Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-04 / 27. szám

1956. április 4. szerda NÉPÚJSÁG 5 Vetőgép nyomában a rózsaszentmártoni Győzelem TSz földjein SZÁNTANAK, vetnek a ró- zsaszentmártoni földeken. Erős, markos kezekből repül a duz­zadó búza, árpaszem. Apró kú­pok maradnak a földbeszúrt hagyma, a korai borsó után, egyenesre lapított kis táblák mutatják a zöldség, a répamag helyét. Ebből egy kicsit ide, abból amoda, hogy minden le­gyen a szűkre szabott parcellá­kon. Csak az újonnan alakult Győzelem tsz tagjai nem fu­karkodnak a hellyel. Nekik a 141 holdból bőven jut minden­re. Jutott 80 hold őszi kalá­szosra. amely szépen zöldéi, te­lik belőle 10 hold tavaszira, ka­pásra, szerződöttre. Földjükön gép zúg: vetőgép csövekből pe­reg az árpa és eltűnik a fekete földtakaró alatt. Luda Lászlóné, a Győzelem növénytermelő brigádjának ve­zetője és az egész tagság szá­molgatja, mi lenne jól jövedel­mező, amiből legtöbbet termel­nének, most még bizony szük­ség van minden hasznosnak látszó, tanács megtagadására. Annál is inkább, mert nincs előttük helyi példa. A mező- tárkányi tsz-ek meglátogatása után kedvet kapva, ebben a községben, ők szövetkeztek elő­ször. S most valóban mindenki figyeli munkájukat. FÉLÉV ALATT egy tsz nem tud sokat felmutatni, különö­sen ha az a félév a késő őszi és tavaszi hónapokat foglalja magába. De ha belelapozunk az ősszel készített tervükbe, ebből már sok mindenre kö­vetkeztethetünk. Nézzük meg, hogy gondolják az első évet. A kalászosokról már tudjuk, hogy összesen 90 holdba vetették, legfeljebb még elmondhatjuk azt, hogy a helyi bányaüzem 50 kocsi istállótrágyával segí­tette őket, a járási tanács pe­dig idejében gondoskodott a szükséges vetőmag és műtrá­gya beszerzéséről. A trágyaki­hordás nem került pénzbe, mert a tsz-nek már az első időben is nyolc lova, kocsija volt, ezt még a tagok vitték be. Most ha végeznek a tavaszival és a lőrinci trakíoristák az utolsó holdat is felszántják, ül­tetnek 26 hold kukoricát, négy hold burgonyát és többféle szerződött növényt, borsót, cu­korrépát, paradicsomot. Készí­tettek 50 üveg melegágyat, eb­be karfiol, káposzta és paprika kerül, az utóbbiból 200 mázsás tervezettel, 60 ezer forint bevé­telre számítanak. A legnagyobb jövedelmet a kertészetből várják. De ennek meg is van az alapja. Németh Károlyra, olyan emberre bíz­ták a kertészeti brigád vezeté­sét, aki nyolc évig dolgozott Budapesten a bulgár kerté­szetben. Ismeri a melegágyi növények összes fortélyát. Az ő tanácsára készítették el még március közepén a palánták helyét, amelyhez a bányától 50 meiegágyrámát kaptak. Az is­tállótrágyán és a melegágyi farámákon kívül a bánya na­gyobb összeghez is juttatta az új tsz-t, mert amikor fogatai szabadok voltak, komoly fuvar­díj ellenében szenet hordhat­tak. Ebből télen 15 ezer forint gyűlt össze, amiből előleget osztottak munakegység ará­nyában és állatokat vettek. Az öntözéses kertészkedéshez a lőrinci gépállomás is nyújtott segítséget: a tanyai részen meglévő csőhálózat mellé nem­régen megérkezett a vizethaj- tó motor is. A GYŐZELEM tsz-nek ki­lenc hold gyümölcsöse, és 11 hold szőlője is van. Gyümöl­csösük vegyes, főként cseresz­nye, — sa gépállomás vezetői­vel megbeszélték az alja fel­szántását is. Nagyon ráfér. Évek óta váltogatja a gazdá­kat, többnyire bányászok mű­velték, akiknek nem