angol rekedten kiabál, a magyar hallgat. Szégyeli magát. Társai megvetik. Ez meg itt — érti ő, ha nem is tud angolul, — fele- lősségrevonja. Nem szabad eil- hagyni a munkahelyet, ezt minden reggel kihirdetik. Aki elhagyja, sötétzárkát kap, s megvonják tőle az ebédet, meg a napi kenyéradagot.

Az öregek többet is értenek. Ez a disznó azért fricskázta el a cigarettát, mert ez volt a csali. A gyerek bekapta, s most ráfizet.

Hej, drága Magyarország, de messze elkerültünk tőled, de semmivé válik az ember, ha otthagyja hazáját.

1946. Tavasz. Magyarország. Süt a nap, mintha július volna, pedig csak május egynéhánya- dika van. Vasárnap, de a strandon még nincs egy árva lélek sem. Azaz, hogy csak az első pillantásra. Mert a homokba temetkezve három fiú fekszik a napon. Számukra most megállt a világ, egyikőjük még horkol is. De a Nap, az aranyos napocska delelőjére érve, ugyancsak rajtuk felejtette a szemét, hogy felültek és az evésről, — mint életük legnagyobb problémájáról kezdtek tanakodni. Az egyiknél volt vagy 30 deka szalonna, rettenetes nagy kincs, de kenyér egy falat sem. S ami még nagyobb baj, otthon se sok. Nehéz napok, nehéz napok. De a húszévesek gyomra cseppet sem belátó, korog, szinte gúnyolva gazdája eszét, szívét.

De ahol nincs, onnan az éhesek gyomra se vesz. Elindultak a nap elől, fürödni a vízbe. Csukafejes, szaltó, úszóverseny

A MOZIK MŰSORA :

Egri Vörös Csillag:

Április 4; Budapesti tavasz (magyar). (Csak egy napig.)

Április 5—11: Vizkereszt. vagy

amit. akartok (szovjet),.

Április 4-én délelőtt matiné: ,Örs a hegyekben (Szovjet).

Egri Bródy Sándor:

Április 4: Római lányok (olasz). Április 5—11: Tiltott játékok (francia).

Gyöngyösi Puskin:

Ápriis 4: Különös ismertetőjel (magyar).

Április 6—9: A hegyi tó titka (szovjet).

Április 4-én délelőtt matiné: Luxustutajon (szovjet).

Gyöngyösi Szabadság:

Április 4:, Befejezetlen elbeszélés (szovjet).

Április 5—11: Menekülés Francia- országba (olasz).

Április 4-é,n délelőtt matiné:

' Rákóczi hadnagya (magyar). Hatvan:

Április 4: Körhinta (magyar). Április 5—9: Mary hercegnő (szovjet).

•Április 4-én . délelőtt matinén Napoleon elten (szovjet). Eüzes.abony :

Április 4—5: Liliomfi (magyar).

— ahogy ugrálnak, a medence melletti tízméteres tűzfal kicsi ablakán, ott ahol a zuhanyozó van (vagy volt), megjelenik egy kopaszra nyírt fej, egy fiatal vigyorgó arc.

— Ártyiszti!? Ártyiszti? — kiabálja, s. lágy orosz nyelven hátraszól valakinek. Megjelenik még egy fej, de azon, fehér péksapka van. Különben ő is széles arccal nevet, biztatja a fürdőzőket. Amazoknak nem tetszik valami, éhesek is, dühösek is és gúnynak veszik a biztatást. Évődni, kötekedni kezdenek.

Felkiáltanak, hegy Szlusáj. továris, s utána fenékkel jönnek fel a vízből. Ök meg káromkodnak, dé még mindig nevető arccal.

így megy ez vagy félóráig, míg végre teljes a harag.

Ismét a homokban ülnek, s már egymást szidják.

— De nagy hülyék vagyunk, elrontottunk mindent. Ezek pékek. Az itt állomásozó szovjet katonaság számára sütnek. Ha szebben szólunk, először talán adtak volna... Gyorsan, egymás szavába vágva beszélnek.

Be ha adunk a szalonnából, akkor az nem kérés, hanem csere.

— No, próbáld meg!

— Csak együtt, fiúk!

— Gyerünk!

Odaérnek az ablakhoz, mely most üres. Bekiált az egyik.

— Tovarjs, klebá, jeszty szalonna. — Megjelenik -a' fiatal arc, de most nemi nevet. Nézi hallgatja őket, azután, dühösen int, s visszahúzza a fejét.

— Az anyád... akarják mondani, de az ablakban most két pirosra.',ült ; szögletes kait mkenyér mosolyog, s háttérben az orosz fiú arca. Ledobja a kenyeret. Elkapják, s nyújtogatják a szalonnát. Az meg felemeli ; a csajkáját, hogy nem kell, ő már evett. Mutatják, hogy késük sincs. Ledobja a zsebkését, széles vigyorgó arccal szalutál: doszvidánija.

Nem szónak egy szót sem. csak esznek...

SUHA ANDOR