volt ide­jük rendesen gondozni. És vol­tak, akik azt tartották, hogy „minél kevesebb legyen a rá­fordítás, azt az egy évet, amíg az enyém, úgyis kibírja. A tsz most az ágakat megritkítja, hogy jól „beférjen” a napfény és a levegő, és nagyra növelje a fa gyümölcsét. Az alját lu­cernával vetik be, jó lesz ete­tésre. A permetezéshez és az esetleges fabetegségekhez szükséges vegyszereket már megrendelték. Eléggé elhanyagolt, s öreg a szőlő is. Vizes, homokos talaj van, a metszés emiatt még ez­után lesz. A taposással több kárt tennénk, mint hasznot a nedves földben. De ha lehet, egy nap alatt végeznek vele. A szőlőművei'.és kellékeit is többnyire már beszerezték. Mi­vel a szőlő munkáiban minden tagot bevonnak, örömmel ve­szik a helyi szőlészeti szakcscj- port segítségét, amely egész év­ben támogatja majd a Győze­lem Tsz-t. Szép elgondolással ismerked­hetünk meg az állattenyésztés­sel kapcsolatban is. A szövet­kező gazdák többnyire jószág- nélkül voltak, így most csak két csikóból, nyolc lóból és 5 hízónak valóból (aratásra hiz­lalják) áll egész állatállomá­nyuk. De másként lesz jövőre, hiszen a 16 hold here, 10 hold taríóhere és a 14 hold zabos- ■ bükköny, csalamádé, másodve- < tés, rét és a 70 köbméter siló < sok takarmány. A korai vete- < mény árából — a további elő- ; legosztások mellett — 10 tehe- ; net, 10 anyadisznót, (30 mázsás ; kukoricáit terveztek holdankint) ; és 200 szárnyast vásárolnak < majd, mert helyük bőven van. ; Valamelyik tsz-tőll pedig köl- ; csör.be kérnek 48 birkát — még ; nem tudják, honnan. A tsz-nek igen jó elhatáro- ; zása, hogy ha lehet, mindent : saját erejéből végez, nem állami ! kölcsönnel. Úgy intézik munká-1 jukat, s veteményüket, hogy ! minden időben (legyen valami­ből pénzük. így akarják meg-1 oldani tsz-ük fejlesztését is: : jövőre nagyobb kertészetet, s ! legalább 10 hold szőlőt akar- ! nak. UJ TSZ a rózsaszentmártoni : Győzelem, itt mindenki újnak : számít, de az újak között van-, nak már legújabbak is. Juhász ! István, Csendes János, Miczki 1 Iilona, Tóth Marika és most í több jelentkező az eddigi ered- ! mények alapján belátta, hogy ! mégsem lehet rossz az a közös < gazdálkodás.... DOBAI MARGIT Bármiről beszélgetünk mos­tanában otthon, nagylányom mindig egy témára tér vissza. Kis életének nagy napjához ért. Úttörő lesz. Esténkint az egész szobát betölti csengő hangocs­kája, ahogy a fogadalmat ta­nulja: „Én, Zenker Erzsébet, a Magyar Népköztársaság ifjú úttörője, pajtásaim színe előtt fogadom...“ I — Ugye szép lesz, anyukám — próbálgatja fel a tükör előtt a szekrény mélyéből előkerült piros nyakkendőt. Még a nagy- nénjéé volt, most ő vette párt­fogásába, nézegeti — próbál­gatja, s közben kíváncsian kér­di: anyuka, hogy lehet az, hogy Pannika (ez a nagynénje) volt úttörő, te meg nem. I Én még a felszabadulás előtt végeztem az iskolát, húgom 49-ben, a felszabadulás után. Ö már úttörő lehetett, táboro­zott Csillebércen - ennyit köny- nyű megértetni vele, de mér- ! hetetlen kíváncsiságát nem ! elégíti ki. — Amikor, te iskolába jártál, semmilyen úttörők nem vol­tak? — kérdezi csodálkozva, s hogy nem, ez legalább olyan érthetetlen számára, mint mi­kor hallja: urak, csendőrök gyárosok... Nem, nem voltak úttörők. És én azokban az években még csak nem is hallottam, — ÚTTÖRÖAVATÁS hogy van olyan ország, ahol minden gyerek egyforma, bár­hol doigozik is az apukája, hogy van olyan ország, ahrtl nem a ruhája, hanem a szor­galma szerint különböztetik meg a gyerekeket. Cserkészek azok voltak. Igaz, nem sokan, mert drága volt a ruha, sokba került a táborozás. Nem mond­ták ki soha egyetlen szóval sem, hogy mi nem lehetünk cserkészek, de hát azt úgyis mindenki tudta, hogy annyi pénze egyikünk apjának sincs. Még az osztály legjobb tanuló­ja, Varga Juci is kimaradt eb­ből, pedig azt néha színházba moziba ingyen vitték, hogy lás­suk, a szorgalomnak mindig megvan a jutalma. Emlékszem, éppen ilyen, idő­tájt lehetett. Nem volt még me­leg. de a napsugár már kigom- boltatta velünk a kabátot, s a szünetekben legyűrt harisnyá­val szaladgáltunk. Az egyik óra előtt Rózsi néni, a cserkész- csapat vezetője körüljárta az osztályokat, bejelentette, hogy a cserkészek három napra Kas­sára mennek. A részvételi díj 24 pengő., Apám felemelt havi fizetése 260 pengő volt akkor, s ebből heten éltünk. Nem is tudom elmondani, mennyire irigyeltem őket, hiszen akkor még egyszer sem voltam túl Békéscsaba határán. Milyen szép lett volna a íélországon keresztül utazni. Három nap­pal később bejalentették, hogy azok is mehetnek, akik nem: cserkészek, s felsorolták, mit: kell vinni. Nagyon nehéz lett! volna a 24 pengőt elszakítaná: anyámnak a háztartástól, de az: még ment volna. De honnan: vegyünk melegítőt, ilyen fel-$ szerelést, olyan felszerelést Otthon maradtam. És amíg tár­saimmal együtt hallgattuk a: földrajztanárnő magyarázatát, irigyen és fájó szívvel gondol-: tunk arra a néhány szerencsés-! re, akiket akkor már Kassa fe­lé vitt a vonat. Hát ilyen volt! az éni iskoláskorom, és akkor! nem hittem volna senkinek,: ha azt mondja, hogy az én kis­lányomnak már más lesz. — Milyen rossz volt neked, anyukám, — sóhajtott fel el- szoruló szívvel. — De hát a! gyerekbánat .hamar eltűnik, né-- hány perc múlva vidáman is-; mét főpróbát tartott ....hogy ha-; zám hasznos építője, a béke; védeílmezője Váljék belőlem.. Ahogy nézem ragyogó sze-; mét, kipirult arcát, érzem; egész csöpp gyermekszívével; átérzi, komolyan veszi a fo­gadalmat. Büszke öröme, ma; kárpótlás az elmaradt kassai; kirándulásért, az egész örö-; mökben szűkölködő gyermek­korért. D. R. Az új termelőszövetkezetek patronálásáért Csak ebben az esztendőben 8 új termelőszövetkezet és két előkészítő bizottság alakult Heves megyében. Uj har­cosokkal erősödött a megye termelőszövetkezeti moz­galma Poroszlón és Nagyrédén, Zagyvaszántón és Nagy- fügeden, s több más községben. Az új szövetkeze­tiek már megkezdték a közös munkát is, hogy az év végén már számottevő eredményekről, a tagok boldogulá­sáról, a szövetkezeti mozgalom újabb győzelmeiről adhas­sanak számot. Az új szövetkezet tagjainak jóindulatán nem is múlik ez, — de múlhat tapasztalatlanságukon. Az új tsz-ek támo­gatása, patrcnálésa éppen ezért rendkívül fontos feladata párt- és állami szerveinknek, s rendkívül fontos feladata a már jól működő, nagy tapasztalatokkal rendelkező régi ter- - melőszövetkezeteinknek. Azok, akik most léptek az új útra, akik ott hagyták a megszokott parcellákat, s egyelőre inkább még reménnyel, mint biztos hittel kezdték meg a közös munkát, nemcsak saját erejükön, de a szövetkezeti mozgalom összefogó se­gítő erején is mérik: jól választottak-e. Számos olyan prob­lémával találkoztak már és találkoznak majd még való­színűleg, amelyre eddigi életük, az egyéni gazdálkodás ta­pasztalatai nem adnak, mert nem adhatnak megnyugtató választ. Megyénkben múltja, sőt már hagyományai vannak a patronáló mozgalomnak. Ipari üzemeink, nagyobb intézmé­nyeink hosszabb ideje segítenek, támogatnak egy-egy ter­melőszövetkezetet. A Gyöngyösi Szerszám- és Készülék- gyárban dolgozók a detki termelőszövetkezetet, a selypi üzemek a kerekharaszti szövetkezetei támogatják rendsze­resen! A nagy nyári mezőgazdasági munkában az üzemek dolgozói is segítettek az új kenyér betakarításában, a gép­javításban, építkezésben, s közvetlen anyagi segítséget is kaptak a szövetkezetek. Pártszerveink, tanácsaink a szer­vezeti élet kialakításában, a hivatalos ügymenet megterem­tésében nyújtottak, s nyújtanak rendszeres, igen gyümöl­csöző segítséget. Erre a továbbiakban is nagy szükség lesz, de most többről van szó. Arról, hogy azok, akik legjobban ismerik a szövetkezeti út kezdeti és további lépéseinek problémáit, akik jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek e problémák megoldásában, — az öregebb termelőszövetkezetek — se­gítsenek anyagilag is, erkölcsileg is az újakon, Hiszen az új szövetkezet megerősödése az egész szövetkezeti mozgalom megerősödését, következésképp a segítő termelőszövetkezet további fejlődését is elősegíti. Milyen támogatásról van szó? Sokoldalúról. Ha vető­mag problémái vannak az új tsz-nek, adjanak a régiek. Ha jószágot’akarnak vásárolni, s az állami hitel még nem ér­kezett meg, adjár.ak kölcsön pénzt erre, ha hiány van vala- muu.e kisgépben, segítsenek ebben is. Ez azonban csak az érem egyik — bár rendkívül fon­tos — oldala. Szükséges, hogy tapasztalt, régi elnökeink, mint Fehér Márton elvtárs Bocor.ádról, Ferenczi elvtárs Mezőtárkányról, Buzma elvtárs Kerekharasztról, s a töb­biek személyesen vállaljanak védnökséget az új szövetke­zetek még tapasztalatlan elnökei felett. S csak helyeselni lehetne ha ebben tovább mennének: a brigádvezetők, a jó állattenyésztők, növénytermelők személyesen is segíte­nének a munkaszervezetek kialakításában, a munkában, az új módszerek megismertetésében, s alkalmazásában. Közös ügy ez, egész mezőgazdaságunk, egész dolgozó népünk ügye. A párt es a kormány előírta és elvárja a falu dolgozó népétől, hogy több, egyre több terményt húst, bort, gyümölcsöt adjon az országnak. A többtermelés igazi forrásai a termelőszövetkezetek. Ezért is olyan rendkívül fontos, hogy a szép számmal alakult, s még ala­kuló termelőszövetkezeteink, termelőcsoportjaink minden támogatást és segítséget megkapjanak a párt és állami szer­veinktől, a mezőgazdaság szakembereitől, gépállomásaink­tól, és a régi termelőszövetkezetektől. Ez a segítség a szö­vetkezeti mozgalom megerősödését, a szövetkezeti tagság életszínvonalának emelkedését és a termelés növekedését jelenti majd. S ez számunkra a legfontosabb. A HATVANI VEGYIPA­Zeneest az árvízkárosultak javára — RÖLAM AKAR írni a/ elvtársnő? Inkább a gazdaság­ról írjon. Nézze meg, hogyan készültünk fel a tavaszi mun­kára, milyen eredményeket értünk el az állattenyésztés­ben, ha van ideje, kimehetünk Szihalomra is a növendékek­hez, Higyje el, van miről írni és érdekesebb is, mintha ró­lam lenne szó. — Sokszor hallot­tam már hasonló szavakat, de úgy látszik, Szalai György, a pusztaszikszói állami gazda­ság igazgatója tényleg komo­lyan gondolta a dolgot, mert amilyen szívesen magya­rázott, amikor a gazdaságról volt szó, olyan szűkszavúvá vált egyszerre, ha életéről kér­dezősködtem. Mégis, mire vé­gignéztem a tehenészetet, meg­hallgattam, mit tettek eddig, milyen terveik vannak, úgy éreztem, többet tudok róla, mintha két nap egyfolytában csak magáról mesélt volna. Megtaláltam a magyarázatát annak, miért lett rövid idő alatt a megye egyik legjobb ál­lami gazdasági igazgatója. Fiatalember, néhány héttel még innen van a huszonnyolc esztendőn. Másfél éve került Pusztaszikszóra. Rövid idő, de a fejlődés, amit megtettek, nagy. Elhanyagolt gazdaságot vett át felelőtlen vezetőktől, s s nem egy fontos beosztásban ellenség tevékenykedett. Ez aztán rányomta a bélyegét mindenre. Tudás és az embe­rek szeretete kellett ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt rend­be hozzanak mindent. Nem volt ebben hiány, s ezért tá­A TTIT, az MSZT, az MN- DSZ, a Megyei Békebizottság, a pedagógus szakszervezet és a zeneiskola rendezésében ápri­lis 5-én este fél 8 órai kezdet­tel zeneestet tartanak. Á zene­esten fellépnek az állami ze­neiskola tanárai Liszt, Kodály Bartók művekkel. A bevételt az árvízkárosultaknak juttatják el.’ NAPTAR Április 4: Hazánk felszabadulásának évfor- dulóia. A Magyar Népköztársaság legnagyobb nemzeti ünnepe. Április 5: 1886-ban, 70 évvel ezelőtt szüle- tett Latinka Sándor, a Magyai Tanácsköztársaság egyik mártír­JC*. 1920-ban, 36 évvel ezelőttt alakult meg a Spanyol Kommunista Párt. A SZÍNHÁZ MŰSORA: Április 4. szerdán: Egerben, este 7-kor: Leányvásár Április 5. csütörtök: Egerben, este 7-kor: Leány vásár Párádon, ' este 8-kor: Két évi mát- kaság. Április 6. péntek: Egerben, este 7-kor: Leányvásár Galyatetőn, este fél 9-kor: Két évi mátkaság. A szovjet emberek nevelték • . • maszkodhatott nyugodtan a dolgozókra. Mellé álltak, ha arról volt szó, hogy fegyelme­zetlen embereket, — akiknek nem használt a szép szó — el-, távolítsanak, és mellé álltak akkor is, amikor a termésről volt szó. Azon gondolkoztam, miért szerették meg hamar az új igazgatót, aki elég kemény kézzel fogott a rendcsinálás­hoz. Míg körülnéztünk a gaz­daságban, megkaptam rá a fe­leletet. — MI ÚJSÁG, Szabó bácsi, rendben van már a ház ügye? — kérdezte kézfogás után az egyik tehenésztől. — Rendben, igazgató elv­társ, köszönöm,. — volt rá a felelet s ahogy ránézett as igazgatóra, annyi szeretetet és megbecsülést sugárzott a tekintete. Igen, ahol törődnek az emberek kisebb-nagyobb ügyével, ott jobban becsülik a vezetőket, s ott nem lehetne olyat kérni a munkában sem, amit ne teljesítenének. A másik ember kissé félre­hívta, s aggódva kérdezte, felvették-e az egyik munkára jelentkezőt, mert ő már régen ismeri, nem lesz jó itt a gaz­daságban Kicsit ragad a keze. Ilyen nem kéne közénk — tet­te még hozzá. Ha így ismeri, nem vesszük fel — válaszolta az igazgató. Elnéztem a két beszélgetőt, s arra gondoltam, nincs is semmi csodálatos ab­ban, hogy mellé álltak, hiszen a mi dolgozóink becsületes em­berek, és odaállnak, akinek az oldalán az igazság van. Míg sorra jártuk az istálló­kat, nagyszerű terveikről be­szélt. Állományunk egyrésze fertőzött, kiszámították, hány év alatt tudják kicserélni olyan ellenálló növendékekkel, ami­ket már .itt neveltek. Száz ilyen növendék már van is Szi- halmon. Bővítették a gépmű­helyt, szép, tágas kovács- és bognárműhely létesült. Nyáron ismét lesz napközi... Fő büszkesége a gépesítés. A Borsod-Heves megyei igaz­gatóság gazdaságai között a második helyen állnak a gépe­sítésben. Jogos hát a büszkeség. Most azzal kísérleteznek, hogy a rendsodró után egy elmés szerkezettel a kombájn szalma­gyűjtő kocsijába szedhessék fel a szénát. Rengeteg emberi erőt takarítanának meg vele, éppen a legnagyobb munkák idején. Most még csak kísérle­teznek, de reméli, az idén már sikerül. A szerelőknek külön pénzjutalmat is ígért érte. A kazalozást is géppel végzik. *A szántás, vetés mellett a kapá­lás nagyrészét, a betakarítás egy részét is gépesítik. Egyik téma a másikat köve­ti az állattenyésztés, a növény- termesztés, a gépesítés problé­máiról beszélünk, s nem tudok egyetlen olyan kérdést sem feltenni, amiről ne tudna a gazdaságra vonatkozóan kime­rítő Választ adni. S míg a terv­számairól beszélünk, arról, hogy megkezdték a tavaszi ve­tést, hirtelen körülmutat az udvapon, amely most kopár, gö­röngyös. S ahogy beszél, mit tervez ide is, szinte látom ma­gam előtt a megrezdülő levelű kis csemetéket, a hűs árnyék­ban játszó gyermekeket, az ezernyi színben pompázó vi­rágoskertet. Mert erre is gon­dol. Széppé tenni azt, ahol az emberek élnek, dolgoznak, ho— a kemény, fárasztó napi munka után pihenni is lehes­sen. EZÉRT JÓ igazgató Szalai György. Szereti az embereket, tudja, hogy terveik valóravál- tásához az emberek segítsége keli. Megtalálta az utat a dol­gozók szívéhez, s ez a magya­rázata a munkasikereknek. Ismét bent ülünk az irodá­ban. Előttünk egész halom fénykép. Leningrád, Sztálin­grád, Szocsi gyöngyörű épüle­tei, kedves kolhozista lányiok, akiiekéi Ukrajnában, Kubán- ban együtt dolgozott a nyári szünet alatt, öt esztendő emlé­ke — képekben, öt esztendőn keresztül kint tanult a Szov­jetunióban. Ott nevelték arra, hogy bárhová kerül, az első az emberekkel való törődés. Hű maradt ehhez, a tanításhoz, s ezért lett az egyik legjobb igaz­gató. Vele együtt köszönettel gondolunk a szovjet elvtársak­ra, akik ilvenné nevelték . DEÄK rözsi Rí Technikum diákjai Kisfa­ludy: Kérők című színdarabjá­nak bemutatójára készülnek. Az előadást ölveczki Edit tör­ténelem szakos tanárnő rende­zi. — SZOMBATON, március 31-én este hat órakor ünnepé­lyes keretek között került sor Petőfibáriya kultúrotthonában a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt újító kiállításának meg­nyitására A nagyszabású kiállítást hetekig tartó gondos előkészítés előzte meg, s közel 100 modell, igen sok rajz, kép és grafikon formájában kerül­tek bemutatásra az utóbbi évek legjelentősebb újításai. Az ün­nepélyes megnyitó után újító- bált rendeztek. — EGERBEN, a Szakszerve­zeti Székház helyiségében a „Társadalmi tulajdon védelmé­ről“ tartottak szombat délelőtt eredményes ankétet, a Magyar Jcgászszövetség és a Hazafias Népfront rendezésében. — Az EGRI VENDÉGLÁTÓ Vállalat cukrászati bemutatót rendezett Egerben. A bemuta­tón a cukrászati dolgozók ízlé­ses és ízletes süteményeket, tortákat, mignonokat, húsvéti különlegességeket mutattak be. — A LUDASI iskola felsza­badulásunk 11. évfordulója tiszteletére bemutatta a „Csip­kerózsika” című mesejátékot. Az előadáson Kiss Anna és Kiss Mária úttörő szereplése tűnt ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom